Hargita, 1970. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-03 / 101. szám
V 1970. MÁJUS 3. VASÁRNAP MÁJUS 9 - A FASIZMUS FÖLÖTTI GYŐZELEM 25. ÉVFORDULÓJA A A IX szeretett Kárpátokban Gyímes - Parajd - Régen irányában (I) VASILE DANACU tartalékos ezredes 1944. nyarán a vezetésem alatt lévő egységgel a Tatros völgyében tartózkodtam. 1944. augusztus 24-én a kapott parancsnak megfelelően a 17. gyalogos és 8. határőrezred, eggyütt két hegyivadász zászlóaljjal, két aknavetőszázaddal és a 103-as hegyivadász Hadosztály alegységeinek egy része és a 7. nehéz tüzérségi ezred, parancsnokságom alatt, Moldova felől, a Szinişoara és Tarkő hegységek vidékén át, Erdély felé meneteltek, hogy harcba bocsájtkozzanak a hitlerista-horthysta csapatokkal. Augusztus 26-án este, a menetoszlopok az A szó völgyébe értek. Itt, az oszlopparancsnokok felvették a kapcsolatot a 7. szovjet gárdahadsereg Parancsnokságával, hogy a szovjet csapatok mellett harcoljanak a fasiszta betolakodók ellen. Két nap múlva, a 7. szovjet gárdahadsereg parancsnoka, vezérkari főtisztjeinek társaságában megszemlélte az újjászervezett román egységeket, s mindenütt a harcosok jó erkölcsi és politikai szellemét állapította meg. A román katonák türelmetlenül óhajtották, hogy a szovjet katonák mellett minél előbb megkezdjék Erdély északi részének a felszabadításáért folyó harcot. Az első harci cselekményeket a hitleri csapatok ellen a 103-as hegyivadász Hadosztály egységei hajtották végre, még a szervezés időszakában. Szeptember 6 és 9 között a 8. határőrezred és a 17. gyalogos ezred egy zászlóalja megtisztította a Berzunţi masszívumot a Moldvától visszavonult hitlerista maradványoktól. Ezekben az akciókban csapataink több mint 500 foglyot ejtettek. A Berzunţi masszívumbeli akciók befejezte után a 103-as hegyi Hadosztály több mint 170 km-t tett meg Moineşti, Szépvíz, Parajd, Szováta, Nyárádremete irányába, mint a szovjet gárdahadsereg 24. Hadtestének része, amely a Csíki hegyekben harcolt. Jóllehet a közlekedési útvonalakat feláztatták az esők és tönkre tette az ellenség, a hadosztály minden erőfeszítést megtett, s szeptember 16-ra Nyárádremete körzetébe ért. Ez időszakban a szovjet katonák a Felső-Köhér és Korpás vonalán védekező hitlerista csapatokkal harcoltak. Az ellenség védelmének átszakítására az első vonalba irányították a 103. hegyi Hadosztályt is. Az offenzíva szeptember 18-án reggel kezdődött, rövid tüzérségi előkészítés után, amelyben részt vett a 7. nehéztüzérségi ezred is. Vállváll mellett a szovjet csapatokkal, a Hadosztály csapatai áttörték az ellenség védelmét és a nap estjéig Hodos falutól keletre jutottak el. Nehéz harcok folytak különösen másnap; miközben az első lépcsőben harcoló 17. román gyalogos és 7. határőrezred hadmozdulatokat tett a Hodos helységben harcoló ellenség megsemmisítésére, ennek egységei erős ellentámadást kíséreltek meg tankok segítségével, valamint nagy tüzérségi- és aknavető-tűz támogatással. Nehéz harcok után a hadosztály egységeinek sikerült visszaverniük az ellenséges ellentámadást és megerősíteniük állásaikat az elért vonalon. A