Hargita, 1972. szeptember (5. évfolyam, 207-232. szám)

1972-09-01 / 207. szám

1 OtiD AB A hazafi költő DIMITRIE BOLINTINEANU - Halála 100. évfordulójára­­ Különösen szép alkalom e sorok írójának, hogy megemlékezhet a nagy román hazafi, Di­­mitrie Bolintineanu halála 100. évfordulójáról, áttekintheti a csendes esti órákban életművéből mindazt, ami maradandó, felidézheti szép embe­ri-írói magatartását az 1848-as polgári demokra­tikus forradalom idején, hűségét a szabadság, testvériség, egyenlőség nemes elveihez és esz­ményeihez, harcos kiállását az 1859-es esemé­nyek idején, az Egyesülés mellett, Cuza fejede­lem oldalán, elhagy­ásását s a nyomort élete u­­tolsó szakaszában, ő volt az, aki Cuza fejede­lem megbízásából köszönő levelet írt Ács Ká­­rolynak, a román népköltészet első magyar for­dítójának — elképzelem ezt a mozzanatot, a le­vélírás mozzanatát, s csóválom a fejem, hogy mennyire nem ismerjük költői életművét, s hogy bár antológiákban itt-ott szerepel a neve, talál­kozunk egy-két versével, melyet forradalmi szellem, hazaszeretet, a dicső történelmi tettek felelevenítése jellemez, egy szerény kötetecskét megérdemelne azért magyar nyelven, minden túlzásai, romantikus modora, nyelvezete bana­litásai ellenére is. Életműve hatalmas, abból legmaradandóbbak éppen történeti tárgyú és hazafias költeményei. Illő volna, hogy megis­merkedjünk velük. MIKLÓS LÁSZLÓ Mircea vajda és a követek Mircea, az ősz vajda, tág teremben ül. Vitéz kapitányok veszik őt körül. Esztendőktől terhes lombot így terjeszt ma Sok zöldellő nádra a hatalmas cserfa, így áll a virágzó völgyi szép tavasz Dombjai mögött a megfontolt havas. Ma zsibong az udvar és forrong az ország, Követik a Porta üzenetét hozzák. Együtt ül kicsiny s nagy, ifjú és öreg, Hiszen mind románok, s ezért nemesek. Fermánt hoz egy követ. Mircea elolvassa : Méltósággal nyílik ajka ily szavakra: „Azt értem én abból, mit e fermán mond, Hogy törökké tenné a szultán e hont. Amit itt ajánltok, nem béke, de rabság. Pedig bírja minden román még a kardját !“ Elhallgatott Mircea, felzúg a terem, De az egyik követ így szól ékesen : „Te, ki a keresztény nép között nagy fényben Ragyogsz, mint a tűző nap a magas égen, És kit urának mond e négy kicsi hon, Allah tartson meg, de álnok vagy, bizony !“ Folytatná a követ, de a terem harsog, Előkerülnek a hüvelyből a kardok. Ámde csendesítőn, Mircea így szól ím : „Követhez nem nyúlunk, kapitányaim !“ Aztán folytatja a törökhöz fordulván: „Ti, kiknek szavával köszönt ma a szultán ! Mirceát évek súlya nyomja már, igaz, de a lelke ifjú, nem öregszik az. Szeme a bozontos szemöldök alatt Elf­r­idt s már bajjal szórhatna nyilakat. De azért keményen sújt majd a vasa, De ősz szempillája nem rebben soha. Mert ki hazájáért kél elszánt bírókra, Nyári nap tüzel a lelkében ragyogva. A szultánnak íme, ez a válaszom : Nem lelünk egymásra békés utakon !“ Aztán az udvarhoz fordul s szól ekképen: „Földünk sorsa itt van mindnyájunk kezében. Minket hiú álmok meg ne csaljanak, Csak rabságot hoznak idegen hadak. Arany jövendője van a mi hazánknak, I­'*tom, mint ragyogja be sok boldog század. De a jövőhöz csak úgy­ ér el utunk, Hogyha a hazáért meghalni tudunk. Ha nem így cselekszünk, súlyos láncok várnak, S még a szemünk könnye, még az is kiszárad !