Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-01 / 259. szám

2 Gazdasági életünk szellemi potenciálja (Folytatás az 1. oldalról) és egy közgazdászuk van. A lét­számkeretben feltüntetett állások ugyan jórészt be vannak töltve, de nem megfelelő végzettségű szak­emberekkel, így például a vállalat termelési osztályának gyakorlati­lag nincs vezetője, a pénzügyi osz­tályokon egyetlen közgazdászt sem találunk. A szerelő munkatele­pen egy mérnök van (e részleget érinti leggyakrabban kritika). Ez évre négy mérnököt és 4 közgazdászt igényeltek, 1970-re pedig 7-et, illetve 3-at. Nem vitás, hogy ez kevesebb a kevésnél is. Igen ám, de a kérdés jóval bonyo­lultabb, mint ahogy az első látás­ra tűnne. A köztársasági normatív­ban ilyen rangú vállalatok számá­ra több mint 40 mérnöki és 75 közgazdász­ beosztás szerepel. És ez csak a központban! Azonban a megyei vállalat létszámkerete en­nek még az egynegyedét sem irá­nyozza elő. Tehát a normatív és a létszámkeret között űr tátong, amelynek nem tudni kire hárul a ,,betömése“. A vállalatbeliek ké­resük a jóváhagyott előirányzatot, de arra hivatkoznak, hogy be kell illeszkedniük a megyei szervek előirányozta összlétszámba és­­bér­alapba. Hogy jelenleg pontosan mennyi mérnökre és közgazdász­ra lenne szükségük, arra vonatko­zóan nem végeztek számítást. A helyzet rendkívül visszás, hiszen az építők tevékenységét elemezve nem egyszer hangsúlyozták és hangsúlyoztuk jómagunk is a szakember­hiány kedvezőtlen kiha­tását. S mi több, a vállalat veze­tősége is —■ nehézségeiről beszél­ve — gyakran hivatkozik erre. A vállalat termelési terve, jö­vőbeni feladatai sokrétűek, és egy­re növekednek. Megbirkózni a tervm­utattókkal nem egyszerű. A szakember­hiány felmutatásá­val pedig legjobb esetben fogya­tékosságokra lehet „takarót terí­teni“, de a problémákat orvosolni nem. Még egy visszás jelenségre sze­retnénk a figyelmet felhívni. Me­gyesze­tte szakember­hiányról pa­naszkodnak, így is van. Ugyanak­kor jónéhányan — mint azt előző cikkünkben szóvá tettük —­ olyan munkakörben tevékenykednek, a­­melyek nem kérnek főiskolai vég­zettséget. Olyan esetekkel is talál­kozunk, amikor egészen más szak­területeken dolgozik egy egyén, mint képesítése. Erről ugyan pon­tos statisztika nem készült, de egy­két példát megemlíthetünk: a maroshévízi szakmai iskolában erdészmérnök tanítja a fizikát, a gyergy­ószentm­i­klósi építészet­i szakiskolában is „tanárkodik“ egy erdészmérnök. Jó lenne, ha min­den vállalat, intézményvezető szét­, nézne a maga házatáján, mert e­­setleg az a meglepetés érheti, hogy agrármérnök könyvel... * Gazdasági egységeinkben egyre égetőbb a hozzáértő, megfelelő el­méleti felkészültséggel rendelkező szakember-kérdés. Mint részleges felmérésünkből is kiderült, a jelen­­legi állapotot jóakarattal sem ne­vezhetjük rendjén valónak. Az il­letékes helyi és központi szervek feladata, hogy gazdasági tevékeny­ségük szellemi potenciálját valóban életerőssé tegyék, megteremtsék annak alapfeltételeit. érem másik­ oldala Az Előre 1. év szeptember 10-i számában Fábián Sándor „Keserves mesterségek'' címen