Hargita, 1980. január (13. évfolyam, 2-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

A Szocialista Egységfront II. kongresszusának köszöntésére AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FELLENDÍTÉSÉRE ÖSSZPONTOSÍTUNK A múlt év utolsó hónapjában Kápolnásfaluban is megalakult a Szocialista Egységfront saját szervezete. Eddig mintegy hat­van ember iratkozott be és a felvétel tovább folyik. A SZEF sa­ját szervezetének megalakulása módot nyújtott arra, hogy meg­vizsgáljuk melyek azok a lehe­tőségek, amelyeknek a felhasz­nálásával hozzájárulhatunk a XII. pártkongresszus célkitűzésé­nek valóraváltásához, községünk még gyorsabb gazdasági-társa­dalmi előrehaladásához, a Szo­cialista Egységfront II. kongresz­­szusának méltó köszöntéséhez. Kápolnásfalu, ez az elég mos­toha természeti viszonyok köze­pette élő település, kiterjedt er­dei legelői és havasai révén mindig híres volt állattenyész­téséről. Messze földön keresték a kápolnásfalusi­­ szarvasmarhát és juhot. Az állattartás így fő megélhetési lehetőségnek, sajá­­tos foglalkozásnak számított. Volt időszak, hogy kétezer szar­vasmarha, több mint ezer juh fogyasztotta a kóstot a falu is­tállóiban. Sajnos, az állatlét­szám az utóbbi esztendőkben megfogyatkozott, lévén, hogy a lakosság jórésze az iparban ke­resett megélhetést. Ma mintegy 660 juhot és 1388 szarvasmarhát tartunk számon községünkben. Amikor a SZEF saját szerveze­tének alakuló gyűlésén teendő­inkről beszélgettünk, szinte ma­gától jött a javaslat, hogy ez a szervezet jelentős segítséget nyújthat abban, hogy ez a jól jövedelmező foglalkozási ág ismét visszanyerje régi rang­ját, az őt megillető helyet a köz­ség gazdasági életében. Ezért munkálkodunk az elkövetkezen­dőkben. A SZEF saját szerveze­te felvilágosító munkát végez tagjai között, hogy mindenki több állatot tartson, és termé­szetesen szerződést is kössön a felvásárló szervekkel. Ezt a munkát időközönként elemezzük és levonjuk a következtetéseket. Bár 1979-ben kétszáz hektoliter­rel túlteljesítettük a tejtermelési tervünket, ezen a téren is na­gyobbak a lehetőségeink. Le­maradás mutatkozik a hús- és gyapjútermelésnél, de 1980-ban változtatni óhajtunk ezen a helyzeten — vállalta a SZEF helyi szervezete. Nem akarom felsorolni vala­mennyi teendőnket, csupán a­­zokra szorítkozom, amelyek az állattenyésztéssel kapcsolatosak, így vállaltuk, hogy a tavaszon hazafias munkával száz hektár legelőt fogunk megtakarítani és feljavítani. kar, meghallgatnák véleményü­ket, nehézségeiket, megbeszél­nék teendőiket és tanácsokkal látnák el. Sőt továbbmenve, se­gítségben is részesítenék, hogy a mai korszerű növénytermesztés behatoljon a házikertbe is. Talán még a régi fajták magvait is meg lehetne találni és felújíta­ni. Szép feladat lehet ez egy lelkes szakembernek. Egy bizo­nyos, tenni lehet azért, hogy a zöldség a faluról jöjjön a város felé és ne fordítva. János Péter Székelyudvarhely MEGERŐSÖDÖTT KÖZÖSSÉG TAGJAKÉNT A csíkszentsimoni fogyasztá­si szövetkezet dolgozójaként én is igyekeztem felmérni a közsé­günkben megalakult SZEF szer­vezetek fontosságát. Nyilván, az első napoktól kezdődően, mint SZEF-tag gondolkoztam azon, hogy a több száz dolgozót tö­mörítő községi szervezetnek mi­lyen szerepet kell betöltenie a község életében. Ipari-mezőgaz­dasági településről lévén szó, sokrétű feladatnak kell eleget tennie e szervezetnek. Egyetlen közösségbe tömörülve pedig, egymást segítve, sokkal közvet­lenebbül, aktívabban részt vál­lalhatunk a közösségi tennivalók megoldásában. Ezidáig is, mint a fogyasztási szövetkezet dol­gozója, a községi néptanács, a képviselők segítségével igyekez­tünk teljesíteni például a felvá­sárlási tervet, részt vettem a nő­bizottság tevékenységében, u­gyanakkor az iskolánál, mint a szülői bizottság