Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-05 / 105. szám

­ A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT NEVELTE * * JÓZSA BÉLA a népek közötti testvériség A hazai munkásmozgalom, a Román Kommunista Párt törté­nete folyamán sok, a dolgozó néphez hű forradalmi harcos ál­dozta fel életét a párt ügyéért, a szocializmus győzelméért, közülük többnek a székelység adott életet. Ezeknek az áldozatkész harcosok­nak a sorába tartozik Józsa Bé­la is. Józsa Béla 1898 december 4-én született a Székelyudvarhely mel­letti, alig százhúsz házat szám­láló Hodgya faluban szüleinek, Józsa Mózesnek és László Borbá­lának harmadik gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában vé­gezte, majd Udvarhelyen folytat­ta tanulmányait. Az itteni kőfa­ragó és kerámia szakiskolában, a kőfaragó tagozaton. A kőfaragó iskolát 1916-ban fe­jezte be kitűnő minősítéssel, majd az akkori nehéz gazdasági, társadalmi viszonyok kényszerí­tő hatására elindult világot lát­ni, szerencsét próbálni. Egyelőre a nagyvilágot a fiatal­ember sze­mében Kolozsvár jelentette. Székelyudvarhelyről való távo­zásával Józsa Béla életének egy aránylag nyugalmas szakasza ért véget. Még be sem töltötte a ti­zennyolcadik életévét máris a harctérre kerül, ahol megismer­kedik az imperialista háború min­den borzalmával. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom híre eljut Bosznia és Hercegovina lö­vészárkaiba is. Józsa Béla még nem érti a világraszóló esemény igazi értelmét, mégis egész lényé­vel azok mellé áll, akik a gyűlölt múlttal számoltak le. Nélkülözéssel, szenvedéssel, fáj­dalommal teljes évek következ­nek. Betegen tér vissza Kolozs­várra. Időközben családja is ide­költözött. A háború itt is érezteti hatását. Nehéz kenyérkeresethez jutni. Egy ideig Füredi szobrász­nál dolgozik, de az itt kapott pénzből nem tud megélni. Hogy biztosítsa betevő falatját aszta­losnak szegődik el, majd Nagy Istvánnal együtt Bukarestbe és Galacra megy. Galacon asztalos­ként dolgozik a hajógyárban. Itt ismerkedik meg a szervezett munkássággal, maga is részt vesz a gáláés szakszervezeti mozgalom akcióiban, majd a Román Kom­munista párt soraiban találjuk, melynek tagjaként kitűnik bátor, következetes forradalmi maga­tartásával. Tevékenysége nem marad észrevétlen a megtorló szervek előtt, figyelni kezdik. Józsa Béla önfeláldozással vet­te ki részét abból a harcból ami­ harcosa lyet a kommunisták, a munkás­­osztály, a parasztság, az értelmi­ség legjobb fiai, románok, magya­rok, németek vívtak a tőkés-föl­desúri rendszer megdöntéséért, a haladásért, a szocializmusért. Kolozsvárra való visszatérése életének egy új szakaszát nyitot­ta meg. Most kezdődik igazi for­radalmi tevékenysége. Nagy Ist­ván visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Józsa Béla szenvedélyes fényképész volt. Első mozgalmi cselekedete egy fényképkiállítás megszervezése volt. A fényképek a kizsákmányolok és az elnyo­mottak lakóhelye közötti éles kü­lönbségeket világították meg. 1924 után a Romániai Vörös Se­gély és a Román Munkássegély vezetőségében tevékenykedett. Ez a munka , melynek fő célja a terror áldozatainak segítése, a sztrájkolók, a letartóztatottak és ezek családjának a támogatása volt —, mély emberi tartalmat nyert Józsa Béla életében, aki a néphez hű, elszánt forradalmár, a párt fegyelmezett harcosa fő jel­lemvonásának a humanizmust tartotta Munkásságának elismeréseként 