Hargita, 1980. január (13. évfolyam, 2-25. szám)
1980-01-04 / 2. szám
A Szocialista Egységfront II. kongresszusának köszöntésére AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FELLENDÍTÉSÉRE ÖSSZPONTOSÍTUNK A múlt év utolsó hónapjában Kápolnásfaluban is megalakult a Szocialista Egységfront saját szervezete. Eddig mintegy hatvan ember iratkozott be és a felvétel tovább folyik. A SZEF saját szervezetének megalakulása módot nyújtott arra, hogy megvizsgáljuk melyek azok a lehetőségek, amelyeknek a felhasználásával hozzájárulhatunk a XII. pártkongresszus célkitűzésének valóraváltásához, községünk még gyorsabb gazdasági-társadalmi előrehaladásához, a Szocialista Egységfront II. kongreszszusának méltó köszöntéséhez. Kápolnásfalu, ez az elég mostoha természeti viszonyok közepette élő település, kiterjedt erdei legelői és havasai révén mindig híres volt állattenyésztéséről. Messze földön keresték a kápolnásfalusi szarvasmarhát és juhot. Az állattartás így fő megélhetési lehetőségnek, sajátos foglalkozásnak számított. Volt időszak, hogy kétezer szarvasmarha, több mint ezer juh fogyasztotta a kóstot a falu istállóiban. Sajnos, az állatlétszám az utóbbi esztendőkben megfogyatkozott, lévén, hogy a lakosság jórésze az iparban keresett megélhetést. Ma mintegy 660 juhot és 1388 szarvasmarhát tartunk számon községünkben. Amikor a SZEF saját szervezetének alakuló gyűlésén teendőinkről beszélgettünk, szinte magától jött a javaslat, hogy ez a szervezet jelentős segítséget nyújthat abban, hogy ez a jól jövedelmező foglalkozási ág ismét visszanyerje régi rangját, az őt megillető helyet a község gazdasági életében. Ezért munkálkodunk az elkövetkezendőkben. A SZEF saját szervezete felvilágosító munkát végez tagjai között, hogy mindenki több állatot tartson, és természetesen szerződést is kössön a felvásárló szervekkel. Ezt a munkát időközönként elemezzük és levonjuk a következtetéseket. Bár 1979-ben kétszáz hektoliterrel túlteljesítettük a tejtermelési tervünket, ezen a téren is nagyobbak a lehetőségeink. Lemaradás mutatkozik a hús- és gyapjútermelésnél, de 1980-ban változtatni óhajtunk ezen a helyzeten — vállalta a SZEF helyi szervezete. Nem akarom felsorolni valamennyi teendőnket, csupán azokra szorítkozom, amelyek az állattenyésztéssel kapcsolatosak, így vállaltuk, hogy a tavaszon hazafias munkával száz hektár legelőt fogunk megtakarítani és feljavítani. kar, meghallgatnák véleményüket, nehézségeiket, megbeszélnék teendőiket és tanácsokkal látnák el. Sőt továbbmenve, segítségben is részesítenék, hogy a mai korszerű növénytermesztés behatoljon a házikertbe is. Talán még a régi fajták magvait is meg lehetne találni és felújítani. Szép feladat lehet ez egy lelkes szakembernek. Egy bizonyos, tenni lehet azért, hogy a zöldség a faluról jöjjön a város felé és ne fordítva. János Péter Székelyudvarhely MEGERŐSÖDÖTT KÖZÖSSÉG TAGJAKÉNT A csíkszentsimoni fogyasztási szövetkezet dolgozójaként én is igyekeztem felmérni a községünkben megalakult SZEF szervezetek fontosságát. Nyilván, az első napoktól kezdődően, mint SZEF-tag gondolkoztam azon, hogy a több száz dolgozót tömörítő községi szervezetnek milyen szerepet kell betöltenie a község életében. Ipari-mezőgazdasági településről lévén szó, sokrétű feladatnak kell eleget tennie e szervezetnek. Egyetlen közösségbe tömörülve pedig, egymást segítve, sokkal közvetlenebbül, aktívabban részt vállalhatunk a közösségi tennivalók megoldásában. Ezidáig is, mint a fogyasztási szövetkezet dolgozója, a községi néptanács, a képviselők segítségével igyekeztünk teljesíteni például a felvásárlási tervet, részt vettem a nőbizottság tevékenységében, ugyanakkor az iskolánál, mint a szülői bizottság