Hargita, 1969. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1969-06-01 / 128. szám
* A 4 . Az utóbbi négy évben népünk alkotó energiája és erőfeszítései arra irányultak, hogy valóra váljon a termelőerők fejlődésének, a szocialista viszonyok s az ország gazdasági és társadalmi élete tökéletesítésének a Román Kommunista Párt IX. kongresszusán leszögezett nagyszabású programja. Az 1966—1968 közötti évek eredményeinek mérlege azt mutatja, hogy a kongresszusi irányelvek alapján kidolgozott s azoknak előirányzatait túllépő ötéves terv sikeresen teljesül és jelentős haladást érünk el a tevékenység minden területén. Az IPAR fejlődési ütemének évi átlaga az 1966—1968-as időszakban 12,3 százalék volt az ötéves tervben erre a három évre előirányzott 10,8 százalékkal szemben, a terméktöbblet értéke pedig körülbelül 20 milliárd lej. Az 1968-as év ipari termelése több mint az 1951—55 közötti első ötéves terv össztermelése. Minden iparágban jelentős többlettermelést értek el, azokban az ágakban pedig,amelyeknek az egész nemzetgazdaság haladása szempontjából lényeges a szerepe,— a villamosenergia termelésben, a fémiparban, a gépgyártásban, és a vegyiparban — az összipari átlagnál is magasabb növekedést értek el. 1968-ban a villamosenergia termelés elérte a 27,8 milliárd kilowattórát, vagyis 62 százalékkal nőtt 1965-höz képest. Fejlődött az ország fémipari alapja, a majdnem ötmillió tonnás acéltermelés 39 százalékkal magasabb mint az ötéves terv kezdetén. A gépgyártó ipar termelése 56 százalékkal nőtt; ez az iparág jelenleg a nemzetgazdaság igényelte gépi felszerelésnek körülbelül a kétharmadát szállítja. A vegyipar, a legdinamikusabb iparág, az ország nyersanyagforrásainak magasabb fokon való hasznosításával 75 százalékkal haladta meg az 1965. évi szintet. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar termelése ugyancsak jelentősen megnövekedett, bővült a választéka és nagyobb mértékben járul hozzá a lakosság változatos igényeinek kielégítéséhez. 11,5 százalék volt a könnyűipar termelésének évi átlagos növekedési üteme 1966—68 között, az élelmiszeriparé pedig 7,7 százalék. E három év folyamán biztosítottuk a termelés műszaki színvonalának emelkedését, jelentős számú magasrendű műszaki-gazdasági jellegzetességű termék gyártása indult be, üzemeink növekvő készséggel, sikeresen oldják meg a mind bonyolultabb technológiai problémákat. A MEZŐGAZDASÁGBAN hasonlóképpen érezhetően növekedett és intenzívebb lett a termelés, jobban érvényesítette a szocialista szervezési formák előnyeit és e gazdasági ág meglévő tartalékait. Bár a kedvezőtlen időjárási viszonyok nem tették teljes egészében lehetővé az 1968-ra beütemezett mezőgazdasági termelés megvalósítását, az 1966—68-as időszak mezőgazdasági össztermelése mégis több mint 2 milliárd lejjel lépte túl az ötéves tervben erre a három évre előirányzott felső határt, fedezve a lakosság fogyasztási szükségleteit, az ipar nyersanyagellátását s az exportalapot. Gabonából 2 millió tonnával, zöldségből 26,4 százalékkal, cukorrépából, napraforgóból és krumpliból 31—35 százalékkal termeltek többet mint az 1963—65-ös években. Az iparral s a mezőgazdasággal egyidejűleg folytonosan fejlődött a szállítás, az építkezés és az anyagi termelés többi ága, amely hozzájárult hazánk sokoldalú haladásához. Az ország gazdasági potenciáljának növekedését biztosította a fokozott BERUHÁZÁSI PROGRAM valóra váltása. Hozzávetőleg 155 milliárd lett, az előirányzott összegnél 2 milliárddal többet fektettek be a nemzetgazdaságba, 1966— 68-ban a központosított állami alapból, ez pedig meghaladja az 1950 és 1960 közötti egész időszak beruházásainak volumenét. A IX. kongresszuson megszabott orientációnak megfelelően, a beruházások legnagyobb részét az anyagi termelési ágak felé irányították, főként az ipar s a mezőgazdaság felé. E jelentős mennyiségű beruházás valóra váltása következtében, már az ötéves terv első három évében több mint 700 új termelőkapacitás és fontos ipari objektum lépett