Hargita, 1971. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1971-10-01 / 234. szám

IV. ÉVFOLYAM 234. (1119.) SZÁM 1971 OKTÓBER 1., PÉNTEK Minden egyes elvesztegetett óra,elfecsérelt nap tetemes károkat okozhat a mezőgazdaságnak Eleget tettek az állammal szembeni kötelessé­güknek A soron lévő mezőgazdasági munkálatok ütemes végzésével egyidőben a székelyudvarhelyi és felsőboldog­falvi mtsz-ek tagsága fontos és sürgős fela­datának tekintette, hogy a bur­gonyából mielőbb eleget te­gyen állammal szembeni köte­lezettségeinek. Szeptember 29- én két napi megfeszített, de jól megszervezett munka után mindkét gazdaságból leszállí­tották az utolsó kilókat is: a 96 illetőleg 50 tonna burgonyából. Sőt a jó termés azt is lehető­vé teszi, hogy még ennél is többet átadjanak a begyűjtő központnak. (A székelyudvar­helyiek előreláthatólag 40—50 tonnával adnak többet.) A burgonya osztályozása, szállítása természetesen sok munkaerőt lekötött, a szedés üteme mégsem lankadt. A kö­vetkező két napon, ha kitart, a­ jó idő, egészében végeznek a burgonyaszedéssel. BALÁZS ANDRÁS Tavasszal, valahányszor Csík­ból Székelyudvarhelyre utazik az ember, mindig irigykedik egy kicsit. Hogyne, mikor Csíkban még lucskosak az utcák, még szívesen viselik a télikabátot, Udvarhely mezei felett már ví­gan dalol a pacsirta, kankalint szednek a gyermekek, zsírosan számlik a föld, vidáman dolgoz­nak a vetőgépek. Korábban ta­­vaszodik, mondjuk. Korábban végeznek a tavaszi mezőgazda­­sági munkákkal. Azt várhatnók ezek után, hogy amennyivel ko­rábban végeznek, mint a csí­kiak, vagy gyergyóiak, annyival hamarabb történjen a betakarí­tás és az őszi vetés is. Sajnos, nem így van. Az őszi betakarí­tási és vetési munkálatok — ha gazdaságonként adódnak is kü­lönbségek — eléggé megkéstek. KÜLÖNLEGES RITMUS Homoródalmáson az úgyneve­zett „jelentés-füzetet“ nézeget­jük. Sokmindenre fényt vet. Bur­gonyaásás kezdete szeptember 15, teljesítmény 0,40 hektár. U­­tána szünet szeptember 27-ig, majd 29-én megjelenik négy hek­tár. Begyűjtendő­­terület 83 hek­tár. Még furcsább a talajelőké­­szítési rovat. Szeptember 3-i be­jegyzés: 5 hektár. Szilárdan tart­ja magát szeptember 15-ig, ekkor újabb öt hektár jelenik meg. És öt naponként újabb öt hektá­rok. A vetés sem különb. Úgy lát­szik, várták, hogy az öt hektárok kissé összegyűljenek, mert csak szeptember 27-én vetettek 15 hektárt. Ez máskülönben összes vetésük. Nincs mit magyarázni ezen a néhány adaton. Maguk helyett beszélnek a patópálos­­kodásról. Kérdeni sem kérdezünk semmit. Gondoljuk, elvégzik a megyei mezőgazdasági vezérigaz­gatóság illetékesei. Talán éppen maga a vezérigazgató. NYOLC TRAKTOR... ÉS KI VEZETI AZOKAT? Tulajdonképpen kilenc traktor van Karácsonyfalván, de ez mit sem változtat az alcím lényegén, mert csak nyolc dolgozik. A ki­lencedik az az S-400-as. Leltáron szerepel, de defektesen pihenget. A fennmaradó nyolc közül négy darab gyengécske UTOS 27-es. A nyolc traktorvezetőből (hiába lenne hibátlan a kilencedik trak­tor, úgy sem lenne, ki vezesse, talán ezért is nem javítják meg a gépesítők) négy tapasztalatlan fiatal. Ráadásul meglehetősen nehéz a talaj, többször kell tár­csázni. Ilyen műszaki ellátott­ság mellett, csoda-e, ha­ egy hek­tor egy