Hargita, 1971. november (4. évfolyam, 261-285. szám)
1971-11-26 / 282. szám
1971. NOVEMBER 26., PÉNTEK r •Ú1 BORÍTÉKBONTÁS Több fényt városunknak Vlahica nemrég lépett az új városok sorába. A városiasodás magával hozta új, korszerű létesítmények megjelenését, járdák, utak korszerűsítését stb. Joggal várjuk, hogy az új városban az áramszolgáltatás biztosítva legyen, ne csak lakásunkban, hanem az utcán is. Ugyanis a kórház és az üzletek közötti szakaszon nem égnek az égők, így kénytelenek vagyunk a sötétben néha bokáig érő sárban taposni. V.VSS JÓZSEF, Vlahica Vizet innánk, szellőztetnénk... Több család nevében fordulok a szerkesztőséghez, és kérem segítségüket ivóvízproblémánk megoldásában. Néhány évvel ezelőtt a gyergyószentmiklósi erdőgazdálkodási vállalat területi hatáskörébe került közös ivóvíz-kutunk. Helyébe a vállalat újat ásatott, melyet csak időközönként tudunk használni, mivel nincs víz benne. Egyébként a vize sem tiszta, s ezért az Egészségügyi Felügyelőség eltiltotta használatát. Több esetben kértük az illetékesek segítségét, de mindmáignem történt semmi intézkedés. Egyúttal kérjük az erdőgazdálkodási vállalat vezetőségét, hogy a fűrészportárolójukat lássák el védőfallal, hogy szellőztetni tudjunk lakásunkban. BACSKÓ JÓZSEF: Gyergyószent mik ! és ki a hibás? Szeptember huszonnegyedikén egy LUX-S típusú televíziókészüléket vásároltam Balánbányán. Öt napig nem is volt baj vele, akkor aztán, úgy látszik, megmakacsolta magát. Sebaj, mondtam magamban, még szerencse, hogy a vásárlásakor szavatossági levelet is mellékeltek a készülékhez. Úgy számítottam, hogy a rendelkezés értelmében házhoz jönnek a javítók, vagy ha olyam természetű a hiba, műhelybe szállítják, és legtöbb öt nap alatt rendbe teszik a tévét. (A fenti kitétel a rendelkezések értelmében a tizenhat kilogrammnál súlyosabb áruféleségekre érvényes). Fel is kerestem a helyi javítót, balszerencsémre épp zárva volt. Egy jólértesült tévétulajdonos, aki szintén javíttatni akart, közölte, hogy az elárusító éppen házasodik. Végre, nyitott a bolt. Megkértem a két alkalmazott egyikét, jönnének ki hozzám, nézzék meg az elárvult tévét. (Harminc kilogrammnál is súlyosabb). — Még mit nem — válaszolták — inkább őrültének, hogy itt helyben, azaz Balánon is javíttatni lehet. Elvárnák, hogy házhoz menjünk? .. Fogtuk tehát a barátommal a tévét és becipeltük a műhelybe. Ott megvizsgálták, néhány szakszót kipöccintettek a járatlan hallgatóság előtt, mondták, hagyjuk ott. .. csakhogy mindez másfél hónappal ezelőtt történt. Azóta két ízben is telefonáltunk a Csíkszeredai kisipari szövetkezeti egységhez, de ott csak ígérgetnek és a bajáns szakembereket hibáztatják. Itt meg azt mondják, hogy a Csíkszeredai Kiszolgálás szövetkezet a hibás. A jelek szerint a sok bába között, ha nem is veszett el a gyermek, akarom mondani, a tévé, azért csak kallódik, én pedig a postán rendesen fizetem az illetéket, mint mindenki más, akinek televíziója van. Nemsokára letelik a hatvan napos szavatossági idő is. Akkor majd azért drukkolok, kicserélik-e a hibás készüléket? Kérem a szerkesztőséget, tegyék közzé panaszomat, hátha így válaszolnak az illetékesek, mire számíthatok a jövőben. SZOPOS FERENC: Balánbánya Lakat alatt a váróterem Györgyóditróból sokan járnak be dolgozni Gyergyószentmiklósra, a legközelebbi városba. Több ízben szóvá tettük, hogy az ingázók sok nehézséggel, nagy időveszteséggel teszik meg a mindössze 14 kilométer utat. A bírálatok ellenére sem változott helyzetünk, gyakorlatilag a gyergyószentmiklósi autószállítási egység vezetősége nem hozott intézkedéseket a visszásságok felszámolására. Hétfőn reggel mindig késik a Remetéről induló autóbusz. Félórát, órát, mikor mennyit. De az autóbuszok vezetői más