Hargita, 1971. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1971-10-28 / 257. szám

1. OLDAL HARGITA JEGYZETE­KKIEMELTÉK... A televízió múlt heti ifjúsá­gi adásának riportere az Ok­tatásügyi Minisztérium folyo­sóiról indul el és mindegyre oda tér vissza, a várakozó, u­­natkozó fiatalok közé, akiket egyetlen gondolat foglalkoztat: elkerülni arról a helyről ahová kinevezték őket. Elkerülni va­lahová jobb helyre, valahová könnyebb helyre. S közben ne­vetségessé válnak,, amint frázi­sokat puffogtatnak, a munka­szeretetről, hivatástudatról. A laikus is észrevehette, szó sincs ilyesmiről. A cél: bekerülni valamilyen „könnyebb“ mun­kahelyre, lehetőleg a főváros­ba, vagy valamelyik nagyobb városunkba... Nem hiszem, hogy akadna bárki, akit a látott riport ne késztetne állásfoglalásra. Ha csupán egy fejcsóválás erejéig is... Embere válogatja. Külö­nösen dühítő az egész ügy a­­zokra nézve, akik lépten nyo­mon beleütköznek a hasonsző­rű esetekbe. Sokan várnak a készenre, sokan választják a kényelmesebbik megoldást, so­kan futnak a nehezebbik elől. S akinek sikerül ez, boldognak érzi magát, pedig a fordítottja sokkal emberibb... Itt vannak például a gyímesi községek. „Nem sokáig bírják itt ki“. Az utóbbi években a­­zonban megállapodtak egy jó­­néhányan az odahelyezett ta­nárok közül. Igaz, egynéhá­­nyuknak szülőföldje is. .. Ma már jó néhány szakképesített, kitűnő tanár tanít a gyimesi iskolákban. És örvendenek minden újonnan érkezőnek. Örvendenek, ha egy szakképe­sített tanár kerül oda. Nyere­ség már az is, ha valaki csu­pán két-három évet ül ott, ki­várja a törvényes időt, a vég­legesítésig. De mi tévő legyen egy iskola igazgatósága, mi té­vő legyen, ha egy újonnan ér­kezett, fiatal végzettet, se szó se beszéd, a felettes szervek „kiemelnek“. Pedig örvendtek, hogy végre egy szakképzett fi­zikus kerül az iskolához. Az ö­­röm azonban nem tarthatott sokáig, mert állítólag egy má­sik iskolánál nagyobb szükség van a „kiemeltre...“ Pedig sokszor kiderülne, hogy nincs nagyobb szükség, csupán köze­lebb van a városhoz, vagy ör­dög tudja mihez... Nincs semmi törvénytelen a dologban. Csupán elgondolkoz­tató maga a tény. Mert emel­tek ki eddig is embereket s ez­után is fognak, de ritkán „e­­meltek ki“, szakkifejezéssel él-­ ­­ ve „detaláltak“ olyan kádert, aki fél éve végezte a főiskolát s alig egy hónapot dolgozott a katedrán. És egyáltalán, ki hi­vatott eldönteni, hogy hol van nagyobb szükség az emberekre, Gyímesen-e vagy Csíkszeredá­ban, a Sólymosokban vagy Szenttamáson, a végvárakon vagy a központokban — hogy ne példálózzunk tovább. Egy ember társadalmi hasznosságát egyáltalán meghatározhatja-e a földrajzi kritérium ? És különben is... „Vitézek, mi lehet szebb dolog a végek­nél. ..“ — írta valamikor a köl­tő. .. De ki gondol ma ezzel ? Azt hiszem sem az, akit „kiemel­tek“, sem azok, akik „kiemel­nek“. .. FERENCZ L. ISTVÁN is Az igazság Társadalmunk törvényei és eti­kai szabályai megkövetelik min­den egyes állampolgártól a kor­rektséget, az őszinteséget, érveik megalapozottságát és nem utolsó sorban egymás megbecsülését, tisztelését. Előfordulhat, hogy ilyen vagy olyan okok miatt sze­mélyi vagy jogi konfliktusokra kerül sor, s kapcsolataikban be­álló nézeteltérések, véleménykü­lönbségek rendeléséért a jogügyi szervekhez fordulnak. Így történt