nap alatt csak egy hek­tárt tud szántani? A 220 hektá­ros vetési tervből még semmit nem végeztek. Felszántottak 71 hektárt, vetésre előkészítettek 34- et. Talán bírálatot érdemelnek a gazdaság vezetői is, de segít­ségre is szükségük van, főleg mű­szaki segítségre. SOK AZ ASZTAG Mármint Oklándon. Egyetlen 900-as cséplőgép próbál megbir­kózni velük. Csépel, amit tud, de úgy néz ki, Oklándon most raktak életükben először aszta­­got, mert ilyet még a leggyakor­latlanabb embertől sem várnánk. Ottjártunkkor egynek éppen az alja felé tartottak. Feketék, ned­vesek, büdösek a búzaszemek. Fenékig ázott az asztag. Hogy még mindig csépelnek? Igen, mert a kombájnokat nem vették igénybe, aratgattak kissé ráérő­sen. Most hajráznak. Homoród­­szentpál kisegíti őket cséplőgép­pel, lassan felszabadulnak a te­rületek is (315-ből 192 szabad). Felszántottak 121 hektárt, elve­tettek 29-et. NEM GOND A CSÉPLÉS, inkább a lóhere Az Oklánddal szomszédos Ho­­moródszentpálon a kalászosok mintegy 80 százalékát kombájn­nal aratták. Ezért jelentik büsz­kén, hogy már elfeledték a csép­­lést, de bizony gondot okoz a ló­here. Homoródszentpál híres a lóheremag termesztésről. Százez­reket jövedelmez ez az üzemág a gazdaságnak, de az idén baj lesz. Az esőzés leverte, kasza­hegyen kell felszedni. Majd csak megbirkóznak vele. Pillanatnyi­lag a vetéssel vannak elfoglal­va. És szó mi szó, lehet is gond­juk ... összevetési tervük ezen az őszön 700 hektár. Területei­ket igyekeznek gyorsan felsza­badítani. A 70 hektár burgonya- BOGOS SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Fokozni kell az ütemet a homoródmenti gazdaságokban a A szakszervezetek Csíksze­■­reda városi tanácsának kez-T , ,­deményezéséből hasznos ta­pasztalatcserét tartottak a me­gyeszékhelyen. Részt vettek a brassói 5-ös számú építkezési tröszt és*# Hargita megyei épít­kezési-szerelési vállalat Csíksze­redái munkatelepeinek vezetői, mesterei, normatorai brigád- és csoportvezetők. A tapasztalatcse­rén népszerűsítették és megvitat­ták a Csíkszeredai gyapjú fonoda munkatelepénél elért sikereket a globális akkord bérezési forma alkalmazásában. Ez a megbeszé­lés szervesen illeszkedik be azok­nak az akcióknak a sorába, me­lyeknek célja a szóbanforgó bére­zési forma 80 százalékos kiter­jesztése megyénk építkezési mun­katelepein. 2 Új klubhelyiséget rendez­nek be a gyergyószentmik­­lósi „Gyilkostó“ kisipari szövetkezet székházában. A régi klubhelyiség felszereléseit külön­böző társasjátékokkal bővítették: Sakk, romi ,minirex stb. A szö­vetkezet gazdag könyvtára is itt kap helyet. Az új helyiség létesítése megkönnyíti az október elsején kezdődő cipész és kőmű­ves tanfolyamok zavartalan lefo­lyását is, valamint a szövetkezet szórakozni vágyó fiataljai szabad­idejének kellemes-hasznos meg­szervezését. A Javában folynak megyénk néhány helysége villanyhá­lózatának nagyjavítási mun­kálatai. Csíkszentkirály főútvona­la mentén a faoszlopokat beton­nal, a közvilágítási villanykörté­ket pedig korszerű lámpákkal he­lyettesítik. A munkálat értéke 45 000 lej. Megtörténtek már az előkészületek Csíkszentimrén is egy hasonló, 600 000 lej értékű munkálathoz, hogy még a mai nap folyamán hozzáfoghassanak. A Székelykeresztúr zónában lévő Gagyon az