Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-04 / 104. szám

Vállalataink kimagasló sikerekkel köszöntik pártunk 50.évfordulóját Megyénk ipari egységeinek négy hónapi eredményei azt tu­datosítják, hogy dolgozóink újabb és újabb sikerekkel készül­nek pártunk 50. évfordulójának méltó köszöntésére. Ezek az e­­redmények hűen tükrözik munkaközösségeink erőfeszítéseit, helytállását és fokozott felelősségét. Az élenjáró vállalatok között találjuk a Csíkszeredai kész­ruhagyárat is. Itt már hagyomány a tervfeladatok példamutató teljesítése és túlszárnyalása. Most is pártunk félévszázados ün­nepének küszöbén a vállalat munkaközössége újabb kimagas­ló sikerekről számol be. Kezdenénk azzal, hogy április folya­mán felmérve lehetőségeiket, megtetőzték eredeti vállalásaikat, így az össz- és árutermelés túlszárnyalására tett vállalásaikat 400, illetve 430 ezer lejjel növelték. Az április végi mérleg még kimagaslóbb megvalósításokat tartalmaz. Az össztermelési ter­vet több mint egy millió lejjel sikerült túlteljesíteni, az export szállítási feladatoknak pedig 100 százalékban tettek eleget. Ter­mékeik versenyképességét mintegy fémjelzi az a tény, hogy a­­zoknak közel 85 százaléka külföldi megrendelésre készült. Ebben az időszakban gyarapodott a külföldi partnerek száma. Jelenleg pedig a napokban sorra kerülő szerződés­kötésekre készülnek, ahol több mint 30 teljesen új, eredeti modellt mutatnak be. Ezek közül jónéhány méltán vívta ki a sokezer látogató elismerését a Csíkszeredái ipari kiállításon. A gazdasági hatékonyság növelésére való törekvéseik kézzel fogható bizonyítéka a munkatermelékenységi terv túlszárnya­lása, így az elmúlt négy hónap viszonylatában e fontos tervmu­tatót 102,6 százalékban teljesítették. Kedvezően alakul a mun­kanormák megvalósítása is, amelyeknek átlagos teljesítési a­­ránya meghaladja a 100 százalékot. Még egy sokatmondó tény : a brigádok túlnyomó többsége túlteljesítette tervfeladatait, köz­tük olyan brigádokat találunk, mint a Magyari Imre és Orbán Sándor kommunisták vezette XVII és XIX-es, amelyek 107,5 illetve 107 százalékban tettek eleget össztermelési tervfeladatuk­nak. A négy hónap folyamán több mint 120 dolgozó őrizte meg az élenjáró megtisztelő címet, köztük Mihály Erzsébet, Szőcs Ilona, Gábor Rozália, Lérárd Jenő és sokan mások, akik az el­múlt években is kiváló teljesítményeket értek el. Helytállásból jelesre vizsgázott egy gyár. Ezt tükrözi a lel­kiismeretes és lendületes tevékenység, az eredmények szün­telen javítására való fáradhatatlan törekvés. A gyergyószentmiklósi bútorgyár építőtelepén Az első évnegyedi kedvező eredményeket újabb megva­lósításoknak kell követniük A gyergyószentmiklósi új bú­torgyár építői szép eredmények­ről számolhatnak be: az első év­­negyedi beruházási tervet 150, az építkezési-szerelésit pedig közel 166 százalékban teljesítették. Ez azt jelenti, hogy az évi összbe­­ruházásoknak 14, az építkezési­szerelési munkálatoknak pedig 24 százaléka valósult meg. Egyéb­ként ezek az eredmények me­gyei viszonylatban a legjobbak közé sorolhatóak. Persze, így si­került beilleszkedni a kivitelezé­si grafikon szabta ütembe, meg­teremteni a jövőbeni ütemes te­vékenység konkrét előfeltételeit. Nehézségek ugyan voltak, de a­­zokat sikerült áthidalni. A ki­váló értékmegvalósítások kap­csán a reális kép kedvéért azon­ban azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt három hónapban jórészt nagy termelékenységű (tehát nagyobb értékű) munká­latokra került sor és az építő eb­ben az időszakban vételezte be az építőtelep-szervezési költsé­geket is. Más szóval, már eleve fel kell figyelnünk egy tényre: az értékterv túlszárnyalásának nem felel meg a fizikai megvaló­sítások hasonló mérvű előreha­ladása. Ez önmagában még nem volna baj, mert mint említettük, a kivitelezésben még lemaradás nem tapasztalható. Április folyamán azonban az ütem alább hagyott. Az elő­irányzott 2,5 millió lej értékű beruházásból 21-ig mintegy 825 ezer lejnyi valósult meg, s így már nem teljesíthették a ha­vi tervet. Varga Csaba, a megrendelő építőtelep vezető­je (aki pillanatnyilag egyma­gában képviseli a bútorgyárat, s erre még visszatérünk), arról tá­jékoztatott, hogy az építő jóné­hány nehézséggel küszködik. A soron lévő munkálatok megkö­vetelnék a létszám növelését. Ennek ellenére, csak 70-en dol­goznak a munkatelepen. Az épí­tő irányító szakemberek (meste­rek stb.) hiányában nem növel­heti meg a létszámot. De nem ez az egyetlen oka a kivitelezés Hecser Zoltán (Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁR­­AI, EGY­ESÜL­­ET­EK AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA IV. ÉVFOLYAM 104. (989.) SZÁM ARA 30 BANI A pionírok köszöntője, hálája Tegnap, május harmadikén délután Csíkszereda pionírszerve­zetének képviselői találkoztak Fa­zekas Lajos elvtárssal, az RKP Hargita megyei bizottságának el­ső­ titkárával, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöké­vel. Az ünnepi összejövetelen részt vettek még Szekeres Sán­dor elvtárs, az RKP Hargita me­gyei bizottságának titkára, Rá­­duly Elek elvtárs, az RKP Csík­szereda városi bizottságának el­ső titkára, a városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, Simon András elvtárs, a megyei néptanács végrehajtó bizottsá­gának alelnöke, Illyés László elvtárs, a megyei Tanfelügyelő­­ség vezető tanfelügyelője. Mintegy ötszáz pionír, a város elméleti líceumának és négy ál­talános iskolájának fehér-sötét­kék egyenruhás pirosnyakkendős úttörői fogadják a város főterén ünnepi négyszögbe állva rangos meghívottjukat, Fazekas Lajos elvtársat. A 2. számú általános iskola kürtösei jelzik az összejö­vetel kezdetét. Simó Ádám egy­ségparancsnok, az összes egysé­gek nevében jelentést tesz Beder Tibornak, a város Pionírtanácsa elnökének. Elhangzik a pionír­jelszó: A nép dicsőségéért, a szo­cialista Románia felvirágoztatá­sáért, a párt ügyéért, előre ! — majd osztag- és egységzászlók alatt a Művelődési Ház nagyter­mébe vonulnak a meghívottak, ezt követően pedig iskolaigazga­tók, egységparancsnokok, pedagó­gusok kíséretében, a vendégfoga­dók fegyelmezett serege. Csíkszereda több mint 1 600 pi­onírja, a város összes egység- és osztagparancsnoka nevében Nagy Péter elvtárs, a megyei Pionír­tanács elnöke üdvözli Fazekas Lajos elvtársat aki a továbbiak­ban beszédet intéz a jelenlévők­höz. Szavaiban felidézi a párt dicső harcát, a kommunista har­cosok hősi múltját, elidőz azok­nál a nehéz éveknél, amikor ke­ményen kellett küzdeni azért, hogy a ma ifjú nemzedéke boldo­gan élhessen, képességeinek a­­rányában fejlődhessen. A di­csőséges pártévforduló alkal­mából, melynek jegyében ösz­­szegyűltek a legifjabb tö­megszervezet képviselői, megem­lítette azt is, hogy az illegalitás éveiben, gyermekként bár, de sokan segítették a párt tevékeny­ségét. Végül megyénknek az el­múlt ötéves terv időszakában el­ért megvalósításait ecsetelte, bő­vebben kitérve a­ gyermekek munkájára, az iskolákra s a szer­vezeti életre. A pionírok lelkes hangulatban köszönték meg a hozzájuk inté­­■ tett meleg szavakat, és háláju­kat fejezték ki a pártnak atyai gondoskodásáért. Végezetül „Ünnep édes nap­ja feljön !