ez Jánó István, csíkszeredai Coş­­buc utca 59/a szám alatti ház tu­lajdonosa és annak lakója Ko­vács József között is. A tulajdo­nos vélt érveire, jogaira és okai­ra hivatkozva kérte a lakó kila­koltatását, valamint a lakbérkü­lönbség kifizetését. A lakó­ ellen­érveket szolgáltatott, s időközben panaszos minőségben a szerkesz­tőségünkhöz is fordult. Ez akkor történt, amikor a megyei törvény­szék már letárgyalta a fellebbe­zést és a törvényesség szellemé­ben bizonyos módosításokat hatá­rozott a városi bíróság döntésé­vel szemben. így, helyet adott Jánó István bizonyos anyagi kö­veteléseinek, elrendelte a falszín lebontását, a latrina elköltözteté­­sét, a használt terület korlátozá­sát, de nem értett egyet a kila­­koltatási kéréssel. Ugyanakkor megállapította a ház javításának sorrendjét, időtartamát és elren­delte, hogy a lakó köteles a meg­állapított időre kiüríteni az épü­let helyiségeit. Erről,­ az utóbbi, döntésről Kovács József illetve felesége nem tájékoztatta A házi­gazda című cikkünk szerzőjét, pe­dig a döntés már abban az idő­pontban végre is volt hajtva, így persze hamis fénybe helyezte vi­szályukat, elferdítette a valóságot, mondhatni kihasználta munka­társunk jóhiszeműségét. Nem térünk vissza sem a cikkben foglaltakra, sem a két fél jogi vi­szályára. (Egyébként a dosszié több mint 100 lapot tartalmaz, nem beszélve a sok-sok levele­zésről, szakvéleményezésről s a tárgyalások halasztásáról). Ez e­­setben az is kevésbé érdekes és fontos, hogy ki és milyen érveket hozott fel a törvény előtt, hogyan próbálta fenntartani álláspontját, hisz az ilyen ügyekben az egye­düli hivatott és szakavatott szerv a törvényszék, amely a tények, a bizonyítékok alapján a törvények figyelembe vételével hozta meg mindkét félre egyaránt kötelező döntését. Ez ellen fordulni pa­­naszkodással­, részrehajlással, szűklátókörű, egoista vélemé­nyekkel vagy esetleg más hivata­los szervek tévútra ■ vezetésével, helytelen informálásával, nem le­het. A late -viscont armkoiy ellaall­­gatta a megyei törvényszék dön­tését és annak végrehajtását nem járt el korrektül, így végülis Jánó István idős tanítót erkölcsi bán­­tódás érte, a valóságnak nem megfelelő fénybe helyezve. Mind­ezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy mindannyian tanulhassunk belőle: az igazság előbb-utóbb kiderül. A jóhiszemű­ség egyik fél részéről feltételezi az őszinteséget, az elvszerű nyílt álláspontot, a másik fél részéről is, s aki ez ellen vét, vét társa­dalmunk etikai szabályai ellen is, megfeledkezik állampolgári fe­lelősségtudatáról. HECSER ZOLTÁN előbb — utóbb kiderül Megszoktuk, hogy a postásokról... Igen, megszoktuk, hogy a postásokról csak rosszat mond­junk. Hiszen ki más lenne a hibás, ha késve érkezik az új­ság, ha elkallódik egy-egy le­vél ?! De vajon köteles-e mes­­terdetektívet játszani a postai kézbesítő Székelyudvarhely új, Sziget utcai lakónegyedében ? Mert nemhogy a leveleslá­dák hiányoznak az ottani tömbházakban, de gyakran még a lakosztály jelzés is. Ar­ról ne is szóljunk, hogy olykor magát a lakót is zavarba hozza a sok A, B, C, D... stb. jelzése a háztömböknek. Ilyen körül­mények közepette nehéz , és igazságtalan volna a kézbesítőt vádolni hanyagságért, nemtö­rődömségért, ha egy-egy postai küldemény elkallódik vagy visszatér feladójához. Ám téves