Hargita, 1980. január (13. évfolyam, 2-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

Hol szeretnél dolgozni a főiskola elvégzése után ? Rendhagyó találkozó zajlott le az elmúlt esztendő utolsó nap­jainak egyikén Gyergyószent­­miklóson, a helyi Mechanikai Vállalat adott találkát a Gyer­­gyói-medence műszaki egyete­meken tanuló fiataljainak. A közzétett hirdetésre közel 50-en jelentek meg a vállalat szaklí­­ceumának nagytermében, Bras­sóban, Bukarestben, Iaşiban, Craiován, Temesváron és Ko­lozsvárt tanuló I—V. éves egye­temisták. Ismeretes, hogy a gyorsütem­ben iparosodó Gyergyószent­­miklósnak, elsősorban az épülő gépgyárnak egyre több képzett szakemberre van szüksége. Nem első alkalom, hogy kapcsolatot teremtenek főiskolai hallgatók­kal, pontos nyilvántartást vezet­nek arról, kik és hol végzik ta­nulmányaikat, s a termelési gyakorlattól a diploma dolgozat elkészítéséig igyekeznek segít­ségére lenni mindazoknak, akik ebben a gyárban szándékoznak majd dolgozni. A mostani talál­kozó jóval több az eddigi kí­sérleteknél, alaposan elbeszélge­tett a vállalat vezetősége a jövő közgazdászaival, informatikusai­val, az öntésben, fémmegmunká­lásban, elektronikában szakké­pesítést szerző főiskolásokkal. Páll István igazgató a gyár tör­ténetéről beszélt különös tekin­tettel a távlati fejlődésre figyel­ve. Nem könnyű a dolga a szak­embernek olyan vállalatnál, a­­hol a termeléssel párhuzamo­san folyik az építkezés s ahol a szakmai ismeretek kamatozta­tása a gépek beszerelésével kezdődik. Ezzel számolnia kell annak, aki ide kéri a kihelyezé­sét, de talán épp ez az, ami különösen vonza a fiatalokat. Nem csábíthat ide senkit a könnyű kereseti lehetőség, nem vár itt senkit kiforrott munkakö­zösség, még a kényelmes lakás kulcsát sem hozzák tálcán az első munkanapon. Olyan lesz ez a gyár, amilyenné közösen épít­jük — mondta az igazgató. Nem azt kell nézni, hogy most milyen ez a város, azon kell gondolkoz­nunk, mit teszünk majd szakem­berekként érette, hogy minden tervezett lakás időben felépül­jön, hogy jó élet és munkakörül­ményeket teremtsünk valamennyi dolgozójának, hogy a művelődé­si élet is igényeink szintjére e­­melkedjen, hogy... Hát igen, számon kérjük, hogy mit tesznek majd szakemberek­ként. Mert van olyan végzős, s talán jónéhányan úgy is gondol­kodnak, hogy mindent készen kapnak, világos üzemcsarnok, korszerű gépek várják őket csak éppen „be kell állni a sorba" és ha valahol megakad a tudo­mány, ott vannak az öreg sza­kik Nem, a szülőföld nem nyújt mindent készen, sokmin­denért meg kell még küzdeni, hogy amit a főiskola padjaiban elképzelünk valóság legyen. Év­ről évre többet építünk, koráb­ban ismeretlen iparágakat ho­nosítunk meg. Álmodhatott volna évtizedekkel ezelőtt valaki ar­ról, hogy informatikusként, gép­gyártásban jártas szakember­ként szülővárosába hívják ? Vagy, hogy sok építészre, terve­zőre van szüksége a városnak ? Csupán a Mechanikai Vállalat­nak 1985-ig legalább 60 felső­fokú szakképesítéssel rendelkező szakemberre lesz szüksége, s elsősorban azokra számítanak, akik Gyergyószentmiklósról, vagy a környező falvakból men­tek főiskolára. A