“ — a pionír induló te­tőzte be a fennkölt hangulatú ta­lálkozót. 11 A találkozó egyik meghitt mozzanata Diákok tudományos ülésszaka Tegnap került sor Székelyud­varhelyen a megyei KISZ-bizott­­ság rendezésében a tanulók közi dolgozatainak felolvasó üléssza­kára. A rendezvényen, amelyet pár­tunk 50. évfordulójának tisztele­tére szerveztek, részt vett Fábián András elvtárs, a megyei KISZ- bizottság első titkára, a megyei tanfelügyelőség, a középiskolák vezetőségének és KISZ-szerveze­­teinek képviselői, valamint 250 tanuló. Az ünnepélyes megnyitót kö­vetően 26 jól sikerült dolgozatot olvastak fel, három szakosztály­ban. A legsikerültebb 3-3 dol­gozat szerzője könyvjutalomban részesült. Díjazottak:­­ Filozófia — tudományos szocia­lizmus szakosztály: Fekete Éva és Bán Piroska (Székelyudvar­helyi Dr. Petru Groza líceum), Csata Ernő (Gyergyószentmikló­si Salamon Ernő líceum). Történelem szakosztály: Teşcula Nicolae (Székelykeresztúri lí­ceum), Szakács Lajos (Csíkszere­dai líceum), Laczkó Endre (dr. Petru Groza líceum). Irodalom szakosztály: Kánya Edit (Csíkszeredai líceum), Ilie Elena és Fülöp Edit (dr. Petru Groza líceum). ,3& -1 * ■ F . OTT DOLGOZNI, AHOL A LEG­TÖBBET NYÚJTHATJA AZ EMBER Abos Dávid 30 éves, és elismert állatgondozó brigádos a dánfalvi ter­melőszövetkezetben. — Önként választotta ezt a munkát vagy a kö­rülmények úgy hozták... egyszóval elvállalta ? — Hát a körülmények úgy hozták, hogy önként választottam — mondja tréfásan, s egy­­ kicsit, úgy látom, zavarban is van. Hiszen rajtam kívül még négyen, négy elöljá­ró, illetve közvetlen fe­lettes is hallgatja a sza­vát. Biztatják, segítik „vallani“, mert jól isme­rik, és tudják , van mi­ről. Igyekeznek feloldani gátlásait, no és felpattin­tani szerénységének zár­ját, hogy eredményei és érdemei mindenestől, teljes valójukban tárul­kozzanak fel. (Egy gondolat kínálko­zik : az ilyen értelmes pártfogás ellen igazán nem lehet kifogás ; el­végre könnyű, sőt illő pártfogolni azt, aki már — önmaga erejéből — bizonyított). — Fűzzön egy kis ma­gyarázatot ehhez a ra­vasz válaszhoz — segítek én is feloldani tartózko­dását a dicsekvés látsza­tától óvakodó merevsé­gét. — Nincs rá különös magyarázatom. — De mégis ... — Annyi az egész, hogy miután elvégeztem 7 elemit, sikeresen fel­vételiztem a Csíkszere­dai erdészeti iskolába, és aztán... elmentem föld­művesnek, azaz hogy ál­latgondozónak. Otthagy­tam az iskolát mert... jobban szerettem ezt a munkát. Ez vonzott iga­zán. (Ez ma is erősen vonz­za — amint kiderült.) — 1950-től 1962 őszéig voltam gondozó, közben katonáskodtam, majd miután leszereltem, és hazakerültem, folytat­tam a gondozói munkát, és azután, ahogy mond­tam, 1962 őszén... bri­gádos lettem. Bizonyára nem vélet­lenül­­ mondanám, de megelégszem a szándék­kal, mivelhogy jól tu­dom , mifelénk manap­ság nincsenek vak vélet­lenek a káderek kivá­lasztásában, előlépteté­sében. — Mik a brigádos fe­ladatai ? — faggatom