Hargita, 1969. október (2. évfolyam, 232-258. szám)

1969-10-01 / 232. szám

Az őszi mezőgazdasági munkálatok időbeni és magas minőségi szinten történő elvégzéséért Fokozzuk a betakarítás és vetés ütemét! Mikor vetnek a székelyderzsiek ? Szeptember 25-én 70 hektár fel­szántott területet jelentett a 300- ból a székelyderzsi mtsz. Három nappal később is ugyannyi volt. Vetni sem vetettek és a burgonya is a földben van még. Van-e re­mény a vetés befejezésére? A­­ néptanács elnöke a vállát vo­­nogatja. Szerényen, halkan vála­­szolgat. Ő mondta, hogy menje­nek ki dolgozni, de senki sem hall­gat a szavára. Hordani, burgonyát szedni, vetni nem szívesen mennek a tagok, de van más egyéb do­log is elég. Mi az a naál, mi az az elég? Lóherét kaszálnak, horda­nak. Ezt örömest, mert közvetle­nül érdekeltek a dologban, hiszen százalékra adta ki a vezetőtanács. Sebaj, legalább lesz télire jó sok széna, száraztakarmány a szövet­kezet szarvasmarháinak. De mi lesz a jövő évi kenyérrel? Majd elvetik, a tavaly is november 5-én vezettek az utolsó parcellába, s lám milyen szép búzatermés lett (igen, mintegy 900 kilogramm hek­táronként!). Szokatlanul nagy a sürgés-for­gás a községben, az italbolt is ké­sőbb zár vasárnap, mint hétköz­nap. Szekerek, üresen vagy eme­letesre rakodva érkeznek a mező­ről, emberek igyekeznek, ki­ tudja, milyen céllal, hova. Néhány szót a­ szervezésről is el­nök elvtárs. Megszerveztük mi a munkát, ké­rem. Kiküldtük mindenkinek az értesítést, de nem nagyon men­nek. Csak az asszonyokra számít­hatunk, s ilyenkor ők is inkább otthon tartózkodnak, ott is van dolog elég. A szövetkezetből (fo­gyasztási) nem jönnek, a traktoris­ták feleségei „nagyságok“ lettek, nem jönnek már a mezőre, alig marad egy néhány ember. Még hétköznap sem igen találunk em­bert a cséplőgép mellé. Elekes Zsigmond, az mtsz elnö­ke valahol a faluban talált magá­nak elfoglaltságot, a mérnök Szé­­kelykeresztúron len­ átadási bonyo­dalmakat tisztáz — mondotta a nép­tanács elnöke. Vasárnap? Végül ki­derült, hogy hazautazott Újszé­­kelyre. Nem is biztos, hogy vissza­jön, mert erősen beteges, befekszik a kórházba. Nem tudom, hogy a székelyderzsiek, hogy vannak ve­le, de minden szervezés ellenére, ha itt van a mérnök, ha nincs, nem valami jól állnak az idei őszi mezőgazdasági munkálatokkal. Nem mintha a tavaly ilyenkor másképp lett volna, de a tavasszal biztatóan indultak. Különben Ele­kes Zsigmond véleménye meg­egyezik a néptanács elnökéével. De mit tettek, mit kellett volna tegye­nek a helyzet megváltoztatására? Tíz szövetkezeti tagnak „levágták“ a munkanapját, mert nem mentek ki dolgozni. Volt-e valami értel­me? Nagyon jól tudják, tudták azt előre is, hogy nem. Valahogy nem érdekli semmi a székelyder­zsi vezetőket. Belenyugodtak ab­ba, hogy nincs mit kezdeni a dol­gok megváltoztatására és nem is még hozzá sem kezdtek. De mit is vennének? A laboratóriumtól visz­­szaérkezett már az első fekete cé­dula, nem alkalmas a termésük vetőmagnak. Mi lesz? Műtrágyát nem tudnak az idén elszórni (azon a néhány zsáknyi komplexen kívül, ami maradt), mert nem szerezték be. Nem