Hargita, 1969. december (2. évfolyam, 285-309. szám)

1969-12-02 / 285. szám

2 JEGYZETEH Hozhatja a készülékét: NINCS AHOVA TEGYÜK! Negyvenegy tv-készülék egy­más hegyén-hátán a huszon­négy négyzetméteres műhely­ben. Ha lábuk volna, mondhat­nák, nincs talpalatnyi helyük sem. Dehát lábuk nincs. Ma­radjunk csak azzal, hogy rend­kívül zsúfolt a javító műhely. Mi az oka? A negyvenegy készülék közül körülbelül harminc alkatrész­­hiány miatt foglalja a helyet. A huszonnégy négyzetméteres helyiségben. Hiába: a székely­udvarhelyi Fa-fém Kisipari Szö­vetkezet nem gondoskodik meg­felelő anyagellátásról. A helyi­ségről nem is beszélve, mert az nemcsak lehetetlenül szűk, de hideg is. Tüzelő­raktár nincs, a fát a szomszéd fodrászat ud­varáról kellene hordani, de amikor annyi a munka, a há­romtagú személyzetből ugyan kinek van ideje erre. Figyelem­be véve azt is, hogy a készü­letek javítása mellett még úgy­­ahogy takarítaniuk is kell. Csaknem félszáz készülék. Naponta hatot-hetet hoznak be. Meg aztán szóba is kell állni az érdeklődő tulajdonosokkal, el kell készíteni a szükséges iratokat, ki kell adni a megja­vított készülékeket. Éppen elég munka. S egyre több idejét ra­bolja el a tv-javítóknak. Mondhatnák, kicsit „mosto­hán" bánik a szövetkezet a ja­vító műhellyel. Igen, mert csak­nem sohasem teljesíti havi ter­vét. Október folyamán például a tervezett 11 ezer lejből mind­össze 9 és fél ezer lejt valósí­tott meg. S ennek függvényé­ben a javítók keresete is alig néhány száz lej. Tiszta dolog, nemde? Nem. Hiszen az előbb emlí­tettem, hogy a javításra beho­zott negyvenegyből harminc készüléket alkatrész-hiány miatt kell „raktáron" tartani. Egyik indok ez. A másik a munkafel­tételek. Egyiket sem volna sza­bad figyelmen kívül hagyni. Talán még a tervteljesítés elem­zésekor sem. — A környéken (egészen tág értelemben!) nincs más tv-javító műhely — mondja Kerekes Sán­dor, a részleg felelőse. Nekünk kellene ellátnunk a Hargitán inneni részeket. Keresztúron a Törekvés rendelkezésünkre bo­csátott egy helyiséget, hogy hetente kétszer kiszolgálhassuk az ottani közönséget, de azzal a helyiséggel kapcsolatban is merültek fel problémák. Szep­temberben ugyanis a Törekvés beszüntette a házbér fizetését, a mi szövetkezetünk pedig csaknem három hónapig vona­kodott: szinte helyiség nélkül maradtunk Keresztúron. A jelenleg itt lévő készülékek közül ötöt közeli-távoli falvak­ból szállítottak be Székelyud­varhelyre. A részlegfelelőstől terepmunkájuk felől érdeklő­döm. — Reklamáció és garancia­javítások esetén ki-kimegyünk terepre. Úgy érzem, ide a vá­rosba. És mondtam, hogy Ke­resztúrra is. Máshová nem já­runk. A szövetkezet nem fizeti a kiszállásokat, szerviz­kocsi nem áll rendelkezésünkre. Így­­hát a tv-tulajdonos kénytelen beszállítani készülékét (bármi­lyen távolságból) ide. Kitéve azt további rongálódásnak. Egyéb­ként a garancia­szabály szerint — olvasható minden ilyen irat hátlapján! — az a szövetkezet, amelyikre a javítás tartozik, kö­teles ingyenesen szállítani a garanciatárgyakat a tulajdonos­tól a javítóig és vissza, ha azok súlya meghaladja a 17 kilót. Nos, kevés olyan készülék van, amelyik nem lépné túl ezt a súlyhatárt. Úgy