Hargita, 1972. december (5. évfolyam, 285-311. szám)
1972-12-07 / 290. szám
Ír . HARGITA Irodalmunk barátja és istápolója "Eldöntetlen kérdésem, hogy miért ragaszkodom jobban, hűségesebben, vagy ahogyan mifelénk mondják: erősebben, egy bizonyos folyóirathoz s kevésbé egy másikhoz. A megszokás dolga lenne? Igenlő hozzáállásom a szerkesztői elképzelésekhez, amelyek a lapban testet öltenek? Jó lenne kielemezni ezt az érzést. Egyáltalán, érdemes és szükséges lenne az olvasói folyóiratkultúráról, e viszonyulás minőségéről egyszer már érdemben szólani. Folyóirat-köteg fekszik előttem, az írószövetség hetilapja, a România literară, annak júliusinovemberi számai. Jelezni szeretném, hogy egyike azoknak az irodalmi folyóiratoknak, amely iránt hűséggel viseltetem. Ne lássák ellentmondásnak, ez esetben ugyanis a megsejtésen túl, kézzelfoghatóbb érveim vannak annak igazolására, hogy miért ragaszkodom e laphoz, s várom heti megjelenését, éppúgy szorongva, mint hazai magyar lapjaink bármelyikét. Kitérnék az általánosítások útjából, ami a Románia literară profilját illeti, hiszen nincs egy olyan területe az ország, s bizonyos értelemben a nagyvilág szellemi, elsősorban művészeti valóságának (de politikai, társadalmi gazdasági valóságot és bátran említhetnék), amely ne lenne jelen, nem hangsúlyozódna a lap hasábjain kellő nyomatékkal az írói és szerkesztői hozzáállást illetően. Ebben az értelemben tehát fölötte kockázatos lenne summázó véleményt mondani a közölt irodalomról, annál kedvesebb és dicsérendőbb a folyóirat publicisztikai tartása, mondhatni publicisztikai — mégpedig a rangosabb fajtájából e műfajnak — beállítottsága, harcossága, természetesen elvi alapokról, tájékoztató apparátusáról nem is beszélve, amelynek — a híranyagnak — meglepően nagy teret szentelnek. Még tovább menve azonban, tulajdonképpen miért is olvasom szeretettel ezt a lapot, arra a jószándékú igyekezetre gondolok, arra az őszinte, a hazai realitások messzemenő figyelembevételéből sarjadzó törődésre, ahogyan az együttélő nemzetiségek irodalmát istápolják a lap hasábjain. Beválthatom most már, hogy a România literară utóbbi félévének a kollekcióját éppen azzal a szándékkal faggatom-böngészem, a korábbi olvasmányélmények felelevenítése végett, de elsősorban is azért, hogy e példás lapszerkesztői magatartás okán elégedettségemet megoszszam olvasóinkkal is. Számbavételezésem tanúsága szerint egyetlen olyan lapszáma sincs a Románia literarának, amelyikben ne találtam volna hazai magyar irodalmunkra, művészetünkre, nemzetiségi kultúránkra és művelődési életünkre vonatkozó anyagot. Itt van például a lap írószövetségi hírek című rovata, elmaradhatatlanul minden számban, amely a többi, között nemzetiségi irodalmunk és művelődési életünk jelentős személyiséget felolvasó estjeiről, találkozóiról, külföldi meghívásokról, irodalmi lapjaink különféle rendezvényeiről tudósítja a román olvasót, s a megyénkben Tamási ünnepségekről hírt ad épp úgy (szeptember 28), mint a Vargyasi „Itika" művelődési egyesület megalakulásáról, vagy akár arról, hogy sepsiszentgyörgyön bemutatták Domokos Gézának Kovászna megyéről készített korfilmjét. Hasonlóképpen, s minden protokolláris szertartást mellőzve, felfigyelnek s alkotói munkálkodásuk és érdemeik értékelése összefüggésében méltatva, őszinte szavakkal köszöntik születésnapjukon íróinkat: az 50 éves Majtényi Eriket, a 60 éves Kiss Jenőt, a 85 éves Franyó Zoltánt —, akiről például a lap augusztus 17-i számában Corneliu Nistor közöl terjedelmes cikket O înaltă conştiinţă scriitoricească : Franyó Zoltán címmel (Franyó Zoltán magasfokú írói