elnöke támo­gattam az ott folyó oktató-neve­lő tevékenységet. Most, a saját szervezetünk egyesíti a szövetke­zeti, a néptanácsi és tanügyi munkaközösségeket, s ez a keret még inkább lehetőséget nyújt ahhoz, hogy én is, akárcsak va­lamennyi SZEF-tag, még köz­vetlenebbül részt vehessek a munkában. Valamennyiünk ne­vében vállalom, hogy a közsé­günk fejlesztéséért, az itt folyó különböző tevékenységek még eredményesebbé tételéért foko­zott erőfeszítéssel dolgozunk, é­­lünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az új szervezési keret biztosít számunkra, s így kie­melkedő sikerrel köszöntjük a SZEF közelgő II. Kongresszusát. Beke Eszter Csíkszentsimon NEKÜNK IS VOLT HÁZIKERTÜNK Az elmúlt évben többször is olvashattunk a Hargita hasáb­jain a háztáji zöldségtermesz­tés fellendítésének szükségéről. Személy szerint mélységesen e­­gyetértek a felvetett problémá­val. Ha visszagondolok gyer­mekkoromra - faluról szárma­zók és most is gyakorta visz­­szajárok szülőfalumba — eszem­be jut, hogy annak idején jó­formán nem is jártunk városi zöldségpiacra, csak az olyan zöldségekért, amelyek nálunk nem teremtek meg. Nem volt házikert, amelyben ne lett vol­na gyökérzöldség, hagyma, ka­ralábé, káposzta, borsó paszuly stb. Egész év szükségletét meg­kíméltük. Sőt, még a paradi­­­csom is helyet kapott a csíki konyhakertben, még akkor is, ha gyakran a konyhában feje­ződött be a paradicsom érése. Édesanyám rendszerint a maga termesztette paradicsomot főzte be. Érdeklődtem ismerőseimtől, miért is csökkent a termelői kedv ? A válasz a legtöbb eset­ben az, hogy próbálkoznak, de mostanában nem sikerül. A mu­­rok nem gyökerezik, elszöszösö­­dik a gyökere, a hagymák nem fejeznek meg, csaphagyma lesz stb. Úgy vélem lehet ebben va­lami. Talán elvesztek a régebb használt és mifelénk honos faj­ták magvai ? Az is lehetséges, hogy bizonyos növényi kártevők nagyobb számmal vannak je­len és háziasszonyaink nem tudnak védekezni ellenük. Meg­történhet, hogy a mostani fajták más termesztést igényelnek mint a régiek, s ezt asszonyaink nem ismerik. Persze van más oka is, így például az, hogy az ingázó könyebbnek tartja megvásárolni a zöldséget, mint bajmolódni vele. Gondolom jó volna, ha fa­lun élő és dolgozó mezőgazda­­sági szakembereink a tél folya­mán összeülnének az asszonyok­ ORSZÁGOS SÍUGRÓ­VERSENY TEKERŐ­­PATAKON Igen találónak tartom a Har­gita napilapban Tekerőpatak síéletéről közölt riport címét. Té­len itt valóban mindenki sítal­pon jár, s mivel a régiekről esett több szó a mostaniakat, a mai fiatalokat sem hagyhatjuk ki a sorból. Fórika Ferenc biatlon­ban, Tamás József futásban is­mert nevek. Kolumbán Csaba főiskolás, Kiss Gyula, György László, Ferencz Béla a gyergyó­­szentmiklósi­­SK versenyzői u­­gyancsak a tekerőpataki sífutás hírnevét öregbítik. Az általá­nos iskolában Gyulai István test­peréről van szó, nyugdíjas em­ber lévén fárasztó nekem fölös­­legesen járkálni. Mire újból ki­jelentették, márpedig szó sem lehet a dologról, így kénytelen voltam dolgavégezetlen eljönni. Közben eszembe jutott, hogy negyven esztendei tanítói szol­gálatom alatt hányszor éjsza­ka is felkeltem és máskor sem sajnáltam a fáradtságot, amikor segíteni kellett az embereken. Hogy most amikor fontos társa­dalmi ügyként kezeljük a dol­gozók időbeni és udvarias ki­szolgálásának a kérdését, ilyen meglepetésekben legyen részünk. Járatják az embert hiába, és méltánytalanul. Amit — íme —, igen zokon veszünk és jogosan igényeljük, hogy ilyesmi többé elő ne forduljon. Ferencz Árpád, nyugdíjas tanító, Csíkszereda BORÍTÉKBONTÁS Úgy érzem, jól tájékozódtunk a fő feladat megválasztását il­letően, így nemsokára eredmé­nyekről is beszámolhatunk — bizonyítva a SZEF létrehozásá­nak kivételes jelentőségét, ami végeredményben szocialista