Hargita, 1971. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-01 / 154. szám

1971. JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK Egy kis baj van a tisztasággal... (Folytatás az 1. oldalról) cikkek fogadják a belépőt, szinte mindenik üzletben. A központi önkiszolgáló élelmiszerüzletben, bár rendezettek a pultok, az a­­laptisztaság mégis kifogásolható, ízléstelenül pecsétes, foltos az üz­let cementje, nem nehéz kiderí­teni, hogy előző nap milyen nyo­mokat szerettek volna eltüntetni — mi több mosószer nélküli hideg víz/'^HIA falakon függő „reklá­­moljBajjnyi vastag porréteggel, légyposzokkal hívják fel a vásárló figyelmét — egy kis baj van a tisztasággal. Még szerencse, hogy a kosarakba csomagolt áru ke­rül, egyik másik bizony ragad a kosztól, rájuk férne a tisztogatás. A felvágottakat és tejtermékeket védő gézfüggöny sem a legtisz­tább, ily módon felmerül a kér­dés: van-e egyáltalán gyakorlati haszna. Példás volt ugyanakkor a tejüzlet, a tiszta cementpadló, mintegy bizonyítja, valamilyen szere csak van a folteltüntetésnek. Első pillantásra talán nem ve­szünk észre semmi rendellenessé­get a központi zöldségüzletben sem, a piszokról valamelyest el­tereli a figyelmet a bőséges á­­ruválaszték, de menten kiábrán­dulunk mindenből, ha a pult kö­zelébe kerülünk. Az igaz, hogy a zöldség nem a legtisztábban ér­kezik ide, de azt már semmikép­pen sem érthetjük meg, hogy sártól fekete kézzel mérjék ne­künk a kiló cseresznyét, földiep­ret, amelyet még alapos mosás után is csak óvatosan fogyasz­tunk, ha a kínálójuk kezére gon­dolunk. .. De nem kecsegtetőbb a higiénia a város más zöldség­üzleteiben sem. A Gospodina üz­letben már a kiáramló szag kelle­metlen képzeteket idéz, aki ennek ellenére rászánja magát a belé­pésre, igazat ad érzékeinek. A pulttól a mérlegig minden ragad a zsírtól, a padlóról jobb nem is beszélni. Ilyen körülmények kö­zött nem csoda, ha a legrosszab­bul ellátott napokban is csak alig fogy innen az áru (szemmel lát­hatóan 3—4 napos félkészételek szomorkodnak a hűtőben). A szó szoros értelmében boká­ig ér a felgyülemlett hulladék a piaci asztalok között, zöldségszá­rak, cseresznyemag-halmok, dong­ják a legyek, a bűz is elviselhe­tetlen. Pedig még csak déli ti­zenegy óra, egy nappal a heti­vásár előtt. Higiéniai szempont­ból a piac a város legelhanyagol­tabb pontja, s ugyanakkor a leg­szembeötlőbb is. Hogy engedhe­tő meg, hogy két forgalmas or­szágút kereszteződésénél egy i­­lyen szemétdomb éktelenkedjen ? A mindennapos tülekedés be­vásárlási gondok közepette má­sodrendűvé válik sokszor a tisztaság kérdése (nem ír­nak a panaszkönyvbe, ha sá­ros a paradicsom vagy az uborka). Egészen más a hely­zet a közélelmezési egységekben, különösen az éttermekben. Az é­­telre várakozás hosszú perceiben van ideje a vendégnek forgatni, vizsgálni az evőeszközt, elszóra­kozni az abrosz pecsét­mintáin, s ha nem felejtettek el szalvétát tenni minden bizonnyal önkiszol­gáló tisztogatáshoz kezd — ráfér az pohárra, tányérra, evőeszköz­re egyaránt... És ha már a közélelmezési egységeknél tartunk, jegyezzünk meg elsősorban egy (közismert) tényt, mégpedig azt, hogy (főleg) itt, kettőn áll a vásár. Mert a vendég (a fogyasztó) nézi-nézege­­ti a pecsétmintát az asztalon, de sokszor megfeledkezik arról, hogy előtte hamutartó is van, s nyu­godtan dobja az asztal mellé a cigaretta­véget. Ezt tapasztaltuk