Hargita, 1971. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1971-03-02 / 50. szám

IV. ÉVFOLYAM 50. (935.) SZÁM­ mmeammmmmmmmmmmmmmmmmmm VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 1971. MÁRCIUS 2. KEDDT ARA 30 BAMI ha Mumm PÉSZÜGY JEyíd Emíl A minisztériumok, a fővállalatok, a vállalatok, valamint az ipari egy­ségek gazdasági tevékenységében az utóbbi két évben elért javuló eredmények meggyőzően bizonyít­ják, hogy az RKP Országos Konfe­renciája helyes határozatokat fo­gadott el a gazdasági tevékenység megszervezésének és vezetésének tökéletesítéséről. A viszonylag új­keletű tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy az egész tevékenységet sikerült magasabb minőségi szint­re emelni, megfelelőbb keretet te­remteni a vezetés, az irányítás s az ellenőrzés számára. Ugyanakkor e­ Egyéves tapasztalat tükrében életerősebbé, gyakorlatiasabbá vált a kapcsolat, pontosabban, az e­­gyüttműködés a termelő egységek és a gazdasági-pénzügyi intézmé­nyek, szervek között. „A tervezési munka javítása, a szerződéses kapcsolatok fejleszté­se a gazdaságban, a beruházási te­vékenység jobb megszervezése, a külkereskedelem és a pénzügyi és hitelrendszer tökéletesítése, a gaz­dasági tevékenység törvényes ke­reteinek javítása és az ebben az időszakban tett más intézkedések feltételeket teremtettek ahhoz, hogy az ipari fővállalatok egyre inkább fő szervekké váljanak az ország gazdasági életében a párt- és álla­mi politika megvalósításában egész társadalmi haladásunk e döntő fontosságú területén" - mutatott rá NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetői­nek munkatanácskozásán elhang­zott beszédében. A vállalati ered­mények nyilvánvalóvá tették azt is, hogy a foganatosított intézkedé­sek eredményeként, a közvetlen ter­melő egységekben is számottevő mértékben sikerült korszerűsíteni a gazdasági-pénzügyi ügyintézést, hatékonyabb mozgatórugóvá vált a hitel- és általában a pénzügyi mu­tatók rendszere. Az elmúlt évben egy egész sor gyakorlati intézkedést foganatosí­tottak a pénzügyi és bankszervi te­vékenység, illetve az ezekkel a szer­vekkel való együttműködés tökéle­tesítésére. Ilyen vonatkozásban kü­lönleges fontossággal bír a jöve­delem tervszerűsítésének, elosztá­sának és felhasználásának új sza­bályozása. Az 1970 júniusában megjelent 859-es Minisztertanácsi Határozat célja a gazdasági haté­­konyság növelése, az anyagi és pénzeszközökkel való gazdálkodás megszilárdítása. A jövedelem, mint a gazdasági tevékenység szintetikus mutatója, és az eredményesség mértékegysége, azokban az egysé­gekben, ahol a szóban forgó hatá­rozatot kísérleti jelleggel bevezet­ték az elmúlt évben, jelentős ösz­tönző erővel bírt, és ezt tükrözik a javuló pénzügyi eredmények is. Mint ismeretes, az új finanszíro­zási rendszerben­­ megvalósított jö­vedelmet a vállalat rendelkezésére bocsátják (eltekintve az állami költ­ségvetést megillető összegtől), így sikerült felszámolni azt a lényegé­ben bürokratikus ügyintézést, mi­szerint a forgóalapok és a beruhá­zások finanszírozásához szükséges alapokat az állami költségvetésből fedezték, és a jövedelmet ugyanak­kor átutalták a költségvetésnek. Az új rendszer növelte minden egyes al­kalmazott anyagi érdekeltségét a jövedelmi terv teljesítéséért és túl­­­szárnyalásáért, hiszen a megvalósí­tott jövedelemnek közvetlen függ­vényévé vált a jutalmazási alap nagysága is. Más szóval, a jutal­mazási alap aránya kizárólag a ténylegesen elért jövedelemtől függ. Úgyszintén, megfontoltabbá, ala­posabbá