Hargita, 1980. október (13. évfolyam, 233-259. szám)

1980-10-01 / 233. szám

Új évad küszöbén - BESZÉLGETÉS FINTA BÉLÁVAL, A SZÉKELYUDVARHELYI MŰVELŐDÉSI HÁZ IGAZGATÓJÁVAL - — Hagyományossá vált Szé­kelyudvarhelyen, hogy ünnepé­lyes körülmények között zárul és nyílik a művelődési évad, s ez jó alkalom mind az eredmé­nyek mind pedig a tennivalók felmérésére. Most a tervezés i­­deje van, kérdezzünk hát az ez­­évi teendőkre: milyen fontosabb rendezvényekre készül a Műve­lődési Ház az 1930/31-es év­adban ? — Egész munkánkat pártunk közelgő 60. évfordulójának szel­lemében szervezzük meg, ed­digi gyakorlatunkhoz híven súly­pontos negyedévekre támasz­kodunk, így kerül sor a Zenei napokra decemberben (7—14), a Művelődési Napokra február­ban (15-22), a Színjátszó Hétre májusban (10-17), a Tudomá­nyos­ Művelődési Hétre június­ban (1-7), valamint augusztus és szeptember folyamán a Vál­lalati Művelődési Hetekre. — Tavasszal lesz húsz éves a székelyudvarhelyi tudományos művelődési egyetem. Ennek idei munkájában mire összpontosí­tanak ? — Az elmúlt évben összesen 46 kör működött 2400 hallgató­val. Az új beiskolázási évben is hangsúlyt fektetünk az álta­lános műveltségi körökre, a ha­zánk múltját és jelenét tanul­mányozó körökre valamint a nyelvtanfolyamokra; mintegy 10 gyakorlati jellegű kört hirdet­tünk meg (szabászat, gépírás, könyvelés, autójavítás, rádió és tévéjavítás, fényképezés, ház­tartási gépjavítás stb.), a nyel­vek között szerepel a német, an­gol, francia és eszperantó. Ez évben is fő törekvés az, hogy minél több vállalatban, üzem­ben, kulturális intézményben, valamint a hozzánk tartozó fal­vakban szervezzünk köröket. Be­vált módszer, amelyet továbbra is alkalmazunk, hogy vállala­tainkat és falvainkat egy-egy is­kola tantestülete patronálja, vi­szont azokat a gazdasági egy­ségeket és falvakat, ahol nem lesz kör, tudományos brigádjaink fogják felkeresni rendszeresen. — Milyen új elképzelésekkel, repertoárral indul a N pszín­­ház ? — Évadnyitó darabnak Mé­hes György: Fehér, fekete, igen, nem című darabját választottuk, újévre vidám műsorral, a ta­vaszra pedig a Kádár Katával készülünk, míg évadzárásra egy Huszár Sándor darab kerül színre. Lesz még egy József At­tila műsorunk, s kísérletképpen beállítjuk a nyári színpadot. A Népszínház új tagokat toboroz, véglegesíti a múlt évben jelent­kezőket s ugyanakkor gondos­kodunk a tagok továbbképzésé­ről is: beszéd- és mozgástech­nikai tanfolyamot indítunk szá­mukra. — Melyek lennének a többi műkedvelő együttesek, csoport­­tok valamint alkotó körök ter­vei ? ^ Novemberben kerül sor a Művelődési Ház összes műked­velő csoportjának fellépésére, felvonultatására a Megének­­lünk, Románia fesztivál tömeg­szakaszán, s az előadó műked­velőkkel egyidőben jelentkez­nek az alkotó körök és klubok tagjai is egyéni és csoportos ki­állításokon. Október 15-ig min­den csoporttal külön-külön tar­tunk megbeszélést, közösen ál­lítjuk össze a tervet. Minden műkedvelő csoport, kör és klub saját vezetőséggel is rendelke­zik, amely az ügyeket adminiszt­rálja, elosztja a feladatokat és így tovább. Ezeken a megbeszé­léseken a közösségek értékelik a vezetőség munkáját, véle­ményt mondanak a további ter­vekről s ugyanakkor hozzájá­rulnak az egyén és a közösség érdekeinek összehangolásához (tagszervezés, a próbák idő­pontja, szereplés, kiszállás, re­pertoár és így tovább)­. Szerepel-e a Művelődési Ház tervei között az 1980/81 -es évfordulók megünneplése ? — Természetesen, ezekre a­­zonban nem tértem ki a ne­gyedévi, súlypontos terv kap­csán. Mindezek az évfordulós ünnepségek a tudatformálás hatásos­ eszközei — beleértve a dolgozók napjait is — külön . Ki szeretném viszont emelni, hogy a neves személyiségekre való emlékezés (Bethlen Gábor szü­letésének 400., Bartók Béla szü­letésének 100. .