Hargita, 1971. november (4. évfolyam, 261-285. szám)
1971-11-02 / 261. szám
IV. évfolyam 261. (1146) szám 1971. november 2. kedd Ára 30 bank AZ osmilis MÉLYSÉGES DEMOKRAIZMUSÁNAK SZELLEMÉBEN A napokban emelkedett törvényerőre, — szocialista társadalmunk, a pártvezetés legnemesebb törekvéseinek a szellemében ,— az állami szocialista egységek személyzetének munkahelyi besorolásáról és előléptetéséről szóló törvénytervezet. A törvény, országunkban első ízben szabályozza egységesen az összes személyzeti kategóriák besorolásának és előléptetésének rendszerét, így teljes egészében megfelel a nemzetgazdaság gyorsütemű fejlődése, a tudományos és technikai előrehaladás legkorszerűbb követelményeinek. Célja, hogy a káderekkel való munka is mindenben elősegítse országunk gazdasági, társadalmi fejlődését. Az új törvény egyik legfontosabb jellegzetessége, annak a társadalmi követelménynek a törvényerőre való emelése, miszerint a káderekkel való munkában a legteljesebb mértékben alkalmazni kell a demokratizmus és a méltányosság elvét. Az új törvény így a legteljesebb mértékben lehetőséget biztosít a magasfokú igényesség alkalmazására, a káderek, főképpen pedig a vezetőkáderek képességeinek magatartásának és hajlamainak a felismerésére, azok előléptetésekor vagy munkahelyi besorolásakor. A dolgozóknak, tulajdonosi és termelői — kettős — minőségükben joguk van részt venni — ez egyben kötelességük is — a termelés és a munka vezetésében és megszervezésében, felelősséggel tartoznak egységük anyagi és pénzügyi eszközeinek minél céltudatosabb felhasználásáért, mert ezt a társadalom adta kezelésükbe. Magától értetődő és szükséges is egyben, hogy minden egység dolgozói kifejtsék véleményüket a káderek vezető tisztségbe történő előléptetése tekintetében is. Ki ismerné jobban az előléptetendő kádereket, ha nem az a kollektíva, amelyben hosszú időn át dolgoztak? A törvény, egyben azt is előírja, hogy minden munkahelyi besorolást, annak a kollektívának a tudomására kell hozni, amelyben az illető dolgozni fog. Az illető kollektívának pedig joga van véleményt nyilvánítani az előléptetésre javasolt, vagy besorolt káderek munkájával kapcsolatban. Nem lehet előléptetni azokat a kádereket, akiket a kollektíva nem ajánl. A munkaközösség ugyanakkor kérheti azoknak a személyeknek ésvezető kádereknek a megbüntetését, akiknek a tevékenysége nem megfelelő, vagy nem tartják be a munkarendet. Az új törvény a legvilágosabban előírja, hogy milyen kritériumok alapján lehet besorolni, vagy előléptetni vala-kit, hogy az teljes egészében megfeleljen az illető képességeinek ugyanakkor pedig a munkaközösség érdekeinek is. Csakis kiváló szakmai képzettséggel, az illető munkának megfelelő tapasztalattal, vezetői és szervezői adottságokkal, a társadalommal szembeni kötelezettségek alkotó elvégzésével magas politikai színvonalon lehet munkaközösséget vezetni. Ilyen szempontból történelmi jelentőségűnek is mondhatjuk az állami szocialista egységek személyzetének munkahelyi besorolásáról és előléptetéséről szóló nemrég megszavazott törvényt, amelynek következetes alkalmazása minden párt és állami szervnek elsőrendű kötelessége. Igen fontos ez a törvény a káderek képességeinek és fejlődési kilátásainak megismerése, illetve előléptetése szempontjából is. A törvény bevezeti az évi értékelések rendszerét, a személyzet minősítését, amelyet az egységek vezetői által kijelölt kollektívák végeznek a törvényben előírt kritériumok alapján. Szolgálati feladatok teljesítése terén elért eredmények, szakmai, általános műveltségi felkészültség színvonala, kezdeményezőkészség, munkafegyelem