Hargita, 1969. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1969-06-01 / 128. szám

* A 4 . Az utóbbi négy évben népünk alkotó energiája és erő­feszítései arra irányultak, hogy valóra váljon a termelőerők fejlődésének, a szocialista viszonyok s az ország gazdasági és társadalmi élete tökéletesítésének a Román Kommunista Párt IX. kongresszusán leszögezett nagyszabású programja. Az 1966—1968 közötti évek eredményeinek mérlege azt mutatja, hogy a kongresszusi irányelvek alapján kidolgozott s azoknak előirányzatait túllépő ötéves terv sikeresen teljesül és jelentős haladást érünk el a tevékenység minden területén. Az IPAR fejlődési ütemének évi átlaga az 1966—1968-as időszakban 12,3 százalék volt az ötéves tervben erre a három évre előirányzott 10,8 százalékkal szemben, a terméktöbblet értéke pedig körülbelül 20 milliárd lej. Az 1968-as év ipari termelése több mint az 1951—55 közötti első ötéves terv össztermelése. Minden iparágban jelentős többlettermelést értek el, azokban az ágakban pedig,­­amelyeknek az egész nemzetgazdaság haladása szempontjából lényeges a szerepe,­— a villamosenergia termelésben, a fémiparban, a gépgyártás­ban, és a vegyiparban — az összipari átlagnál is magasabb növekedést értek el. 1968-ban a villamosenergia termelés elérte a 27,8 mil­liárd kilowattórát, vagyis 62 százalékkal nőtt 1965-höz képest. Fejlődött az ország fémipari alapja, a majdnem ötmillió tonnás acéltermelés 39 százalékkal magasabb mint az ötéves terv kezdetén. A gépgyártó ipar termelése 56 százalékkal nőtt; ez az iparág jelenleg a nemzetgazdaság igényelte gépi felszerelésnek körülbelül a kétharmadát szállítja. A vegy­ipar, a legdinamikusabb iparág, az ország nyersanyagforrá­sainak magasabb fokon való hasznosításával 75 százalékkal haladta meg az 1965. évi szintet. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar termelése ugyancsak jelentősen megnövekedett, bővült a választéka és nagyobb mértékben járul hozzá a la­kosság változatos igényeinek kielégítéséhez. 11,5 százalék volt a könnyűipar termelésének évi átlagos növekedési üteme 1966—68 között, az élelmiszeriparé pedig 7,7 százalék. E három év folyamán biztosítottuk a termelés műszaki színvonalának emelkedését, jelentős számú magasrendű mű­szaki-gazdasági jellegzetességű termék gyártása indult be, üzemeink növekvő készséggel, sikeresen oldják meg a mind bonyolultabb technológiai problémákat. A MEZŐGAZDASÁGBAN hasonlóképpen érezhetően növekedett és intenzívebb lett a termelés, jobban érvénye­sítette a szocialista szervezési formák előnyeit és e gazdasági ág meglévő tartalékait. Bár a­ kedvezőtlen időjárási viszonyok nem tették teljes egészében lehetővé az 1968-ra beütemezett mezőgazdasági termelés megvalósítását, az 1966—68-as idő­szak mezőgazdasági össztermelése mégis több mint 2 milliárd lejjel lépte túl az ötéves tervben erre a három évre előirány­zott felső határt, fedezve a lakosság fogyasztási szükségleteit, az ipar nyersanyagellátását s az exportalapot. Gabonából 2 millió tonnával, zöldségből 26,4 százalékkal, cukorrépából, napraforgóból és krumpliból 31—35 százalékkal termeltek többet mint az 1963—65-ös években. Az iparral s a mezőgazdasággal egyidejűleg folytonosan fejlődött a szállítás, az építkezés és az anyagi termelés­ többi ága, amely hozzájárult hazánk sokoldalú haladásához. Az ország gazdasági potenciáljának növekedését biztosí­totta a fokozott BERUHÁZÁSI PROGRAM valóra váltása. Hozzávetőleg 155 milliárd lett, az előirányzott összegnél 2 milliárddal többet fektettek be a nemzetgazdaságba, 1966— 68-ban a központosított állami alapból, ez pedig meghaladja az 1950 és 1960 közötti egész időszak beruházásainak volume­nét. A IX. kongresszuson megszabott orientációnak megfele­lően, a beruházások legnagyobb részét az anyagi termelési ágak felé irányították, főként az ipar s a mezőgazdaság felé. E jelentős mennyiségű beruházás valóra váltása következté­ben, már az ötéves terv első három évében több mint 700 új termelőkapacitás és fontos ipari objektum lépett műkö­désbe, számos