Hargita, 1969. augusztus (2. évfolyam, 181-206. szám)

1969-08-02 / 181. szám

II. évfolyam 181 (449) szám Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSAGA ES A MEGYEI HÍRTANACS NAPILAPJA 1969. augusztus 2. szombati Ara 30 bani LELKESEN KÉSZÜLJ­K­­ I. FÍRT KINGRESSZESRI Balánbánya a fejlődés útján Alig néhány nap választ el ben­nünket szocialista hazánk kie­melkedő eseményének időpontjá­tól. Az egész országot átfogó lel­kesedés egyre lendületesebb tevé­kenységben jut kifejezésre az é­­let minden területén. Ebben a nagyfontosságú időszakban kü­lönösképp jellemző városunkra is a lelkes munkahangulat, dolgozó­ink legfőbb feladatuknak tekintik a bányaipari vállalat előtt álló feladatok, valamint a­ tett vállalá­sok teljesítését, ezzel párhuzamo­san a város építését-szépítését. Balánbánya élő bizonyítéka annak a bölcs politikának, amely a szo­cialista iparosítás jótéteményeit nem zárja el e­­gyetlen vidék, tájegység elől sem.­­ Városunk bányászváros­a a bánya határozza meg fejlődését, távlatait, s csak a szocialista ipa­rosítás éveiben fordítottak ekko­ra gondot a dol­gozók életkörül­ményeinek jobbá­­tételére, a dolgo­zók sokrétű igé­nyeinek kielégí­tésére. Néhány számadat meg­győzően tükrözi ezt: 1950-től nap­jainkig közel 1 milliárd lej érté­kű beruházást eszközöltek Ba­­lánbányán, s a bányaipari válla­lat a folyó ötéves terv végére 56- szor termel többet majd mint az említett évben. Az életszínvo­nal rohamos ütemű emelkedése a legkonkrétabban talán a keres­kedelmi hálózat fejlődésében,­ a múltbeli s a jeleni tevékenység közti különbségben tükröződik leginkább. 1960-ban a­z egység évi forgalma 5,1 millió lej összeg­re rúgott. 1969-ben pedig — ja­nuár 1-től július 20-ig több mint 20,6 millió lej értékű áru kelt el a 14 egységben. Balánbánya fej­lődését egészében véve — nehéz számokban kifejezni. A korszerű háztömbök, a társadalmi-művelő­dési létesítmények, valamint a bányaipari vállalat termelő képes­ségének ugrásszerű növekedése mellett nagyot fejlődött a szub­jektív tényező is, amit a legegy­szerűbben öntudatnak nevezhet­nénk. Esetünkben is igaz: a szo-zo­cializmus hatalmas építőtelepén dolgos mindennapjaink alakítják ki, tudatosítják, mindannyiunk­ban a szocialista munkafegyelmet, ezt a valóban tudatos, önként vál­lalt fegyelmet. Közgyűléseken, a városi pártszervezet utóbbi kon­ferenciáján vagy baráti beszélge­tés közben mindig megfogalmazó­dik bennünk az, hogy kommunis­táink, dolgozóink a hazaszeretet bizonyítékának tartják a rájuk há­ruló feladatok teljesítését, a tár­nákban, irodákban, városszépítés­ben egyaránt. És csakis így, a ten­nivalók tudatos vállalásával tehe­tünk eleget megnövekedett felada­tainknak. A X. pártkongresszus dokumen­tumaiban a nagyszerű távlatok szilárd mérföldkövekként rögzítik azokat a feladatokat, amelyek — többek között — a bányaiparra várnak. Balánbányán az 1971-re ANDOR GYULA, a balánbányai városi pártbizottság titkára, a város polgármestere (Folytatás a 2. oldalon) PARTIDULUI COMUNIST ROMÁN I X­IX. pártkongresszus után épült A Turnu Severin-i postaépület Jövő eredményeink biztosítéka Ha a csíkkarcsfalvi mezőgazdasá­gi termelőszövetkezet állattenyész­tési részlegének idei eredményeit nézzük, két jelenségre figyelhe­tünk fel: egyrészt az első hónapok­­bani gyenge takarmányozás káros hatására, másrészt arra a törekvés­re, mely a tagság részéről megnyil­vánul, hogy a gyenge takarmányo­zás következményeit felszámolja. Ez utóbbi vonatkozásában feltét­lenül fel kell hangsúlyoznunk, hogy a pártkongresszus lelkesítő közelsége milyen hatalmas ösztön­zést