elsősorban a Virág utcai s az ál­lomással szembeni falatozókban, ahol a délelőtti órákban (arány­lag) tisztaság volt, s mégis a ked­ves vendégek jóvoltából majd­­nemhogy bokáig jártunk az eldo­bott szemétben. (Tapasztaltuk, hogy körülbelül óránként egyszer seprik a helyiséget.) Ellenben e­­gyik falatozót sem marasztalhat­juk el csupán a fogyasztók ha­nyagsága miatt, hiszen a lucskos­mocskos asztalokat nem a vendé­gek illetékesek letörölni. Tudo­másunk szerint minden közélel­mezési egységnek külön alkalma­zottjai vannak (nemcsak) erre a célra. Különben is az asztalokkal, azoknak tisztaságával mindenütt baj van. A Kárpátok vendéglő­ben például, az esti órákban egy pincér sem tudott volna kicse­rélni egy megpiszkosodott, bor­­ral-lil­őrrel leöntött térítőt. Miért? — Nincs itt a főnök — felelték Hogy a vendéglő felelőse miért nem volt éppen akkor ott, annak az okát most nem firtatjuk, ellen­ben megkérdezzük tőle: elmene­tele előtt miért nem „hagyott hát­ra“ legalább két-három tiszta ab­roszt ? Tudvalevő, hogy minden köz­élelmezési egységhez (vendéglő­höz, falatozóhoz) szervesen hoz­zátartozik a konyha is. S ennek tisztaságától függ nem utolsó sor­ban a vendéglátó helyiségben el­fogyasztott ételeink ízletessége, s főleg ízlésessége. A Kárpátok, Hargita étterem­, a borozó, az ál­lomással szembeni falatozó kony­háit megvizsgálva (a nap során többször is) több — minden em­lített helyiségre általában jellem­ző — következtetést vontunk le. Elsősorban említjük meg azt az örvendetes tényt, hogy mindenik helyiség konyhája (ottjártunkkor) tiszta volt, minden „nyersanyag“ a maga helyén volt, külön ládá­ban a burgonya, a másikban a káposzta stb., tiszták voltak, a kályhák,­ a rostélyok is. De amikor arról érdeklődtünk, hogyan mos­sák el az edényeket, hogyan szá­rít­ják-törülgetik el azokat, a vá­laszok már bizonytalanabbak voltak. — Leborítjuk ide a tá­nyért s megszárad. — S ha nincs ideje reá ? — Akkor nedvesen adjuk ki, úgy is tiszta. — Fertőt­lenítő szerük van-e ? — Van. — Hol tartják ? Bizony mindenütt keresgélni kellett azt a „klora­­mint“. DÉLUTÁN 4 ÉS 6 KÖZÖTT közvetlenül nyitás után valami­vel „tisztább“ a helyzet, legalább is sepregettek mindenhol. A rend azonban sehol sem olyan nagy, hogy a forgalommal, a sok jövő­menővel lehessen magyaroz a zárórakor tapasztaltakat. Az állomással szembeni önki­­szolgáló élelmiszerüzlet ebben az órában olyan állapotban van, hogy azonnal seprű után kuta­tunk. Mindez a nem rendszeresített takarítás eredményeként köny­velhető el. „Mindig az sepreget, akinek éppen ideje van“.­­ „Fel­mosni egy héten csak kétszer szoktuk az üzletet, erre nincs kü­lön időnk“. Ha ezt meg is ért­jük, azt már semmiképpen sem, hogy akkor az elárusítók maguk miért nem vigyáznak a tisztaság­ra. Az eldobált szalámivégeket, üvegcimkéket, olajfoltokat nem lehet a vásárlóra fogni. A kira­kat pedig éppenséggel nem válik az egység díszére. Nem sokat változott a helyzet a délelőtt folyamán végiglátogatott többi egységben sem. Mindenhol kívánnivalót hagy maga után a tisztaság, az alapvető higiéniai feltételek biztosítása. Ha a láto­gató csak az üzletek tisztaságára összpontosít — nem törődve a más, lényeges szempontokkal — minden egységben akad valami visszatetsző, végeredményben semmiségszámba­ menő, párper­ces munkát (figyelettességet) i­­génylő, vizsgálódáskor szőrszál­­hasogatásnak tűnő