betartása, lelkiismeretesség és kitartás a feladatok elvégzésében, szakmai tekintély, az egység érdekeinek szem előtt tartása, a szocialista tulajdon védelme, törvények alkalmazása, államtitkok megőrzése, a családban és a társadalomban tanúsított magatartás, a haza áltlános érdekeinek szem előtt tartása, címe az alapvető kritériumok, amelyeknek az alapján évente értékelik és szemmel kísérik a káderek fejlődését. Nyilvánvaló, hogy az ilyen értékelés kizárja a szubjektivizmus, a felületesség és önkényesség lehetőségeit a káderek besorolásában és előléptetésében. Igen nagy jelentőségű a törvénynek az az előírása, akiszerint a besorolás és az előléptetés az állami szocialista egységekben vizsga, vagy versenyvizsga alapján történik. Biztosítékot jelent arra, hogy igényesebben és körültekintőbben lehessen kiválasztani a kádereket, az egység műszaki színvonalának, a kor követelményeinek megfelelően. A vizsgák minél demokratikusabb megszervezése érdekében ezután a megüresedett állásokat ki fogják függeszteni, vagy meg fogják hirdetni a sajtóban. A vizsgáztatásnak ez az új formája lehetőséget biztosít az e téren tapasztalt szubjektivizmusok, protekcióval. KOVÁCS KÁROLY (Folytatás a 2. oldalon) Petek, megyénknek ez ,a „határvidéki“ faluja eléggé félreesik a zajos „nagyvilágtól“. (Érdekességként megjegyezhetjük, hogy nagyobb, mint a községközpont. Kányád, de épp ez a főúttól való félrehúzódása egy völgykatlanba teszi azt, hogy mégsem Petek, hanem Kányád a központ). És ez a falu vasárnap nagy eseményt ünnepelt: iskolájának három évszázados fennállását. Nagy esemény ez, jelentős dátum egy ekkorácska falu életében. Hogy már 1671-ben iskola volt Peteken, arra egy adatból, írásos dokumentumból lehet következtetni: e dokumentum szerint 1671- ben Angyalosi Mihály rector, iskolamester egy kancsót ajándékoz ... Tehát, ha létezett iskolamester, rector — valószínű, hogy iskola is létezett. Egy 1689-ből datálódó jegyzőkönyv, amelyet Angyalosi Mihály, mint rector, 4 iskolamester ír alá — minden ■feltevést igazol, hogy valóban létezett már iskola Peteken. Nem lehetett nagy az akkori iskola sem, hisz a jelenlegi sem nagy. A négyosztályos iskolának jelen pillanatban mindössze harmincegy tanulója van és két tanítója. Az óvodába pedig 25 gyermek jár. A XVII. és XVIII. századból szórványos feljegyzések vannak az iskolára vonatkozóan. Rendszeres részletesebb feljegyzéseink csak a XIX. századból maradtak fenn, amelyek az iskola tanulóinak lélekszámára (az 1820- as évi feljegyzések szerint 110 gyerekből 57 járt iskolába), valamint a lánygyermekek beiskolázására vonatkoznak. 1842- ben elrendelik a leánygyermekek kötelező iskolába járását. Érdekes adalékkal szolgálnak még ezek a feljegyzések, ugyanis egyik-másikban (már ekkor!) szó esik a felnőtt írástudatlanok beiskolázásáról, valamilyen formában való tanításáról. (Érdekes és figyelemre méltó ez a tény, hisz ne felejtsük el, a XIX. században vagyunk. A régi iskola kicsi lett, így kerül sor 1926-ban az új iskola felépítésére , amelyben jelenleg is Háromszáz A PETEKI folyik a tanítás. A felszabadulás után, 1959 és 1964 között két ciklusú az oktatás a peteki iskolában. De a gyerekek létszámának rohamos csökkenése miatt megszűnik a felső tagozat. A négy osztályt végzett tanulók a kányádi iskolában folytatják tanulmányaikat. Jelenleg harmincnál több peteki gyerek ingázik Kányádra. Az iskola végzettjei közül az évek folyamán többen végeztek középiskolát, szakiskolát, sőt, főiskolát, egyetemet is, így érkezett el a völgybeli falu kicsi iskolája ehhez a mostani nagy ünnepséghez. Mert nagy ünnep volt