a kereskedelemben dolgozó „Ki­szolgáló keserves“ hivatásával kapcsolatosan eseteket közöl. Kitűnő tolla nyomán terítékre kerül, a „morcosán kiszolgáló nő“, „csinos pincérnő“ és az „idős jegypénztáros férfi“. A nyomtatott betű nevelő szándékával a nyilvánosság szégyenpadján áll három igaz történet■ Mind a három a ro­hanó élet egy-egy szürke esete, kétségtelenül gyakran előfordu­ló bosszúsága. Szenvedő hősei* a­­ kereskedelem színpadán pl. 8, órás , szereposztásban „ke-, serves mesterséget" játszó „ki­szolgáló és nézőtérben reggeltől estig vásárló kedvében hullám­zó, színházi nyelven­­— ezerfe­jű szörny — a közönség. Az érem egyik oldala tehát legyen az alkalmazott, tíz a „keserves mesterség“ űzésére kényszerült halandó, aki állan­dó fegyelem kíséretében tanul­­ja a „kiszolgálás" művészetét. Őfelsége a vevő. Miként kell körültáncolni az óv­ariasság legrafináltabb figyelmeskedései­vel elbájolni és vásárlási ked­vét­ fokozni. Természetesen ennek dacára is előfordulnak kellemellensé­­gek. Megbotlik a „morcosán ki­­szolgálónő“ is. Mert az is csak ember. És mondjuk meg úgy, ahogy van, a vevő sem mindig szegfű. Olykor ideges, követe­lőző, ballábtó il ébredő, kisebb, szerű szadizmusra hajlamos. Sokfélék vagyunk mi emberek. A vevő is. Említsünk példákat egy üzlet „csendéletéből“. Kössük bokré­tába a semmi gátat nem ismerő vevő vitézi „cselekedeteit“. Be­szélgessünk annak modoráról, külön vásárlási habitusáról, az embertársát szívesen megtapo­só hajlamáról, a pudli mögé szorult „kiszolgálóval“ szemben való lekezelő stílusáról? Gondolom az érem másik ol­dalára fektetett vevő számára is be lehetne vezetni a panasz­­­­könyv intézményét.­­ Mert a mélyen tisztelt Qrün­dschalb­e, például 1969 ok­­tób­er 13-án Tusnádfürdőn ös­­­szerugdosta egyik üzlet „kiszol­gáló“ kislányát, csak azért mert hitelre nem volt hajlandó kiadni az árut, és még„mor­­cos“ sem lehet a „kiszolgáló, nő"?. . . De mardjunk inkább az általánosságban való beszél­getés formájánál. És hallgassuk meg egyszer-egyszer a kritika állandó tüzében panasz­ nélkül - kötelességét teljesítő alkalma­zottat is. Szocialista hazánk fejlődési üteme közismert. Ez a hatat, más lendület igen sokszor ko­­moly gondot okoz az ellátás­nak, a kereskedelemnek is. RÉSZEGH VIKTOR Q­e.gAf-Z.tt A borszéki borvíztöltöde egyik munkacsarnoka T.­­m.v -----------------------­CIRKÁLÁSOK 17 GÖRÖGFÜST A kilencvenes években divatba jöttek az úgynevezett „Élőképek“, mint a jótékony célok szolgálatá­ban álló előadások program­szá­­mai Női rendezőbizottságok ösz­­szehordták a városon található Murt­a, Munkácsi, Barabás, Gyár­fás és más világhírű festők ■. reprodukcióit. Bizottságilag kivá­lasztották azokból a legfestőibb alakokkal díszelkedő képeket, s azokat eleven alakokkal, görögtűz mellett állították a nézők elé. Ezen időkben. ... előbb Kolozs­várt kezdeményezték az ilyen produkciókat. Mi volt természete­sebb tehát, minthogy a következő nagyböjtben már Szeredában, s később Fitódban is él­­­t bevágó produkciókká, kellett váljanak a jótékony célok érdekében. Nálunk Risznerné, a polgári leányiskola igazgatója lett az élő­képek szakavatott rendezője. A­­gybizottság elhatározta, egé ősz estét betöltő élőképsorozat­­t, szavalatokkal, monológokkal, ikkel és tánccal egybekötött mutatását. Nyolc élőképet kel­­l különböző színű görögtűzzel világítani és kifényesíteni. A dl­ élőképen 121 kosztümös­­mély, kik közül 32 férfi, 43 nő 46 lány és fiúgyereket kellett öltöztetni. Magától értetődik í­gy a szereplők a nézőközönség.