apróság: sza­naszét hagyott feltörló és moso­gatórongyok az állomástéri ex­­press-büfében és a Violeta cuk­rászdában, fekete kéznyomok­kal tarkított törülközők és törlők a központi önkiszolgáló üzletben és az előbb említett helyeken. Szándékosan hagytuk utoljára a meglátogatott vendéglátóipari egységek mellékhelyiségeit, ahol sem a vastagon szétszórt klór, sem az odaloccsantott víz nem rejti az undorító mocskot, a veszélyes baktériumtelepeket. Érthetetlen ez a hanyagság, hiszen a mellék­­helyiségek is épp olyan szerves részei egy vendéglátóipari egy­ségnek, mint bármelyik tartozéka. * A fentiek alapján bárki köny­­nyen levonhatja a következteté­seket. De nem elégedhetünk meg csak ezzel, hatásos intézkedések­re van szükség, s ezen túlmenő­en a természetes tisztaságszere­tet kiaknázására. És nem utolsó sorban az egészségügyi felügye­lőség szakembereinek eredmé­nyes munkájára. Várjuk a fen­tiekkel kapcsolatos véleményü­ket és főleg intézkedéseiket. Székelyudvarhely egyik építőtelepén A JOGI TANÁCSADÓ SÜKÖSD LAJOS alsósófal­­vi lakos, arra kér felvilágo­sítást, hogy milyen százalék­­arányban jogosul táppénzre 1130 lej havi átlagkereset u­­tán, figyelembe véve, hogy több mint 8 éve dolgozik? Az érvényben lévő rendelkezé­sek értelmében, a táppénz össze­gének megállapítása a besorolás (tarifáris) szerinti fizetés és a megszakítatlan szolgálati idő a­­rányában történik. A fenti jogszabály százalék­­arányban állapítja meg a táp­pénz összegét, a következő vál­tozat szerint: — a két évig terjedő szolgála­ti idő esetében 50 százalék, fia­talkorúaknál pedig 60 százalék; — két évtől öt évig terjedő szolgálati idő esetében 70 szá­zalék; — öt évtől nyolc évig terjedő szolgálati idő esetében 80 száza­lék; — nyolc éven felül terjedő szolgálati idő esetében 90 szá­zalék. Munkabaleset, szakmai beteg­ség vagy TBC okozta munkakép­telenség esetén, a fizetés 90 szá­zalékát fizetik táppénz címén, függetlenül a munkaszerződés jellegétől és a szolgálat folyto­nosságától. A betegség milyensége és a rokkantság foka nem játszik sze­repet a táppénz összegének konk­rét megállapításában. Ez a kö­rülmény csak nyugdíjaztatás so­rán bír jelentőséggel. IMRE TERÉZ vacsárcsi la­kos azt szeretné tudni, hogy helyesen állapítot­ták-e meg a hadirokkantsági utódlási nyugdíjának összegét, ha fér­je elsőfokú rokkant volt és ő havi 188 lejt kap ezen a cí­men? Mivel olvasónk férjének elha­lálozása nem a fronton, hanem odahaza történt, az ilyen termé­szetű utódlási nyugdíj megálla­pításánál csak másodfokú rok­kantságnak megfelelő nyugdíjat vesznek alapul, függetlenül at­tól, hogy az elhunyt elsőfokú rokkant volt. Olvasónk utódlási nyugdíjá­nak összege helyesen van meg­állapítva, s következésképp csak havi 188 lejre jogosult. KEDVES IGNÁC csíkszent­­domokosi olvasónk arra kér felvilágosítást, hogy a pihenő­szabadság időtartamának a megállapításánál figyelembe kell-e venni azokat az éve­ket, amikor a mezőgazdasági termelőszövetkezetben dol­gozott? A pihenőszabadság időtarta­mának a megállapítása a szol­gálati idő nagyságától függ. Szolgálati időnek pedig az az i­­dőszak tekintendő, amely alatt valamely személy, tekintet nél­kül munkaszerződésének termé­szetére és a munka javadalma­zásának módjára, alkalmazotti minőségben tevékenykedett. Úgy­­szintén szolgálati időnek számí­tanak a fogság vagy a faji ül­dözés időszakai és még egyes más