ez. Érezte a falu apraja-nagyja, érezte mindenki, aki ünneplőbe felöltözve eljött a művelődési otthonba, hogy részt vegyenek e bensőséges ünnepségen. Az ünnepségen a megyei néptanács végrehajtó bizottságának és a megyei tanfelügyelőség képviseletében megjelent ILLYÉS LÁSZLÓ főtanfelügyelő és a tanfelügyelőség képviseletében SZÁVA ANTAL tanfelügyelő. Az ünnepi összejövetelen részt vettek a községi pártbizottság és néptanács képviselői, a kányádi és esztendős ISKOLA szentlászlói, valamint a derzsi iskola képviselői. És a távoli Hunyad megyéből eljött a régi tanító, Kiss Lajos is, aki 15 esztendőt tanított a peteki iskolában, és felesége, akinek vezetésével, irányításával működött az egykori híres peteki énekkar, amely országos és tartományi szerepléseken is becsülettel helytállt. Az egykori tanító meleg szavakkal köszöntötte az öreg alma matert, egykori növendékeit, és a mai kis tanulókat. Köszöntő, köszönő szavakat mondott az iskolának Tóth Albert is, az egykori növendék, aki jelenleg a peteki mtsz elnöke. És a gazdaság, a falu nevében 500 lejt ajándékozott az iskolának, hogy valami olyat vásároljanak, ami mindig emlékeztetni fogja a falu lakóit erre a mostani ünnepre. (Ajándékcsomagot hoztak a derzsiek is). Illyés László elvtárs, a megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelője a megyei szervek üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta, majd a legújabb pártdokumentumok szellemében az iskola feladatairól, szerepéről beszélt. Az ünnepi felszólalások után a falu dolgozói táviratot küldtek a megyei pártbizottság és a megyei néptanács végrehajtó bizottsága címére, melyben biztosítják a megye vezetőségét, hogy mind gazdasági, mind kulturális feladataikat teljesíteni fogják, hogy a falu dolgozói, szülők és nem szülők, mindig támogatni fogják iskolájukat. Ezután pedig a peteki, kányádi és szentlászlói tanulók vették át a színpadot és jól sikerült szavalataikkal, énekszámaikkal, táncszámaikkal szórakoztatták a zsúfolásig megtelt művelődési otthon közönségét. Ünnep volt hát Peteken. Szép ünnep. Az iskola, a tudás, a mindenkori mécses ünnepe. És nemcsak Petek, de mindannyiunk ünnepe is volt ez, akik büszkék lehetünk erre, a kicsi, eldugott falura, amelyben, immárom három hosszú évszázadon át oktatta, nevelte az iskola a tanulni vágyó peteki székely nebulókat, hogy emberséges emberekké legyenek a köz javára. MOLNOS LAJOS ILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! KI RÉP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Országos hírügynökségünk jelenti Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának szénipari bizottsága rendezésében a múlt hét végén tanácskoztak Craiován az országos bányaipari kutatóintet igazgatói. Az összejövetelen részt vettek angol, csehszlovák, francia, lengyel, magyar, szovjet és román szakemberek, valamint az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság titkárságának képviselői. Országunk meghívottjaiként jelen voltak NDK-beli szakintézetek vezetői. Több jelentés hangzott el az eddigi kutatási eredményekről és a további tervekről. A részvevők egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az ellenőrzött kutatási eredményeket mielőbb alkalmazni kell a gyakorlatban. Kitűntek a szénipar legújabb orientációi. A hazai szakemberek beszámoltak a lignitbányák komplex gépesítésének kérdéseiről, az alténia bányavízelszívási módszerekről, a matematikai és számítástechnikai módszerek bányaipari alkalmazásáról, valamint a Zsil-völgyi szénlelőhelyek gáztlanításának kérdéseiről. Az összejövetel részvevői megtekintettek bányavidékeket és bányákat, kutató és tervezőintézeteket, valamint a Vaskaput. (Agerpres). VÁDOL A MEGFAGYOTT BURGONYA Amit tudnunk kell a téli közlekedésről LAPUNK II. OLDALÁN SPORT — SPORT SPORT — SPORT LAPUNK III. OLDALÁN Hó váltotta fel a zúzmarát az ágakon. Fehér köpenyt kapott október utolsó napján a falu, a város, a mezők, erdők. A felnőttek berzenkedve néztek ki az ablakon — „túl korai még“ — a gyerekek örültek ,,hajhó, hajhó hótenger, lesz belőle hóember.