hivatástudata). De a 70 éves Zaharia Stancit például — mintegy a nemzetiségi irodalmárok részéről — Szemlér Ferenc köszönti lélekmélyből fakadó szavakkal a lap október 5-i számában, amelyet szinte teljes egészében a nagy hazafi írónak szenteltek. A tulajdonképpeni nemzetiségi irodalmat a lap hasábjain az említett fél esztendő összegében s időrendjében Méliusz József, Kiss Jenő és Majtényi Erik versei képviselik, bő válogatásban és ihletett fordításban (Emil Giurgiucă, Constantin Olariu és Gelu Păteanu nevéhez fűződnek a verstolmácsolások), illetőleg Méliusz József terjedelmes regényrészlete, a lap november 2-i számában, amely — a Város a ködben című nagysikerű Méliuszregényről van szó — nemsokára könyvalakban is megjelenik Constantin Olariu hű tolmácsolásában. Ritkábban bár, de elvi, kérdéseket felfejtő cikkekkel is találkozni nemzetiségi irodalmáraink, kritikusaink tollából. Utalnék itt Gállalvi Zsolt Cuvântul ce exprima adevărul című írására (július 20), amely az írói hozáállás szempontjából dicséretes szándékú ugyan, de nem haladja túl az általánosságok szféráját, konkrét valóságtartalmat — gondolok elsősorban nemzetiségi irodalmunkból vett példákra — nélkülözve hiányérzetet kelt bennem, s nyilvánvalóan az olvasóban is. Mindezt a kérdést abban az összefüggésben vetném fel, hogy a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri irodalmának legjobb értékei kölcsönös, megismerése táguló folyamatában, ezen belül, nemzetiségi irodalmunk és művészetünk csakis a maga konkrét valóságtartalmával építi szocialista szellemiségünket, s járulhat hozzá a szocialista Románia szellemi kincsestárának a gazdagításához. Egyébként, s éppen a România literară általában számbavett anyagai bizonyítják, hogy a tényleges irodalom közlésén túlmenően igény mutatkozik a nemzetiségi irodalom és művelődés elvi s gyakorlati kérdései felvetésére a lap hasábjain. De példákat sorolhatnék nemzetiségi képzőművészeink példás istápolásáról is — Bardócz Lajos, Kovács Zoltán, Vida Géza, Tamás Anna jelentkezett grafikával, szoborkompozícióval —, hogy ismételten hangot adjak annak a meggyőződésnek, mely szerint a Románia literară igaz,barátja nemzetiségi irodalmunknak. A vallomás szubjektív, volta, szemszögéből pedig: szeretem. MIKLÓS LÁSZLÓ ARISZTIKA Mackó, kutya, kisautó... — Egy autót..., nem, nem azt, azt a pirosat... — Mit tetszik kérni? — Kétévesnek... — Négyévesnek... — ötévesnek... A nagy mackó ott trónol a szekrény tetején, két apródja, két fehér kiskutya társaságában és nagy fekete szemeivel bámészan számba veszi birodalmát. Az idő bizony alaposan felborította a rendet játékországban is, a babák szemlesütve hátrább húzódtak, a mesék megfakultak, Piroska és nagymamája valahol újrafelfedezésre vár. Az ötletek évente számtalanszor cserélődnek, az idén elsöprő sikert aratott Winnetou és indiánjainak mokaszinos, tomahawkos műanyag serege, a nehézfegyverzetű ólomkatonák már régóta a csak fel- bukkanó emlékezet felé masíroznak. .. Zúgnak az autók, lángnyelvek csapnak ki a rakétákból, lökhajtásosok törik át a hangfalat, lomha mozdulataival körülnéz a holdjármű. A miniatürizált huszadik század állítja ki játékszereit a polcokon. És időtöltéseit, passzióit. A lelátók zúgása, hálók rezzenése, papír motorbiciklik versenye figyelmezteti az apróságokat — innen indultok. No meg a verhetetlen, legyőzhetetlen Ember ne mérgelődj... Hogy miért időtálló ? A mackó már napok óta figyeli a szokatlan tumultust. A sor sehogysem fér az üzletben, jobbra-balra kanyarodik nyugodtan, ráérősen. Mintha senki sem sietne. Mintha mindenki ráérne. Nyugodt oázis az üzletek kavargásában . Hányadszor a derékszögű pult mentén? A fiatal kiszolgálónő nem tartja számon. Megy, jön, levesz, feltesz, kibont, visszacsomagol, tanácsot ad. Hányadszor. . .? Ha azt számolná... A kirakatra szétszaladó foltokat rajzol a lehelet, üvegnek tapasztott orrok, hitetlen tekintetek bámulják a csodákat. — Nekem ezt... — Jó fiam, most menjünk... A városra rátelepszik a köd, szürke felöltőt cipelnek az emberek, autók, fojtott ellenállással dacolnak a fények. Egy öregasszony az utolsó, ezüstporral bekent virgácsokat osztogatja. Fehér dobozok, színes dobozok, tele neccek, tele táskák... December. Széttörik az öröm és összeforr. Egyénenkénti és közös. Az ajándékozás öröme. CSUTAK ZSOLT Huzavonával kezdődött és ...még lassabban fejeződik be Többször is írtunk az elmúlt évben is és az idén is a székelyudvarhelyi Malom utca leírhatatlan állapotáról. Tudomásul vettük, megértettük — akárcsak az utca és a municípium lakói, — hogy az építkezési ésegyéb munkálatokelvégzése megköveteli az utca felásását, stb. stb. Az viszont már kevésbé volt érthető, hogy a lényegében nem is olyan jelentős munkálatok miért indulnak oly nehezen és elvégzésüket miért kell feltétlenül huzavona kísérje. Lassanként a legtürelmesebb lakók is megsokallták a lehetetlen állapotot, nem beszélve a gépkocsivezetők boszszúságairól, hisz mindennapossá vált a megfeneklett autó, traktor, (sőt szekér is). Nos, ezelőtt mintegy egy hónappal mindenki gyökeres fordulatra számított, amikor a néptanács illetékes szervei bejelentették, hogy nagyobb arányú munkát végeznek, gyorsabb ütemben. A gyertya a körmükre égett, s olyasmit próbáltak ősszel végezni —, bár ekkor tudvalévőleg az időjárás nedves —, amire bőven lett volna lehetőségük a megelőző időszakokban. No, de térjünk napirendre e kérdés felett. . . Tehát, megkezdődött „a gyorsütemű, nagyarányú“ munkálat. A sáncásással nem is volt baj, ment mint a karikacsapás. De annál lassabban haladt a Befedés, s közben a bőséges esőzések sártengerré változtatták az egész utcát. Majd a járda mellett újabb sáncot ástak, ennek viszont a befedése egyáltalán nem „haladt“. Jelenleg, mint valós tény, asártenger és balesetek közvetlen veszélye maradt fent, hisz a sárra fedett, csúszós járdától alig 10—15 centiméterre van a szóbanforgó sánc, mindenféle korlát, vagy egyéb óvintézkedés nélkül, nem beszélve arról, hogy a közvilágítás sem ideális. Állítólag nem rendelkeznek munkaerővel s ezért most várják, hogy talán-talán a természet csak „rendbehozza“ az utcát. Legalábbis erre enged következtetni minden jel... Persze, közben a hetek elteltek, s a lakóknak ügyes-bajos dolgai akadhatnak — kezdve a fabeszerzéstől a költözésig stb. stb. Ha például egy súlyos beteget kellene elszállítani, bizony meggyűlne a bajuk a mentőknek. Egy szó mint száz, így megszervezni és elvégezni egy közérdekű munkálatot, nem lehet, nem szabad. Persze most már aszfaltozásról szó sem lehet, de a lakosság jogos igénye, vagyis az, hogy azonnal intézkedjenek annak érdekében, hogyha egyelőre sáros is marad, de legalább járható legyen a municípiumnak ez az utcája. HAJNAL ATTILA 1973-ra RENDELJE MEG EGÉSZ ÉVRE A lapszámait A gyorsütemű fejlődés esztendei A Román Kommunista Párt 1967 decemberi Országos Konferenciája óta eltelt öt esztendő mélyreható változásokat hozott egész társadalmunkban ; ez idő alatt világosan megmutatkoztak a gazdasági és társadalmi életünk tökéletesítéséért kibontakoztatott nagyszabású munka eredményei. Most, amikor országunk dolgozói hazafias lelkesedéssel készülnek köztársaságunk kikiáltása 25. évfordulójának méltó megünneplésére s a kommunisták, az összes