állt módjukban, válaszolta a szövetkezet elnöke. Ott a tenger­nyi istállótrágya. Mindhiába, mert nincs fogat, amivel kihordani. A vezetőség kedélyesen, nagy han­gon mossa kezeit. Ennyivel bizony­­nem változtatnak a helyzeten, úgy, ahogy megússzák az őszt, va­ Hol a komolyság. Megnyomtak egy gombot, a többi már jött magától. Az első felszólaló, Gábos Dezső a cu­korrépába kötött bele. Negyven hektár — az sok. Hátha nem tud­juk majd megkapálni. Marad­jon csak harminc. Hegyi Károly a kukoricát nem szereti. Meg is mondja: sok a 140 hektár. Az idén is be kellett silózni 25 hek­tárt. Hát nem kár ez? Török Mihály a sörárpát nem kedveli Érve is van, eddig sem szerette, s lám az árpa sem termett. Far­kas Anna a zöldségesben lát hi­bát. A megoldás: termeljünk kevesebb zöldséget. Hét hektár helyett, öt hektáron. Újabb hoz­zászólás újabb érv: sok a het­venezer hektoliter tej, az idén is. . . jobb ha csak hatvanezret termelünk. Mert esetleg jöve­delmező lesz a tehenészet. Több hozzászóló nem lévén a gyűlés véget ér. E rövid tudósítás is itt véget érhetne, ha az agyagfalvi bőví­tett vezetőtanácsülésnek (ame­lyen a jövő évi tervszámokat vitatták meg) nem lenne komoly tanulsága. Hogy mi ez a tanul­ság? Először is: a szókimondás. Jó az ha a szövetkezeti tagok és különösen a vezetőtanács ta­gok véleményt, mondanak, be­kapcsolódnak a holnapformá­lásba. Sőt az is jó, hogy kriti­kailag kapcsolódnak be. Illetve elsősorban ez jó. Ami nem jó ez a „feladatmegosztás“. Én ne­kimegyek a répának, te a zöld­ségest intézd el. Mert elhiszem, sőt becsülöm például Gábos De­zső érvét a répáról. Agyag­falván sok az agyag, a répa bi­zony szerényebben terem. El­hinném még jobban állításának valódiságát, ha az utána fel­szólalók is a répatervezés logi­kátlanságát hoznák fel. Utó­végre a mezőgazdasági igazgató­ság is tévedhet, s ha tévedett minden bizonnyal be is látják. De mit szóljunk akkor, amikor e szövetkezet vetésszerkezetében „minden sok“. Kevesebb répát, kevesebb kukoricát, kevesebb zöldséget és kevesebb tejet. A sörárpát pedig ne is lássák. . . Azt jelenti-e ez, hogy kevesebb osztalék, kevesebb pénz kell a tagságnak? Mert gondolom az érvek lényegéhez ez is hozzátar­tozik. Ha nincs répa, nincs pénz, ha zöldség sincs még Ugyan nincs pénz. Persze megtörtén­het, hogy a termesztés esetén is a szükségletnél kevesebb a pénz. FLÓRA GÁBOR (Folytatás a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA • A néptanács elnök a vállát vonogatja • Ellentmondások • Ki dolgozik az mtsz-ben? • S mindez hova vezet ? próbálnak segíteni rajta. A nép­­tanács elnökének, saját állítása szerint, semmi tekintélye nincs, a mérnökre nem lehet számítani, az mtsz elnökének is csak­­a nagy hangja marad. Szóval , m­indenkép­­pen nagy baj van Derzsben. Igaz eléggé sajátságos a helyzet, ugyanis a férfi munkaerő jelentős része idegenben dolgozik, nagy ré­sze kőművesmester, s jobb kere­setet talál az építőtelepeken. Jút ebből aztán a konyhára is elég, s az asszonyok ezért nem dolgoznak az mtsz-ben. A kenyeret is inkább a szövetkezetből vásárolják, mint otthon sütik. Aki otthon