látszik, nincs szándékukban erről tudni... S ráadásul a személyzet fél elhagyni a helyiséget, mert a zár az ajtón olyan gyatra, hogy sohasem lehet tudni... Sok tucat készülék és műszer van odabent. Mindezek pedig pél­dázzák azt, hogy nagyon sok múlna a Fa-fém Kisipari Szö­vetkezet vezetőségén is. balAzs­andras Ezt már régóta tudtuk. A legtöbb székelyudvarhelyi köz­kút mellett ilyen feliratok figyel­meztetik a vízfogyasztó nagykö­zönséget, természetesen a víz­hálózathoz kapcsolt kutak kivé­telével. Viszont ez utóbbi kutakban csak ritkán vagy éppenséggel soha sincs víz, így használjuk a nem ivóvizet, ha nem is kimon­dottan ivásra, de sok más e­­gyébre, pontosabban használ­tuk, amíg ... Amíg ki nem derül, hogy a nem ivóvíz arra a bizonyos sok más egyébre sem használható. Különböző analízisek eredmé­nyeképpen még az is kiderült, hogy a kút vize semmire sem használható abban az állapotá­ban, melyben létezik. A legegyszerűbb és legradi­kálisabb megoldással a kutat használhatatlan állapotba he­lyezték, olyképpen, hogy a szivattyú karját leszerelték és ismeretlen helyre szállították. Ha ezzel mindnyájunk egész­ségvédelmét szolgálták, ám le­gyen. De feltételeztük, hogy pár nap alatt a kutat kitisztít­ják, egyszóval a szükséges fer­tőtlenítési munkálatok után is­mét használhatjuk vizét, ha nem ivásra, legalább másra. De a hetek teltek, a kút megcsonkí­tottan várja sorsa jobbra for­dulását, a környék lakói pedig halk szitkok kíséretében dögö­­nyözik a közelben levő közkút fogantyúját, eredménytelenül, mert az utóbbi időben az is szárazbetegségben szenved. Marad a jobbra, illetve balra kanyarodás, és a több száz mé­teres túra üres, majd teli ved­rekkel, így van ez a Vár és Tó utcák környékén. Valamit tenni kellene, lega­lább a leszerelt kúttal, mely eddig a környék „vastartalékát" képezte. De sürgősen! Mert mégis csak nehezebb több száz méterről cipelni a vi­zet, mint mondjuk egy tömbház földszinti lakosztályában, ahol víz mindig van, különböző ana­lízisekről álmodozni. BALÁZS IMRE I­s Is Is I s­­ Is Is Is Is *s Is *s II Is IS I­ II Is IS I Is *s Is Is Is $­ s Október végén és november első felében kéthetes külföldi turnén vett részt a nagyváradi Bábszínház. A csehszlovákiai Ostravában, a nyugatnémetor­szági Lerachban és Budapesten játszották Creangă kétgarasos erszénye alapján írt bábjátékot és a felnőtt közönség részére Strauss-művek alapján összeál­lított Don Quijotte, Don Juan és Till Eulenspiegel című báb-pan­tomimet. Meglepett a hír, hogy alig két héttel visszaérkezésük után Csíkszeredában vendégszerepel­nek. Meglepett, mert egyetlen plakát sem hirdette őket. Még a Művelődési Ház előtt sem. A társulat tíznapos székelyföldi turnéjának kimutatásai is iga­zolják a Csíkszeredai reklám­hiányt. Eddig a gyergyó vidéket járták be a megszokott anyagi­­erkölcsi sikerrel. Csupán száz­ban különbözne egy gyergyói község és a megyeközpont gyer­mekközönségének a száma? Mert a kimutatás ezt mutatta, össze kellett volna vetnem a lakosok számával — de hát ez nem az én feladatom. Fodor Sándor Csipikéjét néztem meg — bábszínpadi változatában. „Valamennyi munkám közül a Csipike-trilógia nőtt leginkább a szívemhez" —, vallja a mese