Hargita, 1970. április (3. évfolyam, 75-100. szám)

1970-04-01 / 75. szám

„Az ígéret szép szó, ha betart­­ik úgy jó" — mondja a közmond is. Ugyancsak ezzel kezdi levelét Pets Lajos nagytusnádi lakos. Őt mondja Ferenc Imréné, a Sze­­ntszeg utcából, s még vagy 30, egyre inkább türelmét vesztett­e alád, már lassan 27 esztendeje". Ezel érvel Vécsey Gyula is, a fkszeredai Áramszolgáltató Vál­lat, karbantartó osztályának te­­chnikusa. Hasonlóképpen nyilat­­szik András Béla, a nagytusnádi tsz párttitkára, Szakács Gergely, frzeti képviselő ... és sorolhat­unk így tovább. Szóval, mindenki a felsoroltak ízül kapott, adott, és továbbított eretet. .. Az ígéret rendszerint nem kerül mmibe. Ilyen alapon ígérik a hldat a szerelmes ifjak, ilyen ala­­pn mondják a pincérek „mindjárt vök", s a bürokraták „meglesz írem". Persze a szerelmes ifjú­­m hozza le a holdat, a pincér etleg egy félóra, a bürokrata is félév múlva jön . .. egy újabb érettel. (Ilyenkor hozzá szokták mni, tisztelet a kivételnek.) De térjünk vissza a levélhez. A viaszos felvázolja azt a kálváriát, mi­árán utcájukba végülis sikerült iszereltetniük a villanyt. „De így örültünk, hogy végre van ára­munk. Nem kell vaksiskodnunk a petróleum lámpa mellett, hallgat­hatjuk a rádiót, stb. Ám korai volt örömünk, újabb házak kapcsolód­tak a fázisra, szaporodtak a rá­diók, tévék, villanyvasalók, mosógé­pek. Gyengült az áram. Odakerül­tünk újra, hogy még százas körté­nél is alig lehetett látni... És kez­dődtek újra a panaszok". Helyszínen tapasztaltuk, hogy a felsorakoztatott tények megfelelnek a valóságnak. Tévét, rádiót nem, vagy csak az éjszakai órákban le­het használni, élvezni. Ha mosó­géppel akarnak mosni az asszo­nyok, éjszaka mosnak, villanyfőző használata lehetetlen, százas vil­lanyégő petróleum lámpa fényt szolgáltat... „A képviselők megígértek min­dent, de aztán elfelejtették betar­tani szavukat" — folytatódik a le­vél, amivel Szakács Gergely, körze­ti képviselő nem ért egyet. — Számtalan gyűlésen felvetet­tük a problémát, számtalan eset­ben megtárgyaltuk... — Milyen konkrét intézkedéseket foganatosítottak? — Nem tudnám pontosan meg­mondani. — És mit ígértek? — Amit tudtunk. — Folyamodtak-e ilyen vonatko­zású kéréssel a Csíkszeredai Áram­szolgáltató Vállalathoz? — Úgy hiszem igen. A néptanács elnök biztos csinált valamit. „Annak idején jómagam írtam egy panaszlevelet az Előrének — írta Imets Lajos —, a levelemet leküldték a helybéli néptanácshoz, hogy intézkedjen. De a néptanács (úgy látszik) elfelejtett tenni, segí­teni rajtunk ..." ,,Kéréssel fordultunk a Villamos­sági Vállalathoz, meg is hallgattak, meg is ígérték, hogy megoldják a problémát, csak éppen elfelejtették betartani ígéretüket". — Mire alapozzák ígéreteiket, ha valamely felvetődő probléma, javítás kapcsán teszik? — Mindig a felterjesztett és jó­váhagyott költségvetéstervezetek alapján — mondja Vécsey Gyula. — Az elmúlt évben, a nagytus­nádi munkálatokra készítettek-e költségvetési tervezetet? — Természetesen. Ezen az ala­pon tettük meg ígéretünket. — Mégis mi az oka, hogy a tervbe vett munkálatok elmaradtak? — Nem kaptuk meg a szüksé­ges villanyoszlopokat. — Ígéretet erre kaptak? — Igen ... — Ami érvényes 1970-re is? — ígéret van. — Rendszerint milyen arányban tudják teljesíteni ígéreteiket? — Hatvan-hetven százalékban. — Mi dönti el az évi