alacsonyfeszültségű hálózat keretében folyik hasonló tevékenység. Ez utóbbi értéke el­éri a 360 000 lejt, s még az év vé­ge előtt átadják rendeltetésének a felújított áramszolgáltatási kör­zetet. JÉGKORONG. A Budapest-vá­­logatott és Csíkszeredai Lendület között tegnap délután lezajlott találkozón 6—3 (3—1, 1—0, 2—2) arányban a vendégcsapat győzött. Góllövők: Bodor, Palla, Erős, Ga­lambos (2), Závori, illetve Balló, Osváth, Csiszár. IIIHIII III IlIlISI 3!IBBI­­I lit ..fin ■inni I IMI Inav­ mum il IIIII VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK / A hanyagság, felelőtlenség következtében Kicsírázott szalmabálák A Homoródmentén utazónak é­­pületes látványban lehet része ha megpihen az almási mész határá­ban. Már senki nem emlékszik pontosan, mikor is jártak kombáj­­nak a szántóföldön, meddig he­vert préseletlenül a szalma, de hogy a szalmatáblák milyen hosz­­szasan vesztegeltek a földön, ar­ról már bizonyság van. Kissé fur­csa még kimondani is, de igaz. Csíráznak a szalmabálák. Azaz a bennük maradt búzaszemek. Már­pedig ehhez időre van szükség. Nem is kevésre. Homoródalmásnak társa is a­­kadt. Homoródszentmárton. Ná­luk is zöldellnek a szalmacsomók, de ők még most sem igyekeznek összehordani. Talán csak­ akkor kezdenek hozzá, mikor már a traktor nem tud szántani. Hányszor elmondjuk valamiről, „ez nem Csáki szalmája“. Nem tudom az a hajdani Csáki végül is hogyan oldotta meg a szalma­­herdálók ügyét, de arra már iga­zán kíváncsi vagyok, hogy a me­gyei mezőgazdasági vezérigazga­tóság vagy a termelőszövetkezetek megyei szövetsége kivel fogja megfizettetni a kárt. Vagy ismét születik egy szólásmondás és ezzel elintézünk mindent.? Várjuk mindkét szerv és az illető gazda­ságok vezetőtanácsainak válaszát. ERDÉLYI ZSOLT Valaki a kopár hegyeket beültetettnek álmodja gol. Ma­jo0né odor Számoljon uram ! A Fruktex­­port egy kiló feketeribizlit hét le­jért vesz át. Egy bokor termése pedig normális évben 5—6 kiló. Száz bokor jövedelme hozzávető­legesen 3500—4000 lej. S mindez kevés befektetéssel. S nem isme­rek olyan csángó családot, ahol évente­ ez a jövedelem ne fogna gól. Ha az ember bort készít be­­lég nagyobb haszonra tehet Az adó pedig minimális... Todor Gyula, Gyímesfelsőlokon ’ postamester. Szolgálati időben, mint bármely, hozzá hasonló em­ber, becsülettel végzi a munkáját. Újságelőfizetőket szervez, mozgó­sít, csomagot ad ki és vesz fel, egyszóval végzi a megszokott, na­pi rutin­munkát. De a szolgálati idő elteltével, vagy szabadság a­­latt, szerelmének, a kertészetnek él. Ebben sem lenne semmi külö­nös, ha történetesen nem gyimes­­felsőloki lenne, ahol több a kő, mint a termőföld, az ekcél nem egyszer csorbul ki az arasznyi termőtalaj alatt alvó sziklákon. És mégis, Bodor Gyula kertjében o­­lyan besztercei szilva terem, ame­lyet a legmodernebb nagyüzem is irigyelhetne... A kert mindössze huszonnégy ár. Kétszázhatvan bokor, fekete­­ribizli, száznál több szilvafa, al­ma, körte, zöldség és pityóka terem itt a négytagú család részé­re. Mondom, mindez huszonnégy áron. De jut itt hely faiskola szá­mára is. Nemrégiben kérte fel egy olténiai állami gazdaság•­ szál­lítana nekik tízezer darab fekete ribizli dugványt. Tízezer egy éves bokor. Csak szabaduljon