1932-ben Berlinbe küldik a Vörös Segély nemzetközi kongresszusá­ra, ahol a Román Kommunista Párt Erdély és Bánság területi szervezetének tagjaként az itteni munkásokat képviseli. A nemzet­közi munkásmozgalom legjelen­tősebb képviselőivel való találko­zás, a proletariátus forradalmi ta­pasztalatának megismerése nagy fontossággal bír elkövetkező mun­kásságában. Józsa Béla fáradhatatlanul te­vékenykedett a párt által irányí­tott kolozsvári Munkássegély ke­retében, amely nagy számú mun­kást tömörített maga köré, akik hosszú ideig támogatták e szerve­zetet. Józsa Béla nagy hozzáér­téssel aknázta ki a Munkássegély törvény adta lehetőségeit a mun­kások nevelésére, a marxi-leniai tanítások iránti érdeklődésük fel­keltésére. Jelentős szerepe van a munkások számára rendezett sze­mináriumok és előadások meg­szervezésében is. Ezzel egyébként a párt azt a célt követte, hogy minél nagyobb számú értelmiségi dolgozó részesüljön kommunista nevelésben. 1933 után, a fasiszta előretörés éveiben, amikor is legfontosabb feladattá vált a tömegek helyes tájékoztatása, helyes irányba való mozgósítása, Józsa Béla megkü­lönböztetett figyelemmel követi e szemináriumok irányítását. Ezek hosszú ideig, csaknem 1940-ig működnek. Ezekben az években az RKP fokozza azirányú tevé­kenységét, hogy kihasználja az összes legális és illegális harci formákat annak érdekében, hogy mozgósítsa az összes erőket az or­szág fasizálódása ellen az RKP megbízásából Józsa Béla résztvesz a kolozsvári Mun­kás Atheneum megalakításában. A Munkás Atheneum keretén be­lül alakult ki a Forradalmár írók csoportja, amely tagjai közé szám­lálta Asztalos Istvánt, Brassai Viktort, Gáli Ernőt, Józsa Bélát, Nagy Istv­ánt, Salamon Lászlót, Balogh Edgárt, Csehi Gyulát és másokat. A szervezet célja a marxista kultúrának és eszmék­nek a nép körében való elter­jesztése volt. A Munkás Athene­­umban Józsa Béla értékes mun­kát fejt ki. A kommunista harcos Józsa Béla mesterien kezelte a tollat, egész tehetségét a tömegek, a bé­ke, a haladás, a fasizmus elleni harc, a társadalmi igazság, a né­pek közötti igaz barátság szolgá­latába állította. Az értelmiséggel való közvetlen kapcsolata serken­tette közírói és költői fejlődését. Első versét 1928-ban írta, egyik sógora fel is olvasta ezt egy szak­­szervezeti gyűlésen. Közírói tevékenységét főleg az 1935—1936 között Marosvásárhe­lyen megjelent Új Szó hetilapnál való munkássága jelzi. A lap szerkesztését a párt bízta Józsa Bélára. Majdnem minden vezér­cikket ő írt Simó András álné­ven. A hetilapban számos cikket közöl, amelyben hangsúlyozza a Népfront valamint a kommunis­ták harcának fontosságát. Sok cikkét közli a Brassói Lapok (1938), a nagyváradi Friss Újság,­ a kolozsvári Erdélyi Magyar Szó. 1941 és 1943 között Székely Béni álnéven cikket közöl a Népszavá­ban, majd László Béla néven a Szabad Szóban. Ezekben a cik­kekben a kizsákmányolás ellen, a demokratikus szabadságjogok és a béke védelmére emeli sza­vát. Mind költészetét, mind pró­záját teljességgel alárendeli meg­győződésének, a békéért, a népek, nemzetiségek összefogásáért ví­vott harcnak. Csehi Gyula, az Ötvenhét vers című gyűjtemény előszavában a­­gitátor költőként jellemzi Józsa Bélát. (A könyv a fasizmus áldo­zatainak, Brassai Viktornak, Jó­zsa Bélának, Korvin Sándornak és Salamon Ernőnek a verseit tartalmazza.) Kolozsváron, Bukarestben vagy a galaci hajógyárban állandóan az elnyomottak között élt. Tuda­tában volt annak, hogy az igazi kommunista vezető a tömegek között él, ismeri vágyaikat, tö­rekvéseiket. Tevékenysége folya­mán jelentős személyiségekkel találkozott. 