munkaközösségek dolgozói a X. Kongresszuson és az 1972. júliusi Országos Konferencián kidolgozott pártprogram valóra váltásáért, az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért munkálkodnak, büszkén és megelégedéssel tekintünk viszsza ezekre a sikerekben gazdag esztendőkre. Munkasikereink ismételten azt tanúsítják, hogy országunk politikai vezető ereje, a Román Kommunista Párt nagy hozzáértéssel, magasfokú felelősségérzettel irányítja szocialista hazánk gyorsiramú továbbfejlesztésének művét. A szocializmus építésének gyakorlata hazánkban is bebizonyította a társadalmi rendszer magasabbrezndűségét. Csakis a szocializmus teremti meg a feltételeket az összes anyagi és szellemi erőforrások magasszintű hasznosítására. Az 1967-es Országos Konferencia határozatai mérföldkövet jelentenek társadalmi életünk szakadatlan tökéletesítésének útján E határozatok szellemében cselekedve sikeresen zártuk az 1966 —1970-es ötéves tervet, teljesítettük és túlszárnyaltuk az 1971. és 1972. évi tervfeladatainkat, s minden lehetőség adott a jelenlegi ötéves tervünk határidő előtti teljesítéséhez. A pártunk által kezdeményezett intézkedések ugyanakkor lehetővé tették egész sor elavult szervezési forma mellőzését, a gazdasági fejlődésben jelentkező egyes aránytalanságok felszámolását, s ennek köszönhetően érezhetően javult a népgazdaság egyes ágai közötti arány. Elegendő, ha az ország területiközigazgatási átszervezésére, az ipar szervezési struktúrájának átalakítására, az állami mezőgazdasági vállalatok, a termelőszövetkezetek tevékenységének javítására gondolunk. Hatékonynak bizonyultak a társadalomvezetés módszereinek és stílusának tökéletesítésére foganatosított intézkedések, amelyekkel sikerült felszámolnunk a túlzott centralizmus jelenségét. Áttekintve az 1967 óta megtett utat, világosan láthatjuk a műszaki-anyagi eszközök fejlesztésében bekövetkezett jótékony változásokat, a társadalmi viszonyaink tökéletesítésére kidolgozott intézkedések hatékonyságát. Érezhetően javult a politikai-ideológiai tevékenység, következetesen alkalmazzuk a szocialista etika és méltányosság alapelveit. Mindezek a változások, nagyszerű megvalósításaink azt igazolják, hogy az eltelt öt év eredményei mindeddig példa nélküliek hazánk egész eddigi történelmében. Gazdasági, társadalmi, politikai életünk gyorsiramú fejlődése pártunk valóság-ihlette, alkotó politikájának tudományosan kidolgozott általános politikai irányvonalának gyümölcse. Pártunk nagy érdeme, hogy országunk fejlődése jelenlegi szakaszának követelményeit figyelembe véve, mindenkor megtalálja a legcélszerűbb, leghatékonyabb módszereket előrehaladásunk biztosítására. A társadalmunk vezetésének és szervezésének tökéletesítésére kidolgozott határozatok, amelyeket a Kongresszuson és az 1972. évi júliusi Országos Konferencián továbbfejlesztettek, gazdagítottak, biztosítják az összes feltételeket országunk előrehaladásához. Nemzetgazdaságunk valamenynyi területén — az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban —, érezhetőek a megújhodás jelei. A gazdasági hatékonyság növelése, a jövedelmezőség fokozása, a nemzeti vagyon gyarapításához való fokozottabb hozzájárulás — ma mindennapos munkaterület, minden munkaközösség tevékenységének legfőbb célkitűzése. Az eltelt időszakban ugyanakkor számos törvényt dolgoztak ki a gazdasági tevékenység javítására. Mindezek szorosan összefüggnek egymással, kölcsönösen kiegészítik egymást és egészükben arra hivatottak, hogy megteremtsék a feltételeket nemzetgazdaságunk továbbfejlesztéséhez, így befejeztük a társadalmunk vezetésének és szervezésének tökéletesítésére