időszakok, amelyek között viszont nem szerepel a tagok által a mezőgazdasági termelő­szövetkezetben ledolgozott idő. Válaszunk alapját az 1967 de­cember 28-án megjelent 26-os számú Törvény 21-es szakasza és az Állami társadalombiztosítási nyugdíjakat és pótnyugdíjakat szabályozó Törvény 39. szaka­szának rendelkezései képezik. A fentiekkel ellentétben az ál­lami társadalombiztosítás kere­tein belül, a korhatár elérésekor járó nyugdíj megállapításánál te­kintetbe veszik a mezőgazdasági termelőszövetkezetben ledol­gozott időt is, feltéve, ha az ki­sebb, mint az alkalmazotti mi­nőségben teljesített szolgálati idő. KECSETI IMRE gyergyó­­csomafalvi lakos, azt szeret­né tudni, hogy mennyi állami gyermeksegélyre jogosult — havi 130 lejre vagy csak 100 lejre — amennyiben az új fi­zetési rendszer bevezetésével díjszabás szerinti fizetése 1050 lejről 1326 lejre emelkedett? Az 1969 március 6-án megje­lent 150-es számú Törvényere­jű Rendelet értelmében, az álla­mi gyermekpótlék összege 30 lej­jel csak azoknál emelkedik, akik­nek a díjszabás szerinti fizetése nem haladja meg a havi 1300 lejt. Ezt a 30 lejes segélyt még azok sem kapják tovább, akiknek a fizetését az új fizetési rendszer bevezetése alkalmával emelték a fenti színt fölé, így tehát levélírónk is csak a havi 100 lejes gyermeksegély­re tarthat igényt. TARCSAFALVI ALBERT székelyszentmihályi lakos az iránt érdeklődik, hogy a me­zőgazdasági termelőszövetke­zeti tagok nyugdíjpénztárától kaphat-e öregségi nyugdíj mellett rokkantsági nyugdíjat is, mivel időközben teljesen munkaképtelenné vált és más gondozására szorul? Mindenki csak egy nyugdíj­kategóriára jogosult, a mező­­gazdasági termelőszövetkezeti ta­gok nyugdíjpénztárától, azaz nem kaphat az öregségi nyugdí­jon kívül rokkantsági nyugdí­jat is. Egyébként is az öregségi nyugdíjat éppen a munkaképes­ség általános csökkenése végett folyósítják. Az előrehaladott kor­határ fokozatosan magával vonja a teljes munkaképtelenséget s ezt pedig az öregségi nyugdíja­soknál nem lehet még külön fi­gyelembe venni. FARKAS VILMOS jogász Pályaválasztási tanácsadó Magyar nyelvű tagozat a székely­­udvarhelyi Szak­iskolában Négy magyar tannyelvű első osztállyal kezdi az új tanévet a Hargita megyei néptanács hatás­körébe tartozó székelyudvarhe­lyi Szakiskola, bizonyságként az anyanyelvű szakoktatás kiszéle­sítésére megyénk iskolahálózatá­nak keretében is. A szakmák szépségére ez alkalommal nem is szükséges a tanulóifjúság figyel­mét felhívni, hiszen a vasasok, — fémforgácsolók, esztergályo­sok, lakatosok, szerszámgépla­katosok, matrica­készítők — min­dig is a nehézipar legmegbecsül­tebb, legöntudatosabb szakmun­kásai voltak és lesznek, megyénk fejlődésnek induló fémiparának pedig ugyancsak szüksége van mesteremberekre, azok tudására, szakértelmére, elhivatottságára. Az első évfolyam hat osztályá­ba összesen­ 196 tanulót ,vesznek fel a­­felvételi versenyvezsegati, ki­s általános iskola végzettjeit, aki­ket a székelyudvarhelyi vállalatok iskoláznak be (a szakiskola el­végzése után e vállalatoknál he­lyezkednek majd el.) Az úgynevezett fémipari szak­mák mellett a székelyudvarhelyi Szakiskolában bútorasztalosokat képző magyar tannyelvű osztály is létesül, ahová összesen 30 ta­nulót vesznek föl, és egy szabász­­osztály is lesz, ugyancsak ma­gyar tannyelvű, ahol a két okta­tási év a­latt a székelyudvarhelyi Készruhagyár számára képeznek ki szakmunkásokat.