­­ teltek ki, mert ennyi ember­ült felváltva, képenként férhetett a színpadon. A nézőközönség, T­a is egy nagy élőképet muta­­­t, leg­fennebb csak a förögtű­­, nélkülözte. A képek sikere a görögtüzön -kalván, a hölgybizottság, áldott ilékű Mikó Ilka vezetése alatt. Int hajdani színpadi rendezőt és ban ... vélt szakértőt, engem itott a görögt.Izek vezénylete íré, s már jóelőre megbízott a rögtüzek beszerzésével. Ambícióval állottam a görög zek élére, s megrendeltem ti­nt minden élő rendi. . .. és szi­­l görögtüzet,... melyből nehá­­tat már előzetesen kipróbáltunk és felségesnek találtunk. Minden pakkot nem próbáltunk ki, mert hiszen takarékoskodni is kellett. Elkövetkezett az előadás, aka­rom mondani a képek bemutatása. Gyönyörűen ment minden. Mind a hét kép elragadó volt. Monoló­gok, szavalatok, énekek kitűnően sikerültek. Nagyok összeölelkeztek, mamák csókokkal dédelgették gyermekeiket a nagyszerű siker láttán, kisasszonykák hiú pislán­­gással hivalkodtak gavalléraiknak, azok pedig öntelten tekintettek a sok nézőre. Meggörögtüzeztük ... még a Muszka Berci bandáját is. Minden számot meg kellett ismé­telni háromszor, négyszer, mert a felhangzó tapsorkán ezen alul nem adta,... Meg is írták volna a helybeli Pletykafon című közmű­velődési hírlapban, hogy ilyen estélyt még nem pipált Európa. A nyolcadik kép mint sláger pont következett,.. . aranyos pa­lástokkal, fényes gyöngyökkel, alabárdokkal, kacagányokkal, bu­zogányokkal, pajzsokkal és kele­­vérekkel felfegyverkezve. Készen állott a kép, s Risznerné még csak az utolsó simítást végezte, mikor a buzogányos alakot daco­sabb állásba igazította be. Feldö­cögött, visszafojtott lélegzetek csendjében a műkedvelők lantos függönye. Meggyűlt a görögtűz is, de egyszerre akkora lánggal kez­dett égni, sercegni, lobogni és füstölni, hogy a láng gerendát kezdte csapkodni, s egy másod­perc alatt olyan fojtó, büdös füst­be temette a „Csillag“ nagytermét, hogy a közönségen és szereplőkön általános fuldoklás vett erőt- Min­denki megfutamodott. Sikoltozás, ájuldozás, egymást letaposó dula­kodás csak a pillanat műve volt. Míg a görögtüzet nagy elszánással széttaposnunk, s a görögtüzes deszkát égő lánggal az utcára ki­dobnunk sikerült, minket is elfo­gott a fuldoklás, s alig volt időnk észrevenni, hogy a szereplők és, közönség, egymás hegyén-hátán kiszökött az ablakokon. Kövér dámák agyontiportak az­ ablakok alatt, sovány gavallérokat, kövér gavallérok lenge dámák fátyolru­háiban markolásztak. Asztmás öregurak fuldokolva szitkozódtak. (Folytatjuk) ------­_______ IPARI TÁJ ŐSZI KÖDBEN (Folytatás az 1. oldalról) zárnak. Vele visszafizettették a kétezer lejt, azt is két esztendő