Hargita, 1972. április (5. évfolyam, 78-103. szám)
1972-04-08 / 84. szám
2. OLDAL —HARGITA I NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE a Băneasa repülőtéri nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) Ezen az alapon nyilvánult meg az óhaj a kapcsolatok bővítésére Romániával, más szocialista országokkal, a világ összes államaival, kiindulva abból a szükségességből, hogy e támogatás, az együttműködés biztosíthatja a gyengénfejlettség gyorsabb felszámolását. Mondhatnám, hogy ez a törekvés rendkívül jelentős tényező volt és ma is az a Románia és a meglátogatott államok, a Románia és az afrikai országok közötti együttműködés fejlesztése szempontjából. (Taps, éljenzés.) Természetesen, e fontos célkitűzések valóra váltásában elsőrendű törekvés az oktatás, a kultúra fejlesztése, a nemzeti káderek kérdése. Mint ahogy saját tapasztalatunkból mi is tudjuk, az új társadalmi rend, a független gazdaság megteremtése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel szorosan összefügg a tudomány és a kultúra magas fokú fejlesztésével, a nemzeti káderek képzésével minden tevékenységi terület számára; ez döntő tényezője bármely ország, haladásának a függetlenség útján, a jólét útján. (Hosszan tartó taps, éljenzés.) Az összes meglátogatott országokban, a népek anyagi és szellemi jólétének emelésére irányuló gondoskodást tapasztaltunk. Be kell vallanom népem előtt is, hogy nagy megelégedéssel vettük tudomásul mindezeknek az országoknak a társadalmi-gazdasági fejlődés útján elért sikereit, azokat a programokat, amelyeket célul tűztek ki, és a gyors haladás biztosításáért tett erőfeszítéseiket; azzal a meggyőződéssel tértem vissza, hogy ezek a népek, az összes afrikai államok ragyogó jövő előtt állnak, hogy Afrika a világ egyik erős gazdasági központjává válik. (Erős taps, ováció.) Szólnom kell azonban arról is, hogy milyen nagy megelégedéssel nyugtáztuk azt, hogy ezek az országok és népek egy új társadalmi rend felépítésére határozták el magukat; mindannyian a fejlődés szocialista útja mellett foglalnak állást — és ez újabb bizonyítéka annak, hogy a szocializmus a világon az egyetlen társadalmi rendszer amely biztosítani tudja a gyengén fejlettség gyors felszámolását, a társadalmi és gazdasági haladást, a népek függetlenségét és jólétét. (Erős taps, ováció. Ütemesen kiáltozzák : Ceauşescu—AKP ! Természetesen egy új társadalmi rendszer megteremtésének kérdése, az afrikai országoknak szocialista alapokon való forradalmi átalakulása olyan komplex kérdés, amelynek megoldása sok erőfeszítést követel, s megköveteli a realitások megértését és az ebből való kiindulás szükségességét. De elmondhatjuk, hogy nagyszerű perspektívák előtt állnak, hogy Afrika valóban és határozottan csatlakozik azokhoz a népekhez, amelyek új rendszert kívánnak építeni ! (Erős taps.) Mint már mondottam, minden felkeresett országban az együttműködés fejlesztésének közös óhajából indultunk ki. Az aláírt nyilatkozatok tükrözik vezérelveinket, megállapodásainkat; gyakorlatilag számos olyan egyezményt valósítottunk meg, amely lerakja népeink hosszas együttműködésének alapjait. Ez az együttműködés a teljes jogegyenlőségre, a kölcsönös tiszteletre, a belügyekbe való be nem avatkozásra, az együttműködés és a népeink minél gyorsabb fejlődését szolgáló kölcsönös segítségnyújtás óhajára, egyidejűleg pedig a nemzetközi munkamegosztásban való, az emberiség általános haladásában való aktív részvételre épül. Elmondhatjuk, hogy összes megállapodásaink, elveink olyan kapcsolatok kiépítését célozzák, amelyek példaként szolgálhatnak szabad, problémáikban önállóan dönteni, kívánó, sorsuk önálló alakítására törekvő népek együttműködésére; a magunk részéről mindent megteszünk e