­ Az oktatás időtartama: 3 év (kivéve az említett szabász-osz­tályt). A felvételi versenyvizsga a 6 osztályba anyanyelven tör­ténhet. Az iskola címe : Székelyudvar­hely, str. Piriului 24. Telefon 218. HORDOZHATÓ ELEKTRO­KARDIOSZKÓP 1,7 kilogrammos, te­lepes kivitelű miniatűr elektrokardioszkópot ké­szítettek a Magyar NK- ban, amellyel közvet­lenül a mellkasról lehet az EKG-jeleket felven­ni, anélkül, hogy a vizs­gált személyre bármi­féle szerelést (elektró­dokat és kábeleket) erő­sítenének. Ezt az új vizsgáló eszközt ebben az évben kezdik gyárta­ni, és nem nehéz meg­jósolni, hogy éppúgy rutinműszerré válik majd, mint például a vérnyomásmérő. Külö­nösen a mentőorvosok­­nak és a falusi beteg­­ellátásban nyújt majd fontos segítséget. CSISZOLÁS HELYETT NEUTRONSUGÁR Az optikai lencsék csiszolása rendkívül fá­radságos kézi megmun­kálást igényel. A gyúj­tótávolság tökéletes pon­tossággal még így sem állítható be. Egy francia atomku­tató új eljárást dolgo­zott ki az optikai len­csék előállítására. Kézi csiszolás helyett neut­ronsugárral alakítják a lencséket a megfelelő tulajdonságúakra. A neutronsugár ugyanis megváltoztatja az üveg fény­törő tulajdonsága­it. Megfelelően adagolt besugárzással pontosan be tudják állítani a kí­vánt fókusztávolságot. A neutronsugárral be­sugárzott részek kissé sötétebbé válnak, de ult­raibolya fénnyel meg­világítva ismét vissza­nyerik eredeti színüket. A lencsének azokat a részeit, amelyeket vál­tozatlanul kívánnak hagyni, kadmiummal letakarják. foszfotnyeres szennyvízből Egy amerikai válla­lat egyszerű eljárást dol­gozott ki a szennyvizek­­foszfáttartalmának visz­­szanyerésére. Az eljá­rásban baktériumokat alkalmaznak. Amikor a szennyvizet szellőztetik, vagyis oxigénnel telí­tik, a vízben élő bakté­riumok szaporodnak, és foszfátfelvétel közben szerves anyagot fogyasz­tanak. Eddig a bakté­riumok — és velük e­­gyütt a foszfátok — a megtisztított vízzel a folyókba kerültek. Ha azonban ebbe a tisztí­tási folyamatba egy közbenső fokozatot ik­tatnak be, melyben a baktériumok oxigén­hiányt szenvednek, úgy azok a foszfátot ismét leadják. A baktériumok leválasztása után — e­­zek a körforgásba visz­­szatérnek — a foszfát a közbenső fokozat vizé­ből kicsapható és ki­nyerhető. TABLETTÁK INFARKTUS ELLEN? Az infarktusban elhal­tak száma világviszony­latban eléri az évi 4 milliót. Az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) szakemberei sze­rint ez a szám — ha a következő öt év során ellenszert nem találnak — 11 millióra emelkedik. Olasz kutatóorvosok újabban olyan készít­ményt állítottak elő, a­­mely — ha valóban be­válik — talán lehetővé teszi majd az infarktus okozta halálesetek szá­mának csökkentését. Az aminokapronsav egyik származékáról van szó, amely eddig véralvadást kiváltó anyagként volt ismert. Megállapították, hogy ez az anyag átha­tolhat a test sejthártyá­in, és eljuthat a szív­nek arra a pontjára, a­­hol a vérellátás hirte­len megszakadása kö­vetkeztében izomelha­lás fenyeget (a koszorú­­verőerek elzáródása szívizomelhalást okoz­hat). A C-3-nak elne­vezett anyag a helyszí­nen gyógyítaná a bekö­vetkezett sérülést, meg­akadályozná a szövet elhalását. KOMPUTER TARTJA KARBAN A TELEFONHÁLÓZATOT A telefonközpont ren­geteg kapcsolóból és sok kilométer kábelből áll. A meghibásodásokat ál­landó karbantartó sze­mélyzet hárítja