Hargita, 1972. szeptember (5. évfolyam, 207-232. szám)
1972-09-01 / 207. szám
1 OtiD AB A hazafi költő DIMITRIE BOLINTINEANU - Halála 100. évfordulójára Különösen szép alkalom e sorok írójának, hogy megemlékezhet a nagy román hazafi, Dimitrie Bolintineanu halála 100. évfordulójáról, áttekintheti a csendes esti órákban életművéből mindazt, ami maradandó, felidézheti szép emberi-írói magatartását az 1848-as polgári demokratikus forradalom idején, hűségét a szabadság, testvériség, egyenlőség nemes elveihez és eszményeihez, harcos kiállását az 1859-es események idején, az Egyesülés mellett, Cuza fejedelem oldalán, elhagyásását s a nyomort élete utolsó szakaszában, ő volt az, aki Cuza fejedelem megbízásából köszönő levelet írt Ács Károlynak, a román népköltészet első magyar fordítójának — elképzelem ezt a mozzanatot, a levélírás mozzanatát, s csóválom a fejem, hogy mennyire nem ismerjük költői életművét, s hogy bár antológiákban itt-ott szerepel a neve, találkozunk egy-két versével, melyet forradalmi szellem, hazaszeretet, a dicső történelmi tettek felelevenítése jellemez, egy szerény kötetecskét megérdemelne azért magyar nyelven, minden túlzásai, romantikus modora, nyelvezete banalitásai ellenére is. Életműve hatalmas, abból legmaradandóbbak éppen történeti tárgyú és hazafias költeményei. Illő volna, hogy megismerkedjünk velük. MIKLÓS LÁSZLÓ Mircea vajda és a követek Mircea, az ősz vajda, tág teremben ül. Vitéz kapitányok veszik őt körül. Esztendőktől terhes lombot így terjeszt ma Sok zöldellő nádra a hatalmas cserfa, így áll a virágzó völgyi szép tavasz Dombjai mögött a megfontolt havas. Ma zsibong az udvar és forrong az ország, Követik a Porta üzenetét hozzák. Együtt ül kicsiny s nagy, ifjú és öreg, Hiszen mind románok, s ezért nemesek. Fermánt hoz egy követ. Mircea elolvassa : Méltósággal nyílik ajka ily szavakra: „Azt értem én abból, mit e fermán mond, Hogy törökké tenné a szultán e hont. Amit itt ajánltok, nem béke, de rabság. Pedig bírja minden román még a kardját !“ Elhallgatott Mircea, felzúg a terem, De az egyik követ így szól ékesen : „Te, ki a keresztény nép között nagy fényben Ragyogsz, mint a tűző nap a magas égen, És kit urának mond e négy kicsi hon, Allah tartson meg, de álnok vagy, bizony !“ Folytatná a követ, de a terem harsog, Előkerülnek a hüvelyből a kardok. Ámde csendesítőn, Mircea így szól ím : „Követhez nem nyúlunk, kapitányaim !“ Aztán folytatja a törökhöz fordulván: „Ti, kiknek szavával köszönt ma a szultán ! Mirceát évek súlya nyomja már, igaz, de a lelke ifjú, nem öregszik az. Szeme a bozontos szemöldök alatt Elfridt s már bajjal szórhatna nyilakat. De azért keményen sújt majd a vasa, De ősz szempillája nem rebben soha. Mert ki hazájáért kél elszánt bírókra, Nyári nap tüzel a lelkében ragyogva. A szultánnak íme, ez a válaszom : Nem lelünk egymásra békés utakon !“ Aztán az udvarhoz fordul s szól ekképen: „Földünk sorsa itt van mindnyájunk kezében. Minket hiú álmok meg ne csaljanak, Csak rabságot hoznak idegen hadak. Arany jövendője van a mi hazánknak, I'*tom, mint ragyogja be sok boldog század. De a jövőhöz csak úgy ér el utunk, Hogyha a hazáért meghalni tudunk. Ha nem így cselekszünk, súlyos láncok várnak, S még a szemünk könnye, még az is kiszárad !