Hargita, 1972. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-04 / 1. szám
2. ■M 0,DAK HARGITA Gyergyószentmiklóson Gyergyószentmiklós dolgozói kimagasló eredményekkel léptek ötéves tervünk második esztendejébe, amelyek biztos alapul szolgálnak további sikereikhez. A város iparvállalatai amellett, hogy jóval határidő előtt teljesítették az 1971-re szóló tervfeladatokat, több mint hétmillió lejt valósítottak meg az ipari össztermelés és hatmillió négyszázezer lejt az árutermelés esetében. Ebben az időszakban a legjelentősebb megvalósításokat a Partizán és a lenfonoda munkaközösségei érték el. Az elmúlt év utolsó napjaiban megkezdte próbaüzemeltetését az ötéves terv egyik jelentős megvalósítása, a korszerű bútorgyár, amelyet mintegy kilencvenmillió lej beruházással építettek, és amelyben huszonkétezer garnitúra bútort állítanak elő évente. A szilveszteri mulatságokat megelőzően alapos számvetést végeztek a gyergyószentmiklósiak. Ez abban különbözik az eddigiektől, hogy az elmúlt évben olyan történelmi jelentőségű dokumentumok voltak segítségünkre, mint amilyen pártunknak az egész nép elé terjesztett akcióprogramja, az ideológiai, politikai és kulturális munka elmélyítéséről, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceauşescu elvtársnak erre vonatkozó javaslatai, amelyek megvalósításához szocialista hazánk összes dolgozóival együtt a gyergyószentmiklósiak is cselekvően kezdtek hozzá, akárcsak az RKP KB 1971. november 3—5-i Székelykeresztúron Székelykeresztúron annak rendje-módja szerint került sor az emlékezetes ünnepi esemény megszervezésére. 6esztendőt búcsúztatni, fogadni az újat — mindenki számára megható mozzanat. A fogyasztási szövetkezet vendéglőjében szépen feldíszített télifa várta a vendégeket. Természetes, hogy eleve kötetlen volt a hangulat : mindenki maga választotta meg helyét, olyan társaságban szórakozott, amilyenben óhajtotta. Csak dicsérve szólhatunk Vajda Domokos egységfelelős munkájáról, aki mindent megtett, hogy a vendégek tényleg otthoniasan érezzék maguk. Nem folytatom. Attól tartok, túl sokat (mint mondtam már, szerencsére találóan) dicsérem a vendéglátókat, akik figyelmességéből arra is futotta, hogy az asztalokra ízléses, román és magyar nyelven megfogalmazott üdvözlőkártyát helyezzenek. Nagyszerű ételek és italok várták az ünneplőket. A jó kedvet még csak fokozta a hangulatos népdalcsokor. A zsúfolásig telt teremben tombolán különböző tárgyakat sorsoltak ki a résztvevők között, többek között élő malacot. Ne feledjem el megemlíteni Farkas Gábor nyugalmazottigazgatótanító pohárköszöntőjét, amely számvetésnek is beillik óesztendő búcsúztatásakor. A székelykeresztúri fiatalok egy csoportja a sóskúti vendéglőben szervezte meg a szilveszteri mulatságot, reggel nyolc óráig nem is volt jókedvben hiány. Itt is kiváló ételekről és italokról gondoskodott a szövetkezet vezetősége, hogy felejthetetlenné tegye Székelykeresztúr lakossága számára szilveszter éjszakáját. 