elnöke támogattam az ott folyó oktató-nevelő tevékenységet. Most, a saját szervezetünk egyesíti a szövetkezeti, a néptanácsi és tanügyi munkaközösségeket, s ez a keret még inkább lehetőséget nyújt ahhoz, hogy én is, akárcsak valamennyi SZEF-tag, még közvetlenebbül részt vehessek a munkában. Valamennyiünk nevében vállalom, hogy a községünk fejlesztéséért, az itt folyó különböző tevékenységek még eredményesebbé tételéért fokozott erőfeszítéssel dolgozunk, élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az új szervezési keret biztosít számunkra, s így kiemelkedő sikerrel köszöntjük a SZEF közelgő II. Kongresszusát. Beke Eszter Csíkszentsimon NEKÜNK IS VOLT HÁZIKERTÜNK Az elmúlt évben többször is olvashattunk a Hargita hasábjain a háztáji zöldségtermesztés fellendítésének szükségéről. Személy szerint mélységesen egyetértek a felvetett problémával. Ha visszagondolok gyermekkoromra - faluról származók és most is gyakorta viszszajárok szülőfalumba — eszembe jut, hogy annak idején jóformán nem is jártunk városi zöldségpiacra, csak az olyan zöldségekért, amelyek nálunk nem teremtek meg. Nem volt házikert, amelyben ne lett volna gyökérzöldség, hagyma, karalábé, káposzta, borsó paszuly stb. Egész év szükségletét megkíméltük. Sőt, még a paradicsom is helyet kapott a csíki konyhakertben, még akkor is, ha gyakran a konyhában fejeződött be a paradicsom érése. Édesanyám rendszerint a maga termesztette paradicsomot főzte be. Érdeklődtem ismerőseimtől, miért is csökkent a termelői kedv ? A válasz a legtöbb esetben az, hogy próbálkoznak, de mostanában nem sikerül. A murok nem gyökerezik, elszöszösödik a gyökere, a hagymák nem fejeznek meg, csaphagyma lesz stb. Úgy vélem lehet ebben valami. Talán elvesztek a régebb használt és mifelénk honos fajták magvai ? Az is lehetséges, hogy bizonyos növényi kártevők nagyobb számmal vannak jelen és háziasszonyaink nem tudnak védekezni ellenük. Megtörténhet, hogy a mostani fajták más termesztést igényelnek mint a régiek, s ezt asszonyaink nem ismerik. Persze van más oka is, így például az, hogy az ingázó könyebbnek tartja megvásárolni a zöldséget, mint bajmolódni vele. Gondolom jó volna, ha falun élő és dolgozó mezőgazdasági szakembereink a tél folyamán összeülnének az asszonyok ORSZÁGOS SÍUGRÓVERSENY TEKERŐPATAKON Igen találónak tartom a Hargita napilapban Tekerőpatak síéletéről közölt riport címét. Télen itt valóban mindenki sítalpon jár, s mivel a régiekről esett több szó a mostaniakat, a mai fiatalokat sem hagyhatjuk ki a sorból. Fórika Ferenc biatlonban, Tamás József futásban ismert nevek. Kolumbán Csaba főiskolás, Kiss Gyula, György László, Ferencz Béla a gyergyószentmiklósiSK versenyzői ugyancsak a tekerőpataki sífutás hírnevét öregbítik. Az általános iskolában Gyulai István testperéről van szó, nyugdíjas ember lévén fárasztó nekem fölöslegesen járkálni. Mire újból kijelentették, márpedig szó sem lehet a dologról, így kénytelen voltam dolgavégezetlen eljönni. Közben eszembe jutott, hogy negyven esztendei tanítói szolgálatom alatt hányszor éjszaka is felkeltem és máskor sem sajnáltam a fáradtságot, amikor segíteni kellett az embereken. Hogy most amikor fontos társadalmi ügyként kezeljük a dolgozók időbeni és udvarias kiszolgálásának a kérdését, ilyen meglepetésekben legyen részünk. Járatják az embert hiába, és méltánytalanul. Amit — íme —, igen zokon veszünk és jogosan igényeljük, hogy ilyesmi többé elő ne forduljon. Ferencz Árpád, nyugdíjas tanító, Csíkszereda BORÍTÉKBONTÁS Úgy érzem, jól tájékozódtunk a fő feladat megválasztását illetően, így nemsokára eredményekről is beszámolhatunk — bizonyítva a SZEF létrehozásának kivételes jelentőségét, ami végeredményben szocialista