Hargita, 1980. október (13. évfolyam, 233-259. szám)
1980-10-01 / 233. szám
Új évad küszöbén - BESZÉLGETÉS FINTA BÉLÁVAL, A SZÉKELYUDVARHELYI MŰVELŐDÉSI HÁZ IGAZGATÓJÁVAL - — Hagyományossá vált Székelyudvarhelyen, hogy ünnepélyes körülmények között zárul és nyílik a művelődési évad, s ez jó alkalom mind az eredmények mind pedig a tennivalók felmérésére. Most a tervezés ideje van, kérdezzünk hát az ezévi teendőkre: milyen fontosabb rendezvényekre készül a Művelődési Ház az 1930/31-es évadban ? — Egész munkánkat pártunk közelgő 60. évfordulójának szellemében szervezzük meg, eddigi gyakorlatunkhoz híven súlypontos negyedévekre támaszkodunk, így kerül sor a Zenei napokra decemberben (7—14), a Művelődési Napokra februárban (15-22), a Színjátszó Hétre májusban (10-17), a Tudományos Művelődési Hétre júniusban (1-7), valamint augusztus és szeptember folyamán a Vállalati Művelődési Hetekre. — Tavasszal lesz húsz éves a székelyudvarhelyi tudományos művelődési egyetem. Ennek idei munkájában mire összpontosítanak ? — Az elmúlt évben összesen 46 kör működött 2400 hallgatóval. Az új beiskolázási évben is hangsúlyt fektetünk az általános műveltségi körökre, a hazánk múltját és jelenét tanulmányozó körökre valamint a nyelvtanfolyamokra; mintegy 10 gyakorlati jellegű kört hirdettünk meg (szabászat, gépírás, könyvelés, autójavítás, rádió és tévéjavítás, fényképezés, háztartási gépjavítás stb.), a nyelvek között szerepel a német, angol, francia és eszperantó. Ez évben is fő törekvés az, hogy minél több vállalatban, üzemben, kulturális intézményben, valamint a hozzánk tartozó falvakban szervezzünk köröket. Bevált módszer, amelyet továbbra is alkalmazunk, hogy vállalatainkat és falvainkat egy-egy iskola tantestülete patronálja, viszont azokat a gazdasági egységeket és falvakat, ahol nem lesz kör, tudományos brigádjaink fogják felkeresni rendszeresen. — Milyen új elképzelésekkel, repertoárral indul a N pszínház ? — Évadnyitó darabnak Méhes György: Fehér, fekete, igen, nem című darabját választottuk, újévre vidám műsorral, a tavaszra pedig a Kádár Katával készülünk, míg évadzárásra egy Huszár Sándor darab kerül színre. Lesz még egy József Attila műsorunk, s kísérletképpen beállítjuk a nyári színpadot. A Népszínház új tagokat toboroz, véglegesíti a múlt évben jelentkezőket s ugyanakkor gondoskodunk a tagok továbbképzéséről is: beszéd- és mozgástechnikai tanfolyamot indítunk számukra. — Melyek lennének a többi műkedvelő együttesek, csoporttok valamint alkotó körök tervei ? ^ Novemberben kerül sor a Művelődési Ház összes műkedvelő csoportjának fellépésére, felvonultatására a Megéneklünk, Románia fesztivál tömegszakaszán, s az előadó műkedvelőkkel egyidőben jelentkeznek az alkotó körök és klubok tagjai is egyéni és csoportos kiállításokon. Október 15-ig minden csoporttal külön-külön tartunk megbeszélést, közösen állítjuk össze a tervet. Minden műkedvelő csoport, kör és klub saját vezetőséggel is rendelkezik, amely az ügyeket adminisztrálja, elosztja a feladatokat és így tovább. Ezeken a megbeszéléseken a közösségek értékelik a vezetőség munkáját, véleményt mondanak a további tervekről s ugyanakkor hozzájárulnak az egyén és a közösség érdekeinek összehangolásához (tagszervezés, a próbák időpontja, szereplés, kiszállás, repertoár és így tovább). Szerepel-e a Művelődési Ház tervei között az 1980/81 -es évfordulók megünneplése ? — Természetesen, ezekre azonban nem tértem ki a negyedévi, súlypontos terv kapcsán. Mindezek az évfordulós ünnepségek a tudatformálás hatásos eszközei — beleértve a dolgozók napjait is — külön . Ki szeretném viszont emelni, hogy a neves személyiségekre való emlékezés (Bethlen Gábor születésének 400., Bartók Béla születésének 100. .