Hargita, 1970. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-03 / 101. szám

V 1970. MÁJUS 3. VASÁRNAP MÁJUS 9 - A FASIZMUS FÖLÖTTI GYŐZELEM 25. ÉVFORDULÓJA A A IX sz­e­r­etett Kárpátokban Gyímes - Parajd - Régen irányában (I) VASILE DANACU tartalékos ezredes 1944. nyarán a vezetésem alatt lévő egységgel a Tatros völgyében tartózkodtam. 1944. augusztus 24-én a kapott parancsnak megfelelően a 17. gyalogos és 8. határőrezred, e­­ggyü­tt két hegyivadász zászlóaljjal, két aknavetőszázaddal és a 103-as hegyivadász Hadosztály alegy­ségeinek egy része és a 7. ne­héz tüzérségi ezred, parancsnoksá­gom alatt, Moldova felől, a Szini­­şoara és Tarkő hegységek vidékén át, Erdély felé meneteltek, hogy harcba bocsájtkozzanak a hitleris­­ta-horthysta csapatokkal. Augusztus 26-án este, a menetoszlopok az A­ szó völgyébe értek. Itt, az oszlop­parancsnokok felvették a kapcsola­tot a 7. szovjet gárdahadsereg Pa­rancsnokságával, hogy a szovjet csapatok mellett harcoljanak a fa­siszta betolakodók ellen. Két nap múlva, a 7. szovjet gár­dahadsereg parancsnoka, vezérka­ri főtisztjeinek társaságában megszemlélte az újjászervezett ro­mán egységeket, s mindenütt a har­cosok jó erkölcsi és politikai szelle­mét állapította meg. A román ka­tonák türelmetlenül óhajtották, hogy a szovjet katonák mellett mi­nél előbb megkezdjék Erdély észa­ki részének a felszabadításáért fo­lyó harcot. Az első harci cselekményeket a hitleri csapatok ellen a 103-as he­gyivadász Hadosztály egységei haj­tották végre, még a szervezés idő­szakában. Szeptember 6 és 9 kö­zött a 8. határőrezred és a 17. gya­logos ezred egy zászlóalja meg­tisztította a Berzunţi masszívumot a Moldvától visszavonult hitlerista maradványoktól. Ezekben az akci­ókban csapataink több mint 500 foglyot ejtettek. A Berzunţi masszí­vumbeli akciók befejezte után a 103-as hegyi Hadosztály több mint 170 km-t tett meg Moineşti, Szép­víz, Parajd, Szováta, Nyárádreme­­te irányába, mint a szovjet gárda­hadsereg 24. Hadtestének része, a­­mely a Csíki hegyekben harcolt. Jóllehet a közlekedési útvonalakat feláztatták az esők és tönkre tette az ellenség, a hadosztály minden erőfeszítést megtett, s szeptember 16-ra Nyárádremete körzetébe ért. Ez időszakban a szovjet katonák a Felső-Köhér és Korpás vonalán vé­dekező hitlerista csapatokkal har­coltak. Az ellenség védelmének át­­szakítására az első vonalba irányí­tották a 103. hegyi Hadosztályt is. Az offenzíva szeptember 18-án reggel kezdődött, rövid tüzérségi e­­lőkészítés után, amelyben részt vett a 7. nehéztüzérségi ezred is. Váll­­váll mellett a szovjet csapatokkal, a Hadosztály csapatai áttörték az ellenség védelmét és a nap estjéig Hodos falutól keletre jutottak el. Nehéz harcok folytak különösen másnap; miközben az első lépcső­ben harcoló 17. román gyalogos és 7. határőrezred hadmozdulato­kat tett a Hodos helységben har­coló ellenség megsemmisítésére, ennek egységei erős ellentámadást kíséreltek meg tankok segítségével, valamint nagy tüzérségi- és akna­­vető-tűz támogatással. Nehéz harcok után a hadosztály egységeinek sikerült visszaverniük az ellenséges ellentámadást és megerősíteniük állásaikat az