valóban példás kapcsolatokért. (Erős taps, éljenzés.) Természetesen az összes felkeresett államokban a megbeszélések középpontjában állottak a jelenkori fejlődés, a nemzetközi helyzet problémája is. Már eleve hangsúlyozni kívánom, mindezekben az országokban az összes megvizsgált alapvető kérdésekben közös következtetésekre jutottunk, amit egyébként a már említett nyilatkozatok tükröznek. A problémák felvetésében a nemzetközi téren bekövetkezett, illetve bekövetkező változásokból, abból indultunk ki, hogy a jelenkori nemzetközi élet az erőszak és a diktátum imperialista politikája ellen síkraszálló erők javára, azoknak az erőknek a javára alakul, amelyek állást foglalnak új kapcsolatok megteremtéséért az államok és a nemzetek között, minden egyes nép azon jogáért, hogy egymaga dönthessen fejlődése felől. Az utóbbi esztendők mindenben bizonyították, hogy a függetlenségért és a szabad életért küzdő népek együttes ereje óriási hullámként mindent elsöpör útjából, feltartóztathatatlan; a népek akaratát nem lehet megtörni, a népek akaratát senki sem fogja megtörni. (Hosszas taps.) A nemzetközi kérdésekben kötött egyezményeink középpontjában az imperialista politika ellen, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen vívott harc áll. Öszszes megállapodásaink közös tényezője ez volt. Országaink kifejezték azt az elhatározásukat, a jövőben is mindent megtesznek, hogy előmozdítsák az imperialista politika és a hozzá kapcsolódó praktikák felszámolásáért vívott harc sikeres kibontakozását. Abból indultunk ki, hogy a nemzetközi életben fontos szerepet töltenek be a szocialista országok, s következésképpen fejlesztenünk kell kapcsolatainkat minden szocialista országgal, továbbá a fiatal független államokkal. Szerintünk ugyanis a szocialista államok és a nemrégiben felszabadultállamok együttműködése rendkívül fontos tényező a béke, a népek szabadsága és függetlensége ügyének diadaláért vívott általános harc sikeres kibontakoztatásában. (Erős taps.) Természetesen, megbeszéléseink során abból a tényből indultunk ki, hogy a világon különböző társadalmi rendszerű országok léteznek, s ezért meg kell találni annak módjait és útjait, hogy társadalmi rendszerre való különbség nélkül, az összes államok között a békés egymás mellett élés elveinek szellemében fejlődjenek a kapcsolatok. Valamennyi meglátogatott országban arra az egyöntetű konklúzióra jutottunk, hogy a nemzetközi kapcsolatokat az államok közötti teljes jogegyenlőségre, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartására, a belügyekbe való be nem avatkozásra, a kölcsönös előnyökre kell alapozni. Közös egyetértésben megállapítottuk, mindent meg kell tennünk azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokból kiküszöböljük az erőszakot és az erőszakkal való fenyegetőzést. Egyöntetűen leszögeztük, hogy minden országnak jogában van önállóandönteni gazdasági-társadalmi fejlődéséről, a különböző problémák megoldási formájáról — az illető államok forradalmi és haladó erőinek, népeinek óhaja szerint, s minden külső beavatkozástól mentesen. (Taps, éljenzés.) Tekintettel arra, hogy Afrikában a kolonializmus még néhány országban uralmon van, megbeszéléseinken jelentős helyet szenteltünk annak a harcnak, amelynek célja a kolonializmus végleges és mielőbbi felszámolása, s ugyanakkor a rhodesiai és a dél-afrikai kormány rasszista politikájának végleges és mielőbbi felszámolása. Találkoztunk az angolai, mocambique-i, namíbiai és dél-afrikai felszabadítási mozgalmak képviselőivel. E nemzeti felszabadítási mozgalmak vezetőségeivel teljes megegyezésre jutottunk a szolidaritás fejlesztése tekintetében, abban, hogyfelszabadítási harcok győzelme céljából fokozottabb támogatást kell nyújtani