maradt, az hétfőn reggel átgyalogol, vagy vi­szik, a közeli állami gazdaságba. Aki dolgozna, az a 41 ember ne­hezen végzi el a neki maradt fel­adatot. (900 hektár az mtsz szántó­ja) Főleg, ha nincs is, aki meg­szervezze, irányítsa! Alapos elemzésre van szükség. Nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy egy olyan községben, ahol 400 fogat volt a kezdet kez­detén, ma már csak 21-re lehessen számítani,­­­ a jobb napokon, mert rendszerint ezekből is négy­et áll. Az sem lehet, hogy ott, a­­hol máskor 1,5—2 tonna gabonát adott a föld, az idén 900 kiló le­gyen a termés. Máskor ilyenkor régen befejezték a vetést, az idén­­ahogy átvészelik a telet, s aztán kezdődhet minden élőb­ől. Jó lenne, ha az MTSZ-ek Me­gyei Szövetsége alaposabban körül­nézne a székelyderzsi szövetke­zet portáján, mert így, ezzel a fe­lelőséggel, ilyen hozzáálással sem­miképpen sem fogadhatjuk el E­­lek Zsigmond és munkatársainak a tevékenységét, amely nem a köz javát szolgálja, nem is az mtsz-ét, inkább zülleszti, szétszórja még azt a keveset is, amit az idő, a szük­ség átmentett egyik évről a másik­ra. Egyszóval, határozott intézke­déseket várunk, minden illetékes mezőgazdasági és állami szerv és szervezet részéről, hogy ezt a ha­gyományaiban értékes szövetkeze­tet ismét beilleszthessük megyénk mezőgazdaságának vérkeringésébe. KOSZTA ISTVÁN Nőnek az asztagok a bágyi szérűn... Ezen az ajtón nem lehet kö­zömbösen kopogtatni. Mielőtt a látogató belépne a kilencven éves Biró Béla házába Újtusnádon, az 569. szám alatt, mintha megérez­­né az évek feltartóztathatatlan ■ múlását, a tovaszáguldó időt, a­­mely szempillantásra sem állhat meg, mert végtelen és örök. (És mi tagadás, fel­ feh­éríüik egy-egy lekicsinylő kézmozdulat, amivel fiatalabbak „mondanak“ véle­ményt hetvenen, nyolcvanon túli öregekről-Vajon igazuk van?) Szinte egy évszázad... Két vi­­lágégés, hadbavonulók könnyes búcsújának, velőkig ható sziréna­szó, bombatámadások, árvák és özvegyek sírása, rokkantak haza­­térése tanújának, részesének lenni, szomorúan nagy élmény. Maradt-e szellemi vitalitás, leküzdhetetlen tudni akarás, múlhatatlan kíván­csiság, munkabírás az emberben, ha hatvanhat évet kellett megér­­nie, hogy új világ hajnalára éb­redjen? Milyen fényesnek látja a felvirradó napot, aki egy emberélet határán reméli sorsa jobbrafor­­dulását, családja békéjét? Mielőtt bekopogtatok, még egy­szer átfutom a levelet: pedáns, szép írás, szinte gyöngyszem betűk. Legparányibb jele sincs a tollat tartó kéz remegésének. Pedig azt is papírra veti, hogy „hosz­­szú életemben sok szenvedést kel­­lett átélnem . ..“ És mégsem a panasz adta kézbe a tollat. Ha­nem évtizedes tapasztalat szerény közlési vágya, az óhaj, hogy más is birtokosa legyen a ritka fel­jegyzéseknek, ha másért nem, hát csupán érdekességből: „1914 óta mindennapos feljegyzésekből tu­dom kimutatni, hogyan alakult az időjárás, mennyi volt a napi hő­mérséklet. A hőmérőt falra vagy fára, nyugodt vagy széljárta hely­re téve figyeltem, és jegyeztem fel a hideget, meleget, zivatart, esőt, dörgést, ködöt, havazást, a hó