Hargita, 1977. február (10. évfolyam, 25-48. szám)

1977-02-01 / 25. szám

A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. évfolyam 25. (2238 ) szám 1977. FEBRUÁR 1. KEDD 4 oldal, ára 30 bani Fegyelemről, kevés fegyelemmel A brassói Szerelési Tröszt megyei építőtelepe dolgozói­nak közgyűlésén az első lé­nyegi megállapítás arra vo­natkozott, hogy a munkakö­zösségnek nem sikerült tel­jesítenie múlt évi tervét (a székelyudvarhelyi munkapont kivételt képez). A lemaradás ellenére a szerelők, nem egy esetben derekas munkát vé­geztek az új ipari létesítmé­nyeknél, legtöbbször munká­juk minőségére sem lehetett panasz. Az is igaz, hogy a korábbi évekhez viszonyítva, jól kimutatható előrelépésről beszélhetünk. A lemaradás ennek ellenére lemaradás marad még akkor is, ha szá­mos objektív nehézség köz­rejátszott ebben. Sok szó esett a közgyűlé­sen a szerelők folyamatos munkáját akadályozó, meg­nehezítő tényezőkről, legtöb­ben a kellő munkafront gya­kori hiányára hivatkoztak, nem hallgatták el az anyag­­ellátási nehézségeket, a mun­kaszervezés fogyatékosságait sem. Az ok­ kereséssel elju­­tottak a szubjektív tényezők őszinte feltárásáig. A beszá­moló sem takargatta a mu­lasztásokat, még kevésbé a hozzászólók. Különösen a munkafegyelem erősítéséről hangzott el sok megszívlelen­dő észrevétel. Több szerelő feltűnően so­kat hiányzott tavaly a mun­kából. Gyakoriak az igazolat­lan hiányzások, de nem ke­vés az engedélyezett eltávo­zások miatti kiesés sem. A hiányzások elleni hadakozás, a munkafegyelem erősítését sürgető véleménynyilvánítá­sok várható hatékonyságát nagyban megkérdőjelezi a­­zonban magának a közgyű­lésnek a fegyelme. Helyeseb­ben, az ott tapasztalt laza fegyelem. Késve kezdődött a gyűlés, s túl voltunk már a beszámoló felén, amikor még mindig érkezett néhány ké­sőn jövő. Ezt még meg lehet magyarázni a munkapontok szétszórtságával, azt viszont már kevésbé, hogy akadtak olyanok, akik menetközben szó nélkül elhagyták a ter­met. Előbb egy tisztviselőnő, később egy munkás. A fe­gyelemről csak fegyel­m­ezet­(Folytatás a 2. oldalon) Borbély László Országos kinccsé váljék! Megyénkből évente több száz termelőszövetkezeti tag utazik az ország legkorszerűbb, jog­­óban felszerelt fürdő- és gyógykezeltető helyeire egész­ségének helyreállításáért. Sok százan, ezren kezeltetik magu­kat a vidékünkön lépten-nyo­­mon fellelhető helyi fürdőkön is (Madocsa, Parajd, Büdös, Sós­kút, Remete stb.). Természete­sen azok vannak előnyben, a­­kik az mtsz-ek Országos Szö­vetségének pavilonjaiban, üdü­lő és gyógykezeltető komplexu­maiban igényelnek helyet. Szak­avatott orvosi ellátás, egészség­­ügyi felügyelet, kényelmes, szál­loda rendszerű, osztályon felü­li komfort a lakószobákban. S hadd tegyük hozzá, hogy mind­ezt kedvezményes, mondhatni potom áron, a tényleges költsé­gek negyedéért. Akkor, amikor egy szanatóriumi férőhely létre­hozása megközelíti a százezer lejt. Újabb bizonyság ez pár­tunk és államunk gondoskodá­sára, alapvetően embert szol­gáló politikájára. Hol is találhatók ezek a kor­szerű pavilonok, szanatóriumok? A teljesség igénye nélkül hadd soroljunk fel néhányat, amelyek az utóbbi években épültek: Al­­gyógy, Kovászna (nemrég adták át), Sarata-Monteoru, Nicolina —­ Iaşi, Amara (500 férőhelyes), átadás előtt egy a Várad mel­letti Május 1-en is stb. Milliós beruházások az ember egész­sége, gyógyulása, munkaképes­ségének helyreállítása érdeké­ben. Ide kívánkozik az is, hogy megyénk mtsz-ei minden évben -­jelentős pénzösszeggel segítet­ték ezeknek az üdülőkomplexu­­­­moknak a létesítését. Nos, a tények ismeretében joggal fo­galmazódik meg a kérdés, va­jon miért nem találni a mi me­gyénkben is hasonló szanatóriu­mot? S az indokláshoz szinte fölösleges hozzáfűznünk azt a (Folytatás a 2. oldalon) Bálint András MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA Nemes törekvések formába öntése Az elmúlt vasárnap ismét benépesedtek megyénk szá­mos művelődési intézményé­nek tágas nézőterei, színpa­dai. Jelesül annak, hogy tája­inkon is egyre sokasodnak az országos