elért vonalon. A következő napokon a 103-as hadosztály folytatta az of­­fenzívát és sikerült helyreállítania az ellenség ellentámadása során megszakadt kapcsolatait a szom­szédos szovjet hadosztályokkal. A 7. nehéztüzérségi ezred a 103-as hegyi hadosztály mozdulatait két osztály össztüzével támogatta. Szeptember 25-ig a 103-as had­osztály átcsoportosításokat végzett az újabb harci cselekmények előké­szítésére, szeptember 26-án és 27-én pedig helyi jellegű támadá­sokat indított. Szeptember 27-ről 28-ra virradó éjszakán harc közben végzett felde­rítés nyomán a hadosztály parancs­noka megállapította, hogy az előző ütközetekben megvert ellenség a Maros irányában igyekszik vissza­vonulni. Ennek követésére vállal­kozva, a 103-as hadosztály 14 órá­ra eljutott Habic, Marospéterlaka vonaláig. 1944. szeptember 29-én a 103-as hegyivadász hadosztály Nyárádre­mete, Szakadát körzetében össz­pontosított és a román Nagyvezér­kar parancsnoksága alá rendel­tetett. Később átirányították Se­gesvár, Hétár körzetébe, s október 12-én mint operatív egységet meg­szüntették s alakulataival az 1. és 4. román Hadsereg nagy egységei­nek állományát egészítették ki, a­­mely az Erdély középső részén tar­tózkodó hitlerista csapatok meg­semmisítéséért folyó ádáz küzdel­mekben vett részt. SPORT-TELEX : Ilie Nastase román teniszező folytatja sikersorozatát.­ A nápolyi nemzetközi verseny elődöntőjében 6-1, 6-2, 6-0 arányban győzött Kalogeropulosz görög játékos el­len. A döntőben Nastase az auszt­ráliai származású olasz Mulligan-, mal találkozik, aki az elődöntőben 3-6, 6-1, 6-3, 3-6, 6-3 arányban legyőzte az olasz Panattát. A férfi párosban Nastase (Románia) és Pala (Csehszlovákia) 6-4, 6-4, 6-3 arányban győzött a Bartoni, Cas­­tigliano olasz pár ellen. • Románia labdarúgó B-csapa­­ta újabb mérkőzést játszott San Salvadorban a világbajnokság döntőjére készülő salvadori váloga­tottal. Több mint 25 000 szurkoló e­­lőtt a román labdarúgók szép győ­zelmet arattak 2-0 (0-0) arányban.­­ A Vrnjacka Banja-i (Jugosz­lávia) nemzetközi női sakktorna 9. fordulója után Polihroniade (Romá­nia) vezet 7 ponttal és egy függő­­játszmával. Következik Baumstarck (Románia) 6 pont (2), R. Jovano­­vics (Jugoszlávia) 5,5 pont (1), stb. A 9. fordulóban Polihroniade nyert Litmanovics ellen, a Baumstarck — Tűk játszma pedig függőben ma­radt. Az 1970 május 1.-i húzás nye­rőszámai: I. HÚZÁS: 13, 56, 4, 62, 37, 15, 28, 89, 55 II. HÚZÁS: 63, 86, 61, 31, 90, 36, 88 BENEDEK­T­ELEK CSODA­LÁMPA című most megjelent mesegyűjteménye 37 nép 37 me­séjét tartalmazza. A könyv gra­fikai előállítása, a mesékhez simu­­ló, de mégis modern rajzok meg­érdemlik a szuperlativuszt: le merem írni, hogy Cseh Gusztáv legszebb illusztrációi. A Csoda­lámpa kétségtelenül könyvkiadói esemény, mert bizony nagyon ke­vesen emlékeznek Benedek Elek hat évtizeddel ezelőtt megindí­­tott sorozatára. Viszont még három évtized sem választja el a mai olvasót egy másik „régi", immár klasz­szikus veretű könyvtől. MÓRICZ ZSIGMOND kétkötetes Rózsa Sándoráról van szó (RÓZSA SÁNDOR A LOVÁT UGRAT­JA; RÓZSA SÁNDOR ÖSSZE­VONJA A SZEMÖLDÖKÉT) Talán nem is kell erről a könyv­ről írni — elég egyszerűen felhív­ni rá a figyelmet, vagy talán még azt sem. Igen ám, de felnő­nek az új nemzedékek, melyek csak hallottak, legfennebb tanul­tak ezekről a regényekről. És esetleg nem is sejtik, milyen él­ményben lesz részük, amikor lé­pésről lépésre kiformálódik előt­tük a legendás betyár alakja és vele együtt a magyar prózairo­dalom egyik halhatatlan remek­műve. Aki a negyvenes—ötvenes években olvasta először a Rózsa Sándort, mondhatni pórusába szívta a száz év előtti népeposzi történetből és a társadalomrajzból kialakuló tragikus mondanivalót, az 1940-es évek magyar és egye­temes­ európai problematikáját. Hogy a mai — fiatal — olvasó éppúgy átérzi-e ezt, mint mi an­nak idején — nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy a má­sodik kötet a történelmi hűség szempontjából vitatható elrajzo­­lásai befolyásolják-e vagy sem az új olvasót. Csak abban vagyok biztos, hogy a mai olvasó lelké­ben is helyet kap a nagy író, Móricz Zsigmond szabadságszob­ra: Rózsa Sándor. Régi könyv­újdon­ságok Az igazig művészi novella fel­veszi a versenyt a regénnyel. Per­sze, novellája válogatja. Ez eset­ben TAMÁSI ÁRON elbeszélései­ről szólok, illetve a RENDES FELTÁMADÁS című kötetéről, amelyet, íme, alig több mint egy év leforgása alatt másodszor hoz ki a (Kriterion) könyvkiadó. Mű­vészi értékükön túl vajon mi a titka a Tamási-kisepika megingat­hatatlan sikerének. Talán az író utánozhatatlan derűje, nép­értése, vagy netalán szomorúsága és ke­serűsége? Valószínűleg mindez e­gyüttvéve. De az is lehet, a mait és a legegyszerűbb olvasót is az kapja meg, amit annak ide­jén az induló Sütő András érzett, és amit oly szépen tolmácsolt a kötet előszavában: Tamási Áron az otthonteremtés cselekvő érzé­sével a szülőföld forrásai felé e­­gyengeti az utat, mert — írja Sü­tő —­­,­­z igazi Tamási nem az ég, hanem az OTTHON felé ve­zető utakat kereste". Gondolom szívesen fogadnak az olvasók egy másik, most meg­jelent elbeszélés-gyűjteményt: ASZTALOS ISTVÁN: TÖR­TÉNT AZ UTCÁN című köte­tét, az író két évtizedes novella­termésének körülbelül a felét, leg­nagyobbrészt felszabadulás előtti írásait. Bevallom: nem vagyok híve az évfordulós kiadványok­­nak, mert bizony sokszor meg­esik, hogy inkább kötelezettséget, mint irodalmi-kulturális szükség­letet elégítenek ki. Most mégis különös módon megörvendtem, hogy Asztalos István halálának tízéves évfordulójára könyvkia­dásunk ezzel a kötettel rótta le tiszteletét. Nem elfogultság és nem személyes vonzalom mondat­ja ezt velem, hanem a meggyőző­dés: szükségünk van Asztalos­­írásokra, a belőlük áradó üde em­berségre. Nem feledkeztünk meg róla, csak mindig félek egy ki­csit, nehogy azt higgyük, hogy a halála után napvilágot látott öt­kötetes életmű kiadásával letud­tuk adósságunkat. Nem is az al­kotó ereje teljében elhunyt íróval, hanem önmagunkkal szembeni a­­dósságról van szó. Arról, hogy Asztalos István közöttünk szün­telenül a köztudatban kell éljen. Sugár Erzsébet SALLÓ ISTVÁN: (14) ABRAKOLT SZENVEDÉLY A járdán könnyen mentünk­ Ha­nem amikor elhagytuk a várost és rátértünk a mezei útra, erősen meg­lassult a menet. Mintha a drága agya­gos út is