Hargita, 1969. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1969-05-01 / 102. szám

2. oldalon: ♦ HELYTÁLLÁS, BARÁTSÁG, TESTVÉRISÉG VÁNDOROL A VERSENY­ZÁSZLÓ ARCA, EMBERARC MA­­Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 102 (370) száma 1969. május 1. csütörtöki óra 30 bani Éljen a dolgozók nemzetközi összefogásának napja­ ­ 2 *; ünnepek, megemlékezések talán sokfé­lébbek, szélesebb skálájúak, mint a népi szokások. Még adott tájegységen belül is bizonyos napokat máskor és másként tartanak meg az emberek. Nemzetek, népek, nemzetiségek, törzsek, nemzetsé­gek egyazon napon nem is öltenek ün­nepig ruhát. Illetve! Május elseje az a nap, amelyet az öreg Európa és a sokszínű Afrika, „.isz a„és Afrika, Ausztrália és Óceánia munkásai, földművesei és értelmiségiei, nemzetei, népei, nem­zetiségei, törzsei és nemzetségei teljes testületük­ben, nagyobb vagy kisebb számban, vidáman és bol­dogan, felszabadultabb vagy kissé komor méltó­sággal — a huszadik század második felének tör­ténelmében elfoglalt helyük és társadalmi szerepük­nek megfelelően, egész nap vagy egy-két órát, de ünnepig ruhában és mindenképpen ünnepig szívvel töltenek el. Május elseje az a nap, amikor munkások, a dolgozók milliói egymással kezet ráznak, fennkölt vagy keresetlen, egyszerű szavakkal, írásban vagy gondolatban egymásért vannak, s az összetar­tást, egyetakarást írják fel eddig sok-sok vértől áz­tatott vörös zászlójukra. Május elsejére nem lehet meghatottság és áradó szeretet, szívből fakadó melegség nélkül gondolni, egyenes testtartást parancsoló, emelt fővel való já­rást követelő érzés nélkül gondolni. Május 1 annyira a dolgozóké, annyira mindannyiunké, hogy ezen a napon az kívánkozik ki valamennyiünkből, ami az emberben a legjobb, a legnemesebb és legigazibb. Persze kissé könnyű is nekünk, könnyű is a mi dolgunk. Könnyű örülni, boldognak lenni Szabad, független ország ünneplő serege közé tartozunk, a dicsőséges Román Kommunista Párt vezette, sorsá­nak urává lett nép, jogaiban tisztelt és egyenrangú, munkája és képessége szerint értékelt nemzetiség tagjaként, az egyre gazdagabb és virágzóbb Romá­nia megbecsült állampolgáraként ünnepelhetünk e­­gyütt az egész szocialista nemzetünkkel. S együtt a szocialista rendszer összes országai, napfényes hol­­napokat hasonló körülmények között kovácsoló dol­gozó testvéreinkkel, a gyarmati sorsból nemrég sza­badult dolgozókkal, vagy a tőkés rabság jármát még sínylő milliók felszabadulás vágyát támogatva és szolidaritásban mindazokkal, akik ezen a napon önfeledten és ünneplőn vagy dacosan menetelnek a májusi lobogók alatt. S hogy ez így van, hogy ez így lehet, ezért hála­telt a mi szívünk, épp ezért teljes a mi ünnepünk. Hálatelt szívvel gondolunk a kommunisták harcban edzett, kipróbált pártjára, a munkásosztály élcsapa­tára, népünk vezető erejére, a Román Kommunista Pártra, amelynek dicsőséges zászlaja alatt menetelve az elmúlt közel negyedszázad alatt gyökeresen meg­változott az ország arculata és dolgozóinak, állam­polgárainak élete. Annak a pártnak köszönjük ra­gyogó, országépítő, a dolgozókat felemelő sikereket, eredményeket, amelyik párt mindig és minden kö­rülmények között május összetartó erejének, szoli­daritásának jegyében, a marxizmus-leninizmus fé­nyében vezette és irányította a haza legújabb tör­ténelmét, negyedszázados sorsát, s az egyenlőség, testvériség, barátság nemes eszméjéért mindig síkra tudott szállni és harci hagyományait követve a haza román, magyar, német és más ajkú dolgozóit a szo­cializmus zászlaja alá tudta