volna azt hinni, hogy csupán a Sziget utcai ne­gyedben adódnak nehézségek a címzettek felkutatásában. Az új családi házak építői-tulaj­donosai is megfeledkeznek ar­ról, hogy időben gondoskodja­nak házszámokról. Hasonló­képpen példálózhatnánk a Csere utca feletti lakóházak­kal is. Az utóbbi időben mutatós zománcozott utcajelző táblák tanúskodnak a municípiumi néptanács sok mindenre kiter­jedő figyelméről. Örvendetes volna viszont, ha ezek felsze­relésével egyidőben — az utca- és lakóbizottságok legközvet­lenebb bevonásával — akciót indítana a házszámok, leveles­ládák. .. és postások érdeké­ben is. BALÁZS ANDRÁS Az agitációs gádok - mint a politikai tömegnevelő eszközei (Folytatás az­­ oldalról) nincs kialakulva gyárainkban, ü­­zemeinkben, falvakon és váro­sokon egy törzsgárda, amelyre mindig lehet számítani. Így az­tán az az áldatlan helyzet adó­dik, hogy ad hoc szereplőkkel kell dolgozni, hogy a résztvevők mindig mások. Ez pedig — két­ségtelen — a minőségi munka kárára megy. — Nagyon fontos kérdés: mit, kinek és hogyan mondunk el? Amint azt egy másik felszólaló mondotta : nem elég bátrak ezek a brigádok nevükön nevezni a „gyereket“ konkrétan mutatni rá a hibákra s azok okozóira, lett légyenek bármilyen funkcióban az illetők, így aztán az általá­nosságba való vagdalkozásnak nincs meg a kellő hatása. Több gondot kell hát fordítani a tar­talomra. Mert elsősorban ezen van a lényeg, s aztán a formán, a „mű­vészin“. A Népi Alkotások Központi Házának instruktora — próbál­ván összegezni az elmondottakat, nagyon lényeges és fontos ténye­zőre hívta fel a jelenlévők figyel­mét : mindenekelőtt — mondot­ta — egy dolog legyen világos előttünk : az agitációs művész brigád elsősorban is nem színészi vagy énekesi, hanem politikai tömegnevelő munkát hivatott vé­gezni ! Mint ilyennek elsődleges feladata bátran állást foglalni minden rossz ellen és minden dicséretre méltó mellett. A fel­lépők nem színészek a színpadon, hanem politikai agitációt végző vélemény­­mon­dók.­ ­ Mindent összevetve : a sok véleményből amit leszűrhetünk, amit meg kell érteni . Szükség van az agitációs mű­vész brigádra. A jó brigádra! Márpedig, hogy magas színvona­lú is lehet egy-egy műsor, az most bebizonyosodott. Csak raj­tunk múlik az egész. Arra kell törekedni, hogy a legmegfelelőbb, hogy tehetséges emberek lépje­nek színpadra, hogy a műsor tar­talma bátor, állástfoglaló legyen — függetlenül attól, hogy prózá­ban vagy versben adódik elő ! A tartalomra való nagyobb súlyhelyezés viszont nem jelenti a művészi igény elvetését. A tar­talomnak és formának — lehe­tőleg — a legnagyobb összhang­ban kell lennie . Csak így, ezeknek a kritériu­moknak a betartásával, figye­lembevételével töltheti be a bri­gád hivatását , az eredményes politikai tömegnevelő szerepét. C­E­C takarékossági hét október 28-án a CEC ajánlja Hargita megye lakóinak. - AZ AUTÓNYEREMÉNYES BETÉTKÖNYVET: — évi 2 százalékos kamat — 5 000 lejes negyedévi egyenleggel negyedévenként sorsolás útján autót nyerhet. 