“ 1847 .MAJTÉNYI ERIK fordításai István anyja Fönt a sötét sziklán áll az ősi lak. Hol a mélyben zúg a gyorsvizít patak. Szép virágszál, ifjú fejedelemasszony áll a bús teremben könnyezőn, sóhajtón. Mert imádott férje messzi csatatér Síkján jár a haddal, s jaj, vissza se tér, í­gy gyűlnek a könnyek égő kék szemében. Mint a harmatcseppek ibolyák kelyhében. Vállára hull haja, arany a szűz hora, Arca, mint a liliom, pírja, mint a rózsa. Fejedelmi napa ott virraszt mellette, Jóságos szavakkal vigasztalja egyre. II Toronyban az óra immár éjfélt kongat, Ki zörgeti ott lent visszhangzó kapunkat ? — „Én vagyok, anyácskám, régenvárt fiad, Sebesülten hagytam el a harcokat. Nem mosolygott most ránk a hadi szerencse, Hanyatt-homlok fut a sereg széjjelverve. Sarkamban az oszmán... Ajtót nyissatok... Oly hideg a felszél... sebem úgy sajog." Ugrik a menyecske, szíve már repes, De szól a nagyasszony : „Gyermek, ne siess !“ Aztán méltósággal elindul maga, És a kapun által fölcsendül szava: — „Idegen, mit mondasz? István messze mentes, Karja száz halált oszt, ott küzd a sereggel. Én vagyok az anyja, ő a gyermekem, S ha te vagy valóban — nincs fiam nekem ! Ha a magas egek most már úgy akarják, Hogy könnyel fű­rösszék egy ősz anya arcát, Hogy nemes lelkedből semmi sem maradt, Hogyha te vagy István, s nem csal a szavad, Nem nyílik itt ajtó, anyád mondja, értsd meg, Csak annak, ki harcból győzelemmel tér meg. Térj vissza, hazádért add az életed, S majd friss repkény zöldell a sírod felett!“ III Visszafordul István, kürtje zúg az éjben, Völgyekből a sereg összegyűl serényen. Összecsapnak újra... a török hadak Hullnak, mint a búza a sarló alatt. 1840 ­ Gazdaságosabban termelni (Folytatás az 1. oldalról) értékesíthessünk, és 400 köbmé­ter fenyérönköt nyerhessünk pluszban. A fafeldolgozó részlegeken is intézkedési terveink a faanyag­gal való ésszerűbb gazdálkodást célozzák? A bútor, az ajtó­ab­lak és a láda gyártásánál fel­mértük lehetőségeinket, és meg­állapítottuk, hogy megfontol­tabb, igényesebb szabással a kö­vetkező anyagmegtakarításokat érhetjük el: 100 köbméter bükk­fafűrészárut, 50 köbméter fe­nyő fűrészárut, 10 köbméter ré­tegelt lemezt, 10 köbméter pré­selt farostlemezt és 1000 négy­zetméter emailezett préselt fa­rostlemezt. Ezek a megtakarítá­sok értékben mintegy 130 ezer lejt tesznek ki. Egyébként az előirányzott intézkedések gya­korlatba ültetése révén az ön­költséget 309 ezer lejjel csök­kentjük, s így minden bizonnyal lehetőségünk nyílik arra hogy teljesítsük az 1000 lej értékű árutermelésre jutó termelési költségek tervmutatóját. Ide tartozik az is, hogy a jövőben még hathatósabban fogunk töre­kedni a hulladékok értékesíté­sére. Az illetékes kutató intézet szakemberei jelenleg vállala­tunk szakembereivel tanulmá­nyozzák a lehetőségeket, felmé­réseket készítenek. Terveink, el­képzeléseink vannak, kereslet­ben sincs hiány, s nem túlzás azt állítanom, hogy rövid idő múlva az elért eredményekről is beszámolhatunk. Munkaközösségünk felelőssé­gének teljes tudatában vállalta az ötéves terv négy és fél év a­­latti teljesítését. Erre biztos ga­ranciánk van. A feltételek egy­­részét