működésbe, számos vállalatot az összes gazdasági ágakban korszerűsítettek és új felszereléssel láttak el, bővült a tudományos és társadalmi-kulturális tevékenység anyagi alapja, javult továbbá a termelőerők elosztása az ország területén, a kevésbé fejlett övezetekben is új ipari objektumokat helyeztek el. Az iparban s a többi nem-mezőgazdasági ágban több mint félmillió új munkahelyet teremtettek, biztosítva így a munkaerő jobb kihasználását s a lakosság jövedelmének növekedését. A munkaszervezés s a technológiai folyamatok felújítása és modernizálása, a termelés műszaki színvonalának emelése az összes iparágakban, a káderek felkészültségi színvonalának és tapasztalatának növekedése, a termelőkapacitások s a munkaidő teljesebb kihasználása a vállalatokban növelte a munka termelékenységét, csökkentette a termelési költségeket és gyarapította a pénzalapok felhalmozását. A gazdasági hatékonyság növelésére nézve nagy jelentőségűek a párt által kezdeményezett akciók, a termelés és a munka megszervezésének tökéletesítésére, a termelési költségek csökkentésére, a rentabilitás növelésére, amelyek hozzájárultak bizonyos gazdasági tartalékok felfedéséhez, és hasznosításához. Az egy alkalmazottra eső termelékenység az iparban majdnem 27 százalékkal növekedett, az átlagos növekedési ütem magasabb az előirányzottnál, ily módon érték el az ipari termelési többletnek több mint kétharmadát. Az eredetileg előirányzottnál a jövedelem körülbelül 6 milliárd lejjel nagyobb. A nemzetgazdaság fejlődése olyan körülmények között ment végbe, amikor Románia sokoldalúbban vett részt a nemzetközi cserékben, a nemzetközi szocialista és a világméretű munkamegosztásban. A KÜLKERESKEDELEM átlagos évi növekedési üteme 1966 és 1968 között több mint 12 százalék volt; megnövekedett az ipari termékek részaránya az ország kivitelében. Szüntelenül fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatok a KGST tagországaival, minden szocialista országgal, ugyanakkor pedig kiterjesztettük a gazdasági kapcsolatokat más országokkal. Az iparban és a mezőgazdaságban, az anyagi termelés minden ágában elért eredmények átfogóan tükröződnek a NEMZETI JÖVEDELEM alakulásában, amely 1968-ban körülbelül 26 százalékkal volt nagyobb mint 1965-ben; a nemzeti jövedelem növekedésének évi átlaga — 8 százalék — nagyobb volt, mint amelyet az ötéves terv első három évére előirányoztak. Ezen az alapon megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy párhuzamosan a felhalmozásra szánt alapok növelésével biztosítsák a szükséges tartalékokat AZ ÉLETSZÍNVONAL RENDSZERES NÖVELÉSÉHEZ. 1967-től kezdve számos alkalmazott jutott nagyobb keresethez a kisfizetéseknek a tervezettnél egy évvel korábban történő emelésével. Az új fizetési rendszer alapján jelen pillanatig mintegy 1,4 millió alkalmazott fizetését növelték. Ebben az esztendőben általánosítják az új fizetési rendszert a gazdasági és a társadalmi-kulturális tevékenység minden ágában, oly módon, hogy 1970-ben minden alkalmazott megnövekedett fizetésben részesüljön. A nyugdíjak átlaga 1966 és 1968 között 39 százalékkal növekedett, az ötéves tervben 1970-re előírt 35 százalékkal szemben; bevezették a mezőgazdasági, termelőszövetkezetek tagjainak nyugdíjrendszerét; az egyetemi hallgatók ösztöndíjait hozzávetőleg 20 százalékkal növelték; 1969 óta megnövekedett az állami gyermekpótlék. Az állami költségvetésbőltársadalmi-kulturális célokra fordított öszszeg 37 százalékkal növekedett — az 1965. évi 22,4 milliárd lejről 1968-ban közel 31 milliárd lejre — ami hozzájárult a közvetlen jövedelmek megnövekedése mellett a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez. Ebben az időszakban fejlődött az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy anyagi alapja és javult e téren a tevékenység. Szüntelen erőfeszítéseket tettek a lakosság lakásviszonyainak javítására; az ötéves terv első három évében több mint 159.000 lakás épült állami alapokból; intézkedéseket hoztak a lakásépítések változatosabbá tételére és a lakosság támogatására személyi tulajdonban lévő lakások építésében. Noha az ötéves terv folyamán felemeltek egyes díjszabásokat és árakat, mivel az illető tevékenységi ágak jövedelme nem fedezte a kiadásokat, az előirányzatok szerint a REÁLIS FIZETÉS SZÍNVONALA az ötéves terv végéig körülbelül 23 százalékkal növekszik, vagyis a párt IX. kongresszusának irányelveiben meghatározott 20—25 százalék határai között lesz. Hasonlóképpen előirányozták, hogy 1970-ben megvalósulnak a kongresszus által a PARASZTSÁG REÁLJÖVEDELMEINEK növekedésével kapcsolatos feladatok. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa és 1967 decemberi Országos Konferenciája által meghatározott program alapján elfogadtak egy komplex intézkedési tervet, amelynek az alkalmazása most van folyamatban, s amelynek célja társadalmi életünk szüntelen javítása, a nemzetgazdaság vezetésének és tervszerűsítésének tökéletesítése. Az intézkedések elfogadása óta eltelt rövid időszakban az élet bebizonyította ezek hasznosságát és életképességét, azt, hogy ezek jó körülményeket hoznak létre a dolgozó tömegek kezdeményező készségének serkentésére, a gazdasági hatékonyság növelésére valamennyi tevékenységi területen. Az 1969-es esztendő első hónapjainak gazdasági tevékenysége azt mutatja, hogy az idei terv jókörülmények köz A Román Kommunista Párt gazdaságpolitikájának vezérgondolata gyors ütemben folytatni az erős iparon és fejlett mezőgazdaságon, a jelenkori műszaki-tudományos forradalom vívmányainak felhasználásán és a hazai erőforrások magas fokú hasznosításán, az egész termelési potenciál intenzív kiaknázásán és a társadalmi munka magas termelékenységén alapuló korszerű gazdaság kiépítését, hogy minél szélesebb körben ki lehessen elégíteni a társadalom tagjainak anyagi és szellemi szükségleteit. Ennek döntő jelentősége lesz abban, hogy országunk megközelítse a fejtett gazdasággal rendelkező államok szintjét hogy a szocializmus sokoldalúan és teljes mértékben megvalósuljon, hogy megteremtsük a kommunizmusra való fokozatos áttérés feltételeit, s növeljük Románia hozzájárulását a szocialista világkött teljesül. A dolgozók, a pártszervek és -szervezetek vezetésével erőteljesen munkálkodnak a tervfeladatok, a párt X. kongresszusa és a haza felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére tett vállalások valóra váltásán. Minden feltétel megvan rá, hogy már 1969-ben elérjék az 1970-re — az ötéves terv utolsó évére — előirányzott színvonalat egy sor fontos terméknél, mint amilyenek: az aluminium, az ipari gőzkazánok, a belsőégésű motorok, elektromos mérő- és ellenőrző műszerek és automatizálási eszközök, fémipari gépek, építőanyag-ipari és a könnyűipari felszerelések, tehervagonok, cement, gyógyszerek, gyapot-méteráru, cipők, hús-, hal- és zöldségkonzervek, tej és egyebek. Az ötéves , terv első három évében elért eredmények és az ez évi terv teljesítésének folyamata meggyőzően bizonyítják, hogy megvannak a feltételek arra, hogy az ipari termelés 1970-ben 1965-höz viszonyítva 66—73 százalékkal növekedjék 10,6—11,6 százalék évi átlagos növekedéssel tehát, az előirányzott felső határ fölött valósuljon meg. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy a gazdaság fejlődésének ütemére és arányára vonatkozó feladatok, az anyagi termelésnek a jelenlegi ötéves tervben előirányzott főbb szintjei teljes mértékben megvalósíthatók és túlszárnyalhatók. A gazdaság menetének elemzéséből kitűnik azonban, hogy az ezekben az években elért sikerek mellett, bizonyos ágakban és szektorokban elégtelenségek is jelentkeztek. Egyes esetekben a beruházások indokolatlanul magas költségekkel, hosszadalmas kivitelezési időben valósulnak meg. A tervek és műszaki dokumentációk késedelmes kidolgozása, a belföldi és az importált berendezések késedelmes megrendelése folytán számos termelőkapacitást, főként a vegyiparban, a kohászatban, a fafeldolgozó iparban és az élelmiszeriparban nem a tervezett határidőben helyeztek üzembe; némely üzembe