nagyságát, földrengést, árvizet, olvadást, villámcsapást, szivá­r­­ványt, szántást, vetést, aratást... Valami különc aggastyán lehet ez az ember? Hetven-hetvenöt évesnek látszó, frissen borotvált, kissé nehézke­­sen mozgó bajuszos öreg nyit aj­tót. — Én vagyok Bíró Béla, tessék beljebb fáradni, helyet foglalni. Megmondom, honnan jöttem, miért keresem: nagyon kíváncsi,­vá tett a levele, személyesen is meg akartam ismerni Mozdulatai gyorsabbá válnak, elrendezi az­­újsághalmazt, az­­imént tintába mártott tollat a nyitott, megvona­lazott füzetre helyezi. Az irkába pillantok, az aznapi rovatkában az áll: délben húsz fok meleg, délután szép idő, enyhe szellő, napsütés. Rajtam kívül idős házaspár is vendége a háznak. Béla bácsi lá­nya és veje jött látogatóba Ma­­rosvásárhelyről. Mindketten nyug­díjasok. — Sokszor hívjuk apát, költöz­­zön hozzánk. De jobban szeret itt lenni a faluban. Mi is itt nőttünk fel A tikkasztó melegek, fákat re­­pesztő fagyok, ború és napfény krónikájára terelődik a szó. — Hát ebben sem tágított apánk. Ha ő nem volt itthon, mi, gyermekek írtuk be a füzetbe, hol állt meg a higanyszál reggel, mit mutatott délben. Bizony, érdekes filmkockákat pergetnek vissza a megsárgult fü­zetek lapjai. 1920 október­­ 29-én —8 fokos hidegre ébredtek, a tus­nádiak, másnap reggel már húsz fokos tél kopogtatott, 30-án pedig vastag jégpáncélt vont az Oltra a mínusz 23 fokos, dermesztő fagy. És hátra volt még november, de­cember... Halványan emlékezünk kifürkészhetetlen titkú januárokra, amikor akár két telikabát is meg­fért volna rajtunk, vagy amikor már-már azt hittük, csoda folytán tavasz érkezik Nos, a Béla bácsi füzetei szinte lexikoni érdekesség­gel rögzítik az évek első hónap­jainak furcsaságait. 1942 január­já­nak végén a tél nagyon „kitett magáért.“, 25-én reggel mínusz 41 fokkal néptelenítette el a falu ut­cáit, de még a déli órákban sem emelkedett harminc fölé. Nem így 1934-ben, amikor a hónap utolsó napján reggel csupán '-—Ló-öt délben pedig +0,5 fokot, mértek. Sokszor a tavaszt hozó március is kissé a télben ' felejtette magát: 1932-ben például két nappal áp­rilis érkezése előtt csak­ délben enyhült meg az idő, hajnalban még konokul —20 fokot mutatott a hőmérő■ Voltak forró júliusok JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon) Középlok, fűrészüzem. A gyimesi fakiterme­lés­ és feldolgozás központja, tí­zemnek kicsi, központnak elég. Szinte hihetetlen, hogy ezek a gá­terek, gépek exportra termelnek. Márpedig — erről tájékoztat Sző­ke József, az egység vezetője. S erről vallanak az átíratok, dosszi­ék is — s a papír — az papír... Mohospatakára, az egyik vágtér­­re indulunk, az üzem ismertetése csak rövid intermezzó volt. — Ez a munkahely, uram. Hat hónapra helyeztek ide, kilenc év telt el a­­zóta. Vártam a váltást s észre sem vettem, hogy telik az idő, — mondja, miközben hatalmas kala­pácsot emel a kocsiba. Szabadsá­gon sem voltam a kilenc év alatt, féltem, most kell jönnie u­­tódomnak, s át kell adnom a gyárat, , másrészt kire is hagytam volna az egység vezetését? Az idén egy fia­tal mérnököt helyeztek ide, meg sem jelent. Csak