demokráciánk kiszélesedését is jelenti. László István, Kápolnásfalu nevelő tanár foglalkozik a gyermekekkel és kétségtelen, hogy sokan fognak még nagy versenyeken szerepelni a mostani gyermekek közül. Hétköznapokon, de különösen vasárnaponként rengetegen járnak a kútfői síugró sánchoz, szinte minden évben népünnepélyt szerveznek, amikoris a falu opraja-nagyja lécet köt. Igaz, hogy rég nem rendeztek országos jellegű versenyt Tekerőpatakon, s ezt hiányoljuk is. Tudtommal az idén nem feledkezett meg az országos szövetség rólunk és január 26-27-én országos méretű síugró versenyre kerül sor. Málnási Csaba, Gyergyószentmiklós ÉRTÉKELJÜK SEGÍTSÉGÉT Nemrégiben a Hargita napilap részletes tudósítást közölt arról, hogy Tekerőpatakon a sísport kedvelőinek lelkes munkája nyomán megújult az itteni ugrósánc. A tudósító beszámolt az újjávarázsolt létesítmény jelentős munkálatainál résztvevő számos sportbarátról, akik csakugyan sokat dolgoztak és tettek a sísport helyi hagyományainak ápolásáért, továbbfejlesztéséért. Legnagyobb sajnálatunkra azonban kimaradt egy név, egy olyan ember neve, aki úgy érezzük megérdemelte volna az említést, annál is inkább, mert segítsége, hozzájárulása jelentős, így, ha késve is, de ide írjuk nevét : Kovács Imre, a községi pártbizottság titkára, a néptanács elnöke, aki ügyszeretetével sokat segített nekünk, s bízunk abban, hogy a jövőben is számíthatunk rá. Jakab Jenő Tekerőpatak ságról, amelyet érthetetlennek tartok, s amely bizony jócskán lerontotta egy fél napra a hangulatunkat. Hogy rövid legyek : úgy indultunk otthonról — Marosvásárhelyről — Tusnádra, mint akik nem számítanak hóra. Annál kellemesebb volt a hamisítatlan tusnádi tél hangulata, amelyhez viszont itt a hegyek között az ember feltétlen a sízést és szánkózást társítja. Igen ám, de ehhez mi Tusnádfürdőn nem jutottunk hozzá, a kölcsönzőben azt a választ kaptuk, hogy ami kevés téli sporteszköz van, az már mind foglalt. Végezetül mindössze egyetlen kérdésem maradna a Turisztikai Hivatal illetékeseihez : vajon tényleg nem érdemes Tusnádfürdőn elegendő számú — néhány száz darab — téli sporteszköz (sí, szánkó, korcsolya) kölcsönzését lehetővé tenni, s nem lenne kifizetődő ilyen alkalmakra levontatta szánokat is a vendégek rendelkezésére bocsátani ? Mert számításom szerint a befektetés egyetlen télen is megtérülhetne. Birhász József, Marosvásárhely SOK DOLGUNK KÖZEPETTE... December 29-én siettem kifizetni villanyszámlámat, az állampolgári kötelesség diktálta, és a szokás, hogy az ember ne maradjon adós éppen év végén. Még három nap maradt az esztendőből gondoltam, nem kések le. El is indultam kilenc órakor a villamossági vállalat Coşbuc utcai Irodájához. Kilenc óra tíz perc lehetett, amikor meglepetésemre a tisztviselőnő kategorikusan kijelentette, hogy most sok a dolga, nincs ideje, jöjjek január 3-án. Mondom, két HOL VANNAK A KÖLCSÖNÖZHETŐ TÉLI SPORTESZKÖZÖK? Tusnádfürdőn töltöttem - négy tagú családommal együtt — a szilvesztert, s mondhatom, maradandó élményekkel gazdagodtam. Most azonban mégsem a kellemes benyomásokról akarok szólni, hanem egy olyan furcsa MIÉRT A REKLÁM, HA... A reklám a kereskedelem lelke - tartja a régi mondás. Célja tájékoztatni a vevőt, ismertetni, bemutatni a különböző árucikkeket, felhívni rájuk a vásárlók figyelmét. Sajnos nem mindig ezt a célt szolgálja. Erről győződtem meg nemrégiben Székelyudvarhelyen. Átutazóban betértem a Május 1 sugárúti cukrászdába reggelizni. Nem volt nehéz kiválasztanom mit is fogyasztok reggelire, ugyanis a pénztár melletti falon kétnyelvű reklám hirdette az egység „reggelijét". Virsli, sajtféleségek, tojás rántotta és egyebek. Nem is olvastam sokáig e gazdagnak ígérkező