évfordulója, stb.) szintén bennefoglaltatik terveinkben. — És végül: Hogyan gondoskodik a Művelődési Ház a hivatásos együttesek, színházak, zenekarok fogadásáról ? — Szeretettel várjuk hazánk hét magyar színházának, tagozatának vendégszerepléseit csakúgy, mint a fővárosiakat — a Nemzeti Színházzal építettünk ki gyümölcsöző kapcsolatot — a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal, a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházzal valamint a Marosvásárhelyi Filharmóniával pedig szerződést is kötünk az évad bérletes előadásaira. Ezenkívül — mint eddig is — örömmel fogadjuk a megye és az ország képzőművészeinek jelentkezését, kiállító termünk nyitva áll az értékes művészi alkotások előtt. Lejegyezte : Demeter Zoltán Fedezzük fel a Petőfi utcát !) Egy holdvilágos éjszakán az újságíró, amint éppen hazafelé ballagott a nyomdából, mert az újságok általában éjjel nyomatnak — megálmodta a Csíkszeredai Petőfi utca szépségét. Nézte a házak homlokzatát, szemügyre vett külön-külön minden épületet, csodálkozott és kesergett. Csodálkozott azon, hogy bár 13 esztendeje járja a Petőfi utcát, mindeddig nem fedezte fel tucatnyi épület szépségét, kesergett, mert az éjszaka sem tudta eltakarni azt a mostoha bánásmódot, ami a legtöbb háznak kijutott. Másnap a napfénynél még elszomorítóbb volt a látvány, málladozó vakolat, megkopott festés, a szecessziós ornamentikát elrejti a gondatlan, minden szépségigényt és esztétikumot nélkülöző festés, megrongált csatornák, összetört bejárati kapuk, szegekkel meglyuggatott falak, kopott ajtók, ablakok, piszkos kirakatok, ízléstelen reklámok... S azok a színek ? Dominál persze az okkersárga, vagy zöldet kevertek a mészbe, tegyük hozzá csúnya zöldet... S csak elmélázik a szemlélő, vajon milyen volt a külleme ezeknek a házaknak a századfordulón, az azutáni évtizedekben, milyen volt a festésük, a homlokzatuk ? S tiszteli egyben a hajdani tulajdonost, építőt is, aki annyi gonddal igyekezett szép házat maga után hagyni, olyan épületet amelyik tükrözte a kor stílusát, felhasználva a helyi díszítő elemeket. S mindezt egy néhány ezres kisvárosban ?! Egyéniséget kölcsönzött a házaknak a más-más díszítés, a homlokzat, az ablakkeretek ornamentikája, az alapok különbözősége. Milyen szép a Hargita mozi és a mellette lévő két épület ! Mutatós az erkély is, de tönkrement, a homlokzatot villanyvezetékek szántották fel, a vastag kábelek az improvizáció, a gondatlanság tükrei. A brassói építők trösztje helyi csoportjának székházát méregzöldre kenték, a csatornák mentén helyenként ázik a vakolat, szegekkel kilyuggatott falak. A 35-ös ház egyik legszebb épülete lehetne az utcának, egyszínű, sárga, mállott vakolat. A 31-es házat most meszelték, illetve lefújatták minden javítás nélkül, még az alapköveket is lefestették. Elveszett az épület ornamentikája, rút a kapu, az ablakok. Az Intim-bár és a kisgaléria bejárati kapuja zöld, az egész épület