el. Az angol posta a múlt év­ben egy komputert ren­delt a karbantartás tö­kéletesítésére. A kom­puter nemcsak a már bekövetkezett hibát vizsgálja, megállapítva a helyét, hanem folya­matosan végigtapogat­ja az összes vonalakat is, s meg is előzi a hi­bákat. A berendezés a hívótól kezdve követi a jelet, és ha rendellenes­séget észlel, írásban küld értesítést az illetékes központnak, a karban­tartó személyzet szá­mára. Az ismétlődő hi­bákra külön is felhívja a figyelmet. A hibakeresésen kívül a komputer statisztikát készít a helyi és távol­sági hívások számáról, valamint a vonalak fog­laltságáról. Ez utóbbi adatok alapján bővítik a hálózatot. KONZERVÁLÁS SUGÁRZÁSSAL A francia atomkuta­tások Grenoble-ban lé­vő központjában folyé­kony műgyantával itat­tak át, majd besugár­zással kezeltek egy több ezer éves, fából készült egyiptomi jármot. A já­rom jó állapotban visz­­szakerült a Louvre-ba, s azóta az eljárást jóval kényesebb, festett vagy másképpen dekorált fe­lületű tárgyak konzer­válására is alkalmaz­zák. Kiderült ugyanis, hogy a besugárzás az i­­gen régi festőanyago­kat, — mint például a szárított ökörvért — nem károsítja. A Központ kutatói már régóta kísérletez­nek ezzel a konzerválá­­si módszerrel. A régi kőfalakat is — amelye­ket városaink egyre kár­tékonyabb légköri körül­ményei fenyegetnek — így akarják megmente- GAMMA-KÉS AGYSE­BÉSZEKNEK A híres stokholmi Ka­­rolinska kórházban e­­redményesen kipróbál­ták és rövidesen már rutinszerűen használják azt a hatalmas berende­zést amelynek intenzív gamma sugara bizonyos esetekben, helyettesíthe­ti az agysebészek hagyo­mányos sebészkését. Ed­­dig hetven betegen pró­bálták ki a gamma kést a rák okozta elviselhe­tetlen fájdalom enyhíté­sére, az agy mélyén el­helyezkedő jóindulatú daganatok elroncsolásá­­ra, és a Parkinson kór tüneteinek enyhítésére. Az esetek 25 százaléká­ban észleltek kedvező eseményt. A műtét tel­jesen vértelen a gamma késsel, és nem jár újabb stresszel igénybevétele az előrehaladt stádium­ban lévő rákos betegre, ugyanakkor azt is lehe­tővé teszi, hogy a be­tegség koraibb szakaszá­ban végezzék el a bea­vatkozást. A 16 tonnás berenedzésben összesen 179 rádióaktív kobalt­tabletta helyezkedik el megfelelően árnyékolva. Gondolkodó gépek...? «A WTWWffA, a jövő tudományos kutatásának a képviselői szerint, jórészt a komputerek térhódításának kö­vetkeztében, a XXI. század ele­jén a munkatermelékenység el­éri azt a szintet, amely kielégíti a Föld minden egyes lakosának alapszükségleteit és, ami a leg­fontosabb, ez az emberi termelő­­képesség teljes felhasználása nél­kül lesz megvalósítható. A számí­tógépek segítségével a tudomány eléri célkitűzéseit: az elméleti fi­zika kidolgozza az elemi részecs­kék új elméletét, az energetika ellenőrzi és felhasználja a ter­monukleáris reakciókat, a kémia új anyagok szintetizálásával pár­huzamosan végleg megoldja a fehérjék szintézisét, a biológia magyarázni tudja a sejtelméle­tet, a laboratóriumokban létre­jönnek a primitív élet mestersé­ges formái, az átöröklési folya­mat megértése és befolyásolható­sága lehetővé teszi az egyes ge­netikai hibák kijavítását, az i­­degélettan megérti az idegimpul­zusok természetét és az agyi in­formációhalmozás — tanulás, emlékezet — folyamatait, az or­vostudomány gyógyítani fogja a rákot és az elmebetegségek min­den fajtáját. A tudományos gon­dolkozás fejlődésének