napokon sem tartják be a menetrendet. Ráadásul ők idegesek, felháborodottak, illetlen szavakat engednek meg maguknak. Súlyosbítja a helyzetet , s ez már a helybeli néptanács hatáskörébe tartozik, hogy a várakozás hosszúra nyúló perceit a szabad ég alatt kell tölteni. Van ugyan egy váróterem, legalábbis a szóhasználat szerint, de ezt a helyiséget már rég bezárták, egy ideig a szobafestők szerszámait tartották itt. Most üres, senki sem használja, de a lakat az ajtón. Kérjük az illetékes szerveket, hogy fordítsanak nagyobb gondot az autóbuszjáratok ellenőrzésére, illetve a ditrói váróterem rendbetételére. A ditrói ingázók egy csoportja Nem válogatunk, de... Mi, korondiak, kik a gyékényes szekerek huzatos vackán cseperedtünk fel, nem vagyunk kényesek. Nem válogatunk a kenyérben sem. De mégis szóvá kell tennünk, hogy milyen gyenge kenyeret sütnek a parajdi sütödében (Korondot is innen látják el). Mondom, nem válogatunk, így barnán, laposan, sósan is megesszük, de . .Ha más a minőség, legyen árkülönbség. A városi 6,40- es lényegesen jobb a mi 7,20- asunknál. Vajon miért? Ne essünk tévedésbe, nem válogatnánk, ha megfelelő minőségű kenyeret kaphatnánk Parajdon. Ha sokáig így megy, a parajdi pékség vásárló nélkül marad. Mert Székelyudvarhelyen vagy Szovátán olcsóbban sokkal jobb minőségű kenyeret kínálnak. KOVÁCS ANDRÁS, Korond Kérjük Berecz Sarolta Csíkszeredai lakost, közölje szerkesztőségünkkel a pontos címét. Zsémbes öregek (Folytatás az oldalról) semmi se jó. „Haladás ? Itt? Nem volt itt kérem semmiféle haladás... nézze meg, a drága takarmány jórésze megint a lábán maradt. .. nem adnak az embernek fát. .. a gabonát ? Dehogyis aratták azt le kérem, lemocskolták. A pityóka? Nézzen ide, megmutatom, milyen pityókát adtak... és egy kosár burgonyát mutat: apró, vágott, disznónak való (annak is főzték éppen). Igen, a takarmány nagy része tényleg a lábán maradt, hiszen éppen azon töri a fejét az mtsz és a község vezetősége, hogy jövőre megoldja a betakarítást. Fát ? No, sokat talán nem, de annyit mindenkinek adtak, hogy ne kelljen a télen fáznia, hg. nem is éppen a ,leírv jobb minőségűt (csak 7 cm-át"mérőjű Tüzelőre adtak bárcát),, A gabonát ? Nem' mocskolták' le. Learatták. Úgy, hogy most a tagok túlnyomó többsége azon gondolkozik, adja-e el frissiben a fölösleget, vagy várjon vele tavaszig ? A pityóka? Szó ami szó, nem minden brigád szedői válogatták ki utasítás szerint, így a járandóságukba apró és vágott is került (az öreg gondosan kiválogatta az apraját és vágottját a disznónak, de elfelejtette megmondani, hogy a kosárban lévőt egyenként válogatta ki a többiből). ,,Úgy el vagyunk zárva a világtól, hogy csak egyszer utazhatunk innen naponta Szeredába, egyszer Kézdire. Vissza már csak másnap...“ — zsémbelődik tovább az öreg. Igen, zsémbelnek az öregek. Nem mind, de vannak közöttük, jócskán, akiknek soha semmi se jó. Ne legyintsünk rá. Hallgassuk végig őket. És ha zsémbelődésüknek valamelyes — akármilyen kevés — alapja is van, szívleljük meg azt, amiben igazat mondanak. Ne a zsémbelődésre figyeljünk, hanem az igazukra. A felelőtlenség ára (Folytatás az oldalról) megyei posta- és távközlési hivatal gyakorlata szerint igen. Nem tudom, mennyire helyes kizárólag anyagi megfontolások alapján jóváhagyni vagy áthúzni egy egész negyed köztelefon-ellátottságát. Horváth Elek, a városgazdálkodási vállalat technikai osztályának vezetője: valóban, a posta lefektette a fővezetéket. De a kábeltejtől a lakásokig nem mi végezzük, hanem a szakvállalat. •— Én a munkálatok adminisztrálására gondoltam ... — A tervezés körül semmi hiba, a belső hálózati munkálatokat megcsinálták az építők. Mi nem szerződtük le idejében a bukaresti szerelővállalattal. Hamarabb kellett volna