1937-ben a kolozsvári Gajdului utca egy konspiratív há­zában a kommunista párt megbí­zásából dr. Petru Grozával tárgyal a népfrontról, az Ekés front és a MADOSZ közös tevékenységéről, Románia dolgozó népének össze­fogásáról. A bécsi diktátum után újból találkoznak Kolozsváron. Ez alkalommal a román lakosság és elsősorban az értelmiségiek mozgósítását beszélik meg a ma­gyar antifasiszta mozgalom támo­gatása érdekében. .Az 1940 au­gusztusában végbement esemé­nyek idején Józsa Béla a párt Er­dély és Bánság területi bizottsá­gának tagjaként a román és ma­gyar munkások körében tiltako­zó akciókat szervez a bécsi dön­tés ellen. Az RKP KB határoza­tának megfelelően Józsa Béla, a bécsi diktátum után Észak-Er­­délyben maradt. Hasznosítja az RKP harcosaként szerzett tapasz­talatát,­ S internacionalista fela­datának eleget téve, a horthyz­­mus elleni harcra buzdította a párt s a befolyása alatt álló szer­vezetek tagjait. Sok esetben kije­lentette, hogy egy, a románokkal való közös harcban fel lehet szá­molni mindazt a rosszat, amit a fa­sizmus és a Horthy-kormány tett. A Szamos tartományi Titkárság tagjaként elszánt tevékenységet folytat a nemzetiségek közös frontjának a megalakításáért, a fasizmus, a háború és a soviniz­mus ellen. Ebben a harcban Jó­zsa Béla jelentős sikereket ért el, s ez cselekvésre készteti a meg­torló szerveket. 1941 június 22-én illegalitásba vonul, forradalmár lelkesedése azonban a régi maradt. A Sza­mos tartományi bizottság titká­raként jelentős fasizmus- és há­­borúellenes tevékenységet fejt ki. Bujkálni kénytelen, de a mun­kát nem hagyja abba. A horthysta hadsereg védelmi osztályának kopói naponta ház­kutatást tartanak nála. Felesé­ge egyre ismételt: — Nem tudom, hol van. Nekem azt mondta, hogy elmegy munkát keresni. Hosszú ideig egyik öccsének házában lakott. A két év alatt, amíg a h­orthysták üldözték, számos il­legális lakásban élt. Két évnyi keresés után azonban nyomára akadtak. A szamosfalvi lágerbe viszik, ahol az inkvizícióra emlé­keztető módszerekkel kínozzák tíz napon át. A verések, kínzá­sok következtében minden ereje elhagyja. Ekkor éhségsztrájkba kezd. Mivel meg akarták tudni „titkait“, megpróbálták meg­hosszabbítani életét — mestersé­gesen táplálták. Nem volt haj­landó semmilyen élelmet elfo­gyasztani, ezért minden erejével összeszorította ajkait. Hogy táp­lálhassák, a zsandárok két fogát kiverték, s az így keletkezett ré­sen át vezették be a szondát a gyomrába. Életét azonban már nem lehetett megmenteni. 1943 november 22-én meghalt. Testvé­rei csak gyanították halálát. Hogy megbizonyosodjanak, el­mentek a temetőbe, hogy meg­nézzék, nincs-e friss sír. A­­ te­­metőőr azzal a feltétellel, hogy titokban tartják, elmondta nekik, hogy azon az éjszakán egy holt­testet helyeztek el a kápolná­ban. Meg is mutatta nekik. Fel­ismerték testvérüket, Józsa Bé­lát. A család engedélyt kért, hogy eltemethesse. Engedélyezték az­zal a feltétellel, hogy a temeté­sen a családon kívül senki sem vesz részt. Ennek megfelelően Józsa Bélát egy száz katonából álló sorfalon belül a családja kí­sérte ki utolsó útjára. A munká­sok távolról, egy-egy sír mögé bújva nézték végig a hős teme­tését. Olyan embert öltek meg, aki mindennél