pisztrángászni kívánkozott volna. Reákapaszkodott a csizmánkra s cipeltette magát velünk. Úgy érez­tem magam, mint akit életfogytigla­­nig vasba vertek, s most ólmos esőben egészségügyi sétát végez. Nézem Mi­sit, s hát ő is kínlódik derekasan, de nem szólok. Elhatároztam, nem pa­naszkodom, ha mindjárt a nyelvemet nyelem is le. Ne nevezgessen engem reumás hadilónak. Szerencsére, az eső vékonyodni, de ugyanakkor sűrűsödni kezdett, így legalább összhangba ke­rültünk. Ugyanis a nehéz úton kívül áztunk, belül izzadtunk. Elértük a ködbe burkolózott Hargitát■ A mo­gyorócserjék, az égerfák és kecske­­rágók még föl se ébredtek téli álmuk­ból, csak a fenyők integettek isme­rősként, bár ezernyi tűlevelük vias­kodott az esővel. — Te, Misi ,mi lesz, ha holnap is esni fog ? — Honnan ? — érdeklődött. — Honnan, honnan, hát fentről, onnan ahonnan most esik. — Onnan nem tud. — S miért ? — Mert kifogy. Tavasszal nincs annyi víz senn, mint ősszel — mond­ta határozottan. — Honnan tudod ? — Én onnan, hogy a fiad a télen elhógolyózta — Ügy legyen — mondom, de egyáltalán nem voltam meggyőződ­ve igazáról. Este hét órára érkeztünk a kor­­mosi csángóhoz. Bőrig ázva, meg­fagyva, éhesen, álmosan­­Ez a kis lak egyetlen szobából állt. Lakott benne két öreg csángó, a fiúk, a me­nyük s négy kicsi unokájuk. A legjobb akarat mellett sem jutott nekünk hely, csak a csepegő alatt. — Széna nincs — mondja az őrig — elropogtatták a marhák s a juhok, csupa két — három zsáknyi sarjucska van az istálló felett. A hornyákénak őrizgessük, hogy legyen mivel elvá­lasztani az anyától. Oda csongorogy­­gyanak össze az urak, másval nem szolgálhatok. Felmászunk az istálló fölé, a hí­jába. Az egyik sarokban gondosan összegyűjtögetve megtaláljuk a sar­­ját- Bár keveseljük, mert csakugyan kevés volt, Mihály nagy szakérte­lemmel ágyat rendez belé. Művészet volt úgy elosztani, hogy derekalj­a és paplan is kiteljen belőle. Össze­vetjük a hátunkat, s hallgatjuk, a­hogy az eső megszakítás nélkül szi­­lofonozik a zsindelyeken. Aztán el­kezdünk fázni, s lassan reszketni. Bi­zonyisten, Miska kezdte előbb a resz­­ketést s én ezt rögtön ki is használ­tam. — Le kellene földeljelek — mon­dom. — Mi­ér­t — vacogja Mihály. — Hogy ne rázzál úgy, mint egy leszakadt villanyvezeték. — Nem hiszem, hogy fogna a görcs, te Sanyi — mondja keserűen. — Aki úgy teli van reumával, mint egy katonaló, annak könnyű — mondom —, de akinek most kell fel­szednie a porcióját, az csak reszkes­sen. " — Te ülteti fel Mihályt a nyo­morúság — úgyse vagyok éhes, van kajánk bőven, adjunk ennek a csán­gógyermeknek valamit belőle, s kér­jünk valami takarót az éjjelre, mert vicc ide, vicc oda, megdöglünk az éjjel. Jó az ötlet s már bontom is a zsá­komat- Elvágom a rúd szalámit kö­zépen, kenyeret kanyarítok mellé, Miska is hozzá ad, egy félkilós kon­­zervet, s valami száraz süteményt s kész a cserecsomag. — Menj, vidd le — mondom csak egy félvállról. — Te vagy a fiatalabb — utasít rendre. — De te reszketsz, mint az a bi­zonyos béka a kocsonyában. , — Ha leviszed lesz pokróc, s ha nem, nem — vágja bele magát a sar­jába. ' — Én is azt mondom — búvok melléje, mert úgy tudom, kalákában' a reszketés is gyorsabban megy.