máris megteremtettük, s nap mint nap arra törekszünk, hogy újabb konkrét lehetősége­ket tárjunk fel, újabb tartalé­kokat értékesíthessünk Nehéz lenne felsorolni a kérdéscsopor­tokat, amelyek foglalkoztatnak, és amelyek megoldása újabb távlatokat nyit tevékenységünk számára. Már utaltam a terme­lési költségek csökkentésére tett néhány intézkedésre. A jövőre nézve nem érdektelen megemlí­tenem, hogy 1973 végéig az aj­tó-ablak gyártó részlegen a vál­tási együtthatót a jelenlegi 1,4- ről legalább 2,4-re növeljük. A lá­dagyártó részlegen nemrégiben adtuk át rendeltetésének az új csarnokot. Fodor Gyula, az egység párt­­bizottságának titkára: — Egysé­günkben 785 kommunista tevé­kenykedik, akik odaadó munká­jukkal, személyes példájukkal ösztönzik, eredményesebb tevé­kenységre az összes alkalmazot­­tainkat. Széleskörű akciót fejtet­tünk ki annak érdekében, hogy pártunk Országos Konferenciá­jának dokumentumait népszerű­sítsük, hogy azok a kommunis­ták, az összes dolgozók minden­napi tevékenységének valóságos „iránytűjévé“ váljanak. Tudjuk, a jövőben még jobban, még e­­redményesebben kell dolgoz­nunk. Egyik legidőszerűbb és legégetőbb problémánk az ex­port-feladatok túlszárnyalása. Ennek érdekében a pártszerve­zet mindent elkövet, mozgósítja a dolgozókat. A pártbizottság a dolgozók tanácsával közösen arra a következtetésre jutott, hogy növelni kell az irányítói tevékenység hatékonyságát. E­­zért hetente elemezni fogjuk az eredményeket, intézkedéseket foganatosítunk, s így lehetőség nyílik majd az ellenőrzés ope­ratívabbá tételére, annak gya­korlati jelentősége növelésére, s nem utolsó sorban a felelős­ségérzet elmélyítésére. Rövide­sen beindul az új pártoktatási év. Már most, az előkészítés szakaszában arra törekszünk, hogy a polit­iai­ nevelőmunkát az eddigieknél jobban, szervesebben összekapcsoljuk a termelési fel­adatok teljesítésére kifejtett erő­feszítésekkel. Munkaközösségünk gazdag ta­pasztalatokat szerzett az évek során, nincs hiány kezdeménye­zőkészségben, helytállásban. En­nek ékes bizonyítéka az a sok értékes javaslat, hasznos észre­vétel, amely az alkalmazottak félévi közgyűlésén hangzott el. Ezekre fel kell figyelnünk, hasz­nosítanunk kell, hisz az alapos helyzetismeretből, a lehetőségek körültekintő felméréséből fakad­nak. Éppen ezért a pártbizott­ság, a dolgozók tanácsával a­­lapos elemzés tárgyává tette az összes javaslatokat, a felvetett problémákat, s a napokban írás­ban adtunk választ az elhang­zottakra. Úgy vélem ez a mód­szer serkentőleg hat a dolgo­zókra, hajtómotorjává válik az újabb kezdeményezéseknek, az alkotó energia erőteljesebb ki­bontakoztatásának. K ... És­­ egyszer csak meg­jelent a víz. No nem a föld alatt, a vezetékekben, a csa­pokban, ahol Csíkszeredá­ban a Köztársaság utca lakói már régóta hiába várják, ha­nem a föld felett, a félsz­í­nen, így segítene, így orvo­solná a helyi építkezési, sze­relő és javító vállalat a lako­sok panaszait, akik fél év­vel a munkálatok befejezése után is hiába várnak a vízre? Nem, nem erről van szó. A patakocska, amely végigha­lad a Köztársaság utca né­­hányszáz méterén, máshonnan ered, forrását nem is túl ne­héz kinyomozni. Csak fel kell menni a Nagy Laji nevű dombra, ahol az