gondolkodni, mert ha hetvenegyben teszem azt elintézzük a szükséges formaságokat, úgy a következő évben beindulnak a munkálatok. Felettes szerveinktől se kaptunk semmi intézkedést a végrehajtást illetően ... Augusztusban-szeptemberben a posta írásban kért, folytassuk a bekötést. Minek, ha amúgy sem tudná felszerelni a készülékeket, mert pillanatnyilag nincs szabad vonalad. Summa summárum: módunkban áll fedezni a kiadásokat, csak nincs ki megcsinálja. Nekünk nem adták meg, kivel végeztessük a munkálatokat. Jövőre?... Ha a megyei tervosztály megjelöli, kivel köthetünk a végrehajtást illetően szerződést, s idejében nyélbe is ütjük, úgy megoldottuk a problémát. Tulit Zoltán, a megyei község- és lakásgazdálkodási igazgatóság igazgatója : fura helyzet, annyi bizonyos. Ebben az évben semmiképpen se számíthatnak a lakók telefonra. Az eset pénzügyi-adminisztratív vonatkozásait már ismeri. Úgy egyeztünk a megyei postával, hogy közösen, helyi szinten hárítjuk el a lakónegyed gondját. A posta anyagot és műszaki segítséget biztosít, mi pedig végrehajtjuk. — S ha április végén, tehát amikor a postavállalat befejezte a főkábel vezetését, gondolnak ilyesfajta megoldásra? — Igen, akkor kellett volna ... Ismerik az öt ujj meséjét? Ez elment vadászni... ez meglőtte ... satöbbi, így történt ez az említett intézmények esetében is. A posta lefektette a kábelt. A városgazdálkodási vállalat tudta, hogy jelenése következne: fontolgatott, számítált, szépen kifutott a határidőből, de — nyugtatta magát — az a lényeg, hogy a belső szerelési munkákat sikerült kivitelezni. Kétlem, hogy annyira járatlanok lennének a távközlés legegyszerűbb szabályának ismeretében, hogy ne tudnák, semmiféle telepátia nem pótol hiányzó kábelszakaszt. Az, hogy a Tudor-negyed lakóinak mai napig sincs telefonjuk, s hogy a munka csak félig kész a tökéletlen ügyvitelen, pontosabban felelőtlenségen múlik, így aztán az ötödik ujjnak semmi sem maradt a végén. Fölösleges most azzal érvelni, hogy ez vagy az a vállalat igazán nem hibás, hogy egyik vagy másik intézménynek kellett volna utasítást adnia, feladatot kijelölnie, végrehajtást szorgalmaznia — hivatali szakszak okos alkalmazása nem az én dolgom. Csakhogy itt a szócséplésen kívül nem is történt egyéb. Ha ugyanaz is. Mert — mondottam — ezt az egész felelőtlenséget nagy csend óvta vállalati részről. A jogosan háborgó köz véleménye tette, hogy a városgazdálkodási vállalat felettes szervei) bővebben tudomást szerezzen a történtekről. Egy másik érv, amely a felületesség, az ügyvitel pontatlansága mellett szól: a beszélgetések során számos egymásnak ellentmondó vélemény, értékelés hangzott el a teendőket illetően. Ebből egyetlen következtetés származik: a szerelésben illetékesek előtt annyira nyers a probléma, annyira nem fontolták meg a kivitelezés módozatát, hogy útonútfélen bebizonyították, fogalmuk sincs, mit lát legmegfelelőbbnek a kollaboráns. A városgazdálkodásnál például egyetlen szóval sem emlegették, hogy a gondot helyileg is hárítani lehet. Ők még mindig a szakvállalat felé kacsintgatnak. S hogy így van mindez, annak pár ezer ember érzi kárát. Hanyagság, komoly hivatali felelőtlenség — nem véletlen, hogy egy egész lakónegyed háborog. Az illetékesek pedig hosszú hónapok óta úgy tesznek, mintha nem hallanának semmit. Sürgetni kell a szerződéskötéseket (Folytatás az I oldalról) szentmiklósi „Partizán“ megyei helyiipari vállalatnál 24,9 százalékban, a székelyudvarhelyi megyei helyiipari vállalatnál 28,9 százalékban fedezték a nyers, és segédanyagszükségleteket 1972-re. F, jelentős lemaradások okát elsősorban ott kell keresni, hogy ez esetben a szállító egységek közül sokan nem tartják tiszteletben a szerződéskötéseket szabályozó törvény előírásait, így