írója, a bábelőadás műsorfüze­tében. Ugyanezt vallja számos olvasója is. A kisiskolás­ nézők is egyetértettek vele, az első percekben már megszerették a jól ismert törpefigurát, akit eb­ben a mesében éppen Csipiké­­nek hívnak. Síri csöndben fi­gyelték a mese dramatizált vál­tozatában is megőrzött szelle­mes, vidám, játékos szöveget, melyet az összeforrott társulat tagjainak régi tapasztalatok alapján csiszolt, érthető szö­vegmondása nagyszerűen érvé­nyesített. Fel-felkacagtak a nyúl­­madár-törpe trió mókáin, játé­kain. A főhős alakítója külö­nösen közvetlen légkört, érzel­mi kapcsolatot teremtett a kis nézőkkel, s ha ez sikerül egy művésznek, akkor állíthatja s állíthatjuk mi is, hogy sikere volt. S ha egy bábunak kórus­ban válaszolnak a gyerekek s ha biztatják, együttéreznek ve­le, akkor közvetett úton, látha­tatlanul is érvényesült művészi elképzelése. Nézői élményünk viszont nem tartott az előadás végéig. A gyermekek is egy­mással kezdtek beszélgetni és zajongtak a második felvonás­ban, Csipike pedig hiába mond­ta szövegét, minduntalan em­lékeznem kellett az olvasmány­­élményre, hogy reprodukálhas­sam érdekes, modern karak­terét. Annak idején a mű olva­sása közben is először meg­szerettem a törpét, csak azután gondolkoztatott el néhány túl­zott kijelentése, fontoskodó, sértett hiúságból született go­noszsága. Végigéltem apró lelki krízisét, majd pedig kibékülé­sét régi játszó- és erdőbeli tár­saival. Ezt az élményt vártam az előadáson is, és nem kap­tam meg. „Szeretem Csipikét..." — mondta egy kislány kifelé jövet, az előadás után. Való­ban ennél többet nem kapott a gyermek. Mert a bonyolult jellemű főhős első kétségbe­esése, a békával folytatott pár­beszéde utáni kitörése nem tu­datosította a nézőkben második énjét, sőt még rokonszenveseb­bé tette, szinte a könnyekig meghatotta őket. Hiába jelent meg utána a fekete redő a tör­­pe­bábú homlokán, a gyermek kívülmaradt a darab alapvető konfliktusán. Nemcsak a fősze­replő, de a rendező jóvoltából is. Talán a bábdarab szerzője sem kellett volna ragaszkodjon az eredeti mű szövegpoénjei­hez — alapozott volna inkább a bábszínház speciális lehető­ségeire, hogy Csipike a színpa­don is Csipike maradjon. Eb­ben a vonatkozásban a társu­latnak már említett jó beszéd­­technikája is rossz értelmet nyer, mert színpadi techniká­juknak annál több hiányossága, sőt hibája volt ebben az elő­adásban. Beleértve azt is, hogy a bábutervezőnek sem sikerült ábrázolni az egyáltalán nem szokványos törpe­figurát. A gyermekeknek mégis tet­szett, s ez a társulat már em­lített erényeinek tulajdonítható. Kaptak egy szép játékos, szí­nes mesét. Csipikét viszont nem ismerték meg. KEREKES ÁGNES CSIPIKE A BÁBSZÍNPADON - megyénkben \S Is I Is VI Is \V IsI * mmar * tur * jmr * mm­ar *s *­ L SZERVEZETTEBB, IGÉNYESEBB SZOLGÁLTATÁST FALUN! (Folytatás az 1. oldalról) vásároltak, ki is kellene használni azt. Mit tapasztaltunk a cipészeknél? Altalában amolyan nagyüzemű termelés folyik, nemcsak a lakos­ság szükségleteit elégítik ki, el­adásra is készítenek szinte minden korosztálynak. Persze nemcsak az alfalusiakról mondható el mindez. Hol van mégis a hiba? Ott, ahol nem tudják felmérni a reális