többre értékelte az emberséget, aki korlátlanul hitt a haladás győzelmében, annak az időnek az eljövetelében, amikor szülőföldjén is győztesen leng majd a szocializmus zászlaja. A kis székely falu szülöttje, népé­nek szerelmese, a testvériség harcosa, a Román Kommunista Pártnak ez a hű fia, aki a leg­magasabb áldozatot hozta esz­méiért, örökre élni fog a nép emlékezetében. Vofkori László 1971. MÁJUS 5. SZERDAA Nagy idők (Folytatás az 1. oldalról) Köblös Elek és Imre Aladár nevét is, a Román Kommunista Párt kezdettől következetes marxista­­leninista nemzetiségi politikájá­nak hű és beszédes bizonysága képpen. Aztán a marosvölgyi famunká­sok harcainak bizonyítékai tűn­nek a szemünkbe, amelyek szer­ves részét képezik a Román Kom­munista Párt vezette forra­dalmi munkásmozgalom nagy­szerű történetének. Büszkeség és tisztelet tölt el valameny­­nyiünket, amikor látjuk, hogy megyénk munkásai, dolgozói is milyen derekas részt vál­laltak pártunk hősies harcából. Az 1929—1933-as nagy munkás­harcok idézése következik, a for­radalmi mozgalom aranylapjai e­ nyomában­ zók, amelyeket ezrek és ezrek ír­tak életük és vérük árán. Az ön­­feláldozás és a helytállás nagy­szerű példái ezek. Vasile Roaitu halotti bizonyítványának másola­ta, „megbocsájtható emberölés“ — konklúzióval, a burzsoá földes­úri elnyomás embertelen ciniz­musának kézzelfogható bizonyí­tékával. .. A doftanai börtön cel­láinak fényképe, a betonpadló, a se napsugár, se takaró, a cellák világa, amellyel az elnyomók gá­tat igyekeztek vetni a történelem előrehaladásának. ... Aztán az egyik képen fia­talembert látni, az Országos An­tifasiszta Bizottság egyik tagját , Nicolae Ceauşescut, a brassói kommunista per egyik bátor 19 éves vádlottját, azt a nagyszerű embert, akit ma az egész ország dolgozói, nemzetiségi különbség nélkül olyan nagy megbecsüléssel, szeretettel öveznek. Egy harcos élet kezdetét jelzi, egy sorsot jel­képez ez a fénykép, amely maradéktalanul, minden rezze­nésével népéért volt, s ma is a kitartó munka és helytállás nagy­szerű példáját jelenti mindany­­nyiunk számára. . . .Képek, szemelvények, jegy­zőkönyv másolatok tovább, hosz­­szú sorban egymás mellett, a Munkásegységfront, a pártvezet­te MADOSZ, tevékenységét bizo­nyítandó, az antifasiszta fegyve­res felkelés nagyszerű tetteinek idézőjeként, a felszabadulást kö­vető nagy társadalmi átalakulás korszakából, alkotó mindennap­jainkból. A román nép és a vele testvéri barátságban, egységben élő romániai magyarság, valamint hazánk többi nemzetisége tör­ténetének legszebb lapjai ezek, szimbolikusan „átforgatni“ őket tettekre ösztönző, nagy élmény mindannyiunk számára. PROXISOK­ ÉS ISKOLÁSOKNAK Zászlókkal vonultak fel Piros lobogókkal vonult fel több mint 900 Csíkszeredai fiatal. Kora reggel nagy mozgolódás volt a Városi KISZ Bizottság székhá­zában. Percről percre szólt a te­lefon s az emberek kutatva néz­ték az eget, hiszen szombaton esett. S aztán nyolc órakor az ifjúsági vezetők úgy döntöttek, hogy munka lesz a javából. ★ Autóbuszok és nyitott kocsik indultak az ifjak után s nemsoká­ra vidám, daloskedvű fiatalok é­­n­ekétől teltek meg az utcák, a­­merre elmentek. Sokan fordultak meg, talán csodálkoztak is. Sze­merkélni kezdett az eső. S vá­laszképpen vidám indulóra zendí­­tett a társaság. A központban az­tán két csoportra oszlottak. A „gyalogosok“ az épülő kórházhoz, a „motorosok“ a Hargitára indul­tak. ★ Harminc perc után verejtékez­tek a fiatal homlokok, s az er­dész nem akart lassítani. Aztán felértünk a vágtérre. Tíz perc szünet. A Mezőgazdasági liceu«««' tanulói labdátt kotortak 'elő, kört ■alakítottak, s az elméleti liceum­­isták is hamar bekapcsolódtak a játékba. Az éhesebbek rögtön asztalt terítettek... majd csoportok alakulnak, kezdődik a munka. ’ A hegyoldalt ellepik a fiatalok. Jókedv, nevetés, tisztul a terep gyűlnek a halmok. Serények az ifjú kezek. Amikor mindenki be­­lemelegedne a munkába, esni kezd. Magas fenyők nyújtottak menedéket. Az egyik csoport to­vább dolgozik. Jó ötven méterrel megelőzik a többieket. Miután ki­süt a nap, mintha kevesebben dolgoznának. Később egyenként szállingóznak elő, s csak úgy röp­ködnek az élcelődések és meg­jegyzések. Az élcsoporthoz két ember akar csatlakozni, de nem fogadják be őket. Igazuk van ! Dolgozzék mindenki magáért ! ★ Az idős erdész nagyon elége­dett, dicséri a szorgos kezek mun­káját. Ebédszünet következik. A srácok farkasétvággyal esznek. Az egyik fa alatt óriási halom é­­tel. Körülötte vagy tízen is se­rénykednek. Tíz perc múlva sem­mi sincs belőle. Utána megint munka. Aztán két órakor min­denki szalad , esik, mintha dé­zsából öntenék.. Szerencsére már várnak a kocsik. Felcsendül a nóta. Útban hazafelé valaki meg­kérdi. „Jövünk-e még, srácok ?“. „Igen!“ — hangzik kórusban a válasz. Fúj a szél, lobogtatja a zászlókat. Sokan megfordulnak utánunk, mosolyognak, integet­nek. Pap János ★ Mindig előre „Köszönjük pártunknak boldog gyermekkorunkat“ jelszóval az 1. számú iskola pioníregysége lelkesen készült és készül május 11., pártunk megalakulásának 50. évfordulója megünneplésére. Pionír­jaink hálaérzetét ébresztette fel a hős kommunisták iránt a doftanai börtön meglátogatása. Kultúrfesztivált tartottunk a Román Kommu­nista Párt félévszázados évfordulója tiszteletére. Egységünk albumokat állított össze a párt tevékenységéről. A legszebb albumot a VII. A osztály tanulói készítették. Beneveztünk a „Dicsérlek, véd­­lek, énekellek“ című szavalóversenyre. A szavalók a pártról és a ha­záról szóló verseket szavaltak. Iskolánkból kitűntek Füstös Katalin, Vasile Ecaterina és Imets Erzsébet. A költő szavait elevenítették meg a verseny zárásakor, híven kifejezve iskolánk tanulóinak párt iránti szeretetét. Neked kell megköszönnöm, drága pártom A szép és boldog gyermekéveket, Hisz szépe­lű,mint vidám kert sok virággal, Melyből az árnyék­ végleg elveszell.. . Május 8-án díszösszejövetelt tartunk a félévszázados évfordulóra „Vörös nyakkendőm“ címmel. Szívem forró hála járja át. És tisztelegve állok meg előtte A párt előtt, akinek zászlaját én hordom. Holnap én viszem előre! „Örvendj, dalolj velünk“-pionírtalálkozón is részt vettünk a szászrégeni 2. számú líceum pioníregységével. Közös üzemlátogatást szervezünk, megismerve ezáltal városuk s egyben hazánk fejlődését az 5 éves terv időszakában. Mozzanatok a párt harcából témájú pionirösszejövetel alkalmával a tanulók nagy érdeklődéssel hallgatták és figyelték Lőrincz Feri bácsi régi pártharcos mondatait. E találkozó jó alkalom volt arra, hogy még jobban kialakuljon bennünk az az erős akarat és elhatározás, hogy a párt ügyéért mindig készen legyünk. Így szól a pionírfelhívásunk is: A NÉP DICSŐSÉGÉÉRT, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁR­SASÁG FELVIRÁGZÁSÁÉRT, A PÁRT ÜGYÉÉRT — ELŐRE — — MINDIG ELŐRE — Veres Mária