fel a kert. .. Huszonnégy ár ésszerű gazdál­kodás. Huszonnégy ár holg. De olyan hobg, amely pénzt hoz a házhoz. És a gyímesekben nincs olyan ház, nincs olyan kert, ahol, ne lenne legalább ennyi terület, amely pénzt hozhatna a házhoz. Nem beszélve a völgy két oldalá­ról, a kopár, legelőként nyilván­tartott területekről, az erodált dombokról, hegyekről. Nem árak­ról van szó hanem hektárok szá­zairól. .. — Ha egy gyűlésen részt vettem, S ha lehetőség adódott, mindig e­lőhozakodtam a javaslattal. Léte­sítsen a község egy faiskolát a feketeribizlinek. Én irányítanám. Ültessük be ezeket az oldalakat, a kerteket, az udvarokat. Min­dig meghallgattak, mindig feljegyezték. Csupán három­év kitartó munkára lenne szük­ség. A harmadik évben már jö­vedelem is van ... S akármilyen család legyen itt, elférne az a többlet kereset. Én szívesen segí­tek bárkit. Szakkönyveim van­nak, ismerem már a „mesterség" részleteit is... beszél Bodor Gyula, mintha csak magának mondaná a fentieket, miközben az áttetsző, ínycsiklandó nedűt szürcsöljük. Különös íze van a felsőloki Bo­dor Gyula „szőlősgazda" borának. Szakszerűen kezelve, megadta a módját. Hiszen biztosra veszem, hogy hasonló termékektől annyi­ra meg lehet különböztetni, mint mondjuk a Küküllőmenti bort a Murfatlartól. Mondjam azt, hogy márka. Nem rég vittek el belőle a marosvásárhelyi orvostudomá­nyi intézethez. Nem is akármilyen céllal. Gyógyszerként is használ­hatják majd egyszer. Mindezek után, magától jön a kérdés is. Mi­ért csak Bodor Gyula kertje ve­tekszik a „paradicsommal“ Felső­­lokon, amikor az egész völgy az­zá lehetne .. . Hisz, amint a szak­könyvek írják, a fekete ribizli bírja a gyímesvölgyi talajokhoz hasonlókat, sőt az erózió ellen is jól használható kultúrnövény. Nem naiv álmok ezek, nem is világrengetőek. S ha az előbbi összehasonlítás a szőlővel egy ki­csit túloz is, megfelelő arányok­ban nem alaptalan és indokolha­tó. Hisz a példa ezt bizonyítja. S egy évtized elteltével miért ne le­hetne úgy emlegetni a gyímesi feketeribizlit, mint a cotnari sző­lőt, a gyímesi feketeribiz­li bort, mint a tokai sző­lőbort. .. Miért ne lehetne Gyímes is egy márka ? Mon­dom, nem szőlőbor, de feke­­teribizli. Ha túloz is az összeha­sonlítás... Nem megvalósíthatatlan álom. Bodor Gyula, felsőloki pos­tamester a gyakorlatból kiindul­va álmodja beültetettnek a gyí­mesi kopár hegyoldalakat. S azokra ráfér egy ilyen álom... FERENCZ S. ISTVÁN Nicolae Ceausescu elvtárs az oktatásnak az élettel és a termeléssel való szoros kapcsolatáért, a tanuló ifjúságnak a munka és a szocialista eszmények szellemében történő neveléséért tett munkalátogatást több fővárosi különböző fokozatú iskolában Nicolae Ceauşescu elvtárs, Du­mitru Popa, Leonte Răutu, Şte­fan Voitec, Miron Constantines­­cu, Miu Dobrescu elvtársakkal együtt szeptember 30-án, csütör­tökön délelőtt látogatást tett több fővárosi elemi és szakmai isko­lában, általános illetve műszaki líceumban. A párt- és államvezetőket a látogatásra elkísérte Mircea Ma­­liţa oktatásügyi miniszter, Dan Marţian, a KISZ KB első titkára, ifjúságügyi miniszter, az oktatá­si hálózat több vezető kádere és szakértője, párt- és állami ak­tivisták. A pártfőtitkár látogatása a tanév kezdetén a különböző