Hargita, 1977. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1977-10-01 / 232. szám
A KÖNYV NAPJAI Jó érzéssel mondhatjuk el: nálunk minden nap a könyv napja. Mi több, szinte alig van a napnak olyan órája, amikor valaki - legyen munkás, földműves, értelmiségi, idős vagy fiatal — ne nyúlna a könyvért. Valamikor, nem is olyan régen, féltették, hogy lemarad az elektronikus tömegkommunikációval folytatott küzdelemben. Féltették, de a könyv nem félt, nem volt féltenivalója, és különben is, szó sem volt semmiféle versenyfutásról : a könyvek csillaggalaxisa tovább sugározza a tudás, a művelődés mindenhova eljutó fénysugarait. Nálunk minden nap a könyv napja, erről tanúskodnak a sűrűn felkeresett könyvesboltok, a könyvvásárlások adatai, az az igen sokatmondó tény, hogy ma már alig lehet találni lakást egy új, megszokott és egyre otthonosabbá váló bútordarab, a könyvespolc nélkül. A könyv mindennapjai mellett azonban a könyvnek megvannak a maga ünnepei, mától október 10-ig például a hazai könyvnapok jelentenek eseményt. Ez a tíz nap az októberi őszben minden évben egyben mérleg is: könyvkiadásunk mérlege, amely az utóbbi években a legszélesebb, legváltozatosabb tematikai skálán mozogva, a társadalmi-politikai, a szépirodalmi, a műszaki-tudományos és más könyvek tízezreit juttatja el az olvasóhoz. E kitekintő, tág látókörű művelődéspolitika és kiadói tevevékenység szerves részeként bővül, fejlődik a nemzetiségi, a magyar nyelvű könyvkiadása is, mely az utóbbi években gyors ütemben számolta fel az egyoldalúságot, a csupán ■szépirodalom-központúságot és égés sor kezdeményezéssel szolgálja a nemzetiségi művelődés ügyét. Hagyományt és korszerűséget ötvöz, sokat tesz a műveltség harmonikus egyensúlyának megteremtéséért. A hazai könyvdekád ugyanakkor, mint minden évben, jó alkalmat nyújt, hogy ne csak a könyv, hanem szerzője, írója és szerkesztője is közelebb kerüljön az olvasóhoz. Számos író-olvasó találkozóra kerül sor ezekben a napokban, hogy a gondolatok közös kicsengésében nyerjen új színt, kapjon új csillogást a mű, az alkotás. Új könyvstandok, időszakos könyvkiállítások kínálják az olvasnivalót, minden bizonnyal még többen látogatják ezekben a napokban a könyvesboltokat, így válik a könyv mindennap, jóinak sorában a hazai könyvdekód - eseménnyé, ünneppé. Székedi Ferenc A csomagoló eszköz sem eldobni való A gyergyóremetei mtsz raktáréban László Vencel raktárfelelős vezet végig. Nem kell magyarázatot fűznie semmihez, a látottak önmagukért beszélnek, mindenek előtt a László Vencel alaposságáról, s az mtsz főmérnökének igényességéről, aki maga sem tűrné a rendetlenséget. Minden a maga helyén. Kár viszont, hogy a kiürült csomagolóanyagokkal is nem bánnak ugyanilyen gondosan. Nem arról van szó, mintha a műanyaghordók, tartályok szerteszét hányódnának. Lakat zárja ezeket is, illetéktelen nem férhet hozzájuk, de hiba, hogy számuk tetemes. Pedig vissza kellene küldeni őket, mert a gyárak várják a csomagolóeszközt. Újabb vegyszereket kérnek a termelőszövetkezetek, s mi lesz, ha mindig új hordókba csomagol a gyár? Nem fán terem a műanyag, fontos ipari termék, minek pazarolni vele. És nemcsak Gyergyóremetén halmozódik a csomagolóanyag, más termelőszövetkezetben is. Ha a remetei helyzet alapján körülbelüli számvetést végzünk, megyénkben csupán hordónak mintegy ezer darabnak kell lennie. Takarékosan gazdálkodni meglévő javainkkal, ez mindennapi életünk parancsszava. Ne pazarolni semmivel, jelen esetben a csomagolóeszközökkel sem, mert minden darab érték, és közülük nem is egy meglehetősen drág 9. Bogos Sándor Csak az emberi lendület lehet ilyen. Madarak útjának magasában is hasznos. Célja