gyakorolt a tennivalók mene­tére. A gazdaság az évi kétezer hek­toliter tervezett tejmennyiségből csupán 640 hektolitert tudott ez­­idáig megvalósítani, a fedeztetés tervet pedig csupán hetven, az el­lesi tervet csupán hetvenhárom százalékban tudta teljesíteni. De ezek a „féleredmények“ is annak tudhatók be, hogy a viszonylag tartós jó idő beálltával jelentős mértékben javult az állatok takar­mányozása. Az mtsz-tagok erő­feszítéseket tesznek a bőséges ta­karmányalap biztosítása érdeké­ben. Erről tanúskodik az a négy­száz tonna szálastakarmány, mely a tervezett nyolcszáznyolcvan ton­na összmennyiségből raktározva van. Harminc tonna takarmányt silóztak továbbá fejőstehenek szá­mára és még hétszáz tonnát az ez évre tervezett ezer tonnából. Hat­száz hektáron kaszáltak. Javában folyik a széna behordása. Szólnunk kell az állatlétszám­mal kapcsolatos félévi eredmé­nyekről is. Gazdaságunk — az elő­irányzatnak megfelelően — jelen­leg négyszázötvenöt szarvasmar­hával rendelkezik, ebből kétszáz tehén és befedezett növendék, ami ugyancsak megfelel a tervezett létszámnak. A csíkkarcfalviak jól ismerik az állattenyésztésben rájuk háruló feladatokat- Elsőrendű probléma a takarmány biztosítása. Ettől függ minden egyéb. Fontosságának tu­datában vannak. Erőfeszítéseik e­­redményei mind gyakrabban és gyakrabban mutatkoznak meg. Rövid felmérésünkből is kitűnik, hogy számos vonatkozásban sike­reket ért el a gazdaság, terveit megvalósította. Az állattenyésztés­ben mutatkozó kényszerű lemara­dást a kongresszus előtti lelkes munka, akarat számolja fel, é­s ez biztosítéka jövő eredményeinek VÁRDA ANTAL, a csíkkarcfalvi mtsz mérnöke n­­t­­­________________-Hogyan készülünk Hargita megye gazdasági kiállítására Ezekben a napokban megyénk ipara és mezőgazdasága je­­lentős eseményre készül. Hazánk felszabadulásának negyedszá­zados évfordulója tiszteletére augusztus 17-én Csíkszeredában nagyszabású gazdasági kiállítás nyílik. A kiállítás ízelítőt nyújt majd huszonöt év eredményeiről, vívmányairól megyénk gaz­dasági életében. Ipari és mezőgazdasági egységeink felvonul­tatják legjellemzőbb, legjelentősebb termékeiket, megismertetve a látogatókkal fejlődésük útját. A kiállított tárgyak mellett fényképek, grafikonok, táblázatok szemléltetik az elért ered­ményeket. Megyeszerte készülődnek a kiállítás megnyitására. A szer­vező bizottsághoz már beérkeztek a gazdasági egységek vezető­ségeinek javaslatai, megtörtént a kiállítandó termékek, tárgyak jegyzékének összeállítása, kijelölték azok elhelyezési módját. Ez alkalommal és a következő napokban néhány interjúban szá­­­­molunk be olvasóinknak az előkészületek főbb mozzanatairól. Mivel jelentkezik a gyergyószentmiklósi Erdőgazdálkodási Vállalat Kérdéseinkre Varga István igazgató válaszol — Miben látja a­ készülő kiállítás jelentőségét, gya­korlati hasznát? — Szerintem első és kiváló al­kalom arra, hogy a várhatóan nagyszámú közönség közvetlenül, a gyakorlatban győződjék meg arról a fejlődésről, amely az utób­bi években megyénk egész gazda­sági életét, iparát átfogta. Nagy erkölcsi jelentőséget tulajdonítok a leendő kiállításnak, mert éppen most, felszabadulásunk 25. és a X. kongresszus évében hozza a kö­zönség elé egy negyed évszázad eredményeit, megvalósításait. A kiállítás gyakorlati haszna a mi vállalatunk szempontjából felté­telezhetően a bútoraink iránti Lejegyezte: JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) Nicolae Ceauşescu elvtárs nyilatkozata az amerikai professzorokkal folytatott beszélgetésen NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs az alábbi szavakkal fordult a je­lenlévőkhöz: Az Államtanács és a román nép nevében üdvözölni kívánom a Ro­mániában tartózkodó amerikai pro­fesszorok csoportját. Úgy értesül­tem, hogy az önök csoportja hoz­zátartozik az Amerikai Egyesült Államokban működő békeszeminá­riumhoz. Mi, románok igen nagy­­rabecsüljük mindazokat, akik erő­feszítéseiket a népek közötti e­­gyetértésért és békéért vívott harcnak szentelik. Önök jól tud­ják, hogy a tudományos és a kul­turális személyiségek mindig bé­kében és egyetértésben kívántak élni, hogy a leghaladóbb értelmi­ségiek mindig az együttműködés, a barátság és a béke hívei voltak világszerte. Napjainkban, amikor a népek nagy sikereket aratnak a termelő­erők, a tudomány, a kultúra fej­lesztésében, amikor az ember ki­lépett a Kozmoszba és megjárta a Holdat, az államok közötti együtt­működés fejlesztése, a béke meg­mentése az egész emberiséget fog­lalkoztató és feltétlenül megoldás­ra váró egyik legégetőbb problé­ma. Elmondhatjuk, s úgy hiszem, hogy rövid látogatásuk során, ta­lálkozóik során erről meggyőződ­hettek, hogy a román nép őszintén fejleszteni kívánja az együttműkö­dést és a barátságot az amerikai néppel, akárcsak a világ vala­mennyi népével, békében és e­­gyetértésben óhajt élni az összes államokkal. Románia egész politi­kájával elő akarja mozdítani az együttműködést a szocialista or­szágokkal, a világ összes országai­val, beleértve az Amerikai Egye­sült Államokat is; szintén ilyen keretek között kerül sor a napok­ban Richard Nixon amerikai elnök látogatására országunkban-Remélem, hogy az önök, ameri­kai professzorok látogatása Romá­niában előmozdítja országaink kulturális személyiségeinek és tanerőinek kölcsönös jobb megis­merését és együttműködését, a népek közötti megértés és barát­ság ügyét. Ebben a szellemben köszöntöm romániai látogatásukat, erőfeszíté­seiket a béke és a népek közötti barátság szolgálatában. Az ezután felszólaló JEROME DAVIS professzor a következőket mondotta: Mindenekelőtt szeretnék köszö­netet mondani Önnek az amerikai küldöttség valamennyi tagja ne­vében- Nagyrabecsüljük a román nép részéről tapasztalt melegséget, és barátságot, és hálásak vagyunk az Országos Turisztikai Hivatal­nak mindazért, amit értünk tett. Nagy örömünkre szolgál, hogy ön, a világszerte folyó békeharc e­­gyik nagy vezetője, ma fo­gadott bennünket. Küldöttségünk nevében néhány­­ kérdést szeretnék feltenni. Szemináriumunk, az amerikai professzorok békeszemináriuma a vietnami háborút negatív jelen­ségnek tartja, s úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak az 1954. évi genfi egyezmény szellemében ha­ladéktalanul és feltétel nélkül ki kell vonnia csapatait Vietnamból. Mi a román kormány álláspontja ebben a kérdésben? NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs: Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy beavatkozom szemináriumuk dolgaiba, de meg kell mondanom, hogy egyetértek megállapításával. Ami a román kormány állás­pontját­­illeti, köztudomású, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Románia Szocialista Köztársaság 20.000.000. állampolgárának ünneplése Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP KB főtitkára, az Államtanács el­nöke csütörtök délelőtt a Köztár­sasági Palotában fogadta hazánk 20 000 000­ állampolgárának szüleit. Az ünnepségen részt vettek a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Chivu Stoica, Paul Niculescu-Mizil, Vir­gil Trofin, Ilie Verdeţ, Fazekas János, Petre Lupu, Manea Mănes­­cu, Leonte Râutu, Vasile Vilcu, Ştefan Voitec, Iosif Banc, Gere Mihály, Dumitru