1971-ben Hargita megyében 10 autót nyertek. - A NYEREMÉNYKÖTVÉNYT : — havonta nyeremény útján nyerhet looooo, 75 ooo, 56 000, 25 000 és 800—10000 lej közötti összegeket. A KAMATON KÍVÜL SZÉLES NYERÉSI LEHETŐSÉGEK VAN­NAK ! A LEGELŐNYÖSEBB TAKARÉKOSSÁGI FORMA A CEC ! F­IGYELEM Új hám készítését és javítását, szíjgyártó munkák elvég­zését vállalja a székelyudvarhelyi CIPÉSZEK kisipari szövetkezet szíjgyártó részlege (Köztársaság utca 54 szám.) A szövetkezet gyors és jó minőségű kiszolgálást biztosít. * (Folytatás az­­ oldalról) után sem jelent meg elegendő fiatal a közgyűlésen. Kászon község pártbizottságá­nak titkára . — Az eddigi községi KISZ tit­kárt beleegyezésünk nélkül ne­vezte ki a megyei KISZ bizott­ság küldötte. A közgyűlést pedig saját hibájából nem tudta össze­hívni. Le is kellett váltanunk az általa önkényesen kiválasztott titkárt. Sportélet, mely volt is, nem is, de most alig létezik Tarka ősz virul a Kászonok völgyében. Vasárnap délelőtt, csendes a falu, utcái néptelenek. Néhány gyermek álldogál a szö­vetkezeti bolt lépcsőin, sütkérez­nek a napon. A traktorok zúgása is rég, még hajnalban hallatt­­szott, amikor szántani mentek a mezőre. Csak a kocsmából hallat­szik hangos beszéd. Siheder le­gényke táblából a művelődési otthon előtt. — Nyitva-e a klub, kisfiú ? — Nem tudom. A főbejárat zárva. Hátrakerü­lök. Az épület mély csendbe bur­kolózik. Az udvar alján hosz­­szú épület, tekepálya. Magas szőke fiú állítja a bábukat. — Egyedül ? — Túl vannak a többiek. A pálya másik végén két játé­kost látok. — Hazajött vasárnapra ? Ráhibáztam — a szentmártoni líceumban tanul. A többiek is hetente ingáznak haza. A „válú“, melyen visszagurítja a golyót, elnyűtt, rozoga, végéről lecsüng egy deszka, akár a használt ci­pő talpa. A padlózat is régi már, egyetlen ép deszkáján indítják az elhasznált fagolyókat, melyek már nem is nevezhetők gömbö­lyűnek. Az épületnek is egyetlen ép fala van, — a hosszanti hát­fal. A többiből kihullott a tég­la, elavult deszkázata. — Versenyre járnak-e ? — Mi nem. Az idősebbek in­kább. — S maguk miért nem ? — Nincs, aki intézze. — Ki a sportfelelős ? — Nem tudom, van-e egyálta­lán... — Vagy négy éve, hogy nem volt tekeverseny. — Van annak tíz éve is. — Akkor ki irányította ? — Burista­ elvtárs. — Ő nem a művelődési tevé­kenységet intézte ? — De igen. Csakhogy ezt is ő szervezte. — Most a kultúrversenyeken sem nagyon szerepelnek... — Mi csak hétvégére jövünk haza, vagy még ritkábban. — Hallottam a megyénél, hogy hazafias munkát sem végeznek. — De igen. Itt kijavítottuk az ácsolást s ott elől a tetőt, már össze akart dőlni. Ezt a falat is rontják a gyerekek, helyre kéne hozni... Anyag kéne. — Nem tudnak szerezni ? — Nincs, aki foglalkozzon vele. — Megmondanák a nevüket ? Közölnénk véleményüket az új­ságban... — Nem fontos. Felnőtt férfi érkezik kerék­párral. — Na, ne szellőztesse meg új­ra ezt a széllelbélelt pályát! Ezelőtt három évvel is kitették az újságba. — mondja s megnéz, van-e nálam fényképezőgép. — Meg , kéne javítani — mon­dom. — Nem lehet, nincs aki — így a fiatalok. — Dehogynem lehet — mond­ja az idősebb s azzal elkerekezik. — Az öreg úgy látja, hogy le­het... — Nem olyan szenvedélyünk ez nekünk... ■— Dehogynem ! Neked nem az ? (A község fiataljainak köré­ben — az általános iskolásokat leszámítva — jelenleg egyetlen sportcsapat sem működik. Pedig „Valamikor jelentős játékerőt képviselő röplabdacsapata volt Kászonaltíz községnek, amely na­gyobb rendezvényeken is meg­állta a helyét“. A másfél éve tar­tott KISZ bizottsági gyűlés je­lentésében egyebet is olvashatunk „Nagy figyelmet kell fordítani a