találkozó végén egy űrla­pot töltöttek ki a jelenlévők, melynek egyik kérdése így hang­zott : Hol szeretnél dolgozni a főiskola elvégzése után ? Kevés kivétellel a válasz ez volt : Har­gita megyében, Gyergyószent­­miklóson, a Mechanikai Válla­latnál. Rebendics József Az ötlettől a megvalósulásig (Folytatás az I. oldalról) be lehetne építeni, s az ott be­gyakorolt munkájával gyorsít­hatná a termelést. Vajon milyen m értékarányban ? Néhány tényezőt említettem, amelyeknek a számbavétele hi­ányzott az ötlet megindoklásá­­ból. Persze aligha lehet eldön­teni futó számolgatás alapján milyen súllyal szól mellette, vagy ellene az érvelés. Nem is ez a szándék. De egyáltalán ötlet-e az ötlet megokolt érvelés nél­kül ? S azt szeretném ezzel kap­csolatban elmondani, hogy ta­lán beleférne gazdaság­politi­kai elképzeléseink közé, hogy a sok-sok elhangzó javaslat — vállalati közgyűléseken, mű­helyekben és másutt — ne csu­pán ötlet legyen, hanem igé­nyes, elemző, megfontolt ered­ménye közös akarásunknak. Ez­zel igen, mint gazdasági ténye­zővel is számolni lehet, s meg­valósulásának csak ez szavatol­ja a biztosítékait. Nem néző­pont kérdése egyszóval az öt­let útja a megvalósulásig, ha­nem közgazdasági alapállás éppen úgy, mint egész gazda­ságunk kidolgozott stratégiája. Komolyan érvelő, mégha igé­nyesen is hangzik, tudományos munka, és ezt nem árt, ha már most meg is értjük, s igényeljük. N­ em szólhatunk egy szót sem, mert ha valakit csak enyhén megbírálunk, a­­zonnal itthagy bennünket, az­tán nézhetjük a teheneket". Az idézett mondat el-elhangzik­­e­­gyik-másik mtsz elnökünk, vagy farmerünk szájából. És az is ér­dekes, hogy szinte szó szerint mindenik ugyanazt mondja. Hal­latán azt kellene gondolnunk, hogy állatgondozóink holmi ne­­bántsvirágok, hátra-vakra meg­sértődők, fegyelmezetlenek. Pe­dig nem így van. Többségük i­­gen­is lelkiismeretes, ügybuzgó ember, aki igyekszik, hogy a legjobb eredményeket mutat­hassa fel, tanul, képezi önma­gát. De a tény, az tény, érvelhet bárki. Ha ez a mondat­ elhan­­gozhat idk, akkor mégiscsak van valami alapja. Tényleg van. De próbáljuk más oldalról megkö­zelíteni a kérdést. Általában a­­zokban a termelőszövetkezetek­ben, vagy azon belül azokon a farmokon hangzik el az előbbi­ekben idézett mondat, ahol el­maradottak a munkafeltételek, ahol a vezetőtanács nem elég fogékony az új iránt, a korsze­rűsítés iránt, ahol több a ma­gyarázkodás, mint a tett. S nyil­ván ilyen helyen a termelés szintje is alacsonyabb. A dol­gok összefüggnek egymással. Ott van például Csíkmada­­ros. Elavult istállókban kellett dolgozni, ahová még a villany sem volt bevezetve, így nem csoda, hogy a gondozók egy része elhagyta a gazdaságot az évek során. És nem azért, mint­ha nem szerették volna az ál­lattenyésztést. Szerették, hiszen más termelőszövetkezetben u­­gyancsak állattenyésztőként he­lyezkedtek el. Tehát a termelési- és munkakörülményekkel voltak elégedetlenek. Ugyanez elő­fordul máshol is. Az emígy eltávozottak helyé­be új gondozókat kell szerződ­tetni, s rendszerint olyanok je­lentkeznek, akiknek saját igé­nyeik nem lépik túl a felkínál­tat. Nos, ha a gondozó e­­lőbbszállította az igényeit, nyil­ván vele szembe sem lehet nö­vekvő igényeket támasztani. Vagy ha mégis megpróbálják, akkor azonnal az elmenéssel „fenyegetőzik". Olyan bűvös kör ez, amelyből csak egyféle­képpen lehet szabadulni.