pro­filú iskolákban ismételten bizo­nyítja, milyen nagyra értékeli pártunk és államunk az iskolát, s annak dolgozóit, milyen nagy és kitartó gondot fordít az okta­tás fejlesztésére és tökéletesíté­sére, az oktatásra, amelynek ma­gasztos feladata a szocializmus nemes eszményeinek szellemében munkára és életre nevelni az ifjú nemzedéket. Nicolae Ceauşescu elvtársnak és a többi párt- és államvezető­nek a különböző területeken dol­gozó munkaközöségekben tett gyakori látogatása szerves alkotó része lett dolgos hétköznapjaink­nak, s ékesszólóan juttatja kife­jezésre szocialista társadalmunk demokratizmusát, a nép és a párt közötti tartós kapcsolatokat. Az, amit mi egyszerűen a párt­­főtitkár munkastílusának neve­zünk, lényegében a pártfőtitkár­nak azt az állandó törekvését je­lenti, hogy a helyszínen vizsgál­ja meg, hogyan válnak valóra a X. kongresszus határozatai, azt a törekvését, hogy gyümölcsöző párbeszéd keretében állandóan tanácskozzon az anyagi és szel­lemi javak létrehozóival, új lá­tóhatárokat, új távlatokat nyis­son a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom megteremtésé­nek útján való haladásunk előtt. Mindezek fényében került sor a tegnapi munkalátogatásra is, ami módot nyújtott arra, hogy felmérjék, milyen eredményeket értek el az oktatásnak az élettel, a termeléssel való összekapcsolá­sára adott útmutatások teljesíté­sében, a műhelyiskolák tevé­kenységében, abban, hogy az e­­gész iskolahálózatot a munka i­­gazi amfiteátrumaivá változtas­sák és a legmagasabb szinten fejlesszék tovább az oktatást. S ezt annál is inkább, mert az idei tanévben az RKP KB Titkársá­ga úgy határozott, hogy az isko­lákat, minden fokon, konkréten és közvetlenül támogassák azok az ipari, mezőgazdasági, fogyasz­tási szövetkezeti és kisipari szö­vetkezeti termelési egységek, a­­melyeknek feladatuk ellátni az iskolaműhelyeket gépekkel, fel­szerelésekkel, készülékekkel, szerszámokkal, s feladatuk u­­gyanakkor biztosítani a szakmai műszaki támogatást is. Íme, mi­lyen széles körű és nagyszerű feladat áll oktatásunk előtt an­nak érdekében, hogy az iskolák­ban és a líceumokban az ifjúsá­got a munka szellemében nevel­jék, hogy az ifjúság bármely te­rületen alkalmas legyen a mun­kára, s megértse, hogy minden, a társadalom számára hasznos munka tiszteletre méltó.­­ A párt- és államvezetők látoga­tása a Giurgiului úti energetikai ipari líceumban kezdődik. Mint ismeretes, ezek a szakiskolák jól meghatározott szerepet töltenek be az általános iskola utáni ok­tatási rendszerünkben, mert első­sorban itt képezik ki a középfokú kádereket nemzetgazdaságunk összes ágai számára. Ezek az isko­lák, amelyekben a fiatalok az é­­rettségi bizonyítvánnyal egyide­jűleg konkrét szakmai képesítést nyernek, nagy elismerésnek ör­vendenek a tanulók részéről, amit az is bizonyít, hogy egyre na­gyobb számban jelentkeznek a felvételi versenyvizsgákon. E szaklíceumok első végzettjei, akik e nyáron már a termelésben d­ol­­goztak, munkájukkal bebizonyí­tották ennek az oktatási formá­nak a hatékonyságát. A líceum bejárata előtt Nicolae Ceauşescu elvtársat Octavian Groza villamosenergia-ipari mi­niszter, a tanszemélyzet és nagy­számú tanuló fogadja; lelkes él­jenzés közepette virágokat nyúj­tanak át a párt főtitkárának. Az épület homlokzatán hatalmas pannó felirata hirdeti „Üdvözöl­jük körünkben, szeretett Nicolae Ceauşescu elvtárs !