Hargita, 1980. december (13. évfolyam, 286-310. szám)
1980-12-02 / 286. szám
62 éves az egységes román nemzeti állam Erdélynek Romániával való egyesülésére emlékezünk. Hosszú, évszázados küzdelem tetőzött 1918. december 1-én, győzelemre vezetett a román nép legjobb fiainak áldozatos harca, létrejött az egységes román nemzeti állam. Napjainkban, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése idején idézzük a 62 évvel ezelőtti eseményeket, melyek rendkívül pozitívan hatottak az ország fejlődésére, kedvező feltételeket teremtettek nemzetközi tekintélye kihangsúlyozódásához. Lényegében az egyesülés óta eltelt időszak nagy változásai, a hazai társadalomban bekövetkezett átalakulások jórésze e történelmi fordulóponthoz vezethető vissza. Nem sokkal az egyesülés után a Román Kommunista Párt állt az élére a dolgozók társadalmi igazságért, haladásért és demokráciáért vívott harcának, és a szocialista építés éveiben megvalósította a társadalmi és nemzeti egyenjogúságot. Azóta a román dolgozókkal együtt ünnepelnek a hazai nemzetiségiek, magyarok, németek, szerbek és más ajkúak, mert a párt, függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól, a társadalmi élet minden területén egyazon jogokkal ruházza fel a közös haza valamennyi állampolgárát. Tizenöt esztendeje, amióta Nicolae Ceauşescu elvtárs áll pártunk és államunk élén, még magabiztosabb léptekkel haladunk az országépítés meredeken felfelé ívelő útján. Országunk népe, köztük Hargita megye szorgos magyar és román dolgozói is, idén is kiemelkedő sikereket értek el az országépítés minden területén, határidő előtt teljesítették az ötéves terv előirányzatait, s valamennyien újult erővel dolgozunk a IV. évnegyedi előirányzatok valóra váltásáért. Sikereink forrása pártkörüli egységünk. Ez az alapja töretlen előrehaladásunknak a jövőben is. Zsírozásra, mosásra és a gumitömlőkkel kapcsolatos minden munkára (csere, vulkanizálás, egyensúlyozás stb.) jelenleg egyetlen dolgozója van a Csíkszeredai szövetkezeti autószerviznek. Nem győzi. Még úgy sem, hogy a tulajdonos is beszáll a munkába. Nem gazdaságos az egység, leépíteni a betanított munkást ! - adta ki a jelszót a vezetés. Hogy az célszerű-e, okos dolog-e éppen a „szakma" szűk keresztmetszetű helyein keresni (ilyen szól- Értelmezés dolga váltatásaival egyedül maradt Csíkszeredában a szövetkezet!) a rentabilizálást, s mindehhez mit szól majd a kliens, akiért van ez a szolgálat, az meg sem fordult a fejekben? De igen. Megy a mosóból a dolgozó, s helyette hátramegy majd a javítóból egy másik dolgozó. Nyilván senki nem megy, van neki becsületes szakmája. Inkább elmegy a vállalattól. Ebben maradtak. Az az egy ember mint mondottam megpróbál ide-oda futkosni sok munkahelye között, hogy kijöjjön a javadalmazása - úgymond, mert ez volt a másik szempontja a tudományos átszervezésnek. Akkoriban dolgozik az illető, a feladataira célterve van, s a teljesítmény egy bizonyos hányadát javadalmazásképpen megkapja. Nézzük a példát: ha az illető csak kocsit mos, napi egy műszakban legtöbb tízet tud elvégezni a szerviz manufakturális körülményei között. A beinkaszszált díjszabásból kerekítve elszámolnak neki 2,50 lejt. S egy hónapra ? Szakképzetlen munkára fél javadalmazás. A dolgozó szempontjai szerint ez a lényeges, végülis a vállalat is feltételezem, hogy kitart a maga igaza mellett. A fizető kuncsaftra, arra senki sincs tekintettel ? A szolgáltatás fogalma eleve szolgálatot jelent. Ha szolgálat, akkor értünk, nekünk dolgozik. Próbálják meg egyeztetni a szempontokat. Ne vegyék kontárkodásnak, egy ötlettel magam is hozzájárulnék a „rentabilizálás" lehetőségeihez: a pontos, szolgálatkész, megbízható munka például egy reális lehetőség. De értékelhetnék ún. a segédszemélyzet részarányát is az egységben. Nem