de­mokráciánk kiszélesedését is je­lenti. László István, Kápolnásfalu nevelő tanár foglalkozik a gyer­mekekkel és kétségtelen, hogy sokan fognak még nagy verse­nyeken szerepelni a mostani gyermekek közül. Hétköznapo­kon, de különösen vasárnapon­ként rengetegen járnak a kútfői síugró sánchoz, szinte minden évben népünnepélyt szerveznek, amikoris a falu opraja-nagyja lécet köt. Igaz, hogy rég nem rendeztek országos jellegű ver­senyt Tekerőpatakon, s ezt hiá­nyoljuk is. Tudtommal az idén nem feledkezett meg az orszá­gos szövetség rólunk és január 26-27-én országos méretű sí­ugró versenyre kerül sor. Málnási Csaba, Gyergyószentmiklós ÉRTÉKELJÜK SEGÍTSÉGÉT Nemrégiben a Hargita napi­lap részletes tudósítást közölt arról, hogy Tekerőpatakon a sí­sport kedvelőinek lelkes munká­ja nyomán megújult az itteni ug­rósánc. A tudósító beszámolt az újjávarázsolt létesítmény jelen­tős munkálatainál résztvevő számos sportbarátról, akik csak­ugyan sokat dolgoztak és tet­tek a sísport helyi hagyomá­nyainak ápolásáért, tovább­fej­lesztéséért. Legnagyobb sajnálatunkra a­­zonban kimaradt egy név, egy olyan ember neve, aki úgy érez­zük megérdemelte volna az em­lítést, annál is inkább, mert segítsége, hozzájárulása jelen­tős, így, ha késve is, de ide ír­juk nevét : Kovács Imre, a köz­ségi pártbizottság titkára, a néptanács elnöke, aki ügyszere­tetével sokat segített nekünk, s bízunk abban, hogy a jövőben is számíthatunk rá. Jakab Jenő Tekerőpatak­ ságról, amelyet érthetetlennek tartok, s amely bizony jócskán lerontotta egy fél napra a han­gulatunkat. Hogy rövid legyek : úgy indultunk otthonról — Ma­rosvásárhelyről — Tusnádra, mint akik nem számítanak hóra. An­nál kellemesebb volt a hamisí­tatlan tusnádi tél hangulata, a­­melyhez viszont itt a hegyek kö­zött az ember feltétlen a sízést és szánkózást társítja. Igen ám, de ehhez mi Tusnádfürdőn nem jutottunk hozzá, a kölcsönzőben azt a választ kaptuk, hogy ami kevés téli sporteszköz van, az már mind foglalt. Végezetül mindössze egyetlen kérdésem maradna a Turisztikai Hivatal illetékeseihez : vajon tényleg nem érdemes Tusnád­fürdőn elegendő számú — né­hány száz darab — téli sportesz­köz (sí, szánkó, korcsolya) köl­csönzését lehetővé tenni, s nem lenne kifizetődő ilyen alkalmak­ra levontatta szánokat is a vendégek rendelkezésére bo­csátani ? Mert számításom sze­rint a befektetés egyetlen télen is megtérülhetne. Birhász József, Marosvásárhely SOK DOLGUNK KÖZEPETTE... December 29-én siettem ki­fizetni villanyszámlámat, az ál­lampolgári kötelesség diktálta, és a szokás, hogy az ember ne maradjon adós éppen év vé­gén. Még három nap maradt az esztendőből gondoltam, nem ké­sek le. El is indultam kilenc óra­kor a villamossági vállalat Coş­­buc utcai Irodájához. Kilenc ó­­ra tíz perc lehetett, amikor meg­lepetésemre a tisztviselőnő ka­tegorikusan kijelentette, hogy most sok a dolga, nincs ideje, jöjjek január 3-án. Mondom, két HOL VANNAK A KÖLCSÖNÖZHETŐ TÉLI SPORTESZKÖZÖK? Tusnádfürdőn töltöttem - négy tagú családommal együtt — a szilvesztert, s mondhatom, ma­radandó élményekkel gazdagod­tam. Most azonban mégsem a kellemes benyomásokról akarok­­ szólni, hanem egy olyan furcsa­ MIÉRT A REKLÁM, HA... A reklám a kereskedelem lel­ke - tartja a régi mondás. Cél­ja tájékoztatni a vevőt, ismertet­ni, bemutatni a különböző áru­cikkeket, felhívni rájuk a vásár­lók figyelmét. Sajnos nem min­dig ezt a célt szolgálja. Erről győződtem meg nemrégiben Szé­kelyudvarhelyen. Átutazóban be­tértem a Május 1 sugárúti cuk­rászdába reggelizni. Nem volt nehéz kiválasztanom mit is fo­gyasztok reggelire, ugyanis a pénztár melletti falon kétnyelvű reklám hirdette az egység „reg­gelijét". Virsli, sajt­féleségek, to­jás rántotta és egyebek. Nem is olvastam sokáig e gazdagnak í­­gérkező