múltán. De ez még semmi. A tavaly december elején behívat­ja az élelmezési részleg vezető­jét és felszólítja, hogy mondjon le a posztjáról. Folyik a meg­győzés négy napon át, amikor az ember végülis enged. Ötödik nap vezetőségi ülést hívnak ösz­­sze, ahol az igazgató „a munka megjavítása érdekében“ új ve­zetőt javasol az élelmezési rész­leg élére. Mit gondol kicsodát? — Saját feleségét. . . — A falak is restellkedtek szégyenletükben ekkora orcát­­lanság láttán, mert hogy az i­­gazgató villát rendeztetett be magának, hogy egy másik villá­ból leszereltette a fürdőszoba kazánt, majd­­ azt is kicseréltette egy másikkal, amelyben a mi­n­­kások melegítették a vízét, azt is megbocsátja az ember. Leg­­fennebb azt mondja „na ennek is jól felvitte az isten a dolgát“. De hogy saját feleségét javasol­ja mindennek a tetejében olyan vezető állásba, melyet ő irányít személyesen, az már egy kicsit sok, ugyebár? Ne haragudjon kérem, engem nem vet fel a pénz, de ha árnyékszéket kel­lene takarítsak, akkor sem ten­nék ilyet. Summa, sum­­márum, az igazgató-feleség el­foglalta az állást és alig telt el néhány hónap 1825 lejről 2425 lejre emelkedett a fizetése, pe­dig csak középiskolája van. . . — Na, mit szól hozzá, milyen véleménnyel legyen az ember az ilyen vezetőkről? . . . — Ott van az aligazgató. Wild Ernő névre hallgat. Ápri­lisban beállít az 1-es számú kantinba és mert elfoglalták az asztalt, ahol ő szokott ülni, csú­nya káromkodások közepette magához, hívatta, az étkezde ve­zetőjét és felelősségre vonta. Hogyan merészelte megengedd! hogy elfoglalják az ő helyét'' Szóváltás után hozzá is ütött a kantin felelőséhez, majd miután máshol is rendezett egy bot­rányt, holtrészegen haza­tán­torgott. — Hát kérem, ilyen ember a második, az aligazgató. De ő is megúszta az ügyet. Ma is ali­gazgató. Nemrég helyezték hozzánk Pallér Imrét is. Felelős beosztá­sú tisztviselő nálunk. Ha éppen tudni akarja, ez az ember 24 000 lejjel károsította meg az álla­mot. Egy papír alapján, misze­rint újító (borvizes üvegek du­góinak párolásához készített egy néhány száz lej értékű újítást) tíz évig nem fizetett adót a fizetése után­ Amikor a turpiság kiderült, törvényszéki tárgya­lás helyett ide helyezték őt is „megjavulni“. Tudomásom sze­rint törvény írja elő, hogy cir­moskezű embernek nem sza­bad anyagi értékeket bízni a gondjaira. Olyan elemi követel­mény ez, amely fölött eltekin­teni vétség az állam pénzügyi fegyelme ellen. Mondjam tovább? Itt van pél­dául Suciu Gheorghe, a terv­osztály vezetője. Ő ebédjegyek­kel mesterkedik. Vendégeket lát az étkezdében, de, hogy né­hány lejt megspóroljon magá­nak, az ebédjegyeket már az alkalmazottakkal veteti meg — természetesen kedvezményes áron. Hát kérem, ezek a mi veze­tőink Borszéken. Mit is mond­hatnék többet róluk. Ezeken az ügyeken vitatkozik hónapok óta a vállalat mintegy száz al­kalmazottja. Mindenki gyanak­szik a­ másikra, klikkek, cso­portok alciklikk­kre. Vezetőink pe­dig áskálódnak egymás ellen. Ez lenne a mi dolgunk? Ezért állítottak ide? Vagy pedig azért, hogy kellemessé tegyük vendé­geink néhány itt töltött