vált a beruházási mun­kák tervbevétele, valamint a külön­böző hitelek igénylése és azok visz­­szatérítése. Az új rendelkezések tisztázták a terven felüli jövede­lemmel kapcsolatos problémákat is. Megszüntetve a saját erőből és a nem abból származó jövedelem közti megkülönböztetést, sikerült felszámolni az oly gyakran tapasz­talt ellentmondásos értelmezése­ket és egyszerűsíteni a pénzügyi nyilvántartásokat és számításokat. A jövedelem tervszerűsítésének, elosztásának és felhasználásának új rendszere megmutatta előnyeit a megyei erdőfelügyelőség tevékeny­ségében is. Érdemesnek tartjuk meg­említeni, hogy idejében rendelkez­tünk a tevékenység ütemes megszer­vezéséhez szükséges összes pénza­lapokkal, leegyszerűsödött és ugyan­akkor ésszerűsödött a pénzügyi szak­emberek munkája, szorosabbá váltak a kapcsolatok a bankszervekkel. Az elmúlt év tapasztalata azt igazol­ja, hogy az egységek képesek meg­állapítani a legésszerűbbnek ígér­kező beruházásokat, amelyek terv­­szerűsítése az új szabályozás ér­telmében sokkal rugalmasabb és ugyanakkor a szerződéseket köz­vetlenül a finanszírozó bankokkal kötik. Ilyen vonatkozásban azonban meg kell említenünk egy negatív e­­lőjelű problémát is. A pénzügyi ter­vek tényleges jóváhagyása az év megkezdése után történik, így nem rendelkezhetünk a megvalósított jö­vedelem rendeltetéseinek végleges helyzetével. Ezért aztán nehézségek adódhatnak egyes beruházások pénzellátásában vagy a megelőző években folyósított kölcsönök visz­­szatérítésében. Úgy véljük, hogy a tervelőirányzat alapján a bankszer­vek és az illető gazdasági egység közötti megállapodással rendezni lehetne a jövedelmek rendeltetését. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a nyilvántartási munkát jelentős mértékben sikerült éssze­rűsítenünk, fokozódott az anyagi ér­dekeltség, szigorúbbá vált a bank­szervek által gyakorolt ellenőrzés, amelyek aktívan részt vesznek a gazdasági egységek tervszerűsítési tevékenységében. Mindez végső fo­kon jelentős mértékben járul hozzá a gazdasági hatékonyság szüntelen növeléséhez, a pénzügyi eredmé­nyek további megjavításához. Ávéd József, a Megyei Erdőfelügyelőség főköny­velője Prelud­ium a IV. Aranyszarvas-fesztiválhoz Negyedszer tartják meg az i­­dén (március 2 és 7 között) a már hagyományossá, és kül­földön is egyre népszerűbbé és elismertebbé váló brassói A­­ranyszarvas-fesztivált — a román rádió-televízió védnöksége alatt. A fesztivál nemzetközi tekinté­lyét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy évről-évre növekedik a részvevő­ országok száma, amely az idénre elérte a 26-ot , valamint számos világ­hírű sztár fogadta el a meghí­vást. Ezek közül egy­­pár név : Charles Trenet, Enrico Macias, Toldi Mária, Massiel, Lola Jo­­vanovics, Sergio Endrigo, A­din Barriere, Therese Steimetz, va­lamint a hazánk képviseletében fellépő Margareta Pîslaru, Doi­na Badea és Angela Similea. Ami a verseny és fesztivál le­folyását illeti : a szabályok u­­gyanazok, mint az előző évek­ben. Minden versenyző két szá­mot énekel. Az egyiket saját repertoárjából választja, a má­sikat pedig a zeneszerzők szö­vetsége által kiadott füzetben szereplő 80 dal közül. Március másodikán este a helybeli drámai színházban fel­­csendülnek a fesztivál ünnepé­lyes megnyitó akkordjai, utána pedig színpadra lépnek a ver­seny és fesztivál első szerep­lői. A sztárok, a meghívott éne­kesek közül elsőnek a román Doina Badea és az ismert fran­cia Alain Barriere lép fel. A versenyzők