évfordulója, stb.) szintén bennefoglaltatik terve­inkben. — És végül: Hogyan gondos­kodik a Művelődési Ház a hiva­tásos együttesek, színházak, ze­nekarok fogadásáról ? — Szeretettel várjuk hazánk hét magyar színházának, tago­zatának vendégszerepléseit csakúgy, mint a fővárosiakat — a Nemzeti Színházzal építettünk ki gyümölcsöző kapcsolatot — a Marosvásárhelyi Nemzeti Szín­házzal, a Sepsiszentgyörgyi Ál­lami Magyar Színházzal vala­mint a Marosvásárhelyi Filhar­móniával pedig szerződést­ is kö­tünk az évad bérletes előadása­ira. Ezenkívül — mint eddig is — örömmel fogadjuk a megye és az ország képzőművészeinek jelentkezését, kiállító termünk nyitva áll az értékes művészi al­kotások előtt. Lejegyezte : Demeter Zoltán Fedezzük fel a Petőfi utcát !) Egy holdvilágos éjszakán az újságíró, amint éppen hazafelé ballagott a nyomdából, mert az újságok általában éjjel nyo­matnak — megálmodta a Csík­szeredai Petőfi utca szépségét. Nézte a házak homlokzatát, szemügyre vett külön-külön min­den épületet, csodálkozott és kesergett. Csodálkozott azon, hogy bár 13 esztendeje járja a Petőfi utcát, mindeddig nem fedezte fel tucatnyi épület szép­ségét, kesergett, mert az éjsza­ka sem tudta eltakarni azt a mostoha bánásmódot, ami a legtöbb háznak kijutott. Másnap a napfénynél még elszomorítóbb volt a látvány, málladozó vakolat, megkopott festés, a szecessziós ornamen­tikát elrejti a gondatlan, min­den szépségigényt és esztétiku­mot nélkülöző festés, megron­gált csatornák, összetört bejá­rati kapuk, szegekkel meglyug­­gatott falak, kopott ajtók, abla­kok, piszkos kirakatok, ízléste­len reklámok... S azok a szí­nek ? Dominál persze az okker­sárga, vagy zöldet kevertek a mészbe, tegyük hozzá csúnya zöldet... S csak elmélázik a szemlélő, vajon milyen volt a külleme e­­zeknek a házaknak a század­fordulón, az azutáni évtizedek­ben, milyen volt a festésük, a homlokzatuk ? S tiszteli egyben a hajdani tulajdonost, építőt is, aki annyi gonddal igyekezett szép házat maga után­­ hagyni, olyan épületet amelyik tükrözte a kor stílusát, felhasználva a helyi díszítő elemeket. S mind­ezt egy néhány ezres kisváros­ban ?! Egyéniséget kölcsönzött a házaknak a más-más díszítés, a homlokzat, az ablakkeretek ornamentikája, az alapok kü­lönbözősége. Milyen szép a Hargita mozi és a mellette lévő két épület ! Mutatós az erkély is, de tönkre­ment, a homlokzatot villanyveze­tékek szántották fel, a vastag kábelek az improvizáció, a gon­datlanság tükrei. A brassói épí­tők trösztje helyi csoportjának székházát méregzöldre kenték, a csatornák mentén helyenként ázik a vakolat, szegekkel ki­lyuggatott falak. A 35-ös ház egyik legszebb épülete lehet­ne az utcának, egyszínű, sárga, mállott vakolat. A 31-es házat most meszelték, illetve lefújat­­ták minden javítás nélkül, még az alapköveket is lefestet­ték. Elveszett az épület orna­mentikája, rút a kapu, az abla­kok. Az Intim-bár és a kisgalé­­ria bejárati kapuja zöld, az e­­gész épület piszkossárga. A megyei