hozott összes intézkedések kidolgozását, gyakorlati alkalmazásuk folyamatosan történt, 1973-tól pedig valamennyi életbe lép. A társadalmunk megújhodására hivatott akció során pártunk egész sor intézkedést foganatosított a szocialista demokrácia elmélyítéséért, annak érdekében, hogy biztosítsa a tömegek cselekvő részvételét a közügyek megoldásában. A tömegekkel való szüntelen dialógus, a kollektív munka és vezetés elveinek következetes alkalmazása szervesen hozzátartozik pártunk, annak szeretett főtitkára Nicolae Ceauşescu elvtárs, az összes pártszervek és -szervezetek munkastílusához. Nem sokkal az 1967. évi Országos Konferencia után került sor a Szocialista Egységfront megalakítására, amely újabb lépcsőfokot jelent társadalmi életünk tökéletesítésének útján s híven bizonyítja az összes dolgozók, románok, magyarok és más , nemzetiségűek, megbonthatatlan párt körüli egységét. Az eltelt időszakban szakadatlanul erősödött a párt vezető szerepe. Az 1972 júliusi Országos Konferencia további lépéseket tett annak érdekében, hogy a párt tevékenysége minél szervesebben illeszkedjen be az egész társadalmi tevékenységbe. A párt és az állami munka szoros egybefonódása társadalmi fejlődé- sünk törvényszerű jelensége. Pártunk általános politikai irányvonala, az egyes párthatározatok szavatolják, hogy eredményeinktől lelkesítve tovább szaporítsuk sikereink számát. Ennek érdekében minden egyes pártszervezetnek, valamennyi kommunistának, az összes dolgozóknak további erőfeszítéseket kell tenniük feladataik példás teljesítéséért, a X. Kongresszuson, az 1972. júliusi Országos Konferencián, valamint az RKP KB nemrégiben megtartott plenáris ülése határozatainak valóra váltásáért, hazánk gyorsiramú gazdasági-társadalmi előrehaladásának biztosításáért. KOVÁCS KÁROLY ÖT ÉV TELT EL A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT 1967 DECEMBERI ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA ÓTA Az előbbre épes kötelező Hétfőn Zetelakán a község értelmiségi dolgozói munkaértekezletre gyűltek össze. Ez alkalommal számbavették mit sikerült megvalósítaniuk azokból a feladatokból, amelyeket pártunk 197 november 3—5-i plenáris ülése határozott meg a tömegpolitikai nevelőmunka színvonalának emelése terén. Többen hangsúlyozták, hogy a nevelési formák és a rendelkezésükre álló eszközök kihasználása nem áll a követelmények magaslatán. Az is előfordult, hogy esetenként több volt a tervezgetés mint az aktív alkotó munka. Habár a községben élő és dolgozó értelmiségi dolgozók nagy többsége derekasan részt vállalt az új ember formálásának folyamatában, sajnos, akadnak még olyanok is, akik szeretik távolról szemlélni a többiek nevelőmunkáját, de részt vállalni, felelősséggel tevékenykedni kevésbé akarnak. E ■ munkatanácskozás során a résztvevők keményen szembe néztek a tevékenységükben előforduló hibákkal, és figyelmüket csak azokra a tennivalókra összpontosították, amelyek hozzájárultak a tömegnevelő munka minősége tartalmának javításához. Ebben a vonatkozásban szóvá tették azt is, hogy kivétel nélkül minden egyes értelmiségi dolgozót konkrét feladattal bíznak meg. Ez a javaslat már a tanácskozáson megoldást nyert. Az elkészített tevékenységi tervben véglegesítették, ki miért felel, s ez egyben lehetővé teszi a nevelőmunka arányos elosztását, biztosítja a folyamatos tevékenységet. A résztvevők érdemben összegezték a feladatokat, ugyanakkor sok figyelemre érdemes javaslatot tettek a tevékenység javítása céljából. Szorgalmazták az énekkar és a zenekar létrehozását, az agitációs művészbrigád tevékenységének állandósítását. Az az érzésünk, hogy