nap­ját? Egyik ellenőrzés a mási­kat éri. A tavasz óta nincs olyan hét, hogy valaki ki ne szálljon hozzánk tisztázni az ügyeket. Összeszámolni is nehéz lenne mekkora anyagi és energia­veszteséget jelent ez- Ki fizeti meg az így okozott kárt, nem is beszélve a többiről? Ideje len­ne már tiszta vizet önteni a pohárba. Feleljen végre min­denki a tetteiért, de betű sze­rint, úgy ahogy azt a szocialista törvényesség megköveteli, a­hogy a párt tanít erre bennün­ket. Mert nincs nagyobb tár­sadalmi veszély, mint az olyan vezető, aki az állam képét hord­ja az arcán és visszaél hatal­mával. A törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Vagy nem így van? .. ...Törvényszéki tárgyalás. A paprikatolvajt, akinek a tette veszélyt jelent a társada­lomra öt lejnyi értékért három havi börtönbüntetésre ítélik, megérdemelten. Szerencsére nem kaparta le az üzletfelelős arcát, mert ha ezt teszi, jóval nagyobb lenne a büntetése... A borszéki kommunisták ha­tározottan elítélik a fürdővál­lalat vezetőit, mert visszaéltek hatalmukkal, s viselkedésükkel árnyékot vetettek a kommu­nista névre, szégyent hoztak az egész városra. Ugyanakkor azt­­ is el kell mondanunk, hogy a történtekért komoly felelősség t­­­erheli a Boterék vároosi párt­bizottságát és"különösen álának" titkárát, Pop Iuliát, aki idáig engedte fajulni a helyzetet, sőt nem egy esetben ahelyett, hogy jó példával járt volna elől, határozottan állást foglalt vol­na a törvényszegőkkel szemben, maga is kommunistához méltat­lan magatartást tanúsított. A fent e­mlített problémákat, ha megkésve is, kedden, októ­ber 28-án megvitatta a borszé­ki pártbizottság plenáris ülése. A város kommunistáinak kép­viselői felszólalásaikban az elv­szerű álláspont talajáról kemé­nyen elítélték Brassayék maga­tartását, s a párt Szervezeti Szabályzata előírásainak meg­felelően kemény szankció­ban részesítették őket.. Nagyon helyesen mutattak rá ar­ra, hogy a mi pártunk, a Román Kommunista Párt, soha nem tűrt, és nem tűr meg egyetlen tagja részéről sem — bármilyen funkciót is töltsön be az illető — olyan magatar­tást, amely ellenkezik a Szer­vezeti Szabályzat előírásaival, a kommunista etika írott és íratlan törvényeivel. Az igazsághoz tartozik ugyan­akkor az is, hogy a városi párt­­bizottság tagjai és annak titká­rai rámutattak azokra a komoly fogyatékosságokra is, amelye­ket munkájukban elkövettek, határozott önbírálatot gyako­roltak, és felszólalásaik alapján reméljük, hogy ha későn is, de levonták a szükséges tanulsá­­gokat. Ezt joggal el is várják tőlük , a városi , pártszervezet tagjai, akik teljes bizalommal választották meg őket szerveze­tük vezetőivé. Hiányzik ötvenezer hektoliter tej (Folytatás az 1. oldalról) dobói mtsz-ben 1483, Mindszenten 1360, Tusnádon 1359 literes tejho­zam, ezek korántsem általánosít­hatók. Nem kívánjuk különösképpen értékelni az összmegyei helyzetet, viszont tény, hogy lehetőségeink, adottságaink és főleg tapasztala­taink jóval többre köteleznek. Több szempontból is. Biztosítani kell a feldolgozó­ipar számára a szükséges természetes nyersanyagmennyiséget és ezen