színpadra lépésének sorrendjét sorsolással döntik el. Hazánkat a versenyen Corina Chiriac, Ruxandra Ghiaţă és Că­tălina Marinescu képviseli. Kép­viselőinknek nehéz dolguk lesz, hisz a versenyzők sorában szá­mos olyan egyéniség is fellép, akik már különböző kitünteté­sek, díjak és számos rádió és lemez­felvétel birtokosai. A rádió-televízió közkedvelt tánczenekarát ezúttal is Sile Dinicu mester vezényli. Konferál, akárcsak a tavaly, Valeria Gagealov és Andrei Magheru. A díszleteket Virgil Luscov tervezte. A fesztivál nemzetközi nép­szerűségét, tekintélyét bizonyí­tandó, meg kell említenünk azt is, hogy az Eurovízió is műsorá­ba iktatta a brassói Aranyszarvas fesztivált. Brassó is nagy izgalomban van. Fesztivál-hangulat uralja az egész várost. Mindenütt a fesztivál jelvénye, a részvevők fényképei láthatók. A fesztivált és a versenyzőket a helybeli Kultúrpalota nemzetközi díja­kat nyert folklór együttese, a Poenita fellépésével lepi meg. . . . tehát még csak pár óra és felcsendül az ismert­ nyitány, és kezdetét veszi a IV. Arany­szarvas-fesztivál . . . Sok sikert kívánunk a versenyzőknek és szólistáknak egyaránt ! . . . A romániai munkásmozgalom a kommunista párt megalaku­lását megelőző két évtizedben A marxista-leninista párt megala­kulása történelmi jelentőségét csak abban az esetben mérhetjük fel a társadalmi valóságnak megfelelően, ha a párt létrehozásáért vívott har­cot az ország társadalmi-politikai helyzetével, a nemzetközi munkás­­mozgalomban elfoglalt helyével szo­ros összefüggésben vizsgáljuk. Az 1893-1921 közötti időszak jel­lemzője az a folyamat, melynek ke­retében végbement a munkásosztály forradalomban betöltendő vezető szerepével kapcsolatos számos elmé­leti és gyakorlati kérdés tisztázása, a munkásmozgalom radikalizálódá­­sa. Ez a folyamat átfogja az egész nemzetközi munkásmozgalmat, s célpontjában az emberiség szocia­lista jövője áll. Az 1348-as forradalom óta eltelt félévszázad múltán - a XX. század kezdetén­­ Románia egy gazdasá­gilag elmaradott ország volt ahol megoldatlan maradt az agrárkérdés, nem teljesült ki az egyesülés, de növekedett a külföldi tőkétől való függőség, a népellenes rendszer pe­dig távol tartotta a tömegeket a po­litikai élettől, korlátozva a demok­­ratikus szabadságjogok érvényesü­lését. Mintegy 5 003 földbirtokos csaknem annyi földterülettel rendel­kezett, mint az egész parasztság. Falun és városon a népet egyaránt sanyargatták a burzsoá­ földesúri rendszer elnyomó szervei, a törvé­nyek védelmezte gyártulajdonosok és földesurak. Ez a magyarázata az osztályellentétek rendkívüli kiélező­désének, valamint annak, hogy a ro­mániai munkásmozgalom — bár­mennyire is érződött a párt néhány évig tartó hiánya — nem maradt öl­hetett kezekkel. A társadalmi ellen­tétek fokozódása, a növekvő forra­­dalmi lendület, az erősödő osztály­öntudat eredményeképpen munkás­­osztályunk egyre erőteljesebben hal­latta szavát az ország társadalmi­­politikai életében. A fegodaadóbb szocialista harco­sok munkáskörbe és munkásklu­bokba tömörülése 1900 és 1901-ben, a România muncitoare elnevezésű szocialista körök létrehozása 1932- ben, már jelzi a munkásszervezetek egy újabb - de ezúttal már nem csak politikai, hanem szakmai — központ körüli cé-—értosulását. Bár érezhető a munkásmozgalomhoz hű szocialista értelmiség pozitív hatá­sa, a mozgalom általános tájékozó­dása olyan munka­harcosok nevéhez fűződik, mint I. C. Frimu, Al. Ionescu, St. Gheorahiu, D. Marin-'-'-u, akik rendkívüli hatást