két hónapi fizetését küldtük Szeredába. A vágterek? Dol­gozunk. Fa van, ember van, szerszám is akad. Itt az ősz, jön a munka dandárja-ne­­heze. Felduzzadnak a vágte­rek, újakat is nyitunk. Mit mondjak? — Folynak az előké­születek. Hétezer köbméter faa­nyag döntését kezdjük meg Ilián, elkészül a Jávárdi-pa­­takára vezető erdei út, itt is, Mo­hosban is új vágteret nyitunk a meglévő mellett, máshol faanyagot tartalékolunk, hatezer köbmétert döntött állapotban, ötezer köbmé­ternek a megközelítését végezzük el. Persze, hálókat is építünk, ba­rakkokat, az ellátás is viszonylag kielégítő. Van kenyér is, máié is elegendő, itt a máié a fontos, in­kább tejterméket fogyasztanak. Jóban vagyunk a szövetkezettel, ha kell segítünk rajtuk, csak így lehet valamire vinni, így lelkiis­meretesen dolgoznak. Vannak iz­gága emberek is. Szeredába ír­nak, felállnak a gyűléseken, a múltkor szalámit kért az egyik, kivittek 200 kilót, a szövetkezet elnöke átlátott a szitán, meghagy­ta a kantinosnak, hogy készítsen listát azokról, akik szalámit vesz­nek, s írja be, ki mennyit vesz, másnap hozta nekem a listát, hogy épp a fő­ panaszoskodó maradt ki a névsorból, nem vett egy dekát sem.Li Cigarettára gyújt, eldobja. A sofőr­ kínálja meg másikkal. A k is penészes ízű, szívják, kellemetlen füst tölti meg a kabint. — Nem teljesítjük a szállítási tervünket, lemaradtunk ebben a hónapban — töri meg a csendet Szőke József. Három remorka közül egy javítás miatt áll, egy traktor már napok óta defektes, billenőkocsi egy van ma jött, de csak egyszer fordult. Pedig kettőre jár. A termelésnél kihozzuk valahogy, egyik vágtér jobban dolgozik, a másik lemarad, egyik pótolja a másikat. Görbepa­ Átutazóban a gyimesi vágtereken rakon s Ugrán 50 százalékban sem teljesítették a tervet, mégis jól zártunk. Talán az átszervezés megoldja a kérdést, ha jobban megéreznék a zsebükön, máskor többet dolgoznának. Igaz, munka­erő kellene még, s gép, gépesítés, hogy bírjuk az ütemet. Mohospataka, 52 munkás dolgozik a vágtéren. Nagy keletje van a hatalmas kala­pácsnak, ékek után is érdeklődik Oltyán Ágoston patakfelelős. Sző­ke József megnyugtatja, estére azt is küldenek. Kell az ék, a kala­pács, így hasítják a tűzifának­ va­­lót. Felváltva emelik a kalapácsot, az lehuppan az ékre, s a bükkfa­rönk vagy hasad, vagy nem. Egy szívós rönk széthasítása félóráig­­óráig is eltart, gép nincs, nem lenne jövedelmező, 800 köbméter az egész, legalábbis erről tájékoz­tat Szőke József és Oltyán Ágos­ton. Így ékekről beszélgettünk, öt- és tízkilós kalapácsról, s arról, ho­gyan „süthetik“ el, a vagonok al­jában, a 40—50 centi átmérőjű hasíthatatlan rönköket... A barakkban tisztaság, rend. Nem is nehéz fenntartani, kevesen maradnak itt éjszakára, a munká­­sok zöme hazajár. Ebédelnek. Te­jeslaskát, sajtot, szalonnát. A szek­rényből kenyeret vesznek elő, mutatják. Fekete, töppedt, száraz. Ilyent is hoznak, é­s­­ vesznek Négy fejes kenyér. Ropog az em­ber fogai között, talán malompor keveredett a lisztbe. Szép vízen sü­tötték. — A múltkoriban itt járt Potoczky László elvtárs, a Fogyasz­tási Szövetkezetek