Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-03 / 208. szám

NÉGY HÓNAPPAL ÉV VÉGE ELŐTT A BERUHÁZÁ­SOKRÓL A lemaradás lemaradást szül... Ismeretes az a jelentős volume­nű beruházás, amelynek megvaló­sítását ez évre ütemezték be Har­gita megyében. Ha csak az utóbbi két év beruházási­ alapjait vesszük figyelembe akkor is világossá vá­lik az a következetes gazdaság­po­litika, amelyet pártunk érvényesít a termelőerők megfelelő területi elosztása érdekében. A X. kong­resszuson előterjesztett jelentésé­ben Nicolae Ceauşescu elvtárs rá­mutatott: „Az új ipari létesítmé­nyek helyének kijelölésénél to­vábbra is szervesen egybehangol­juk a gazdasági hatékonyság dik­tálta meggondolásokat a társadalmi ismérvekkel, melyek szorosan ösz­­szefü­ggnek, a kevésbé fejlett me­gyék és helységek felemelésének szükségességével, gazdasági és szo­­ciális haladásunk meggyorsításá­­val“. E célkitűzés valóra váltásá­nak jótékony hatását meggyőzően érzékeltetik megyénk beruházásai, amelyek nyomán szüntelenül nö­vekszik a gazdasági potenciál, új­jászületnek vállalataink, a lakosság egyre nagyobb része kapcsolódik be közvetlenül a termelő tevékeny­­­ségbe. Magától érthetődő, hogy a be­ruházási­ pénzalap még önmagá­ban nem jelenthet létesítményt, új termelőkapacitást. Szívós, kitar­tó felelősségteljes munkára van szükség mindannyiunk részéről, ahhoz, hogy formát öntsenek a valóság méretein a tervek, a mű­szaki rajzok, a makettek. Becsület­beli (s talán ennél is több) köte­lessége minden egyes, a beruházá­sok kivitelezésében résztvevő szervnek teljes együttműködésben, energiát nem kímélve törekedni a beruházási tervek ütemes, határ­időre való teljesítésére. „A minisztériumoknak, iparköz­­pontoknak, vállalatoknak, mező­­gazdasági egységeknek kötelessé­gük mindent megtenni az építke­­zési költségek lényeges csökkenté­séért, az alapok forgási sebessége növeléséért, hogy idejében biztosít­­sák berendezésekkel s felszerelé­sekkel való ellátását, az összes ka­pacitások határidőre történő ü­­zembe lépését“ — olvassuk a kong­resszusi jelentésben. Eddigi ered­ményeink azt tanúsítják, hogy csak részben sikerült eleget ten­nünk a fenti elvi szempontoknak. A nyolc hónap megvalósításainak statisztikája még nem készült ugyan el, de az előzetes számítá­sok azt mutatják, hogy nem gya­rapodott az idő parancsolta szük­séges arányban az ez évi terv au­gusztus elejei 35,3 százalékos meg­valósítása. Az arány az építkezési­szerelési tervteljesítés vonatkozá­sában ugyan jobb volt — 47,8 százalék —, de ez sem kielégítő. A napokban látogatást tettünk néhány jelentősebb építőtelepen, az észleltekről, a tervteljesítés per­spektíváiról részletesen­­beszámo­­lunk következő lapszámainkban. ★ CSÍKSZEREDA: A kötöttáru­­gyár építőtelepe augusztus végén. Néhány sokatmondó statiszti­kai adat: augusztus első 20 napjára beütemezett 2 millió lej értékű munkálatból 1,7 millió lej­­nyi, azaz 85 százalék valósult meg. SZENNER ISTVÁN a Megyei Beruházási Bank osztályvezetője HECSER ZOLTÁN (Folytatás a 3. oldalon) Az utóbbi időben igen sok szó esett a zöldségtermesztésről, lehe­tőségeiről, és főleg szükségleteiről, de a zöldségtermesztéssel kapcso­latos kérdések valamennyi vetü­­letéről. Lényegében ez a kérdés­sor egy igen bonyolult problema­tikát fedne, azaz megyénk zöld­ségtermesztésének sorsát, további fejlesztésének, — a szó igazi ér­telmében —, módozatait és lehető­ségeit, természetesen megyénk belső piacszükségleteinek