gyakoroltak a ké­sőbbiekben új,ás­ ö­­vezeti párt felépí­tésére, összetételére és arra, aho­gyan az felvetette a proletariátus legégetőbb kérdéseit. Ez a szakszervezeti, szakmai szö­vetségekre helyezett hangsúly - fő­­képpen 1904 után - tulajdonképpen a Szociáldemokrata Párt harcának a folytatása volt. A szakszervezeti mozgalom már 1902-ben olyan erő­nek bizonyult, hogy megfékezésére a liberális kormány kénytelen volt életbe léptetni a hírhedt Missir tör­­vényt, melynek éle a munkásosztály szakmai szervezetei osztályjellege ellen irányult. A burzsoázia számítá­­sai azonban kudarcot vallottak, hi­szen a korporációs törvény sem volt képes megcsorbítani a munkásszer­vezetek osztályjellegét, sőt mi több, 1906-ban ezek már létrehozzák köz­­ponti szervüket , a Romániai Szak­­szervezetek Általános Bizottságát. Tulajdonképpen ez a bizottság - a Románia muncitoare elnevezésű szo­cialista körrel egyetemben - képezte a munkásmozgalom központi fóru­­mát,­­ gyakorlatilag 1910-ig a pártot helyettesítette. Munkásmozgalmunk tehát a párt időleges hiánya ellené­re sem szünetelt, állandóan hallatta hangját, széleskörű szolidaritási ak­ciókkal válaszolt a más országok P­oletariátusa által szervezett nagy megmozdulásokra, ismeretesek ilyen tekintetben az 1905-ös orosz forra­dalommal kapcsolatosan hazánkban lezajlott erőteljes szolidaritási akci­ók, a cárizmus vérengzései elleni (Folytatás a 2. oldalon) A VÁRT MINŐSÉGI UGRÁS Műkedvelők X. országos versenyének megyei szakasza Székelyudvarhelyen A kétnapos versenyen azt láttuk, ami szép és jó a műkedvelő tevé­kenységben, új és immár hagyomá­nyossá váló csoportok színvonalas bemutatkozását. Tapasztalhattuk azt is, milyen minőségi ugrás követ­kezett be a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környéki műkedve­lők fejlődésében az utóbbi évek­ben. A székelyudvarhelyi művelődési ház kamarazenekara versenytárs nélkül lépett színpadra. Az érett, fegyelmezett zenekar sokat tehet a továbbiakban a város zeneművelt­ségének fejlesztéséért. Balázs Fe­renc zenekarvezetőnek sikerült a legjobb hangszerszólistákat maga köré tömörítenie. A második ver­senyző csoportot, az egészségügyi iskolaközpont dalcsoportját­­irányí­tója Szolga Ibolya tanárnő, akit az elmúlt­ években kitűnő népdaléne­kesként ismert meg megyénk kö­zönsége) nemcsak jóképességűnek és fejlődő­képesnek minősíthetjük, de már most mint szép teljesít­ményt nyújtó együttest tarthatjuk szá­mon. Élményt jelentett a szakszerveze­tek folklóregyüttesének több órás, változatos műsora. Mind a ballada­­feldolgozások, mind az ezeket kö­vető népi táncok, zene- és ének­számok Kacsó András szervezői, rendező, oktató tehetségéről tanús­kodtak. Kár, hogy az előadást több ízben megzavarta a filmklub tag­jainak „agresszív" közbelépése, melynek folytán a fényhatások nem érvényesülhettek. Szólnunk kell­­ a felsorolás teljessége nélkül — né­hány kiváló műkedvelő évek óta Balázs András (Folytatás a 2. oldalon) ANDRÁS JÓZSEF siménfalvi furulyás Kis község,kisebb-nagyobb gondok... — Későn jött ! Azóta már sok min­den megoldódott. — Ezekkel a sza­vakkal fogadott az oklandi népta­nács elnöke. Nem lehettek nagy bajok, gon­doltam, ha ilyen könnyen, gyorsan orvosolták őket. Persze köztudomá­sú, hogy legtöbbször az ilyen arány­lag könnyen megoldható aprósá­gok (gyakran csak látszólag apró­ságok) halogatása, elhanyagolása több bosszúságot okoz, mint a nagy távlatú, jelentékeny befektetéseket igénylő, életbevágó dolgoké. Pél­dául az, hogy nem lehet gyufát kapni, hogy cigarettából rendkívül korlátozott a választék, hogy nin­csen borvíz stb. — Sokat javult az ellátás az utób­bi időben - folytatta az elnök - hi­ányosság azért még akad bőven. Elindulunk szétnézni a faluban. Kicsi község Oklánd. 