számos szállító vállalat még mindig nem véglegesítette, jövő évi gyártásprogramját, legalábbis a fenti egységek jórészéhez még nem küldték el azok kivonatait. Minthogy számos gazdasági egységünk tevékenységében előreláthatóan ismét nagy nehézségeket okoz majd, itt említjük meg, hogy a marosvásárhelyi műszaki-anyagi ellátó vállalat az idén, illetőleg a jövő évre kötendő szerződések kérdésében, sem tett eleget kötelezettségeinek, arra késztetve gazdasági egységeink jórészét, hogy csak részben leszerződött nyers- és segédanyagalappal kezdjen hozzá a jövő évi termeléshez. Mivel ez a vállalat lényegében közvetítő szerepet tölt be, milyen szervhez forduljanak az adott vállalatok nyers- és segédanyag szükségleteik szállításának leszerződéséért, ha ezeket az anyagokat, csak ennél a vállalatnál szerződhetik le, de nem tesz eleget kötelezettségeinek, nem tölti be közvetítő szerepét? A le nem szerződött anyagok értéke pedig sok millióra rúg. Csak a bajáni Bányaipari Fővállalatnak több mint 1 millió lej értékű bányász-szerszám leszerződésével „tartozik“ ... Nem beszélve azokról a tételekről, amelyek a helyiipari vállalatok tevékenységét érintik. Ezek elküldték idejében a nyers- és segédanyag szükségletekről szóló kimutatásokat, de az említett marosvásárhelyi ellátó vállalat még azt a nyers, és segédanyag szintet sem konfirmálta, amelynek alapján a helyiipari vállalatok leadhatják megrendeléseiket! Ehhez hasonló jelenségek nemcsak az említett vállalat esetében fordulnak elő. Más, közvetítő szerepet betöltő gazdasági szervezetek vagy éppen ipari központok folytatják azt a gyakorlatot, hogy nem is válaszolnak a jövő év termelésihez szükséges anyagokat összesítő dokumentumokra. Problematikusabb helyzetben vannak élelmiszeripari egységeink, amelyek felettes szervei, utasításaik alapján, csak januárban vagy februárban véglegesítik a nyers- és segédanyag szinteket, s csak azután lehet leszerződni teljes egészükben azokat. Vizsgáljuk meg az érem másik oldalát is, nevezetesen: megyénk gazdasági egységeinek milyen mértékben sikerült leszerződniük termékeiket, találtak-e piacot áruiknak, általában, hogyan tehetnek eleget szállítói kötelezettségeiknek? A kérdés utolsó része, nyilvánvaló, megválaszolhatatlan, amennyiben a szükséges nyers, és segédanyagalap híján egyelőre még a lehetőségek feltérképezésére sem lennének meg a feltételek. November eleji adatok szerint, megyei viszonylatban, a jövő évi árutermelés 61,4 százalékát szerződték le, a köztársasági érdekeltségű vállalatok pedig árutermelésüknek 62,6 százalékát fedezték le szerződésekkel. A parajdi sóbánya 61,3 százalékban, a vlahicai vasüzem 66,4 százalékban, a Könnyűipari Minisztérium egységei összesen 44,8 százalékban (a Csíkszeredai kötöttárugyár 14,5 százalékban), a Mezőgazdasági Élelmiszeripari, Erdészeti és Vízügyi Minisztérium egységei összesen 32,2 százalékban, a Megyei Helyiipari Igazgatóság egységei pedig összegükben véve, 54,7 százalékban (a Megyei Malom, és Sütőipari Vállalat 3,4 százalékban) fedezték le jövő évi árutermelésüket szerződésekkel. A lemaradások főbb okai közül azt említhetnénk meg, hogy a felsorolt egységek jónéhánya nem akadt megrendelőre bizonyos termékek esetében, másfelől, központi felettes szerveik utasítására, a szerződéseket több szakaszban bonyolítják le, az első szakaszban, természetesen, az első évnegyedi árutermelést kell leszerződniük. Összegezve, elengedhetetlenül szükséges, hogy gazdasági egységeink, mind megrendelői, mind szállítói minőségükben, intenzívebbé tegyék a szerződések megkötésének folyamatát. Elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a közvetítő gazdasági szervezetek, a felettes szakszervek maradéktalanul eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Az