e mozgalmaknak. (Erős taps.) A felkeresett országok és a nemzeti felszabadítási mozgalmak képviselőivel folytatott összes megbeszéléseinken arra a megállapításra jutottunk, hogy kedvező a helyzet a nemzeti felszabadítási harc kibontakozásához, hogy a portugál kolonialistáknak el kell hagyniuk a kontinenst vagy ki kell kergetni őket Afrikából ! (Erős taps). Mindenütt hangsúlyoztuk azokat az elveket, amelyek a Román Kommunista Párt, a szocialista Románia politikáját vezérelték és vezérlik, nevezetesen, hogy a még gyarmati igában sínylődő népek szent joga bármely formában, beleértve a fegyveres harcot is, küzdeni függetlenségük biztosításáért, önrendelkezési joguk érvényesítéséért. Románia, amely eddig is támogatta a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a jövőben még határozottabb támogatásban kívánja részesíteni őket, teljesítve az antiimperialista világfront osztagaként ráháruló feladatot. (Erős taps, éljenzés; Ceauşescu—RKP — hangzik mindenünnen). Felkerestünk egyes arab országokat, közöttük Egyiptomot is. Bárki számára nyilvánvaló, hogy itt megbeszéléseinken megkülönböztetett fontosságot tulajdonítottunk a közép-keleti kérdésnek. E problémák felvetésében a Román Kommunista Párt, a szocialista Románia általános irányvonalából, vagyis abból indultunk ki, hogy idegen területek megszállását semmiképpen sem szabad megengedni, hogy véget kell vetni a terjeszkedés és az erőszak politikájának, hogy mindent meg kell tenni a közép-keleti konfliktus gyors rendezései érdekében. Az összes nyilatkozatok, beleértve a holnap megjelenőt is, hangsúlyozzák azt az egyöntetű óhajunkat, hogy harcolunk a Biztonsági Tanács határozatának alkalmazásáért, a közép-keleti feszültség politikai rendezéséért, amely meghozza az izraeli csapatok visszarendelését a megszállt területekről, biztosítja minden egyes állam területi épségét és szuverenitását, biztosíta az igazságos békét az összes népek számára. Meg akarom jegyezni, hogy arra a következtetésre jutottunk, kedvező feltételek vannak a politikai megoldás eléréséhez, de ehhez szükséges az összes békeszerető népek erőfeszítésének fokozása, és ami Romániát illeti, elszánt elhatározása, hogy mindent megtesz a közép-keleti kérdések gyors megoldásának elősegítése érdekében. (Taps.) A közép-keleti helyzettel kapcsolatosan természetesen gondot okozott a palesztínai lakosság problémája is. Abból indultunk ki, hogy mindent meg kell tenni azoknak a feltételeknek a megteremtéséért, amelyek révén a palesztínai lakosság biztosíthatja szabad, önálló gazdasági-társadalmi fejlődését — és ezzel kapcsolatosan úgy véljük, hogy bármilyen közép-keleti megoldásnaktekintetbe kell vennie a palesztínai nép jogát a független élethez. (Taps, éljenzés.) Találkoztunk a palesztínai felszabadítási mozgalom képviselőivel — Arafattal és e mozgalom más vezetőivel. Kifejeztük szolidaritásunkat a palesztínai lakosság szabad, független létre irányuló törekvéseivel — és biztosítottuk őket, hogya román nép támogatja e lakosságnak azt az óhaját, hogy törekvéseinek megfelelően szervezhesse meg életét. (Taps, éljenzés.) Noha Afrikában voltunk, Indokína minden megbeszélésen szerepelt — és erre azért került sor, mert az összes népek megértik ; a vietnami, khmer és laoszi nép harca igazságos harc, az megfelel az összes népek érdekeinek és hogy az összes antiimperialista erőknek, az öszszes államoknak érdekében áll mindent megtenni,hogy véget vessenek az indokínai háborúnak, hogy biztosítsák e népek jogát problémáik saját akaratuk szerinti megoldásához, minden külső beavatkozás nélkül. Az összes nyilatkozatok megerősítik: továbbra is támogatni kívánjuk e népek harcát a végső győzelemig és meggyőződésünk, hogy Indokína népei kivívják a békét