­­ Jó, hogy nem mentünk le, mert 'lépéseket hallunk, jön valaki, s egye­nesen fel a létrán. A világos négy-­­szögben megjelenik a fiatalabb asz­­szony feje. — Megkapák-e a sarját? — érdek­lődik. — Meg — mondom — s már nyú­lok is az ajándék után, hogy mindjárt nyélbe üssem az üzletet. — Ha nem haragszik meg szom­szédasszony, egy kicsit sok ennivalót hoztunk magunkkal- Fogadja el ezt tőlünk, biztos megörvendenek a gyer­mekek. — Hogy az isten fizesse meg, hogy az isten tartsa meg az elvtársakat, és mijen vacsorázás lesz ma nálunk, eji­­sze essze es vernek. — hálálkodik tiszta szívből az asszony. — Hanem nekünk is volna egy ké­résünk. Legyen szíves adjon nekünk valami takaró félét. Foga lesz az éjszakának, meg is vagyunk ázva. ■ — Jaj, nincs lelkem — s erősebben kezdi szorítani az ételt. — Nincs ne­künk, lelkem, annyian vagyunk s így is a két cefre egy pokróc alatt hál. Bizonyisten! — s én el is hiszem. Az­tán változtatunk a szón. — Jó nekünk valami olyan pok­róc is, amivel esetleg a lovakat takar­ják be, vagy valami ilyen. Nem va­gyunk mi finnyások — fogom kö­­nyörgőre a szót­— Nincs lovunk, csak marhánk ■— s ilyenféle pokróc sincs — lógat­ja a fejét a háziasszonyunk. Miska mentett meg a teljes kétségbeeséstől. — Láttam a szobában, a padlón leterítve valamit. — Jaj, a házföldrongyot mondja? Azt adhatom. Kirázatom jól a legén­­kékkel, s felküldöm — örvend az asszony, hogy mégis megszolgálhat­ja az ételt, s azzal elmegy. Nemso­kára halljuk, hogy kacarásznak a le­génykék, pállják a rongyokat, s köp­­dösnek a portól. Nagyszerű volt. Meg mertem volna esküdni, hogy soha melegebb takaró nem járt rám. Jól­ lefojtotta a le­vegőt, s mi összebújva elkezdtünk dunsztolódni, mint két befőttes üveg. De álom csak nem jött a szemünkre. Úgy tizenegy óra felé csendesedni kezdett az eső, majd teljesen elállt. — Hallod — dőf oldalba Misi — elállt az eső- Nem veri a zsindelyt. Na, mit mondtam. Reggelre olyan idő lesz, mint a máj. Megrakjuk magunk pisztránggal, s aztán énekel­ve megyünk hassa. Ezzel a tudattal aztán mégiscsak elszenderedtünk. A marhák csenget­­­tyűjére ébredek fel, amihez az is hozzájárult, hogy erősen kikívánko­zott belőlem a melegvíz. Kényszere­detten kikecmergek a vacokból s in­dulok lemászni a létrán. Hanem majdnem leszédültem róla. Jó húsz centiméteres hó borította a földet, a fákat, s mindent, amerre a szem el­lát. Ezért nem hallottuk az esőcsep­pek kopogását. Megköszöntük a szállást, s mázsá­­nyi keserűséggel a lelkünkbe elindul­tunk hazafelé. Sárban főttünk, havon megyünk. — Itt kéne hagyjuk, Misi? — szó­lok a lógóorrú barátomhoz­— Mit? — Azt a nyolc-nyolc pisztrángot, hadd nőjjenek még egy kicsit! — és ismerve a hirtelenségét, igyekeztem távolabb lépni tőle. Az évzárás előkészítése, levezetése, az iskolák ellenőrzése jó darabig meg­vonta tőlünk a lehetőséget, hogy ar­ra gondolhassunk, valahol vannak patakok, s abban pisztrángok, akik ugyacsak keseregnek, hogy olyan két halász, mint én és Szekeres Miska, fe­léjük se nézünk. (FOLYTATJUK) MESTERSÉGET ÉRTŐ KEZEK NEMESÍTIK SZÉP FORMÁJÚ EDÉNNYÉ AZ AGYAGOT (NAGY PÁL ZOLTÁN felvétele) MÁJUS 