munkála­tok sorrendjét? — Mindig a sürgősséget vesz­­szük figyelembe, amihez hozzájá­rul a hálózat technikai állapota (életveszély) és a rendelkezésünkre álló anyagkészlet. — Milyen kilátásaik vannak, hogy a nagytusnádi munkálatokat még az idén elvégezzék. — Mihelyt a villanyosok megérkeznek, két héten b­elül el­végezzük a javításokat. — Kitől függ a villanyoszlop? — A Mureşul Villamossági Vál­lalat beszerzési osztályától. Meg­ígérték, hogy egy vagonnal külde­nek. Szóval, ez van, megígérték. Saj­nos nem állt módunkban megér­deklődni, hogy milyen alapon. Mert ugye az ígéretnek elsősorban alap­ja kell legyen. Nagy a gyanúm, túlságosan könnyedén vágjuk ki az igent, pedig a nem rövidebb és olykor becsületesebb is. Megfigyeltem, hogy az elutasítás körülményeiben sokkal több optimizmust hordozhat, mintha véget nem érően igent har­sogunk. Mindenképpen érdemes elidőzni a dolog mellett, s elgondolkozni a megcsappant szó hitelén. A fel­vázolt esettel nem általánosítani akartunk, csupán jelezni próbáltuk ennek az itt-ott felbukkanó „társa­dalmi betegségnek" néhány szimp­­tómáját, azzal a céllal, hogy ér­vényt szerezzenek az adott szónak, az ígéretnek, hiszen morális létünk, etikai magatartásunk egyik nélkü­lözhetetlen alapja, az emberi együttélés lényegbevágó ismérve. gaál Péter 12 Hi W1H urast Világ proletárjai, egyesüljetek! hl RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI MEPTANÁCS NAPILAPJA III. évfolyam 75 (653) szám, 1970. április 1. szerda Ara 30 bami MINDENNEK MEGVAN A MAGA IDEJE... Kockázatos lenne, ha az utolsó percig halogatnánk a ránk váró munkák megtervezését, előkészí­tését. „A majd csak kialakul me­netközben" — féle gondolkodás­­mód könnyelműséget és felelőt­lenséget takar. Még akkor is, ha egyéni ügyeinkről van szó, hát ami­kor egy közösség alapvető érde­kei forognak kockán! A tavaszi mezőgazdasági munkák gondos előkészítése, időbeni megkezdése pedig közügy a javából, amelyért az egész közösség, s a közösséget alkotó egyének külön-külön sze­mély szerint is felelősek. E gondolatok a siménfalvi köz­ségi pártbizottság márciusi büró­­ülése anyagainak olvasásakor át­lőttek fel bennem. Ami első­­ pil­lanattól megnyugtatott: nem zár­kóztak el a felelősségvállalás elől, inkább a legnehezebb, legbonyo­lultabb teendőket keresték, mert ott a legtöbb a baj, ott a legtöbb az orvoslásra váró probléma. A büróülésen a tavaszi munkálatok­ra való készülődés helyzetét vi­tatták meg. Végkövetkeztetésük: az előkészületek nem haladtak meg­felelő ütemben. Kíméletlen tárgyi­lagossággal tárták fel a vetőmag­ellátás, a szerszámjavítás, a mű­trágyázás terén tapasztalható hiányosságokat. Rajtuk kívülálló okokra is hivatkoztak, de egészé­ben mégis sajátm­agukat tették fe­lelőssé a lemaradásokért. Köny­­nyűszerrel megtehették volna az ellenkezőjét is, tisztára moshatták volna önmagukat, magyarázatot ugyanis mindig lehet találni. Nem ezt tették, mert az önámítással csak takargatni lehet ideig-óráig a hibákat, de megoldani egyet , sem. A hibák orvoslása többnyire rajtuk múlik. Lényegében nem is kell mást tenniük, minthogy való­ra váltsák a büróülésen jóváha­gyott intézkedéseket. ★ Alig egy hét telt el a büróülés után, amikor Kozma Attilával, a községi pártbizottság titkárával találkoztam. A határozatok alkal­mazásáról érdeklődtem. Napok alatt nem lehetett hónapok