és sorsuk uraivá válnak. (Hosszas taps, éljenzés.) Magától értetődik, hogy az öszszes megbeszélések során tanácskoztunk az európai biztonság kérdéséről is. A közös nyilatkozatok egyébként szintén tükrözik ezt a tényt. Abból indultunk ki, hogy az összes felkeresett országok érdeklődést mutattak az európai biztonság megteremtése iránt, hangsúlyozták, hogy az európai kapcsolatok új alapokra építését jelentős tényezőnek tartják abban is, hogy egyenjogúsági kapcsolatok épüljenek ki az európai és az afrikai államok között, új alapokon fejlődjék az együttműködés. Kétségtelen, hogy az európai biztonság érdeke nem csupán az európai népeknek, hanem a világ összes népeinek, s az egyetemes béke ügyét szolgálná, következésképpen leszögeztük, hogy a szocialista Románia töretlenül küzd az összeurópai konferencia összehívásáért, a világ öszszes népei e rendkívül fontos törekvésének megvalósításáért. Ilyen összefüggésben természetesen számos kérdés megoldásának szükségességére gondolunk, s érthető, hogy a szocialista Romániának érdeke, a szocialista Romániát foglalkoztatja, hogy ratifikálják a Szovjetunió és Németország Szövetségi Köztársasága, illetve Lengyelország és Németország Szövetségi Köztársasága közötti szerződést, ami az európai biztonsági konferencia előkészületeinek további haladása szempontjából igen fontos. Felvetettük továbbá, hogy új viszonyokat kell meghonosítani a Balkánon, a Balkánt atomfegyvermentes övezetté, a béke és az együttműködés övezetévé kell változtatni. Foglalkoztunk a katonai tömbök, a más országok területén lévő katonai támaszpontok felszámolásának szükségességével, az idegen csapatok visszavonásának, a nemzeti csapatok csökkentésének, olyan konkrét intézkedések meghozatalának szükségességével, amelyek megnyitják az utat az általános leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés megvalósítása előtt. Mondhatom, hogy mindenütt tapasztaltuk az érdeklődést és óhajt a konkrét eredmények elérésére ezen a téren, mivel mindenki tisztában van azzal, hogy a fegyverkezési hajsza óriási anyagi és emberi eszközöket von el a gazdasági-társadalmi fejlődéstől, rendkívül súlyos akadály az emberiség haladásának biztosításában. Ezért a leszerelés kérdése napjainkban fontos tényezője az általános haladásnak , és Románia szilárdan elhatározta, mindent megtesz annak elősegítésére, hogy a népek egyesítsék erőfeszítéseiket és kikényszerítsék a leszerelést. (Hosszan tartó taps, hatalmas éljenzés.) Megtárgyalva ezeket a kérdéseket, valamint a világhelyzet egyéb kérdéseit — mint például az ázsiai helyzet, a latin-amerikai és más övezetekben helyzet —, arra a közös következtetésre jutottunk, hogy e problémák megoldása az összes népek érdekében, a béke és az általános haladás érdekében megköveteli az összes államokaktív részvételét a nemzetközi életben, akár nagy, akár kis vagy közepes államok azok. Állást foglaltunk a kis és közepes országok fokozottabb tevékenysége mellett nemzetközi síkon, hogy ezek erőteljesebben hallassák szavukat — ahhoz az erőhöz mérten, amelyet végeredményben képviselnek — az emberiséget foglalkoztató kérdések megoldásában. Azt kívánjuk, hogy a világon egyetlen olyan kérdést se oldhassanak meg egy nemzet háta mögött, amely rá vonatkozik, anélkül, hogy ez a nemzet ne mondaná meg véleményét. Tehát a népeknek részt kell venniük és hallatniuk kell szavukat, a megoldásoknak pedig meg kell felelniük a világ összes népei érdekeinek. (Éljenzés, taps. Ütemesen kiáltozzák: Ceauşescu —RKP !) Általában arra a közös következtetésrejutottunk, hogy fejlesztenünk kell szolidaritásunkat a szóban forgó kérdések megoldására irányuló harcban, hogy erősíteni kell az összes antiimperialista erők, a haladásra, igazságosságra és békére törekvő összes népek egységét és együttműködését. Véleményem szerint megbeszéléseink és látogatásaink a nyolc afrikai államban jelentős mozzanat abban a harcban, amelynek célja az antiimperialista erők fokozottabb összefogása. De, ebből kiindulva, szóba hoztuk az összes országok haladó erős egységének kérdését. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti felszabadítási mozgalmak, az antiimperialista haladó mozgalmak ereje és egysége elsősorban e mozgalmak egységétől és szilárdságától függ az egyes államokon belül. Éppen ezért részletesen kifejtettük Romániának, a romániai forradalmi mozgalomnak azt az elképzelését és érdekét, hogy minden olyan országban, amely a független fejlődés útjára lépett, létrehozzák az összes nemzeti erők egységét, azokét az erőkét, amelyek síkra szállnak az illető országok gazdasági-társadalmi fejlődéséért. Gyakran hangoztattam, hogy a különböző haladó erők vagy nemzeti felszabadítási mozgalmak között felmerülő véleménykülönbségek, a belső fejlődés bizonyos problémái megoldási módjának ilyen vagy olyan felvetése, nem jelenthet akadályt egységük és együttműködésük útjában, hogy nem beszélhetünk a haladó erők és a nemzeti felszabadítási mozgalmak egységéről, ha kizárják a kommunistákat, mert a kommunisták jelentik az éltető erőt abban a harcban, amely a gazdasági-társadalmi haladásért minden országban, a nemzeti függetlenségért folyik. (Taps, éljenzés). Mi, amint más körülmények között is rámutattam, állítottuk és állítjuk, hogy az antikommunizmus csak az imperializmust, a kolonializmust és a reakciót szolgálja, s hogy mindent meg kell tennünk az összes haladó és antiimperialista erők egységéért. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Mint látják, elvtársak, gyakorlatilag nem maradt olyan kérdés, amelyet valamilyen formában ne vitattunk volna meg a látogatás és a találkozók során folytatott megbeszéléseken, vagy az egyik vagy a másik részről elhangzott beszédekben. Íme ezért most, amikor befejezzük négyhetes afrikai látogatásunkat, amelynek során ellátogattunk nyolc országba és találkoztunk öt nemzeti felszabadítási mozgalommal — elmondhatjuk, hogy ez a látogatás egy nagyon fontos mozzanat Románia külpolitikájában, páratlan megnyilvánulása Románia azon internacionalista politikájának, amely szolidáris az imperialista igától megszabadult országokkal, a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, azokkal, akik a függetlenségért, a haladásért és a jólétért harcolnak ! (Erős taps, éljenzés, ováció; ütemesen kiáltozzák: Ceauşescu—RKP; Ceauşescu — RKP). Nagy örömmel állapítottam meg, hogy Románia, népem mindenütt nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. És ez a szocialista Románia helyes marxista-leninista politikájának tulajdonítható, annak, hogy országunk egész bel- és külpolitikai tevékenységében mindent megtett egyrészt azért, hogy biztosítsa haladását a szocializmus útján, másrészt azért, hogy erősítse együttműködését és szolidaritását mindazokkal az államokkal, amelyek a független fejlődés útjára léptek, az összes antiimperialista erőkkel. (Taps, hosszas éljenzés; Ütemesen kiáltozzák ; Ceauşescu —RKP; Ceauşescu—RKP.) Amikor vezetőkkel, államelnökökkel, politikai szervezetek képviselőivel folytattunk megbeszélést, amikor egyszerű emberekkel találkoztunk, nem egyszer hallottunk meleg, baráti elismerést Romániáról. Megállapítottuk, hogy ezeknek az országoknak a népei a legőszintébben örülnek Románia minden sikerének, figyelemmel kísérik és ismerik mind nehézségeinket, mind pedig sikereinket és szívből kívánják, hogy Románia egyre nagyobb eredményeket érjen el szocialista fejlődésében, mert úgy vélik, hogy az, amit Románia megvalósít, egyben az ő sikerük