vállalatot az összes gazdasági ágakban kor­szerűsítettek és új felszereléssel láttak el, bővült a tudomá­nyos és társadalmi-kulturális tevékenység anyagi alapja, ja­vult továbbá a termelőerők elosztása az ország területén, a kevésbé fejlett övezetekben is új ipari objektumokat helyez­tek el. Az iparban s a többi nem-mezőgazdasági ágban több mint félmillió új munkahelyet teremtettek, biztosítva így a munkaerő jobb kihasználását s a lakosság jövedelmének nö­vekedését. A munkaszervezés s a technológiai folyamatok felújítása és modernizálása, a termelés műszaki színvonalának emelése az összes iparágakban, a káderek felkészültségi színvonalának és tapasztalatának növekedése, a termelőkapacitások s a mun­kaidő teljesebb kihasználása a vállalatokban növelte a munka termelékenységét, csökkentette a termelési költségeket és gyarapította a pénzalapok felhalmozását. A gazdasági haté­konyság növelésére nézve nagy jelentőségűek a párt által kezdeményezett akciók, a termelés és a munka megszervezé­sének tökéletesítésére, a termelési költségek csökkentésére, a rentabilitás növelésére, amelyek hozzájárultak bizonyos gazdasági tartalékok felfedéséhez, és hasznosításához. Az egy alkalmazottra eső termelékenység az iparban majdnem 27 szá­zalékkal növekedett, az átlagos növekedési ütem magasabb az előirányzottnál, ily módon érték el az ipari termelési többlet­nek több mint kétharmadát. Az eredetileg előirányzottnál a jövedelem körülbelül 6 milliárd lejjel nagyobb. A nemzetgazdaság fejlődése olyan körülmények között ment végbe, amikor Románia sokoldalúbban vett részt a nemzetközi cserékben, a nemzetközi szocialista és a világ­méretű munkamegosztásban. A KÜLKERESKEDELEM átla­gos évi növekedési üteme 1966 és 1968 között több mint 12 százalék volt; megnövekedett az ipari termékek részaránya az ország kivitelében. Szüntelenül fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok a KGST tagországaival, minden szocialista or­szággal, ugyanakkor pedig kiterjesztettük a gazdasági kap­csolatokat más országokkal. Az iparban és a mezőgazdaságban, az anyagi termelés minden ágában elért eredmények átfogóan tükröződnek a NEMZETI JÖVEDELEM alakulásában, amely 1968-ban kö­rülbelül 26 százalékkal volt nagyobb mint 1965-ben; a nem­zeti jövedelem növekedésének évi átlaga — 8 százalék — nagyobb volt, mint amelyet az ötéves terv első három évére előirányoztak. Ezen az alapon­ megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy párhuzamosan a felhalmozásra szánt alapok növelé­sével biztosítsák a szükséges tartalékokat AZ ÉLETSZÍN­VONAL RENDSZERES NÖVELÉSÉHEZ. 1967-től kezdve számos alkalmazott jutott nagyobb keresethez a kisfizetések­­nek a tervezettnél egy évvel korábban történő emelésével. Az új fizetési rendszer alapján jelen pillanatig mintegy 1,4 millió alkalmazott fizetését növelték. Ebben az esztendőben általánosítják az új fizetési rendszert a gazdasági és a tár­sadalmi-kulturális tevékenység minden ágában, oly módon, hogy 1970-ben minden alkalmazott megnövekedett fizetésben részesüljön. A nyugdíjak átlaga 1966 és 1968 kö­zött 39 százalékkal növekedett, az ötéves tervben 1970-re elő­írt 35 százalékkal szemben; bevezették a mezőgazdasági, ter­melőszövetkezetek tagjainak nyugdíjrendszerét­; az egyetemi hallgatók ösztöndíjait hozzávetőleg 20 százalékkal növelték; 1969 óta megnövekedett az állami gyermekpótlék. Az állami költségvetésből­­társadalmi-kulturális célokra fordított ösz­­szeg 37 százalékkal növekedett — az 1965. évi 22,4 milliárd lejről 1968-ban közel 31 milliárd lejre — ami hozzájárult a közvetlen jövedelmek megnövekedése mellett a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez. Ebben az időszakban fej­lődött az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy anyagi alap­ja és javult e téren a tevékenység. Szüntelen erőfeszítése­ket tettek a lakosság lakásviszonyainak javítására; az ötéves terv első három évében több mint 159.000 lakás épült állami alapokból; intézkedéseket hoztak a lakásépítések változato­sabbá tételére és a lakosság támogatására személyi tu­lajdonban lévő lakások építésében. Noha az ötéves terv fo­lyamán felemeltek egyes díjszabásokat és árakat, mivel az illető tevékenységi ágak jövedelme nem fedezte a kiadáso­kat, az előirányzatok szerint a REÁLIS FIZETÉS SZÍNVO­NALA az ötéves terv végéig körülbelül 23 százalékkal nö­vekszik, vagyis a párt IX. kongresszusának irányelveiben meghatározott 20—25 százalék határai között lesz. Hason­lóképpen előirányozták, hogy 1970-ben megvalósulnak a kongresszus által a PARASZTSÁG REÁLJÖVEDELMEINEK növekedésével kapcsolatos feladatok. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa és 1967 decemberi Országos Konferenciája által meghatározott program alapján elfogadtak egy komplex intézkedési tervet, amelynek az alkalmazása most van folyamatban, s amelynek célja társadalmi életünk szüntelen javítása, a nemzetgazda­­ság vezetésének és tervszerűsítésének tökéletesítése. Az intézkedések elfogadása óta eltelt rövid időszakban az élet bebizonyította ezek hasznosságát és életképességét, azt,­ hogy ezek jó körülményeket hoznak létre a dolgozó tömegek kezdeményező készségének serkentésére, a gazdasági hatékonyság növelésére valamennyi tevékenységi területen. Az 1969-es esztendő első hónapjainak gazdasági tevé­kenysége azt mutatja, hogy az idei terv jó­­körülmények köz A Román Kommunista Párt gazdaságpolitikájának vezér­­gondolata gyors ütemben folytatni az erős iparon és fejlett mezőgazdaságon, a jelenkori műszaki-tudományos forrada­lom vívmányainak felhasználásán és a hazai erőforrások magas fokú hasznosításán, az egész termelési potenciál in­tenzív kiaknázásán és a társadalmi munka magas terme­lékenységén alapuló korszerű gazdaság kiépítését, hogy mi­nél szélesebb körben ki lehessen elégíteni a társadalom tagjainak anyagi és szellemi szükségleteit. Ennek döntő je­lentősége lesz abban, hogy országunk megközelítse a fejtett gazdasággal rendelkező államok szintjét hogy a szocializmus sokoldalúan és teljes mértékben megvalósuljon, hogy meg­teremtsük a kommunizmusra való fokozatos áttérés feltéte­leit, s növeljük Románia hozzájárulását a szocialista világ­kött teljesül. A dolgozók, a pártszervek és -szervezetek veze­tésével erőteljesen munkálkodnak a tervfeladatok, a párt X. kongresszusa és a haza felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére tett vállalások valóra váltásán. Minden feltétel megvan rá, hogy már 1969-ben elérjék az 1970-re — az öt­éves terv utolsó évére — előirányzott színvonalat egy sor fontos terméknél, mint amilyenek: az aluminium, az ipari gőzkazánok, a belsőégésű motorok, elektromos mérő- és el­lenőrző műszerek és automatizálási eszközök, fémipari gépek,­­ építőanyag-ipari és a könnyűipari felszerelések, teherva­gonok, cement, gyógyszerek, gyapot-méteráru, cipők, hús-, hal- és zöldségkonzervek, tej és egyebek. Az ötéves , terv­ első három évében elért eredmények és az ez évi terv teljesítésének folyamata meggyőzően bizonyít­ják, hogy megvannak a feltételek arra, hogy az ipari terme­lés 1970-ben 1965-höz viszonyítva 66—73 százalékkal növe­kedjék 10,6—11,6 százalék évi átlagos növekedéssel tehát, az előirányzott felső határ fölött valósuljon meg. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy a gazdaság fejlődé­sének ütemére és arányára vonatkozó feladatok, az anyagi termelésnek a jelenlegi ötéves tervben előirányzott főbb szintjei teljes mértékben megvalósíthatók és túlszárnyalha­tók. A gazdaság menetének elemzéséből kitűnik azonban, hogy az ezekben az években elért sikerek mellett, bizonyos ágakban és szektorokban elégtelenségek is jelentkeztek. Egyes esetekben a beruházások indokolatlanul magas költségekkel, hosszadalmas kivitelezési időben valósulnak meg. A tervek és műszaki dokumentációk késedelmes kidolgozása, a belföldi és az importált berendezések késedelmes megrendelése foly­tán számos termelőkapacitást, főként a vegyiparban, a kohá­szatban, a fafeldolgozó iparban és az élelmiszeriparban nem a tervezett határidőben helyeztek üzembe; némely üzembe helyezett