Hargita, 1977. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1977-08-02 / 181. szám

Ember és gép A MINŐSÉGÉRT Ember és gép egyaránt fontos tényezője a jó és ki­váló minőségű termékek elő­állításának. Ha felkészület­len vagy figyelmetlen a mun­kás, a korszerű gép is selej­­tet termel,­ meghibásodott géppel a legjobb szakember sem boldogulhat. A gyer­­gyószentmiklósi Bútorszövet­­gyárban bevált módszert vá­lasztottak a két tényező biz­tosításáért: gondoskodnak a munkásnők szakmai felké­szültségének emeléséről, a figyelmes karbantartással és program szerinti javítá­sokkal pedig igyekeznek e­­lejét venni a gépek meghi­básodásának. Mindkét mód­szerrel értek el eredménye­ket, s mindkét irányban adó­dik még jócskán tennivaló­juk. Az a tény, hogy általában javul termékeik minősége, munkájuk eredményességét jelzi, további tennivalókra fi­gyelmeztet, hogy a termék­­minőség vonatkozásában még mindig nem jutottak el a tervezett szintre: 99 száza­lék helyett félév átlagában 96,8 százalékot értek el. E­­miatt aztán nem egyszer e­­lőfordult, hogy megrende­lőik jogos kifogásokat e­­melnek termékeik minőségé­vel kapcsolatosan, idén már visszautasításra is volt pél­da. Főleg a technikai szö­vetek minőségében találnak néha kifogásolnivalót a vá­sárlók. A dolgozók tanácsai első kongresszusának Határozata és a vállalatok dolgozóihoz intézett Felhívás, más fela­datok mellett, a termékminő­ség folytonos javítását is a munkaközösségek figyelmé­nek középpontjába helyezi. A kongresszusi dokumentu­mok fényében a gyergyó­­szentmiklósi Bútorszövetgyár­ban a félévi közgyűlésen is­mételten felül kívánják vizs­gálni a minőség helyzetét,­­ intézkednek az első félév­ben észlelt fogyatékosságok megszüntetése érdekében. Mindenek előtt az ellenőr­zésre fordítanak nagyobb (Folytatás a 2. oldalon) Borbély László Főidény az üdülőhelyek művelődési házaiban is ? (EGY KÜLÖNÖSEBBEN NEM KIEMELKEDŐ NAP MŰ­SORRENDJE) — a tusnádfürdői Művelő­dési Házban : délelőtt - A halhatatlan keringő - zene­­audíció. Délután — zeneau­­díció. Este - szabadtéri ve­títettképes műsor. — a borszéki Művelődési Házban : délelőtt — sakk, ro­mi, táblajáték a klubban. Es­te — varietéműsor a mozi­teremben. — a gyilkostói Művelődési Házban : délelőtt — kirándu­lás, környezetismeret. Dél­után — teniszbajnokság a té­vében. Este — tévénézés. Tehát — vakációzás hegyvi­déki módra? ... Ennek viszont komoly aka­dályai vannak mindhárom Művelődési Házunknál. Em­lített napi tervből kiderül, hogy 1.) Tusnádfürdőn cse­kély létszámú csoportokkal tudnak egy-egy rendezvény­kor foglalkozni, népesebb közönségre számítva már a szabad ég alá kell kiköltöz­ni. 2.) a borszéki helyzet sem jobb, ott még egy táncestet is kölcsönteremben rendez­hetnek, és 3.) Gyilkostónál nem a tér, inkább a felsze­relés hiányát tán feledteti a helytörténet, a hegyi túra. (MŰVELŐDÉSI HÁZAK IGAZGATÓI A FŐIDÉNY­RŐL) . Holló Árpád, Tusnádfürdő - előnytelenül indultunk. A Csukás-tó partján lévő épü­let főjavítása még az előző években megkezdődött, idei nyárra sem fejeződött be. Előadóterem, táncterem nincs. A tulajdonképpeni Művelő­dési Ház gyenge, kicsi, kor­szerűtlen. A turnézó együtte­seket is csupán a főjavítás testén fogadhatjuk. A brassói­akat, a Piatra Neamţ-iakat. Szabadtéri előadásokra nem gondolhatunk, a helyi klíma nem kedvez, meg aztán a ki­szállási költségek sem térül­nek meg. A Csíkszeredai Har­gita együttessel tárgyaltunk, vendéglő teraszán fel is lépnének, de sok a megfon­tolandó ellenvélemény... Zeneaudíciót, kiselőadásokat szervezünk, a legkülönfé­lébb témákat ismertetik a he­lyi és a meghívott előadók. Évenkénti vendégünk