1972 első csapolása a vlahicai vasüzemekben — Szülők, nagyszülők, unokák — családi szilveszter Balánbányán Maroshévízen A maroshévízi famunkások, az ünnepi hangulatot árasztó termekben vagy otthonaikban nemcsak a beköszöntő új évet ünnepelték, de mindenekelőtt az 1971- ben elért munkasikerekre emelték poharaikat. És azokra is, amelyeket az ötéves terv második évében, 1972-ben valósítnak meg, amelynek folyamán újabb fafeldolgozó egységek építését kezdik meg megyénk különböző vidékein. Az ,,erdő emberei" Maroshévízen is határidő előtt teljesítették évi össz- és árutermelési tervüket — 1971 december 17-én. Egy másik tény, amiről feltétlenül szólnunk kell: a belső erőforrások magasabb fokú értékesítésével, a vékonyfa- és a hulladékok felhasználásával több mint 12 millió lej értékű terméket állítottak elő. E munkasikerek eléréséhez jelentős mértékben járultak hozzá a maroshévízi és hollósarki kitermelő egységek, a maroshévízi és hodosi fafeldolgozó egységek munkaközösségei. — Emelem poharam munkatársaim, a maroshévízi fakitermelő- és feldolgozó egység dolgozóinak egészségére, az évről évre szebb munkasikerekre — mondotta ünnepélyesen Portik Sándor élmunkás. Gondolataiban osztoztak Traian Finta és Szász József munkások is — valamennyien, akik e szorgalmas munkaközösség tagjai. Balánbértyán Jókedv, konfetti-eső, egy keringő áradó akkordjai a feldíszített teremben... A bajáni Bányaipari Fővállalat szakszervezeti bizottsága 300 alkalmazott számára szervezett szilveszteri mulatságot. Idősek és fiatalok ülnek az asztaloknál, bányászok és családtagjaik, mind vidáman, kissé izgatottan, az Új Év érkezését várva. Az egyik asztalnál két fiatal bányász, Datu Aurel és Diaconu Nicolae, akik rendszeresen túlteljesítik tervüket, munkatársakként és elválaszthatatlan jóbarátokként újabb sikereket kívánnak egymásnak a közelgő évben. Mi is erre ürítettük poharunkat, hiszen a következő nap, január másodikán a két fiatal bányász, sok munkatársával együtt, leszállt a bányába. Bizonyára meg is tartották szavukat! A Vodă család blokklakásában kettős ünnepet ülnek. Megszületett a család legfiatalabb tagja, Costel, szép, erős gyerek. A harmadik Constantin Vodă főmester családjában. A lakásban vendégek, régi és új barátok, hiszen magában nem ünnepelhet igazán az ember. Fazekas Valeriu bányásznak is kettős öröme van: kettős sikert ünnepelnek, a közelgő új évet kiemelkedő munkasikerekkel köszöntötte munkatársaival, 300 tonna ércet termeltek ki terven felül. Felesége képviselő a városi néptanácsban, szintjén jó munkát fejtett ki a nőbizottság akcióinak megszervezésében és lebonyolításában. Vilhelm György főgépész Maroshévízről utazott ide. — Bennünket az őszinte, meleg barátság köt össze. Maroshévizről, a Nyárádmentéről jöttünk Balánbányára, más és más nyelvet beszélő emberek, hogy közösen ünnepeljük egy év utolsó perceit, amely sok örömet hozott nekünk, s az új év első óráit, amelyik, reméljük, még több örömben részesít valamennyiünket. Ezért azonban többet, jobban kell dolgoznunk ... Vlahicán A hagyományoknak megfelelően a fiatal munkásváros dolgozóinak nagy része „előlegezte“ a szilveszteri mulatságot, hogy a megszokott baráti körben örülhessenek az esztendő sikereinek, s hogy együtt köszönthessék az újat. A vendéglő és az étkezde szűknek bizonyult, s akik már nem kaptak jegyet, családi körben emeltek poharat egy még gazdagabb esztendő minden sikerére, örömére. Jókedv, zene és énekszó egyvelege szűrődött ki a vasüzem és a vaskőbánya flotációs üzeme dolgozóinak