3. VASÁRNAP 8,15 Kis előzetes 8,20 Va­sárnapi matiné gyermekek­nek és iskolásoknak 10,15 Faluműsor 11,15 Szimfoni­kus hangverseny 12,00 A haza vártáján 12,35 Ma­gyar nyelvű adás 13,35 Délelőtti műsorzárás 17,30 Hírek és riportok a labda­rúgó VB előkészületeiről 18,00 Twist Oliver (VII.) 18,30 Román rapszódia­­— zenés-táncos összeállítás 19,00 Híradó 19,20 Hősök útja 19,50 Rebecca — já­tékfilm­ 21,50 Zenés mű­sor — közvetítés a Palota­teremből 23,10 Híradó MÁJUS 4. HÉTFŐ 18,00 Kis előzetes 18,05 Aranykarkötő — tanulóif­júságnak 18,30 Szépülő Bu­karest 19,00 Híradó 19,20 Gazdasági krónika 19,40 In memóriám: George E­­nescu 20,10 Reflektor 20,25 Egy hölgy arcképe (III. rész) 21,10 Névtelen csillag 22,05 Politikai szemle 22,15 Híradó 22,30 Színikritika MÁJUS 5. KEDD 18,00 Kis előzetes 18,05 Gyermekvilág 18,30 Gaz­dasági krónika 19,00 Híra­dó 19,20 Gépkocsivezetők­nek 19,35 Tudományos műsor: a „biológiai óra“ 20,00 Rajzfilmek 20,15 Színházi est: Mircea Şte­­fănescu: Kis pokol 21,50 Híradó 22,05 A világ kö­rül: Tasmánia 22,30 Zenei krónika: Az opera és kö­zönsége. MÁJUS 6, SZERDA 17,00 Kis előzetes 17,05 Labdarúgás: Románia— Jugoszlávia 19,00 Híradó 19,20 Román népzene és népi tánc 19,50 Gazdasági műsor: Cornel Burtică kül­kereskedelmi miniszter nyi­latkozik 20,15 Filmmúze­um: Megszállottság — Vis­­conti-film 22,15 Híradó 22,30 Drámaírás és társa­dalmi elkötelezettség MÁJUS 7. CSÜTÖRTÖK 17,30 Kis előzetes 17,35 Magyar nyelvű adás 18,05 Twist Oliver — folytatásos film (IX. rész) 18,35 A modern román nyelv 19,00 Híradó 19,20 Népzene 19,30 Közelkép: Dorin Pa­vel mérnök, docens-doktor 20,05 Reflektor 20,15 Szín­házi est: Anatole France­­vígjáték 21,25 A fasizmus feletti győzelem negyedszá­zados évfordulója — do­kumentum­film 22,10 Hí­radó 22,25 Műsorismertetés 22,40 Luminiţa Dobrescu énekel MÁJUS 8. PÉNTEK 17,00 Kis előzetes 17,05 Tévéiskola 17,40 Dalok, versek gyermekeknek 18,00 A gyermekek várják önö­ket. .. vidám félóra 18,30 Népzene a közönség kéré­sére 18,55 Közlemények, hirdetések 19,00 Híradó 19,20 Májusi dal — Az RKP megalakulása évfor­dulójának szentelt zenei­irodalmi adás 19,50 Gaz­dasági szemle 20,00 Átko­zottak — René Clement filmje 21,40 A fasizmus feletti győzelem negyedszá­zados évfordulója A tévé­stúdió dokumentumfilmje. 22,20 Híradó 22,35 Kül­politikai kilátó MÁJUS 9. SZOMBA 17,00 Kis előzetes 17,05 Német nyelvű adás 18,05 Jó estét lányok, jó estét fiúk! Ifjúsági adás 19,00 Híradó 19,20 Rajzfilmek 19,30 Enciklopédia 20,30 Rocambole — folytatásos film 21,10 Zenés-táncos műsor 22,00 Hősi út — a tévéstúdió dokumentum­filmje 22,45 Híradó, sport 23,10 Románcok- A TELEVÍZIÓ HETI MŰSORA SZÍNHÁZ A kolozsvári Állami Magyar Opera vendégjátéka megyénk­ben: Május 4-5-6 és 7-én Csíksze­redában, május 8-9-10 és 11- én Székelyudvarhelyen. ERKEL FERENC: BÁNK BÁN (opera) KALMAN IMRE: CIGÁNY­PRÍMÁS (operett) ABRAHAM PAL: BAL A SAVOY­­BAN (operett) 1970 május 3 vasárnap Napkelte: 5,04; nyugta 19,22 Holdkelte: 3,42; nyugta 17,08 Az évből eltelt 122 nap, hátra van még 243.