“ A földműves is aggodalommal nézte a sűrű pelyheket — „nem végeztünk még a mezőn, várhatott volna a havas lucsok!“ Észbe villant az elfelejtett nagykabát, csizma. Kint még hullt a hó, hideget fújtak a szelek. Bent a televízió képernyőjén meleget jelzett a meteorológia. De immár senki előtt sem kétséges, hogy ránk köszöntött a tél. Tanévnyitó a Népi Egyetemen A tegnap délután ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg kapuit a Népi Egyetem, a dolgozók ismereteinek bővítését, sokoldalú nevelését szolgáló oktatási forma. Az egyetem tevékenységét a legújabb pártdokumentumok szellemében szervezi meg, fő feladatának tekinti azoknak a politikai és ideológiai tevékenységnek megjavítását célzó párthatározatoknak a megvalósítását, amelyeket dolgozó népünk egyöntetű lelkesedéssel fogadott. A szakszervezetek megyei tanácsának székházában sorra kerülő megnyitó ünnepségen az egyetem vezetősége és számos hallgatója vett részt, akik az üdvözlő beszédek után meghallgatták Dezső Katalin tanévnyitó előadását Az RKP vezetőszerepének növelése — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése jelenlegi időszakának objektív szükségszerűsége címmel. A megnyitó ünnepséget művészi műsor zárta. „Csáváson száztíz füst van, és 110 énekes. Ditrót is jó példaként említhetném. Eredmények tehát valóban vannak. De a zeneoktatásban még mindig bajok vannak... A tanárok tudatában a zene még mindig melléktantárgy. A mai technikai forradalomban nem vesszük észre, hogy a zene lenne hivatott az érzelmi élet nevelésére. Az embereket felemelni a technika által létrehozott életformákhoz — ez a feladat“. A ZENEI MŰVELNI KELL — Beszélgetés Zoltán Aladárral — Liszt Ferencről tartott meg dalosok, és erőteljes közvéleemlékező előadása után, másnap délelőtt, a Művelődési Ház nagytermében találkoztam újra Zoltán Aladárral, a Marosvásárhelyen élő rangos zeneszerzővel. Színházi szakszóval élve, éppen „lerendelkezte“ a Hargita népi együttest. Bátorított és szidott, ismételtetett, tanácsolt, igényt támasztott. Majd a próba végeztével közösen elemezték, kiértékelték a teljesítményt, leszűrték a tanulságokat. Valaki „vendégművész“-nek titulálta: „Nem vagyok vendégművész !“ — tiltakozott. Amikor sor kerül végre beszélgetésünkre, éppen erről faggatom. — Szülőmegyém Hargita, azért. A tömegkultúra szinte valamenynyi megnyilvánulásán jelen voltam, és néha még bábáskodni is segítettem. Csíkba tehát hazajövök. Nem tudom, az újságíró ebből miért csinál ügyet ? Azt viszont írja meg, hogy haragszom a megyére. Mostanság sok szépet csinálnak, és nem hívnak meg. Például a Siculus fesztiválra sem hívtak meg. Mindkét alkalommal csak tudomást szereztem róla, pedig potenciálisan országos jelentőségű rendezvény. — Örvendek, hogy így vélekedik a Siculus fesztiválról. A fáma azt tartja, hogy a „komoly“ zeneszerzők nem kedvelik a könnyűzenét. — Ez tévedés, kérem. Csak a rossz könnyűzenét nem szeretem. — Jóleső érzéssel szereztem tudomást jelenlétéről a Patrium Carmen kórusverseny zsűrijében. Hazai magyar zeneéletünk kiváló reprezentánsát üdvözölhettük ; jó azt tudni, hogy nemzetiségi zeneszakemberek is hozzájárulnak ennek a szép, jelentős