Hargita, 1972. június (5. évfolyam, 129-154. szám)

1972-06-24 / 149. szám

VILÁG PROLET­ARJ­AI. AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Az RKP Országos Konferenciája és Köztársaság 25 éves fennállása tiszteletére Megyénk ipari dolgozói hét nappal határidő előtt teljesítették fél­évi termelési tervüket MA, JÚNIUS 24-ÉN MEGYÉNK IPARÁ­NAK MUNKAKÖZÖSSÉGEI BÜSZKÉN JE­LENTIK, HOGY FÉLÉVI TERMELÉSI TER­VÜKET TELJESÍTETTÉK. Az előzetes számítások szerint, a hónap végéig terven felül a következőket valósítják meg: — 60 MILLIÓ LEJNYI TÖBBLETTER­MÉK • 70 MILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ ÁRUTER­MELÉS A termelési tervmutatók túlszárnyalása eredményeként iparunk dolgozói kötelezettsé­gükön felül a nemzetgazdaságnak 1170 tonna szürke nyersvasat; 2500 köbméter bükkfa fűrészárut; 14 000 söröshordót; 400 köbméter bükkfaládát; 4 millió lej értékű bútort; 5 millió lej értékű készruhát; 400 tonna élelmiszeripari felszerelést juttatnak. Ezek a sikerek ékesszólóan érzékeltetik azt a lelkes, fáradságot nem ismerő munkát, a­­melyet ipari egységeink dolgozói, élükön a kommunistákkal fejtenek ki pártunk Országos Konferenciájának és a Köztársaság kikiáltása 25. évfordulója méltó köszöntésére. A terven felüli vállalások sikeres teljesítése azt bizo­nyítja, hogy becsülettel helyt állunk, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ötéves ter­vünket határidő előtt teljesítsük. Az alkotó energiánkat felszabadító nemes versengés élén a Csíkszeredai gyapjúfonoda, a balánbányai bányaipari fővállalat, a fakitermelő és -feldol­gozó fővállalat, a székelyudvarhelyi élelmiszer­­ipari felszereléseket gyártó vállalat, a kész­ruhagyárak és a parajdi sóbánya dolgozói áll­nak. MEGNYÍLT AZ EXPO 72- megyénk nagyarányú, lendületes gazdasági fejlődésének tükörképe Tegnap délelőtt 9 órakor FAZEKAS LAJOS elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságá­nak első titkára, a megyei nép­tanács végrehajtó bizottságának elnöke ünnepélyes keretek közt megnyitotta az RKP Országos Konferenciája és a Köztársaság 25. éves fennállása tiszteletére megszervezett kiállítást, amely a legbeszédesebben tükrözi Hargita megye gyors, felfelé ívelő fejlő­dését, a megye testvériségben élő magyar és román dolgozóinak nagyszerű, lelkesítő megvalósítá­sait. 1824 négyzetméteren, 10 hatal­mas teremben megyénk 47 ipari vállalata és számos mezőgazdasá­gi, kereskedelmi, szolgáltatási egység, fogyasztási és kisipari szövetkezet, kulturális intézmény állította ki itt termékeit, forgal­mazott áruit, alkotásait. Az első benyomás, amit a lá­tottak keltenek az emberben, egy bizonyos fajta meglepődést hor­doz ; tényleg ide értünk, erre a szintre néhány év után ... Mert valóban, a megye megvalósításai­nak sűrített képe nem minden­napi. A meglepődést a jogos büszkeség váltja fel, hiszen ré­szesei vagyunk ezeknek a kiemel­kedő eredményeknek, részesei vagyunk valamennyien, akik eb­ben a megyében élünk s eredmé­nyeinkben fellelkesülve az egész ország fejlődéséhez szorosan fel­zárkózva mindinkább többet aka­runk tenni gazdasági, társadalmi, kulturális haladásáért, felvirágoz­tatásáért. Szinte esztétikai élvezet a ki­vitelezés, s a rendszer, ahogyan a különböző termékek, áruk, al­kotások követik egymást — mondhatnánk, a föld mélyéből, az elvont „termékekig“ népművésze­ti, beletrisztikai, képzőművészeti alkotásokig. Az első megálló a bányaipar megvalósításait szemlélteti, ahol megyénk négy nagy