helyezett vállalat még nem érte el a tervezett műszaki-gazdasági paramétereket. A műtrágya, műgumi, forgácslemez és farostlemez, egyes élelmiszeripari termékeknél elért eredmények az ötéves terv előirányzatai alatt maradtak. Jelentős hiányosságok mutatkoztak az anyag- és a felszerelésekkel való ellátás terén; ezek hátrányosan befolyásolták a termelés ütemességét, a kapacitás kihasználási fokát, a munkatermelékenység szintjét. Sok vállalatban magasak az anyagi költségek, a jövedelmezőség nem felel meg a termelés műszaki ellátottsági fokának. Szükséges, hogy a vállalatok, az ipari központok, a minisztériumok és a többi központi szervek minden intézkedést megtegyenek ezen hiányosságok kiküszöbölésére, a termelés- és a munkaszervezés tökéletesítésére és a gazdasági tevékenység állandó javítására. Az ország gazdasági és társadalmi fejlesztése terén az ötéves terv esztendeiben elért vívmányok az egész néptől fokozott erőfeszítéseket követeltek meg. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az állampolgárok tömegei, nemzetiségre való tekintet nélkül, gyümölcsöző és lelkes munkát fejtettek ki, nekik köszönhető, hogy a szocialista Románia tántoríthatatlanul halad a fejlődés és a jólét útján. A felszabadulás negyedszázados évfordulójára népünk a Román Kommunista Párt marxista-leninista politikáját valóra váltva kiemelkedő sikereket mutat fel a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a társadalmi és állami élet minden területén és szilárd elhatározása biztosítani a szocializmus és a kommunizmus győzelmes építését hazánkban, rendszer erősítéséhez, a szocializmus eszméinek érvényesüléséhez szerte a világon. A nemzetgazdaság fejlesztésének fő célkitűzései és feladatai az 1971—1980 közötti időszakra az alábbiak: 1. Az ország iparosításának kitartó folytatása, a gazdaság vezető ága, az ipar hozzájárulásának növelése a nemzeti jövedelem gyarapodásához, a termelési és belső fogyasztási szükségletek kielégítéséhez, a más országokkal való kooperálás és kereskedelmi csere bővítéséhez, biztosítva országunk tevékenyebb részvételét a világgazdasági körforgásban. Iparunk fejlődésének alapvető vonása az elkövetkező időszakban struktúrájának javítása, a jelenkori műszaki-tudományos haladáshoz szorosan kapcsolódó modern iparágak fokozott növekedése lesz, hogy biztosítsuk az anyagi erőforrások és a munkaerő műszaki teljesítő képességének magas fokú hasznosítását, a társadalmi munka termelékenységének növelését. Erőteljesebben fejlesztjük az elektrotechnikai és elektronika ipart, az automatizálási elemek termelését, a magas technicitású szerszámgépek, technológiai felszerelések és komplex berendezések gyártását. Az iparfejlesztés minőségileg új követelményeivel összhangban megjavítjuk a fémtermelés struktúráját, az elsőrendű minőségű és ötvözött acélok részarányának növelésére helyezve a hangsúlyt. Gyorsított ütemben fejlődik majd a vegyipar, elsődlegesen növeljük a műszálak és műrostok, a műanyagok, a műtrágya termelését. Bővítjük és korszerűsítjük az energetikai alapot. Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a közfogyasztási javak termelésének bővítése, változatossá tétele a lakosság vásárlóerejének növekedésével és szükségleteivel összhangban történjék. 2. Meggyorsítani a mezőgazdaság belterjes fejlesztésének folyamatát a termőföld jobb kihasználásával, nagyszabású öntözési program valóra váltásával, komplex kémizálás útján, modern traktorok és mezőgazdasági gépek gazdag választékának alkalmazásával, hogy biztosítsuk a bőséges hozamokat, ellássuk a lakosságot élelmiszerrel és az ipari nyersanyaggal, úgyszintén az export forrásait is bővítsük. Fejlesztjük és tökéletesítjük az állami mezőgazdasági szektort, folytatjuk a szövetkezeti egységek gazdasági-szervezeti megszilárdítását 3. Fokozott beruházási program valóra váltása a társadalom műszaki-anyagi alapjának kiterjesztése és tökéletesítése, a nemzeti vagyon gyarapítása érdekében. A beruházási alapokat elsősorban az anyagi termelés fejlesztése felé irányítjuk. Kivételes figyelmet fordítunk a munkálatok kivitelezési idejének csökkentésére, az építkezések részarányának csökkentésére a beruházások összességében, a beruházások gazdasági hatékonyságának növelésére és minden befektetett fennél minél nagyobb termelési többlet és minél nagyobb nemzeti jövedelem elérésére. Továbbra is figyelemmel követjük a termelőerők területi elosztásának javítását. 