szük­ségleteket, a lakosság igényelt. Itt akár valamennyi egységet elma­rasztalhatnánk, mert figyelmük nem terjed ki a falura, a vezetőség keveset törődik azzal, hogy terv­teljesítés, a pénzbevétel még nem egyenlő a kötelező szolgáltatások­kal. Akkor beszélhetnénk eredmé­nyekről, amikor a tanyai ember is érzi a fogyasztási szövetkezet szol­gáltatásainak előnyeit. Mi lesz az utánpótlással? Természetesen nemcsak az emlí­tett háromféle szolgáltatást igény­li a falusi ember. Sokaknál éppen ez a legkevesebb. Gondolunk itt azokra, akik épületanyagot, mun­kát, háztartási berendezéseik javí­tását mind a helyi fogyasztási szö­vetkezetektől igényelnék. Nos, ezen a téren is nem egy elismerésre méltó kezdeményezés történt az utóbbi években, s az eredmények sem maradtak el. Tapasztalataink alapján egyik legnehezebb kérdés a szakemberek biztosítása. A be­induló egységek aránylag köny­­nyen jutnak a legszükségesebb felszerelésekhez, nem egyet pedig — például téglaprést — saját ma­guk állítanak elő. Ám tegyük hoz­zá azonnal, hogy a szakemberek biztosítása sem valami ördöngös vállalkozás. Ahogy a zetelaki szö­vetkezeti elnöknek — a legjobbak egyike —, Hajdú Andrásnak „si­került hazahozni" három csempe­készítő szakmunkást, hogy a jövő évben termelni kezdjen a 300 ezer lej értékű csempegyártó részleg, ahogy Koronára is került szabó­mester más községből, úgy miért ne sikerülne ez máshol is. Csak­hogy beszélni kell tudni az embe­rekkel, a szakmunkás nyugdíjasok­kal, a faluból ingázó mesterekkel. Mindehhez szervezőkészség, ügyes­ség, rátermettség szükséges, ami talán nem hiánycikk, csak hát még nem fedezték fel mindenütt. Azt is hallani gyakran, hogy a fiata­lok idegenkednek az említett szak­máktól. Hozzátennénk, hogy az ember nem is szeretheti, amit nem ismer, aminek az előnyeiről mit sem tud. És hogy ne jövedelmez­ne jól a mesterség egy két-három­­ezer lélekszámú községben? Hát még ha fiatal, gyorskezű munkás­ról van szó? Kár is ilyet állítani manapság. Reklámot a műhelynek! Nem kell alaposabban tanul­mányozni a szövetkezeti közszol­gáltatást, hogy a következő meg­állapításra jussunk: sok helyen az egész nagyon provinciális, kezdet­leges, amolyan csetlő-botló vállal­kozás, amelyik úgy néz ki, hogy máról holnapra meg is szűnik. Nem ritka eset, Hogy az illetéke­sek a lakosság érdektelenségére hivatkoznak, azt állítják, hogy túl kevesen veszik igénybe a szolgál­tatási egységek nyújtotta előnyö­ket. És sajnos, esetenként valóban így van. Nem állítható azonban, hogy ennek oka mindig az egy­ségek minőségi munkájában kere­sendő. A tulajdonképpeni, és a mélyebb ok az, hogy ezek a köz­szolgáltatási egységek egyáltalán nem tudják magukat népszerűsíte­ni. Megalakulnak, munkához lát­nak, aztán aki észreveszi őket be­tér, aki nem, az utazik ezután is hajat nyírni a városba. De próbál­koztak-e legalább egy helyen az­zal, hogy sorra vegyék a házakat, felmérjék a szükségleteket, aján­latokat tegyenek, hogy akár rész­letfizetés, akár természetbeni el­lenszolgáltatás fejében javítanak, készítenek cipőt, csizmát, nadrá­got, nagykabátot, stb. Nos erről ezidáig sehol sem lehetett halla­ni. De arról sem, hogy bizonyos napokon maguk a mesterek láto­gassanak