ke­resztül a lakosság ellátásának a feltételeit. Ehhez viszont nem ele­gendő magyarázatokat keresni a helyzet megokolására, hanem hatá­­sosan tenni kell valamit megjaví­tásának érdekében. Nem öncélú a ráfordított munka, a közös érdek és ennek függvényében a mező­­gazdasági egységek érdeke a meg­állapított tervfeladatok teljesítése, ennek arányában pedig a szerző­déses kötelezettségek leszállítása. A termelésig, feldolgozásig, fo­gyasztási láncreakció zökkenőmen­tes felfejlődése a termelőszövetke­zetektől, a legfőbb termelőktől függ. Ezidáig azonban csak néhány ter­melőnek sikerült teljesítenie szer­ződését. Abásfalva, Kőrispatak, Kászonaltíz, Csíkrákos, Szentimre és Csíkszentmárton, ahol nemcsak teljesítették, de többet szállítottak a tejbegyűjtő központokba, példá­ja lehetne megyénk valamennyi termelőszövetkezetének. Székely­udvarhely, Maroshévíz, Szenterzsé­­bet, Agyagfalva, Szárhegy, Farcád, Alsósófalva, s megannyi más most az év vége előtt két hónappal még a leszerződött mennyiség felénél tart. Szükséges újraértékelni lehető­ségeinket, megtalálni annak a módját, hogy a jelentős lemaradá­sokat az év végére mindenképpen törlesszük. Mert amint a bevezető­ben is említettük, vannak lehetősé­geink, megfelelő feltételeink, csak gazdaságosan, módszeresen kell a­­zokat értékesíteni. Csak így szá­míthatunk eredményre. Az a közel ötvenezer hektoliter tej, ami me­gyei viszonylatban még hiányzik a leszerződött, mennyiségből, nem kevés, több mint egy­negyede az évi mennyiségnek. Nem lesz köny­­nyű sok hónap mulasztását hely­reigazítani. Meg kellene érteni a kor követelményeit (Folytatás az 1. oldalról) felkészülés. Tulajdonképpen ko­runk modernségének lényege eb­ben rejlik. Korunk nemcsak anyagi fel­­szerelkezést, hanem szellemi felké­szültséget is követel. Nem lehet a gyereket kistaférungozással — ahogyan számos szülő állítja —­ a társadalom aktív részesévé tenni, hiszen a jövő faluja csaknem any­­nyira szellemi fórum lesz, mint e város. Ezt­ nem nehéz megérten­i, ha azokra a változásokra gondolunk, amelyek csak a közelmúltban vál­tak észlelhetővé a falu életében. Fennáll az a veszély is, — hogy egy máréfalvi fiatalemberre hivatkozzak ,— hogy majd a gyer­mek lesz az, aki, sehogyan sem találva helyét, a szülőt fogja hi­báztatni, amiért meggátolta előre­haladásában. Mert a gyermek akar tanulni, szükségét érzi, sejti, hogy tudás nélkül nem lehetséges az érvényesülés még a földműves szakmában sem. Példaként a csík­szentsimoni kilencedikeseket hoz­nám fel, noha az osztálynak még nem teljes a létszáma. Látni kel­lene, mennyire büszkék a maguk készítette laboratóriumukra, meny­nyire lelkiismeretesen és érdeklőd­ve végzik munkájukat. Tudniuk kellene azoknak a szü­lőknek, akik nem engedik iskolába gyermekeiket, hogy mit vállal­nak, de valószínű nem vetődött fel bennük a lemaradás kellemet­len perspektívája, a­mire a gyerekei­ket kényszerítik. Valahogy el kel­lene tekinteni a pillanatnyi ér­dektől, mert nagy a reszkiz — gyermekeikről van szó — vala­hogy meg kellene érteni a korszak követelményét. 