következő napokon a 103-as hadosztály folytatta az offenzívát és sikerült helyreállítania az ellenség ellentámadása során megszakadt kapcsolatait a szomszédos szovjet hadosztályokkal. A 7. nehéztüzérségi ezred a 103-as hegyi hadosztály mozdulatait két osztály össztüzével támogatta. Szeptember 25-ig a 103-as hadosztály átcsoportosításokat végzett az újabb harci cselekmények előkészítésére, szeptember 26-án és 27-én pedig helyi jellegű támadásokat indított. Szeptember 27-ről 28-ra virradó éjszakán harc közben végzett felderítés nyomán a hadosztály parancsnoka megállapította, hogy az előző ütközetekben megvert ellenség a Maros irányában igyekszik visszavonulni. Ennek követésére vállalkozva, a 103-as hadosztály 14 órára eljutott Habic, Marospéterlaka vonaláig. 1944. szeptember 29-én a 103-as hegyivadász hadosztály Nyárádremete, Szakadát körzetében összpontosított és a román Nagyvezérkar parancsnoksága alá rendeltetett. Később átirányították Segesvár, Hétár körzetébe, s október 12-én mint operatív egységet megszüntették s alakulataival az 1. és 4. román Hadsereg nagy egységeinek állományát egészítették ki, amely az Erdély középső részén tartózkodó hitlerista csapatok megsemmisítéséért folyó ádáz küzdelmekben vett részt. SPORT-TELEX : Ilie Nastase román teniszező folytatja sikersorozatát. A nápolyi nemzetközi verseny elődöntőjében 6-1, 6-2, 6-0 arányban győzött Kalogeropulosz görög játékos ellen. A döntőben Nastase az ausztráliai származású olasz Mulligan-, mal találkozik, aki az elődöntőben 3-6, 6-1, 6-3, 3-6, 6-3 arányban legyőzte az olasz Panattát. A férfi párosban Nastase (Románia) és Pala (Csehszlovákia) 6-4, 6-4, 6-3 arányban győzött a Bartoni, Castigliano olasz pár ellen. • Románia labdarúgó B-csapata újabb mérkőzést játszott San Salvadorban a világbajnokság döntőjére készülő salvadori válogatottal. Több mint 25 000 szurkoló előtt a román labdarúgók szép győzelmet arattak 2-0 (0-0) arányban. A Vrnjacka Banja-i (Jugoszlávia) nemzetközi női sakktorna 9. fordulója után Polihroniade (Románia) vezet 7 ponttal és egy függőjátszmával. Következik Baumstarck (Románia) 6 pont (2), R. Jovanovics (Jugoszlávia) 5,5 pont (1), stb. A 9. fordulóban Polihroniade nyert Litmanovics ellen, a Baumstarck — Tűk játszma pedig függőben maradt. Az 1970 május 1.-i húzás nyerőszámai: I. HÚZÁS: 13, 56, 4, 62, 37, 15, 28, 89, 55 II. HÚZÁS: 63, 86, 61, 31, 90, 36, 88 BENEDEKTELEK CSODALÁMPA című most megjelent mesegyűjteménye 37 nép 37 meséjét tartalmazza. A könyv grafikai előállítása, a mesékhez simuló, de mégis modern rajzok megérdemlik a szuperlativuszt: le merem írni, hogy Cseh Gusztáv legszebb illusztrációi. A Csodalámpa kétségtelenül könyvkiadói esemény, mert bizony nagyon kevesen emlékeznek Benedek Elek hat évtizeddel ezelőtt megindított sorozatára. Viszont még három évtized sem választja el a mai olvasót egy másik „régi", immár klaszszikus veretű könyvtől. MÓRICZ ZSIGMOND kétkötetes Rózsa Sándoráról van szó (RÓZSA SÁNDOR A LOVÁT UGRATJA; RÓZSA SÁNDOR ÖSSZEVONJA A SZEMÖLDÖKÉT) Talán nem is kell erről a könyvről írni — elég egyszerűen felhívni rá a