to­vább, mint az olyan ta­nulót, akiről tudom, hogy készült, de nehezen KOMMUNISTÁK „adja meg magát“. — Sok feladata van — próbálja ennyiből kielé­gíteni kíváncsiságomat, de mert látja, hogy töb­bet igénylek, „elárul“ né­hányat. — Például : felel a reábízott állatcsopor­tért, ésszerűen elosztja a takarmányt, ellenőrzi az etetést, gondja van az anyaállatok fedeztetésé­re. .. — Megemlítem, hogy 550 szarvasmarháért fe­lel a mi brigádosunk — s ebből az állomány­ból 350 a fejős tehén — szólnak közbe ketten is a „pártfogók“ közül, mintha védelmezni akar­nák tőlem, az elégedet­lenkedőtől, nehogy ke­­veselljem gondjait, fela­datait. Csak szavait kevesel­­lem, így hát folytatom a kérdezősködést: — A munkájában so­ha nem volt fönnakadás, nem voltak nehézségek, problémák ? — Nehézségek ? Prob­lémák ? — úgy néz rám, mintha nem hinné, hogy komolyan beszélek. (I­­lyet csak együgyű ember kérdezhet — árulkodik a tekintete.) — Hát prob­lémák azok mindig a­­kadnak — mondja ta­goltan, hogy jobban megértsem, és fölfog­hassam, mennyire van­nak. — Fennakadás bizony kerül — segíti ki Kajtár Lukács, a termelőszövet­kezet titkára. — De az a jó, hogy a brigádos el­hárítja az útból. Volt úgy, hogy a gondozó fe­lelőtlenül otthagyta a tehenet, és akkor ő ma­ga végezte el a fejést : olyan ember, aki nem esik kétségbe, min­dig helyén van az e­­sze, és akinek megvan a tudása. Adódott például nehéz ellés is, amit or­vos vagy technikus hiányában ő vezetett le sikerrel. Előfordult, hogy az állatok mérgezést kaptak a legelőn vagy felfúvódtak a harma­tos herétől, s ugyan­akkor a borjak is megbetegedtek a te­hén tejétől. Szakszerű kezeléssel — injekciózás­sal, a hasüreg megcsa­polásával — megmentet­te, meggyógyította a már—már pusztulni lát­szó jószágokat, s ezzel a gazdaságot nagy károk­tól óvta meg. Tavaly vi­szont a sok eső miatt a takarmány kilúgozódott, elveszett a tápértéke : a leromlott minőség felja­vítása ugyancsak őrá hárult. És még lehet­ne sorolni, mennyi gond­ja, megterhelése van a brigádosnak, de annyi bizonyos : a mi brigádo­sunk mindennel megbir­kózik, minden nehéz helyzetből talál kiutat. — És beosztottjaival hogy boldogul ? — for­dulok ismét Abos Dávid felé. — 41 gondozó tarto­zik a brigádomba. Sok ember, sok­féle, de most már mindet ismerem... — Meg van a kellő te­kintélye — folytatja is­mét Kajtár Lukács. Az­tán azt nyomatékolja, hogy mint a községi pártbizottság tagja, mint a termelőszövetkezet bá­rójának tagja ugyancsak példamutató munkát vé­gez. Azt hiszem, megértet­tem Abos Dávid egyéni­ségének lényegét, ráta­láltam fő jellemvonásá­ra, amely élvonalbeli kommunistává avatja : keveset beszél, de so­kat és jól dolgozik! Mégpedig ott, ahol ő a legtöbbet nyújthatja. Bagdi Sándor A DICSŐ MÚLT KRÓNIKÁJÁBÓL A kommunista pártsejte megerősödése Hargita területe megye A Román Kommunista Párt megalakulása. — 1921 május 8-án Bukarestben — lázba hozta az er­délyi szocialista pártsejtek balol­dali csoportjait. A szocialista pártnak kommunista párttá való átalakulása, a centrista és a jobb­oldali elemek eltávolítása az új­szülött pártból nagy visszhangot keltett a megyénk területén dol­gozó egykori ipari munkásság és szegényparasztság körében. Ezen a vidéken a munkásság legjelentősebb része a faiparban dolgozott. A felső marosvölgyi famunkások az első világhá­ború után erőteljes szocialista csoportokba, ütőképes szakszerve­zetekbe tömörültek. A Maros völ­gyében 6 szekciója volt a Szocia­lista Párt marosvásárhelyi egy­ségének : a régeni, déda-bisztrai, a palotailvai, ratosnyai, kelemenpa­taki és a maroshévízi. Ezeknek a baloldali szocialista csoportok­nak a küldöttjei már a Román Kommunista Párt alakuló kong­resszusán is részt vettek. 