egészség­ügy szimbóluma az új kór­ház épült. Valahol ott rejtő­zik a forrás, amely furcsa módon néha elég szennyes vizet hoz a felszínre, igazán úgy néz ki mintha híres bor­­vízforrásaink mellé egy i­­lyen csoda­kút is létesült vol­na. Igaz, a víz nem mindig szennylé, olykor kristálytisz­ta, könnyen meglehet hogy elfolyó csapvíz. De így, vagy úgy, a kérdés marad. Miért kell az új kórház maradék, vagy elhasznált vizeit a Köz­társaság utcába vezetni? Mi­nek létesíteni ilyen fölösle­ges patakokat, amelyektől még az autóbuszra sem lehet szárazlábbal felülni még a legnagyobb melegben sem? Mit szól mindehhez az egész­ségügyi felügyelőség, amely bizonyára már kialakított egy véleményt? És a kórház? Kellemetlen csörgedezés Néhány kérdőjel csupán, de még számosat lehetne ten­ni egy-két kérdőmondat u­­tán. Hisz lehetetlen állapot az, hogy a tisztaság jelképé­nek tartott korszerű épület legyen egy utca szennyezője, mégha — mint ahogy említet­tük — az a víz néha látszat­ra kristálytiszta is. Kétségkí­vül, nem ez a víz, amit vár az utca, és így a legjobb len­ne ha kellemetlen csörgede­­zése minél előbb megszűnne. FERENCZ LEVENTE ülönös vonzereje kell le­gyen annak a vendégsze­replésnek, amelyre már napokkal azelőtt minden jegy gazdára lel, mégha történetesen 19, illetve 17 lej is azoknak az ára. Megérezte tehát a Csíkszeredai közönség, hogy érdemes lesz el­mennie a budapesti, brassói és kolozsvári vendégművészek hét­fő délutáni és esti előadására. Színes volt a hazai és vendég­­művészek két hétfői előadása, de mindjárt hozzá kell tennem, színesebb is lehetett volna. Meg­kérdeztem egyik kolozsvári éne­kest, miért nem tűztek műsoruk­ra opera áriákat is, nem az én kedvemért természetesen, hanem mert bizonyára mások is szíve­sen hallgattak volna valamit Verditől, Puccinitól. A válasz az volt, dehogyisnem énekeltek volna ők mást is, de tőlük ki­­hangsúlyozottan ezt kérték, ezt kellett tehát adni. Azért teszem mindezt szóvá, mert Belani Margitot hallottuk már a Ci­­gánybár­ó női főszerepében, szí­vesen hallgattuk volna most más szerepkörben is, a siker nem ma­radt volna el ; hangja, megjele­nése, színpadi tartása egyaránt kezesség erre. Kellemes meg­lepetés volt Simon Katalin be­mutatkozása. Szólistaként ezidá­­ig nem ismertük, de a Cigány­szerelem és a My fair Lady egy­­egy énekszámának előadása e­­léggé meggyőzött arról, hogy kellemes csengésű, iskolázott, kulturált mezzoszopránja előbb­­utóbb meghozza számára a meg­érdemelt szólista sikert. A ko­lozsvári Állami Magyar Opera zenekari tagjai öttagú kisegyüt­tesének is része volt abban, hogy ez alkalommal igen jól ér­vényesült Gáspár István lírai tenorja, nem kellett túlénekel­nie a zenekart, s így hangvolu­mene, hangterjedelme teljesen elegendőnek bizonyult, az éne­kesre mindenképpen illett a bon­viván megnevezés. Úgyszintén rászolgált a vastapsra a J­ozán­­b­án Csorna Mária — Szabó György kettős, derűs, színes volt mindkét jelenetük. Hasonlókép­pen kellemes perceket szerzett a brassói Dalszínház két táncosa, Valentina Munteanu és Petre Cozlac, egy-egy klasszikus, illet­ve modern balett-számmal. Az előadás fénypontjai a két budapesti vendégművész, Gobbi Hilda és Kazal László voltak. Hogy mi is