egyik leg­fontosabb eredménye lesz a hu­mán és reál műveltség közti vá­laszfal ledöntése. Új tudomány­ágak alakulnak ki, főleg a határ­­területeken, a matematikai nyel­vészetet, biofizikát stb. követi majd a matematikai lélektan, a történelem kibernetikai kutatá­sa, hogy csak egy néhányat em­lítsünk. És ez már nem futuroló­gia, a nagyarányú gazdasági költ­ségeken kívül nincsen akadálya annak, hogy a gépek a művészi alkotás útjára lépjenek. Az, hogy a képzőművész-gépek első alko­tásai Klee, Mondrian, Malevics­­szerű kompozíciók lesznek, nem véletlen. Rajongóik előtt, azok előtt, akik ismerik a letisztult formák varázslatát, azt hiszem, fölösleges magyaráznom, miért. A gépek szerepét a művésze­tek terén talán így összegezhet­nénk: a komputert, ha valami­lyen úton-módon kapcsolatba hozzuk betűkkel, hangokkal, szí­nekkel, az ír, zenél, esetleg fest. A lényeg nem is a gép megvaló­sítási elve, hanem az, hogy te­vékenységét emberkészítette prog­ram határozza meg. Az ember, aki — legszívesebben Kassák gyönyörű két sorát parafrazál­­nám — szétosztja magát és meg­bonthatatlan marad, szerteágazó útjain bejárja ezerarcú környeze­tét, majd egyetlen összegező mozdulatba sűrít mindent, a meg­ismerést, a tudást, hogy annál tisztábban ragyogjon fel a gon­dolat ereje. SZÉKEDI FERENC 3. O­L­DAL HARGITA f Ügyeletes (Amerikai mozaik 2.) A halálos csendben idegtépően felberregett a telefon. — Halló, itt a bűnügyi osztály. — Segítsenek! Segítsenek ! — Ki beszél ? —­ Nyolcvan éves öregasszony vagyok — a hang el-elcsuklott. — Valaki megfenyegetett: ki a­­kar rabolni. — Honnan beszél ? — Az utazóiroda melletti tömb­ház negyedik emeletén, az 56-os lakásból. Már évek óta nem hagy­tam el a lakásomat, mert félek a banditáktól. Teljesen egyedül é­­lek, nem tudom az illető honnan tudhatta meg, hogy szép kis sum­mával rendelkezem. Az évek so­rán megtakarított pénzből végülis tekintélyes összeg kerekedett ki — magyarázta az asszony. Gyor­san, egy szuszra beszélt, nem is vett lélegzetet. — Kiről beszél, asszonyom. — Magam sem tudom. Az i­­mént valaki felhívott telefonon és közölte velem: tudja, hol rej­tettem el megtakarított pénzem. Aztán rámparancsolt, tegyem a pénzt egy nagyobb dobozba és azt helyezzem el az ajtóm előtt. Minderre tíz percnyi időt adott. — Asszonyom, ég a lakásában a villany ? — Igen, uram. — Menjen oltsa le és aztán jöjjön vissza a telefonhoz. Gyorsan megnyomott egy gom­bot a kapcsolótáblán. — Nyolcas ? — kérdezte. — Parancsára ... — Az utazóiroda melletti tömb­ház, negyedik emelet, 56-os lakás. Megfenyegettek egy jóképű fiatal nőt. Tudom, te szereted az ilyen ügyeket. Látogasd hát meg. U­­gyelj , egyedül van ! Kikapcsolta a vonalat és köz­ben halkan kuncogott. Azután e­­szébe jutott az öregasszony ,és felemelte a kagylót. — Asszonyom, eloltotta a vil­lanyt ? — Igen, uram. — Nyugodjon meg, pár percen belül ott lesz egy emberünk. Gya­nakszik valakire ? — Azt hiszem tudom, ki fenye­getett meg — Ki ?