van. Az ember éppúgy otthonos a világűrben, mint emeletek magasában építkezve. „ (Nagy P. Zoltán fotógrafikája) Az úthenger nem vatta-csomag! Nem a mindent feje tetejére állítás szándékával nyomdoköljük ezt, és nem is ezért, mintha a kettőt bárki te összetéveszthetné. Mindössze azt szeretnénk érzékeltetni, hogy egy úthengert Székelyudvarhelyről Vlahkára fuvaroztatni és onnan vissza, nem is gyerekjáték. De még a szállító járműre történő ki- és berakodás sem. Hátha ■még ráadásul a kiadós hurcolkodás teljesen potyára történik? Mégpedig ez a megyei útügy vezetőinek gáncsoskodása, adott szavak be nem tartása következtében fordulhatott elő. Egész pontosan az történt, hogy szeptember közepe táján Vlahica város polgármesterének hosszas unszolására és az útügyiek felettes tényezőinek a határozott utasítására a vállalat igazgatója és főmérnöke helyszíni tanulmányozásra a vasasok városába érkezett. Mivel is segíthetnének? Állítólag ezzel a szándékkal történt a terepkiszállás. Igaz, a város vezetősége valósággal tiltakozott a segítség megfogalmazás használata ellen. Az ő álláspontja szerint csakis kötelezettség teljesítéséről lehet szó- Támogatást legfennebb a város nyújthat az útügyieknek gépi és emberi erő formájában, hogy az aszfaltjavításra átutalt pénzük ellenértékeként legalább a vasműig vezető útszakaszt tegyék rendbe. Mindössze egy kilométernyi a javításra váró úttest hossza. Ehhez kellett az úthenger és kellett volna a folyékony aszfalt, na meg a segítő munkáskéz. Ez utóbbi biztosítását, mi több, a bitumen szállítását is vállalta Vlahica elöljárósága, csakhogy végre út legyen az útból, vékonyi, hordónyi gödrök ne éktelenítsék a város szívét átszelő úttestet. A lakosság jogos panaszának orvoslását is jelentette volna az aszfaltfoltozás, mert biztonságosabbá vált volna a közlekedés és végre garantálni lehetett volna a napi mintegy nyolcszáz tonna vasöntvény és más anyagok zavartalan és gyorsabb szállítását. Dehát kettőn áll a vásár. Az útügyiek azt ígérték, hogy tanulmányozzák a problémát és ha szállító eszközökről gondoskodott a város, az úthenger megérkezik és ha kéznél van a segítség, akkor telefonáljanak és ők megpróbálják megoldani az aszfalt ügyét. Az úthenger annak rendje és módja szerint megérkezett Székelyudvarhelyről. Három napig békésen várakozott Vlahican, majd dalgavégezetlenül járműre rakták és visszaszállították. Szóval, ezért olyan súlyos az úthenger, nehezebb bármelyik vattacsomagnál... ! De még valamit az előzményekről : ez év júliusának elején a megyei útügyiek a Vlahica várossal történt megegyezés értelmében megkezdték a város főutcájának korszerűsítését. A szóban forgó munkálatoknak mintegy háromnegyedét becsülettel el is végezték. A munkacsoportot gépestől, aszfaltostól, szakemberestől együtt azonban más megyei útszakaszra vezényelték !? Íme, az út-ügyintézés egy másik vetülete, tanulsága : sokkal nehezebb egy félbehagyott munkát becsületesen befejezni, mint egy újhoz hozzákezdeni. Vagy tán ilyen esetben is embere válogatik? Kolozsi Márton Munkavédelem, baleset-megelőzés Ismerve a munkavédelmi szabályokat, megelőzzük a baleseteket címmel, a múlt évihez hasonlóan az idén is megszervezik a megyében az Aki tud, nyer munkavédelmi vetélkedőket. Mint a címből is kiviláglik, a versenyek fő célja : minél többen, mindenki sajátítsa el a munkavédelmi szabályokat - munkahelyének, szakmájának megfelelően - a balesetek megelőzése, számuk csökkentése érdekében. A vetélkedőket részlegenként, egységenként s vállalatonként bonyolítják le. Ezt követi a városi, megyei, majd az országos döntő. A helyi vetélkedők nagyrészt befejeződtek. Kezdődnek a városi