vállalat még nem érte el a tervezett műszaki-gaz­dasági paramétereket. A műtrágya, műgumi, forgácslemez és farostlemez, egyes élelmiszeripari termékeknél elért eredmé­nyek az ötéves terv előirányzatai alatt maradtak. Jelentős hiányosságok mutatkoztak az anyag- és a felszerelésekkel való ellátás terén; ezek hátrányosan befolyásolták a termelés ütemességét, a kapacitás kihasználási fokát, a munkatermelé­kenység szintjét. Sok­ vállalatban magasak az anyagi költsé­gek, a jövedelmezőség nem felel meg a termelés műszaki el­látottsági fokának. Szükséges, hogy a vállalatok, az ipari köz­pontok, a minisztériumok és a többi központi szervek minden intézkedést megtegyenek ezen hiányosságok kiküszöbölésére, a termelés- és a munkaszervezés tökéletesítésére és a gazda­sági tevékenység állandó javítására. Az ország gazdasági és társadalmi fejlesztése terén az ötéves terv esztendeiben elért vívmányok az egész néptől fo­kozott erőfeszítéseket követeltek meg. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az állampolgárok tömegei, nemze­tiségre való tekintet nélkül, gyümölcsöző és lelkes munkát fejtettek ki, nekik köszönhető, hogy a szocialista Románia tántoríthatatlanul halad a fejlődés és a jólét útján. A felsza­badulás negyedszázados évfordulójára népünk a Román Kommunista Párt marxista-leninista politikáját valóra váltva kiemelkedő sikereket mutat fel a gazdaság és a kultúra fej­lesztésében, a társadalmi és állami élet minden területén és szilárd elhatározása biztosítani a szocializmus és a kommu­nizmus győzelmes építését hazánkban, rendszer erősítéséhez, a szocializmus eszméinek érvényesü­léséhez szerte a világon. A nemzetgazdaság fejlesztésének fő célkitűzései és fel­adatai az 1971—1980 közötti időszakra az alábbiak: 1. Az ország iparosításának kitartó folytatása, a gazda­ság vezető ága, az ipar hozzájárulásának növelése a nem­zeti jövedelem gyarapodásához, a termelési és belső fogyasz­tási szükségletek kielégítéséhez, a más országokkal való koo­­perálás és kereskedelmi csere bővítéséhez, biztosítva orszá­gunk tevékenyebb részvételét a világgazdasági körforgásban. Iparunk fejlődésének alapvető vonása az elkövetkező idő­szakban struktúrájának javítása, a jelenkori műszaki-tudo­mányos haladáshoz szorosan kapcsolódó modern iparágak fokozott növekedése lesz, hogy biztosítsuk az anyagi erőfor­rások és a munkaerő műszaki teljesítő képességének magas fokú hasznosítását, a társadalmi munka termelékenységének növelését. Erőteljesebben fejlesztjük az elektrotechnikai és elektronika ipart, az automatizálási elemek termelését, a ma­gas technicitású szerszámgépek, technológiai felszerelések és komplex berendezések gyártását. Az iparfejlesztés minőségi­leg új követelményeivel összhangban megjavítjuk a fém­termelés struktúráját, az elsőrendű minőségű és ötvözött acélok r­észarányának növelésére helyezve a hangsúlyt. Gyor­sított ütemben fejlődik majd a vegyipar, elsődlegesen növeljük a műszálak és műrostok, a műanyagok, a műtrágya termelé­sét. Bővítjük és korszerűsítjük az energetikai alapot. Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a közfogyasztási javak termelésének bővítése, változatossá tétele a lakosság vásárlóerejének növekedésével és szükségleteivel összhang­ban történjék. 2. Meggyorsítani a mezőgazdaság belterjes fejleszté­sének folyamatát a termőföld jobb kihasználásával, nagysza­bású öntözési program valóra váltásával, komplex kémizálás útján, modern traktorok és mezőgazdasági gépek gazdag vá­lasztékának alkalmazásával, hogy biztosítsuk a bőséges hoza­mokat, ellássuk a lakosságot élelmiszerrel és az ipari nyers­anyaggal, úgyszintén az export forrásait is bővítsük. Fejleszt­jük és tökéletesítjük az állami mezőgazdasági szektort, foly­tatjuk a szövetkezeti egységek gazdasági-szervezeti megszi­lárdítását 3. Fokozott beruházási program valóra váltása a tár­sadalom műszaki-anyagi alapjának kiterjesztése és tökélete­sítése, a nemzeti vagyon gyarapítása érdekében. A beruhá­zási alapokat elsősorban az anyagi termelés fejlesztése fe­lé irányítjuk. Kivételes figyelmet fordítunk a munkálatok kivitelezési idejének csökkentésére, az építkezések résza­rányának csökkentésére a beruházások összességében, a be­ruházások gazdasági hatékonyságának növelésére és minden befektetett fennél minél nagyobb termelési többlet és minél nagyobb nemzeti jövedelem elérésére. Továbbra is figye­lemmel követjük a termelőerők területi elosztásának javí­tását. 