el a távolabb eső fal­vakba, esetleg tanyákra, gyűjtsék össze a javítanivalókat, jegyezzék­ fel a megrendeléseket, s vagy ott helyben végezzék el, vagy egy ké­sőbbi napon térjenek vissza a kész munkával. A jelenleg tapasz­talható gyakorlat ugyanis a leg­kevésbé sem alkalmas arra, hogy a fodrász, szabó, cipészműhelyek kiépítsék a maguk vendégkörét, magukhoz vonzzák az úgynevezett klienseket. Nem elég varrógépe­ket, szerszámokat, anyagot szerez­ni, egy kis rugalmasság, kereske­dői szellem, gyakorlati érzék is szükséges ahhoz, hogy a meglévő és ezután létesülő közszolgáltatási egységek maradéktalanul betölt­sék szerepüket. És nemcsak a köz­ségközpontokban, hanem a falva­kon is. A várhegyi fogyasztási szövetkezet cipészmírhelye Válaszolunk olvasóinknak A körispataki dolgozóknak. — Az etédi községi néptanács vég­rehajtó bizottsága arról tájé­koztat, hogy a helyi milícia szervei látva, hogy a faliújsá­got nem használják, ezt elkér­ték tulajdonosától, hogy saját szükségleteikre — közlekedési saroknak — használják fel. N. N.-nek — Székelyudvar­hely. A megyei zöldség- és gyümölcsértékesítési vállalat helyszíni vizsgálat alkalmával megállapította, hogy Vasas Dé­nes, traktorista, Szász Ferenc­nek a zsák krumplit a saját terméséből adta, tehát nem a vásárlóközönségnek szánt mennyiségből vette el. A válla­lat vezetősége intézkedett, hogy a jövőben magánjellegű szállí­tásokat a vállalat járműveivel ne bonyolítsanak le. Ugyanakkor nagyobb körültekintésre és szi­gorúbb ellenőrzésre hívta fel a helyi kirendeltség figyelmét. 3. A Hévíz utca lakóinak — Csíkszenttamás. A Hargita me­gyei néptanács mellett műkö­dő Műszaki Igazgatóság arról értesít, hogy a Hévíz utca nem tartozik a megyei utak hálóza­tába, hanem a falu egyik utcá­ját képezi s így a hidak meg­javítása a karcfalvi községi néptanács hatáskörébe tartozik. ★ D. B.-nek — Gyergyószent­miklós. A brassói Vasútigazga­­tóság válasza értelmében ön­nek meg kellett volna érdek­lődnie, hogy a vonat milyen állomáson áll meg, vagy pedig ezzel a felvilágosítással a pénz­tárosnak kellett volna szolgál­nia. Az igazgatóság intézkedett, hogy a gyergyószentmik­ósi va­sútállomáson tájékoztassák a közönséget az áthaladó vonatok megállóit illetően ★ A Borvíz utca lakóinak — Csíkszereda. A városi népta­nács tudomásunkra hozta, hogy az utca megjavítására ebben az évharmadban kerül sor, az előbbi válaszuknak megfelelően. ★ Megmondta az árát. Alkudoz­tam. Tik-tak. Majdnem egyszerre néztünk a kakukkos árára. Az ingem a hátamhoz tapadt. — Megveszi? — Meg, csak... Még egy pár másodperc maradt. — Szóval nem veszi meg? Ki akarta tépni az órát a kezem­ből. Ugyanabban a pillanatban a ,,kakukk" kijött a „fészkéből" és énekelni kezdett. Megdermedtünk s mindketten az órát néztük. „Egy... kettő... számoltam... öt... hat..." Agachi felém fordult... a szeme tágra nyílt... Valami érthetetlent mormolt és a pultra zuhant. Kezei kinyúltak, hogy elkapják a pult szélét. Nem sikerült és teste a pult és a polcok közé esett. Mindez villámgyorsan történt. Hirtelen ma­gamhoz tértem ámulásomból s a pult másik oldalára ugrottam. Az uzsorás féloldalt esett, üveges sze­me nyitva maradt. Arra a meg­állapításra