­­ 75 évvel ezelőtt született Mir­­cea Savul, geológus, geoké­­mikus. (Meghalt 1964-ben.) — 1955 május 4-én halt meg George Enescu, világhírű ro­mán zeneszerző, hegedűmű­vész. (Született 1881-ben.) HETIVÁSÁR: Etéd (vasárnap), Maroshéviz, Csikszentdomokos, Gyergyóremete, Gyimesközéplok (hétfőn). RÁDIÓ MÁJUS 3. VASÁRNAP A MAROSVASARHELYI stúdió MŰSORA Magyar nyelven: 8:00—5:30 Pionírok és iskolások műsora: Pionírklub: Tu­risztikai híradó, Mexikó 1970. Kiké­rem magamnak! (rádiójáték) 8,30— 9,00 Kisgyermekműsor: Postás Jankó. Május legszebb ünnepén. A hiú kis rigó (rádiójáték). 16,30—17,15 Vasárna­pi mozaik: — Beke György: Egy is­kola­igazgató hobbyja — Bartis Fe­renc: Tavaszközelben — Komzsik István: Beszélgetés színekről és vo­nalakról — Majtényi Erik: Vasárnapi levél — Pintér Lajos: A tavaszi he­tek zenei eseményei a fővárosban — Dr. Xántusz János:­­ A nárcisz története — Zenélő ritmusok. HAR­GITA - 3. OÍPAI MOZI MÁJUS 3. VASÁRNAP CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Mint a háborúban. Szélesvásznú szovjet film. SZÉKELYUDVARHELYI „Ho­­moród": Néma barátok. Színes ro­. « _____..i jiji„ pwpnvA­man—ivaimuczj wuu. --------------­SZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: Az ég le­­vagjai. Szélesvásznú csehszlovák film. GYERGYÓSZENTMIKLOSI „Famunkás": Ni­ikolaj Bauman. Szé­lesvásznú szovjet film. MAROSHE­­VIZI „Callmán”: Az ég lovagjai. Szé­lesvásznú csehszlovák film. SZE­­KELYKERESZTÚRI „Haladás“: AZ utolsó kör. Magyar film.. BALAN­­BÁNYAI „Bányász“: A balta. Színes román—olasz film. VLAHICAI „Vla­­hica“: Hivatásos verekedők. Színes, amerikai film. BORSZÉKI „Bor­szék“: A balta. Színes román—olasz film. BORSZÉKI „Forrás“: Ki jön vacsorázni? Színes amerikai film. TUSNADFÜRDŐI „Ott“: Átkos szerelem. Színes spanyol—olasz film­. MADEFALVI „Vasutas": Betörők napja. Színes, szélesvásznú francia film. G­ALOCASI „Fenyő“: Her­­szuvszki ballada. Szélesvásznú szov­jet film. DITROI „Maros“: Winnetou a holtak völgyében. Német film. GYERGYOCSOMAFALVI „Művelő­dés“: A hercegnő. Svéd film. PA­RAJÉI filmszínház: Angelica és a szultán. Színes francia—olasz film. MÁJUS 4. HÉTFŐ CSÍKSZEREDAI „Hargita“: A hajsza. Színes, szélesvásznú amerikai film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homorod": Ne bántsd, a boldogságot. Színes ju­goszláv film. GYERGYÓSZENTMIK­LÓSI „Mioriţa": Babák völgye. Szí­nes, szélesvásznú amerikai film. MAROSHÉVIZI „Caliman": A bőr­ruhás fiúk. Szélesvásznú angol film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás": Néma barátok. Színes román—kana­dai film. BORSZÉKI „Borszék“: Robbantsátok fel a bankot. Francia film. TUSNANFÜRDOI „Olt": Ezer közül egyetlen lehetőség. Színes szé­lesvásznú szovjet film. DITROI „Maros“: Egy ember, mely nem lé­tezik. Magyar film. GYERGYÓCSO­MAFALVI „Művelődés“: Bocaccio ’70. Színes olasz film. PARAJDI film­színház: „Melegség”: Román film. SZÉP VÍZI filmszínház: Egy hektár ég. Olasz film. SZENTSIMONI film­színház: Apróhirdetés. Olasz film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház: Lány a parkból. Színes jugoszláv film. HODOSI filmszínház: Az ég lovagjai. Csehszlovák film. CSIK­­SZENTDOMOKOSI filmszínház: Gyilkosság egyéni ügyben. Német film. LÖVÉTEI filmszínház: Ne bánt­sátok a fekete