reggelit. Megérdeklőd­tem a pénztárosnőtől, hol lehet egy pár virslit kérni. Sajnos nincs — hangzott a válasz, csak na­gyon ritkán , ünnepnapokon. E­­zek után sajtót kértem. Sajnos az sincs — vallotta restelkedve a pénztárosnő. Csak tojásrántottá­­val szolgálhatunk. Azt nem kértem... Elgondolkoztam , miért hirdet­nek olyan terméket, ami nincs, vagy csak „nagy ünnepeken". Ilyen alapon bármit is reklámi­­rozhatnának, hiszen úgy sincs ! Talán a falat díszítenék vele. Nagy Vilmos, Segesvár SZÍVESEN LÁTJUK HARGITAFÜRDŐN, CSAK... A megyeközpontban élő, gya­nútlan télisport kedvelő számá­ra mi sem természetesebb annál, minthogy szabadidejében a Csíkszeredától nem egész egy órányi busztávolságra lévő Har­­gitafürdőt keresi fel. Első pil­lantásra ez nagyon egyszerűnek tűnik, igen ám de valójában már távolról sem ilyen rózsás a hely­zet. .. Mivel Hargitafürdőre a városi busz közlekedik, az állomás melletti megálló autóbuszmenet­rendjének tanulmányozásával ál­lítottam össze kirándulási ter­vem. E szerint, a 6-os számú Hargitafürdőig közlekedő járat délelőtt 9 órakor indul az állo­mástól. Azaz, hogy indult... ré­gen. Mert a téli főszezonban (csak az illetékesek tudják, hogy miért) ezt a járatot megszüntet­ték. No, rohanás a távolsági autóbuszmegállóhoz, hátha ott lesz szerencsénk. Sajnos itt sem létezik Hargitafürdőre induló járat. De, mondják a jólértesül­tek, elmehetek az udvarhelyi já­rattal a Fenyőke menedékházig, s onnan alkalmival feljuthatok a tetőre. 8,50 lejért megváltom a jegyet a Fenyőkéig (a városi busz 4 lejért visz fel Hargitafür­­dőre !), s indulok a busz felé. Csodálkozva látom azonban, hogy a pénztárnál kibocsájtott jegy 6,50 lej értékű és Csík­­szentimréig érvényes felirat van rajta. A buszvezető azonban el­fogadja a jegyet s így végre megindulok a Hargita felé. A menedékháznál pár percig áll­dogálok az útkereszteződésnél, majd lassan gyalog megindulok a hét kilométeres emelkedőn, abban bízva, hogy majdcsak jön valami... Hát nem jött ! 50 per­ces kényszertúra után, kifulladva felértem a tetőre. Már nem is tűnt olyan szépnek a Hargita­­fürdő, mint amilyennek otthon elképzeltem. Ahhoz, hogy a most kezdődő új esztendőben Hargitafürdőre vágyó sorstársaim számára meg­könnyítsék a feljutást a Hargi­tára, szerény véleményem sze­rint két változat lenne lehetsé­ges : vagy visszaállítják a me­netrendben úgyis jelzett 9 órás délelőtti járatot, vagy pedig a városi közszállítás illetékesei a Fenyőke menedékháznál várják az ott leszállókat, s túravezető­ként kísérjék fel a tetőre. Hisz kettesben beszélgetve, kisebbnek tűnik a távolság ! Kovács László, Csíkszereda MENNYIÉRT KORCSOLYÁZNAK GALACON ? A december 29-i lapszámban Mennyi a mennyi ? címmel az újságcikk nehezményezte a tényt, hogy a Csíkszeredai műjégpá­lyán a gyermekek nem tudnak kedvezményes áron korcsolyázni. Kétségtelen, hogy az 5 fejes be­léptidíj (annak ellenére, hogy a vakációban másodnaponként ingyenes korcsolyázás volt a gyermekeknek) sokak számára nem teszi lehetővé, hogy a mű­jégpályán kössék fel a korcso­lyájukat. Lévén, hogy az ártörvények világosan leszögezik, hogy azo­nos szolgáltatásért azonos díj­szabás jár, hivatalos úton meg­kerestük a galaci árfelügyelősé­­get, hogy felvilágosítást kapjunk: mennyi pontosan a galaci jég­pályán a beléptidíj, mennyi ezen a pályán a szolgáltatás (az em­lített újságcikkben is a galaci pályára hivatkoznak.) Az ottani árfelügyelőség a következő ára­kat közölte : felnőtteknek 4 lej, tanulók, egyetemisták, katonák számára 2,50 lej, kísérők, szü­lők­­ 2 lej. Tehát a felnőttek egy lejjel olcsóbban, a gyerme­kek pedig feleannyiért korcso­lyázhatnak Galac­on mint Csík­szeredában. Társulok a cikkben megfogal­mazott kérdéshez : Miért? Kerekes Csaba, a megyei árfelügyelőség felügyelője

Next