“. Alexandra Moşu tanár, a líce­um igazgatója tájékoztatja a ven­dégeket az általa vezetett intéz­mény tevékenységéről. Megemlíti, hogy a líceum nappali és esti tan­folyamain jelenleg 768 növendék tanul, felkészülnek arra, hogy a szí (Folytatás a 4. oldalon) A műszaki önellátásról Saját erőből, olcsón dolgozva alkotni. Igen, mert társadalmunkban a munka al­kotás, megköveteli — függetle­nül a beosztástól — az anyagi javak előállításának folyamatá­ban az öntudatos, többet-jobbat tenni akaró, aktív részvételt. A sokasodó feladatok példamutató teljesítése ma már elképzelhetet­len a felelősségteljes helytállás, az önmagunk iránt támasztott igények mércéjének egyre ma­gasabbra való emelése nélkül. Nap mint nap találkozunk, meg­valósításokkal, sikerekkel, ame­lyek azt példázzák, hogy me­gyénk dolgozóinak nagy része egyre következetesebben, kitar­tóbban törekszik az eredmé­nyek megjavítására. Mondhat­nánk úgy is, hogy megszoktuk, természetesnek tartjuk azt a mé­lyen emberi magatartást, ame­lyet munkaközösségeink felada­taik elvégzése iránt tanúsítanak. A székelyudvarhelyi Élelmi­­szeripari felszereléseket gyártó vállalatban is — megyénk egyik élenjáró ipari egysége — szép, nemes hagyományai vannak a gyár fejlődése, a termelés sorsa iránt viseltetett magatartásnak. Ez a felelősségtudat az évek során sokféleképpen megnyilvá­nult : az egykori kisipari szövet­kezetből korszerű gyárrá nőtte ki magát az egység, s ez elsősor­ban a munkaközösség fáradha­tatlan, lelkes erőfeszítésének kö­szönhető. Számos példa bizo­nyítja, hogy nem vártak nóga­tásra, kívülről jövő segítségre, hanem saját erejükből igyekez­tek megoldani jónéhány műsza­ki, szervezési és egyéb problé­mát. Nem túlzás azt állítani, hogy sikereik titka mindenek­előtt ebben a viszonyulásban rejlik. A vállalat arcéle sajátos, jórészt egyedi termékeket állítanak elő, közülük nem egynek itt kezdték meg a gyártását is. Más szóval úttörő munkát is végeztek. Szép, hálás, de egyben nehéz feladat megbirkózni ismeretlen műszaki problémákkal, helyileg megte­remteni az új termékek gyártá­sának anyagi bázisát. Ilyen vo­natkozásban az utóbbi időszak­ban figyelemre méltó megvaló­sításokat értek el. A termelőfolyamat égetően szükségessé tette különleges csi­szológépek működtetését. Igen ám, de olyant amilyenre itt szük­ség lett volna, a hazai üzemek nem állítanak elő. A műszaki önellátás eredményeként elké­szült 12 középfrekvenciás csiszo­lógép, így sikerült kiküszöbölni a hegesztési felületek kézi csi­szolását, a művelet termelékeny­­sége háromszorosára emelkedett, s ez jelentős viszonylagos mun­kaerő megtakarítást eredménye­zett. Hozzá kell fűznünk azt is, hogy a berendezés elkészítése 1300 lejbe került, míg egy töb­­bé-kevésbé hasonló csiszológép ára 1800 lej. A közeljövőben ú­­jabb 10—12 ilyen típusú „házit" csiszológépet állítanak elő. A sörösüveg-szállító drótreke­­szes ládák készítésénél nehéz­séget okozott, hogy a drótvégek összehegesztésére alkalmas be­rendezéssel nem rendelkeztek. Az oxigénes hegesztés pedig túl költségesnek és kényelmet­lennek bizonyult. A hagyomá­nyos hegesztő transzformátor elmés átalakításával végül is si­került előnyös megoldást talál­niuk. Most egy új berendezést készítettek, amely alkalmas lesz a hulladékcsövek összehegesz­tésére is, így hasznosítani lehet az évi 15—18 000 kg hulladéknak hozzávetőlegesen­­ 60 százalékát. Hogy milyen jelentősége van az 5000 lej értékű berendezésnek ? Elég megemlítenünk, hogy az ál­tala értékesíthető hulladékcső­­ből kb. 250 különböző típusú fémszekérkét gyárthatnak le.