figyelmet, vagy talán még azt sem. Igen ám, de felnőnek az új nemzedékek, melyek csak hallottak, legfennebb tanultak ezekről a regényekről. És esetleg nem is sejtik, milyen élményben lesz részük, amikor lépésről lépésre kiformálódik előttük a legendás betyár alakja és vele együtt a magyar prózairodalom egyik halhatatlan remekműve. Aki a negyvenes—ötvenes években olvasta először a Rózsa Sándort, mondhatni pórusába szívta a száz év előtti népeposzi történetből és a társadalomrajzból kialakuló tragikus mondanivalót, az 1940-es évek magyar és egyetemes európai problematikáját. Hogy a mai — fiatal — olvasó éppúgy átérzi-e ezt, mint mi annak idején — nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy a második kötet a történelmi hűség szempontjából vitatható elrajzolásai befolyásolják-e vagy sem az új olvasót. Csak abban vagyok biztos, hogy a mai olvasó lelkében is helyet kap a nagy író, Móricz Zsigmond szabadságszobra: Rózsa Sándor. Régi könyvújdonságok Az igazig művészi novella felveszi a versenyt a regénnyel. Persze, novellája válogatja. Ez esetben TAMÁSI ÁRON elbeszéléseiről szólok, illetve a RENDES FELTÁMADÁS című kötetéről, amelyet, íme, alig több mint egy év leforgása alatt másodszor hoz ki a (Kriterion) könyvkiadó. Művészi értékükön túl vajon mi a titka a Tamási-kisepika megingathatatlan sikerének. Talán az író utánozhatatlan derűje, népértése, vagy netalán szomorúsága és keserűsége? Valószínűleg mindez együttvéve. De az is lehet, a mait és a legegyszerűbb olvasót is az kapja meg, amit annak idején az induló Sütő András érzett, és amit oly szépen tolmácsolt a kötet előszavában: Tamási Áron az otthonteremtés cselekvő érzésével a szülőföld forrásai felé egyengeti az utat, mert — írja Sütő —,z igazi Tamási nem az ég, hanem az OTTHON felé vezető utakat kereste". Gondolom szívesen fogadnak az olvasók egy másik, most megjelent elbeszélés-gyűjteményt: ASZTALOS ISTVÁN: TÖRTÉNT AZ UTCÁN című kötetét, az író két évtizedes novellatermésének körülbelül a felét, legnagyobbrészt felszabadulás előtti írásait. Bevallom: nem vagyok híve az évfordulós kiadványoknak, mert bizony sokszor megesik, hogy inkább kötelezettséget, mint irodalmi-kulturális szükségletet elégítenek ki. Most mégis különös módon megörvendtem, hogy Asztalos István halálának tízéves évfordulójára könyvkiadásunk ezzel a kötettel rótta le tiszteletét. Nem elfogultság és nem személyes vonzalom mondatja ezt velem, hanem a meggyőződés: szükségünk van Asztalosírásokra, a belőlük áradó üde emberségre. Nem feledkeztünk meg róla, csak mindig félek egy kicsit, nehogy azt higgyük, hogy a halála után napvilágot látott ötkötetes életmű kiadásával letudtuk adósságunkat. Nem is az alkotó ereje teljében elhunyt íróval, hanem önmagunkkal szembeni adósságról van szó. Arról, hogy Asztalos István közöttünk szüntelenül a köztudatban kell éljen. Sugár Erzsébet SALLÓ ISTVÁN: (14) ABRAKOLT SZENVEDÉLY A járdán könnyen mentünk Hanem amikor elhagytuk a várost és rátértünk a mezei útra, erősen meglassult a menet. Mintha a drága agyagos út is pisztrángászni kívánkozott volna. Reákapaszkodott a csizmánkra