lakásaiból. Szerte az egész városban reggelbe torkolló családi és kollektív ünnepségek zajlottak le igazi „vasas“ módra. Amíg pezsgős üvegek durrantak az üzem szomszédságában lévő étkezde belső termében, addig az éjszakai váltásban minden a megszokott ütemben folyt. A legidősebb kohász, Mag András bácsi, aki harminchárom év szolga- Gazdára talált az újévi .A szerencsemalacu lat után 72-ben megy nyugdíjba, épp a csatornát igyekszik megtakarítani a vascsapolás után maradt salaktól, Ambrus Ferenc csoportja pedig már beletöltötte a keverőbe az esztendő első hat tonna nyersvasát. Szép tradíciójuk van a kohászoknak, akik a vörös tűzfolyam fényénél köszöntik egymást újévi erős kézfogással. Őket, az üzem dolgozóit köszönti a vajdahunyadi kombinát vezérigazgatójának távirata éppúgy, mint a megyei pártbizottság erőt, egészséget, újabb munkasikereket kívánó sorai. Munkával ünnepelneka vlahicai kohászok, Fülöp János váltásmester, Ferenc János csoportvezető, Péter Ferenc, a szakszervezeti csoport negyedszer újraválasztott szervezője, Mag András, Székely Domokos, Márton Lajos I. és Márton Lajos III. Fodor B. Dénes, Simó Mátyás, Buglya Ist ván, Ráduly Mihály. .. összesen harmincnyolc ember. Minden elismerés a csapolóké, adagolóké, akik november elejétől már 1972- re termelnek. Persze mindhárom váltásé, akik az elmúlt évben 1 900 tonna nyersvassal teljesítették túl tervelőirányzatukat. Az újévköszöntő „hosszú váltás“ éjszakáján harmincnyolc érdes, kemény kéz szorította meg egymást, s harmincnyolcan gondoltak otthon ünneplő családjukra, szeretteikre. — Másodízben jöttem Borszékre — mondja a Constanţa-i Constantin Tudor építész-technikus. A nyár, a tél egyformán szép ezen a vidéken. Az út hosszú, de megéri ! — És a barátnője ? — Első ízben látogatok el Borszékre, bár Piatra Neamţ sincs messze — mondja Mioara Lungu. De mások is havason kívánták tölteni az év utolsó estéjét. A tulceai Gheorghe Vasilache mester családjával érkezett Borszékre, de amint mondja, az óév utolsó perceiben gondolatai hazaszállnak, munkatársaihoz, szeretett városának lakóihoz, mindannyiuknak őszinte, lelkes „Boldog Új Évet!“ kívánva. A borszéki szilveszteri mulatság szervezői pedig kitettek magukért. Sikerült megteremteniük azt a meleg, ünnepi hangulatot, amelyben a sokféle meglepetés valódi meglepetés volt, s amelyet a messziről érkező vendégek vártak, akik szülővárosaiktól távol is otthon érezték magukat. " Tusnádfürdőn Este nyolc órakor vitt első utunk Tusnádfürdőre. Soha ilyen kihalt nem volt még az országút. Csak egyetlen egy autó vezetője javította elkeseredetten járműve lámpáit, de szerencsére sikeresen. A fürdőhely villogó fényeivel, komor méltóságú fenyőinek ünnepélyességével készült az év utolsó éjszakájára. A Csukás tó melletti Sólyomkő vendéglőben már minden készen állt, a zenészek éppen hangszereiket próbálták ki, a konyhában pedig fotóriporterünk már lencsevégre kaphatta a tálalásra kész pulykát, Sánta Béla főszakács remekét. A barátságos, otthonosan feldíszített kisvendéglőben hatvanhárom személyt vártak az ország minden részéből. Az Anna vendéglőbe is egymásután nyitottak be a Tusnádfürdőre érkezett vendégek. Goncearenco Teodosie és felesége Galaţi-i kirándulócsoporttal, külön erre az