sportkönyvel rendelkező tagok számának emelésére... Igyekezni kell, hogy minden vasárnap le­gyen valamilyen sportrendez­vény“. Mindez csak szándék ma­radt.) Holtpont a KISZ tevékenység­ben Kétségtelenül, holtpontra ju­tott a községi KISZ szervezeti élet. Fokozatosan erőtlenedett te­kintélye Tagjainak száma is csökkenőben van. Egy 1969 ápri­lisi jelentés 180 tagot említ, ma csak 123 van. Ennek oka nyil­vánvalóan a megyeszékhely és a közeli Kézdivásárhely iparának fejlődése, mely „elszippantja“ a munkaerőt a kászonvölgyi fal­vakból. A szervezeti élet gyen­gülésének azonban egyéb okai is vannak. Két éve volt a legutóbbi közgyűlés, így emlékeznek a fia­talok. Az idén pedig — mint már említettem — egyetlen gyűlést sem tartottak (az iskolát kivéve!). Szinte nosztalgiával emlegetik az egykori megyei KISZ irányí­tót,­Kelemen elvtársat (Kelemen Ferenc, jelenleg Csíkszentmárton község pártbizottságának titká­ra), akitől „nagyon sok segítséget kapott a községi KISZ bizottság, akinek szívügye volt a kászoni fiatalok élete, sokat tartózkodott közöttünk, olyan irányítónk azóta sem volt." E szavakat Csatlós And­rás, a szeptember végén levál­tott községi titkár mondta. — Miért kellett őt megfoszta­ni megbízatásától ? — kérdem a községi pártbizottság titkárát. — Főképpen azért, mert rend­kívül elfoglalt ember: ő a ká­­szonújfalvi mtsz főmérnöke, a fa­lu pártbizottságának titkárhe­lyettese, a községi hazafias mun­kásgárda parancsnoka, de egyéb­ként sincs módjában összefogni a községi fiatalok tevékenységét, mert a községközponttól öt kilo­méterre lakik és dolgozik. Az a tény is fennáll azonban, hogy nem kapott kellő segítséget a helyi szervektől, még kevésbé a megyei KISZ-bizottságtól. Az utóbbi viszont nem tűnik idei ke­­letűnek. Az 1970. december 20-i jelentés, amely az előző két év tevékenységét elemezte, a követ­kezőket rögzíti : „A községi bi­zottság kevés segítséget kapott a megyei KISZ-bizottságtól, mivel az aktivistákat állandóan cserél­ték vagy pedig a kiküldött nem volt hajlandó a község területén több ideig maradni.“ Milyen tevékenységet végeztek ebben az évben? Két író-olvasó találkozó és egy előadás — közli Csatlós András. Az idei tevé­kenységi tervben lapozva, nem tűnik épp ilyen szegényesnek az elvégzett rendezvények sora. Három színdarabot mutattak be a télen, sikeres találkozó a párt­titkárral, szimpozion (kettő is) az iskolában, szakmai megbeszélés a főmérnökkel s az állatorvossal. „Aki tud, az nyer“ verseny az öt­éves terv megvalósításairól, át­adták a vállalt gyógynövény­mennyiséget, megtartották a két iskolacsapat között a futball­meccset. Miért nem beszélt hát ezekről a munkaterv áttekintése előtt a KISZ titkár? Mert mind­ezeket a tevékenységeket vagy az iskola KISZ alapszervezete, vagy pedig a községi pártbizottság kezdeményezte-irányította, mely­nek titkára, Burista Lajos, jól ismeri a községet. Bartha Gábor traktoristával beszélünk, ő a részleg KISZ-tit­­kára. Tőle tudjuk meg, milyen számottevő hazafias munkát vé­geztek az új javítóműhely épüle­te alapjainak elkészítésénél, a­­melyben kovács- és hegesztőmű­hely, raktár, fürdőszoba és iroda kap helyet. Szavait az egység vezetője is megerősíti, kiegészít­ve azzal, hogy mintegy 25 000 lej értékű az önkéntes munka értéke. Hasonló szorgalomról tet­tek tanúságot az újfalvi