tulajdonképpen si­kerük titka, arra nehéz lenne válaszolni. Igazi, vérbeli színész­egyéniségek, művészetük rend­kívül széles skálájú, komédiázni úgy tudnak, olyan áradó derű­vel, színpad- és emberismerettel, hogy azt tanítani lehet, utánozni már nem. Emlékezzünk csak, a­­mikor Gobbi Hilda, mint inter­jú­alany válaszolgatott a szín­padi újságíró — Boros Attila, a magyar Rádió-Televízió munka­társa — kérdéseire. Harsányan nevettünk szellemesebbnél szel­lemesebb válaszain, sőt, még ak­kor is, amikor egy kevésbé vi­dám kérdés — hogy mi a véle­ménye, lesz-e háború — elhang­zott. Aztán egyből az ajkunkra fagyott a mosoly, mert erre a kérdésre előbb olyan tekintet, arcjáték volt a válasz, amely — én legalábbis úgy láttam — ma­gába tudta foglalni az emberiség aggódását, de jövőbe vetett hi­tét is. Annyi derűs perc után, szavaiban, arcmozdulataiban mintha az emberiség tragédiája játszódott volna le. És úgy komédiázott Kazal László is, hogy az önmagában derűs, áradó humorú szöveget — amely néhol nem volt mentes a pikantériától sem — valami, e­­gészen sajátos, egyéni színészi eszközökkel keltette életre: ott mosolygott, nevetett, és akkor, a­­mikor éppen kellett, mozdulatai­ban nyoma sincs a sallangnak, hanghordozása, dikciója neme­sen egyszerű, keresetlen, termé­szetes. Az előadásokat hasonlóképpen kellemes, egyéni színekkel gaz­dagította a szintén budapesti vendégművész, Balogh Erzsi két jelenete is. Remekül szórakoztunk, s köz­ben azon is elmélkedtünk, mi­lyen kár, hogy a hazai magyar színházak nem használják a tár­sadalmi, közéleti visszásságok bírálatának, kipellengérezésének azokat a hatásos fegyvereit, a­­melyekkel vendégeink bizonyára nem egyszer találtak célba. Vagy ha használjuk is, miért olyan ritkán ?, JANKÓ ISTVÁN Operett, balett, kabarészámok VENDÉGMŰVÉSZEK KÖZÖS ELŐADÁSA CSÍKSZEREDÁBAN Mini KERÍTJÁTÉK Mindenekelőtt oszlassunk el néhány tévedést, amelyet a Me­zítláb a parkban című ameri­kai film plakátja kelt. Nem a film az Oscar díj kitüntetettje, hanem főszereplője, Jane Fonda. Nem színes a film, hanem fe­hér-fekete . Nem 1972-es pro­dukció, hanem öt évvel ezelőtti. Természetesen, a film így is le­hetne kitűnő alkotás. De sajnos, nem az... Különösen az első tévedést kell eloszlatnunk, hisz a film megtekintése után nagyon könnyen vélhetné a néző az Oscar díjakat odaítélő bizottsá­got dilettáns esztétáknak. Mert ez a produkció, a könnyed, né­ha-néha szellemes, de egészé­ben véve unalmas komédia, csak egyszerű keret­játék a fő­szereplő Jane Fonda számára, hogy felvonultassa kivételes te­hetsége minden kellékét. Em­lékszünk az Ugye, még a lo­­vakt is lelövik? szomorú tekin­tetű, az életforma törvényei szerint mindenképpen érvénye­sülni vágyó, bátor táncoslányá­ra ? Jane Fonda itt más. Eb­ben a négyszemélyes játékban, a new-yorki felhőkarcolók kö­zött, egy elaggott bérház ötödik emeletén ő az élet, a varázs, amely nem hagyja szétesni az eléggé vontatott és sablonos Neil Simon-párbeszédeket. De ennyit a filmről, szóljunk in­kább még néhány szót a Fon­da dinasztia sarjáról, aki tel­jesen eltér a megszokott holly­woodi sztároktól. Nemcsak a­­zért, mert merészen politizál és néhányszor fenyegette már a törvényszék vietnami háború