4. A műszaki fejlődés széleskörű előmozdítása a nem­zetgazdaságban a fejlett technológiai folyamatok kiterjesz­tése az elektronikus számítógép­ek bevezetése a termelésbe s a számvitelbe, a termékek minőségének emelése és az új termékfajták bevezetése, lépést tartva a műszaki tudomá­nyos forradalom, valamint a hazai és külföldi piac növekvő igényeivel. A gazdaság műszaki haladása által felvetett kér­dések megoldásához fokozott mértékben kell hozzájárul­nia a tudományos kutatásnak, az eredeti tervezési tevé­kenységnek. 5. A munkatermelékenység fokozott ütemű emelése a nemzetgazdaság minden ágában, a termelőfolyamatok tö­kéletesítése és modernizálása, a termelés és a munka tudo­mányos megszervezése, a káderképzés és a specializálás fokozása a teljes munkaidő-kihasználás és a munkaráfordítás racionalizálása alapján minden termelő egységben és össz­társadalmi arányban is. 6. A gazdasági hatékonyság folytonos növelése, amely a gazdasági dinamika döntő tényezője, a gazdasági tevékeny­ség alapja kell hogy legyen. Minden gazdasági ágban, vál­lalatban szükséges az anyagi és pénzalapok forgási sebessé­gének gyorsítása azért, hogy fokozódó figyelmet fordítsa­nak a termelőeszközök maximális teljesítményű kihaszná­lására, az anyagi alapok megtakarítására, az önköltség csök­kentésére és a rentabilitás növelésére. 7. Az oktatás fejlesztése, folytonos modernizálása min­den fokon, az ország gazdasági és társadalmi haladása által megkövetelt növekvő szakmunkás, középfokú káder, almér­­nök és más felsőfokú képzettségű szakember-szükséglet ki­elégítése érdekében, meg kell teremteni a körülményeket a lakosság általános műveltségi­­ színvonalának növeléséhez. 8.­­ A­ nemzetközi gazdasági együttműködési kapcsola­tok kiterjesztése, a külkereskedelem fejlesztése, struktúrá­jának javítása és hatékonyságának emelése. Nagymérték­ben elő kell mozdítani a termelési, műszaki és tudományos kutatási kooperációt, az államközi gazdasági kapcsolatok e magasabb formáját. A KGST tagállamaival s a többi szoci­alista országgal való gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést fejlesztve, Románia egyúttal kiterjeszti kapcsolatait a többi állammal is, társadalmi rendszerük­re való tekintet nélkül és aktívan részt vesz a nemzetközi szocialista és a világméretű munkamegosztásban. 9. A nép jólétének folytonos növelése pártunk és álla­munk tevékenységének alapvető célja. Az életszínvonal nö­velésének fő útja a közvetlen jövedelmek növelése lesz, ami a munka mennyisége, minősége és társadalmi hatékony­sága szerinti szocialista javadalmazás következetes alkal­mazásából fakad, arra kell törekedni, hogy az anyagi érde­keltség elvének megfelelően, a dolgozók különféle kategó­riáinak jövedelme ésszerű és méltányos arányban jöjjön lét­re. Fejlődni fog a lakásépítés, kiterjed a közoktatás és a mű­velődés, az egészségvédelem anyagi alapja. (Folytatás a 2. oldalon) I. A nemzetgazdaság fejlesztésének alapvető célkitűzései és feladatai az 1971-1980-as időszakra­­ TERVEZET A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT X. KONGRESSZUSÁNAK IRÁNYELVEI AZ 1971-1975-ÖS ÖTÉVES TERVRŐL ÉS AZ 1976 ÉS 1980 KÖZÖTTI NEMZETGAZDASÁGFEJLESZTÉS IRÁNYVONALAIRÓL * AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA . Az ipar fejlődését továbbra is elsősorban a ter­­­melés mennyiségének gyors ütemű növekedése és­­ szerkezetének javulása jellemzi. Az irányelvterve-­­zet előirányozza, hogy az 1971—1975-ös ötéves­­ tervben az ipari össztermelés 8,5—9,5 százalékos­­ évi átlagos ütemnek megfelelően 50—57 százalék­­­­kal gyarapodjék.­­ (Az RKP KB téziseiből a X. pártkongresszusra) .

Next