“ 1847 .MAJTÉNYI ERIK fordításai István anyja Fönt a sötét sziklán áll az ősi lak. Hol a mélyben zúg a gyorsvizít patak. Szép virágszál, ifjú fejedelemasszony áll a bús teremben könnyezőn, sóhajtón. Mert imádott férje messzi csatatér Síkján jár a haddal, s jaj, vissza se tér, így gyűlnek a könnyek égő kék szemében. Mint a harmatcseppek ibolyák kelyhében. Vállára hull haja, arany a szűz hora, Arca, mint a liliom, pírja, mint a rózsa. Fejedelmi napa ott virraszt mellette, Jóságos szavakkal vigasztalja egyre. II Toronyban az óra immár éjfélt kongat, Ki zörgeti ott lent visszhangzó kapunkat ? — „Én vagyok, anyácskám, régenvárt fiad, Sebesülten hagytam el a harcokat. Nem mosolygott most ránk a hadi szerencse, Hanyatt-homlok fut a sereg széjjelverve. Sarkamban az oszmán... Ajtót nyissatok... Oly hideg a felszél... sebem úgy sajog." Ugrik a menyecske, szíve már repes, De szól a nagyasszony : „Gyermek, ne siess !“ Aztán méltósággal elindul maga, És a kapun által fölcsendül szava: — „Idegen, mit mondasz? István messze mentes, Karja száz halált oszt, ott küzd a sereggel. Én vagyok az anyja, ő a gyermekem, S ha te vagy valóban — nincs fiam nekem ! Ha a magas egek most már úgy akarják, Hogy könnyel fűrösszék egy ősz anya arcát, Hogy nemes lelkedből semmi sem maradt, Hogyha te vagy István, s nem csal a szavad, Nem nyílik itt ajtó, anyád mondja, értsd meg, Csak annak, ki harcból győzelemmel tér meg. Térj vissza, hazádért add az életed, S majd friss repkény zöldell a sírod felett!“ III Visszafordul István, kürtje zúg az éjben, Völgyekből a sereg összegyűl serényen. Összecsapnak újra... a török hadak Hullnak, mint a búza a sarló alatt. 1840 Gazdaságosabban termelni (Folytatás az 1. oldalról) értékesíthessünk, és 400 köbméter fenyérönköt nyerhessünk pluszban. A fafeldolgozó részlegeken is intézkedési terveink a faanyaggal való ésszerűbb gazdálkodást célozzák? A bútor, az ajtóablak és a láda gyártásánál felmértük lehetőségeinket, és megállapítottuk, hogy megfontoltabb, igényesebb szabással a következő anyagmegtakarításokat érhetjük el: 100 köbméter bükkfafűrészárut, 50 köbméter fenyő fűrészárut, 10 köbméter rétegelt lemezt, 10 köbméter préselt farostlemezt és 1000 négyzetméter emailezett préselt farostlemezt. Ezek a megtakarítások értékben mintegy 130 ezer lejt tesznek ki. Egyébként az előirányzott intézkedések gyakorlatba ültetése révén az önköltséget 309 ezer lejjel csökkentjük, s így minden bizonnyal lehetőségünk nyílik arra hogy teljesítsük az 1000 lej értékű árutermelésre jutó termelési költségek tervmutatóját. Ide tartozik az is, hogy a jövőben még hathatósabban fogunk törekedni a hulladékok értékesítésére. Az illetékes kutató intézet szakemberei jelenleg vállalatunk szakembereivel tanulmányozzák a lehetőségeket, felméréseket készítenek. Terveink, elképzeléseink vannak, keresletben sincs hiány, s nem túlzás azt állítanom, hogy rövid idő múlva az elért eredményekről is beszámolhatunk. Munkaközösségünk felelősségének teljes tudatában vállalta az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítését. Erre biztos