függvé­nyében. Nehéz lenne dönteni, vagy mondjuk eldönteni, hogy mi is lenne az, ami valóban változtatni tudna a már-már súlyossá vált helyzeten. Szakkörök véleménye szerint, megyénk délnyugati lan­­kás vidékén, elsősorban a Küküllő mentén lehetőségeink vannak egy szépen jövedelmező (egyáltalán nem elhanyagolható szempont), majdnem nagyüzemi zöldségter­mesztésre, persze megfelelő szak­­irányítással, az adottságokhoz al­kalmazható gépi felszereléssel, be­leértve az öntözéses művelés be­vezetését is, most már a korszerű igények szintjén. Más vélemények szerint lehetőségeink jelentős há­nyada relatív, és ennek magyará­zatára érveket is találhatunk, és nem is másodlagos érveket. Tény azonban, hogy belső piaci szükség­leteink igényei jóval nagyobbak, mint amennyit eddig és a jelenle­gi körülmények között mezőgazda­ságunk szolgáltatni tudott és tud. Utat keresünk és azt meg is kell találnunk. Ezt azonban ne úgy értelmezzük,, hogy misz-eink most­­már teljes gőzzel rátérnek majd a zöldségtermesztés bonyolult és nehéz feladatainak a megoldására, minden szempont és alapos fel­mérés, az adottságok elemzése nél­kül. Nem, itt csupán arról van szó, hogy­ az „eddigi tapasztalatok sze­rint módunkban’ áll, ''finn-nevű­­­is a korai, de legalább a nyári és valamelyest talán az őszi zöldség­félék szakszerű, minőségi termesz­tésére és­­ ezt valóban ki is kell használnunk. Murok, petrezselyem, zeller, a káposztafajták, hagyma, fokhagyma, paprikafajták, para­dicsomfélék termesztése régóta meghonosodott már vidékeinken és eredményesen. Igaz, azonban, hogy sajátos klimatikai és talajviszo­nyaink ezt a termést évről-évre más és másképpen „engedélye­zik“ vagy inkább feltételezik. Hiszen a zöldségtermesztés leg­alapvetőbb feltételei, talaj, víz, hőmérséklet, fény megannyi kül­ső természeti tényezőtől függnek. Ezeknek életrend-pontosságú ki­következtetése, kihasználása, a zöldségfélék biológiai szükségle­teihez, életéhez alkalmazása pedig zöldségtermesztő szakembereink­től is maximális munkaráfordítást, le­lkiismeretességet­­ és szaktudást feltételeznek. Szakembereink rá­fordított munkája és a zöldsége­sekben végzett növényápolási, gon­dozási munkák megannyi­, külső té­nyező, amelyek, ha nem is alap­vetően, de nagymértékben befo­lyásolják a termesztés hozamát, minőségét és általában annak lé­tét. Lehetnek pedig az itt elmon­dottak csupán egy szubjektív vé­lemény néhány gondolata, de mindenképpen el kell jutnunk már addig, hogy alaposan számba­­vegyük adottságainkat, lehetősé­geinket. A megoldás útját viszont, csakis ennek következményeként találhatjuk meg, vagy teremthet­jük meg. Amint már mondottuk, nálunk, a mi viszonyaink között is éppen úgy megteremnek a zöld­ségfélék legváltozatosabb fajai, mint bárhol máshol, mégha hetes, hónapos eltolódással is. Tehát nem feltétlenül fontos anyagi rá­fordítással mesterséges termő­vi­szonyokat, feltételeket, teremte­nünk ahhoz, hogy lépést tartsunk a követelményekkel. Kissé későn, KOSZTA ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon) CÁJOL-E VAGY BIZONYÍT JA NAGYGALAI FIALVI ELHANYAGOLT ZÖLDSÉGES? Átalakítjuk, átadjuk kezdjük Van a pazarlásnak, az ésszerűt­­lenségnek, felületességnek egy o­­lyan formája, ami időnként a leg­egyszerűbb járókelőnek is a sze­mébe tűnik. Nevezetesen, hogy egy többször átalakított, kifestett,­­ berendezett helyiséget újból bezár­­nak, elhordják a bútorokat, s min­­d­ent kezdenek élőtről az építők. Vannak