egysége van jelen : a Geológiai kutató és fel­táró vállalat, a balánbányai Bá­nyaipari Kombinát, a Hargita bá­nyavállalat és a parajdi Sóbá­nya. Grafikonok tükrözik azt a rohamos fejlődést, amit a megye bányaipara az utóbbi időben el­ért, s fejlődési perspektíváját, a­­mely az eddiginél még ütemesebb lesz. Külön termet szenteltek a vla­­hicai Vasüzemek termékeinek, a­­melyek közül, ha csupán a Vol­ga és a SR-101 autómotorhoz gyártott hengerfejet és henger­hüvelyt említjük, felmérhetjük, hogy az évek során miként fejlő­dött a gyár országos érdekű és jelentőségű üzemmé. Az élelmiszeripari és mezőgaz­dasági termékek pavilonjai beszé­desen szemléltetik a gépi beren­dezések termelésének, gyártásá­nak útjait, az élelmiszerek vál­tozatosságát, amit a megye kü­lönböző vállalatai állítanak elő. A fejlődési perspektíváinkat itt is különböző grafikonok és táblá­zatok szemléltetik, s ezek a táv­latok semmivel sem alacso­nyabb rendűek a bánya és ne­héziparunk kilátásainál. Itt és a könnyűipari termékeket bemutató termekben is újból meggyőződ­hetünk arról a gondoskodásról, amelyet pártunk és kormányunk tanúsít az egész haza felvirág­zásával együtt Hargita megye gyors iramú fejlődése iránt. Vál­tozatosak, tetszetősek a Csíksze­redai, a székelyudvarhelyi, a gyergyószentmiklósi textilipari egységek termékei, szemet gyö­nyörködtető a színes, ízléses és kiváló minőségű konfekció, ru­ha, kötöttholmi. A fakitermelés és fafeldolgozás hatalmas csarnoka a famegmun­kálás legváltozatosabb termékeit szemlélteti­ , ahol különösképpen a Székelyudvarhelyen, Gyergyó­­szentmiklóson, Ditrón előállított szoba- és konyhabútorok vonják magukra a figyelmet, modern vo­nalakkal, tetszetős kivitelezéssel és praktikusságukkal. A helyi iparnak szentelt csar­nok termékei, az itt elhelyezett szemléltető eszközök arról győ­zik meg a látogatót, hogy helyi iparunk túllépte a helyi jelleget, az országos piac, sőt a külföldi piac szállítójává vált lassanként. A kisipari termelőszövetkezetek termékei főleg változatosságukkal lepik meg az embert. A csarnok anyaga mind olyan cikket és terméket sűrít, ami különösen nagy keresletnek örvend a vásár­lók körében, s minden bizonnyal nagy érdeklődésre tart számot a jövőben is. A megye kulturális kincseit szemléltető pavilon érzékletesen tárja a látogató elé gazdag nép­­művészeti forrásainkat, a megyei írók és költők műveit, képzőmű­vészeink alkotásait. Ez a kiállítás is ismételten bi­zonyítja, hogy cselekvő, egyenlő rangú­ és jogú részesei vagyunk annak az egész szocialista Romá­niát átfogó lendületes átalakulás­nak, amely a fejlődés mind ma­gasabb csúcsait ostromolja. Ugyanakkor — s ez a kiállítás külön érdeme —, hogy ösztönöz, lelkesít a ránk váró feladatok maradéktalan teljesítésére és túlteljesítésére, hiszen az, amit eddig megvalósítottunk szemléle­tes bizonyítéka, hogy eddigi erő­feszítéseink nem voltak hiába­­valóak, hogy még szebb, még beszédesebb tettekre vagyunk képesek. GAÁL PÉTER * A korona. Ne gondoljon senki holmi gyémántokkal, arannyal fény­lő koronára. A korona egy téglából és betonból emelt hatalmas épület, amely ott e­­melkedik a keresztúri mező­szélen. Hirdeti az ember te­remtő hatalmát s talán idők elteltével a városka jelképé­vé emelkedik. De egyben egy munkaközösség áldozatos munkájának a szimbóluma is... És Bokor Károly, építőte­lep-vezető, munkatelepeken eltöltött harminc évére is ko­ronát illeszt a keresztúri kenderfonoda. Hisz az ötven­kilenc éves férfi életének ez a legnagyobb méretű építke­zése. Nyugdíj előtt egy évvel — ez az első, általa vezetett ipari építkezés• Nyugdíj előtt egy évvel — a betfalvi Bokor Károly, otthon a családi ház­hoz közel épít. Hát, akkor hogyne lenne betetőzve ez a sokmilliós beruházás. Gyulaku­­ta, Bálavásár, Bárót, Dicső­­szentmárton és tíz évi Balán­bányai lakás, tömbház építés után, hogyne mozgatna az ember hegyeket? Itthon, Ke­resztúron. .. 