Cioacă Adrian bukaresti előadóta­nár. A megye népművészei,, képzőművészei is kiállítanak. Kasza Anna tárlatát a tervek szerint egy varrottas­ kiállítás követi. Creangă Gheorghe, Bor­szék­­­helyhiány, mint fen­tebb. Előadássorozatot indí­tottunk a hazai történelem (Folytatás a 2. oldalon) Oláh István eggelente, amikor Osztoros felől felkel a nap, és első sugarait a Tiszásra veti, a hetvennyolc­éves Páll Anti bácsi rátá­maszkodik a kaszanyélre és elmosolyodik. Nézegeti a tá­jat, amelynek szépsége még most is megragadja, nem is gondolja, hogy ő is bele­tartozik, akárcsak a fenyve­sek, a sokszínű virágok és a kövek között csordogáló pa­tak. Mert Anti bácsi, vagy a­’ hogy a rokonok és az isme­rősök szólítják — Tata, immár hatvanöt esztendeje kaszál. Kezdetben muszájból, mert tizenhat esztendős volt, ami­kor édesapja meghalt és ne­ki kellett átvennie a család­fő nem könnyű szerepét. Anti bácsi emlékezik. A régi tanyára, a Bogáros mel­lett az ördögtóra és az erdei házikó szomszédságában a borvízforrásra. Olyan volt az, hogy az ember keze nem lá­balta csak egy félóráig, az­alatt­ gyöngyöt húzott a kéz­re, és olyan erős volt, hogy nemigen lehetett azt meg­­unnya. És eszébe jut, hogy harminc éves korában úgy lenyomta a reuma, hogy két bottal járt. De a borvíz segí­tett rajta. Ő pedig kaszált tovább, most már megszo­kásból is. Állatokat tartott, nyolcan élnek a korosztályá­ból, de már csak ő dolgo­­zik. Egyedül van kint a Tiszá­­son. Két hete költözött ki, és hat búgja igazolja, hogy nem tétlenkedett. Hat szépen ki­hegyezett, csapossal leszorí­tott búgja. A hetedik most készül, de még hatra való fű fuvarozott és ebből nevelte fel három gyermekét. Híres volt jóltejelő teheneiről, hí­zott ökreiről és betanított lo­vairól. A termelőszövetkezet meg­alakulása után a munkában az élenjárók közé tartozott. Hetvenéves koráig 400-500 munkanormát végzett éven­te, minden munkát szívesen elvállalt. Azóta csak kaszál. Kissé büszkén mondja, hogy áll a lábán. Ő kaszál, takar, de főz és mosogat is. Bánkó­dik, hogy még nem jöttek a gazdaságtól átvenni a szé­nát. Anti bácsi kaszál, most már szeretésből. Nem is tudná el­képzelni, hogy tavasz eljötté­vel ne ő menjen ki a Tiszás­ra rendbetenni a hatvan éves házikót, ne ő hordja a trá­­­­gyát és vágja a csapost. Nincs rászorulva anyagi­lag, hogy kaszáljon. Mindig is annyit dolgozott, hogy a­­zért gyűljön egy kis tartalék is. Felesége, rokonai váltig hangoztatják, ideje lenne pi­hennie már, ,,nem az ő korá­nak való, hogy tízezer kilót kaszáljon le munkakedve a régi, és úgy érzi, hogy a szíve is az. Egész életét ez jelle­mezte : ha valamihez hozzá­fogott, abba szívét-lelkét be­letette, megtanulta kímélni szerszámait, igásállatait. Csak önmagát nem kímélte, mert — mint mosolyogva mondta — ő társalgó ember volt és most is az. Ha néha éjszaká­ba nyúló mulatozásba kez­dett, a hajnal úgyis a munka mellett találta. Anti bácsi emlékezik. Le­génykorára, meglett ember korára. Büszke életerejére, múltjára és jelenére. Tegyük hozzá : nem alaptalanul. Minier Pál Anti bácsi emlékezik ben­. '***£*'* / \ nemes versengés élén ■I ^U?-VSZ*US ^ ‘ hazánk összes dolgozói nagy ünnepének méltó köszöntésére nagyszabású szocialista munkaverseny bontakozott ki megyénk ipargazdasági egységeiben, építő­­telepeinken is. De a többet, jobbat, az alkotóbb gondolat jegyében dolgoznak az aratócséplőgépek kezelői, a rétek, az erdei tisztások kaszálói, városaink, falvaink tájképének szak- 5­.’