feltétlenül a hasznos munkát végző dolgozóval kell azt a rentabilizálást kezdeni. Koszta István HASZNOSÍTSUK a jó tapasztalatokat (Folytatás az 1. oldalról) szervezésétől is. A 340 hektárból alig száz hektárt takarítanak be géppel, a többit a tagság nyevi. Bevált a globális akkord betakarítási forma, a tagság javadalmazása pedig összhangban van az átadott len minőségével. Elsőnek vetik, elsőnek takarítják be a lent. Szinte az egész terményt felárral értékesítik, mert idejében kinyövik, átadják. Nagy szerepük van ebben a farmvezetőknek és a csoportvezetőknek. Noha az idén a kedvezőtlen időjárás „rájárt" a lenre, s elmaradt a tervezett hektárhozam, így is a leadott 784 tonnával a legjobb szállítói voltak a feldolgozó vállalatnak. Mégsem elégedett Szabó Vencel, az mlsz elnöke. Mert szerinte 4500 kilós átlagnál kezdődik a kifizetődő lentermesztés ! A jövő évi lenparcellákat már felszántották Gyergyóremetén. S hűek akarnak maradni a hagyományhoz, ha az időjárás nem lesz viszontagságos, akkor az emberi hozzáálláson nem fog múlni a hektárhozam. Akár öt, akár hatezer kilogramm. De legalább négyezerötszáz, mint ahogy azt Szabó Vencel mondta. ltot a hallgatás Nemrégiben a televízió képernyőjén jól sikerült riportot láthattunk. A fővárosban egy fiatalember késsel a kezében egy autóbusz vezetőjét arra kényszerítette, hogy eltérjen útirányától. A járművön, rajta kívül, mások is ültek, és tűrtek. Végülis egy energikus idősebb asszony siet a gépkocsivezető segítségére. Közömbösség, aminek avatkozzam más dolgába felfogás... De került egyvalaki, aki nem így gondolkodott. Más képsor. Munkásifjú mondja el, miként mentett meg egy másik fiatalt két huligán kezéből. Ő is arról beszélt, hogy nem szabad közömbösnek lenni. Nem szükséges ismételni a TV megrázó erejű, jól sikerült riportját. Nos, ezek a tények jutottak eszembe, egy kisebb horderejű, de lényegét illetően hasonló eset kapcsán. A Csíkszeredai Tudor Vladimirescu negyedi önkiszolgáló üzlet egyik pénztárnoknője, kényelmesen, ráérősen traccsolt egy kék felöltős nővel. Nem zavartatta magát. Az sem idegesítette, hogy a pénztár előtti sor egyre hosszabbra nyúlik. A vásárlók türelmetlenül topogtak, de senki egy szót ki nem ejtett a száján. Mindenkit öl a csendes méreg, amikor megszólal egy idősebb férfi. Csendesen figyelmeztette a pénztárost, hogy azért már abba lehetne hagyni a beszélgetést. Ezzel megindult a szóáradat. Az ifjú lány éles hangon kioktatta a férfit, hogy ő most pénzt számol, s ha neki hiánya lesz, akkor a nagyérdemű közönség nem társul. Kirohanása válasz nélkül maradt, de ő csak csetepatézott vélt felsőbbsége hamis tudatában. Végül beszélgetőpartnerének kiadott egy blokkot (az illetőnél sem kosár nem volt, sem áru), aztán nagylelkűen végigtekintett a soron, mint uralkodó, alattvalóin : „na, jöjjenek". Ennyi az eset. És mégis menynyire hasonlatos a TV-riport témájához. Több mint harminc ember némán tűrte az önkényeskedést, a semmibevevést, a sértő és kioktató hangot, de amikor végre valaki hangot adott a közvéleménynek - mert kétségtelen, hogy a közös vélemény fogalmazódott meg —, akkor senki nem támogatta a felszólalót. Nem arról van szó, hogy parázs veszekedésnek kellett volna kirobbannia, de ha a többség támogatja véleményével a férfit, akkor a kasszás is rájön, hogy hibázott, így abban a szent meggyőződésben él, hogy neki volt igaza, jól rendreutasította, megfegyelmezte a renitenskedő vásárlót, éppen ezért továbbra is hasonlóképpen fog eljárni. Bogos Sándor Megéneklünk, Románia országos fesztivál Városok közötti szakasz Székelyudvarhelyen Kissé képletesen szólva: szűknek bizonyult a székelyudvarhelyi Művelődési Ház színpada arra a versenyszakaszra, amely pénteken és vasárnap zajlott le a municípiumban, s amelyre a házigazdákon kívül Székelykeresztúr és Vlahica legjobb műkedvelő együttesei voltak hivatalosak. A bőség jelét kell abban látnunk, hogy már eleve két napra kellett tervszerűsíteni a műsort a résztvevő csoportok nagy száma miatt, másrészt pedig vasárnap párhuzamosan folyt a verseny : a nagyteremben a tánccsoportok, kórusok, népi- és könnyűzenekarok és szólisták, a kisteremben pedig a kamarakórusok, -zenekarok, a klasszikus zene művelői álltak pódiumra. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy - sajnos — a kisteremben olykor egészen zavarólag hatott a túloldalt teljes hangerővel játszó könnyűzenekar „muzsikája", s ezt körültekintőbb szervezéssel ki lehetett volna kerülni. A székelyudvarhelyi versenyszakasz egyik kellemes meglepetése a házigazdák részéről a régi zenét játszó együttes bemutatkozása ; kidolgozott előadásban vitte színre az egészségügyi szakszervezet színjátszó csoportja M. Sebastian . Névtelen csillagát, a klasszikus zenét művelő ének- és zenekarok, előadók a tőlük megszokott művészi szinten tolmácsolták a műveket, nagy közönségsikert aratott a szakszervezet táncegyüttese - de bírálólag kell megjegyeznünk, hogy nem jelentkeztek kellő súllyal (műsorral) a vállalatok és intézmények saját tánccsoportjai, zenés-táncos formációi. A vendégek közül a székelykeresztúri fuvolkások, szavalok, a vlahicaiak műsorából pedig a vegyeskar szereplését, valamint a fúvószenekar lelkesedését (sokkal kevésbé interpretációs színvonalát) kell kiemelnünk. És még egy megjegyzés a vendégek kapcsán : zavarólag hatott a táncosokat kísérő zenekar összeállítása, s a zenészek utcai ruhája, mint ahogyan az is visszatetszést kelt, ha egyikmásik könnyűzenekar sztárosdit próbál produkálni a színpadon (Siculus). A székelyudvarhelyi versenyszakaszra a Művelődési Ház kis előcsarnokában népművészeti, a nagy előcsarnokban pedig színvonalas anyagokat bemutató képzőművészeti és fotótárlat nyílt. Váraljai Zoltán Élet és halál játéka a hamusivatagban A marosvásárhelyi Nemzeti Színház vendégjátéka Vasárnap este Székelyudvarhelyen bérletes előadással megkezdte megyénkben turnéját a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata, amely Horia Lovinescu nagysikerű drámáját, az Élet és halál játékát mutatta be a meglepően gyér számú - talán félháznyi - közönségnek. Horia Lovinescu a gondolati dráma híve, a cselekmény tehát a gondolatiságnak teljes mértékben alárendelt. Ez viszont nem jelent cselekmény-szegénységet ebben az esetben sem, amikor mindössze négy szereplős műre támaszkodva figyelmeztet a háború abszurditására, késztet állásfoglalásra az emberiséget érintő legfontosabb sorskérdésben , a béke megóvásában. Az élet és halál játéka a hamusivatagban ugyanis a harmadik világháború után játszódik, amikor a Földön minden hamuvá változott, s csak négy ember maradt életben : egy család, amelynek ráadásul alig van esélye a túlélésre. Vagy talán megismétlődhet a bibliai jelenet? Erre utalnának például a nevek : Káin és Ábel, s az is, hogy Anna méhében megfogant Káin magzata . . . Elkerülhetetlen, hogy a néző össze ne vesse Horia Lovinescu darabját Sütő András Káin és Ábeljével. Erre ösztökélnek mindenekelőtt a drámák rokonvonásai, gondolatiságuk, de még az is, hogy a talpraesett rendezői ötlet Káin szerepét ugyanarra a tavaly még főiskolás, idén friss színész Keresztes Sándorra osztotta, aki ezúttal is kiváló teljesítményt, érett színészhez méltó alakítást nyújtott. Fiatal, kezdő színész az Annát nagy átéléssel játszó Szilágyi Enikő, aki főleg a drámai pillanatokban tudott hatásos lenni (zárójelenet), s ebben a darabban mutatkozik be, rászabott szerepben vásárhelyi színészként a líraibb alkatú Boér Ferenc. De az előadás legnagyobb meglepetése Csorba András, akit régen nem láttunk enynyire elemében, mint ebben a darabban, önkéntes