egységelnök, 1. számú általános iskola r— Jegyzei Mint minden évben az illeté­kes szervek, most is ebben az időszakban véglegesítik a vas­úti és gépkocsi menetrendet. Arról már beszámoltunk, hogy az idén e téren számos jelentős módosítás történik. Növekszik az egyes járatok száma, jobb összhangot teremtenek a kü­lönböző szállítási eszközök ér­kezési, illetve indulási ideje között, csökkennek egyes jára­ti idők. Egyszóval kényelme­sebbé válik az utazás, jobb kö­rülmények között közlekedhe­tünk. Örvendetes, hogy évről évre erőteljesebben nyilvánul meg az a törekvés, hogy megfele­lőbb módon elégítsék ki a szál­lító vállalatok az utazóközön­ség igényeit. Persze ez nem je­lenti azt, hogy még nincsenek problémák, visszás helyzetek. Megyénkben is sokan bírálták egyes járművek menetrendjét. És nem alaptalanul. Úgy tűnik, némi javulás várható a május végén érvénybe lépő menet­rendtől. Azt is tudjuk, hogy nem tartozik a helyi szállítási Talán még nem késő... egységek hatáskörébe a menet­rendek jóváhagyása. De az is igaz, hogy rajtuk is sok mú­lik azok elkészítésében. Hatá­rozott közbenjárásra van ahhoz szükség, hogy az utazó közön­ség néhány indokolt kérése orvoslást nyerjen, mert ilyen kérés szép számmal érkezett szerkesztőségünkbe is. Ezek, meg vagyunk győződve, nem ismeretlenek a szállítási szer­vek előtt sem. Itt van például a Csíkszereda — Székelyudvar­hely útvonal problémája. A reggeli órákban Székelyudvar­helyről négy autóbusz is indul a megyeszékhely felé (talán túl sok is). Délben csupán egy és az is lényegében nem megfele­lő órában. Csíkszeredából reg­gel két autóbusz indul Székely­udvarhely felé (fél hatkor és kilenckor), mind­kettő jórészt kedvezőtlen időpontban. E­­gyébként a tapasztalat azt mu­tatja, hogy a reggeli fél hatos Székelyudvarhely — Marosvá­sárhely járaton általában ke­vés utas van. Ez az észrevétel érvényes a déli 13 órakor Szé­kelyudvarhelyről induló járat­ra is. Tehát : reggel jól lehet utazni a megyeszékhely felé és rosszul onnan a municípiumba, délben fordul a „kerék“. Ked­vező a Csíkszeredából utazni akaróknak és hátrányos a Szé­­kelyudvarhelyről indulók szá­mára. Több megoldás is kínál­kozik e viszonylag fonák hely­zet felszámolására. Ezek közül a jelenlegi körülmények között talán a legegyszerűbb a jára­tok újra­elosztása lenne. Mert például nem látjuk annak kü­lönösebb akadályát, hogy Szé­kelyudvarhelyről délben a későbbi órákban (14—15), Csík­szeredából pedig későbben in­duljon a félhatos járat, vagy korábban a kilenc órás. Egyet­len példa kapcsán próbáltuk körvonalazni azt, hogy talán nem is annyira a gépkocsik számának a növelésére, mint inkább a menetrend tökéletesí­tésére van szükség. Hecser Zoltán 1971 május 5, szerda Napkelte : 5,02, -nyugta: 19,25; Holdkelte : 14,33, -nyugta: 2,43. Az évből eltelt 125 nap, hát­ra van még 240. ÉVFORDULÓK: — 1945-ben Csehszlovákiában ezen a napon kezdődött a felkelők harca az ország felszabadításáért a fasiszta megszállás alól. — 1818-ban született Karl Marx. — 150 éve halt meg Bonapar­te Napóleon. HETIVÁSÁR: Csíkszereda, Borszék. TELEVÍZIÓ MÁJUS 5. SZERDA 18,00 — Gazdasági adás. 18,20 — Tapsoljunk kollégáinknak. 19,10 — Pronoexpressz húzás. 19,20 — 1001 este­­ gyermekeknek. 19 30 — Híradó. 20,00 — 50 év 50 visszaemlé­kezés. 20,25 — Szavalóest. 20,35 — Ebben az országban a kommunis­ták. . (V). 21,25 — Filmmúzeum. 22,55 — Híradó. rádió A marosvásárhelyi stúdió műsora MÁJUS 6. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven : 6—6,30 — Kalen­dárium időjelzés. Reggeli zenés be­szélgetés. 18—19,30 — Hírek, tudósítá­sok. Együtt dolgozunk, együtt dalo­lunk — vidám népzene. Szocialista hazánk tájain . Brassó. Fiata­lok hír­adója . Neked köszönünk mindent, drága pártunk. Román forradalmi da­lok. Mindennapjaink köl­tője. Minden szenvedések, minden nyomorgások, minden fájdalmak, két­ségbeesések költője. De töretlen emberi, kom­munista hitünk költője is. Szépre vágyó lelkünk, jóra vágyó életünk köl­tője is. Az első magyar proletárköltő, aki világ­szinten szólalt, akinek helye Majakovszkij, A­­ragon mellett van. És a fiatal magyar lí­ra, fiatal nemzedékek lí­rájának elfogadott, vál­lalt és vallott mestere. A kismonográfia soro­zat legújabb könyve ezt a József Attilát idézi. Amint azt a rövid beve­zetőből is megtudjuk, a fiatal kritikus, egyben költő MÓZES HUBA MAJD A SZABADSÁG BÉKESSÉGE IS EL­JÖN*. .. című könyvében nem egy minden igényt kielégítő, nagy monog­ráfiára gondolt a munka elkezdésekor, csupán­csak „idézni“ szeretné József Attila költészetét, művészetbölcseletét, és rövid portrét igyekszik rajzolni eme költészet fejlődéséről, kiteljesedé­séről. A százegynéhány oldalas könyvecske, a céljának megfelelően, röviden fel­eleveníti a költő életé­nek jelentősebb esemé­nyeit. Erre azért van szükség, hogy érthetőbb megérthetőbb legyen ennek a költészet­nek minden irányú rezdülése. És épp eme élet­idézés kapcsán pró­bál egyes verseket meg­magyarázni, olyan sza­kaszát, kivetítődését a józsefattilai költészet­nek, amelyről nagyon sokáig hallgattunk. E­­gész pontosan arról az időszakról, azokról a versekről van szó, ame­lyeket akkor írt, amikor bizonyos ideig úgy érez­te, hogy értelmetlen lett beszéde, nincs akihez, a­­kinek szóljon. Kétségbe­esésének azokról a mo­mentumairól van szó, a­­mikor éppen abban tá­madják meg, éppen ab­ban vádolják, amiben a legerősebb, amiben a legjobban hitt: kommu­nista hitében, proletariá­tushoz, osztályához való hűségében. Mózes Huba könyvé­ben igyekszik felvázolni József Attila költői útját kezdve az első verstől az utolsóig. A vállalko­zás rendkívül nehéz, bo­nyolult — épp a bemu­tatandó költészet sokré­tűsége miatt. Ám ennek ellenére, ha egy kicsit leegyszerűsítve is, pár nagy verspillérre épít­kezve is csak, sikerült ez a felvázolás. S ami di­cséretre méltó ebben a munkában, hogy nem egyoldalúan, egyfajta versek alapján alkot ké­pet a józsefattilai költé­szetről. Megtalálja, meglátja és felmut­­tatja a kapcsolatot a versek között: az egy­­időben keletkezett sze­relmes versek, mama­versek, proletár-versek, filozofikus­ versek, fájda­lomversek között. A költői fejlődést szemléltetendő kiragad egy-egy költeményt, s végig kíséri annak útját az első változattól a vég­legesig. Ily módon egy kissé betekintést nyújt a költői munkába, a költő műhelyébe is. Külön részben foglal­kozik művészetbölcsele­tével is a költő költé­szetről, versről vallott nézeteivel, elképzelései­vel. Az érdekesség, és főleg a hitelesség kedvé­ért egy József Attilával készített interjú részletét is közli, amelyben a köl­tő konkrétan válaszol, hogy mi a véleménye a költőről és általában a a költészetről. Mózes Huba könyve portrévázlat. Jelensége­ket­­ próbál megragadni, megmagyarázni. Mint i­­lyet, sikerült könyvnek tarthatjuk. Jól átgon­dolt, logikusan megfo­galmazott. Szeretnék, ha ebből a vázlatból kinő­ne egy nagymonográfia, amely sokkal átfogóbb, sokkal teljesebb képet adna József Attiláról — az emberről és költőről. Erre, véleményünk sze­rint, adva van a „vázlat“ — éppen ennek a kis könyvecskének az alap­ján. Molnos Lajos • Mózes Huba : „Majd a szabadság békessége is eljön...