1840 lelket számláló három falujával (Kará­csonyfalva és Újfalu tartozik még ide) a kisebbek közé tartozik a me­gyében. A Homoródvölgye talán legtávolabbi pontján, Székelyudvar­helytől közel 30 kilométerre fekszik. A rossz utak ellenére tizenhét-tizen­nyolc megyei, megyék­ közt autóbusz halad át rajta naponta. Arányaihoz, fekvéséhez képest tehát meglehető­sen nagy ,,idegenforgalma" van. Az oklándiak pedig nem akarnak szégyent vallani, akárha alkalmi és átutazó vendégeik előtt sem. A vegyes bolt megnevezés, mi ta­gadás, kicsit mindig vegyes érzel­meket kelt bennem. Rengeteg a legkülönbözőbb fajtájú és minősé­gű áru, áttekinthetetlen összevissza­ságban, helyszűke miatt általában egymás hegyén-hátán. Nos, az ok­lándi vegyes bolt ,mindjárt belépé­semkor kellemes csalódást okozott e tekintetben. Tágas, világos, na­gyon tiszta üzlethelyiség, köröskörül áruval rakott polcok, az egyiken könyvek, a másikon élelem, háztar­tási cikkek vagy ruhanemű, a sarok­ban konyhabútor. A rendezés cso­dája folytán mégsem kelti az össze­visszaság látszatát, m­ég csak a túl­zsúfoltságét sem. Ez valószínűleg a két nagy raktárhelyiségnek is kö­szönhető. Mint említettem az ellátásra vo­natkozó számos panaszt az utóbbi időben sikerült orvosolni. A borvíz­készlet azonban most is legfennebb néhány üveg málnásba korlátozódik. Pedig a lakosság szívesen helyette­sítené borvízzel a gyenge minőségű meszes ivóvizet. Egyetlen dolog maradt a régi, ko­nok kitartással a könyvhiány. És ha a hiánynak nem is, a napiren­den lévő igénynek mindenképpen örülnünk kell. A község lélekszámá­­hoz viszonyítva meglehetősen nagy, mintegy 60-at tesz ki az értelmisé­giek száma. De szívesen gyarapíta­nák magánkönyvtárukat a falu if­­jai, iskolásai, sőt idősebbjei is, an­nál is inkább, mert a községi könyv­tárban a legkeresettebb könyvekből általában csak egy-egy példány van. Nincs miből gyarapítani. Az üzletbe múlt év szeptemberében vagy októberében érkeztek utoljára könyvek, de legújabb kiadásúak a népszerű sorozatok (Horizont, Téka, Tanulók Könyvtára) példányai csak nagyon -nagyon elvétve. A meg­rendelő listán pedig hónapról hónapra külön tételként szere­pelnek a legújabban megjelent szépirodalmi kiadványok. Február­tól vártak valami javulást, hiszen köztudott, hogy ez a könyvek hónap­ja. Oklándon azonban, a községi könyvtárban kifüggesztett két pla­káton kívül, semmi sem utal erre az eseményre. Mit népszerűsítsünk, ha nincs mivel — mondják az üzletve­zető és a könyvterjesztő, és joggal. Új könyvszállítmányt egyébként ed­dig még a könyvtár sem kapott, pe­dig ők inkább hozzájutnak a legú­jabb kiadványokhoz, ha kevés pél­dányszámban is. A vegyes bolt „vegyes" gondjai után, a többi közellátási egységek következtek. A cukrászda és a ven­déglőnek is beillő falatozó helyisé­gei ugyanolyan tágasak, tiszták, mint az üzleté, ízléses berendezésü­ket bármely hasonló jellegű városi egység megirigyelhetné. De amint az lenni szokott, a falatozóban csak éppen falatozni nem lehet, mert csak italokban bő a választék, étel­féleségekben annál siralmasabb, a cukrászdában meg csak azért lehet kávét inni, mert az élelmes kiszolgá­lónő „magánúton­" szerzi be a ká­vát, hol Székelyudvarhelyről, hol Brassóból, szolgálatkész ismerősei révén. A