el- FI­LMLEVÉL­ lenes tevékenységéért, amelyet mind a new-yorki utcákon, mind a Dél-Vietnamban harco­ló amerikai katonák között folytat, nemcsak azért, mert az­zal vádolták, hogy ily módon szerzi magának az Amerikában oly szükséges publicity-t, nép­szerűségét, hanem azért is, mert nem hajlandó magát, tehetségét alávetni a nyugati filmvilág törvényeinek. Csak olyan fil­mekben játszom ezután — mon­dotta —, amelyeket össze tu­dok egyeztetni felfogásommal. Ez a film még nem volt az. Ezért jó emlékeztetni, hogy öt évvel ezelőtt forgatták. SZÉKEDI FERENC SZEPTEMBER 3. VASÁRNAP 8.15 — Reggeli torna. 8.50 — Pionírok­nak. 10.00 — Faluműsor. 11.00 OLIMPI­AI JÁTÉKOK — lovaglás. 12.00 — A haza védelmében. 12.30 — MAGYAR NYELVŰ ADÁS : Ko­vászna megye szénbányászai között. Vári Attila és Mircea Bogdan ri­portja : A Körös forrásánál. Banner Zoltán és Szabó Tamás riportja ; A Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet kórusának műsora ; Vendégh Vince e­­gyetemi tanár vírustani kutatásai; Rostás Zoltán riportja ; Levelek An­nához. Gozsdu Elek műveiből ad elő Kiss Ildikó, a Nagyváradi Állami Színház művésznője. Zenei-kategráfiai műsor . Gyermekeknek. 14.00 — 360 fok. 14.55 OLIMPIAI JÁTÉKOK 17.45 — A civil —ifjúsági folytatásos film. 18.20 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — atléti­ka: 50 kilométeres gyaloglás, 10 000 m 800 m női. 19.15 — 2001 este 19.30 — Híradó. 20.00 — A hét riportja. 20.20 — Tick. tick. tick... — játékfilmi. 21.50 — San Marino 22.15 — Híradó. 22.20 — OLIMPIAI JÁTÉKOK: — súlyemelés, cselgáncs, toronyugrás — férfiak. SZEPTEMBER 4. HÉTFŐ 15.00 - OLIMPIAI JÁTÉKOK - az e­lőző napi események összefoglalása. 16.30 — Atlétika. 18.55 — Hirdetések. 19.00 — A hét képekben. 19.20 — 1001 este. 19 30 — Híradó. 20.00 — Reflektor 20.15 *— Suceavai tájak — hangverseny. 21.05 — Értelem és érzékenység — folytatásos film. 21.55 — Műsorismertetés. 22.00 — 24 óra 22.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 5— KEDD 9.00 — Telex. 9 05 — Florica Duma bihari népdalokat énekel. 9.20 — Köszön­telek, Germain — ismétlés. 10.00 — An­gol nyelvtanfolyam (14. lecke) 10.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — Lovaglás. 18.00 — Otthonunk. 18.40 — Olténiai népdalok 18.50 — A nemzetközi munkamegosztás és a nemzetek gazdasági-társadalmi fej­lődése. 19.15 — Műsorismertetés. 19.20 — 1001 este. 19.30 — Híradó 20.00 — Tu­dor Arghezi és Lucian Blaga költeményei­ből. 20.15 — Carlo Goldoni A hazug című színműve 22.05 — Utazás a Föld körül. Szovjetunió — Üzbekisztán. 22.25 — 24 óra. 22.45 — OLMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 6., SZERDA 9.00 — Telex. 905 — Tv-riport (is­métlés). 9.25 — Egy élet egy eszméért : Edison (a 11. rész ismétlése). 10.00 — O­­rosz nyelvtanfolyam (14. lecke). 1030 — A szomorú hercegnő (ismétlés). 12.00 — OLIMPIAI JÁTÉKOK (az előző napi e­­semények összefoglalása). 13.00 — Híradó. 17.30 — Népzene. 17.45 — Mezőgazda­sági hírek. 18.15 — OLIMPIAI JÁTÉ­KOK — Atlétika. 19.10 — Pronoexpressz­húzás. 19.20 — 1001 este. 19 30 — Hír­adó. 20.05 — Műsorismertetés. 20.10 — Közelkép. 20 30 — A hercegnő — svéd játékfilm. 22.00 — Tudományos kilátó : A Basgan-efektus. 