szakaszok. Az idén ezt Csíkszeredában meg is tartották szeptember 29-én, a helyi Művelődési Házban, a városi szaktanács, KISZ bizottság és területi munkavédelmi felügyelőség szervezésében. A benevezett tizenhat, 3-3 tagú vállalati csoport előbb selejtezőn vett részt. A döntőbe azok jutottak, akik 60 kérdésből legalább 40-re helyesen feleltek - írásban. A verseny - most már színpadon, s közönség előtt - a legjobb öt fonoda, kötöttárugyár, posta, mezőgépészeti állomás és ruhaipari vállalat - csoport között folytatódott. Három általános, sőt, a versenyző csoport munkahelyére jellemző kérdés következett. Végeredmény : ruhaipari vállalat, II. fonoda, III. mezőgépészeti állomás, IV. kötöttárugyár és V. a posta versenyzői. A döntős csoportokat dicsérő oklevéllel és tárgynyereménnyel díjazták. Az idei városi szakaszversenyt jobban megszervezték a tavalyinál. A szervezés vonzóvá tette a versenyt, külön dicsérendő a zenei, kíséret, a szórakoztató műsor. A tömeg-, közönségmozgósítás viszont jobb is lehetett volna. A versenyzőket csupán 80-100 an buzdították. A vetélkedők tömegnevelő szerepére is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a továbbiakban. Lupány István VILLANÁSOK EMBERSÉG öreg nénike siet a vonathoz az egyik alcsiki állomáson. Elkésett, a vonat kiindult, de a mozdonyveztő fékez, vonat megáll, ameddig öreg asszony fel tud szállni. Hányszor megtörténik, hogy autóbusz-vezetők úton hagyják a várakozót, vagy illetlen szavakkal siettetik a felszállókat. A közszállításnak megvannak az írott és iroda szabályai, de néha hiányzik a türelmes, emberséges viszonyulás hivatásunk iránt (Rebendics József) KÖZSÉGSZÉPÍTÉS ... Több idő jut ezekben a napokban a hazafias munkára - tájékoztatnak a gyímesfelsőloki községi néptanácsnál —, nem kell noszogatni az embereket, naponta negyvenen is jönnek. Éspedig: gyalogjáró készül, néhány napja már, hogy ezzel foglalatoskodnak a felsőlokiak. Mintegy ezer méternyi hosszúságú lesz a járda, a község központjában — községszépítésnek, biztonságos közlekedésnek is megfelel. Nagy az autóforgalom, sok az iskolás, a gyalogos — mindenképpen dicséretes a kezdeményezés, a nekibuzdulás (Ferencz Imre) ODA A BÜKKÖNY S A SZÉNA IS? Felsősófalván mondták hogy néhány hektárról, úgy látszik, elfelejtették begyűjteni a bükkönyt, felvetette a gyom, amikoris a pásztorok fogták magukat és ráhajtották a nyájat - honnan is tudhatták volna, hogy ott bükköny volt? Most keresik : k is fizeti meg a kárt? Marad a kérdés, ha nem legelik le a juhok, nem megy teljesen kárba a nedvdús takarmány? S még egy, takarmánnyal kapcsolatos észrevétel: a sófalvi nagy téren szénaboglyák sorakoznak, áznak, fáznak, romlanak. Nincs elég szállítóeszköz, mondják. De magánfogattal sok tucattal rendelkezik a község. Miért ne lehetne egy nagy kalákát rendezni a gazdaság érdekében, ami egyben a tagság, a község haszna is lenne? Hogy ne kelljen későnkésve hibást keresni. (Bálint András) AZ IGÉNY INDOKOLT A napokban paradicsomleves és sült, káposztakörítéssel, valamint alma volt a délebéd a toplicai Faipari Kombinát kantinjában. ízletes, kiadós eledel, amire azt mondja az ember, hogy művészember az a szakács. Igénybe is veszik vagy hatszázan főztjét. Mégis azt mondják egyesek, hogy többre is képes volna ez a munkaközösség . .. Ha számolna azzal, hogy az étkezők közül sokan diétás eledelre szorulnak, s nem egyszer ott kell hagyniuk az ízletes, de beteg gyomornak, másnak semmiképpen sem ajánlatos ebédet. Tehát, ha itt is beállítanák az úgynevezett második menüt. Ami ma már nem is ritkaság kantinjainkban. Ha máshol lehet, itt miért ne próbálkoznának meg vele? (Zöld Lajos) OKTÓBER 1, SZOMBAT 1977.