1922 július 23-án a Szocialista Párt marosvásárhelyi egysége hat szekciójával nagygyűlést tar­tott, amelyen a Maros völgyéből 40 kiküldött vett részt, tehát a­­zoknak a szocialista csoportoknak a képviselői is, akik a jövőben akartak kommunista pártsejtet alakítani. A marosvásárhelyi kul­túrpalota színháztermében meg­tartott nagygyűlés kimondta a kommunista párthoz való csatla­kozását. Tehát az első kommu­nista pártsejtek — megyénk terü­letén — Maroshévízen és Kele­menpatakon alakultak meg. Köb­lös Elek és Dán István kitartó agitációs munkája és a forradal­már munkások hozzájárulása ré­vén 1922 augusztusában létrejön a galócási pártsejt is. Az 19­22 augusztus 20.-i gyűlé­sen — ugyancsak Köblös Elek és Dán István, vezetésével — meg­tartják a gyergyószentmiklósi szocialista pártnak kommunista pártszervezetté való átalakítását. A több mint 800 munkásrésztve­­vő nagy­ lelkesedéssel fogadta a gyergyószentmiklósi határozatot. 1923 elején új láncszemmel bővül a kommunista párt ereje. A szék­pataki „OFA“-gyári munkások is pártsejtet szerveznek, amely az 1925-ös márciusi-májusi 9 hetes sztrájk idején 26 taggal rendel­kezik. A tőkés rendszer támadásba lendülése, a forradalmi mozga­lom viszonylagos hanyatlása a kapitalizmus stabilizációs idősza­kában, 1923—1929 között, negatív hatást gyakorolt az új pártsejte­ket alakítani akaró törekvésekre is. Az akkori Csík és Maros m­eyékben működő 19 egység szakszervezeti csoport 1925 máj­ua után a gyakorlatban megszü­letetni. A nehéz illegalitásba működő kommunista párt az e nyomott tömegekhez vezető kap­csolatát vesztette el a forradalm szakszervetek betiltásakor. Né hosszú „fekete év“ (1925—192 következett, amelyek terroriszt­­usságuk ellenére igen érték tapasztalatokkal gazdagították hazai kommunista mozgalmat. Az 1925-ben megalakított Mát­yás-Paraszt Blokk, és a kom­mu­nista párt által létrehozott ma legális szervezetek — a kommu­nista eszmék elterjesztését, a pár erejének növelését szolgáltál mind a városokban, mind a fal­vakon. A stabilizációs időszak vége felé a kommunisták népsze­rűsége annyira megnövekedett szegényparasztok, napszámosok körében, hogy megyénk falvaiban is pártsejtek alakultak. Faipar munkások és szegényparasztok tömörültek a közös célt hirdető vörös zászló alá. „A marosvásár­h­elyi Munkás-Paraszt Blokk olvassuk a síkszeredai sziguran­­cának a belügyminiszterhez kül­dött jelentéséből — különféle Komán János (Folytatás a 2. oldalon) !"iir ni ■■■■■in■llllll!"l' inI 1 I '"11 ri in n iI 911I I Ullnu hi ii ISIHIIIliiIII A Craiovai Electroputere ü ü­zemben a századik 5100 kilo­­wattos villanymozdonyt szere­lik. A mozdony határidő előtt készül el. Az üzem munkakö­zössége eddig 1100 darab 2100 kilowattos Diesel villanymoz­donyt és 5100 kilowattos vil­lanymozdonyt gyártott. Népművészeti kiállítás O­­roszhegyen. Gazdag nép­­művészeti kiállítás köszönti az oroszhegyi művelődési otthon termében a dicsőséges pártévfor­dulót. A községi nőbizottság szervezte kiállításon a közel 300 kiállított népművészeti tárgy­ú szőttesek, varrottasok, fafaragá­sok — eddig több mint ezer láto­gatót vonzott a kiállítási terembe.