s cipeltette magát velünk. Úgy éreztem magam, mint akit életfogytiglanig vasba vertek, s most ólmos esőben egészségügyi sétát végez. Nézem Misit, s hát ő is kínlódik derekasan, de nem szólok. Elhatároztam, nem panaszkodom, ha mindjárt a nyelvemet nyelem is le. Ne nevezgessen engem reumás hadilónak. Szerencsére, az eső vékonyodni, de ugyanakkor sűrűsödni kezdett, így legalább összhangba kerültünk. Ugyanis a nehéz úton kívül áztunk, belül izzadtunk. Elértük a ködbe burkolózott Hargitát■ A mogyorócserjék, az égerfák és kecskerágók még föl se ébredtek téli álmukból, csak a fenyők integettek ismerősként, bár ezernyi tűlevelük viaskodott az esővel. — Te, Misi ,mi lesz, ha holnap is esni fog ? — Honnan ? — érdeklődött. — Honnan, honnan, hát fentről, onnan ahonnan most esik. — Onnan nem tud. — S miért ? — Mert kifogy. Tavasszal nincs annyi víz senn, mint ősszel — mondta határozottan. — Honnan tudod ? — Én onnan, hogy a fiad a télen elhógolyózta — Ügy legyen — mondom, de egyáltalán nem voltam meggyőződve igazáról. Este hét órára érkeztünk a kormosi csángóhoz. Bőrig ázva, megfagyva, éhesen, álmosanEz a kis lak egyetlen szobából állt. Lakott benne két öreg csángó, a fiúk, a menyük s négy kicsi unokájuk. A legjobb akarat mellett sem jutott nekünk hely, csak a csepegő alatt. — Széna nincs — mondja az őrig — elropogtatták a marhák s a juhok, csupa két — három zsáknyi sarjucska van az istálló felett. A hornyákénak őrizgessük, hogy legyen mivel elválasztani az anyától. Oda csongorogygyanak össze az urak, másval nem szolgálhatok. Felmászunk az istálló fölé, a híjába. Az egyik sarokban gondosan összegyűjtögetve megtaláljuk a sarját- Bár keveseljük, mert csakugyan kevés volt, Mihály nagy szakértelemmel ágyat rendez belé. Művészet volt úgy elosztani, hogy derekalja és paplan is kiteljen belőle. Összevetjük a hátunkat, s hallgatjuk, ahogy az eső megszakítás nélkül szilofonozik a zsindelyeken. Aztán elkezdünk fázni, s lassan reszketni. Bizonyisten, Miska kezdte előbb a reszketést s én ezt rögtön ki is használtam. — Le kellene földeljelek — mondom. — Miért — vacogja Mihály. — Hogy ne rázzál úgy, mint egy leszakadt villanyvezeték. — Nem hiszem, hogy fogna a görcs, te Sanyi — mondja keserűen. — Aki úgy teli van reumával, mint egy katonaló, annak könnyű — mondom —, de akinek most kell felszednie a porcióját, az csak reszkessen. " — Te ülteti fel Mihályt a nyomorúság — úgyse vagyok éhes, van kajánk bőven, adjunk ennek a csángógyermeknek valamit belőle, s kérjünk valami takarót az éjjelre, mert vicc ide, vicc oda, megdöglünk az éjjel. Jó az ötlet s már bontom is a zsákomat- Elvágom a rúd szalámit középen, kenyeret kanyarítok mellé, Miska is hozzá ad, egy félkilós konzervet, s valami száraz süteményt s kész a cserecsomag. — Menj, vidd le — mondom csak egy félvállról. — Te vagy a fiatalabb — utasít rendre. — De te reszketsz, mint az a bizonyos béka a kocsonyában. , — Ha leviszed lesz pokróc, s ha nem, nem — vágja bele magát a sarjába. ' — Én is azt mondom — búvok melléje, mert úgy tudom, kalákában' a reszketés is gyorsabban megy. Jó, hogy nem mentünk