alkalomra kereste fel fürdőhelyünket, ahol, mint mondotta, első ízben jár életében, de már a délutáni séta alkalmából elhatározta, hogy legközelebbi pihenőszabadságát is itt fogja tölteni. Fiatalok ülnek az egyik asztalnál, barátságosan invitálnak bennünket, fogyasszunk el velük egy pohár bort, most az óév koraesti órájában. Közben bemutatkoznak, Kovács Mária Kolozsvárról, Bîşcă Doina Botoşaniból, Ciobănaşu Valentin és Moraru Doru Brăilából. Tusnádfürdőn üdülnek és kellemesebb helyet el sem tudnának képzelni. Ugyanolyan jól érezte magát az Anna vendéglőben a többi kétszáz vendég is. A Csukás szálló hallja még az előkészületek zsibongásától hangos, Breier Margit sorra nyújtja át az újonnan érkezetteknek a szobák kulcsát, legtöbben Brassóból, Ploieşti-ről és Szebenből érkeztek. Az étterem ünnepi díszbe öltözött, a pompásan megterített asztalok, ízléses díszítés várta az első vendégeket, akik nem sokkal kilenc után meg is jöttek. 120-an töltötték itt a szilveszter-éjszakát, mint utóbb elmondották, kitűnő hangulatban. Igazi, meghitt, meglepetésekben gazdag mulatság színhelye volt a szilveszter-éjszakai Tusnádfürdő. Borszéken Borszék, hírneves üdülőtelepünk a hagyományos vendégszeretettel fogadta az ország minden részéből érkező látogatókat. A színes égőkkel feldíszített sétányokon marosvásárhelyi, brăiai, Piatra Neamţ-i, constanţai, turceni, bukaresti turisták találkoztak, akik egy kellemes meglepetést nyújtó Szilveszter és talán több hó reményében utaztak ide. Az óév utolsó percei szinte észrevétlenül suhantak el a jókedv, a mindegyre elhangzó „Boldog Új Évet !“ jókívánságok, a pohárcsengés, a zene, a színek forgatagában. Egy csoport fiatal elhatározta, hogy dallal köszönti 1972-t. 1972. JA Csíkszeredában (folytatás az 1. oldalról) szítések árán lehetett. De nem panaszkodhattak azok sem, akik a borozóban vagy a Corso laktabárban töltötték az éjszakát. Itt is megvolt a jó hangulat minden kelléke. Ezen az éjszakán, bármennyire is megszoktuk már, a Tolvajosra vezető szerpentineket nem borította hótakaró, sőt az út mellett is csak alig összefüggő fehér foltokra világított az erős holdfény. Ez az ilyenkor szokatlan természeti lemaradás közelről sem befolyásolta a Fenyő menedékházban összegyűlt közel nyolcvan szilveszterezőt. A bőséges menü meglepetéseként kell megemlítenünk a friss házikenyeret, no meg az ízletes tejfölösszeletet, a meszszi vidékről beszerzett fajbort. Az itt szórakozók körében találtuk Tankó Andrást, a csíkszentdomokosi mtsz főmérnökét, aki — bevallása szerint — eredményekben, sikerekben gazdag esztendőt zár barátai, munkatársai között. Szokatlan csend honol a Csíkszeredai állomáson. A forgalmi irodában is ritkábban cseng a telefon, a forgalmista szabadot jelez a féltízes munkásvonatnak, amelyben vasutasok igyekeznek haza, ki-ki családjához. Puică Ioan, a motorvonat vezetője Csicsóban tölti a szilveszter-éjszakát, ezúttal ágyban, hiszen a reggeli szerelvényt ő vezeti vissza Brassóba, ahol már családjával koccinthat a sikeres új esztendőre. Halvány fény szűrődik ki a levélelosztóból, rendre telnek a rekeszek, a fiatal Farkas Albert kezében immár aháromezredik boríték fordul meg ezen az estén, készíti a küldeményeket az éjszakai vonatokhoz. Reggel nyolcig tart