1971 május harmadikán Bo­kor Károly hazaérkezett a keresztúri mezőszélre, az ü­­res mezőre. Utána jöttek, hazajöttek egykori munkatár­sai. Vagy ő üzent értük, hogy gyertek haza, mert itthon é­­píteni kell, vagy ők hallották meg, hogy Keresztúron a kenderfonoda építését Karcsi bácsi vezeti. Ki Szebenből, ki Brassóból, ki Bukarestből jött haza... És micsoda szakemberek keltek útra! László János, a vasasok csoportvezetője, nagy­­galambfalvi, Szebenből jött haza• Hogy jól haladt s ha­lad a munka, abban oroszlán­­része van László János cso­portjának is. — Rájuk nem kellett soha várni. Akkor tették a vasat Ha kel­vagy a falba, amikor kellett, kellett reggel ötkor, ha lett szombaton délután, vasárnap reggel... Vagy ott van a homoródal­­mási Józsa Károly, a legfia­talabb csoportvezető. Együtt érkezett Bokor Károllyal Ba­­lánbányáról. Idős és ifjú Szécsi Lajos a székelyudvar­helyi cérnagyárnál dolgozott ennekelőtte, Szakács Domo­kos meg ugyancsak Balánbá­­nyán■ Igen, haza, hisz mind­annyian betfalviak. Hegyi Já­nos, Farkas Zsiga, Szécsi Sán­dor pedig Agyagfalváról jár Keresztúrra dolgozni S ez mégis csak közelebb­­■esik a házhoz, mint Brassó­­ötven ember indult haza felé, s felépítette, építi a ke­resztúri kenderfonodát. öt­en ember, ötven kőműves, cs. vasas. Csak így ért­jük meg, s tudatosul ben­nünk a felismerés, hogy az építésre születtünk, ötven ember keze nyomát fogja őriz­ni a gyár s végérvényesen meggyőz bennünket, hogy nem véletlenül keresettek s megbecsültek a székely mes­teremberek az ország legna­gyobb építőtelepein. Hisz egy ilyen létesítményt nem hoz tető alá bármilyen ötven em­ber. Egy ilyen építmény át­adását tizenöt nappal határ­idő előtt csak ilyen ötven ember vállalhatja. 1972 októ­ber 31 helyett október tizen­ötödikén jelentik, hogy kész, csak Bokor , Károlyék, László Jánosok, a Szécsik, Jó­zsák és a társaik tudnak át­adni egy ilyen épületet, ilyen hamar. És nem ők az egyedü­­liek. Százával, ezrével talál­ni e földön, akik itthon és messzebb hazai tájakon, bár­hol, ezt teszik. Mindennap ú­­jabb ékszerekkel ékesítik az ember teremtő hatalmának koronáját. FERENCZ S. ISTVÁN 50 építő szava és tette V. ÉVFOLYAM 149. (1346.) SZÁM ■é rvi víz. JÚNIUS 24., SZOMBAT ÁRA 30 BANK • EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN­ ­ Tiranában pénteken Mehmet Shehu albán miniszterelnök megbeszélést folytatott Norodom Szianuk kambodzsai államfővel, aki hivatalos baráti látogatást tesz Albánia NK-ban.­­ Pénteken reggel újabb fegyveres incidens­re került sor a libanoni-izraeli határövezetben. © Tegnap 48 órás sztrájkba lépett 1 700 000 olasz mezőgazdasági dolgozó­© Indira Gandhi indiai miniszterelnök be­fejezte budapesti megbeszéléseit. © Tegnap az amerikai légierő száz B-52-es nehézbombázója támadta a felszabadított Quang Tri és Thua Thien dél-vietnami tarto­mányokat. Ebben az övezetben 2500 tonna nagyméretű bombát dobtak le.