le, mert 'lépéseket hallunk, jön valaki, s egyenesen fel a létrán. A világos négy-szögben megjelenik a fiatalabb aszszony feje. — Megkapák-e a sarját? — érdeklődik. — Meg — mondom — s már nyúlok is az ajándék után, hogy mindjárt nyélbe üssem az üzletet. — Ha nem haragszik meg szomszédasszony, egy kicsit sok ennivalót hoztunk magunkkal- Fogadja el ezt tőlünk, biztos megörvendenek a gyermekek. — Hogy az isten fizesse meg, hogy az isten tartsa meg az elvtársakat, és mijen vacsorázás lesz ma nálunk, ejisze essze es vernek. — hálálkodik tiszta szívből az asszony. — Hanem nekünk is volna egy kérésünk. Legyen szíves adjon nekünk valami takaró félét. Foga lesz az éjszakának, meg is vagyunk ázva. ■ — Jaj, nincs lelkem — s erősebben kezdi szorítani az ételt. — Nincs nekünk, lelkem, annyian vagyunk s így is a két cefre egy pokróc alatt hál. Bizonyisten! — s én el is hiszem. Aztán változtatunk a szón. — Jó nekünk valami olyan pokróc is, amivel esetleg a lovakat takarják be, vagy valami ilyen. Nem vagyunk mi finnyások — fogom könyörgőre a szót— Nincs lovunk, csak marhánk ■— s ilyenféle pokróc sincs — lógatja a fejét a háziasszonyunk. Miska mentett meg a teljes kétségbeeséstől. — Láttam a szobában, a padlón leterítve valamit. — Jaj, a házföldrongyot mondja? Azt adhatom. Kirázatom jól a legénkékkel, s felküldöm — örvend az asszony, hogy mégis megszolgálhatja az ételt, s azzal elmegy. Nemsokára halljuk, hogy kacarásznak a legénykék, pállják a rongyokat, s köpdösnek a portól. Nagyszerű volt. Meg mertem volna esküdni, hogy soha melegebb takaró nem járt rám. Jól lefojtotta a levegőt, s mi összebújva elkezdtünk dunsztolódni, mint két befőttes üveg. De álom csak nem jött a szemünkre. Úgy tizenegy óra felé csendesedni kezdett az eső, majd teljesen elállt. — Hallod — dőf oldalba Misi — elállt az eső- Nem veri a zsindelyt. Na, mit mondtam. Reggelre olyan idő lesz, mint a máj. Megrakjuk magunk pisztránggal, s aztán énekelve megyünk hassa. Ezzel a tudattal aztán mégiscsak elszenderedtünk. A marhák csengettyűjére ébredek fel, amihez az is hozzájárult, hogy erősen kikívánkozott belőlem a melegvíz. Kényszeredetten kikecmergek a vacokból s indulok lemászni a létrán. Hanem majdnem leszédültem róla. Jó húsz centiméteres hó borította a földet, a fákat, s mindent, amerre a szem ellát. Ezért nem hallottuk az esőcseppek kopogását. Megköszöntük a szállást, s mázsányi keserűséggel a lelkünkbe elindultunk hazafelé. Sárban főttünk, havon megyünk. — Itt kéne hagyjuk, Misi? — szólok a lógóorrú barátomhoz— Mit? — Azt a nyolc-nyolc pisztrángot, hadd nőjjenek még egy kicsit! — és ismerve a hirtelenségét, igyekeztem távolabb lépni tőle. Az évzárás előkészítése, levezetése, az iskolák ellenőrzése jó darabig megvonta tőlünk a lehetőséget, hogy arra gondolhassunk, valahol vannak patakok, s abban pisztrángok, akik ugyacsak keseregnek, hogy olyan két halász, mint én és Szekeres Miska, feléjük se nézünk. (FOLYTATJUK) MESTERSÉGET ÉRTŐ KEZEK NEMESÍTIK SZÉP FORMÁJÚ EDÉNNYÉ AZ AGYAGOT (NAGY PÁL ZOLTÁN felvétele) MÁJUS 3. VASÁRNAP 8,15 Kis előzetes 8,20 Vasárnapi matiné gyermekeknek és