piszkossárga. A megyei CEC székházának külseje úgy néz ki, mintha nem is lenne gazdája. A Hargita Művészete szövetkezet s az Olt szövetkezet minden hozzáértés nélkül meszeltette a vegytisztítót és a szabóságot, koszos zöldre, azelőtt nem javították ki a vakolatot, stb. A Karaván cukrászda az utca legmutatósabb épülete lehetne. De nem az ! Kopott, mállott, ázott, elhanyagolt ... Ne soroljuk tovább a példákat, érdemes egy órácskát áldozni, és ki-ki magának fedezze fel a Petőfi utca szépségeit, azt a szépséget ami megvolt, s ami a hanyagság miatt lassanlassan odavész. Mintha a mostani tulajdonosoknak teljesen mindegy lenne milyen ennek az utcának a külleme. Pedig hovatovább ez az utca marad a régi Csíkszeredából, hangulatossá teszi a városképet, illetve hangulatosabbá tehetné, ha esztétikus lenne a festésük, pompáznának a színek, ha a homlokzati párkányok, kiugrók külön kiemelt festésével visszakapnák az épületek az „egyéniségüket". Jó példa erre a megyeháza, az igazságügyi palota, az új tejbolt, CFR ház stb . . . Bálint András E házaknak homlokzatát sok gonddal formálták hajdanán, azzal a gonddal kellene vigyázni most is. Mióta hiányzik ez a félméteres csatorna, de nem ez az egyetlen rossz csatorna, amitől rongálódik a házak homlokzata. Seszínű festés, villanykábelek, málladozó vakolat, középen egy évszám — miért nem láttatják ? Tegnaptól máig: 33 év Nem világraszóló csoda ez. Szakács Ferencnek, a Csíkszeredai Ruhaipari Vállalat főtechnológusának ennyit jelentett a tegnapi nap. Tegnap még a munkatársak között, ma már otthon, a nyugdíj első napját kezdve. Igaz, kissé nehéz szívvel, ami ilyenkor természetes is. Harminchárom esztendő ugyan semmiség a történelem futószalagján, de a munkás napokkal mért életúton bizony tengernyi soknak is tűnhet. Mondom, megilletődötten búcsúzott tegnap délben, megilletődötten búcsúztak tőle a munkatársak. Szakács Ferenc 1959- ben a kisipari szövetkezetből köztársasági érdekeltségű ipari vállalattá átváltó üzem első igazgatója, s egyben a mai nagyvállalat felé vezető út egyik elindítója is. Erre is emlékezik most, a munkatársaktól körülvéve, a vállalat klubjában. Arra a pillanatra, amikor 110 szabómester 70 darab saját, de jobbára kiöregedett varrógéppel szinte romantikus lelkesedéssel fogott neki havi ötvenezer készruha gyártásához. Szakács Ferenc maga is végigjárta az akkori idők kisiparosainak útját. Előbb inas, majd segéd, aztán mester. Dolgozott Budapesten és Bukarestben, aztán hazahozta a sors, és a szülőföld táplálta akarat. Be is indult a gyár becsülettel, s persze, ma már kicsit mosolyogva emlékezik az ember a hős időkre, de hát azok nélkül ma nem állna az egyik legjobb ruhaipari vállalat, a maga kétezernyi munkásával. Keresett, kutatta az arcokat. Idősebbek és fiatalok, volt akit már fel sem ismert, a harminchárom esztendő nem csak az ő életében jelentett változást Változást ? Hiszen minden nap ugyanazt a gyárkaput lépte át, mindennap ugyanazokkal fogott kezet, ugyanazokat irányította, ugyanazoknak kérte a tanácsát, tegnapig még irányította a technológiai folyamatot, tervezett, szervezett, tette a mindennapok sürgető teendőit. Hát nem is csoda, ha ma reggelre omolyán tehetetlenség vesz erőt rajta. Egyetlen nap alatt véget ér harminchárom esztendő ,visszavonhatatlanul tegnappá válik. Dehát ez a dolgok