­­ • Baráti látogatásra Prágába érkezett a Fidel Castro vezette kubai párt- és kormány­­küldöttség. • Az egyiptomi Miersza Matrouhban pén­teken befejeződött az Arab Köztársaságok Szövetsége Elnöki Tanácsának negyedik összejövetele.­­ A Szovjetunióban június 23-án felbocsá­tották a Kozmosz-494 és Kozmosz-495 műhol­dat, tudományos kutatások céljából. Bőség koronázza a munkát Akár a rrtvút mellől is szem­lélve, bárki meggyőződhet, hogy Csíkszentmártonban a növényi kultúrák nagyon szépek, mind a kalászosok, mind a cukorrépával, burgonyával ültetett területek. A kedvező időjárás jó termést ígér a földeken. És amint Di­­mény Sándor, a gazdaság főmér­nöke elmondotta, a jó termést nem ölhetett kezekkel várta a szentmártoni mísz, a tagság lel­kiismeretes, kemény munkával mindent megtett azért, hogy a növényápolást megfelelő módon végezze el. A 300 hektár bur­gonya első, második kapálásával már régebb végeztek, a harma­dik kapálás is már 40 hektárt tud maga mögött. Hasonló a helyzet a cukorrépa esetében is. Harmadszorra is befejezték a 130 hektár cukorrépa megkapá­­lását. Röviden ennyit a növény­­ápolásról. Amiről­­ viszont érde­mes hosszabban írni, az a ka­szálás megszervezése. A gazda­ságban a hét végére fejezik be a 210 hektár réti kaszáló füvé­nek levágását és behordását. S itt egy percre emlékezzünk az elmúlt esztendőkre, majd min­den évben Szentmártonban is a réten 5—6 vagon szénát tett tönkre a víz, s ha netán sike­rült boglyába rakni, akkor az elszállítást akadályozta a süppe­­dékes terület. Éppen ezért hatá­rozták el, még az elmúlt eszten­dőben, hogy lecsapolják a vizes kaszálót. A munkák most is foly­nak, idáig több mint 10 000 köb­méter földet mozgattak meg, ár­koltak, levezették a vizet, s így már az idén sok olyan területre, ahová gyalog is nehezen lehetett bejárni, onnan az idén autóval is kihordhatták a szénát. Már eddig 210 000 lejt „áldoztak“ le­­csapolásra (még 100 000 lejt szándékoznak befektetni erre a célra)­ Számításaik szerint ér­demes volt, hisz a beruházott öszeg 4-5 év alatt megtérül. De nemcsak a lecsapolás fo­kozta Szentmártonban a széna hozamát, hanem a hektáronként kiszórt 200 kg műtrágya is. U­­gyanakkor igyekeztek a gépesí­tés lehetőségeit is kihasználni — a réten 70 hektárt kaszáltak le kis traktorra szerelt kaszálógé­pekkel. (A szénahozam megha­ladja a 3500 kg-ot hektáronként). Megjegyzendő az is, hogy a ka­szálást munkanapra végezték ( a hevés területek jórésze kifagyott, ezért szükség volt minden ton­na szénára). Jelenleg 22 hektár borsó vetését silózzák, utána pe­dig a területet újra silótakar­mánynak vetik be . Összefoglalva, Csíkszentmárton­ban jól haladnak az idény me­zőgazdasági munkáival, mind a növényápolás, mind a takar­­mánybegyűjtés terén. A tagság, az mtsz vezetősége ebben az esztendőben is mindent megtesz, hogy magas termést érjen el. Az eddigi jó időjárás , a jó mun­kalendület garancia arra, hogy akarásukat, lelkiismeretes, dol­gos tevékenységüket bőség ko­ronázza. SÓFALVI ANDRÁS hírek — események —hírek ! Kellemes hétvége a sport­horgászoknak. Toplicán szervezi meg az idei megyei döntőt a Megyei Vadász- és Sporthorgász Egyesület a felnőtt és gyermek horgászok számára. Az izgalmas vetélkedő nyertesei továbbjutnak a megyeközi döntő­be, de ezenkívül az egyesület is gondoskodott jutalomról, az első helyezettek értékes horgászfel­szereléseket kapnak. 