22.15 — Ruxandra­­’­hinta énekel 22.30 — 24 óra. 23.00 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK 9.00 — Telex. 9.05 — Románia a nagy­világban (ismétlés) 9.33 — Aşchiuţă bará­tai. 10.00 — Francia nyelvtanfolyam (16. lecke). 10.30 — Tanulók enciklopédiája. 11.00 — Filmmúzeum — A hercegznő (is­métlés) 12.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK (Az előző napi események összefoglalása). 13.45 — Híradó. ló 1­0 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 16.55 — Atlétika — 100 m gátfutás, döntő. 17.05 — Hirdetések. 17-7— Képzőművészet. ló 17.30 — MAGYAR NYELVŰ AIUS: A nagy szocialista verseny hírei . Majtényi Erik jegyzete . Művelődési tömegmozgalom Arad megyében — riportfilm 18.30 — A jövő mint a jelen dimenzió­ja 19.00 — Döntés és cselekvés — egye­nes adás a brassói Traktorgyárból. 19.20 — Kom este. 19.30 — Híradó. 20.00 — Műsorismertetés. 20.05 — Fiatalok önma­gukról. 20 35 — Humor: Kalandok a kő­­korszakban. 21.00 — OLIMPIAI JÁTÉ­KOK 22.50 — 24 óra. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK 9.00 — Telex. 9.05 — A döntéstől a cselekvésig (ismétlés). 9.25 — Népzene. 9 45 — Tudományos kilátó (ismétlés). 10.00 — Német nyelvtanfolyam (15. lec­ke). 10.30 — Rajzfilm. 10.40 — A jövő mint a jelen dimenziója­­(ismétlés). 11.10 — Humor: Kalandok a kőkorszakban (is­métlés). 11.35 — A tenger fia (is­métlés). 12 00 — Részletek a vasárnapi szórakoz­tató műsorból. 12.30 — Híradó. 12 45 _ OLIMPIAI JÁTÉKOK 14.30 _ Férfi röplabda — egyenes adás Münchenből. 17.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 19.10 — Lottó húzás. 19.20 — 1001 este. 19 .30 — Híradó. 20.00 — Emberek és tettek — tiport a kolozsvári Porcelángyárból. 20.0­0. _A bolgár televízió ajándékulására Bul­gária nemzeti ünnepe alkalmából. 22 30 24 óra. — 23. — OLIMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT 9.00 — Telex 9.0­5 — Mindenki könyv- tára. 9.50 — Háziasszonyoknak. 10.05 — Enciklopédia (ismétlés). 10.50 — Emberek ■ csí­tettek (ismétlés) 11.05 — Szórakoztató műsor (ismétlés). 12.00 — Híradó. 14 20 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 15.25 — Szó­rakoztató zene. 15.55 — OLIMPIAI JÁ­TÉKOK. 1­8.15 — Német nyelvű adás. 19.00 — Avram láncú Ifi 20 — 1001 este. 19.30 — Híradó.­ 20.00 — Mannix — folytatásos film. 20.50 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 23.00 - Hír­adó. 23.10 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — a labdarúgás döntőjének második félideje. 23.55 — Kézilabda döntő. 1872. SZEPTEMBER 1, PÉNTEK 1 letel aki gondolt Nálunk fele ki ne hallott vol­na a vérmedvéről, a vérszom­jas fenevadról, amelyiknek nem elegendő a gyümölcs, a vadméz, hanem alattomosan az istállók­ba lopózik kirángatja onnan a disznót, borjút, megtámadja a csordát, csontig kopasztja a te­hén lapockáját, földre teperi a lovat, kárt-kárra halmoz, fél tő­le az ember, irtózik az állat. Zetelaka környékét vérmed­ve járja. Ivóban, Zeteváralján, Küküllőmezőn, a varsági eltérő­nél, Sikaszóban majd minden éjjel félelmes üvöltéssel rohan­nak a disznók a pajta falának, de lehet-e menekülni a vér­szomjas agyarak elől, a mancsok mázsás csapása elől. A hatalmas­­— kb. 300 kilogrammos fekete fenevad — rendületlenül pusz­tít. Két hónapja. Már eddig 68 darab disznót ölt meg, 15 nagymarhát, két lovat. Regge­lente újabb hír veri fel az er­dők közé ékelődött falvakat. Hallották? Szabó Jánosnál el­vitte a disznót, halálra rémítet­te az asszonyt. . . a pakulárnak a kutyáját is elvitte. .. a csor­dából újra megmocskolt egy te­henet,.. . 