­ — Amint már mondtam — az öregasszony hangja most már nem volt olyan izgatott —, nem szoktam sehová sem járni. Azzal szórakozom hogy távcsővel figye­lem lakásom ablakából a járóke­lőket, a szomszédokat. Nekem ez helyettesíti a mozit. Nos, többször is felfigyeltem arra, hogy a szem­közti ház ötödik emeleti ablaká­ból egy férfi leste mozdulataimat. A függöny mögül figyel, szintén távcsővel. Nem tudom ki az, nem ismerem, de őrá gyanakszom. — Rendben van, asszonyom, kivizsgáljuk az ügyet. Emberünk pillanatokon belül önnél lesz... Felemelte az asztalról a tarkafe­delű könyvet, de nem nyitotta ki, hanem visszatette a fiókba. Erős nyomást érzett a gyomrában, mintha egy nagy vasgolyó lett volna benne Hosszasan böfögött, aztán kikapcsolta nadrágszíját, e­­lővett a tasakból még egy pasz­tillát és megpróbálta víz nélkül lenyelni. Keserű íz töltötte el a száját. Elsétált az ablakhoz és kinyitotta, hadd jöjjön egy kis friss levegő. Kinézett. Alig egy­két ablakból hullt fény a járdára. Idősebb, görnyedt ember közele­dett a rendőrség felé. Megnyúlt, óriási árnyéka ott imbolygott e­­lőtte a járda aszfaltján, léptei pedig hangosan visszhangzottak a süket csendben. Az égre emel­te tekintetét és belenézett a messzeségbe. Hajnalokon. „Még egy-két óra és itt a váltás“ — gon­dolta. Visszacammogott karosszé­kéhez. „Jót tesz ez az orvosság — forogtak fejében a gondolatok — csak kár, hogy hatása nem tart sokáig. Nem ártana egy kicsit el­szundítani ...“ Kábulatából a telefon csengése rázta fel. — Halló, itt a bűnügyi osztály. A vonal másik végén egy mély férfihang jelentkezett. — A híd melletti gyorstisztító­ból beszélek, kifosztották, a tu­lajdonos nyakát pedig borotvával elnyisszentették. — Ki beszél ! — A gyilkos. A mély hang beleröhögött a kagylóba. — Az anyád . .. A vöröshajú magába fojtotta indulatát. — Halló, ötös csoport — mon­dotta a mikrofon fölé hajolva egy perc elteltével —, menjetek a híd melletti ruhatisztítóba, állítólag gyilkosság történt, de az is lehet, hogy vicc az egész. De csak az menjen, aki az este megborotvál­kozott, mert akinek borostás az arca, könnyen fej nélkül marad­hat ... Még a mikrofonba beszélt, ami­kor a telefon ismét megcsendült.­­ — Halló, itt a bűnügyi osztály. — Segítség ! Segít... — kiál­totta valaki, majd lövés hallatt­­szott kétszer egymás után, végül pedig egy olyan zaj, mint ami­kor egy test végigterül a föl­dön ... Nem tette le a kagylót, viszont megnyomta a kettes számú kap­csológombot. — Gyorsan állapítsátok meg, hogy honnan hívtak most engem telefonon, jelentést várok ... Beszéd közben észrevette, hogy szobájába, amelyet egy idő óta el­öntött a reggeli világosság, belé­pett a kollégája, egy tagbasza­kadt, nagy darab, bikanyakú le­gény és a helyi lap riportere, egy fiatal fiú, akinek még alig-alig pelyhedzett a szakálla. — Na végre itt a váltás! — ki­áltott fel örömében. Felállt, ösz­­szébbszorította a nadrágjáját és begombolta inggallérját. Hallgasd meg a magnót a telefonbeszélge­téseimről — fordult kollegája fe­lé —, mert bizonyos ügyekben te kell tovább irányítsd a nyomo­zást. A helyszíni jelentések még nem jöttek meg. Megyek, megí­rom a főnöknek a jelentést. Ami­kor készen leszek vele, neked is megmutatom, abból majd job­ban tájékozódhatsz. — Történt valami érdekes, va­lami szenzáció ? — kíváncsisko­dott a riporter és szemüvege mö­gül együgyűen kérdő tekintetet vetett az ügyeletesre. — Érdekes ? Szenzáció ? — is­mételte meg elgondolkozva a kér­dést a vöröshajú és kisvártatva válaszolt is rá: — Ah, dehogy, semmi rendkívüli, csak a meg­szokott, a mindennapi ügyek. Csendes éjszaka volt. Amolyan se nem szép, se nem rút város volt, szürke, jellegtelen, amely nem ejt ámulatba, közön­séges, megszokott amerikai tucat­város. SZÉKELY LÁSZLÓ GLÓBUSZ • GLÓBUSZ • GLÓBUSZ

Next