trakto­risták, akik a részleg üzemanyag­raktárának áthelyezésénél-újjá­­építésénél segédkeztek. Lesz bál, nem lesz bál ? A művelődési otthonban s az épület előtt állnak a fiatalok. Lesz-e bál, a megszokott vasár­nap esti? Megengedi-e mégis a néptanács elnöke, hogy táncolja­nak egyet? Megérkeznek a zené­szek is, s még mindig remélik az álldogálók, hogy az elnök fel­hagy szigorú rendeletével: múlt héten verekedés volt, ezért most, és még egy ideig szó sem lehet balról. Valóban nem lett. Néhá­­nyan ottmaradtak a moziban, u­­tána csendesen hazamentek. Pe­dig hát ritkaság a verekedés mostanság, mégis sor kerül néh­a egy-egy összetűzésre. Inkább a­­zok részéről, akik a megrögzött kászoni szokáshoz híven, a távol­ba járnak pénzt keresni. Időn­ként hazatérnek és­­ megmu­tatják, mit tudnak. Legalábbis így vélekednek a faluban. Két húsz év körüli lánnyal beszélgetek, érdeklődöm a mű­kedvelő mozgalom hanyatlása fe­lől. „Hát tudja, innen mindenki eljár dolgozni. Kézdire, Brassóba, Bukarestbe, s utóbb Szeredába is. Nálunk így van ez már. S ha elmennek, ki szerepeljen ?“ Érvel a lány. Az ingázó fiatalokkal való fog­lalkozás egy idei pártbizottsági gyűlésnek is tárgyát képezte. Kézzelfogható intézkedésekre nem került még sor, ez a KISZ-szer­­vezetnek is komoly gondja lesz a jövőben. — Vajon Szeredában nem lehet táncolni? — kérdi Keresztes Te­réz, aki az idén került a megye­­székhelyre, a távirda alkalma­zottjaként és nem tud lemondani a tánccsoportról. Ugyancsak ezt a kérdést taglaltuk Bodó Máriá­val, aki a kötöttárugyárban dol­gozik, negyven kászoni lánytár­­sával együtt. Valóban, mit is le­hetne tenni érdekükben? A Csík­szeredai városi KISZ-bizottság aktivistája, Baila Erzsébet a mű­velődési szakirányítók elégtelen száma miatt panaszkodik. Állja­nak össze negyvenen s alakítsa­nak egy tánccsoportot ! — taná­csolom a kászoni lánynak. Nem lehet, mert külön váltásban dol­goznak. Ha előállnának szándé­kukkal, bizonyára segít magukon a vezetőség. Nem hiszem, hogy megtehetik — válaszolja. Ezek a lányok mind bent lak­nak a városban, csak hét végén mennek haza. Otthon is lehetne foglalkozni velük. Nem lehetne vajon a városban próbálni s ott­hon bemutatni a szakirányító­nak? Vagy ez kizárt lehetőség? Sokkal könnyebb azonban an­nak, aki otthon dolgozik. Okos Albert, a gépesítési állomás fő­könyvelője azzal az ötlettel állt elő, hogy hat fiatal iroda­társá­val együtt tanuljanak be egy színdarabot, tartsanak néhány előadást s az árából menjenek kirándulni. Föltétlenül hasznosítani kell az ilyen javaslatot. Márcsak a­­zért is, mert eddig csak a tan­ügyiek mutattak be színdarabot. „Bárcsak az egész falu egy iskola lenne !“ így sóhajtott fel az új községi titkár. „Ott tudtam dolgozni“. De térjünk vissza oda, ahon­nan elindultunk. Kászonaltíz köz­ség KISZ-szervezetének életé­ben sok a hiányosság. De szeptem­ber végén új titkárt választott a községi bizottság, Kristó Tibor tanár személyében­­, akinek számos nehézséggel kell megküz­denie. A fiatal történelemtanár, egyéves kászoni tartózkodása a­­latt sok mindent bizonyított már, ami bizalmat kelt a község la­kosainak körében. Tavasszal nyi­tották meg azt a múzeumot, mely­nek anyagát ő gyűjtötte össze — jó szervezéssel, hozzáértéssel. Az egyelőre két termet elfoglaló gyűjtemény — a régi Balázsi kú­riában — csaknem ezer