11 malacos kocát pusz­tított el. . . Megbolydultak az emberek, próbálják elhárítani a csapást, szegekkel verik ki az ajtókat, szöges deszkát tesznek az istállókra, pajták elé, szúrós­­dróttal kerítik be. Vagy éppen­séggel lámpásokkal veszik körbe az istálló bejáratát, s riasztónak melléteszik a táskarádiót. Szom­szédok­­fognak össze, hárman­tízen, ébren vigyáznak, egyik éjjel egyik, a másik éjjel a kö­vetkező szomszéd. Két hónapja, két kerek hónapja tart a cir­kusz. De a vérmedvén — vagy vérmedvéken — nem lehetett eddig kifogni. Az egyik gazda sírva nyúzta a tehenét, tíz liternél is több tejet adott naponta éppen bor­júzás előtt volt. Nagy kár, nagy kár, hajtogatja, s a tehén húsát a dögkútba veti. S dögkútba kerültek a többi „megmocs­kolt“ állatok is, hisz ki tudja, nem beteg-e, nem veszett-e a medve ? Karsai Ferenc a zetelaki nép­tanács, elnöke mondja: „szidnak minket, hogy nem akarunk sem­mit tenni a vérmedve ellen hogy mi vagyunk a hibásak. S hiába mondjuk, hogy kiadták a kilö­vési engedélyt, de az embereit csak legyintenek, biztos nem a­­karják meglőni, hogy fényesed­­jék meg a szőre. S a kilövési engedélyt is olyanoknak ki kllett volna adni, akik helybeliek, a­­kiknek van idejük minden este lesbe állni. Vagy pedig ez eset­ben el kellett volna tekinteni a bürokratikus szabályoktól és be kellett volna vonni a vadász-­­ társaság tagjait is az üldözésbe.­­ Két hónapja pusztít a medve, hát értelmesen kinek magyaráz­zuk, hogy mi nem tehetünk ró­la. Majdnem minden nap tele­fonálunk az illetékeseknek, de amint látszik eredménytelenül,“ Zetelaka környékén vérmedve jár. Két hónapja pusztít. .. 68 disznót, közel félszáz nagyálla­tot „mocskolt meg“. A kérdés rövid: meddig? BÁLINT ANDRÁS : MUNKÁS ÉLETEK TÜKRE Tíz ember tömör életrajza, tíz pedagógusé, akik ma vál­nak meg sok évtizedes áldo­zatos tevékenységük jelképpé növekvő színhelyétől, a kated­rától. Csupán ennyit tartal­maz ez a Pedagógusok Há­zának kiadásában megjelent magyar és román nyelvű fü­­zetecske. A kinyomtatás ténye azonban szándékában s ered­ményében jócskán túlnő az egyszerű fizikai tényen. Fi­gyelmes ajándék a nyugdíjba­­vonulóknak, követendő élet­pályák rögzítése, felmutatása az utódoknak, s a közvetlenül nem érintett kívülálló szem­lélőt is örömmel eltöltő hu­mánus gondolkodásmód pél­daadó megnyilatkozása. Az ötleten túl az emberformáló ember társadalmi megbecsü­lése közügyi szintre emelésé­nek újabb bizonyítékát is üd­vözöljük benne. Köszönet, mindenki nevében, a szer­kesztő Fülöp Béla és Cusne­­viciu Liviu tanároknak. És gondoljunk ma mindannyian, a volt tan­íványok százaival a munkatársakkal együtt megbecsüléssel, tisztelettel, a­hogy az emlékfüzet jól meg­választott címe is mondja, Lackó Erzsébetre, Sándor Dé­­nesre, Deér Bélára, Novák Antalra, Cristinei Corneliá­­ra, Bertalan Lázárra, Kádár Margitra, Csiszár Józsefre, Vári Sándorra és Selyem Ta­másra. BÁCSKAI ZOLTÁN

Next