garanciánk van. A feltételek egyrészét máris megteremtettük, s nap mint nap arra törekszünk, hogy újabb konkrét lehetőségeket tárjunk fel, újabb tartalékokat értékesíthessünk Nehéz lenne felsorolni a kérdéscsoportokat, amelyek foglalkoztatnak, és amelyek megoldása újabb távlatokat nyit tevékenységünk számára. Már utaltam a termelési költségek csökkentésére tett néhány intézkedésre. A jövőre nézve nem érdektelen megemlítenem, hogy 1973 végéig az ajtó-ablak gyártó részlegen a váltási együtthatót a jelenlegi 1,4- ről legalább 2,4-re növeljük. A ládagyártó részlegen nemrégiben adtuk át rendeltetésének az új csarnokot. Fodor Gyula, az egység pártbizottságának titkára: — Egységünkben 785 kommunista tevékenykedik, akik odaadó munkájukkal, személyes példájukkal ösztönzik, eredményesebb tevékenységre az összes alkalmazottainkat. Széleskörű akciót fejtettünk ki annak érdekében, hogy pártunk Országos Konferenciájának dokumentumait népszerűsítsük, hogy azok a kommunisták, az összes dolgozók mindennapi tevékenységének valóságos „iránytűjévé“ váljanak. Tudjuk, a jövőben még jobban, még eredményesebben kell dolgoznunk. Egyik legidőszerűbb és legégetőbb problémánk az export-feladatok túlszárnyalása. Ennek érdekében a pártszervezet mindent elkövet, mozgósítja a dolgozókat. A pártbizottság a dolgozók tanácsával közösen arra a következtetésre jutott, hogy növelni kell az irányítói tevékenység hatékonyságát. Ezért hetente elemezni fogjuk az eredményeket, intézkedéseket foganatosítunk, s így lehetőség nyílik majd az ellenőrzés operatívabbá tételére, annak gyakorlati jelentősége növelésére, s nem utolsó sorban a felelősségérzet elmélyítésére. Rövidesen beindul az új pártoktatási év. Már most, az előkészítés szakaszában arra törekszünk, hogy a politiai nevelőmunkát az eddigieknél jobban, szervesebben összekapcsoljuk a termelési feladatok teljesítésére kifejtett erőfeszítésekkel. Munkaközösségünk gazdag tapasztalatokat szerzett az évek során, nincs hiány kezdeményezőkészségben, helytállásban. Ennek ékes bizonyítéka az a sok értékes javaslat, hasznos észrevétel, amely az alkalmazottak félévi közgyűlésén hangzott el. Ezekre fel kell figyelnünk, hasznosítanunk kell, hisz az alapos helyzetismeretből, a lehetőségek körültekintő felméréséből fakadnak. Éppen ezért a pártbizottság, a dolgozók tanácsával alapos elemzés tárgyává tette az összes javaslatokat, a felvetett problémákat, s a napokban írásban adtunk választ az elhangzottakra. Úgy vélem ez a módszer serkentőleg hat a dolgozókra, hajtómotorjává válik az újabb kezdeményezéseknek, az alkotó energia erőteljesebb kibontakoztatásának. K ... És egyszer csak megjelent a víz. No nem a föld alatt, a vezetékekben, a csapokban, ahol Csíkszeredában a Köztársaság utca lakói már régóta hiába várják, hanem a föld felett, a félszínen, így segítene, így orvosolná a helyi építkezési, szerelő és javító vállalat a lakosok panaszait, akik fél évvel a munkálatok befejezése után is hiába várnak a vízre? Nem, nem erről van szó. A patakocska, amely végighalad a Köztársaság utca néhányszáz méterén, máshonnan ered, forrását nem is túl nehéz kinyomozni. Csak fel kell menni a Nagy Laji nevű