helyiségek, amelyeknek sorsa látszólag csupán az, hogy szin­te évente renoválják, s ma fagylal­tot, holnap cigarettát, később pa­pírt árulnak bennük. Érdemes­­­ lenne kiszámítani, mennyi elfecsé­­k­­elt költséget, munkát, gondot, " tervet emészt fel mindez, hogy sok esetben mennyivel hasznosabb cé­lokra fordíthatták volna a meg­gondolatlanul, jövőbelátás nélkül elköltött pénzt. Félreértés ne essék! Nem az el­len emelünk szót ,hogy intézmé­nyeink, vállalataink beruházáso­kat eszközöljenek meglévő, azelőtt más célokra használt helyiségek­be. Maga a közérdek, a fejlődő valóság ezt sokszor megkívánja, sőt megköveteli. De a különböző érdekeltségű intézmények vállala­tok vezetőségei időnként jobban össze kellene hogy hangolják ter­veiket, több ésszerűséggel, az adott lehetőségek alaposabb elemzése u­­tán kellene javításokat, átalakítá­sokat kezdeményezni vagy éppen elkezdeni. Jellemző példák az elmondottak igazolására: Amikor Gyergyószent­­miklóson az Állami Mezőgazdasá­gi Vállalat kiárusító egységet ren­dezett be, minden tapasztalat nél­kül is előre láthatta volna, hogy a helyiség nagyon szűk lesz hen­tesáruk, zöldség- és gyümölcsfé­lék tárolására és árusítására. Már annak idején igényelniük kellett volna a szomszédos dohányüzle­tet, amelynek jókora felülete nincs kihasználva, míg a zöldségbolt másik szomszédságában ugyancsak parlagon hever a kisipari termelő­­szövetkezet — dohányboltra is­ berendezzük, ÉS I I­I elölről kább alkalmas — szíjgyártó mű­helye. Hasonló példák egész so­rát említhetnénk még Gyergyó­­szentmiklósról, ahol a megyésítés után a legtöbb helyiség szabadult fel. Mi lett ezeknek a sorsa? Ter­mészetesen azonnal „berendez­ték“, „átadták“, stb. Hogy milyen elgondolásokkal, azt talán az ille­tékesek sem látták tisztán. A film­színház terme fölötti helyiségek­ben javítóműhely (parkettes szo­bában!), kihasználatlan irodahelyi­ségek, gyűlésterem kérdőjelezik meg ottani létjogosultságukat. He­lyettük klubhelyiséget lehetne és kellene berendezni, ami az adott felületek kihasználását társadalmi­lag, az ifjúság nevelése, színvona­las, igényes szórakozása szempont­jaiból sokkal hasznosabbá tenné. A főtérnek ugyanezen az oldalán külön helyiség áll a takarék- és letétpénztári kötvénytulajdonosok számára, akik hetenként kétszer­­háromszor­ra igénybe veszik a szol­gáltatásokat. Ugyanakkor a Bu­­csin utca elején a városi Testne­velési és Sport Tanács helyiségé­ből nyílik a KISZ-bizottság szék­háza, s ez az állapot mindkét szerv tevékenységét kölcsönösen zavar­ja,­ akadályozza. A régi cukrászda fölötti korábbi irodahelyiségekben családok laknak, állandó tüzelőa­nyagtárolási, víz- és mellékhelyi­ség problémákkal küszködve. A lakásépítéssel párhuzamosan a szétszóródó irodahálózat jelentős részét lehetne ide összpontosítani, ami a munkafegyelem javítása mellett az ügyfelek jobb kiszolgá­lását is elősegítené. Társadalmunk gazdasági életé­nek, a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelkedése lehetővé, sőt szükségszerűvé teszi a kereske­delmi és a termelőfelületek növe­lését. Állíthatjuk, hogy megyénk JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) WMag proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 208 (476) szám, 1969. szeptember 3. szerdai Ára 30 bank Szeptember 3-án Csíkszeredában mutatkozik be a marosvásárhelyi Filharmónia kamarazenekara. A ma este nyolc órakor a Művelődési Ház nagy­termében sorra kerülő előadáson fellép Ruha István érdemes hegedűművész. Műsoron Bach, Corelli, Marcello, Mozart művei szerepelnek. Koncertmester Hamza Gyula. 