­­ Ünnepi tudományos ülés­szakkal köszöntötte Har­gita megye Egészség­­ügyi Igazgatósága, Állami E­­gészségügyi Felügyelősége és az Orvostudományi Társaság Hargi­ta megyei fiókjának mikrobioló­giai osztálya az Állami Egészség­­ügyi Felügyelőség fennállásának 20. évfordulóját. 3­ 1 Olvasóikkal találkoztak Székelyudvarhelyen az Új Élet írói. A közvetlen han­gú beszélgetés után az írók mű­veiket dedikálták. A találkozóra a hazai könyvnapok eseményso­rozata nyújtott alkalmat.­ ­ Értékes kéziratokra buk­kantak a kozmási általános iskola tanulói papírgyűjté­si akciójuk során. A kéziratok az 1662—1848-as évekből származ­nak. A korhű dokumentumok so­kat segítenek majd a készülő fa­lumonográfia megírásában, meg­felelő helyet találnak a hamaro­san megnyíló falumúzeumban.­­ A biológiai és földrajzi tu­dományos társaság Hargita megyei fiókjai közös ülés­szakon számoltak be eredmé­nyeikről. A résztevők a turiszti­kával, a szemléltető eszközök di­daktikai szerepével, a geomorfo­­lógiai térképezés jelentőségével foglalkoztak értekezéseikben. Új művelődési otthon ala­pozási munkálatait kezdték meg Csíkszentmih­ályon. A lakosság már eddig több mint 120 000 lejnyi értékű segítséggel — hazafias munkával — járult hozzá az előkészítő munkálatok­hoz.­ ­ Újabb egységgel bővült Csík­szereda kereskedelmi hálóza­ta. A Május 1 tiszteletére át­adott Petőfi utcai Intim-bár máris nagy forgalomnak ör­vend. siker feltétele REFLEXIÓK EXPO 71 KAPCSÁN Újra és újra rá kell jönnöm, egy kiállítás népszerűsége nemcsak az újdonatúj darabok mennyiségétől függ. Sőt. A­­mennyire a technikai szuper­csodákat, a tűzálló avagy a rendkívüli fagyokat bíró öl­tönyt megbámuljuk, éppoly szívesen időzünk a jól ismert­­nél. (Minek nekem a késvágó­kés, megteszi egy eszterga is.) Én már így vagyok a kiállí­tásokkal. Szeretem, mert sok újat látok. Szeretem, mert sok, hasznosságáért a termelésben, a közhasználatban régóta nép­szerű mintadarabot látok. Nemrég nyílt meg Csíkszere­dában az Expo ‘71, amely el­sősorban a megye gazdasági életének csaknem teljes kör­képét mutatja be az eltelt öté­ves ciklusban. Ami azt jelenti, hogy az ipar termékeivel kép­viselteti magát csakúgy, mint a mezőgazdaság vagy az álla­mi kereskedelem. Ezen túlme­nően a fejlődést, illetve a fej­lődés ütemét az egyes szak­ágakon belül vagy akár válla­latonként tanulmányozhatjuk. Mint a látogatók nagy több­sége, jómagam sem vagyok i­­pari, mezőgazdasági esetleg kereskedelmi szakember. Ezért aztán a kuriózum alapélmé­nye mellett minduntalan fel­tör a kívülálló nagy szenve­délye, a vásárolni­ akarás, mert ugye, nem voltunk ott a mun­kadarab születésénél, mi a kész, a szépen lakkozott vagy festett tárgyat, eszközt látjuk. És meg akarjuk szerezni. Ér­dekes, mondom valamire, de a következő pillanatban már egy zakó anyagát gyűröget­­ném, lám, milyen minőségű, érdemes-e ikerpárját megke­resni az üzletben ? Igen, az üzlet. Majd elfeled­tem mondani, a kiállított tár­gyak nagy többségét, az öltö­zéket, az élelmiszert, a bútort mind árunak vehetjük a szó legszorosabb értelmében , s a kereskedelem tömegbázisa is épp az adom-veszem által jön létre. Ha ez így van, akkor Oláh István (Folytatás a 2. oldalon) m ■■1 rf* ........................ . ... . I­l

Next