előző év gyakorlatából kiderült, hogy nem tartják be minden szinten, vagy minden egyenrangú kapcsolatban az idevágó törvény előírásait. S keserű tapasztalatok gyűltek fel az emiatt előadódott nehézségekből. A jövő év termelésének és a termékek eladása zavartalan menetének feltételeit csak úgy teremthetik meg, ha minden vállalat, gazdasági egység és érdekelt felettes szerv sürgős intézkedéseket dolgoz ki és azokat sürgősen alkalmazza is, ha a legnagyobb felelősséggel viszonyul ehhez az alapvetően meghatározó problematikához, a termelés és a gazdasági hatékonyság elsődleges tényezőinek biztosításához. Hiszen a jövő év, ötéves tervünk második éve, a törvényerőre emelt ötéves terv paramétereinek alapján, megnövekedett feladatok elé állítja gazdasági egységeinket, egész nemzetgazdaságunkat. Az író, újságíró számára mindig öröm, ha valamelyik ismerős vagy ismeretlen olvasója levélben keresi föl s helyeslőleg, kiegészítőleg, de még akkor is, ha megrovólag reagál egyik vagy másik írására. Annak a jele ez, hogy írását, írásait olvasni szokták, figyelemmel kísérik egyáltalán nem könnyű, de annál felelősségteljesebb munkálkodását. Azért írunk, hogy olvassanak. Ezért aztán a dicséretet éppúgy vállalnunk kell, mint azt, hogy esetleg égő szenet gyűjtünk a fejünkre. Effajta „öröm“ ért engem is a minap. Levelet kaptam egyik termelőszövetkezet most már nyugdíjas volt elnökétől. Van annak vagy nyolc esztendeje, hogy leveleket írogattunk egymásnak — ha jól emlékszem hármat, négyet is egy hónap leforgása alatt —, aztán csend lett, de ugyannyira, hogy utóbb két vagy háromszori személyes találkozásunk alkalmával is mindketten hallgattunk róla, mintha meg se történt volna. Sok-sok egyéb dolgom közepette aztán meg is feledkeztem a dologról. Most azonban kiderült, hogy ő nem felejtette el. De persze csak a levél végén. Előbb egészségem, munkám iránt érdeklődött szívélyesen, majd szememre hányta, hogy régóta nem jártam falujukban, pedig hát volna mit megnézni — s fel is sorolta, mit építettek, milyen volt a termés, hogyan oldották meg az istállókban az önitató berendezését és más efféléket — hogy aztán a végén közölje: Demeter komámat, gyermekkori játszótársamat s mind mostanáig hűséges, őszinte barátomat, a gazdaság még nyolc év előtti egyik brigádosát a törvényszék három hónapi szabadságvesztésre ítélte lucerna lopás miatt. Mondanom sem kell, hihetetlenül meglepett a hír. Demeter komámat én mindig kifogástalanul becsületes embernek ismertem, aki nem csak a maga becsületességére volt büszke, de a becsületesség, az igazságosság harcosa is volt, nyílt szavú, tiszta tekintetű ember. És ahogy erre gondoltam, egyszerre megértettem az okát annak is, mi indította a nyugalmazott elnököt oly hosszú hallgatás után a levélírásra. A SÍNSZEG !, jutott eszembe, persze, A SÍNSZEG ! Történt, hogy az a bizonyos nyolc év előtti látogatás alkalmával, helyesebben az akkor szerzett élmények alapján én egy elbeszélést írtam A sínszeg címen. Az alapötletet hozzá épp a most elítélt Demeter komám szolgáltatta egy beszélgetés alkalmával. Akkoriban bizony elég rosszul mentek a dolgok a termelőszövetkezetben. Az emberek immel-ámmal dolgoztak, felületesen, rossz volt a termés, gyenge az osztalék, egyszóval bőven volt ok a panaszra. Napokig kutattam, próbáltam felfedni ennek az okát, hanem sok eredménnyel. Nem akarnak dolgozni, egyszerűen nem akarnak — ismételte mindegyre az elnök, ez a mostani levélíró — s mindegyre a reakciósok, az ellenséges elemek, aknamunkáját emlegette. De ők majd rájönnek, hogy ki vagy kik bomlasztják itt a fegyelmet, kik a közös gazdaság ellenségei — fenyegetőzött. Egy este aztán Demeter komámmal akadtam össze , nyugtalanul róttam■ a falu utcáit s