keresztrefeszítésének jelenete például minden túlzás nélkül — felejthetetlen, akár az alakítás egésze. Csak elismeréssel lehet szólni Kincses Elemér rendezői felfogásáról, hiszen mindvégig a gondolatiságra összpontosított, s föltétlen nyomatékolnunk kell, hogy Kelemen Tamás Anna ötletes díszlete és jelmezei tökéletesen beleillettek a dráma hangulatába, a rendezői felfogásba. Demeter Zoltán ----- VILLANÁSOK ---- NAGY VARÁZSLÓ a szülőfalu. Kivált, ha neve többször is elhangzik valahol akárhol. A színhely, a minap a megyeszékhely egyik utcasarka volt. S kezdődött az előadás három szereplővel, valamennyien az egyik alcsiki falu fiatal ingázói. S ahányszor szóba került a szülőfalu neve, mindannyiszor újabb beszélgető partner jelent meg a sarkon — és ugyanabból a faluból. Már ötre, aztán hétre, majd tízre kerekedik a csoport száma. Hiába, van mondanivaló, egymás dolgairól, bajairól, örömeiről egyaránt. De nem közömbös számukra az sem, hogy mi történik otthon (vagy mi nem) azalatt, amíg ők idevannak, a megyeszékhely valamelyik ipari szektorában. Mint ahogy az sem mindegy, hogy munkaidő teltén, hova térnek haza, egyáltalán van-e lehetőség (és miben áll az), hogy hasznosan töltsék ki szabadidejüket. Van-e varázsa a Nagy Varázslónak, vagy csak varázstükrét mutogatja szülötteinek? (Kristó Tibor) VALAMIKOR CSAK EL KELL KEZDENI a portán belül az önellátás megszervezését. Mindenhol, ahol annak valamelyes kiinduló feltétele kézügyben van. A vállalati étkezdék mellett például. A nemrégen készült megyei felmérés alapján nem pozitív a mérleg, mégis van arra elég példa, hogy ahol komolyan veszik, s van hozzá lélek is, ott eredményes a munka. Balánbányán vagy például a Gyimesekben. A fatelep tavaly nyár végén szervezett étkezdéje az idén tavasszal már 10 hektár területen beindította a ,,háztájit" és saját tenyésztésből (megvásárlásból) 50-re szaporította a mellékgazdaság sertésállományát. A kezdet ez még! A kísérleti év, a tapasztalatszerzés éve. Jövőre korszerűbb gazdaságot akarnak. Ami talán több, mint másutt : az önellátásra is belterjesen álltak rá. A takarmánytermesztéstől a tenyészet fölszaporításáig. (Koszta István) HOGY NEM SZÉGYELLJÜK ? . Figyeljük csak meg: parkolóhelyek környékén, vasúti sorompók előtt, sportcsarnokok, labdarúgó pályák mellett, általában ott, ahol az autósok egyre népesebb és hovatovább néhány káros szenvedélyben egyre szolidárisabb közössége tartósabban állomásozni szokott, megszámlálhatatlanul sok cigarettacsikk és szemét éktelenkedik az esztendő minden évszakában, hónapjában, hetében, napján. Mert ugye, ismerős a gesztus : megállunk, elegánsan hanyag mozdulattal kinyitjuk a kocsiajtót és a hamutartók tartalmát kilöttyintjük az úttestre, fűre-fára, betonra, játszótérre, mittudoménmégmire. S ki lehet számítani, hogy a személyi tulajdonú gépkocsik ugrásszerű növekedésével helységeink tisztaságának jövőjét milyen cigarettacsikkes veszélyek is árnyékolják (Bereczki Károly) SÁRMENTESEN Az aszfaltútak sármentességének megóvása minden járművezető alapvető kötelességéhez tartozik. Mégis gyakran látni nemcsak sárfoltokat, hanem olykor több tucat méternyi szakaszon vastag sárlerakódást is a műutainkon. Különösen a mezőgazdasági járművek vezetői gondatlanok ebből a szempontból, s emiatt nem egyszer kerül a mezőgazdasági telephelyek környékén megengedhetetlenül sok sár az útra. Egyik legkirívóbb ilyen példa a csíkszentgyörgyi istállók környékén fogadja az embert, de nagyforgalmú országúton is látni hasonlót, például Felsásófalván, vagy épp Korondon. Végleges megoldást csak az istállók környékének rendezése, sármentesítése hozhat, amíg viszont ez meglesz, nem árt esetenként megtisztítani a mezőgazdasági járművek kerekeit - a törvényes előírások szerint. (Demeter Zol tán)»I *'l 1980. DECEMBER 2., KEDD