39 600 liter juliter feldolgozása az év végéig. — Ez is szerepelt a csíkdánfalvi mtsz idei tervei között. A tagság és a vezetőség munkáját, dicséri, hogy ezt a tervet még augusztusban — több mint 4 hónappal határidő előtt — teljesítették. Ugyancsak augusztusban jelentették egész évi szarvasmarha export­tervük teljesítését is a szorgalmas dánfalviak. Gyors ütemben haladnak a székelyudvarhelyi Autószállítási Vállalat bővítési és korszerűsítési munkálatai. A teljes egészében belső dokumentá­cióra, építőanyag- és erőforrásokra támaszkodó építkezések befejezése után megyénk legkorszerűbb gép­­kocsiparkja lesz a székelyudvarhelyi. Megyénk valamennyi kisebb és nagyobb építőtelepének példaként szolgálhat az említett vállalatnál tapasztalható építőanyag-gazdálkodás. Bizonyos, hogy jóval határidő előtt végeznek a munkála­tokkal, s többek között megoldódik az átmenő gépkocsive­zetők kényelmes pihenésének kérdése is. Elismerésre méltó eredményekről számolhat be a vlahicai fogyasztási szövetkezet. Amint arról Ferenczy Lajos tudósít, a szövetkezet munkakö­zössége az év első felében 150,8 százalékban tel­jesítette közétkeztetési, 196,6 százalékban közszolgáltatási, 169,4 százalékban felvásárlási és 112 százalékban áruel­adási tervét. „.. - édes kicsi anya, szé­pen kérlek, hogy írd meg, hogy mi a baj, vagy nincs időd, mert már nem is tu­dom, hogy mit is gondoljak, jót vagy rosszat, ha gondo­lod, hogyha nem haragszol, akkor küldjél egy pár sort nekem, vagy kaptál jobbat mint én, s azért nem írsz nekem... Ha megkapod ezt a levelet, akikor azonnal írjál választ nekem, remé­lem nem volt, amiért meg­haragudjál, de akkor is ír­jál egy pár sort, és írd meg, hogy mi a bajod, vagy már nem bírod ki azt a két hó­napot,­­ írd meg, mert nem haragszom meg rád, csak tudjam, hogy mi a bajod, vagy van valakid? ... írd meg nekem, mert ha haza megyek elintézem vele, így is van egy illetővel valami elintézni valóm, de amikor otthon voltam (szabadságon) nem lehetett, de most ha haza megyek, számolok én velük. A milícián megtudtam — egyetlen igaz pontját az anyós állításának —, hogy a sógornő tényleg büntetett előéletű. Kétszer volt elítél­ve lopásért. Mind a kétszer italt lopott. De tulajdonkép- A kato­ pen nem ez volt amiért ide jöttem. Talán a katona le­velei folytán nem hittem el a sógornő önzetlenségét, amiről lépten-nyomon be­szélt. A sógornő, megpróbálja más­ra terelni a szót. Nem szakí­tom félbe. Ahogy beszél, a kép lassan körvonalazódik bennem. Előttem a katona le­velei. Szálkás betűkkel tele­írt oldalak, egyetlen motí­vum: miért nem írsz, miért nem írtál? — Kapitány elvtárs, néze­te szerint fennállhat annak a lehetősége, hogy a sógor­nő azért tartja magánál a katona feleségét, hogy társa legyen kisded játékai űzé­­sében? — Nézetem szerint erre vonatkozólag semmi, konkrét bizonyítékunk nincs. Bizo­nyos értesüléseink szerint itallal felszerelkezett nős emberek járnak hozzájuk Pontosan ez az, amiért nem bizonyítható tény. Nős em­berektől nehezebb tanúval­lomásokat beszerezni, ez ért­hető. Kétségtelen, hogy fennáll annak a lehetősége is, hogy az eredeti információk téve­sek. De ennek nagyon cse­kély a valószínűsége. Venczel kapitány, a megyei Milícia Bűnügyi osztálya főnökének véleménye is erre utalt. ★ Újra a sógornő beszél, majdnem mindent elmond a családról. A négy