kórusvetélkedőnek a sikeréhez. — A zsűriben, papírforma szerint, kezdettől benne voltam, egészségügyi okok miatt nem vehettem részt, egészen a mostani időkig. Valóban rendkívüli jelentőségű ez a televíziós rendezvény. A kórusmozgalom fontosságát, kulturális szervező szerepét jobban beviszi a köztudatba. Azonban, ha megengedi , úgy vélem, itt Hargita megyében nem mennek úgy a dolgok, ahogyan kellene... Tisztességes kórushagyományokkal rendelkező vidék ez, ahol jó kórusok voltak, lelkes Lejegyezte : (Folytatás a 2. oldalon) meny is volt a karénekléssel kapcsolatban. Emlékszem, amikor az országos döntőn, 1956-ban a Mátrai képeket énekelte a Csíkszeredai Művelődési Ház kórusa. Nagy élményem volt. Most arra sem hivatkozhatunk, hogy kevés a zenei szakember. — Erről beszélhetünk... — Épp a tegnap elegyedtem szóba egy fiatal Csíkszeredai zenetanárral. Ha nem kesergett is, de rosszallója, hogy nem igénylik a munkáját, szakértelmét... — Ha nem Ön mondaná el sem hinném. — Sajnos valóban az a helyzet, nagyon sokan még azt várják, hogy ezüsttálcán kínálják fel nekik a dolgokat. De mondja csak, mi van a Textilgyár ígéretes kórusával, hát a Művelődési Házéval ? — A kórusévfordulón, a tavaly, bemutatták a Mátrai képeket. — Jó, ennek örvendek. — Azután levették a műsorukról. — Az, bizony kár. Mindegy. Visszatérve a hozzáállás kérdéséhez : a zene nem foglalkozás, hanem hivatás. Ez pedig nem ér véget a három-négy óra letanításával. — Ön szerint, mi az oka annak, hogy egy-egy rendezvény lezajlása után a kórusok megszűnnek, szétesnek, s csak egy újabban meghirdetett versenyre állnak össze, ha összeállnak? — Az, hogy a művészetben versenyezni veszélyes dolog. Épp elég zsűriben vettem már részt, hogy tudjam, mennyire nem evidens a döntés azok számára, akik előadnak. Azt hiszik ugyanis, hogy a legjobban csinálták. „Úgy énekeltünk, mint soha“ — MIKLÓS LÁSZLÓ Az a bizonyos stafétabot... AMIT A JELEK SZERINT NEM MINDENKI KÉPES ÁTADNI TISZTESSÉGGEL Jómadarak ?... Mások zsebére ügyeskedők ? Tény, ott látni őket az új, esetleg a kevésbé új cukrászdákban, a „nemrég nyílt“ vagy a már „régebbtől“ működő bárban. Ott ülnek, inkább ismerőssel, barátnővel, ritkábban egyedül, fújják a füstöt. (Észrevettem, majd mindenik dohányos, a drága importcigaretta hivalkodón az asztal közepén mintegy gazdájának jelentőségét, személyiségének súlyát látszik nyomatékosítani.) Fölösleges hinnünk az ilyesfajta kellékeknek, de ha az ember köti magát a bizonyításhoz, ám üljön le az asztal mellé s beszélgessen el, miért, hogy ott ülnek reggeltől estig, mire várnak egyáltalán. Nem is annyira a bizalom, inkább valami fáradt közöny, az eszménynélküliség, a céltudat hiánya vagy épp a cinizmus mondat el furcsa dolgokat az újdonsült ismerőssel. Kovács Melinda húszesztendős lány. Gyakran látni férfiak társaságában itt is, ott is, de leginkább a Tosca cukrászdában, ahol mindennapos vendég. Olykor több ízben is, benéz, hogy azután szerre megmutassa magát Csíkszereda többi hasonló helyiségében. Különben kint verőfényes délelőtt, amit itt benn kicsit megszűrnek a hatalmas függönyök. Elég az hozzá, hogy Kovács Melinda jóideje már nem dolgozik sehol. Dolgozott ő, hogyne, tucatnyi helyen megfordult, laboratóriumban, cukrászdában is, de most szabadúszó. Azaz sehol sincs. — Ki pénzeli ? — Szüleimtől és nagynénémtől kapok. — Kereskedő a szakmája ? Azt kell hinnem eddigi munkahelyei után. — Dehogy kérem, semmi közöm nekem a kereskedelemhez. Székelyudvarhelyen végeztem. Papír után keramikus lennék. — Miért nem helyezkedett el a szakmában ? — Oda kapcsolatok kellenek (?!) Nekem meg nincs