mun­káját elvégezni, de az első válto­zásokról már beszámolhatott: — A község termelőszövetkeze­tei megkéstek a szerszámok, külö­nösképpen pedig a szekerek ki­javításával. Nem volt faszén, nem volt eszközfa. Nem volt, hát vár­tak, hátha ölükbe pottyan vala­honnan. S közben teltek a téli hónapok. A múltkoriban aztán az erdészekkel kijelöltettük az misz­­ek legelőin a kivágható fákat. Azokból lehet szenet égetni, esz­közfának használható is akad kö­zöttük. Időközben a gazdaságok megkezdték a hiányzó műtrágya szállítását, a vetőmaghiányt is PARTELET pótolták (zöldségfélékből és apró­magvakból), csak a burgonya okoz nagyobb gondot. Megpróbál­juk más megyékből fedezni a hiányt. — E gyakorlati jellegű intézke­dések véghezvitelében milyen sze­repet vállaltak az mtsz-ek pártbi­zottságai? — A tavaszi­­munkálatok tulaj­donképpeni előkészítése, megszer­vezése, a vezetőtanácsnak felada­ta. A pártbizottságok nyomon kö­vetik a munkák menetét, s a leg­fontosabb teendőkre irányítják a gazdaságok vezetőinek figyelmét. Segítik őket a szervezésben, s a kommunisták példamutatása ré­vén hozzájárulnak a tagság moz­gósításához. Persze sohasem pró­bálták ,,átvenni" a vezetőtanács­nak feladatkörét. Mindenki végez­ze el a saját feladatait. A községi pártbizottság büró­­ülésén feltárt mulasztások az mtsz-ek vezetőtanácsait és párt­­bizottságait egyaránt terhelik. A pártbizottságokat azért, mert ké­sőn figyeltek fel a mulasztásokra (s ide a községi pártbizottság is hozzáértendő­, a vezetőtanácsokat pedig egyszerűen azért, mert el­hanyagolták kötelezettségeiket. Az előbb említett gyakorlati lépése­ket a vezetőtanácsok tették meg, természetesen a pártbizottságok ösztönzésére. Ebből úgy hiszem már arra is lehet következtetni, hogy a község négy mtsz-ének (Siménfalva, Rugonfalva, Tarcsa­­falva, Kobátfalva) pártbizottságá­ban, illetve a hozzájuk tartozó alapszervezetekben megélénkült a munka. Legtöbb dicsérő szót a tarcsafalvi mtsz-hez tartozó csehét­­falvi, illetve a kobátfalvi gazda­sághoz tartozó bencédi pártalap­­szervezetek munkájáról mondha­tok. Őket amúgy is kevésbé érin­tették a büróülésen felsorolt hiá­nyosságok. Ugyanis ők nem vár­ták a községi szervektől az intéz­kedéseket, rendet teremtettek a házuk táján. A gördülékeny párt­munka nagy­részt annak a követ­kezménye, hogy az alapszerveze­tek bürótagjai mindig becsülete­sen dolgoznak, nem várják, hogy a titkár végezze el helyettük a­­rájuk bízott feladatokat, így az­tán az eléggé népes alapszerve­zetek ténylegesen hozzájárulnak a tagság mozgósításához. ★ Napok választanak el a tavaszi mezőgazdasági munkálatok meg­kezdésétől. A községi pártbizott­ság titkára bizakodó: ez az idő elegendő a téli hónapok mulasz­tásainak bepótlására. S ahogy a büróülés után hozzákezdtek a munkához, az üzem valóban erre enged következtetni. A siménfalvi községi, illetve az mtsz-ek pártbizottságainak és ve­zetőtanácsainak hibájából meg­késtek a tavaszi munkálatok elő­készületeivel, a cikkből mégis na­gyobbrészt hiányoznak a bíráló szavak. Nem mintha mentegetni akarnám őket, de mert volt bá­torságuk idejében szembenézni a tényleges helyzettel, s volt erejük és akaratuk meg is változtatni azt. Esetük mégis figyelmeztető a jö­vőre nézve: mindent a maga ide­jében kell elvégezni. Mert ugye­bár, mennyivel természetesebb lett volna, ha március közepe táján