ő épp a szarvasmarha-istállókból jött, ott ellenőrizte a munkát. Csendes volt a falu már, pihenőtérben. Egy darabig állva beszélgettünk, majd leültünk a sánc martjára s ott folytattuk. Miről tárgyaltunk ? Természetesen a gazdaságról, a LEVELET bajokról. Ekkor bökte ki Demeter komán azt a mondatot, amely csaknem mellbevágott, s amely utóbb az én A sínszeg című novellámnak az egyik főmotívuma lett. Azt mondotta : — Tudod, hol a baj ? Megmondom neked egy mondatban : itt annak van igaza, akinek nincs igaza, és akinek igaza van, annak nincs igaza. (Értelmes falusi emberek gyakran mondanak ilyen paradoxonokat s érdemes fölfigyelni rájuk). — Ezt aztán nem értem — mondtam neki — Vagy igaza van valakinek, vagy nincs. Csak ez a két lehetőség létezik. Demeter azonban konokul rázta a fejét, várják csak, ő megmagyarázza. És megmagyarázta. Kiderült, hogy az elnök valamennyi pereputtyát, öccsét, sógorát két három év leforgása alatt vezető állásba, vagy legalábbis olyan munkahelyre osztotta be, ahol munka nélkül is jól lehetett keresni. Mint a gazdaság egyik szervezője és alapító tagja, különösen az első két év nagyszerű eredményei után, meglehetősen nagy tekintélynek örvendett rajonszerte — akkor még rajonok voltak — kitüntetést kapott, szava, amint mondani szokták, törvény volt. Lassanként azonban „elkapta a gépszíj“, nemcsak hogy fejébe szállt a dicsőség, de egyre inkább féltette is ezt a dicsőséget, hatalmat. És hogy biztosan érezze magát a nyeregben, sorra a rokonságával, a legbizalmasabb barátaival vette körül magát s noha ő maga tiszta ember maradt, ezeknek bizony „tisztátalan dolgokat“ is elnézett, meg nem érdemelt előnyökhöz juttatta őket. Ezek viszont többségben lévén a vezetőségben ki tudták vívni maguknak, hogy akkor is nekik legyen igazuk, amikor nyilvánvalóan nem volt igazuk, vagy hogy ne legyen igazuk azoknak, akiknek igazuk volt. Demeter komám konkrét esetekkel bizonyította ezt. Nos, ezt írtam meg én ama bizonyos novellában, írói kötelességemnek tekintettem, annál is inkább, mert amikor még a novella megírása előtt az egyik rajoni aktivistának fölhívtam a figyelmét erre, egyszerűen szembenevetett, hogy ő ismeri S. elvtársat s az ottani viszonyokat, de egyébként utána néz a dolognak. A folyóirat, amelyben a novellát közöltem, elkerült az illető községbe is s noha én sem a község, sem a szereplők valódi nevét nem írtam ki, rájöttek — magukra ismertek ? —, hogy róluk van szó. Ekkor kezdődött az a bizonyos levelezés az akkori elnök és köztem, amelyet fentebb említettem. Fölösleges volna most utólag kiteregetni mindazt, amit akkor egymásnak elmondtunk, annál is inkább, mert két vagy három évvel utóbb végül rendet teremtettek a gazdaságban , vagy két esztendő óta, amint e legutolsó és váratlan levélből értesülök, az egykori elnök mint brigádos is nyugalomba vonult. Viszont, úgy látszik nem felejtették el, a „vélt“ sérelmet sem és ismét megpezsdült levélíró kedve. Ha másként nem, hát úgy próbál visszavágni nekem, hogy közli: Demeter komámat, egykori informátoromat lucerna lopásért három hónapi szabadságvesztésre ítélték. Hogy történt, nem tudom, de bármily nehéz is feltételeznem Demeterről a lopást, a bírói ítélet egészen biztosan tény alapján történt. A lopást pedig, a közvagyon megkárosítását büntetni kell minden körülmények között bárki is követi el. Ez világos. Eszem ágában sincs volt gyermekkori játszótársamat megvédeni, mentegetni. És ha vigasztalásul szolgál levélíró nyugalmazott elnök ismerősömnek, hát hajlandó vagyok elismerni — mert nyilván ezt akarta elérni levelével —, hogy az én akkoriban megdicsért barátom sem bizonyult utólag kifogástalannak, példaképnek. E sorokat azonban nem pusztán azért írtam meg, hogy ezzel az elismeréssel“ megnyugtassam, úgy pláne elégtételt szolgáltasak az egykori elnöknek. Sokkal inkább bizonyságul arra, hogyám mennyire időszerűek a pártunk legutóbbi plenáris ülésén elhangzott követelmények a szocialista tudat, a szocialista magatartás, nevelés, a szocialista szigorú törvényesség kialakítását, építését, magatartását illetőleg. Hogy is mondotta pártunk főtitkára a plenáris ülésen elhangzó záróbeszédében ? „Sok elvtárs szigorúan bírálta a gazdaság, a helyi és a központi államapparátus egyes vezető kádereinek magatartását, akik nem lépnek fel szilárdan és elnézést tanúsítanak, amikor szabálysértéseket és kihágásokat tapasztalnak, akik nem cselekednek erélyesen és határozottan annak érdekében, hogy intézkedések történjenek a negatív jelenségek megelőzésére, a rend és a munkafegyelem erősítésére, az állam törvényeinek tántoríthatatlan betartására. Ezek a bírálatok teljesen jogosak , feltárnak olyan helyzeteket, amelyeknek a legrövidebb időn belül teljes eltökéltséggel véget kell vetnünk, hogy az összes kollektívákban, összes intézményekben, az egész gazdasági és állami tevékenységben meghonosítsuk a magasrendű felelősségérzet szellemét a közvagyon iránt, annak védelme és szüntelen gyarapítása érdekében". Azt hiszem, érteni lehet és kell is a szóból. Demeter komám esete — és sajnos hányat említhetnénk még — azt tanúsítja, hogy épp ez az elvi szilárdság, a szabálysértések, kihágások elleni határozott fellépés hiányzott sokszor munkánkból s vezetett nemcsak súlyos károk okozásához, hanem oda is, hogy emberek megtévedjenek, károkozói legyenek annak a társadalomnak, amely minden erőfeszítésével az ő jobb, emberibb életéért is dolgozik. Valóban átfogó nevelő munkára, elvi szilárdságra, mélységes, a társadalom és az ember iránti felelősségtudat kialakítására van szükség ahhoz, hogy minél előbb véglegesen kiküszöbölhessük életünkből az ehhez hasonló negatív jelenségeket. KIHOZOTT A DRMOS GYULA PÉPOSH ETEKI TÁRCÁJA TUDNI VALÓK a személyazonossági igazolványcsere módozatairól Minden embernek személyazonossági igazolványa van. De sajnos, nem mindenki tudja, hogyan kell eljárni, ha lejár a személyazonossági határideje, esetleg ha megrongálódik, vagy elvész, az igazolvány. Ha viszont ismerjük az esetekre vonatkozó eljárásokat, elejét vehetjük sok szabálytalanságnak, kiküszöböljük a kihágásokat. Úgy véljük, épp ezért hasznos, ha emlékeztetjük az állampolgárokat, mit kell tenniük, hová kell fordulniuk a fenti esetekben. Az 5/1971-es törvény értelmében a személyazonossági igazolványt tíz év időtartamra bocsájtják ki az illetékesek. Igazolványcserét az alábbi esetekben lehet kérni : ha letelik a kérdéses tíz esztendő , ha az igazolvány tulajdonosa él a személy- vagy keresztnévváltoztatás jogával, az igazolvány felfüggesztése esetén. A csere határideje tizenöt nap. Az ügyintézés megkönnyítése érdekében mindazok, akik személyazonosságija 1971. december harmincegyedikéig lejár, három hónappal a határidő előtt is becserélhetik. A Hargita megyei milícia felügyelőség lakosságnyilvántartási osztálya kéri mindazokat, akiknek személyazonossági igazolványuk becserélési határideje lejárt vagy közelebbről lejár, jelentkezzenek a milíciaszerveknél az új igazolvány megszerzésének érdekében. A törvény azt is előírja, hogy tilos személyazonossági igazolványt eltulajdonítani, más őrizetére bízni vagy kezesség fejében akárhol letétbe helyezni. Azok az állampolgárok, akik lakhelyüket változtatják, kötelesek a lakhely változtatásától számított öt napon belül jelentkezni személyazonossági igazolványukkal a helyi milíciaszerveknél. Ezek az előírások érvényesek azokra a személyekre is, akik ideiglenesen laknak ugyan, de negyvenöt napnál tovább szándékoznak tartózkodni az illető helységben. Az