múzeumi tárgyat tartalmaz. Ő tovább foly­tatja kutatásait, szándéka feltér­képezni a község területén léte­ző néprajzi értékeket, tovább bő­víteni a múzeumot is. Ezzel e­­gyütt, szociológiai felmérésbe kezdett, a kászoni családok múlt­beli elvándorlásáról, a távolban való munkájukról. Ennek célját, programját meg is fogalmazta: „Az idegenben dolgozó szülők gyermekeinek nevelése elégte­len. Rokonokra bízzák őket, de gyakran teljesen inasukra van­nak utalva, a nagyobbaknak gon­doskodniuk kell az egész háztar­tásról, s felügyelniük kisebb testvéreikre. Sok szülő csak é­­vente néhányszor jár haza, láto­gatóba. Jó lenne, ha ezek köze­lebb, Csíkszeredában keresnének állást“. Tudományos gyűjtő, kutató és társadalmi tevékenysége mellett, tavaly hiánytalanul töltötte be az iskola KISZ-szervezetének titkári teendőit. Ezért is válasz­tották most a község­ fiataljainak élére. Ami pedig a hetente rendsze­resen sorra kerülő bálokat illeti, szégyennek tartom, hogy egymás­ között nem tudnak rendet tart­­­­ni, a néptanács elnöke s a párt­­bizottság titkára kell ezzel is fog­lalkozzon. Idősek mesélik, hogy „az ő idejükben“ a bálok szerve­zőbizottságot választottak. Aki ittasan jelent meg vagy vereke­dést idézett elő, azt a felelősök, néhány markos legény kitette, még mielőtt megzavarta volna a többiek szórakozását. Az ilyen nem is mert sokáig a bálba jön­ni. Nem hinném, hogy a mostani fiatalok szeretnék az ilyen rend­bontó egyéneket. S azt sem, hogy ne lennének képesek ál­landó felügyelet nélkül, kifogás­talan viselkedésre a világot járt, igényes, kászoni mivoltukra oly­annyira büszke fiatalok! Hiszen kinőttek már az iskolapadból... Mi történik fiatalok kászoni háza táján ! 1971 október 28. csütörtök Napkelte: 6,411; -nyugta: 17,11 Holdkelte: 14,18; -nyugta: — Az évből eltelt 301 nap, hátra van még 64. ÉVFORDULÓK: — 1874-ben született C. I. Parhon akadémikus. (Meg­halt 1969-ben). — 1965-ben halt meg Lucian Grigorescu festőművész. — Csehszlovákia függetlensé­ge kikiáltásának évfordu­lója (1918). HETIVÁSÁR: Vlahica, Csík­­karcfalva, Parajd, Vár­hegy. TELEVÍZIÓ OKTÓBER 28. CSÜTÖRTÖK 1­5.15 NDK—Hollandia női kézilabda­mérkőzés. 17.15 — Mezőgazdasági a­dás. 17.30 — MAGYAR NYELVŰ ADÁS: Csütörtöki jegyzet; Filmriport a gazdasági, társadalmi és kul­turális élet területeiről; Nép­zene ; Látogatás a nagyváradi timföldgy­árban — Tótfalusi Béla riportja. 18,30 — Románia—Jugoszlávia női kézilabda-mérkőzés. 18,55 — 1001 este. 19,30 — Híradó. 20,10 — Törvényeink 20,25 — Riport a felsővisói művelődé­si ház népi együttesének franciaor­szági és spanyolországi vendégszerep­léséről. 20,50 — Charlie Chaplin anto­lógia. 21,20 — Aida Moga énekel. 21,35 — Nemzetközi kilátó. 22,25 — A ba­lett kiváló mesterei. 22,45 — Híradó U­gyan készültek fel a jövő évi export­­termelésre a Csíkszeredai Készruha­gyár dolgozói (ankét). Rózsa Béla és népi zenekara játszik. Nők stúdiója : Állattenyésztő asszonyok ; Tanácsok háziasszonyoknak ; A mikrofon előtt Papp Tóth Mária énekesnő ; Orvosi tanácsok. Zene. MOZI OKTÓBER 28. CSÜTÖRTÖK CSÍKSZEREDAI Transzilvánia: Helló, Dolly ! Színes, szélesvásznú ameri­kai film. CSÍKSZEREDAI Hargita: Ki nyit aj­tót ? Szélesvásznú román film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : A bolondok hete. Színes román