­­ Végre sikerült bevezetni a villanyt az istállókba, az önita­tókat, trágyatovábbítót, láncki­oldó szerkezetet, fejőgépet. Jö­vőre újabb istállókat korszerűsí­tünk. Egynek most alakítjuk át a tetőszerkezetét, a nyáron el­végezzük a belső szerelést, a harmadik istállót ugyancsak a nyáron tervezzük modernizálni. Építünk egy teljesen újat is, o­­lyant, amilyent Kabátfalván lát­tunk a tapasztalatcserén. E­­gyébként egy régi istállót áta­lakítottunk a növendékállatok számára szabadtartásossá, mélyalmossá, mint Agyagfal­ván, jövő őszre még egy lesz. Az ácsok éppen most készítik az etető fogasokat. A fentieket a madarasi mtsz elnöke újságolta nemrég, ör­vendett, hogy csupa újdonsá­got mondhat, s annak is, hogy a madarasi mtsz is végre kimoz­dult, elindult az állattenyésztés gyorsabb ütemű korszerűsödése felé. Úgy közbevetőleg azt is el­mondotta, hogy négy állatgon­dozójuknak elfogadták a fel­mondását. Tették ezt azok után, hogy elhangzott a kezdő mon­dat a gondozók szájából, de a vezetőség nem hátrált meg, a­­mikor igényeket támasztott. Te­hették, mert négy helybéli gon­dozó már bejelentette szándé­kát, miszerint szeretne hazatér­ni Madarasra az állattenyész­tésbe. Hazatérnek, mert látják, hogy már nem a régi körülmények között kell dolgozniuk. Szükséges-e tanulságul to­vábbi magyarázatot fűzni a tör­téntekhez ? Bogos Sándor Már otthon is jó... Omlik a melegvíz — patakban folyik tovább ... A Vlahica fölötti platón, a borvízstranddal átellenben bő hozamú melegforrás buggyan fel. Néha, magasba szökell a víz, néha csendesebben for­tyog, a vulkanikus utóműködés külső jeleként a Hargita hegy­vonulat mentén fellelhető geo­lógiai jelenségek egyike. Bizo­nyára a föld mélyének kincseit kutatók pontosan meghatároz­ták a víz hozamát, vegyi össze­tételét, s a szakemberek azt is tudhatják, milyen betegségek kezelésére alkalmas. Merthogy ezek a szénsav tartalmú ter­málvizek gyógyhatásúak — az nyilvánvaló. Itt van tehát, patakban bugy­­gyan fel a víz, patakban folyik el. Tekinthetjük úgy is, mint energiahordozót — ez esetben a forróvíz ipari hasznosítása is számításba jöhet. Energiasze­gény világunkban az ipari szak­embereknek, kutatóknak föl­­tétlen fel kellene figyelni a je­lenségre, s tekintve, hogy a vla­­hicai Vasüzem alig párszáz mé­terre van a forrástól - elsősor­ban ők az érdekeltek. De talán még gazdaságosabb és kifize­tődőbb lenne a ráfordítás, ha nagyobb méretű fürdőtelepet lé­tesítenének a környéken. Közismert, hogy nem bővel­kedünk fürdőmedencékben, é­­des- vagy borvíz táplálta me­dencéinket csak a rövid nyári idényben használhatjuk — szá­rz­uk amúgyis elenyésző. Ez e­­setben nemcsak a helyi erők i­­génybevételére gondolnánk — sokkal többet megérdemel ez a lehetőség, bár helyileg kell szor­galmazni a fürdőtelepítés meg­kezdését. Hozamát tekintve ez a forrás vetekszik a Félix kör­nyéki forrásokkal, rendkívüli