Popescu, Vasile Patilineţ, Ion Păţan. Ott volt az Államtanács és a kormány több tagja, társadalmi szervezetek vezetői. Gheorghe Năstase elvtárs, az RKP Argeş megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke bemutatta Nicolae Ceauşes­cu elvtársnak, a többi párt- és ál­lamvezetőnek Románia Szocialista Köztársaság 20 000 000. állampol­gárát, Daniel Marius Stănciules­­cut, aki 1969. június 20-án hajnali 5 órakor született az argeşi tája­kon. Bemutatta továbbá a gyer­mek szüleit, Alexandra Stănciu­­lescut, a Surduleşti-i általános is­kola történelemtanárnőjét és Ghe­orghe Stănciulescut, a Piteşti-i Fémhíd- és Betonelemgyár meste­rét.. Nicolae Ceauşescu elvtárs a kar­jára vette és atyailag megcsókolta a gyermeket, üdvözölte őt és azt kívánta neki, hogy ,,éljen boldo­gan a kommunizmusban“. Nicolae Ceauşescu elvtárs mele­gen gratulált az anyának és az a­­pának, azt kívánta, hogy ,,részesít­sék minél jobb nevelésben gyer­meküket“, s ajándékokat adott az ünnepeltnek. Gheorghe Stănciulescu megha­tódva mondotta, nagy boldogság számára,, hogy az ország 20 000 000. állampolgárának az apja lehet, s meleg köszönetet mondott a párt és a kormány vezetőségének, Ni­colae Ceauşescu elvtársnak a ha­zánk gyermekei nevelése és ok­tatása, a román nemzet boldog jö­vője iránti gondoskodásért. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Ion Gheorghe Maurer elvtárs és a töb­bi párt- és államvezető ezután pezsgőspoharat vesz a kezébe, koc­cint a gyermek szüleivel, jó e­­gészséget és sok boldogságot kíván az ünnepeltnek. A vezetők lefény­képeztetik magukat Románia kis lakosának anyjával és apjával, s hosszasan elbeszélgetnek velük. Szerencsés véletlen, hogy Romá­nia 20 000 000. állampolgára ha­zánk felszabadulása 25. évforduló­jának előestéjén született, ami kü­lönleges jelentőséget kölcsönöz az eseménynek. Az ország lakosságá­nak, 42 százaléka 1944. augusztus 23. után született, s a szocialista rendszernek, annak a rendszernek az éveiben nevelkedett, amelyben egyszer s mindenkorra megszűnt az ember ember általi kizsákmá­nyolása. A több mint húszmilliós Romá­nia jelenleg a lakosság szempont­jából Európában az első kilenc, a világon az első 29 ország közé tartozik. " Most kell gondoskodni az állatállomány téli takarmányszükségletéről A rendkívüli szeszélyes időjá­rás sok megpróbáltatás elé állítot­ta a mezőgazdaságban dolgozókat. A sok kár mellett a nedves időjá­rásnak viszont haszna is volt. A takarmánymennyiség jóval több mint az előző években. Most le­hetőség van nagymennyiségű szá­lastakarmány begyűjtésére- Régi közmondás, hogy: „a vanból kell spórolni.“ Íme, itt a lehetőség, hogy az aratás megkezdése előtt betaka­rítsuk és tároljuk a szálastakarmá­nyokat. A csíkszentmártoni vitéz­nek 1099 szarvasmarha, 1970 juh és 180 darab ló részére kell tar­talékolni a takarmányt télire. Ez 2 627 tonna szénát, 1 360 tonna ta­karmányszalmát és 2 945 tonna silótakarmányt jelent, hogy csak a fontosabbakat említsem. A pártalapszervezet javaslatára a vezetőtanács idejében intézke­­dett. Még a tavasz folyamán 750 hektár kaszálóra szórtunk műtrá­gyát, (150—200 kg/hektár), míg a lóhere, bükköny és más vetett ta­karmányokat 400 kiló/hektár mű­trágyázás után májusban öntöz­tük. Az erdei kaszálók 30 százalé­kát megtakarítottuk. Az eredmény nem váratott magára. Jelenleg 1260 tonna szénafélénk van rak­táron. Már jóelőre felmértük a tennivalókat és minden erőt ide­jében a szénacsináláshoz moz­gósítottunk. A melléküzemek dol­gozói közül sokan, mint id. Bodó Gábor, Gothárd László és mások megértették, hogy most a mezőn van