dombra, ahol az egészségügy szimbóluma az új kórház épült. Valahol ott rejtőzik a forrás, amely furcsa módon néha elég szennyes vizet hoz a felszínre, igazán úgy néz ki mintha híres borvízforrásaink mellé egy ilyen csodakút is létesült volna. Igaz, a víz nem mindig szennylé, olykor kristálytiszta, könnyen meglehet hogy elfolyó csapvíz. De így, vagy úgy, a kérdés marad. Miért kell az új kórház maradék, vagy elhasznált vizeit a Köztársaság utcába vezetni? Minek létesíteni ilyen fölösleges patakokat, amelyektől még az autóbuszra sem lehet szárazlábbal felülni még a legnagyobb melegben sem? Mit szól mindehhez az egészségügyi felügyelőség, amely bizonyára már kialakított egy véleményt? És a kórház? Kellemetlen csörgedezés Néhány kérdőjel csupán, de még számosat lehetne tenni egy-két kérdőmondat után. Hisz lehetetlen állapot az, hogy a tisztaság jelképének tartott korszerű épület legyen egy utca szennyezője, mégha — mint ahogy említettük — az a víz néha látszatra kristálytiszta is. Kétségkívül, nem ez a víz, amit vár az utca, és így a legjobb lenne ha kellemetlen csörgedezése minél előbb megszűnne. FERENCZ LEVENTE ülönös vonzereje kell legyen annak a vendégszereplésnek, amelyre már napokkal azelőtt minden jegy gazdára lel, mégha történetesen 19, illetve 17 lej is azoknak az ára. Megérezte tehát a Csíkszeredai közönség, hogy érdemes lesz elmennie a budapesti, brassói és kolozsvári vendégművészek hétfő délutáni és esti előadására. Színes volt a hazai és vendégművészek két hétfői előadása, de mindjárt hozzá kell tennem, színesebb is lehetett volna. Megkérdeztem egyik kolozsvári énekest, miért nem tűztek műsorukra opera áriákat is, nem az én kedvemért természetesen, hanem mert bizonyára mások is szívesen hallgattak volna valamit Verditől, Puccinitól. A válasz az volt, dehogyisnem énekeltek volna ők mást is, de tőlük kihangsúlyozottan ezt kérték, ezt kellett tehát adni. Azért teszem mindezt szóvá, mert Belani Margitot hallottuk már a Cigánybáró női főszerepében, szívesen hallgattuk volna most más szerepkörben is, a siker nem maradt volna el ; hangja, megjelenése, színpadi tartása egyaránt kezesség erre. Kellemes meglepetés volt Simon Katalin bemutatkozása. Szólistaként ezidáig nem ismertük, de a Cigányszerelem és a My fair Lady egyegy énekszámának előadása eléggé meggyőzött arról, hogy kellemes csengésű, iskolázott, kulturált mezzoszopránja előbbutóbb meghozza számára a megérdemelt szólista sikert. A kolozsvári Állami Magyar Opera zenekari tagjai öttagú kisegyüttesének is része volt abban, hogy ez alkalommal igen jól érvényesült Gáspár István lírai tenorja, nem kellett túlénekelnie a zenekart, s így hangvolumene, hangterjedelme teljesen elegendőnek bizonyult, az énekesre mindenképpen illett a bonviván megnevezés. Úgyszintén rászolgált a vastapsra a Jozánbán Csorna Mária — Szabó György kettős, derűs, színes volt mindkét jelenetük. Hasonlóképpen kellemes perceket szerzett a brassói Dalszínház két táncosa, Valentina Munteanu és Petre Cozlac, egy-egy klasszikus, illetve modern balett-számmal. Az előadás fénypontjai a két budapesti vendégművész, Gobbi Hilda és Kazal László voltak. Hogy mi is tulajdonképpen