film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : A hatalom bére. Szélesvásznú, szí­nes olasz film SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Akit nem lehet elítélni Szélesvász­nú szovjet film. BORSZÉKI Borszék: Hétlovas betyár­jai. Színes román film. BORSZÉKI Forrás: A szabadság pil­lanata. Szélesvásznú bolgár film. MADÉFALVI Vasutas: Évszakok. Ro­mán film. LÖVETEI filmszínház : Timo gyilkosa. Német film. PARAJ­DI filmszínház: A ,,Szatur­nusz“ bukása. Szovjet film. HODOSI filmszínház : Az alvilág pro­fesszora. Magyar film. DITRÓI filmszínház : Falu hercegnő hozománya. Színes román film. G­YERG­Y DA­LF­A­LULI filmszínház: Hétlovas betyárjai. Színes román film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Csak egy telefon. Magyar film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : Előre cowboy ! Színes angol film. CSIKSZENTSIMONI filmszínház : Ítélet. Román-magyar-szlovák film. CSÍKSZÉNVÍZI filmszínház : A csa­vargó (1—11. rész.) Indiai film. PRONOeXPRES 1971 október 27-i húzások nye­rőszámai: I. 10, 32, 4, 45, 14, 22 Nyereményalap: 1 448 231 lej. II. 44, 33, 31, 26, 15. Nyereményalap: 619 896 lej. RÁDIÓ OKTÓBER 29. PÉNTEK Magyar nyelven: 6—6,30 — Mezőgaz­dasági kérdések. Mérlegelőzetes — a kézdivásárhelyi mezőgazdasági ter­melőszövetkezet tevékenységéből. Kí­vánságmuzsika: 18—19,30 — Hírek, tu­dósítások. Zene. Ipari krónika: Ho­ 1971. OKTÓBER 28. CSÜTÖRTÖK IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet je­lentése szerint, mára a megye területén is, az ország nagy ré­széhez hasonlóan, lehűl az idő. Változó égbolt, északnyugati, é­­szaki szél. Hegyes helyi ködkép­ződés, talajmenti fagy várható. A legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet mínusz 5 és plusz 1, a legmagasabb nappali hőmérsék­let 8 és 14 fok között váltakozik. imMmssEn . A REJTVÉNYE 127 évvel ezelőtt halt meg KISFALUDY SÁNDOR. EZ alkalommal verses elbeszé­­■ógyűjteményének címét rejtettük el a vízsz. 1. sz. sorban. A vízsz. 31 és a függő 24. és 27 sz. sorokban a mű három részének címét idézzük. VÍZSZINTES. 12. Tejjel készült cu­korka, névelővel. 13. Állati lakhely. 14. Éjjeli madár. 15. Fakadó. 17. A föld. 19. Magas, jóképű. 20. Rákosi Károly 22 Női hangnem. 23. Ilyen lap is van. 25. A palló nagyobbik testvé­re. 26. Éktelenül földet túr 28. Fü­ves földsáv. 33. Hitek. 35. Eljárás. 36. Gyilkolják. 38. A láb szélein ! 39. Ön­működő pisztoly. 41. A mozgást ki­fejező szóalaktani részek. 42 Létező. 43. A cirkusz nézőit nevetteti meg, névelővel. 44. Gépjárművel a kije­lölt helyen megáll. FÜGGŐLEGES : 1. Modern távkuta­­­­tó berendezés. 2. Mezőgazdasági esz­köz. 3. Folyósó. 4. Határtalan féreg ! 5. Lovas díszfelvonulás. 6. A geomet­ria. 7. Valóságos, igazi. 8. Az alumi­nium kémiai vegyjele. 9. A végén nyegle­­­lű. Angol hosszmérték. 11. Szánkó. 16 Azonos magánhangzók. 18. Fásli. 21. Kosár. 25. Haza. 29. Fordí­tott bog. 30. Házikó. 31. Kis macska. 32. Hazai labdarúgó, az UTA játékosa 34. Vágó­­szerszám. 37. Belső szerv. 40. Szibériai folyó, 41. Romai 99. 42. Dísz. MEGFEJTÉSEK — Október 27-i szám: Vízsz 3. A méregkeverő; függ. 4 Mauriac ; függ. 20. Fekete angya­lok. £ A­m * * .9X iJM$ 31/)..R!f BlAMLALLB•XL ,bcn£a Am JL£&C­A• •JAfiV •J)fiL1 finl.♦A T9 ET90\fc«A AftnLO9t­ ­5 ■AAN 9ThN.CA (•,h|Ji1•0L. fi•tA e.0Lr•I&ftí 9 \t C A iLce fi KiSLfi

Next