reggelit. Megérdeklődtem a pénztárosnőtől, hol lehet egy pár virslit kérni. Sajnos nincs — hangzott a válasz, csak nagyon ritkán , ünnepnapokon. Ezek után sajtót kértem. Sajnos az sincs — vallotta restelkedve a pénztárosnő. Csak tojásrántottával szolgálhatunk. Azt nem kértem... Elgondolkoztam , miért hirdetnek olyan terméket, ami nincs, vagy csak „nagy ünnepeken". Ilyen alapon bármit is reklámirozhatnának, hiszen úgy sincs ! Talán a falat díszítenék vele. Nagy Vilmos, Segesvár SZÍVESEN LÁTJUK HARGITAFÜRDŐN, CSAK... A megyeközpontban élő, gyanútlan télisport kedvelő számára mi sem természetesebb annál, minthogy szabadidejében a Csíkszeredától nem egész egy órányi busztávolságra lévő Hargitafürdőt keresi fel. Első pillantásra ez nagyon egyszerűnek tűnik, igen ám de valójában már távolról sem ilyen rózsás a helyzet. .. Mivel Hargitafürdőre a városi busz közlekedik, az állomás melletti megálló autóbuszmenetrendjének tanulmányozásával állítottam össze kirándulási tervem. E szerint, a 6-os számú Hargitafürdőig közlekedő járat délelőtt 9 órakor indul az állomástól. Azaz, hogy indult... régen. Mert a téli főszezonban (csak az illetékesek tudják, hogy miért) ezt a járatot megszüntették. No, rohanás a távolsági autóbuszmegállóhoz, hátha ott lesz szerencsénk. Sajnos itt sem létezik Hargitafürdőre induló járat. De, mondják a jólértesültek, elmehetek az udvarhelyi járattal a Fenyőke menedékházig, s onnan alkalmival feljuthatok a tetőre. 8,50 lejért megváltom a jegyet a Fenyőkéig (a városi busz 4 lejért visz fel Hargitafürdőre !), s indulok a busz felé. Csodálkozva látom azonban, hogy a pénztárnál kibocsájtott jegy 6,50 lej értékű és Csíkszentimréig érvényes felirat van rajta. A buszvezető azonban elfogadja a jegyet s így végre megindulok a Hargita felé. A menedékháznál pár percig álldogálok az útkereszteződésnél, majd lassan gyalog megindulok a hét kilométeres emelkedőn, abban bízva, hogy majdcsak jön valami... Hát nem jött ! 50 perces kényszertúra után, kifulladva felértem a tetőre. Már nem is tűnt olyan szépnek a Hargitafürdő, mint amilyennek otthon elképzeltem. Ahhoz, hogy a most kezdődő új esztendőben Hargitafürdőre vágyó sorstársaim számára megkönnyítsék a feljutást a Hargitára, szerény véleményem szerint két változat lenne lehetséges : vagy visszaállítják a menetrendben úgyis jelzett 9 órás délelőtti járatot, vagy pedig a városi közszállítás illetékesei a Fenyőke menedékháznál várják az ott leszállókat, s túravezetőként kísérjék fel a tetőre. Hisz kettesben beszélgetve, kisebbnek tűnik a távolság ! Kovács László, Csíkszereda MENNYIÉRT KORCSOLYÁZNAK GALACON ? A december 29-i lapszámban Mennyi a mennyi ? címmel az újságcikk nehezményezte a tényt, hogy a Csíkszeredai műjégpályán a gyermekek nem tudnak kedvezményes áron korcsolyázni. Kétségtelen, hogy az 5 fejes beléptidíj (annak ellenére, hogy a vakációban másodnaponként ingyenes korcsolyázás volt a gyermekeknek) sokak számára nem teszi lehetővé, hogy a műjégpályán kössék fel a korcsolyájukat. Lévén, hogy az ártörvények világosan leszögezik, hogy azonos szolgáltatásért azonos díjszabás jár, hivatalos úton megkerestük a galaci árfelügyelőséget, hogy felvilágosítást kapjunk: mennyi pontosan a galaci jégpályán a beléptidíj, mennyi ezen a pályán a szolgáltatás (az említett újságcikkben is a galaci pályára hivatkoznak.) Az ottani árfelügyelőség a következő árakat közölte : felnőtteknek 4 lej, tanulók, egyetemisták, katonák számára 2,50 lej, kísérők, szülők 2 lej. Tehát a felnőttek egy lejjel olcsóbban, a gyermekek pedig feleannyiért korcsolyázhatnak Galacon mint Csíkszeredában. Társulok a cikkben megfogalmazott kérdéshez : Miért? Kerekes Csaba, a megyei árfelügyelőség felügyelője