Megyei Szö­vetségének alelnöke — mondja Györgyice Péter fogatos, — el is vitt egy kenyeret mutatóba... Testvére, Györgyice Fülöp rádup­láz; munkásnak fekete kenyér, ló­nak ehetetlen, bundzsákos széna. (Folytatás a 2■ oldalon) V­ADÁM JÓZSEF II. ÉVFOLYAM . (500.) SZÁM 1969. október 1. szerda ÁRA 30 BANK HÍREK JÁRMŰVEZETŐK FI­GYELMÉBE! A megyei Milícia Felügyelőség köz­lekedésrendészeti osztá­­lya nagyszabású forgalmi ellenőr­ző akciót szervez megyénk váro­saiban, községeiben és országút­­jain október első három napján.­­ A Csíkszeredai bútorüz­letbe érkezett új áruk között egyebek mellett Norma II típusú nappali­szoba berendezés és Perinita elne­vezésű szobabútor-készlet is kap­ható. Fiatal tehetségek felkutat­­a­tása, képességeik kibon­takoztatása a célja annak a balett -és zenekörnek (harmonika és zongora­ szak), ame­lyet az 1969—1970-e­s tanévre in­dít be a Csíkszeredai Művelődési Ház. Akik valamelyik körnek tag­jai akarnak lenni október 5-ig je- ESEMÉNYEK lentkezhetnek a Művelődési Ház igazgatóságánál. Az etédiek szorgalmát, lelkesedését dicséri a te­kepálya már pirosban álló kétsávos épülete, a­­melyet teljes egészében hazafias munkával emeltek a kellemes időtöltésre vágyó községbeliek. A létesítmény azért is jelentős, mert a község terepviszonyai­­miatt ne­hezen lehetne a sportolás céljára alkalmas szabadtéri pályát építe­ni. Középiskolás tanulók, az egészségügyi líceum, a pedagógiai iskola, a gaz­dasági líceum tanulói és más fiatalok derekasan kivették részüket az idei gyógynövény­gyűjtési akcióból. Ennek követ­keztében a székelyudvarhelyi KISZ bizottság, begyűjtési tervét túlhaladva, több mint 5000 kiló HÍREK gyógynövényt adott át a nyáron. A jó szervezési tapasztalatok, a fiatalok aktív részvétele kezesség arra, hogy ez a mennyiség az ősz folyamán további 2 tonnával gya­rapodik.­­ Újabb kedvezmények a csoportos országjárók szá­mára. Október elsejétől az Országos Turisztikai Hivatal 30—40 százalékos árcsök­kentést biztosít azoknak, akik az OTH társas gépkocsijait akarják igénybe venni belföldi kirándulá­sokon. November­ elsejétől a kül­földi utazásokra is érvényesek ezek a kedvezmények. Ma, október elsején 12.00 óra körül a rádió és televízió helyszíni közvetítést ad az 1969 — 1970-es egyetemi év meg­nyitása alkalmából, a főváros­ban sorra kerülő nagygyűlésről. A homoródszentmártoni általános iskola Csakis a gyermek javát.n­ „Megyénkben 1969 őszén 64 is­kolában teszik meg az első lépést a 10 osztályos általános oktatás bevezetésére. Kivételt azok az is­kolák képeznek, ahol a VIII. osz­­tályt végzettek száma nem halad­­ja meg a 15-öt. Ez volt a döntő kritérium“ (Hargita, augusztus 29). A 64 tervezett kilencedik osz­tályból 11 indult be. Ez­­ van a megyében. Kellő ok­­a feltételezés­re, hogy annak idején az „első lépést“ nem követte a második, mert a kezdeti rózsaszínű meg­világítás, az alaptalan optimizmus mindazok részéről, akik hivatot­­tak voltak e számottevő esemény előkészítésére, távolról sem fed­te a valóságot. Nos ennél a való­ságnál, úgy vélem, — ha megkés­ve is, de — mindenképpen el kell időzni, s