4. A műszaki fejlődés széleskörű előmozdítása a nemzetgazdaságban a fejlett technológiai folyamatok kiterjesztése az elektronikus számítógépek bevezetése a termelésbe s a számvitelbe, a termékek minőségének emelése és az új termékfajták bevezetése, lépést tartva a műszaki tudományos forradalom, valamint a hazai és külföldi piac növekvő igényeivel. A gazdaság műszaki haladása által felvetett kérdések megoldásához fokozott mértékben kell hozzájárulnia a tudományos kutatásnak, az eredeti tervezési tevékenységnek. 5. A munkatermelékenység fokozott ütemű emelése a nemzetgazdaság minden ágában, a termelőfolyamatok tökéletesítése és modernizálása, a termelés és a munka tudományos megszervezése, a káderképzés és a specializálás fokozása a teljes munkaidő-kihasználás és a munkaráfordítás racionalizálása alapján minden termelő egységben és össztársadalmi arányban is. 6. A gazdasági hatékonyság folytonos növelése, amely a gazdasági dinamika döntő tényezője, a gazdasági tevékenység alapja kell hogy legyen. Minden gazdasági ágban, vállalatban szükséges az anyagi és pénzalapok forgási sebességének gyorsítása azért, hogy fokozódó figyelmet fordítsanak a termelőeszközök maximális teljesítményű kihasználására, az anyagi alapok megtakarítására, az önköltség csökkentésére és a rentabilitás növelésére. 7. Az oktatás fejlesztése, folytonos modernizálása minden fokon, az ország gazdasági és társadalmi haladása által megkövetelt növekvő szakmunkás, középfokú káder, almérnök és más felsőfokú képzettségű szakember-szükséglet kielégítése érdekében, meg kell teremteni a körülményeket a lakosság általános műveltségi színvonalának növeléséhez. 8. A nemzetközi gazdasági együttműködési kapcsolatok kiterjesztése, a külkereskedelem fejlesztése, struktúrájának javítása és hatékonyságának emelése. Nagymértékben elő kell mozdítani a termelési, műszaki és tudományos kutatási kooperációt, az államközi gazdasági kapcsolatok e magasabb formáját. A KGST tagállamaival s a többi szocialista országgal való gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést fejlesztve, Románia egyúttal kiterjeszti kapcsolatait a többi állammal is, társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül és aktívan részt vesz a nemzetközi szocialista és a világméretű munkamegosztásban. 9. A nép jólétének folytonos növelése pártunk és államunk tevékenységének alapvető célja. Az életszínvonal növelésének fő útja a közvetlen jövedelmek növelése lesz, ami a munka mennyisége, minősége és társadalmi hatékonysága szerinti szocialista javadalmazás következetes alkalmazásából fakad, arra kell törekedni, hogy az anyagi érdekeltség elvének megfelelően, a dolgozók különféle kategóriáinak jövedelme ésszerű és méltányos arányban jöjjön létre. Fejlődni fog a lakásépítés, kiterjed a közoktatás és a művelődés, az egészségvédelem anyagi alapja. (Folytatás a 2. oldalon) I. A nemzetgazdaság fejlesztésének alapvető célkitűzései és feladatai az 1971-1980-as időszakra TERVEZET A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT X. KONGRESSZUSÁNAK IRÁNYELVEI AZ 1971-1975-ÖS ÖTÉVES TERVRŐL ÉS AZ 1976 ÉS 1980 KÖZÖTTI NEMZETGAZDASÁGFEJLESZTÉS IRÁNYVONALAIRÓL * AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA . Az ipar fejlődését továbbra is elsősorban a termelés mennyiségének gyors ütemű növekedése és szerkezetének javulása jellemzi. Az irányelvterve-zet előirányozza, hogy az 1971—1975-ös ötéves tervben az ipari össztermelés 8,5—9,5 százalékos évi átlagos ütemnek megfelelően 50—57 százalékkal gyarapodjék. (Az RKP KB téziseiből a X. pártkongresszusra) .