tömöríteni, hogy annál biztosabb legyen a szeretett közös haza, Románia előrehaladása a bőség és jólét útján. Egész népünkkel együtt Hargita megye székely és román dolgozói a párt és a haza iránti határtalan szeretet érzésétől áthatva, szorgalmas munkájukkal álltak helyt és állnak helyt ma is. Az új és új ered­mények számbavételével tisztelegnek a Párt és a haza előtt, a szocializmus, a teremtő, alkotó munka, a­z összetartás ünnepén. Az ipari egységek dolgozói az év első negyedében 101,9 százalékban teljesítették az össztermelési tervet, 101,5 százalékban az érté­kesített és bevételezett árutermelési tervet, 109,6 százalékban az export tervet. Az ötéves terv döntő fontosságú esztendejében, 1969-ben így kezdték a téli hónapokban, hogy május, a tavasz pezsgésével csak tovább fokozhassák az ígéretes, a lendületes kezdést, hogy ünnepnapi tisztelgésük annál méltóságteljesebb, annál fennköltebb lehessen, s hogy eddigi sikereink méltón köszöntsék egyben felszabadulásunk negyed­évszázados évfordulóját és pártunk X. kongresszu­sát. , Május: a megújhodás szimbóluma, jelképe. A természetben és a szívekben egyaránt. Még mifelénk is derűsebben kéklik, nyílik az ég, messzebb száll a dal, messzebb szállnak az összetartás, az együ­­vétartozás, a szabadság akkordjai, üzenetei. A mi hazánkból, városainkból és falvainkból ezen a májusi napon mindenfelől a nemzet­köziség hullámhosszán, a szocialista hazafiság, az alkotó munka, a békés alkotás hullámhosszán száll a dal és az üzenet a nagyvilágba, hogy fennen hir­desse helytállásunkat és szolidaritásunkat a világ összes dolgozóival. Ez a mi igazi május elsejei tisz­telgésünk­­ . A tavaszban járunk, s a tiszta égbolt, az enyhe szellő, a zöldülő mezők, erdők mintha az ünnepvár­ás hangulatát idéz­nék. A munka ünnepét — munkás-ha­gyományainkhoz híven — nemcsak jó­kedvvel, derűs mosollyal, hanem szorgos munkával, vállalataink javarészében ki­magasló eredményekkel köszöntjük. ÜNNEPKÖSZÖNTŐ □ Megyénk ipari egységeinek munkakö­zösségei már az első évnegyedben is figye­lemreméltó eredményeket értek el. Az előzetes számítások azt mutatják, hogy megyei viszonylatban a négy hónap össztermelési tervét több mint 11 millió lej­jel szárnyaljuk túl. Az össztermelési terv túlszárnyalásában szép teljesítményről szá­molhat be mindenekelőtt a Hargita bányaipa­ri vállalat munkaközössége, amely közel 6 százalékkal teljesítette túl április havi tervét. Az elmúlt négy hónapban pedig a vállalat 104 százalékban valósította meg összterme­lési tervét, és így terven felül 500 ezer lej értékű terméket állított elő. Az össztermelési t­erv teljesítésében szép eredményeket értek el a székelyudvarhelyi tejipari vállalat és az élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalat dolgozói is, akik 104, illetve 101 százalékban teljesítették a szóban forgó tervmutatót, és így az előirányzatokon felül 300-300 ezer lej értékű terméket állítottak elő. Megyénk összes ipari egységei teljesítették az összter­melési tervet, s túlnyomó többségük túl is szárnyalta e fontos tervmutatót. □ Kedvezően alakult a termelő tevékeny­ség eredményességének fokmérője, az eladott és bevételezett árutermelés mutatója is. A székelyudvarhelyi élelmiszeripari felszerelése­ket gyártó vállalatban az eladott és bevéte­lezett árutermelési tervet áprilisban közel 3 százalékkal szárnyalták túl, s megrendelőik­nek 150 ezer lej értékű árut szállítottak ter­­ven felül. Lelkiismeretes munkáról vall a Hargita bányavállalatban és a Vlahicai Vas­­üzemben a megelőző négy hónapban elért 107, illetve 101,5 