község közellátása teljes egé­szében a homoródszentmártoni fo­gyasztási szövetkezet kezében össz­pontosul, ő szervezi, irányítja, ad­minisztrálja a többi közellátási egy­séget is : a borbélyüzletet, a háztar­tási és elektromos berendezéseket javító egységet, a szabóságot. Ez u­­tóbbiban ottjártamkor már csak egy-két napra való tüzelő volt, ha a községi néptanács nem siet segít­ségére, hét végére zárt ajtókat ta­lálnak. Több mint fél éve nincsen ci­pészműhely Oklándon. A volt cipész­mester anyaghiányra, rossz ellátás­ra hivatkozva számolta fel a mű­helyt, és keresett más foglalkozást magának. Azóta minden elkopott cipősarokkal, kilyukadt talppal a hét kilométerre lévő Homoródszentpálra vagy éppen Székelyudvarhelyre kell beutazni a három falu lakóinak. A szövetkezet azonban úgy tűnik min­den erre vonatkozó sürgetést elen­ged a füle mellett. Bővíteni kellene az említett javító-szerelő műhelyt is. Elkelne, sőt nagyon is szükség lenne egy villanyszerelőre is a köz­ségben. A villanyhálózat bármely megrongálódása, napokig sokszor hetekig tartó meddő telefonálgatást von maga után. Számos mesterem­ber, tehetséges fúró-faragó akad a községben csak össze kellene gyűj­teni, megszervezni őket, tudásukat, tehetségüket a köz javára fordí­tni. Egy másik a lakosság tekintélyes Jakab Márta (Folytatás a 2. oldalon) 9911111 lllll­­­ ­ Rendezvények a pártévfordu­ló tiszteletére. Szombaton és vasárnap Siménfalván, Eté­­den és Csíkszentsimonban megtar­tották a Szocialista Románia gyors­ütemű gazdasági fejlődése, Hargita megye az 1966-70-es években című Aki tud, az nyer verseny községi szakaszait . A kommunisták a töme­gek társadalmi és nemzeti felszaba­dításának élharcosai címmel tartot­tak előadást Csíkszentgyörgyön az általános iskola tanárai. Megyénk megvalósításait tükröző fényképkiál­lítás nyílt a balánbányai bányász­­klubban a maroshévízi tudomány­terjesztők pedig Borszéken ismer­tették a legutóbbi pártdokumentu­­mokat. Újítók tanácskozása. Vasár­nap a Szakszervezetek Har­gita megyei Tanácsának szákházában tartották meg a me­gyénkben ipari egységekben műkö­dő újítókörök küldötteinek tanács­kozását. A tanácskozáson jelen volt Szekeres Sándor elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának tit­kára. Ez alkalommal a díszterem­ben újításokat, ésszerűsítéseket be­mutató kiállítás is nyílt.­­ Az Utunk írói Zetelakán. A zetelaki községi KISZ-bizott­ság és a helyi líceum talál­kozót szervezett a Kolozsváron meg­jelenő irodalmi hetilap, az Utunk szerkesztőivel. Vasárnap Szabó Gyu­la, Szilágyi István, Kocsis István és Király László olvastak fel műveikből, beszélgetek számos kérdésről a je­lenlevőkkel.­­ Megbeszélés a megyei ü­­gyészségen. A Hargita me­gyei ügyészség hétfőn dél­­előtt megbeszélést rendezett azok­nak a vállalatoknak a vezetőivel, amelyekben az ellenőrzések során a legtöbb törvénysértést észlelték a közvagyon megkárosítása terén. A jelenlévők — a megyei Milíciafel­­ügyelőség, a megyei törvényszék, a kereskedelmi állami ellenőrző testü­let képviselői, valamint a kerületi ügyészségek vezetői - megvitatatták a hatékonyabb ellenőrzés, a meg­előzés módszereit. 