sikerük titka, arra nehéz lenne válaszolni. Igazi, vérbeli színészegyéniségek, művészetük rendkívül széles skálájú, komédiázni úgy tudnak, olyan áradó derűvel, színpad- és emberismerettel, hogy azt tanítani lehet, utánozni már nem. Emlékezzünk csak, amikor Gobbi Hilda, mint interjúalany válaszolgatott a színpadi újságíró — Boros Attila, a magyar Rádió-Televízió munkatársa — kérdéseire. Harsányan nevettünk szellemesebbnél szellemesebb válaszain, sőt, még akkor is, amikor egy kevésbé vidám kérdés — hogy mi a véleménye, lesz-e háború — elhangzott. Aztán egyből az ajkunkra fagyott a mosoly, mert erre a kérdésre előbb olyan tekintet, arcjáték volt a válasz, amely — én legalábbis úgy láttam — magába tudta foglalni az emberiség aggódását, de jövőbe vetett hitét is. Annyi derűs perc után, szavaiban, arcmozdulataiban mintha az emberiség tragédiája játszódott volna le. És úgy komédiázott Kazal László is, hogy az önmagában derűs, áradó humorú szöveget — amely néhol nem volt mentes a pikantériától sem — valami, egészen sajátos, egyéni színészi eszközökkel keltette életre: ott mosolygott, nevetett, és akkor, amikor éppen kellett, mozdulataiban nyoma sincs a sallangnak, hanghordozása, dikciója nemesen egyszerű, keresetlen, természetes. Az előadásokat hasonlóképpen kellemes, egyéni színekkel gazdagította a szintén budapesti vendégművész, Balogh Erzsi két jelenete is. Remekül szórakoztunk, s közben azon is elmélkedtünk, milyen kár, hogy a hazai magyar színházak nem használják a társadalmi, közéleti visszásságok bírálatának, kipellengérezésének azokat a hatásos fegyvereit, amelyekkel vendégeink bizonyára nem egyszer találtak célba. Vagy ha használjuk is, miért olyan ritkán ?, JANKÓ ISTVÁN Operett, balett, kabarészámok VENDÉGMŰVÉSZEK KÖZÖS ELŐADÁSA CSÍKSZEREDÁBAN Mini KERÍTJÁTÉK Mindenekelőtt oszlassunk el néhány tévedést, amelyet a Mezítláb a parkban című amerikai film plakátja kelt. Nem a film az Oscar díj kitüntetettje, hanem főszereplője, Jane Fonda. Nem színes a film, hanem fehér-fekete . Nem 1972-es produkció, hanem öt évvel ezelőtti. Természetesen, a film így is lehetne kitűnő alkotás. De sajnos, nem az... Különösen az első tévedést kell eloszlatnunk, hisz a film megtekintése után nagyon könnyen vélhetné a néző az Oscar díjakat odaítélő bizottságot dilettáns esztétáknak. Mert ez a produkció, a könnyed, néha-néha szellemes, de egészében véve unalmas komédia, csak egyszerű keretjáték a főszereplő Jane Fonda számára, hogy felvonultassa kivételes tehetsége minden kellékét. Emlékszünk az Ugye, még a lovakt is lelövik? szomorú tekintetű, az életforma törvényei szerint mindenképpen érvényesülni vágyó, bátor táncoslányára ? Jane Fonda itt más. Ebben a négyszemélyes játékban, a new-yorki felhőkarcolók között, egy elaggott bérház ötödik emeletén ő az élet, a varázs, amely nem hagyja szétesni az eléggé vontatott és sablonos Neil Simon-párbeszédeket. De ennyit a filmről, szóljunk inkább még néhány szót a Fonda dinasztia sarjáról, aki teljesen eltér a megszokott hollywoodi sztároktól. Nemcsak azért, mert merészen politizál és néhányszor fenyegette már a törvényszék vietnami háború el- FILMLEVÉL lenes