rájuk szükség, de sajnos olya­nok is akadtak, akik inkább el­hagyták a gazdaságot, minthogy a mezőre menjenek dolgozni, amikor valamennyi munkáskézre szükség lett volna. Dicséret illeti a fejő­gondozókat, akik 16 hektár széna­füvet kaszáltak le, szárítottak meg és raktak boglyába. Első ízben használtunk nagyon jó eredménnyel gépi eszközöket a DIMÉNY SÁNDOR, a csíkszentmártoni mtsz mérnöke (Folytatás a 2. oldalon) ! I­E­I 3 Vasárnap Ba­lánbányán ____ kultúr- és sportvasárnap­ra kerül sor. Fellép a város népi zenekara, valamint a gyergyó­szentmiklósi Erdőgaz­dálkodási Vállalat dal­­csoportja. A továbbiak során atlétikai verseny és labdarúgó mérkőzés lesz. A balesetek ij megelőzése címen a Bogoz község terüle­tén lévő traktorveze­tőknek tartottak elő­adást a milícia­­ szer­vei. E csúcsforgalmi i­­dényben hasznos vol­na, ha a megye többi községeiben is hasonló előadásokat rendezné­nek. 150 ezer lej értékű, állami alapból épült korszerű állat­rendelőt nyi­­közel­orvosi tottak meg a múltban Kányádon. r1­ s7 f­alumúzeum készül, ezt­­ akarnak létesíteni Csík­­menasárgon egy igen jellegzetes régi házban —, ezen gondolkoznak Csík­­szentgyörgyön is. Ki tudja még hány faluban, községben szán­dékoznak követni a csíkszent­­domokosiak, de különösen az etédiek dicséretes példáját. Szentdomokoson időlegesen a művelődési otthonban nyílt meg a régi használati tárgyakat, mun­kaeszközöket, dísztárgyakat, varrottasokat, csergéket, szőt­teseket bemutató múzeum­­, amíg el nem készül a művelő­­dési otthon udvarán a múzeum­ház. Etéden pedig Gagyi László nyugalmazott tanító jóvoltá­ból és áldozatos munkájának az eredményeképpen áll a szépen berendezett múzeum­ház. Kívánatos, örvendetes lenne, ha minden falu, minden község követné példájukat. De vajon miért? Minek kell az a múzeum? Hogy legyen? Hogy elhelyezzünk benne né­hány faekét, régi cserepet-faze­­kat, bútordarabot és aztán tes­sék tódulni kedves idegenfor­galmi káderek, azaz turisták, FOIMÍR SÁJI DÓR min­ deiben is megállnák a helyü­ket. Nem mondom, fáj a szí­vem a régi, szépvonalú zsinde­­lyes házakért, de örülök is an­nak, hogy a falusi ember igé­nyei és életkörülményei már mert itt olyat látnak, amit se­hol? Nem. A falumúzeumnak első­sorban úgy hiszem maga a falu kell hogy hasznát lássa, még­pedig nem anyagi, hanem szel­lemi hasznát. Menjünk csak végig a falva­kon: a régi, tél­ túl megkopott zsindelyes házak mellett új kő­házak épülnek, olyanok, ame­lyek nagyvárosaink villanegye­nein azonosak a száz, sőt húsz év előttiekkel sem. Lehet-e hibáztatni valakit azért, mert a civilizáció térhódításával egy­re inkább csak az öregek és a népi táncegyüttesek őrzik szép népviseletünket? Rohamosan változik a világ — változik, fejlődik, alakul a falu élete és képe is. Ezért kell megőriznünk minél többet, e­­zért kell összegyűjtenünk amit csak lehet mindabból, ami a falu tegnapi életéről tanúsko­dik, húsz év múlva már hiába keresnek... Hány történelem-órával ér fel, ha az iskolásokat végigve­zetik majd egy-egy ilyen mú­zeumon, ahol a gyermek fo­galmat alkothat arról, hogyan, milyen körülmények között él­tek az ősei, milyen ízlése, szép­érzéke volt és van annak a népnek, amelyikhez tartozik? Hogy a turisták? A dollárral fizető idegenek? Persze, miért ne néznék meg ők is, ha kiváncsiak reá. Ör­vendünk, ha tetszik nekik. De ne azzal fogjunk hozzá, hogy az ő kedvükért csináljuk, ne akarjuk falumúzeumainkat ele­ve az ő ízlésükhöz idomítani. Legyen a falumúzeum a falu múltjának és jelenének, első­sorban a mi számunkra készí­tett igaz tükre. MIÉRT FONTOS? NOTESZLAP

Next