fesztivál változatos rendezvényei." Ezek sorában vasárnap újabb községek­­közötti találkozók is zajlottak le három helység - Homo­­ródalmás, Homoródszentpál és Derzs - művelődési ottho­naiban. Az utóbbiban a ven­déglátó község, valamint Kányád és Bögöz, s a köz­igazgatásilag hozzájuk tarto­zó nagyszámú falu legjobb műkedvelői léptek színpadra. Persze, néhány sorban ne­héz lenne a több mint öt órás gazdag és igen változatos műsorban fellépett valameny­­nyi együttes és egyéni elő­adó teljesítményét elemezni, vagy akárcsak megemlíteni. Mint minden vetélkedőnek, nyilván ennek is voltak ki­emelkedőbb számai. De ami talán ennél is értékesebb, fontosabb, az maga a tény, hogy a nemes vetélkedés eszméinek, céljainak tudato­sítása, az áldozatos, lelkes készülődés, s végül maga a versengés egész falunyi kö­zösségeket mozgatott meg. Újabb erők, tehetségek, érté­kek kerültek felszínre, s a színpadokon a méltó helyt­állás nemes törekvései öltöt­tek formát. Ezért mondható igazán dicséretesnek vala­mennyi színpadra lépő, de a (Folytatás a 2. oldalon) Randják József Mezőgépészek megbeszé­lésén, az egyik jelenlévő szá­jából hangzott el az alábbi félmondat: ,,Mi, olajos ru­hások..." és folytatta ügyes­­bajos dolgaikat, de mind­egyre visszakanyarodott az olajos ruhához, enyhe sértő­döttséggel a hangjában. Mert­­ fejtegette­m, gépek­kel dolgoznak, a gépek pe­dig közismerten olajosak, bepiszkítják az öltözéket, az­tán kimenve az utcára hú­zódoznak tőlük az emberek. Pedig... A pediggel igaza van a mezőgépésznek, mert ők korunk földművesei, akik magasabb szinten, több tu­dással néhányan végzik egy faluban, amit pár éve még falu népe végzett. Ott van például a búza, az árpa. Mit tud ma már róla az mtsz tag? Hovatovább csak annyit, hogy egyikből lesz a kenyér, a má­sikból a sör. A mezőgépész szánt, egymaga végzi a ve­tést száz hektárokon, szórja a műtrágyát és a növényvédő­szert, gyomtalanít, aztán arat és csépel, szalmát présel ... Ő ülteti a burgonyát, ka­pálja, felszedi, szállítja, ho­vatovább vállaira kerül a cu­korrépa és a többi növény. A mezőgépész segíti az állat­­tenyésztést. És javítja gépeit. A trak­tort, az ekét, a vetőgépet, mindazt, amit gondjaira bíz- Olajos munka­ruhában lak. Immár ő a kovács is. I­­gen, ő a gépész, a mező gé­pésze. Olajos ruhában is megbecsülés övezi. De vajon mindenhol és minden esetben helyénvaló­­k, elengedhetetlen-e az ola­jos ruha? önbecsülés kér­dése, de társadalmi kérdés is az öltözet. Csakugyan szükséges munka végezté­vel abban az olajos munka­ruhában hagyni el a mű­helyt, amelyikben dolgozott? Egyre több azoknak a gép­állomásoknak a száma, a­­melyeket korszerű fürdő­szobákkal, zuhanyozókkal, hideg-meleg vizet szolgálta­tó csapokkal szereltek fel. Éppen a mezőgépészek, a­­kik munka utáni tiszta öltö­zékükkel is mesterségüket becsülték meg. És vajon, me­zőgépészeink mindenike használja-e minden eset­ben ezeket a berendezése­ket vagy otthonra halasztja a ruhacserét? Feleljenek ők maguk. Régi munkáshagyomány volt a gondozott külső, a rendbentartott munkahely. A tisztaság, a pedantéria. Mun­­kásöntudatból fakadó ön­igény. Mezőgépészeink a szántó­földek megbecsült munká­sai. S ha úgy érzik, hogy né­melyek - olajos ruhájuk mi­att — hamis szemüvegen ke­resztül látják őket, ez ellen elsősorban nekik kell tenniük. Bogos Sándor A KÖNYV FALUN Mivel egy teljes hónapon át, február 1-től 28-ig tart a rendezvénysorozat, rendszerint a falusi könyv hónapja néven szokás emlegetni. De mivel nincsen városi és falusi könyv, legfennebb ilyen jelzővel illetett olvasó, hadd maradjunk a címben rögzített megnevezésnél. Rendeltetését, hivatását te­kintve, amúgy is híven kifejezi a lényegét : minél több irodal­mi, szakmai és politikai-ideológiai könyvet a falun élő és dol­gozó ember kezébe ! Pártos célkitűzés ez. Az állattenyésztő farmer, a traktort vezető szakmunkás, a fogyasztási szövetkezet elárusítója csak­úgy, mint az egyszerű mtsz-tag, ugyanolyan fontos láncszeme az illető település gazdasági egysége jó menetének, szünte­len erősítésének, mint a brigádvezető, vagy az irányító szak­ember. Épp ezért egy percig sem lehet közömbös, hogy mit és mennyit olvas a falusi ember, hogyan képezi magát, mi­ként fejleszti tudásszintjét, mennyire tart lépést a mezőgazda­sági szakismeretek egyre gyarapodó anyagával, hogyan sajá­títja el pártunk politikájának távlati és napi célkitűzéseit, mi­lyen mértékben teszi magáévá az etika és társadalmi méltá­nyosság kötelező normáit. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat építő új típusú ember sokoldalú képzése, formá­lása ugyancsak fontos követelmény a falvak lakossága ese­tében is. Ezért ott megkülönböztetett jelentőségű a könyv tér­hódítása falun : az, hogy minél több és jobb könyv jusson el falvainkba és minél többen és minél rendszeresebben olvas­sák is azokat. Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára a politikai nevelés és a szocialista kultúra első kongresszusán tartott előadói beszédében a többi között hangsúlyozta : „A nevelőmunkában, új, szocialista kultúránk fejlesztésében je­lentős szerepe van a politikai, tudományos és irodalmi köny­vek terjesztésének ..." A terjesztés ütemét kell gyorsítani tehát e hónap folya­mán. A legeldugottabb falvakba, a legtávolabbi településekre is el kell juttatni a könyvet, könyvújdonságainkat. A könyv sürgősebb postázása persze csak egyik része a könyvhónapi rendezvényeknek, a fokozottabb könyv­tevékeny­ségnek. Szimpozionok, recenziók, szakelőadások, nyílt viták, könyvismertetések, író-olvasó találkozók és hasonló rendel­tetésű akciók egészítik majd ki. Igen, mert a könyvhónap ren­dezvényeinek nemcsak az a célja, hogy minél több és minél jobb könyv kerüljön a falusi olvasó kezébe hanem az olva­sási szomj előidézése, a könyv megszerettetése, az írott szó értékének közéleti-társadalmi rangosítása, egyszóval a könyv­vel történő ésszerűbb intellektuális gazdálkodás. Úgy is mond­hatnák, tanítsunk olvasni, hogy minél többen olvasó embe­rekké váljunk. Ezt annál is inkább így kell tennünk, mert pár­tunk bölcs nemzeti politikájának eredményeként édes anya­nyelvünkön, magyarul olvashatjuk az irodalmi alkotásokat, a politikai tárgyú műveket és szakkönyveket is. Az idei könyvhónap jelentőségét fokozza az a tény, hogy a függetlenség évében, a centenáriumi ünnepségek közepette és jegyében kerül sor rá. Épp ezért a történelmi művek, mindazok a könyvek, amelyek 1859, 1877, 1907, 1918, 1944, 1947 jelentőségét, történelmi szerepét méltatják a megbeszé­lések és viták, a könyv-népszerűsítő tevékenység homlokterébe kell kerüljenek, hogy a könyvhónap rendezvényei a maguk sajátos eszközeivel és módszereivel ugyancsak elősegítsék a falun élő és dolgozó ember hazafias, pártos nevelésének ne­mes ügyét. Érezze is ezt hivatásának a könyv minden egyes ter­jesztője, népszerűsítője ! hírek - hírek - hírek - hírek - hírek­ ­s művelődési ház műkedvelő csoportja és a balánbányai Bányászklub együttese mutat­ta be műsorát. Ugyanakkor színvonalas előadást láthat­tak a szülők a székelykeresz­túri líceumban, amelyet az I-IV. osztályos tanulók adtak elő. • Vasárnap délelőtt a me­gye líceumaiban megtartot­ták a tantárgy-olimpiász első szakaszának versenyét. • Egy tizenkét lakórészes tömbház helyét jelölték ki Kányádon, s a fagyok felen­gedése után azonnal meg­kezdik az alapozási munká­latokat. • Nagysolymoson vendég­szerepeit a székelykeresztúri művelődési ház műkedvelő színjátszó csoportja. Méhes György: Heten, mint a gono­szak című színművét mutatta be, • 43—43 gyilkostól, illetve borszéki üdülővendég az é­­szak-moldovai kolostorokhoz látogatott el, míg a Tusnád­­fürdőn pihenők egy csoportja a Fogarasi havasokba szerve­zett kiránduláson vett részt. • A napokban a toplicai Szilvási Andrásnak és a Bö­­gözhöz tartozó vágási Antal Jánosnak kedvezett a szeren­cse. Az előbbi 20 000 lejt, az utóbbi pedig 5000 lejt nyert zárt sorsjegyen. • A Megéneklünk, Romá­nia országos fesztivál jegyé­ben újabb rendezvényekre került sor a megye több hely­ségében. A gyergyócsomafal­­vi művelődési házban a gyer­­gyószentmiklósi szakszerveze­

Next