CEC­ székházának kül­seje úgy néz ki, mintha nem is lenne gazdája. A Hargita Mű­vészete szövetkezet s az Olt szövetkezet minden hozzáértés nélkül meszeltette a vegytisztí­­tót és a szabóságot, koszos zöldre, azelőtt nem javították ki a vakolatot, stb. A Karaván cuk­rászda az utca legmutatósabb épülete lehetne. De nem az ! Kopott, mállott, ázott, elhanya­golt ... Ne soroljuk tovább a példá­kat, érdemes egy órácskát ál­dozni, és ki-ki magának fedezze fel a Petőfi utca szépségeit, azt a szépséget ami megvolt, s a­­mi a hanyagság miatt lassan­­lassan odavész. Mintha a mos­tani tulajdonosoknak teljesen mindegy lenne milyen ennek az utcának a külleme. Pedig hova­tovább ez az utca marad a ré­gi Csíkszeredából, hangulatos­sá teszi a városképet, illetve hangulatosabbá tehetné, ha esztétikus lenne a festésük, pom­páznának a színek, ha a hom­lokzati párkányok, kiugrók kü­lön kiemelt festésével vissza­kapnák az épületek az „egyéni­ségüket"­. Jó példa erre a me­gyeháza, az igazságügyi palota, az új tejbolt, CFR ház stb . . . Bálint András E házaknak homlokzatát sok gonddal formálták hajdanán, azzal a gonddal kellene vigyázni most is. Mióta hiányzik ez a félméteres csatorna, de nem ez az egyetlen rossz csatorna, amitől rongáló­dik a házak homlokzata. Seszínű festés, villanykábelek, málladozó vakolat, középen egy évszám — miért nem láttatják ? Tegnaptól máig: 33 év Nem világraszóló csoda ez. Szakács Ferencnek, a Csíkszere­dai Ruhaipari Vállalat főtech­nológusának ennyit jelentett a tegnapi nap. Tegnap még a munkatársak között, ma már otthon, a nyugdíj első napját kezdve. Igaz, kissé nehéz szív­vel, ami ilyenkor természetes is. Harminchárom esztendő ugyan semmiség a történelem futó­szalagján, de a munkás napok­kal mért életúton bizony ten­gernyi soknak is tűnhet. Mon­dom, megilletődötten búcsú­zott tegnap délben, megillető­­dötten búcsúztak tőle a munka­társak. Szakács Ferenc 1959- ben a kisipari szövetkezetből köztársasági érdekeltségű ipari vállalattá átváltó üzem első i­­gazgatója, s egyben a mai nagy­vállalat felé vezető út egyik el­indítója is. Erre is emlékezik most, a munkatársaktól körül­véve, a vállalat klubjában. Arra a pillanatra, amikor 110 szabó­mester 70 darab saját, de job­bára kiöregedett varrógéppel szinte romantikus lelkesedéssel fogott neki havi ötvenezer kész­­ruha gyártásához. Szakács Fe­renc maga is végigjárta az ak­kori idők kisiparosainak útját. Előbb inas, majd segéd, aztán mester. Dolgozott Budapesten és Bukarestben, aztán haza­hozta a sors, és a szülőföld táp­lálta akarat. Be is indult a gyár becsülettel, s persze, ma már kicsit mosolyogva emlékezik az ember a hős időkre, de hát azok nélkül ma nem állna az egyik legjobb ruhaipari vállalat, a maga kétezernyi munkásával. Keresett, kutatta az arcokat. Idősebbek és fiatalok, volt akit már fel sem ismert, a harminc­­három esztendő nem csak az ő életében jelentett változást Változást ? Hiszen minden nap ugyanazt a gyárkaput lépte át, mindennap ugyanazokkal fogott kezet, ugyanazokat irányította, ugyanazoknak kérte a tanácsát, tegnapig még irányította a tech­nológiai folyamatot, tervezett, szervezett, tette a mindennapok sürgető teendőit. Hát nem is csoda­, ha ma reggelre omolyán tehetetlenség vesz erőt rajta. Egyetlen nap alatt véget ér har­minchárom esztendő ,visszavon­hatatlanul tegnappá válik. De­hát ez a dolgok rendje. Aki dolgozott, az