valahogy úgy fogni fél, mint ahogyan az van és semmi­­képpen sem úgy, ahogy szeret­nénk. Személyes véleményem sze­rint a lemaradásnak a fő oka a helyzeti realitás helytelen értel­mezése, ha egyáltalán történt ilyesmi. Mert mindent, ami „ob­jektív“ figyelembe vettünk: a tan­termeket, a tanulók létszámát, az iparban való foglalkoztatást, stb., ami mellett viszont tekinteten kí­vül maradt a szubjektív, a tradí­­ciótól jócskán átitatott falusi men­talitás. A helyzet felmérése, ha történt is utalás ilyesmire, felületes volt, nem számoltunk azzal, hogy kü­lönbség van város és falu között, hogy ez a különbség lényeges. „Bukarestben — például — olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg a Vili. osztály végzettjei részéről, hogy további 50 IX. osztályt kel­­lett létesíteni a beiratkozott több mint 3000 tanudó számára. Ha­sonló érdeklődés mutatkozott a megyénk többségének városi i­sko­láiban“. (Kiemelés tőlem, G.P.) Nem értékeltük kellőképpen, hogy megyénkben a IX. osztá­­lyok zöme falun egt vem városon létesül (létesült volna). — Nem mondom, jó lenne, kel­lene is tanuljon: .a leánifiú' -t, mondja a csomafak­i Pál­ Jánosné — de hát ha elsőnek küldeném el, itt engem megennének a szájuk­kal — tán jobb az én gyermekem, mint az övék — mondanák. Nem lesz hát sem első, sem utolsó, aki is­­kólába megy. Így a leghelyesebb. A megrekedt ember egyszerűen kidobja, elkergeti a ráhatni próbá­ló egyént, mint azt Csomafalva 1040.es ház lakója is tette a csa­­ládlátogató tanítónővel, vagy jobbik esetben bezárkózik. Azt hiszem ott bukott el ügyünk, ha nem is végérvénye­sen, hogy nem tudtunk kialakíta­­ni egy egészséges magot, akikhez a többi szülő is csatlakozzon, bár, ezt őszintén mondom, mi megtet­tünk mindent, ennek érdekében. Borsos Géza, a csomafalvi álta­­lános iskola igazgatójának véle­ménye részlegesen igazoltnak te­kinti a fentieket. Véleménye sze­rint nem számítottak ekkora el­lenállásra, az elmúlt tanév végén legalábbis a szülők félig-meddig beleegyeztek a megváltozhatatlan­­ba. És itt vetődik fel a második ok: a tanévzárás utáni két­ és fél­hónapos kiesés. Ahogyan ezt máshol is tapasz­­taltam, Gyergyóalfaluban, Kápol­­náson, Vlahicán, stb. a nyár fo­­lyamán mindenki pihent, a taná­rok is, a tanfelügyelők is. Ez alatt a­­ szülők azzal foglalkoztak, hogy különböző újságcikkeket félre, értelmeztek. .. Domokos Piroska, a Gyergyóal­­falusi líceum aligazgatója: — Nem tudom pontosan, hogy mi történt a nyáron, szabadságon voltam. Borsos Géza: — Magunkra va­gyunk maradva. Az az érzésem, hogy megyei szinten nem fogták jól meg a dolgot. A faluban azt mondják, hogy mi, a tanerők erő­szakolják a IX. osztályt, hiszen fentről senki sem mondta, hogy kötelező.Egy csomafalvi szülő. — Írok a minisztériumba, és ha azt vála­szolják, hogy kötelező, akkor a­­dom a gyermeket, ha nem, akkor nem adom. Szóval: A tanerők részéről bi­­zonyos fokú hanyagság, a tanfel­ügyelőség passzivitása abban az ertőlerytyen, ,hogy­­ konkrét, hely­színi,, segítség nevrt, időben érke­zett. Ennek''folytán' a szülőkben GAÁL PÉTER (Folytatás a 2. oldalon). ESEMÉNYEK

Next