fiú apja évekkel ezelőtt meghalt. A panaszt tevő anyós férjhez ment másodszor, házát és a hoz­zátartozó földeket eladta. Ettől a perctől egyetlen gyermeknek sem volt mara­dása. Minden, az égvilágon minden, a pénz körül for­gott. A pénzért nem adta oda a katona feleségének gyermekét. De ehhez, előbb el kellett üldöznie a háztól­­ a kicsi asszonykát, apósa többször is megverte. Miu­tán elment, csak azután szá­míthattak a gyerekpótlék pénzre, de legalább felére, mert az egyik gyermeket ők tartották. Nem volt igaz az sem, hogy a katonának pénzt és csomagot küldtek. „ ... Nemsokára leszer­e­­lek és hazulról is el kell kérjes­i a ruhámat, mert ha nem, nem lesz amivel haza­menjek és a szégyen megöl engem, pedig nem akartam elkérni hazulról, nem is akartam megírni, hogy mi­kor szerelek le, de már más módom nem lesz, csak meg kell írjam és attól félek, hogy nem küldik el, mert haragusznak valamiért, mert én küldtem 4 levelet, de egyre sem kaptam választ tőlük, nem tudom mi az oka, de nem baj, mert lesz vala­hogy, ha haza mehetek, de nem fogok én haza menni, mert úgy látszik, hogy meg­vetnek engem, mintha nem is lettem volna gyermeke édesanyámnak ... * A katona feleségének te­hát, el kellett mennie anyó­sától, majdnem szökött A Városban lakó sógornőjénél húzódott meg. Három hóna­pon keresztül nem dolgozott sehol. (A vállalat, ahová el­helyezkedett, igazolta ezt). Valamiből csak kellett él­nie ... Ezzel párhuzamosan majdnem teljesen elhanya­golta a férjét, alig írt levelet neki. A katona pedig ontotta a leveleket, szinte naponta. A hétpecsétes zárkózottság (Folytatás a 3. oldalon) ★ ★ Gaál Péter riportja (II.) H R­E­K NICOLAE CEAUŞESCUNAK, az Államtanács elnökének hivatalos látogatása Iránban Nicolae Ionescu és Paul Finanţu, az Agerpres különtudósítói jelen­tik: Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsának elnöke és felesége, Elena Ceauşescu iráni látogatásának má­sodik napja is éppen olyan baráti és szívélyes légkörben folyt le, mint amilyenben ebbe a szép és vendégszerető országba való ér­kezésük első pillanatától részesí­tették őket. A román vendégeknek az iráni fővárosban való jelenléte alkal­mából újból megnyilvánultak a román államfő és a román nép iránti tisztelet és nagyrabecsülés jelei, újból kifejezésre jutott a két országnak az az óhaja, hogy to­vábbfejlesszék a közöttük megho­nosodott jó viszonyt, hogy együtt­működjenek és békében éljenek, hozzájárulva az összes népek álta­lános erőfeszítéseihez, a biztonsági és enyhülési légkör megteremtésé­ért a világon. Koszorúzás Kedd délelőtt Nicolae Ceauşescu, az Államtanács elnöke virágko­szorút helyezett el a Nagy Reza Sah, a Pahlavi császári dinasztia megalapítója, Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr sahin sah atyja mauzóleumánál. Nicolae Ceauşescu elnök kísére­tében volt Ilie Verdeţ, a Minisz­tertanács első alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Ion Avram gépgyártóipari miniszter, Alexandru Albescu helyettes kül­kereskedelmi miniszter és Pavel Silard, teheráni nagykövetünk. Kí­séretében volt még Szoltan Sza­­nandazsi, Irán bukaresti nagykö­vete, Mohammad Goudarzin, he­lyettes külügyi államtitkár, Abue­­lath Atabay, a császári udvar mi­nisztériumának helyettes állam­titkára és a román államfő díszkíséretének más tagjai. A fővároson kívül, az évezredes Ray vár maradványai közelé­ben lévő mauzóleumnál Nicolae Ceauşescu elnök fogadására meg­jelent Gholam Reza Pahlavi