százalékos teljesítmény is. A gyergyószentmiklósi Erdőgazdálkodási Vál­lalat csupán április folyamán 300 ezer lej értékű árut juttatott terven felül külföldi megrendelőinek, a gyergyóremetei tejporgyár pedig 6, a gyergyószentmiklósi lenfonoda 11 százalékkal teljesítette túl exporttervét. Néhány eredmény, néhány számadat a megvalósítások tömegéből. De ezek is meg­győzően érzékeltetik, hogy Hargita megye iparának dolgozói fokozott erővel, lelkesen munkálkodnak a rájuk háruló feladatok tel­jesítéséért. MARTON ÁRPÁD rajza Bőven van tennivaló megyénk építőtelepein­­Az utóbbi hetek biztató eredményeivel köszöntjük május elsejét A derült égbolt, a tartós meleg meghozta a várva-várt „tavaszi pezsgést“ megyénk építőtelepeire is. Főként április hónapban majd min­denütt teljes ütemben folyt a mun­ka, s építőink, szerelőink kitettek magukért. Ha addig gyenge ered­ményekről is számoltak be, most igyekeznek behozni a lemaradáso­kat, persze az ütemterv rendszeres teljesítésével párhuzamosan. Erről beszélgettünk el Ioan Angheleanu elvtárssal, a megyei néptanács Vég­rehajtó Bizottságának alelnökével. — Máris kiemelkedik néhány é­­pítőtelep munkaközösségének tel­jesítménye — hangsúlyozta Ioan Angheleanu elvtárs. — Az­ elmúlt időszakban megközelítettük reális lehetőségeinket, bízunk abban, hogy ezután „lépést tartunk“ feladataink­kal. Számadatokkal támasztom alá a mondottakat; a lakásépítkezések terén az évi tervnek 22,1 százalé­kát valósítottuk meg eddig, ez a megvalósítás inkább bíztató, mint kielégítő, főként ha a lakásigénylők türelmetlenségét tartjuk szem előtt... Ki kell emelnünk a székelyudvar­helyi lakásépítőtelep teljesítményét — az évi tervnek eddig közel 40­­ százalékát valósították meg, ápri­­­­lis hónapi tevékenységükért, a má­jus elseje tiszteletére elért eredmé­nyeikért dicséretet érdemelnek a gyergyószentmiklósi, valamint a Csíkszeredai építők is. Az előbbiek április 20-ig a havi terv 80 százalé­kát teljesítették. — Ha már a jó eredményeknél tartunk, mit mondhatunk a la­­kásigénylőkne­k ? — Közel­­ 100 lakrészt ad át a Megyei Építkezési-Szerelési Válla­lat. Ebből mintegy 700 lakrész épí­tését meg is kezdték, illetve át is adtak belőle a napokban. Csíksze­redában 558 lakrészt építenek ösz­­szesen. Meg szeretném említeni, hogy a múlt évhez viszonyítva, szá­mottevő előnnyel indultunk az idén: minden egyes háztömb dokumentá­cióját idejében átadtuk. — S a munkaerő? — Igen, ez még gondot okoz. No­ha a Megyei Építkezési Vállalat ve­zetőségével együttesen foganatosí­tott intézkedések érezhetően enyhí­tettek a helyzeten. Azokkal a mun­kásokkal, akik itt vannak már, szót tudunk érteni, nagyszerűen dolgoz­nak... Hiszen a mi megyénkről van szó. Ezt tudják, érte tesznek is... Szeretnénk azonban, ha hazajönné­nek idegenben dolgozó hírneves kő­műveseink, ácsaink, egyszóval épí­tészeink, hiszen annyi munka vár ránk... Ott az a makett , a torony­­blokk, a filmszínház, a postapalota s a többi épületek csak Csíkszereda leendő központját jelzik. Hát a sportszálló, a műjégpálya s más nagyarányú építkezések!... Nemso­kára megoldódik a város kanalizá­­lásának, vízellátásának kérdése is... Hatalmas beruházási alapokkal rendelkezünk, épp ezért, elért ered­ményeink csak biztató kezdetet je­lentenek. A Megyeszerte úgynevezett re­kord-termelési napokat rendez­tek Május 1 méltó köszöntésére... — így van. Hasznos kezdemé­nyezés. Építőink április 27-én, va­sárnap bizonyították be azt, hogy csak rajtuk múlik, hogy minden nap rekord-termelési nap legyen... ígéretnek tekintjük. Lejegyezte: GYERGYÓI