sikerült ezen a munkatanácskozáson feleleveníteni azokat a feladatokat amelyek a tömegnevelő munkában a falu értelmiségi dolgozói előtt állnak. Most, a tervezés után az a legfontosabb, hogy mindannyian legyenek cselekvő részesei a frlairitok megvalósításának. Csak így biztosítható a politikai nevelőmunka és a művelődési tevékenység állandó gazdagítása. MOLNOS ZOLTÁN A lemaradást be kell hozni! A szükségszerűen megkésett tanév okán szülők, nevelők és tanulók kérdezgették — s talán kérdezik ma is — : behozható-e a lemaradás, elérünk-e az utolsó leckéig a jövő nyári évzáráskor ? Egy országnak, nemcsak egy megyének gondja ez, a megoldás módjait higgadtan, a lehetőségek tárgyilagos mérlegelésével keresték mindenütt, tanfelügyelőségek éppúgy, mint az iskolák nevelőtanácsai. A válasz ismeretes : borúlátásra nincs ok, a lemaradás behozható a tanév végéig. És hangsúlyoznunk kell ezt, hogy a tanév végéig. Mert nem egy iskolában kapott lábra a tévhit, hogy a lemaradást az első évharmad végéig kell behozni. Történik ez akkor, amikor a megyei tanfelügyelőség több közös akció, tanácskozás, munkaelemzés után minden iskolának, igazgatónak világosan értésére adta, tudomására hozta a fentieket. Mégis, helyenként, konzultációs órákon új anyagot tanítottak, leckéket hagytak fel a tankönyvekből, úgy képzelve el a dolgot, hogy a tanulók az első évharmadban most már ki sem teszik a lábukat a játszóterekre, hiszen csakis két dologra fognak összpontosítani : iskolára és tanulásra. Világos, hogy erről szó sem lehet. A szellemi képességeket nem lehet felszólításra kitágítani. Ezért kellett lemondani az évharmadi dolgozatírásokról, a továbbiakban pedig a tanár rendelkezésére bocsájtott órákról, újratervezni az egész évi tananyagot stb. Okosabb, ésszerűbb munkaszervezéssel, nagyobb munkafegyelemmel tehát túlterhelés nélkül év végéig minden bepótolható. Ezt maguk a tanárok is jórészt így látják. Ám a néhány kivétel elég volt ahhoz, hogy erőteljes ütésekkel kezdjék félreverni a harangot, ezzel is igazolni igyekezvén az iskolán kívülinek mondott tevékenységtől való távolmaradásukat. Nevezetesen : azt próbálták belesulykolni az egészséges közvéleménybe, hogy mindenféle pionír- és , KISZ-tevékenységet fel kell függeszteni, mert az a tanulás rovására megy. Érthetetlen ez a fogalomzavarral társuló szűklátókörűség. Igenis az ha valaki, valakik a szervezeti életet iskolánkívülinek tekintik. Ezzel tulajdonképpen a nevelés egységes folyamatát próbálják különválasztani, annak részfeladatait másokra hárítani. Ezzel pedig érvet szolgáltatni azoknak a szülőknek, akik gyermekeik nevelését csakis lecketanulásban képzelik el. Mert vannak még ilyenek is, sajnos. És ezek is ütnek egyet-egyet a félrevert harangra. A múlt hónapban például, amikor a Csíkszeredai 1-es számú általános iskola pionírszervezete a városi pionírtanáccsal közösen egységek közötti tapasztalatcserét szervezett, amely osztályonként gyakorlatilag egy fél óráttartott, és ebben ki is merült a múlt hónapi pionírtevékenység ; nos emiatt, is néhány szülő sürgősen aggódni kezdett, hogy most már mi lesz a tanulással. Vajon ki tudná bemutatni azt a tanulót, aki örömest lemond a szervezeti élet sok vonzó érdekességéről, amelyek észrevétlenül nevelik őket, csak azért, hogy a játékok, gyakorlatok helyett is tanuljon ? Legfennebb egy koraérett csodagyerek, amilyen iskolánként egy, ha van ám ezért az egyért nem lenne szabad megbontani a gyermekek természetes életformáját, lemondani a nevelésnek azon formáiról, amelyeket csak a szervezeti élet nyújt. Nem vitás, ebben az évben valóban többet kell tanulni naponta, mint