tevékenységéért, amelyet mind a new-yorki utcákon, mind a Dél-Vietnamban harcoló amerikai katonák között folytat, nemcsak azért, mert azzal vádolták, hogy ily módon szerzi magának az Amerikában oly szükséges publicity-t, népszerűségét, hanem azért is, mert nem hajlandó magát, tehetségét alávetni a nyugati filmvilág törvényeinek. Csak olyan filmekben játszom ezután — mondotta —, amelyeket össze tudok egyeztetni felfogásommal. Ez a film még nem volt az. Ezért jó emlékeztetni, hogy öt évvel ezelőtt forgatták. SZÉKEDI FERENC SZEPTEMBER 3. VASÁRNAP 8.15 — Reggeli torna. 8.50 — Pioníroknak. 10.00 — Faluműsor. 11.00 OLIMPIAI JÁTÉKOK — lovaglás. 12.00 — A haza védelmében. 12.30 — MAGYAR NYELVŰ ADÁS : Kovászna megye szénbányászai között. Vári Attila és Mircea Bogdan riportja : A Körös forrásánál. Banner Zoltán és Szabó Tamás riportja ; A Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet kórusának műsora ; Vendégh Vince egyetemi tanár vírustani kutatásai; Rostás Zoltán riportja ; Levelek Annához. Gozsdu Elek műveiből ad elő Kiss Ildikó, a Nagyváradi Állami Színház művésznője. Zenei-kategráfiai műsor . Gyermekeknek. 14.00 — 360 fok. 14.55 OLIMPIAI JÁTÉKOK 17.45 — A civil —ifjúsági folytatásos film. 18.20 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — atlétika: 50 kilométeres gyaloglás, 10 000 m 800 m női. 19.15 — 2001 este 19.30 — Híradó. 20.00 — A hét riportja. 20.20 — Tick. tick. tick... — játékfilmi. 21.50 — San Marino 22.15 — Híradó. 22.20 — OLIMPIAI JÁTÉKOK: — súlyemelés, cselgáncs, toronyugrás — férfiak. SZEPTEMBER 4. HÉTFŐ 15.00 - OLIMPIAI JÁTÉKOK - az előző napi események összefoglalása. 16.30 — Atlétika. 18.55 — Hirdetések. 19.00 — A hét képekben. 19.20 — 1001 este. 19 30 — Híradó. 20.00 — Reflektor 20.15 *— Suceavai tájak — hangverseny. 21.05 — Értelem és érzékenység — folytatásos film. 21.55 — Műsorismertetés. 22.00 — 24 óra 22.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 5— KEDD 9.00 — Telex. 9 05 — Florica Duma bihari népdalokat énekel. 9.20 — Köszöntelek, Germain — ismétlés. 10.00 — Angol nyelvtanfolyam (14. lecke) 10.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — Lovaglás. 18.00 — Otthonunk. 18.40 — Olténiai népdalok 18.50 — A nemzetközi munkamegosztás és a nemzetek gazdasági-társadalmi fejlődése. 19.15 — Műsorismertetés. 19.20 — 1001 este. 19.30 — Híradó 20.00 — Tudor Arghezi és Lucian Blaga költeményeiből. 20.15 — Carlo Goldoni A hazug című színműve 22.05 — Utazás a Föld körül. Szovjetunió — Üzbekisztán. 22.25 — 24 óra. 22.45 — OLMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 6., SZERDA 9.00 — Telex. 905 — Tv-riport (ismétlés). 9.25 — Egy élet egy eszméért : Edison (a 11. rész ismétlése). 10.00 — Orosz nyelvtanfolyam (14. lecke). 1030 — A szomorú hercegnő (ismétlés). 12.00 — OLIMPIAI JÁTÉKOK (az előző napi események összefoglalása). 13.00 — Híradó. 17.30 — Népzene. 17.45 — Mezőgazdasági hírek. 18.15 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — Atlétika. 19.10 — Pronoexpresszhúzás. 19.20 — 1001 este. 19 30 — Híradó. 20.05 — Műsorismertetés. 20.10 — Közelkép. 20 30 — A hercegnő — svéd játékfilm. 22.00 — Tudományos kilátó : A Basgan-efektus. 