nem a tavaszi mezei munkákra való előkészületekkel foglalkoznak, ha­nem szántanak, vetnek. Még sze­rencse, hogy az idei tavasz ezt nem tette lehetővé... BORBÉLY LÁSZLÓ HÍREK Újabb egységgel gyara-­­­podott a falusi szolgáita­_____ fás­ hálózat. Rögebben a fogyasztási szövetkezet mintegy 20 000 lejes befektetéssel szódavíztöltő állomást létesített. Megoldódnak ezzel a környékbeli fogyasztási szövetkezetek vendég­látóipari egységeinek szódavíz gondjai és a lakosság ilyen irányú igényeit is kielégíthetik. ~~ Kirakatrendezők versenye a megyeszékhelyen. A ke­_____ reskedelmi igazgatóság kezdeményezésére most első ízben mérték össze ilyen for­mában tudásukat megyénk négy kereskedelmi vállalatának kirakat­­rendezői. Feladatuk az volt, hogy a most kezdődő tavaszi idény je­gyében rendezzék újra a Csíksze­redai üzletek kirakatait. A bíráló A galócási Faipari Komplexum karbantartó részlegének dolgozói egy félautomata lemezvágógép ja­vítását végzik. bizottság pontozással a következő értékelési sorrendet állapította meg: Gyergyószentmiklós, Maros­hévíz, Székelyudvarhely, Csíkszere­da. A Maroshévizen is megren­dezték a Hargita megye az ország gazdasági és művelődési életében című Aki tud az nyer versenyt, a város és több község képviselőinek rész­vételével. Az 500 lej értékű első díjat Sólyom Pál maroshévízi, a 400 lejes másodikat Creţu Ioan borszéki, a 300 lej értékű harma­dik díjat pedig György Éva vas­lábú versenyző nyerte. Csikszentmárton határá­ban, a szentsimoni állami mezőgazdasági vállalat te­rületén lévő kavicsbányá­ban 1,3 m hosszú, 27 cm átmérőjű mammutagyar-töredék került fel­színre. A ritka lelet újabb tanújele annak, hogy vidékünkön, a Csíki medencében is éltek gyapjas mammuthordák. Az ilyen állatma­radványok előfordulási helyein — a szaktudomány álláspontja sze­rint — az ősember számára is ked­vező életfeltételek voltak. Feltéte­lezhető, hogy a szentmártoni lelet közelében talált mammutcsontok ugyanannak az állatnak a marad­ványai, s ebből sok más lehetséges magyarázat mellett az is következ­het, hogy az elejtett vadat ember­­csoport fogyaszthatta el. I I Ki tud többet községünk­­ múltjáról? Ezzel a címmel I_____ rendeztek érdekes versenyt a csíkszentmártoni és a csíkkozmási pioníregységek között. Most került sor Kozmáson a vissza­vágóra. Mintegy 250 tanuló izgulta végig a vetélkedőt, amelyen nem­csak a versenyzők, de a nézők is érdekes helytörténeti ismereteket szereztek. Végül is a kozmási pio­nírok bizonyultak felkészültebbek­nek, de az e téren szerzett ismere­tekkel egyaránt gazdagodott mind a két fél. ESEMÉNYEK Első jelentés a szántóföldekről Hosszú volt a tél. De még mindig nem mondhatjuk teljes határozottsággal, hogy megjött a tavasz, hisz hol kisüt a nap, hol pilinkézni kezd. Ám a Har­gitán túli vidék időjárása mint­ha kegyesebb lenne. Lassan el­maradnak az éjszakai fagyok is. A talaj is felmelegedett, jöhet­nek a gépek. S az Udvarhely környéki gazdaságok nem is várnak. A Megyei Mezőgazda­­sági Igazgatósághoz beérkezett jelentések 507 hektár szántást, 113 ha vetést összesítenek. Mind­ezt a székelykeresztúri, újszé­­kelyi, muzsnai, zetelaki gazda­ságok számlájára írhatjuk. A keresztúriak elültettek már 9 hektár burgonyát, s a 4 hektár zöldségvetést is a Küküllő­­mente valósította meg. A statisztika szerint a csíki és a gyergyói gazdaságok még nem kezdték meg a munkákat, ámbár a menaságiak és csik­­szentgyörgyiek már lejelentet­ték volna az első hektár vetést és szántást. Ők is indultak. Most a többi gazdaságon a sor, hogy az első kedvező napon munkához lássanak. 