JÓZSEF Beszélgetés IOAN ANGHELEANU elvtárssal, náci Végrehajtó Bizottságának alelnökével, a megyei népta­ daloljuk, VASI JÓZSEF Ó­DA A tettek természetessége az egyik értelmes dolog, ami még hiányzik egyébként gazdag leltárunkból. Jej­e spontán vagy tudatos-e, az, hogy a téren állunk, s örök, vagy alkalom­ szülte tűzimádók, leborulunk egyetlen ünnepnap előtt. Dolgos megbúvó napjaink igazgyöngye, május, „Csak összefogni hát“ —J­ó, hány év óta, féltve­ örzött napodon... A mindenség telepszik közénk a megtisztelt feszengő mozdulatával. És nyíló mosollyá szelídül a szigorú, pontos emlékezet. Fodor Sándor M­ota május A hegyekről lezubogott a hólé, az a néhány hófolt a Hargitán, a Bucsinán és a Kelemen ha­vasok gerincén már csak dísz, magasba szökő he­gyeink lassan apadgató de­korációja. Kitombolta magát az áprilisi kölyök­tavasz: megdidergetett, hideg esővel paskolta, majd behavazta serkenni készülő rétjeinket, aztán úgy tett, mintha tény­leg komolyan venné a hiva­talát, néhány enyhébb nap­pal is megajándékozott, hogy váratlanul ismét ránk ijesz­­szen sűrűn pilinkélő hópely­­heivel. És, mi emberek, tapaszta­latlan fiatalok, hiszékeny gyermekek éppen úgy, mint a látszattól meg nem ható­­dó, „dörzsölt“ felnőttek be­dőltünk neki, nyomban meg­­örvendtünk egy kis meleg­nek, kötelességtudóan tüsz­­szögtünk, köhögtünk a hi­deg fuvallatok nyomán. Áp­rilis ismét jókedvűen, kacag­va állhat odébb, jól megtán­coltatta az embereket. A tréfás-bolondos tavasz­elő után végre az egész évi reményeinket csíráiban és nOTESZIDP rügyeiben dédelgető májusig is eljutottunk. Rétjeinket vi­­rágos pázsittal díszítő, lomb­levelű erdeinket ünneplőbe öltöztető, gyümölcsfáinkra menyasszony-fátylat és ko­szorút borító májusunkat kö­szöntjük. A hónapot, amelyik aranyat érő esőivel, derűs, meleg napsütésével szárba szökkenti a búzát, első ka­pálásra bokrozza a burgo­nyát, napvilágra csalja a tö­rökbúzát. A hónapot, amely megszólaltatja az énekesma­darakat, megdobogtatja a fi­atalok szívét és a mégoly gondterhelt embert is meg­­tanítja mosolyogni. A hóna­pot, amely tettre, alkotó munkára biztat mindenkit, hisz magában és magával hordozza a munka eredmé­nyének az örömteli remé­nyét is. Tavaszunkat, alkotó fia­talságunkat, reményeinket köszöntjük májust üdvözöl­ve. Van ebben az üdvözlet­ben, ebben a köszöntésben valamiféle ki nem mondott sóvárgásunk is: bár ez a május ne csak az esztendő szép tavaszát jelezné, bár egyszer végre az egész em­beriség békességes, alkotó munkára lendülő szép tava­szát is hírül hozná, bár vi­rágba fakasztaná a már meglévő rügyeket, a bimbó­kat, amelyeket a május el­sejét ünneplő munkásság melenget, öntöz és óv a fagytól, védelmez a kárte­vőktől immáron közel száz esztendeje, szerte a világon. Nem holmi „aranykorról“ álmodozom, utópista illúzi­óim sincsenek az emberiség pacsirtadalos jövőjéről. Csu­pán a józan emberi ész győ­zelmében bizakodom, ame­lyiknek feleletet kell talál­nia korunk nemzetközi fe­szültségeit, hidegháborús hisztériáját és ,,meleghábo­rús“ főpróbáit kiváltó, meg­oldatlan kérdéseire. Hiszen az alkotó emberi ész, a szel­lem ellenállhatatlan és im­már sokáig vissza nem tart­ható, el nem fojtható máju­sában. És tudom azt, hogy építőmunkánk, alkotó or­szágépítésünk­­ nagy táv­lataiban a józan emberi ész győzelmét készíti elő és se­gíti az egész földkerekség vi­szonylatában is éppen úgy, mint ahogy a virágbontó májusi napsütés nem csupán a természetnek, de az embe­ri léleknek is elhozza a le­győzhetetlen tavasz reményt és bizodalmát fakasztó üze­netét.

Next