­atolit szépítői, a tervező- vagy a műszaki rajzolóasztalok tőle hajló értelmiségiek. Hagyományápoló, és ugyanakkor sajátos tisztelgés az 1997 nyarán kibontakozott szocialista munkaverseny. Hagyo­mányápoló, mert az elmúlt évek augusztusainak útját követi. A legszebb szó, a tett gondolatával munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk, értelmiségünk minden esztendőben de­­rekas helytállással, többleterőfeszítéssel, a gazdasági-társa­dalmi és művelődési sikerek megsokszorozásával tiszteleg au­gusztus hősei előtt, dicsőíti drága pártunkat, szabadságunk és mai boldog életünk zászlóhordozóját. Sajátos tisztelgés is ez egyben. Igen, mert dolgozóink ér­zik és tudják, hogy csakis ily módon, a tettek szavával lehet válaszolni arra a nagy törődésre, nagyfokú gondoskodásra, amelyet az utóbbi hónapok pártintézkedései jelentenek a dolgozó ember számára. Az ember iránti gondoskodás és törődés nagyszerű intézkedései voltak ezek. Mi, kommunisták, fennen hirdetjük ezt. Ennek tudatosí­tása jegyében is készülődünk nagy ünnepünk méltó köszön­tésére. Amikor pedig elvtársaink kommunista elkötelezettségét említjük a nemes versengés összefüggésében, ezt azért tesz­­szük, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kommunisták mindig is a szociadista verseny élesztői, csiholói és élenjárói voltak. Példamutatásuk, kimagasló emberi - és munkatetteik­­kel másokat is arra ösztönöztek, hogy nyomdokaikon haladva a többet, a jobbat nyújtsák munkahelyükön, és erejük teljes latbavetésével kapcsolódjanak bele a nemes versengésbe, s derekas helytállással sokasítsák munkaközösségük gazda­sági eredményeit, s hogy a nemes versengés végső ered­ménye minden körülmények között a napi feladatok jelentős túlteljesítése legyen. A példaadás nyilván csak egyik, és ezért nem kizárólagos formája a szocialista munkaversenyben történő élenjárásnak. A felvilágosító, meggyőző, mozgósító szóra éppoly nagy szük­ség van ezekben a napokban, mint az ösztönző tettek erejére. A munka jó megszervezéséért, a fegyelem erősítéséért, a gé­pek és gépi felszerelések teljes kihasználásáért, a hiányzások teljes felszámolásáért ugyancsak sokat tehetnek és kell is tenniük a vállalatokban, intézményekben, munkatelepeken vagy a szántóföldeken dolgozó kommunistáknak. Mindez szer­ves része az ünnepköszöntő szocialista munkaverseny meg­szervezésének. A naptár lapjait átforgattuk augusztus hónapra. Ez azt jelenti, hogy nagy ünnepünk előestéjét napokkal, hetekkel mérjük. Úgy kell tehát dolgoznunk, olyan kitartással és erő­megfeszítésekkel, hogy eredményeink méltóak legyenek hagyo­mányainkhoz, megyénk dolgozói eddigi szép, tettekben kife­jezésre juttatott szavához. AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA X. évfolyam 181. (2394.) szám 1977. agusztus 2. keddi oldal, ára 30 bani hírek - hírek - hírek - hírek - hírek Tegnap kaput nyitott a gyergyó­­szárhegyi Barátság művésztelep. Az ország különböző városaiból - többek között Bukarestből, Marosvásárhelyről, Kolozsvár- Napocáról, Szebenből, Nagybá­nyáról, Csíkszeredából - idese­­reglett képzőművészek egy hóna­pig tartózkodnak és dolgoznak a telepen. • A Csíkszeredai Kisgalériá­­ban megnyílt Zsigmond Márton festőművész grafikai kiállítása. • A székelyudvarhelyi faki­termelő és -szállító egység dol­gozóinak egy csoportja Szovátát és a Békás-szorost kereste fel vasárnap.­­• Tíz menasági pionír tíz na­pos tanulmányútra indul. A Nagyhagymás, a Békás-szoros és a Csalhó hegységek geológiai felépítését tanulmányozzák. • Tragikus véget ért a csík­­szentmártoni Lacz Lajos és Far­kas István találkozása. Az áldo­zat lakásán, ittas állapotban, F. I. késsel támadt L. L.-re, aki a Csíkszeredai kórházban bele­halt sérülésébe. Az ügy kivizsgá­lása folyamatban van. Hírszerkesztő: Vali József

Next