iskolásoknak 10,15 Faluműsor 11,15 Szimfonikus hangverseny 12,00 A haza vártáján 12,35 Magyar nyelvű adás 13,35 Délelőtti műsorzárás 17,30 Hírek és riportok a labdarúgó VB előkészületeiről 18,00 Twist Oliver (VII.) 18,30 Román rapszódia— zenés-táncos összeállítás 19,00 Híradó 19,20 Hősök útja 19,50 Rebecca — játékfilm 21,50 Zenés műsor — közvetítés a Palotateremből 23,10 Híradó MÁJUS 4. HÉTFŐ 18,00 Kis előzetes 18,05 Aranykarkötő — tanulóifjúságnak 18,30 Szépülő Bukarest 19,00 Híradó 19,20 Gazdasági krónika 19,40 In memóriám: George Enescu 20,10 Reflektor 20,25 Egy hölgy arcképe (III. rész) 21,10 Névtelen csillag 22,05 Politikai szemle 22,15 Híradó 22,30 Színikritika MÁJUS 5. KEDD 18,00 Kis előzetes 18,05 Gyermekvilág 18,30 Gazdasági krónika 19,00 Híradó 19,20 Gépkocsivezetőknek 19,35 Tudományos műsor: a „biológiai óra“ 20,00 Rajzfilmek 20,15 Színházi est: Mircea Ştefănescu: Kis pokol 21,50 Híradó 22,05 A világ körül: Tasmánia 22,30 Zenei krónika: Az opera és közönsége. MÁJUS 6, SZERDA 17,00 Kis előzetes 17,05 Labdarúgás: Románia— Jugoszlávia 19,00 Híradó 19,20 Román népzene és népi tánc 19,50 Gazdasági műsor: Cornel Burtică külkereskedelmi miniszter nyilatkozik 20,15 Filmmúzeum: Megszállottság — Visconti-film 22,15 Híradó 22,30 Drámaírás és társadalmi elkötelezettség MÁJUS 7. CSÜTÖRTÖK 17,30 Kis előzetes 17,35 Magyar nyelvű adás 18,05 Twist Oliver — folytatásos film (IX. rész) 18,35 A modern román nyelv 19,00 Híradó 19,20 Népzene 19,30 Közelkép: Dorin Pavel mérnök, docens-doktor 20,05 Reflektor 20,15 Színházi est: Anatole Francevígjáték 21,25 A fasizmus feletti győzelem negyedszázados évfordulója — dokumentumfilm 22,10 Híradó 22,25 Műsorismertetés 22,40 Luminiţa Dobrescu énekel MÁJUS 8. PÉNTEK 17,00 Kis előzetes 17,05 Tévéiskola 17,40 Dalok, versek gyermekeknek 18,00 A gyermekek várják önöket. .. vidám félóra 18,30 Népzene a közönség kérésére 18,55 Közlemények, hirdetések 19,00 Híradó 19,20 Májusi dal — Az RKP megalakulása évfordulójának szentelt zeneiirodalmi adás 19,50 Gazdasági szemle 20,00 Átkozottak — René Clement filmje 21,40 A fasizmus feletti győzelem negyedszázados évfordulója A tévéstúdió dokumentumfilmje. 22,20 Híradó 22,35 Külpolitikai kilátó MÁJUS 9. SZOMBA 17,00 Kis előzetes 17,05 Német nyelvű adás 18,05 Jó estét lányok, jó estét fiúk! Ifjúsági adás 19,00 Híradó 19,20 Rajzfilmek 19,30 Enciklopédia 20,30 Rocambole — folytatásos film 21,10 Zenés-táncos műsor 22,00 Hősi út — a tévéstúdió dokumentumfilmje 22,45 Híradó, sport 23,10 Románcok- A TELEVÍZIÓ HETI MŰSORA SZÍNHÁZ A kolozsvári Állami Magyar Opera vendégjátéka megyénkben: Május 4-5-6 és 7-én Csíkszeredában, május 8-9-10 és 11- én Székelyudvarhelyen. ERKEL FERENC: BÁNK BÁN (opera) KALMAN IMRE: CIGÁNYPRÍMÁS (operett) ABRAHAM PAL: BAL A SAVOYBAN (operett) 1970 május 3 vasárnap Napkelte: 5,04; nyugta 19,22 Holdkelte: 3,42; nyugta 17,08 Az évből eltelt 122 nap, hátra van még 243. 