ér­ték, amit pillanatig sem sza­badna veszni hagyni. Idegen­­forgalmi meggondolásból is kedvező fekvésű ez a hely, for­galmas országút mentén talál­ható, ami föltétlen megállásra késztetné az átutazókat. Sok esetben, amikor turisz­tikai létesítményeinket vesszük számba a vendégmarasztaló té­nyezőknél egy kicsit elakadunk, mert többnyire átutazik me­gyénken az erre járó hazai, vagy külföldi autós. Nos, kell-e en­nél jobb lehetőség ? A tévében is látott szilágysági Bogos köz­ségre gondolok, ahol 40 fokos víz tör fel, és ahol pár év alatt országos hírű fürdőt létesítettek. Mi sem lehetünk szűkmarkúak önmagunkkal szemben, s amit a természet felkínál, azt el kell fogadnunk, s a legcélraveze­tőbben hasznosítanunk. Erre ösztönöz egyébként az a kuta­tói program is, amelyet pártunk XII. kongresszusa hagyott jóvá és amely többek között termé­szeti kincseink magasfokú hasz­nosítását irányozza elő. Ditrói József Megbokrosodott fenyőgallyak „Fenyőgally-csomókat készí­tettünk október folyamán a gyer­­gyóújfalvi erdőben... Előző év­ben 75 bánit fizettek egy kilo­grammért. Miután egy hetet dol­goztunk, megtudtuk, hogy csak 40 bánit fognak fizetni. A cso­portból csak ketten maradtunk, a többiek hazamentek. Akkor azt mondták, hogy hívjuk vissza a munkatársakat, mert Csíkszere­dában az erdészeti hivatalnál azt mondták, hogy 60 banit fog­nak fizetni. Dolgoztunk tovább még egy hetet, közben golyókat kötöztünk, raktunk kocsira, azzal az ígérettel, hogy ezt külön meg­fizetik. Végül is ezért nem kap­tunk semmit, s a gólyakat is csak 40 bánival fizették ki. Ugyan­akkor egyik falubeli a fenyédi erdészet keretében ugyanezért a munkáért 75 bánit kapott. Ne­héz munka volt, annál is inkább, mivel nyugdíjasok vagyunk." A gyergyóújfalusi panaszlevél­lel felkerestük a gyergyószent­­miklósi erdészeti hivatalt. Itt a törvényes előírásokra hivatkoz­tak, miszerint a szabványaik nem engednek meg, csak ennyi árat. Vagyis 40 bani a fenyőgally ki­lója, átvételi ára... A megyei erdészeti hivatalnál Jakab Ferenc mérnöktől érdek­lődtünk : jogos-e a panasz , mi­ért van az, hogy ugyanazért a munkáért másként fizetnek egy másik zónában. A válasz : jogos a panasz, a gyergyószentmiklósi erdészeti hivatalnak helyi nor­mát kellett volna megállapítson a kötözésért, egyáltalán a gal­lyakkal végzett munkáért, ami 13—15 bani ráadást jelentett vol­na kilogrammonként. A megyei erdészeti hivatal különben ezt kérte is a gyergyószentmiklósi erdészeti hivataltól, mivel ide is érkezett panasz... Egyszóval : nehéz közös neve­zőre hozni a banikat, s joggal érvelnek a gyergyóújfalusiak, hogy bezzeg Fenyéden jobban fizetnek... Vagy mindenütt más­ként értelmezik az előírásokat, a szabályokat ? Nem ártana tisz­tázni, megyeszinten ugyanúgy értelmezni és gyakorolni az ügy­vitelt, mind a bedolgozók, mind az erdészeti hivatalok érdeké­ben. Mert különben megbokrosodik a fenyőgally... Ferenci Imre ----- VILLANÁSOK ------­UTASZ-KÖSZÖNTŐ Január másodikán az ország nyugati határvidékéről, egészen pontosan Nagyváradról tértem i­s haza. Ott hóvihar, hófúvás dü­höngött, de a téli időjárás a Királyhágón innen sem