rigót. Amerikai film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház, Winnetou. (I—II. rész). Német film. MONTEVICIOTÓL­­ MEXIKÓIG 45 HÚSZ ÉV UTÁN ismét tengerentúli ország szövetségére bízták a világbajnokság ren­dezését. A döntést a FIFA 1948-as, a londoni olimpiával párhuzamos kongresszusán hozták. Előzőleg, az 1946-os luxemburgi kongresszu­son ugyan Svédország bejelentette igényét a vébé megrendezésére, de Londonban, azzal az indoklással, hogy két európai torna után illik ismét Dél-Amerikára bízni a rendezést, Brazíliát jelölték ki a küzdelmek színhelyéül. Döntöttek azonban egyúttal az 1954-es és 1958-as világbajnokság sorsáról is: az előbbit Svájc, az utóbbit pe­dig Svédország rendezhette. És a brazilok hatalmas energiát fektettek bele, hogy minél ala­posabban megszervezzék a nagy találkozót és cseppet sem titkol­ták: saját csapatuk győzelmével szeretnék felejthetetlenné tenni va­lamennyiük számára a második világháború utáni első vébé­t. Sike­rült is azzá tenniük, csak hát nem éppen­­úgy, ahogy elképzelték. De erről részletesebben a későbbiekben . . . A IV. Világbajnokságra eredetileg 33 ország jelezte részvételét. A benevezett csapatok nagy száma miatt újabbi selejtezőket kellett közbeiktatni. Ezeket már 1949-ben elkezdték és a második világhá­ború utáni első hivatalos vébé-selejtezőt Svédország és Írország csa­pata játszotta egymással Stockholmban. Időközben a benevezett 33 országból (a szocialista országok kö­zül csak Jugoszlávia nevezett be) 10 visszavonta részvételét, új színt jelentett viszont a vébé­k történetében az első ízben jelentkező Ang­lia és ismét benevezett az első világbajnok Uruguay, amely, mint szó volt róla, hiányzott Olaszországból és Franciaországból is. Érdekesen alakult a csoportbeosztás. Brazília, abban a hiszemben, hogy a döntőben tizenhat csapat vesz részt, először közvetlen kieséses rendszerben akarta lebonyolí­tani a tornát. Ez az elgondolás azonban később módosult. A selejtező előmérkőzéseket úgy állították össze, hogy egy-egy kiemelt és döntőbe való részvételre kijelölt csapat mellé, két- három gyengébb ellenfelet helyeztek a csoportba. Csoportvezetőkként Ausztria, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Anglia, Egyesült Államok, Argentína, Uruguay és India szerepeltek a listákon. A baj­noki címet védő és a rendező brazil csapatnak nem kellett volna se­lejtezőket játszania. Mindez persze szépen hangzott és igazságosnak is tűnt. Igen ám, de a szervező bizottság legnagyobb megdöbbenésére, sorra kezdtek visszalépni a benevezett csapatok. Előbb Ausztria, Argenti­na és Belgium visszakozott, majd Peru, Equador, Burma, Indonézia és a Fülöp-Szigetek. A sok lemondás miatt végül is a középdöntő négy csoportja közül az egyikben 3, egy másikban mindössze 2 csa­pat maradt, s csupán két csoportba jutott 4-4 együttes, így össze­sen 13 ország kezdte meg a brazíliai 16-os döntőt. A négy elődöntő csoportból Brazília (Jugoszlávia, Svájc és Me­xikó előtt), Spanyolország (Anglia, Chile és az Egyesült Államok előtt), Svédország (Olaszország és Paraguay előtt), valamint Uru­guay (Bolívia legyőzésével) jutott a négyes döntőbe.

Next