75 évvel ezelőtt született Mircea Savul, geológus, geokémikus. (Meghalt 1964-ben.) — 1955 május 4-én halt meg George Enescu, világhírű román zeneszerző, hegedűművész. (Született 1881-ben.) HETIVÁSÁR: Etéd (vasárnap), Maroshéviz, Csikszentdomokos, Gyergyóremete, Gyimesközéplok (hétfőn). RÁDIÓ MÁJUS 3. VASÁRNAP A MAROSVASARHELYI stúdió MŰSORA Magyar nyelven: 8:00—5:30 Pionírok és iskolások műsora: Pionírklub: Turisztikai híradó, Mexikó 1970. Kikérem magamnak! (rádiójáték) 8,30— 9,00 Kisgyermekműsor: Postás Jankó. Május legszebb ünnepén. A hiú kis rigó (rádiójáték). 16,30—17,15 Vasárnapi mozaik: — Beke György: Egy iskolaigazgató hobbyja — Bartis Ferenc: Tavaszközelben — Komzsik István: Beszélgetés színekről és vonalakról — Majtényi Erik: Vasárnapi levél — Pintér Lajos: A tavaszi hetek zenei eseményei a fővárosban — Dr. Xántusz János: A nárcisz története — Zenélő ritmusok. HARGITA - 3. OÍPAI MOZI MÁJUS 3. VASÁRNAP CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Mint a háborúban. Szélesvásznú szovjet film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homoród": Néma barátok. Színes ro. « _____..i jiji„ pwpnvAman—ivaimuczj wuu. --------------SZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: Az ég levagjai. Szélesvásznú csehszlovák film. GYERGYÓSZENTMIKLOSI „Famunkás": Niikolaj Bauman. Szélesvásznú szovjet film. MAROSHEVIZI „Callmán”: Az ég lovagjai. Szélesvásznú csehszlovák film. SZEKELYKERESZTÚRI „Haladás“: AZ utolsó kör. Magyar film.. BALANBÁNYAI „Bányász“: A balta. Színes román—olasz film. VLAHICAI „Vlahica“: Hivatásos verekedők. Színes, amerikai film. BORSZÉKI „Borszék“: A balta. Színes román—olasz film. BORSZÉKI „Forrás“: Ki jön vacsorázni? Színes amerikai film. TUSNADFÜRDŐI „Ott“: Átkos szerelem. Színes spanyol—olasz film. MADEFALVI „Vasutas": Betörők napja. Színes, szélesvásznú francia film. GALOCASI „Fenyő“: Herszuvszki ballada. Szélesvásznú szovjet film. DITROI „Maros“: Winnetou a holtak völgyében. Német film. GYERGYOCSOMAFALVI „Művelődés“: A hercegnő. Svéd film. PARAJÉI filmszínház: Angelica és a szultán. Színes francia—olasz film. MÁJUS 4. HÉTFŐ CSÍKSZEREDAI „Hargita“: A hajsza. Színes, szélesvásznú amerikai film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homorod": Ne bántsd, a boldogságot. Színes jugoszláv film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa": Babák völgye. Színes, szélesvásznú amerikai film. MAROSHÉVIZI „Caliman": A bőrruhás fiúk. Szélesvásznú angol film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás": Néma barátok. Színes román—kanadai film. BORSZÉKI „Borszék“: Robbantsátok fel a bankot. Francia film. TUSNANFÜRDOI „Olt": Ezer közül egyetlen lehetőség. Színes szélesvásznú szovjet film. DITROI „Maros“: Egy ember, mely nem létezik. Magyar film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Bocaccio ’70. Színes olasz film. PARAJDI filmszínház: „Melegség”: Román film. SZÉP VÍZI filmszínház: Egy hektár ég. Olasz film. SZENTSIMONI filmszínház: Apróhirdetés. Olasz film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház: Lány a parkból. Színes jugoszláv film. HODOSI filmszínház: Az ég lovagjai. Csehszlovák film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Gyilkosság egyéni ügyben. Német film. LÖVÉTEI filmszínház: Ne bántsátok a fekete