rendje. Aki dolgozott, az megérdemli a pihenést. S az élet különben sem áll meg. A munkatársak kézfogása azt is jelentette: helyettesítünk, de pótolni nem tudunk, az ő kézfogása is azt jelentette : helyettesítsetek, de ne pótoljatok, különben is, nem szűnik meg számomra a gyár, a harminchárom év egész életre való tartalmat gyökereztetett. Mától Szakács Ferenc emlékezetében széppé, eredményessé oldódik a harminchárom esztendős tegnap. Bereczki Károly ícsón — kiadósai, ízletesei Vlahicán, a vasüzem patronálásában lévő kantin-étterem lényeges szerepet vállal a városka közellátásában. Mert nem lehet azt mondani, hogy csupán az üzemi dolgozók kantinja ez —, lakosok, értelmiségiek, tisztviselők is étkeznek itt, nem beszélve arról, hogy tanév idején a szaklíceum diákjai szintén itt kapnak napi háromszori ellátást. Különben az év elején új kantinépületet avattak, amely jóllehet az iskola mellett, és iskolai kantinnak épült, végül mégis mindenes, összevont étteremnek adott szállást. Miért be, amikor a 600 étkező személy ellátása jól lebonyolítható itt, az épület pedig így valóban ki van használva, még a vakációk, nyári szünidők idején is. A folytonosság ugyanakkor lehetővé teszi az öngazdálkodás folyamatosságát is, a mellékgazdaság állandó fenntartását. Igaz, ez utóbbi még nincs az elvárások szintjén, de időszerű immár, hogy az új kantin mellett a lehetőségekhez igazodó sertésnevelde, hizlalda legyen, amely lényegesen meghatározza a kantin működését. A jó mellékgazdaság olcsóbb és ugyanakkor jobb konyhavezetést tesz lehetővé, márpedig egy kantin rangját épp ez dönti el Szó sincs arról, hogy a 7 lejért kínált ebéd nem lenne kiadós és ízletes, de az öngazdálkodás eredményesebbé tétele még mindig kínálkozik. Ez az igyekezet megmutatkozik a pincék, raktárak megtekintésekor is, az új kantinépület alatti raktárak mondhatni már tömve vannak a télire eltett zöldségfélékkel. Igaz, ennek oka az is, hogy feltűnően kevés raktározó helyiséggel épült az új kantin, mondhatni családi házak esetében sem volna rendkívüli az ilyen nagyságú pince. E furcsaság teszi szükségessé, hogy a régi kantin alatti pincéket is használják. Ami, nyilván, hurcolkodással jár. Persze, egyelőre a régi pincék, raktárhelyiségek a biztosak: évek tapasztalata szerint jól eláll azokban a zöldség, a gyümölcs, viszont az új kantin alatti raktárakat most fogják kipróbálni. S mert a szerelési munkákat nem a legtökéletesebben végezték el az épület átadása előtt - folynak a csövek, stb. - kísérleti jellegű egyelőre az új pince. Mindezektől eltekintve, elmondható, hogy a kantin vezetősége valamenynyi idényzöldségből már eltette a szükséges mennyiségeket. Van elégséges gyökérzöldség, de még tárolnak. Savanyúságnak pirospaprikát, zöldpaprikát, zöld paradicsomot, paradicsompaprikát tettek el, zöld paszulyt is jelentős mennyiségben. Következik a káposzta és a burgonya elraktározása, tehát a legnagyobb mennyiségek eltevése van még hátra — időrendi sorrendben. S jó az, hogy nemcsak a konyhában, az étteremben érvényesül az a szempont hogy olcsón és jót, hanem az eltevésnél is. Hadd érvényesüljön még jobban, erről esett szó a nemrégiben tartott kiértékelőn is, ahol a város és az üzem vezetősége elemezte a kantin tevékenységét. Ezt igénylik az üzemi dolgozók, a diákok , mindazok, akik itt étkeznek. Ferencz Imre