3. oldala*: GYERGYÓSZENTMIKLÓS 1970 - ÁPRILIS A CSÍKSZEREDAI KÉSZRUHAGYÁR éhány gombnyomás — pi­ros-fehér lámpák fénye villódzik, akár zongoravir­tuóz keze alatt a fehér­­fekete billentyűk — és kényelmes-komótosan mozgásba lendül a behe­­mót szerkezet. A távirá­nyító asztal kis ,,térképén" min­den gombnyomásra újabb kis fénykör gyűl ki. Egy, kettő, három, ... tíz, ... tizenöt... — a gép­sor önműködően beinduló egyes részeinek számát jelzi. A hatalmas csarnok túlsó vé­géből egymáshoz koccanó üvegek zaja kúszik elő, s néhány másod­perc múlva a futószalag kigyóhá­­tán előtipegnek az üvegek is. A gépsor felső végén két fehérkö­penyes asszony segíti a f­utásra ■ tagra őket, egy sűrített levegővel működő félautomata szerkezettel, mely nyolckarú polipként egyszer­re egész láda tartalmát ragadja meg és emeli át a szalagra. A megürült ládák engedelmesen ha­ladnak tovább. Az előtotyogó üvegeket pedig hamarosan elnyeli a mammut mo­sógép, amelynek belsejében egy kis mosószódás-ecetsavas-meleg­­vizes ,,gyomormosásban", borvizes öblítésben részesülnek. Felfrissül­ve, csillogó­ tisztán kerülnek elő, folytatják útjukat. És folytatódik a bújócska. Újabb gép acélkarmai ragadják el őket, megpergetik tengelyük körül, s az áttetsző zöld üvegek „tartalmat nyernek". „Európa egyik leghíre­sebb, legkeresettebb, legjobb ás­ványvize" — ahogyan Kosztándi Jenő igazgató büszke önérzettel nevezte, — kerül itt tető alá egyetlen körforgással, hiszen a töltőgép egyben a recés fémkupa­kokat is ráerősíti. Egy-egy ablak­­remegtető pukkanás, széthulló üvegcserepek zaja jelzi, hogy a széndioxiddal dúsított-f­el­javított borvíz néha erősebbnek bizonyul az őt körülzáró üvegfalnál. kel a munkások, technikusok, mérnökök. A vékonydongájú, ide­ges, szaporabeszédű szerelő mester, aki a beindítás munkálatait ellen­őrzi, s aki immár­ nemcsak az üzem, de az egész város dédel­getett kedvence lett, mindenhol ott van, észrevesz minden apró rendellenességet, magyaráz, kéz­­zel-lábbal gesztikulál, játékosan veszekszik, bosszankodik, hangja túlsüvít a gépek zaján. Optimális körülmények között 9 000 üveg a gépsor óránkénti tel­jesítménye. Kilencezer üveg órán­ként ... Próbáljunk csak utána­számolni. Nyolcszor 9 ezer üveg naponta .... ennek 26—27-sze­­rese havonta, és háromszázvala- 9000 üveg ásványvíz óránként Majd az ellenőrző tábla kis röntgenkészüléke világít­ja át az üvegeket. Fürge ke­zek kapkodják le a futósza­lagról a rosszul töltött, duga­szolt, hibás butéliákat. Ismét kitérő, és értelmet nyer a tartalom is. Felkerül az országos hírű címke: Ásványvíz, Borszék, s a keltezés 1970. március ... Nem­sokára új típusú címkék díszítik majd az üvegeket, hiszen úrjá lett az üzem is, vadonatúj a hatalmas gépcsarnok, s a gépeknek jófor­mán beporosodni sem volt még idejük. Európa legkorszerűbb gyártmá­nyú modern gépeivel váltotta fel az elavult, régi töltőgépeket a borszéki Apemin. Akár egy frissen sikált laboratórium, olyan a csar­nok: tündöklően fehér géptestek, fémesen csillogó csövek, gépvá­zak, fehérköpenyes munkásnők. Mintegy tíz-tizenöt napja futot­tak végig az első üvegek a