is. (Taps, hatalmas éljenzés). Bebizonyosodott tehát —, ha ugyan erre még szükség volt — országunk bel- és külpolitikájának egysége, bebizonyosodott, hogy szocialista építőmunkánk eredményei döntő módon gyarapítják Románia nemzetközi , tekintélyét, hozzájárulását az '»egyetemes haladás ügyéhez, mint ahogyan a világ összes államaival való együttműködés külpolitikája is jelentős tényező országunk szocialista építőmunkájának haladása szempontjából. (Taps, erős éljenzés). Elmondhatjuk, hogy a látogatás ismét beigazolta, sőt, mondhatnánk, maradéktalanul beigazolta Románia külpolitikájának helyességét. Ez megerősítette meggyőződésünket, hogy helyes úton haladunk mind országunk szocialista építésében, mind pedig a nemzetközi kapcsolatokban, s mindent meg kell tennünk, hogy következetesen folytassuk ezt a politikát, amely megfelel az összes, független úton fejlődő népek érdekeinek, a világ összes népei közötti béke és együttműködés ügyének. (Taps, éljenzés, Ceauşescu-RKP — hangzik ütemesen). Meg kell továbbá említenem ez alkalommal, hogy mindezekben az országokban megbeszélést folytattunk a vezető szerepet betöltő pártokkal, illetve nemzeti felszabadítási mozgalmakkal és teljesen egyetértettünk abban, hogy fejleszteni és erősíteni kell a kontaktusokat politikai pártjaink és szervezeteink, társadalmi szervezeteink között, mindent meg kell tenni, hogy e téren is előmozdítsuk népeinknek, az összes antiimperialista erőknek a barátságát és az együttműködését. (Taps, éljenzés) íme, hazatérve, s mérleget vonva, miért mondhatjuk el, hogy e látogatások rendkívül gyümölcsözőek voltak, hogy kiváló eredményekkel zárultak, új alapokra helyezték Románia és az illető országok közöttikapcsolatokat, s amint csaknem valamennyi nyilatkozat kiemelte, újabb szakaszt jeleztek országaink és népeink kapcsolatainak fejlődésében. Szeretnék még egyszer, ezúttal Bucureştiből, köszönetet mondani az összes felkeresett államfőknek, mindazoknak a népeknek, amelyek testvéri barátsággal vettek körül bennünket, szeretném kifejezni legőszintébb köszönetünket és biztosítani őket, hogy az egész román nép baráti érzelmeket táplál irántuk, s mindent megtesz, hogy a megállapodások maradéktalanul megvalósuljanak. (Erős taps). Szeretném mégegyszer azt kívánni mindezeknek a népeknek, arassanak újabb nagyszerű sikereket gazdasági-társadalmi fejlődésükben, nemzeti függetlenségük, jólétük és boldogságuk megszilárdításában! (Hosszas taps) . Kijelenthetjük, hogy a látogatás, annak eredményei megfelelnek nemcsak népeink érdekeinek, hanem az összes népek érdekeinek, a béke és az együttműködés általános ügyének az egész világon. (Taps, éljenzés). Természetesen, elvtársak, e látogatások eredményeiről beszélve, bel- és külpolitikánk egységéről beszélve, le kell vonnunk bizonyos következtetéseket a magunk számára is, mégpedig azt, hogy fokoznunk kell erőfeszítéseinket a párt X. kongresszusának a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére vonatkozó határozatai végrehajtása céljából. Teljes meggyőződésünk, hogy elszántan haladva azon az úton, amelyen elindultunk, a dolgozók — a kommunista párt vezetésével — eredményesen valóra váltják ezt a nagyszerű programot, biztosítják hazánk, szocialista nemzetünk felemelését a haladás és a civilizáció újabb csúcsaira, az , egész nép jólétének és boldogságának növelését! Önöknek, egész népünknek egyre nagyobb sikereket kívánok szocialista hazánk felvirágoztatása és boldogsága útján! (Hosszan tartó taps, hatalmas éljenzés, ütemesen kiáltozzák : Ceauşescu-RKP). Éljen a román nép és a meglátogatott országok népei közötti barátság! (Taps, éljenzés). Éljen a román nép szolidaritása az afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmakkal! (Éljenzés, hosszan tartó taps). Éljen az összes antiimperialista erők egysége! (Taps, hatalmas éljenzés). Éljen a béke és a világ összes népei közötti kooperáció! (Taps, hosszas éljenzés, ütemesen kiáltozzák •" C e a u ş e s c u-RKP, Ceauşescu és a nép). 