1969 November 1 szombat Napkelte: 6,52; nyugta: 17,06 Holdkelte: 22,24; nyugta: 13,29. Az évből eltelt 334 nap, hátra van még 61 nap. ÉVFORDULÓK: — 1887-ben jelent meg Iaşi-ban, a „Muncitorul“ első lapszáma, a „Munká­­sok pártjának sajtószer­ve“ alcímmel. — Algéria nemzeti ünnepe. 1954-ben e napon tört ki az algériai nép fegyveres harca a francia gyarma­tosítók ellen, az ország felszabadításáért. HETIVÁSÁROK: Gyergyó­­szentmiklós, Székelykeresz­­túr, Korond, Lövéte, Csíks­­­szentmárton. NÉVNAP: Marianna ... Televízió NOVEMBER 1. SZOMBAT 18,00 Hírek 18,05 Bábszínház 18,00 Hírek 18,05 Bábszínház 18,30 Jó estét, lányok! Jó estét, fiúk! 19,00 Híradó 20,00 Bosszúállók — filmsoro­­zat 20,50 Enciklopédia 21,50 A Buka­­rest—Giurgiu vasútvonal felavatásá­nak 100. évfordulója — riport 22,15 Zizi Jeanmaire Miranda Martiha és Jack Brel énekel. 22:45 Híradó, idő­­járásjelentés 23:00 Románcok. R­ÁDIÓ NOVEMBER 2. VASÁRNAP Magyar nyelven: 8,30—9,00 Kis­­gyermekműsor: Postás Jankó. Gye­rekek a mikrofon előtt. Volt egy­szer, hol nem volt. Tüski és Dörrei — mesejátékok. 9,00—9,30 Pionírok és iskolások műsora. Pionírklub. Zenés fejtörő. Méhes György: A vad és vérszomjas tanulók között­­ (rádiójáték). m NOVEMBER 1. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI ,,Hargita": Csavar­gók napja. Színes, szélesvásznú francia—olasz film. SZÉKELYUD­VARHELYI „Homorúd“: Két anyám is ■ két­­ apám van. S­zínes, Jugoszláv film. GYERGYOSZEXT-MIKLOSI ,Mioriţa“: Mariuca balladája. Ro­mán film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: Adio, Gringo. Színes szélesvásznú olasz—francia—spa­nyol film. MAROSHEVIZI ,CoU­­­man“: Félbeszakított játék. Bolyár film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: A Sagra Rolls,Royce. Színes, szé­lesvásznú angol film. VLAHIGAI „Vlahica“: A sólyom nyomában Színes, szélesvásznú német film. BORSZÉKI „Borszék“: Az éjszaka leple alatt. Színes, szélesvásznú olasz film. BORSZÉKI „Forrás“: A tigris. Színes olasz film. TUSNÁD­­FÜRDŐI „Olt“: Csak egy élet Szovjet—norvég film. GALÓCA St .,Fenyő“: A gonosz kamasz. Színes, szélesvásznú román film. DITROT „Maros“: Két anyám és két apám van. Jugoszláv film. CSOMAFAL­­VI „Művelődés“: Szerelmesek pa­­radicsoma. Színes német film. PA­­RAJD-­ filmszínház: Illúziók. Cseh­­szlovák film HARGITA LOTTO Az 1969. október 31.-i húzások nyerőszámai:­­ I. 67, 52, 73, 12, 8, 49, 78, 23, 5, 20, 77, 81. Nyereményalap: 541.076 lej. II. 16, 30, 33, 76. Nyereményalap: 289.105 lej. A marosvásárhelyi Autószállítási Vállalat Igazgatósága az alkalmazottak, tanulók tudomására hozza, hogy az érvényben lévő rendelkezések értelmében az autóbuszá­ontásokon havi, heti és 4 utazásra használható menet­térti bérleteket bocsátanak ki. Havi, valamint 4 utazásra érvényes bérleteket minden nap adnak, és azok a hónap elejétől 31-ig érvényesek A havi bérlet átszállással, két útszakaszra érvényes. A heti bérletek 7 napig érvényesek, beleértve a vasárnapot is, a kérelmezett naptól kezdődően. A hó végi zsúfoltság elkerülése végett felkérjük a bérlete­seket, hogy tartsák tiszteletben az autóbuszállomásokon kifüg­gesztett programálást.

Next