a tavaly. De nem annyival többet, hogy emiatt mindent most félre kelljen tenni. Ez ugyanis felelőtlen, ártalmas cselekedet lenne. JANKÓ ISTVÁN Jöhet a tél... de lassan (Folytatás az 1. oldalról) érdekében reggelente a bútorgyár felé még egy autóbuszjáratot indítottunk be. A napokban kapta meg Gyergyószentmiklós az első tehertaxiját is, amely reális igényeket elégít ki. — Az említett területeken, úgy tűnik, nem okoz majd különösebb gondot a tél. De beszéljünk egy kicsit a gondokról, bajokról is. — Hát igen, azok is léteznek. A legnagyobb gond a fűtőanyag ellátás. A brassói szállító nem tartja be a szállítási grafikonban előírt határidőket, a fűtőanyagszállítás rapszodikus, most is három vagonnal hátralékban vannak. És, természetesen, ezt az „üzemet“ követi a fűtés és melegvízszolgáltatás is a tömbházakban. Felvettük a kapcsolatot a brassóiakkal, állandóan „zaklatjuk“, de pontos határidőket nem tudnak mondani, a beszerzési nehézségekre hivatkozva, csak ígérgetnek. Talán , ha sikerült volna az év folyamán egy bizonyos mennyiséget felhalmozni, amelyet most tudnánk használni. .. De sajnos tárolókapacitásaink nincsenek, így ismétlem,a szállítás kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva. * A gyergyószentmiklósi városgazdálkodási vállalat felkészült a télre, azonban az egyik legfontosabb területen előreláthatólag nem fog minden zökkenőmentesen történni. Ha csak nem sikerül valamilyen úton-módon megoldani a megfelelő fűtőanyag ellátást. Márpedig ez követelmény, a lakosság elsőrendű érdeke. 1972. DECEMBER 7. CSÜTÖRTÖK A vásárló megajándékozása Egy kereskedelmi egység vezetője és alkalmazottai sokat tehetnek azért, hogy a vásárló megelégedve, tele kosárral hagyja el az üzletet. A gazdag, választékos áru beszerzése, ízléses elrendezése, valamint az udvarias kiszolgálás olyan tényezők, amelyekre joggal számít, igényt tart a vásárló. Az üzletvezető talpraesett, jó gazda kell hogy legyen, aki szét tud nézni a portáján, tudja hogy mikor minek a szezonja ,honnan és hogyan lehet beszerezni az árut. Már az ajándékok hónapjában járunk, a különböző részlegek pultjai előtt nagy a sürgés-forgás, válogatják a portékákat, melyik a legmegfelelőbb, a legszebb, s melyik szerez igazán örömet. A vlahicai fogyasztási szövetkezethez tartozó vegyes üzletbe nem érkeztek váratlanul az ajándékokat kereső vásárlók. A Balázs István vezette üzlet elárusítói nem a napokban kezdtek készülni az ajándékok hónapjára, hanem, bármennyire hihetetlennek tűnik, egész évben készültek. Ugyanis az év folyamán összegyűjtögették a megfelelő nylonzacskókat, s most az ajándékok, hónapjára ízléses ajándékcsomagokat állítottak össze. A vásárlónak, ha bemegy az üzletbe, csak azt kell az elárusító tudomására hoznia, hogy férfi-e, nő, vagy pedig gyerek az akit meg szeretne ajándékozni, és máris kapja a megfelelő csomagot. Az ilyen kiszolgálás, mondhatni — lévén szó ajándékok hónapjáról — a vásárló megajándékozása is. Mindenképpen csak dicséret illeti ezt a kezdeményezést. IMRE FERENC * 1 Hirdessen a HARGITÁban EMELT DÍJSZABÁS — sürgősség, 3 napos közlési határidővel — keretes hirdetések — kiemelt szedés — válasz a kiadóhivatalnál 50 % 4* 50 Vi 4* 25 V, 4- 25 % -1 A hirdetés postautalványon is beküldhető az alábbi címre ! Hargita napilap szerkesztősége, Csík Az apróhirdetések díjszabása ALAPDÍJSZABÁS A hirdetés tárgya szavankénti díjszabás — elveszett tárgyak 1,00 lej — óra adás 2,00 lej — álláskeresés 1,50 lej — állásfelajánlás 2,50 lej — lakáscsere 2,50 lej — bérbeadási ajánlat 2,00 lej — adás-vétel 3,00 lej — családi jellegű értesítések 2,00 lej — különfélék 3,00 lej