2 Gazdag áruválaszték a zööld­­ségüzletekben. A már eddig is kapható paradicsom, kar­fiol, karalábé, murok mellett új áruféleségek is jelennek meg a Csíkszeredai, tusnádi, balánbányai zöldségüzletekben. A Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat nagy tétel francia barackkal, zöldpa­­szullyal, cseresznyével, húsospap­rikával kedveskedik vásárlóinak. A dolgozók egészségvédel­mének érdekében. A topli­­cai Faipari Feldolgozó egy­ség szakszervezeti bizottsága, a Megyei Egészségügyi Igazgatóság­gal karöltve, hasznos tájékoztatót tartott az egység dolgozói számá­ra. Mezei Gyula és Fodor Irén orvosok a bemutatott filmekkel és magyarázatokkal oktatták a faipari munkásokat az elsősegély­nyújtás különböző formáira.­­ Nem vadászmese. A kis­pataki (Csíkszentkirály köz­ség) méhészeknél az elmúlt napokban medve tört a kaptárak­­ra, s jelentős kárt okozott. A medvét megfutamította egy ku­tya, mire az elmenekült. Ekkor a felbolydult méhek a kutyát tá­madták meg, az pedig az időköz­ben megérkező gazdájának a kar­ját harapta meg. Gyilkostón gyors ütemben folyik egy új finomsüte­ményt termelő és elárusító egység építése. Az új létesítményt Augusztus 23. tiszteletére adják át, a kisgépesítés értéke megha­ladja a 450 ezer lejt. 3­5 Képeslapot fejlődő falvainkra is Mit is csinálnék, hogyan mentegetőzném, ha valaki nagyhirtelen arra kérne, hogy a föld fenekéből is, szerezzek neki egy képeslapot a felsza­badulás utáni Koronáról. Azt hiszem, ígérnék újságból ki­vágott fényképet, amelyről homályosan sejteni lehet, hogy Koronáról van szó,, vagy végső kétségbeesésemben mu­tatnék fényképet a kerámiá­ról, mert ez feltétlenül hoz­zátartozik a mai Koronához, de sajnos — mentegetőznék — más képeslappal nem szol­gálhatok, mert... ilyen nincs. Hogy mit jelent adott eset­ben egy képeslap, bármeny­nyire megviselt, szamárfüles, zsíros, vagy telefirkált legyen is, csak az tudja, aki neki­veselkedik, hogy falumono­gráfiát írjon. Jobban örül egy ilyen viharvert fényképnek, mintha történetesen felfedezte volna Attila sírját. Én is például, hogy egy pár szá­­zadeleji fényképet szerezzek, mozgósítanom­­kellett az egész falut, a környéket, sőt attól sem riadtam vissza, hogy a nemzetközi levéljáték olcsó trükkjéhez folyamodjam. Tehettem, mert tudat alatt azért sejtettem, hogy valahol lennie kell fényképeknek, csak meg kell keresni azokat. Pró­bálnám meg most, hogy pél­dául 1953-ból kerítsek egy képeslapot Korondról s a leg­több faluról — azt hiszem, nem segítene rajtam semmi­lyen értelmes gondolat, vagy leleményesség. Hogyan lehet­séges az, hogy ezelőtt 50— 60 évvel vállalta az a fény­képész, hogy gyalog, szekér­rel, vagy legjobb esetben a székely „vicinálissal“ lekocog­jon Parajára, s onnan fel Koronára, hogy az utókor számára megörökítse a körön­di fürdőt, vagy egy utcarész­letet, s jövedelmezőnek tar­totta a fáradtságot — s ma, a technikai forradalom korá­ban, nem találják érdemes­nek, hogy rögzítsék falvaink életében bekövetkezett gyöke­res változásokat, nem talál­ják érdemesnek világgá kür­tölni, hogy az eltelt huszonöt­esztendő alatt falvaink képe többet változott, mint azelőtt, kétszáz esztendővel. Nem tartják jövedelmező­nek ? Azt hiszem, legalább tízszer olyan kereslet volna irántuk, mint a teheneket és rózsákat ábrázoló stilizált képeslapok iránt. Nagyon bosz­­szant a dolog, hogy minden­ről csinálnak képeslapot, to­ronyblokkról, rózsára szálló méhekről, fogadókról, de senkinek nem szúrja a he­gyét, hogy ebből a hatalmas képeslap-albumból teljesen hiányzik a szocialista falu a maga átalakult képmásával. Tenni kéne már valami­­J­­ TÓFALVI ZOLTÁN

Next