­­ Az új öntöde részére nemrégi­ben, helyi erőforrásokból szárí­tó kemencét és homokszitáló be­rendezést helyeztek működésbe. A kis anyagi ráfordítással ké­szült berendezések gyakorlati haszna igen jelentős, hiszen szá­mottevő mértékben járulnak hozzá a munkakörülmények és az öntvények minőségének a megjavításához a létszám növe­lése nélkül. Jelenleg a kivitele­zés szakaszában van két olvasz­tó kemence, amelyeket a színes fémek öntésénél fognak használ­ni. Bronzöntésre gyakran szük­ség van, s ezt eddig helyileg nem lehetett elvégezni. Az itt készülő kemencék működésbe helyezése révén jobb körülmé­nyek között, operatívabban te­hetnek eleget a feladatoknak, nem kell többé Vlahicára vagy Csíkszeredába utazgatni az ön­tés elvégeztetéséért, nem beszél­ve a költségek csökkentésének a lehetőségéről. A jelenlegi ötéves terv tág perspektívát nyit a vállalat e­­lőtt. S már 1972-től, a nagyszabá­sú fejlesztési program kereté­ben, a vállalat munkaközössége fog előállítani egy egész sor szükséges gépi berendezést, így az új horganyzó műhely mellék­berendezéseit (mosó, savazó stb.) teljes egészében itt gyártják majd. Hasonlóképpen a kovács- és hőkezelő műhely mellékbe­rendezéseit is. Ezek kivitelezésé­nek műszaki terveit is a vállalat szakemberei dolgozzák ki. Meg­tisztelő, merőben új, és bonyo­lult, nehéz feladat ez. Még ala­posabb, körültekintőbb tevékeny­ségre kötelezi az egész munkakö­zösséget. Tennivaló, lehetőség még bőven akad, mert mint Fá­bián István főmérnök is elmon­dotta, az a tény, hogy a 10 év­vel ezelőtti 45 százalékos mun­kafolyamat gépesítési foka je­lenleg 60 százalékra emelkedett (s ez jórészt a műszaki önellá­tásnak köszönhető), nem adhat megelégedésre okot, nem jelent­heti azt, hogy nem szükséges fo­kozni, elmélyíteni az eddigi tö­rekvéseket. HECSER ZOLTÁN Ez történt a nagyvilágban • A Kínai Népköztársaság kikiáltása 22. év­fordulójának alkalmából a Kínai NK külügymi­nisztériuma csütörtök este fogadást rendezett az Országos Népi Gyűlés nagytermében.­­ A Biztonsági Tanács szerda esti ülésén meghallgatta a Szenegál, illetve Guinea elleni portugál agresszióval kapcsolatos helyszíni jelen­téseket és néhány napon belül dönt az ügyben. 0 A chilei kormány átvette az ország telefon­­társaságának valamennyi részvényét s egy kor­mánybizottság ellenőrzése alá helyezi a társaság egész tevékenységét. 0 A dél-vietnami hazafias erők újabb nagy­szabású támadásokat intéztek a saigoni csapatok hadállásai ellen, jelentős veszteségeket okozva az ellenségnek.­­ Az argentínai Általános Munkaszövetség a megélhetés drágulása és a munkanélküliség nö­vekedése elleni tiltakozásul 24 órás sztrájkot szervezett, amelyben a munkások mintegy 90 százaléka vett részt. 'íbifotecü ©răşeneascci __________Gfaeergfot»’: i_________L

Next