22.15 — Ruxandra’hinta énekel 22.30 — 24 óra. 23.00 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK 9.00 — Telex. 9.05 — Románia a nagyvilágban (ismétlés) 9.33 — Aşchiuţă barátai. 10.00 — Francia nyelvtanfolyam (16. lecke). 10.30 — Tanulók enciklopédiája. 11.00 — Filmmúzeum — A hercegznő (ismétlés) 12.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK (Az előző napi események összefoglalása). 13.45 — Híradó. ló 10 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 16.55 — Atlétika — 100 m gátfutás, döntő. 17.05 — Hirdetések. 17-7— Képzőművészet. ló 17.30 — MAGYAR NYELVŰ AIUS: A nagy szocialista verseny hírei . Majtényi Erik jegyzete . Művelődési tömegmozgalom Arad megyében — riportfilm 18.30 — A jövő mint a jelen dimenziója 19.00 — Döntés és cselekvés — egyenes adás a brassói Traktorgyárból. 19.20 — Kom este. 19.30 — Híradó. 20.00 — Műsorismertetés. 20.05 — Fiatalok önmagukról. 20 35 — Humor: Kalandok a kőkorszakban. 21.00 — OLIMPIAI JÁTÉKOK 22.50 — 24 óra. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK 9.00 — Telex. 9.05 — A döntéstől a cselekvésig (ismétlés). 9.25 — Népzene. 9 45 — Tudományos kilátó (ismétlés). 10.00 — Német nyelvtanfolyam (15. lecke). 10.30 — Rajzfilm. 10.40 — A jövő mint a jelen dimenziója(ismétlés). 11.10 — Humor: Kalandok a kőkorszakban (ismétlés). 11.35 — A tenger fia (ismétlés). 12 00 — Részletek a vasárnapi szórakoztató műsorból. 12.30 — Híradó. 12 45 _ OLIMPIAI JÁTÉKOK 14.30 _ Férfi röplabda — egyenes adás Münchenből. 17.30 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 19.10 — Lottó húzás. 19.20 — 1001 este. 19 .30 — Híradó. 20.00 — Emberek és tettek — tiport a kolozsvári Porcelángyárból. 20.00. _A bolgár televízió ajándékulására Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából. 22 30 24 óra. — 23. — OLIMPIAI JÁTÉKOK. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT 9.00 — Telex 9.05 — Mindenki könyv- tára. 9.50 — Háziasszonyoknak. 10.05 — Enciklopédia (ismétlés). 10.50 — Emberek ■ csítettek (ismétlés) 11.05 — Szórakoztató műsor (ismétlés). 12.00 — Híradó. 14 20 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 15.25 — Szórakoztató zene. 15.55 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 18.15 — Német nyelvű adás. 19.00 — Avram láncú Ifi 20 — 1001 este. 19.30 — Híradó. 20.00 — Mannix — folytatásos film. 20.50 — OLIMPIAI JÁTÉKOK. 23.00 - Híradó. 23.10 — OLIMPIAI JÁTÉKOK — a labdarúgás döntőjének második félideje. 23.55 — Kézilabda döntő. 1872. SZEPTEMBER 1, PÉNTEK 1 letel aki gondolt Nálunk fele ki ne hallott volna a vérmedvéről, a vérszomjas fenevadról, amelyiknek nem elegendő a gyümölcs, a vadméz, hanem alattomosan az istállókba lopózik kirángatja onnan a disznót, borjút, megtámadja a csordát, csontig kopasztja a tehén lapockáját, földre teperi a lovat, kárt-kárra halmoz, fél tőle az ember, irtózik az állat. Zetelaka környékét vérmedve járja. Ivóban, Zeteváralján, Küküllőmezőn, a varsági eltérőnél, Sikaszóban majd minden éjjel félelmes üvöltéssel rohannak a disznók a pajta falának, de lehet-e menekülni a vérszomjas agyarak elől, a mancsok mázsás csapása elől. A hatalmas— kb. 300 kilogrammos fekete fenevad — rendületlenül pusztít. Két hónapja. Már eddig 68 darab disznót ölt meg, 15 nagymarhát, két lovat. Reggelente újabb hír veri fel az erdők közé ékelődött falvakat. Hallották? Szabó Jánosnál elvitte a disznót, halálra rémítette az asszonyt. . . a pakulárnak a kutyáját is elvitte. .. a csordából újra megmocskolt egy tehenet,.. . 