szala­gokon. Persze még gyakran meg­megtorpannak a gépek, kattan­nak a távvezérlő asztal gombjai, kialusznak, meggyúlnak a piros­fehér jelzőlámpák, próbálgatják, igzagatják, barátkoznak a gépek­hányszorosa évente ... Tény, hogy duplájára fog nőni az üzem ter­melése, évi jövedelme pedig mint­egy 20 millió lej lesz. S a közeljövőben beindul a második gépsor, a fenti testvér­párja, amely a félliteres üvegeket ontja majd. — Számos külföldi ország ér­deklődik és jelentette be már ed­dig is rendelési igényeit. Rövide­sen a szerződéskötésekre is sor kerül — magyarázza az igazgató. Kattannak a gombok, felcico­­mázva, karcsú-büszkén gurulnak az üvegek. Még utoljára megtor­pannak az automata üvegberakó készülék előtt, majd végképp el­tűnnek a ládák négyszögében, csak recés-sapkás fejük villan elő.­ A ládák pedig lomhán kapaszkod­nak fel a hatalmas raktárhelyiség­be, hogy rövid pihenő után bubo­rékoló terhükkel városainkba, fal­vainkba, sőt határainkon túlra vándoroljanak... JAKAB MÁRTA A Csángóföld szimfóniája így foglalta össze megnyitó beszédében Kovács Dénes mű­vészeti irányító, Antal Imre kép­zőművész művészi mondaniva­lóját. A március 29-én Székelyud­varhelyen megnyílt kiállítás tel­jes egészében igazolja ezt a megfogalmazást: A csángó szülőföld hangula­ta, szépsége, a Keleti Kárpátok hegyvonulatai közé szorított fa­lusi élet szólal meg a kiállí­tott grafikákban és festmények­ben, felesleges, melldöngető „csángóskodás" nélkül. Kiforrott művészi meglátás, leegyszerűsített kifejezésmód, a grafikai művek fekete-fehér árnyalataiból, a festmények színeiből kicsendülő életkedv és életszeretet jellemzi a negyven­­nyolc kiállított képet. Fiatal művészről van szó, aki — ha nem is pályája kezdetén, de mindenesetre az elején áll. ígéret Antal Imre, a tehet­­ség, a jövő ígérete. Székelyudvarhelyi kiállítása legyen újabb lépés egy sikerek­ben gazdag életpályán, legyen újabb lépcsőfok a tökéletese­dés, a művészi kiteljesedés felé. BALÁZS IMRE A HARGITA KUPA SÍVERSENY EREDMÉNYEI A megyei síszakosztály rendezé­sében került sor március 28—29- én a Madarasi Hargitán a Hargita Kupa versenyre, amelyen Csík­szereda, Gyergyószentmiklós, Szé­kelyudvarhely, Maroshévíz és Teke­rőpatak sízői vettek részt. A nagy érdeklődésnek örvendő versenyén az alpesi számokban 30-an, a fu­tóversenyen pedig 24-en indultak. Az összesített csapatversenyt a ma­­roshévizi sízők nyerték meg, a má­sodik helyre a gyergyóiak kerültek. EREDMÉNYEK: MŰLESIKLÁS: Ifjúsági, lányok: Jaklovszki Krisztina (Székelyudvarhely) Fiúk: Lőrincz Pál (Maroshévíz), Felnőtt, nők: Már­­kos Éva (Csíkszereda), Férfiak: Bónis Ferenc (Csíkszereda), ÓRIÁS MŰLESIKLÁS, Ifjúsági, lányok: Jaklovszki Krisztina (Szé­kelyudvarhely), Fiúk: Orbán And­rás, (Székelyudvarhely), Felnőtt, nők: Márkos Éva (Csíkszereda), Férfiak: Scruba Petru (Maroshé­víz), FUTÁS: Ifjúsági, lányok: Laczkó Hajnal (Gyergyószentmiklós), Fiúk: György Lajos (Gyergyószentmiklós), Felnőtt, nők: Gáli Judit (Csíkszer SPORT Szabadfogású birkózás Székelyudvarhelyen vasárnap ke­rült sor a szabadfogású egyé­ni bikózó-bajnokság megyei szakaszára. A népes mezőny — 71 birkózó — küzdelme látványos volt, néhány találkozón a versenyzők magas technikai színvonalú harcot vívtak. És ez nem véletlen, hiszen (Folytatás a 2 oldalon(­ reda), Férfiak: Kolumbán József (Gyergyószentmiklós).

Next