rigót. Amerikai film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház, Winnetou. (I—II. rész). Német film. MONTEVICIOTÓL MEXIKÓIG 45 HÚSZ ÉV UTÁN ismét tengerentúli ország szövetségére bízták a világbajnokság rendezését. A döntést a FIFA 1948-as, a londoni olimpiával párhuzamos kongresszusán hozták. Előzőleg, az 1946-os luxemburgi kongresszuson ugyan Svédország bejelentette igényét a vébé megrendezésére, de Londonban, azzal az indoklással, hogy két európai torna után illik ismét Dél-Amerikára bízni a rendezést, Brazíliát jelölték ki a küzdelmek színhelyéül. Döntöttek azonban egyúttal az 1954-es és 1958-as világbajnokság sorsáról is: az előbbit Svájc, az utóbbit pedig Svédország rendezhette. És a brazilok hatalmas energiát fektettek bele, hogy minél alaposabban megszervezzék a nagy találkozót és cseppet sem titkolták: saját csapatuk győzelmével szeretnék felejthetetlenné tenni valamennyiük számára a második világháború utáni első vébét. Sikerült is azzá tenniük, csak hát nem éppenúgy, ahogy elképzelték. De erről részletesebben a későbbiekben . . . A IV. Világbajnokságra eredetileg 33 ország jelezte részvételét. A benevezett csapatok nagy száma miatt újabbi selejtezőket kellett közbeiktatni. Ezeket már 1949-ben elkezdték és a második világháború utáni első hivatalos vébé-selejtezőt Svédország és Írország csapata játszotta egymással Stockholmban. Időközben a benevezett 33 országból (a szocialista országok közül csak Jugoszlávia nevezett be) 10 visszavonta részvételét, új színt jelentett viszont a vébék történetében az első ízben jelentkező Anglia és ismét benevezett az első világbajnok Uruguay, amely, mint szó volt róla, hiányzott Olaszországból és Franciaországból is. Érdekesen alakult a csoportbeosztás. Brazília, abban a hiszemben, hogy a döntőben tizenhat csapat vesz részt, először közvetlen kieséses rendszerben akarta lebonyolítani a tornát. Ez az elgondolás azonban később módosult. A selejtező előmérkőzéseket úgy állították össze, hogy egy-egy kiemelt és döntőbe való részvételre kijelölt csapat mellé, két- három gyengébb ellenfelet helyeztek a csoportba. Csoportvezetőkként Ausztria, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Anglia, Egyesült Államok, Argentína, Uruguay és India szerepeltek a listákon. A bajnoki címet védő és a rendező brazil csapatnak nem kellett volna selejtezőket játszania. Mindez persze szépen hangzott és igazságosnak is tűnt. Igen ám, de a szervező bizottság legnagyobb megdöbbenésére, sorra kezdtek visszalépni a benevezett csapatok. Előbb Ausztria, Argentina és Belgium visszakozott, majd Peru, Equador, Burma, Indonézia és a Fülöp-Szigetek. A sok lemondás miatt végül is a középdöntő négy csoportja közül az egyikben 3, egy másikban mindössze 2 csapat maradt, s csupán két csoportba jutott 4-4 együttes, így összesen 13 ország kezdte meg a brazíliai 16-os döntőt. A négy elődöntő csoportból Brazília (Jugoszlávia, Svájc és Mexikó előtt), Spanyolország (Anglia, Chile és az Egyesült Államok előtt), Svédország (Olaszország és Paraguay előtt), valamint Uruguay (Bolívia legyőzésével) jutott a négyes döntőbe.