jutottam, hogy a leg­okosabb dolog az lenne, ha a mentőket hívnám. Nagynehezen, a Nagy utcán kaptam egy tele­fon­­készüléket. Amikor visszatértem, az órásműhelyben mintha még na­gyobb lett volna a sötétség. Az ajtó előtt gyűlni kezdtek a bámész­kodók. Az egyik bedugta az orrát és megkérdezte, hogy nincs-e szük­ség egy orvosra, mert van egy, kint az utcán. — Jöjjön! Amint közeledett, észrevettem milyen jól van öltözve. Kigombolta felöltőjét, lehajolt. Kikötötte a halott nyakkendőjét, kigombolta az ingét. — Legyen szíves, gyújtsa meg a villanyt. Egy pár perc múlva az orvos fölállt. — Halott. Nem tudok rájönni, hogy szív vagy más miatt; feltűnő, hogy habzik a szája. Valószínű Agachi rokonának gondolt, mert felém lépett és rész­vétét fejezte ki. Szép szál, java­korabeli férfi volt. — Megbocsát, várnak a bete­geim... Ionel Răduţ orvos vagyok. Névjegykártyát nyújtott át. — Ha szüksége lesz rám, az elhalálozási bizonyítvány kitöltésére, rendelke­zésére állok. Megköszöntem. Kezet szorított és egyedül hagyott az órás holtteste mellett. Nem volt tréfa tehát... Mi­hez fogjak? Mit mondjak Patrolea­­nak? Biztos szórakozni fog... Egy hang hallatszott: „Jön a mentő!" Sokat időztem a halottkamrá­ban, s ezért a Rendőrségre csak délután érkeztem vissza. Patroieát az asztalnál találtam, bóbiskolt, mint mindig, karbatett kezekkel. — No, hogy volt? Igyekeztem mindent elmondani, azt is, mennyire elkeserít, hogy mégse volt tréfa. ----És mégis, az is volt... Elolvastam Patroleanak azt a cédulát, amelyet Agachi zsebében találtam. „Agachi úr, arról érte­sültem, hogy ma, 12 órakor, a Rendőrség képviselői meg fognak jelenni az ön üzletében... Egy jó­akarója". — Na, s most mit csinálunk? — Hogy-hogy mit? El akarom kapni a gyilkost! — Nem szükséges, mondta Patrolea. A gyilkost már letartóz­tatták. Ha kiváncsi a pofájára, nyissa ki az ajtót. Kinyitottam, azzal a meggyőző­déssel, hogy az öreg tréfál. A kezem a kilincsen maradt. A kis szoba kerek székéről, lassan, na­gyon lassan, Ion Răduţ orvos állt föl. Rám nézett, azután a földre szegezte tekintetét. Gyorsan be­csuktam az ajtót. — Foglaljon helyet, mondta Patrolea szelíden... Be kell valla­nom, hogy az ön segítsége nélkül nem csíptem volna el. Az ön ügyetlensége hasznomra vált. Tö­kéletes csalétek volt... — Hihetetlen! Pont ő lenne? — Ő az uram, ő, senki más... Egyébként mindent bevallott. S, hogy meggyőzzön, a nyomozó egy aranygyűrűt vett elő, melyet egy vöröses színben játszó kő még sú­lyosabbá tett. — Látja, ez 30 gramm. Ezzel a rubinkővel együtt a gyűrű sokat ér. Az orvos feleségéé, Cris­­tache bojár lányáé. (Folytatjuk) Haralamb Zincă­­ HALÁLA (Călin Musceleanu ezredes füzetéből) Isis R­t ./Él ADlIP DECEMBER 3. SZERDA Román nyelven: 5,00—5,30 Reg­geli zenés beszélgetés: 17,00—18,00 Hírek, tudósítások. Operaáriák. Irodalom és művészet. Jelenkori Urai antológia. Medalion: a mikro­fon előtt Birtalan József marosvá­sárhelyi zeneszerző. Népdalfeldol­gozások. Jogi tanácsadó: Bűnös. .. bűnrészes... és szájtátik. Magyar nyelven: 5,30—6,15 Kí­vánságmuzsika. Folklóralbum: csík­­menasági népdalok és balladák. 13,00—13,30 Lapszemle. Hangszer­szólók. Tájak és emberek. Megy­­gyesfalva — új városnegyed. 