2 in:n "1 ■ IKK HUH pr Lilin pr Lmis A fejlett, korszerű mező­­gazdaságért 2 nutpi Ennnijinijin ■U unni ­ Tegnap délben ün­­nepélyes keretek között avatták fel Csíkszeredában a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének új székhá­zát, amelyben a helyi szö­vetkezetek szolgáltatási egységei is helyet kaptak, s az emeleten kiállítást nyitottak a Hargita művé­szete szövetkezet termé­keiből. Képünkön Ráduly Elek elvtárs, a város pol­gármestere elvágja az új létesítmény avatószalag­­ját. SZAKOSÍTÁS ÉS ZÓNAELMÉLET Neves közgazdászok már a múlt században megállapították, hogy a nagy fogyasztó központok körül ho­gyan helyezkednek el a különbö­ző jellegű mezőgazdasági üzemek, s ennek a szóródásnak az elméle­tét is kidolgozták. Ennek értelmében közvetlenül a központ köré csopor­tosulnak azok az üzemek, amelyek nagy tömegű, sok szállítást igénylő és gyorsan romlandó árut állítanak elő. Ilyen áruk a tej és a zöldség­féleségek sorozata ; ebből kifolyólag ezt az első, városellátó övezetet tej-, és zöldségövezetnek is nevez­hetjük, bár ide tartoznak bizonyos gyümölcsfajták is. Ezután következnék a gabonaö­vezet, amelynek termékei hosszabb tárolást és szállítást is megbíznak. A gabonaövezetet követi a rét és legelő világa, ahol a fő üzemág az állattenyésztés, éppenséggel a növendékneveléssel, juhászattal elő­térben, míg a baromfi valamint a sertésállomány zöme szívesebben helyezkedik el ,a gabonaövezetben. A magyarázat egyszerű : a nagy tö­megű kevésbé értékes növényi ere­detű tápanyagokat átalakítjuk ki­sebb tömegű, de sokkal értékesebb állati eredetű termékké, és ezt szál­lítjuk a piacra. A szállítás kérdése tehát elsőrendűen befolyásolja az övezetek kialakulását. Legkívül helyezkedik el az erdő­övezet a maga sajátságos problé­máival. Ez a világos, és nagyon is ésszerű­nek tűnő rétegződés nagy vonalak­ban az egyes falvak határában is felismerhető, bár mind a falvak, mind az ország viszonylatában több-kevesebb torzulás is mutatko­­zik, így a közlekedő utak minősége egyik-másik irányban a „köröket" nagyon is kinyújtja, másfelől a te­rep alakulása behorpasztja, ezért az erdő benyúlhat a városig, a tej­övezet kinyúlhat, százkilométerekig, mert a kitűnő betonúton vagy akár vasúton ez­­az értékes termék sok­kal hosszabb szállítást kibír, mint lóháton, szamárháton, vagy akár gyalogosan. A tej általában értékes termék, sokféleképpen feldolgozha­tó, éppen ezért a termelése a nem sajátságosan városellátó övezetben is jövedelmező lehet. Ebben az esetben azonban nem frissen, ha­nem feldolgozva, mint vaj, sajt, tejpor, stb. kerül piacra ; ezek az áruk mivel kis térfogatban nagy értéket képviselnek, szintén bírják a hosszútávú szállítást. Ez a magya­rázata annak, hogy a gabonaöve­zetben, és rét-legelő övezetben is kialakulhat belterjes állattenyész­tési üzemág (úgynevezett vaj-övezet, vagy vaj-, és sajt övezet). Mindeb­ből kitűnik, hogy az egyes övezetek nem mutatkoznak mindig tisztán, nem választhatók szét élesen, ha­nem egymásba folynak és főleg úgy jelentkeznek, mint túlsúlyban lévő üzemágak. Nagy általánosságban, világvi­szonylatban s a nemzetközi kereske­delemben is érvényesek maradnak az övezeti megállapítások. Hosszútávú szállítást a termelőtől a fogyasztóig csak azok az áruk bírnak el, ame­lyek aránylag kis térfogatban nagy értéket képviselnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyes üzemek szakosodásába a természeti adott­ságokon kívül a közgazdasági hely­zet is nagymértékben beleszól. Ezért nem termesztünk például cukorrépát olyan gazdaságokban ahonnan el­szállítani nehéz, még akkor sem, ha a természet adottságok ezt lehető­vé is tennék, mivel a tengely meg­eszi a jövedelmet. Ha viszont, ilyen területre behatol a vasút, vagy a műút,­­ mint a gazdasági élet ütő­ere — akkor nyilvánvalóan megváltó- Pap István (Folytatás a 2. oldalon)

Next