hagyott alább. Az utak állapotán jól ér­ződött a tél, no meg az ünnep, hisz az autósorok úgy bukdá­csoltak a nagyon gyatrán ta­karított E-15-ösön mint egy ka­raván a sivatagban. Amikor a­­zonban a Szováta utáni vasúti sorompónál megjelent Hargita megye címere, egyszeriben meg­változott a kép : az úttestet a le­hető legszélesebbre kitágítot­ták, a havat teljesen eltolták és kiválóan lehetett közlekedni. Le­het, hogy jobban értünk a hóta­­karításhoz, a hagyományos ke­mény telek megtanítottak rá ?’ így vagy úgy, de az összehason­lítás mindenképpen utászaink javára szól, akik fáradhatatlan munkával köszöntötték az új é­­vet. Bizonyára a tegnap esti hó­fúvás sem ijeszti meg őket, min­dent megtesznek azért, hogy biz­tonságosan lehessen közleked­ni továbbra is megyénk közút­jain. (Székedi Ferenc) AZ ÖTLET FIGYELEMREMÉLTÓ ! Újszékelyen esztendők óta kihasználatlanul állt egy épület. Valamikor kugzipályát akartak belőle építeni, de mert valami­lyen oknál fogva abbamaradt a munka, árválkodott, romlott az épület. Mire nemrég felvetette valaki, mi lenne ha napközi ott­hont létesítenének belőle. Csak néhány falat kellene felhúzni, át­építeni és nem nagy befektetés­sel mindenkinek hasznára vál­hatna ez a létesítmény. Szülő­nek, aki munkába jár, gyermek­nek is aki ezalatt jó kezekben tanulhat, fejlődhet. Alsóboldog­­falván nemrég hasonlóképpen jártak el, — mindenki örömére — tehát bátran meg lehet próbál­kozni itt is. Mi több, mindenütt, ahol arra megfelelő kihasználat­lan épület áll a lakosság ren­delkezésére. Takarékosság ez is a javából. (Zöld Lajos) ÚJÉVI ÜDVÖZLET A Hargita megyei hegyimen­tők szép újévi jókívánságát hoz­ta a posta. Nem újság, hogy in­tézmények, vagy magánszemé­lyek nyomtatnak üdvözlő kár­tyát, s ezt közeli ismerősöknek, munkatársaknak juttatják el. Va­lamivel több ennél a fenti üd­vözlet, mert az 1980-as naptárt és az év sporteseményeit is tartal­mazza. Meg aztán a hegyimentő alakulatok hivatásának rövid le­írását. Az örökös készenlét, az emberek életének a felvigyázása, az életmentés alapvető feladata ennek a kisszámú közösségnek. Figyelmesség, tehát, amit az új­évi üdvözlet is megerősít. Kár, hogy nem két nyelven készült, mert ez is a körültekintő figyel­messég tartozéka. De ne le­gyünk ünneprontók, hisz ezúttal nemcsak a szándék, de a meg­valósítás is figyelemreméltó. A­­mi ezután is a hegyimentők bá­tor csapatát dicséri. (Reben­dics József) JÓ ÉTVÁGYAT - DE MIHEZ ? Kétnyelvű felirat kíván jó ét­vágyat a gyergyóalfalvi cukrász­dában a vendégnek, — feltehe­tőleg a süteményekhez, hiszen az üveges hűtőszekrények egyi­kén olvasható a lenti szöveg — aki a felhívás láttán nyomban szét is néz. Csakhogy időnként hiába. Mert például néhány nappal ezelőtt estefele (hat óra tájban) mindössze öt (!) darab sütemény árválkodott a hűtőben. Namármost, jó étvággyal ezt egy-két vendég el is fogyasztja, méghozzá pillanatok alatt, s­­ akkor mihez kíván jó étvágyat a felirat ? Következésképp vagy te­le polc és felirat vagy egyik sem . Mondanunk sem kell, az előb­bire szavazunk, s kívánjunk hoz­zá jó szervezést, kereskedői elő­relátást. (Demeter Zoltán)

Next