11 malacos kocát pusztított el. . . Megbolydultak az emberek, próbálják elhárítani a csapást, szegekkel verik ki az ajtókat, szöges deszkát tesznek az istállókra, pajták elé, szúrósdróttal kerítik be. Vagy éppenséggel lámpásokkal veszik körbe az istálló bejáratát, s riasztónak melléteszik a táskarádiót. Szomszédokfognak össze, hármantízen, ébren vigyáznak, egyik éjjel egyik, a másik éjjel a következő szomszéd. Két hónapja, két kerek hónapja tart a cirkusz. De a vérmedvén — vagy vérmedvéken — nem lehetett eddig kifogni. Az egyik gazda sírva nyúzta a tehenét, tíz liternél is több tejet adott naponta éppen borjúzás előtt volt. Nagy kár, nagy kár, hajtogatja, s a tehén húsát a dögkútba veti. S dögkútba kerültek a többi „megmocskolt“ állatok is, hisz ki tudja, nem beteg-e, nem veszett-e a medve ? Karsai Ferenc a zetelaki néptanács, elnöke mondja: „szidnak minket, hogy nem akarunk semmit tenni a vérmedve ellen hogy mi vagyunk a hibásak. S hiába mondjuk, hogy kiadták a kilövési engedélyt, de az embereit csak legyintenek, biztos nem akarják meglőni, hogy fényesedjék meg a szőre. S a kilövési engedélyt is olyanoknak ki kllett volna adni, akik helybeliek, akiknek van idejük minden este lesbe állni. Vagy pedig ez esetben el kellett volna tekinteni a bürokratikus szabályoktól és be kellett volna vonni a vadász- társaság tagjait is az üldözésbe. Két hónapja pusztít a medve, hát értelmesen kinek magyarázzuk, hogy mi nem tehetünk róla. Majdnem minden nap telefonálunk az illetékeseknek, de amint látszik eredménytelenül,“ Zetelaka környékén vérmedve jár. Két hónapja pusztít. .. 68 disznót, közel félszáz nagyállatot „mocskolt meg“. A kérdés rövid: meddig? BÁLINT ANDRÁS : MUNKÁS ÉLETEK TÜKRE Tíz ember tömör életrajza, tíz pedagógusé, akik ma válnak meg sok évtizedes áldozatos tevékenységük jelképpé növekvő színhelyétől, a katedrától. Csupán ennyit tartalmaz ez a Pedagógusok Házának kiadásában megjelent magyar és román nyelvű füzetecske. A kinyomtatás ténye azonban szándékában s eredményében jócskán túlnő az egyszerű fizikai tényen. Figyelmes ajándék a nyugdíjbavonulóknak, követendő életpályák rögzítése, felmutatása az utódoknak, s a közvetlenül nem érintett kívülálló szemlélőt is örömmel eltöltő humánus gondolkodásmód példaadó megnyilatkozása. Az ötleten túl az emberformáló ember társadalmi megbecsülése közügyi szintre emelésének újabb bizonyítékát is üdvözöljük benne. Köszönet, mindenki nevében, a szerkesztő Fülöp Béla és Cusneviciu Liviu tanároknak. És gondoljunk ma mindannyian, a volt taníványok százaival a munkatársakkal együtt megbecsüléssel, tisztelettel, ahogy az emlékfüzet jól megválasztott címe is mondja, Lackó Erzsébetre, Sándor Dénesre, Deér Bélára, Novák Antalra, Cristinei Corneliára, Bertalan Lázárra, Kádár Margitra, Csiszár Józsefre, Vári Sándorra és Selyem Tamásra. BÁCSKAI ZOLTÁN