állampolgárok kötelesek a személyazonossági igazolványt állandóan maguknál tartani és azt a legjobb feltételek között megőrizni, óvni a rongálódástól. Meggondolkoztató jelenség, hogy az utóbbi időben figyelmetlenség és hanyagság következtében egyre több személyazonossági igazolvány vész el. Ez különböző kellemetlenségekkel jár; az új igazolvány megszerzése időt von el, újabb bélyegilletékeket kell fizetni, sőt ha a tényt, mármint az elvesztését az illető nem jelenti tizenöt napon belül a már említett 5/1971-es törvény előírása értelmében még büntetést is fizet. Voltak esetek, amikor az igazolvány már jó ideje lejárt, a tulajdonos mégis késlekedett kicserélésével. Ami természetesen büntetendő. Ugyancsak itt említjük meg, hogy minden tizennégy évet betöltött állampolgárnak kérnie kell a személyazonossági igazolványt tizenöt nappal az említett életkor betöltése előtt; persze, ez inkább a szülök kötelessége. Ha minden állampolgár ismeri és betartja a fenti előírásokat, úgy ez nagy könnyebbség elsősorban számára, de megkönnyíti a milíciaszervek munkáját is. PÁL ALBERT százados SPORT -GYERGYÓI tornászsikerek A Torna Szakszövetsége hó 12 —14-e között rendezte meg Temesváron, az országos ifjúsági tornász bajnokságot. Hazánk különböző tájairól közel 300 tornász ( fiú és leány — gyűlt össze az ifjúsági bajnoki címek elnyeréséért. Megyénket a gyergyószentmiklósi Sportiskola tornászai képviselték és hozzátehetjük: nagyszerűen. A torna hosszú évek óta sikeres sportága a gyergyói Sportiskolának, de a mostanihoz hasonló eredményt e kisváros ifjú tornászai még nem értek el. Az I. osztályú férfi bajnokság egyéni összetett versenyében Szabó Pál országos bajnoki címet nyert 52,50 ponttal. Ezzel az eredménnyel Szabó Pál teljesítette az első osztályú szintet és lehetővé vált, hogy a következő versenyeken már mesterfokon tornászhasson. A szerenkénti versenyen Szabó Pál aranyérmet szerzett a korláton, ezüstöt a nyújtón és bronzérmet a lovon. Nyolc évi kemény munka eredménye ez a siker. Edzője Hoffmann Ferenc testnevelő tanár elmondta, hogy ennél a fiúnál a tehetség és a szorgalom szerencsésen párosult, ez tette lehetővé e szép sikersorozat elérését. A kitartó kemény munka meghozta gyümölcsét. A csapat többi tagjai is méltóképpen szerepeltek. Az első osztályúak versenyén Kémenes Csaba 3. helyezést ért el korláton és lóugrásban, Kovácsics László 14 éves tornász pedig a II. osztályúak szerenkénti versenyében a 6. lett lóugrásban. A tornász leányok még nem tudtak betörni az élmezőnybe, de versenyanyaguk már lényegesen erősebb, a kivitel jobb s ha a tehetség munkakedvvel fog továbbra is párosulni, a minőségi ugrás náluk sem maradhat el. Minden sportág sikereinek egyik előfeltétele az anyagi alap megteremtése. A meglévő feltételek, a kisméretű tornaterem s a rendelkezésre álló szerek már nem tudják biztosítani a további fejlődést. Mint már megírtuk a kosárlabdával kapcsolatban is, új, korszerűen felszerelt teremre van szükség. Tudjuk, nehézségekbe ütközik egy ilyen terem azonnali felépítése. Mégis arra kérjük az arra illetékeseket, segítsenek ebben s a gyergyói sportolók mind jobb eredményekkel fogják meghálálni a messzemenő gondoskodást. BASILIDES TIBOR, a Sportiskola igazgatója 3. OLDAL - HARGITA telex — telex • SZOROS EREDMÉNYEK születtek az UEFA-kupa szerdai mérkőzésein. Csupán az Aradi UT és a Dundee United aratott fölényes győzelmet (3—0). A Wolverhampton Wanderers idegenben 1—0 arányban legyőzte az FC Carl Zeiss Jenat, a Juventus Torino hasonló arányú győzelmet aratott Bécsben a Rapid ellen. Az Eintracht Braunschweig 1—1 arányú döntetlenre mérkőzött a Budapesti Ferencvárossal. Más eredmények: St. Johnstone-Zeleznicsar Szarajevó 1—0, PSV Eindhoven — Lierse SK 1—0.