ilyesmi. Lebej, felmegyek Bucureştibe, s akkor én is alaposabban körülnézek. Aztán majd megválik. Majd csak berázódom valami könnyű munkába. S különben is operáltak, gyomorral, úgyhogy nem tudok dolgozni. Megdöbbentő a közöny, ahogy ez a fiatal lány saját sorsáról beszél. Nem kérdeztem, milyen képesítéssel végezte iskoláit. De hogy végzett, hogy szakmát kapott a kezébe, kétségtelen. Tehát meg tudná keresni a kenyerét, az is világos. S hogy nem teszi, csak az ő hibája. Vagy a másoké is ? Azoké például, akik felelőtlenül, talán meg se gondolva miért, nap mint nap pénzt adnak ennek a lánynak, akik így biztosítják neki a hosszú vakációt, egyszóval, akit az egészséges érzésű ember elmarasztal, mert elnézi, hogy az ügy szereplője holmi botcsinálta indokokra hivatkozva napszámra tétlenül üldögéljen a cukrászdákban, kávéját kortyolgatva. Meddig ?... S nem is kell sokat várnunk, hogy betoppanjon a másik törzs- OLÁH ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) hírek - Kerekasztal értekezletet tartott vasárnap a szakszervezetek megyei tanácsának székházában a KISZ megyei bizottsága A fiatal szakember helye és szerepe a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében címmel. Az értekezleten, amelyen a műszaki egyetemek és technikumok megyénkben dolgozó fiatal végzettjeivettek részt, számos hasznos javaslat és kezdeményezés hangzott el, és sor került az ifjak sajátos problémáinak megvitatására is. A modern társadalomba való be nem illeszkedés következtében létrejött pszichikai visszásságok címmel tartott tegnap délután hasznos előadást Kulcsár Tibor egyetemi tanár a székelyudvarhelyi művelődési ház keretében működő vitakör tagsága előtt. A munkaetikáról tartan ma délután hat órakor krekasztal értekezletet a lánbányai Bányász klubban , értekezletet a szakszervezetek megyei tanácsa a munkaügyi igagatósággal karöltve szervezi. Tegnap megyeszerte megtartották a tanügyi propagandisták felkészítőjét. A Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Toplicán és Székelykeresztúron rendezett felkészítőkön részt vettek az említett városokhoz tartozó körzetekben működő iskolák, szakiskolák, szaklíceumok igazgatói, körzeti igazgatói, valamint az iskolák pártalapszervezeteinek titkárai. ESEMÉNYEK Ez történt a nagyvilágban Szingapúrban megszűnt a brit katonai parancsnokság SZINGAPÚR. (Agerpres). Amint a United Press International jelenti, vasárnap ünnepélyes külsőségek között megszüntették a Szingapúrban székelő távol-keleti brit katonai parancsnokságot. November 1- től kezdve az angol csapatok legnagyobb részét kivonják a térségből. Az ANZUS-paktum értelmében több mint 2000 angol katona, hét torpedóromboló, illetve fregatt, egy tengeralattjáró és több repülőgép továbbra is Szingapúrban marad. Visszafordult az argentin expedíció az Everestről KATMANDU. (Agerpres). Lemondott vállalkozásáról az Everest-csúcs megmászására indult argentinéi expedíció. Október 31-én olyan viharb keveredett, hogy 850 méter kellett visszatérnie. A vihar elsodorta a sátrat is, amelyben az alpinisták mintegy 8000 méter magasságban az előző éjszakát töltötték. Carlos Comensana, az expedíció vezetője, aki lábfagyást szenvedett és Katmanduban kezelik, rádióban közölte, hogy nem tesznek újabb kísérletet a világ legmagasabb csúcsának meghódítására BONN. (Agerpres). — Az offenbachi kikötőben tűz ütött ki a Meintank—5 tartályhajón, amelynek gyomrában több mint 400 000 liter különleges benzin volt. A tűz okozta robbanás következtében három ember meghalt, s a hajótesten 11 méteres rés keletkezett. A kikötő körül egy kilométeres körzetben minden ablak be * * - •