szolgálata, addig az időpontig újabb száz levél, jókívánság útját igazgatja. — Halló, Galaţi ! Vonalban Csíkszereda. Adom a kért számot — ismétli már másodszor Kozma Anna az interurbán központ egyik szilveszter-éjszakai szolgálatosa, miközben Szép Matild brassói számot tárcsáz. Végig a vonalakon egyetlen jókívánság: az 1972-es esztendő köszöntéséé. S a rendelések egyre szaporodnak, egyre gyakrabban gyúl fel a 09 tárcsázása után a hívólámpa, közeledik az éjfél s a két szolgálatos igyekszik mindenkinek idejében „hozni" a hozzátartozókat, jó ismerősöket. A számok jelentkezésekor bármennyireis foglaltak, nem feledkeznek meg ők sem a hívóknak Boldog, új esztendőt kívánni. És ha ezen az éjszakán nem kapta meg valaki gyorsan a kért számot, ez igazán nem a két szolgálatoson múlott... A sötét véletlenek, az otromba Veszélyek dehogyis számolnak az ünnepekkel. Valami mindig történhet az úton, a járdán, a szobában. Óvjuk életünket, épségünket akkor is, amikor tudatunk nem ér rá életveszélyekre gondolni. Ott állunk, mi magunkért vagy mások miértünk. Orbán Ferenccel a kormánykerék mellett, alig néhány perccel éjfél előtt fut be a 31—HR—1196-os rendszámú mentőkocsi az állomás udvarára. Csiszér Ildikót asszisztensnő kísérte el hosszú útjára a délután hívott fehér kocsit, most éppencsak jelenti, hogy minden rendben, köszönti a kollegákat, aztán siet, hogy még ‘72 előtt férje és négy gyereke társaságában emelje poharát az új esztendőre. Ez volt az év utolsó hívása is egyben, számszerint a 6281-ik. Ennyit jegyzett az elmúlt évben a Csíkszeredai mentőállomás, vagyis átlag naponta tizenhétnél több segélyhívást. Nem riaszt több telefonberregés, bár teljes a riadókészültség. Minden rendben a környéken, az öröm zavartalan odakint éppúgy, mint a Hargita utcai mentőállomáson. Gál Lajos immár a kilencedik éve alkalmazottja az intézetnek. Most ő is itt várja az év végét, a hangulattal teli szobában. Kézfogásra és útrakészen. Melyik jön hamarabb ? Szerencsére a baráti kézfogás. Mert ebből az évből eltelt már egy óránál is több, hívás nélkül, a maguk és mások örömére. Újabb koccintás, tréfásan, borvízzel . Boldog újesztendőt... Sikerekben gazdag esztendőt zártak a megyeközpont lakói, tennivalókban nem szűkölködő esztendő vár rájuk, akárcsak megyéink valamennyi lakosára. Ezeknek a megvalósításához hadd kívánjunk még egyszer, immár az újév negyedik napján, erőt, egészséget, örömmel teli új esztendőt plenáris ülése nagyjelentőségű határozatából eredő feladatok gyakorlatba ültetéséhez. Nem véletlen tehát, hogy Gyergyószentmiklós dolgozói az elért kimagasló eredmények örömével búcsúztatták az óesztendőt és bizakodással, sok-sok vidámsággal, jókedvvel köszöntötték a rájuk virradó újévet. Földrajzi fekvésétől és természeti szépségeitől fogva évről évre egyre többen töltik a szilvesztert az örökzöld fenyvesektől körülvett Bucsin-tetői vendéglőben, a Gyilkostónál, a négyes és a kilences kilométerkőnél található vendéglátóipari egységekben. Ebben az évben közel ezer vendég ellátásáról kellett gondoskodni, akik az ország minden részéből, Bukarestből, Iaşiból, Piatra Neamţ ről, Bacauból, Marosvásárhelyről és máshonnan érkeztek ide. A városban több helyen rertdezték meg a szilveszteri mulatságot: a