her­ceg, a sahinsah fivére, Reza Azimi hadseregtábornok, a császári kato­nai ház vezetője és a sahinsah fő­­szárnysegédje és más hivatalos személyek. A virágkoszorú elhelyezése után az Államtanács elnöke és a kísé­retében lévő személyek egy perc­nyi csenddel róják le kegyeletü­ket. A vendégek ezután megtekintik a mauzóleumot, ezt a páratlan é­­pítészeti stílusú impozáns fehér­­márvány-épületet, amelyet 1950- ben emeltek ama nagy államférfi emlékének megörökítésére, aki Iránt, a mai világ útján vezette. A mauzóleumot megtekintve, a román államfő ezeket írta be az emlékkönyvbe: „Az iráni főváros­ban tett látogatás alkalmából — kegyelettel a Nagy Reza Sah, a Pahlavi dinasztia megalapítója em­lékének“. A román államfő fogadta a dip­omátiai képviseletek vezetőit kedd délelőtt Nicolae Ceauşescu elnök és felesége. Elena Ceauşescu a Golesztán palota koronázási ter­mében fogadta az iráni császári udvarnál akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit. Jelen volt Románia Szocialista Köztársaság iráni nagykövete. Ebből az alkalomból Nicolae Ceauşescu elnök szívélyesen elbe­szélgetett a külföldi dipolmaták­­kal. Fogadás Amir Abbas Hoveida, Irán mi­niszterelnöke kedden fogadta Ilie Verdeţet, Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának első alelnökét. A találkozón részt vett Ion Avram gépgyártóipari miniszter, Alexandru Albescu helyettes kül­kereskedelmi miniszter és Ion Marcu külkereskedelmi miniszté­riumi igazgató. Részt vett még Hushang Ansari, Irán gazdaságügyi minisztere. A megbeszélésen érintették a Románia és Irán közötti kereske­delmi kapcsolatok és gazdasági kooperálás további fejlesztésének több kérdését. A megbeszélés szí­vélyes, baráti légkörben folyt le. Borszéki erkélyek (GAÁL ÁRPÁD felvétele) I % IV-iÉíts ■ készruhagyár és munkásnője Tudományos ülésszak a nemzet­­közi folklór­fesztivál és -verseny keretében A nemzetközi folklórfesztivál és -verseny keretében hétfő reggel a palota kistermében tudományos ülésszak nyílt „A népi alkotások korunkban“ címmel. A szeptember 1 és 3 között tartó ülésszakon 23 európai, amerikai, ázsiai és afrikai állam szakemberei vesznek részt. A tudományos ülésszak, ame­lyen több mint 90 hazai és kül­földi kutató — köztük a néprajz és a folklór több világhírű személyi­sége — tart értekezést, azt a célt tűzte maga elé, hogy megvizsgálja a hagyományos kultúra irányzatait és távlatait a mai élet adottságai között. Az ülésszakot dr. Mihai Pop professzor, az Akadémia etnográ­fiai és folklórintézetének igazgató­ja, a nemzetközi folklórfesztivál és verseny szervező bizottságának el­nöke nyitotta meg. Ezután a Mű­velődés- és Művészetügyi Ál­lami Bizottság nevében Ion Moraru, a bizottság alelnöke köszöntötte az ülésszak rész­vevőit és sikert kívánt munkájuk­hoz. Ezt követően felolvasták William Eteki Mboumouának, az UNESCO általános konferenciája XV. ülés­szaka elnökének üdvözletét. Rene Maheu, az UNESCO vezér­igazgatója nevében dr. D’Arcy Hayman, az UNESCO kulturális főosztályán működő kulturális fej­lesztési tagozat művészeti nevelés­ügyi osztályának igazgatója üdvö­zölte az ülésszakot. A továbbiakban dr. D’Arcy Hay­man, dr. Ion Vlăduţiu, dr. Cornel Irimie és dr. Paul Petrescu tudo­mányos értekezést terjesztett elő. Ez alkalomból a palota kistermé­nek előcsarnokában 29 ország rész­vételével szakkönyv-kiállítás nyílt. A kiállításon mintegy 600 népmű­vészeti, néprajzi és etnológiai mun­ka látható. (Agerpres)

Next