1972 Április 1., szombat Kis mtsz-ek, iskolai törpegazdaságok megalakulása megyénkben A Román Kommunista Párt KB Titkárságának intézkedései révén, melyek előírják a műszaki és termelőtevékenység bevezetését az iskolák tantervébe, továbbá a Pionírszervezet II. országos konferenciájának a tanulók műszaki munkájának tökéletesítésére és változatosabbá tételére vonatkozó határozata értelmében még ezekben a napokban megalakulnak megyénk első iskolai mezőgazdasági termelőszövetkezetei . •Jelentős kezdeményezés e kis gazdaságok létesítése. Alapjául a tanulók mezőgazdasági gyakorlatának sikerei szolgáltak, ugyanakkor számos tanuló és pedagógus óhaját váltják valóra. A megyei pionírtanács, a megyei tanfelügyelőség és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetsége, továbbá aközségi néptanácsok együttműködése megfelelő keretet biztosít az általános iskolák pionírjainak és tanulóinak mezőgazdasági tevékenységéhez, így válik valóra a munka általi munkára nevelés elve, így alakulnak ki a megfelelő készségek, szakmai jártasságok mezőgazdaságunk jövendő dolgozóiban, a mostani iskolásokban. Nagyfontosságú esemény a falusi iskoláink mellett működő kis gazdasági egységek megalakulása. Elsősorban azért jelentős, mert közelebb hozza egymáshoz az iskolákban folyó elméleti és gyakorlati oktatást. Otthonossá teszi tanulóinkat mezőgazdaságunk szocialista egységeinek működésében, szervezésében, növeli kötelességérzetüket, kialakítja bennük a közös munka felelősségtudatát. A munka közvetlen gyakorlati és nevelő hatásán túl azonban távolabbi, társadalmi célt is szolgál — olyan embereket alakít ki, akik jártasak a termelés ésszerű tervezésében, tudnak gazdálkodni, s be tudnak illeszkedni, a társadalmi életbe, megismerik a munka szervezésének és vezetésének összefüggéseit. Milyenek is lesznek ezek a kis gazdaságok ? Az iskolák és a helyi mtsz-ek vezetőségei, a pionírszervezettel karöltve állandó kapcsolatokat tartanak fent a jó munkaszellem kialakítása érdekében. A kis mtsz-ek valóságos prototípusai lesznek egy majdani gazdaságnak. Kis közgyűlésük lesz, amely meghatározza a feladatokat, normákat és ellenőrzi azok teljesítését, ellátják őket a fejlett mezőgazdasági technika vívmányaival, lesznek közülük kis technikusok, brigádosok, könyvelők, hozzászoktatják őket a gépesített munkálatokhoz. A kis mtsz-ek ugyanakkor szerződéseket is köthetnek, értékesíthetik a termelt javakat, a közgyűlés által megállapított feladatok teljesítésének arányában, az oktató tevékenység és a kis gazdaságok anyagi alapjának gyarapítása érdekében. Kezdetben a kis mtsz-ek megszervezése és működése nem terjed ki megyénk összes iskoláira. Jelenleg a csíkdánfalvi, gyergyóalfalusi, csíkszentmártoni és köröndi líceumokban, valamint a madarasi, gyergyószárhegyi, tusnádi, székelyderzsi, csíkszentkirályi, bögözi és csíkszépvízi általános iskolákban kezdték meg az anyagi eszközök megteremtését, megalakulnak az első brigádok és kis vezetőcsoportok és aktív propagandamunkával népszerűsítik az ifjúság körében a kis gazdaságok lényegét, felvázolják a leendő feladatokat. Ismerve és gyakorlatba ültetve pártunk politikáját, mely a korszerű mezőgazdasági fejlesztést a gazdasági fejlődés jelentős láncszemének tartja, a kis mtsz-ek megszervezése újabb bizonyítéka a pártmunka cselekvő gyakorlatának, tanújele az ifjúság hazafias nevelésének, a gyermekek alkotóegyénisége sokoldalú kifejlesztésének és gyümölcsöztető érvényesítésének. TOMPEA IOAN A SZAKMA arca és (Folytatás az 1. oldalról) Miről van szó ?Az iskolai gyakorlati oktatás dolgában Gyímesfelsőlok se kivétel. Terv szerint a községben legalább három műhelynek kellene működnie. Egy két részlegesnek a központban, másiknak Tatrósforráson, egy harmadiknak Ugrapatakán. Nos, egyik sem működik. Mint általában lenni szokott, itt is néhány helyi intézmény gyámkodna az iskolaműhelyek fölött. A fogyasztási szövetkezet, az állami gazdaság stb. Csakhogy ennek a gyámkodásnak semmi látszata. Jellemző az állapotokra, hogy múlt év augusztusában ígértek segítséget a patrónusok, de az még mindig várat magára. Valami tojástáncra gondol az ember, ha csak szó esik a gyimesfelsőloki iskolák nagy gondjáról. Néptanácsi ülésszakon tárgyaltak a dologról, és — anélkül, hogy az általánosságokon kívül érdemleges javaslat született volna —, másra terelődött a szó. becsülete A műhelyek dolgát a határozatból is kinyesték, úgy kellett szólni, hogy vigyázat, komolyabb gond ez, semhogy rezzenéstelen továbbsétáljunk. Addig-addig, míg aztán megegyeztek, ténylegesen kell — egy műhely. Enynyi. S ugyancsak Császár Gábor mondta, hogy leginkább az asztalosszakmát pártolnák fel. Azon túl, hogy a gyerekek ismerkednének a szakmával, belső szükségleteik kielégítésére is gondolhatnának. Mert az a helyzet, hogy a szekrények megomlottak, az óvodánál kikoptak a székek, lenne tehát munka elég. Kiírtam, ahogy kérték, a gyímesi iskolák nagy gondját. S ezért mondom, nem erőszakolt a tényközti összefüggések feltárása. Az iskolagondból következtetni lehet a gyímesi problémakörre. S nem kétséges, az igazi gyámkodáson is múlna, hogy annyi mesterember éljen és dolgozzék a Gyímesekben, mint amennyi nem... Koronás vesesele (Folytatás az 1. oldalról) (egyelőre még az úgynevezett „fakottát" használják), de lassacskán majd eljutnak a „rendesig" is. Itt ülök közöttük a tűzoltó helyiségben. Nézem az arcokat, a mestert figyelő tekinteteket. Mint az ábécét tanuló gyerekek, úgy igyekeznek. Előbb szólamonként, majd együttesen próbálják az indulókat, a polkát, a gyors csárdást. Mindegyre közbeint Dumitru bácsi. Mert ez vagy az a hangszer rosszul lépett be, magasan vagy mélyen fújta ... És kezdik élőbről. Részenként, egyenként, egyszer, kétszer, tízszer, amíg elfogadható . . . Zenekar született. Újraszületett — talán így helyesebb. Annyi év lelketlen kihagyása, s nevezzük nevén: nemtörődömsége után. Tíz-tizenöt lelkes ember jóvoltából. Mert ebben az egészben elsősorban a lelkesedés, ügyszeretet a becsülendő. Még a legelején tartanak, össze kell szokniuk, meg kell tanulniuk a zenekari összjátékot. Ezzel nem is lesz baj. Mert szívből-lélekből csinálja, aki csinálja. Senkit nem erőszakoltak, így hát, aki eljött, itt is marad. Egy nagy problémájuk van csak: a hangszer. Nincs elég, s ami van is, jórészt „kiöregedett", itt-ott falsot fogó. Pénz kellene, egy kis támogatás a megyei művelődési szervektől, hogy pár hangszert tudnának venni. Mert most már sok minden - mondhatnám úgy is, a zenekar jövője kezen áll vagy bukik. Kár volna pedig, ha újra, kedvükszegetten szétszélednének a zenészek, hogy kisebb-nagyobb csoportokban járják a lakodalmakat, táncokat — Korondon és az egész környéken! Mert szomorú tény — Hargita megye sem bővelkedik népi vagy fúvószenekarokban. És épp azért, mert nincs ember. Ott, ahol volna hangszer, nincs, aki kézbe vegye. Nos, Korondon lenne ember, most már csak jó, használható hangszerek kellenének! Ezüstös csend lebeg a falu fölött. Tizenegyre jár. Alszik a falu, csak a kutyák felelgetnek egymásnak, s a Hold ragyog. A tavaszeleji csodálatos telehold. Ballanok hazafelé a kihalt utcán. Emlékek kavarognak bennem, emlékek, amelyek összekeverednek a próbán felcsendülő zeneszámok ritmusával... *