16,15 —17,00 Hírek, tudósítások. Zenés posta. Ipari krónika: a szerződések betartása — kerekasztal értekezlet a marosvásárhelyi Metalotehnica vállalatban. Is . 1969 December 2 kedd Napkelte: 7,33; nyugta: 16,37 Holdkelte: —; nyugta: 12,58 Az évből eltelt 335 nap, hátra van még 30 nap. ÉVFORDULÓK: — 1849-ben ezen a napon az 1848-as forradalom részvevői Párizsban meg­alapították az emigráció vezetésének Román Szö­vetségét. A Szövetség bi­zottságának tagjai voltak: Ion Ghica, Gheorghe Magheru, Nicolae Bălces­­cu, C.A. Rosetti és Dimit­­rie Brătianu. — 1950-ben halt meg Dinu Lipatti román zongora­művész. (Született 1917- ben). ÁLLATVASAR: Csíkszépvíz.­­ (3 napos). HETIVÁSÁR: Székelyudvar-­­­ó hely, Gyergyóditró. [ NÉVNAP: Aurélia. ------- - ------------­ HARGITA pVízió DECEMBER 2. KEDD 18,00 Gyermekek világa 18,30 Kö­zépiskolásoknak 19,00 Híradó 19,30 Az atom — ez az ismeretlen 20,00 Színházi est — G. B. Shaw: Can­dide 22,00 Reflektor 22,10 Képző­művészet 22,25 Híradó 22,40 Va­rieté filmszalagról. DECEMBER 3. SZERDA 18.00 Pionírok stúdiója 18,25 Fol­klórműsor 19,00 Híradó 19,20 Ze­nei intermezzo , 19,30 Társadalmi ankét 20,00 Filmmúzeum: A kis lord 21,40 Reflektor 21,50 A tévé irodalmi szalonja 22,30 Híradó 22,45 Könnyűzene DECEMBER 2. KEDD CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Golyót a tábornoknak. Színes, szélesvásznú angol film. SZÉKELYUDVARHE­LYI „Homoród“: Pokolrév. Magyar film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: Illúziók. Csehszlovák film. MAROSHÉVIZI „Căl­iman“: Az új lakó. Lengyel film. SZÉKELY­­KERESZTÚRI „Haladás“: Betörők napja. Színes, szélesvásznú francia film. GALÓCÁSI „Fenyő“: Hogy állunk fiatalember? Magyar film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: Nem éppen szerencsés nap Szélesvásznú szovjet film. VLAHICAI „Vlahica“: Adio, Gringo. Színes, szélesvásznú olasz—spanyol—francia film GYER­­GYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Idegen a házban. Színes angol film. BORSZÉKI „Forrás“: Karácsony— Erzsébettel. Csehszlovák film. BOR­SZÉKI „Borszék“: Tiszta vizek. Szélesvásznú szovjet film. TUS­­NÁDFÜRDŐI „Olt“: Viridiana. Spanyol film. PARAJD-­ filmszín­ház: Karácsony—Erzsébettel. Cseh­szlovák film. DITRÓI „Maros“: Ellenőrizve, aknamentes. Jugoszláv film. SZERKESZTŐSEG ÉS KI­ADÓHIVATAL: Csíkszereda, Lenin tér 11 szám. Telefon: 249. ELŐFIZETÉSEK: a posta­­hivataloknál, a kézbesítőknél és az önkéntes lapterjesztők-­­ nél. Előfizetési ár: havonta || !­8 lej, negyedévre 24 lej, fél­évre 48 lej, egész évre 96 lej. Heti időjárásjelentés November utolsó hetében rend­kívül változékony volt az időjárás. Míg az első napokban a meg­szokottnál jóval melegebb volt — a legmagasabb nappali hő­mérséklet elérte a 10—16 fokot, a legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let pedig alig­­- 4 és —2 fok között ingadozott —, a hét utolsó három napján kimondottan téliesre fordult az idő. A hőmérő higanyszála már nappal is alig érte el a —1 vagy 4-2 fokot, éjszaka pedig —4 fokig süllyedt Székelyudvarhely övezeté­ben és —15 fokig Gyergyóalfaluban. De az időjárás téli jellegét legin­kább a havazásnak tulajdoníthat­juk, amit helyenként erős szél tett viharossá, különösen az észak-nyu­gati övezetben. A hét végén hullott hóréteg elérte a 4—15 cm-t, így a csapadék mennyisége jelentősen fokozódott és Hargita megye na­gyobb részén elérte a 12—25 litret négyzetméterenként. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ E HÉT­RE?. . . A tél beköszöntésének múlt heti előszele ellenére e héten mérsé­keltebb lesz az időjárás. Az égbol­tot az időszak nagyobb részében felhők borítják, s emiatt a levegő hőmérsékletének ingadozása is eny­hébb lesz az első napokban, amikor a hőmérséklet éjszaka sem süllyed alább mínusz 1—3 foknál. Ezekben a napokban eső várható. A hét második felében mennyi­ségileg és területileg is kevesebb lesz a csapadék, a levegő hőmér­séklete pedig enyhén csökken. A reggeli órákban rendszerint ködkép­ződés várható. DUMITRU MARIN­ICA meteorológus A nap rejtvénye CEZAR PETRESCU 1892 dec. 1-én született a román próza eme neves képviselője, ki­nek egyik aforizmáját idézzük a vizsz. 1, folyt, a függ. 12, 24 és 38 sz. sorokban. A vizsz. 16, 37 és 56 sz. sorokban pedig három ismert regé­nyének címét rejtettük el. VÍZSZINTES: 14) A Magyar Tanácsköztár­saság idején a munkás­­tanácsok intéző­bizott­ságát nevezték így 15) Friss. 17) Visz­­szasír! 18) Átkarol. 19) Össze-vissza les! 20) Befejezetlen festés! 22) Hazai magyar író, a „Mezítlábas menyasz­­szony“ szerzője. 24)­­Lengyel uralkodók a Piast dinastiából. 27) I. L. Caragiale „Elveszett levél“ című színdarab­jának egyik női szerep­lőjét. 29) Fordított szen­vedés! 31) Jelt ad. 32) Atyafi. 34) A-val a vé­gén, görög sziget az Égei tengerben, Athén­tól északra. 36) Felfor­dult kutya! 39) Gyűjtő­­ér. (ék. csere). 40) Szem­telen. 41) Román nap. 42) Fordított ipari nö­vény. 43) Vissza: kirá­lyi alak Shakespeare e­­gyik színdarabjában. 45) Német polgári kri­tikai realista író, töb­bek között „A Sperling Utca krónikája“ c. re­gény szerzője. 47) Sér­tetlen. 48) „Könnyű“ csapadék. 50) Vasúti párhuzamot. 52) A Vol­ga egyik mellékfolyója. 53) Skálahang (névelő­vel). . 54) Csend! 55) Végtelenül vésne! 60) Eminescu fája románul. 62) Azonos magánhang­zók. 64) Magyarországi megye. 65) Tényed. 67) Moselle menti nyugat­német város. 68) Kis katonai egység­e? 71) Női becenév. 73) Alat­tomosok. FÜGGŐLEGES: 1) Ro­mán női becenév. 2) Kettős szárnyú repü­lőgép-e? 3) Szláv ere­detű népet. 4) Lopva figyelem. 5) DKT. 6) Vissza­ : ilyen cella is van, de nagyon­­ sötét. 7) A labdarúgás tulaj­­doképpeni célja-e? 8) Némán sír! 9) A barokk zene, rendszerint páros ütemű, szvittételeinek egyike. (ék.f.) 10) Trón­ra törő francia hercegi család. 11) Román em­ber. 13) Nem oda. 18) Tőszámnév 21) Számi,m­­i művelet-e? (ék f.) 23) Ver-e? 25) Hatalmam (ék. f.) 26) Bogarat. 28) Fej nélküli vonó! 30) Elektromos töltésű a­­tom-e? 33) Darából ké­szült eledel. 35) A Ve­zúv végén van! 37) A művészet egyik modern ága. 40) Vádlott. 44) A Rajna baloldali mellék­folyója Svájcban. 46) Szóösszetételekben ket­tőst jelent. 49) Megfor­dított aktára! 51) Köny­vespolc. 54) Indítás. 57) Vissza­­sikság. 58) Lé­tezik. 59) Tejtermék. 61) Szervezetét erősíti. 63) Afrikai papagály. 66) Románul arcbőr. 68) Izemkötő. 70) Mint a vizsz. 62. 72) Fonni-

Next