“ (Portrévázlat József Attiláról) Dácia Könyvkiadó, Kolozsvár Mindennapjaink költője volt MOZI MÁJUS 5. SZERDA CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Az utolsó szamuráj. Szélesvásznú ja­pán film. CSÍKSZEREDAI Hargita : A bosszú­­álló. Színes olasz film. SZÉKELY­UDVARHELYI Homoród : Riadó a szigeten. Színes kínai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Közben rejtélyekkel. Színes ameri­kai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famun­kás : Harc Romáért. (I—II. rész.) Színes, szélesvásznú német-román film. MAROSHEVIZI Căliman : Isten hoz­ta őrnagy úr ! Színes, szélesvásznú magyar film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : A láthatatlan nyomozó. Lengyel film. VLAHICAI filmszínház : Az angyal vérbosszúja. Színes angol film. BALANBÁNYAI Bányász : Topcapy. Színes amerikai film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Partok között. Szélesvásznú lengyel film. BORSZÉKI Borszék : A Sólyom nyo­mában. Színes, szélesvásznú német film. BORSZÉKI Forrás : A sivatag fényes napja. Színes szovjet film. MADÉFALVI Vasutas : K. O. Színes román film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Az angyal vérbosszúja. Színes angol film. GALÓCÁSI Fenyő : Foglyul ejtett raj. Bolgár film. LÖVÉTEI filmszínház : Winnetou. (III. rész) Színes, szélesvásznú ju­­goszláv-francia film PARAJDI filmszínház: A Skid köz­társaság. Szovjet film. DITROI filmszínház : Akit nem lehet elitélni. Szovjet film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : A szarajevó­i merénylet. Jugoszláv film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Kortársad (I-II. rész). Szovjet film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : Viszontlátásra, barátaim ! Bolgár film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : A gyanú. Amerikai film. CSÍKSZÉNVIZI filmszínház : Nem légy szomorú ! Színes szovjet film. HODOSI filmszínház : Felszabadulás. (I—II. rész) Színes szovjet film. 3 IDŐJÁRÁS Megyénkben tegnap meleg idő volt, változó, többnyire felhős égbolttal, helyi esővel, záporral. Gyenge északi, északkeleti szél fújt. Csíkszeredában 8 és 18, Székelyudvarhelyen 10 és 17, Ma­roshévízen 6 és 18, Gyergyóalfa­­luban 7 és 20 fok között válta­kozott a hőmérséklet. A Meteorológiai Intézet előre­jelzése szerint, mára változékony idő várható, változó égbolttal, záporeső, villámlással, gyenge, néhol erősödő nyugati szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 6 és 10, a legmagasabb nappali hőmérséklet 17 és­ 20 fok között váltakozik. Apróhirdetés ELADÓ egy Skoda S 100-as (12.000 km-ben). Érdeklődni Gyer­­gyószentmiklós Kórház utca 10. ELADÓ egy Skoda 1000 MB márkájú kocsi. Gyergyószentmik­­lós Horea út 9, egyes lakrész te­lefon 85. ELVESZTETTEM DJ-387021 rendszámú munkakönyvemet Hargita megyében. Kérem a meg­találót, juttassa vissza címemre: Kopacz Tibor, Gyergyószent­­miklós, Augusztus 23 utca 3 szám. ELADÓ egy azonnal beköltöz­hető családi ház gyümölcsös, kerttel. Szépvíz, Templom utca 214 szám alatt. Érdeklőm Csík­szereda, Köztársaság utca 178 szám alatt. OLDAL HARGITA

Next