megérdemli a pi­henést. S az élet különben sem áll meg. A munkatársak kéz­fogása azt is jelentette: helyet­tesítünk, de pótolni nem tu­dunk, az ő kézfogása is azt je­lentette : helyettesítsetek, de ne pótoljatok, különben is, nem szűnik meg számomra a gyár, a harminchárom év egész életre való tartalmat gyökereztetett. Mától Szakács Ferenc emlé­kezetében széppé, eredményes­sé oldódik a harminchárom esz­tendős tegnap. Bereczki Károly ­ícsón — kiadósai, ízletesei Vlahicán, a vasüzem patro­­nálásában lévő kantin-étterem lényeges szerepet vállal a vá­roska közellátásában. Mert nem lehet azt mondani, hogy csu­pán az üzemi dolgozók kantin­ja ez —, lakosok, értelmiségiek, tisztviselők is étkeznek itt, nem beszélve arról, hogy tanév ide­jén a szaklíceum diákjai szin­tén itt kapnak napi háromszori ellátást. Különben az év elején új kantinépületet avattak, a­­mely jóllehet az iskola mellett, és iskolai kantinnak épült, vé­gül mégis mindenes, összevont étteremnek adott szállást. Miért be, amikor a 600 étkező személy ellátása jól lebonyolítható itt, az épület pedig így valóban ki van használva, még a vakációk, nyári szünidők idején is. A foly­tonosság ugyanakkor lehetővé teszi az öngazdálkodás folya­matosságát is, a mellékgazda­ság állandó fenntartását. Igaz, ez utóbbi még nincs az elvárá­sok szintjén, de időszerű im­már, hogy az új kantin mellett a lehetőségekhez igazodó ser­­tésnevelde, hizlalda legyen, a­mely lényegesen meghatározza a kantin működését. A jó mel­­lékgazdaság olcsóbb és ugyan­akkor jobb konyhavezetést tesz lehetővé, márpedig egy kantin rangját épp ez dönti el Szó sincs arról, hogy a 7 lejért kí­nált ebéd nem lenne kiadós és ízletes, de az öngazdálkodás e­­redményesebbé tétele még min­dig kínálkozik. Ez az igyekezet megmutatkozik a pincék, rak­tárak megtekintésekor is­­, az új kantinépület alatti raktárak mondhatni már tömve vannak a télire eltett zöldségfélékkel.­ Igaz, ennek oka az is, hogy fel­tűnően kevés raktározó helyi­séggel épült az új kantin, mond­hatni családi házak esetében sem volna rendkívüli az ilyen nagyságú pince. E furcsaság te­szi szükségessé, hogy a régi kantin alatti pincéket is hasz­nálják. Ami, nyilván, hurcolko­­dással jár. Persze, egyelőre a régi pincék, raktárhelyiségek a biztosak: évek tapasztalata sze­rint jól eláll azokban a zöld­ség, a gyümölcs, viszont az új kantin alatti raktárakat most fogják kipróbálni. S mert a sze­relési munkákat nem a legtö­kéletesebben végezték el az é­­pület átadása előtt - folynak a csövek, stb. - kísérleti jellegű egyelőre az új pince. Mindezek­től eltekintve, elmondható, hogy a kantin vezetősége valameny­­nyi idényzöldségből már eltet­te a szükséges mennyiségeket. Van elégséges gyökérzöldség, de még tárolnak. Savanyúság­nak pirospaprikát, zöldpapri­kát, zöld paradicsomot, paradi­csompaprikát tettek el, zöld pa­­szulyt is jelentős mennyiségben. Következik a káposzta és a bur­gonya elraktározása­­, tehát a legnagyobb mennyiségek elte­­vése van még hátra — időrendi sorrendben. S jó az, hogy nem­csak a konyhában, az étterem­ben érvényesül az a szempont hogy olcsón és jót, hanem az eltevésnél is. Hadd érvényesül­jön még jobban,­­ erről esett szó a nemrégiben tartott kiér­tékelőn is, ahol a város és az üzem vezetősége elemezte a kantin tevékenységét. Ezt igény­lik az üzemi dolgozók, a diá­kok , mindazok, akik itt étkez­nek.­ ­ Ferencz Imre

Next