Maros vendéglőben, a Tulipán pincevendéglőben, a városi étkezdében, ahol vidáman, gondfeledten szórakoztak a dolgozók. Feledhetetlen volt az újév érkezése, a pezsgővel, borral telt poharak összecsendültek, az emberek összeölelkeztek és a legjobbakat kívánták egymásnak. Kinn a csillagos égen szerre pukkantak a petárdák, millió csillagjuk aláereszkedett a házak tetejére. A petárdák pukkanásába belevegyült az ostorcsattogás, a gyári szirénák hangja, a mozdonyok sípszava. Ezekben a pillanatokban elismeréssel gondoltunk Tóth Lajos, Gliga Petru, Kastal Mihály, Făgărăşanu Iuliu kommunista mozdonyvezetőkre, akik az áruval megrakott tehervonatokat vezették. Bíró Anna, Pop Margareta a telefonközpontban teljesítettek szolgálatot. Az év utolsó napján kilenc házasságot kötöttek Gyergyószentmiklóson. Újesztendő első napján egy kislány született, Puskás Erika. Készül a bőséges tál a Csíkszeredai Hargita étteremben Lelkes hangulatban búcsúztunk az óévtől, fogadtuk az új évet Jókívánságokat kapcsolnak öszsze a Csíkszeredai 09- en A csicsói vasúti csomópont vezér tornyában Szakács Ferenc és Bodó Gyula ■vigyáz a közlekedés biztonságára. Madéfalván Vannak emberek, akik a szilveszter estét nem terített asztal melett töltik, az új évet nem, habzó pezsgővel vagy gyöngyöző borral telt poharakkal köszöntik. Vannak emberek, akik ezen az estén is „mindennapi" munkájukat végzik. Folytonos, egyetlen pillanatra meg nem szakítható munkát feltételez a vasúti szállítás is. A hosszabb vagy rövidebb távon közlekedő vonatokhoz nemcsak mozdonyvezetőkre van szükség, de sok száz, ezer emberre. Forgalmistákra, váltókezelőkre stb. ... A csicsói vasúti gócpont irányító tornyának vezérlőtáblája előtt Szakács Ferenc és Bodó Gyula forgalmisták teljesítenek szolgálatot. A mindegyre felvillanó parányi égők és színes vonalak jelzik: munkaprogramjuk a megszokott... Egy tehervonat robog át az állomáson, egy személyvonat éppen Marosvásárhely felé indul. A Diesel-mozdony vezetője, Dueában örömmel int búcsút, biztos benne, hogy idejében megérkezik Marosvásárhelyre, s az otthoni állomáson övéi körében fogadja az új év első perceit. ... Újabb vonat érkezik. A gócpont tolatópályaudvarán pedig egy tehervonatot, újabb szerelvényt állítanak össze, amelyik 1972 első reggelén indul útnak Csicsóból... ” Parajdon A hónélküli „fekete“ szilveszter ellenére is remek hangulatban ünnepeltek a nagyközség termelőszövetkezeti dolgozói, a Sóbánya munkásai, tanügyi káderek, a község egész lakossága. A fürdőtelepen lévő vendéglő pompásan kidíszített termeiben csaknem százhúsz bányász koccintott az elmúlt év kiemelkedő munkasikereire és az 1972-es esztendőre. Többtagú zenekar húzta a talpalávalót, s a jóféle küküllőmenti fehér leánykabor hamar emelkedett hangulatot teremtett. S amikor az óra elkongatta az 1971-es esztendőt, újabb munkasikerekre csendült a sok pohár. Hasonló jó hangulatban mulattak a parajdi művelődési otthon termeiben is, ahol a helybeli tűzoltók szervezték meg a szilveszteri mulatságot. Harminckéttagú fúvószenekar, tréfás ötletek egész sora és nem utolsó sorban a jó bor biztosította a jókedvet. Éjfélkor a fúvószenekar a művelődési otthon előtti parkbanjátszott, majd sorra köszöntötte az intézményekben szilveszterezőket.