Hargita, 1981. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-03 / 1. szám

Két ötéves terv határán sikereinkből fakadó bizakodással köszöntöttük az új esztendőt CSÍKSZEREDÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) megélt és szemtanúja a város állandó változásainak, a hó fe­hérségében, a gyárak sípkóru­sában, a harangok zúgásában, az itt-ott játékosan fellobbanó fényekben a riporter azonban másképp látta a várost : nem csupán házaiban, utcáiban és fényeiben, hanem embereiben is. Tudta, hogy háta mögött, a kórház egyik szobájában Tőke Anna doktornő éppen egy elektrokardiogrammot vizsgál és alapos körültekintéssel, de a lehető leggyorsabban kell dön­tenie , mit is kapjon a beteg, Sztrakula Irén és Pálffy László pedig már készítik is elő a gyógyszereket. Tudta, hogy az élet természetes és kiapadha­tatlan folytonosságát szolgálva, Kuligovszky doktor a szülésze­ten, háta mögött az évtizedek nyugalmával és bölcsességével, újra meg újra átnéz 1981 első leendő Csíkszeredái anyájához, és tisztában volt vele: ha most éppen telefonálni volna kedve, a 11193-an meghallaná Ferencz Ilona hangját : Igen, kórház­központ, tessék . . . Hányadik éve ez már? Huszonegy ! És hányadik szilveszter? Tizenhét, tizennyolc... ki tudná már megmondani ! Innen, a Nagy Laji dombjá­ról, hisz csodál, csodája, fel­szállt a köd, a riporter az állo­más fényeinek zöld—piros játé­kát is látta, sőt, még azt is, hogy Madéfalva felé, mint egy fénykígyó, kúszik előre egy vo­nat. . . Persze, ez a 4531-es, amelyet Drágán Gheorghe for­galmista nemrég indított és va­jon ki tölti ott az éjszakát a kerekek monoton kattogásában, ki halad át így az óéven? A forgalmista már telefonál, Ke­lemen István, Vosloban Pavel, Tóth Gabriella, Ambrus Imre, Szentes Ilona, igen, ott az ál­lomáson pedig már egyet for­dítanak a bélyegzőn, új évszá­mot írnak a csomagokra, a kí­sérőlevelekre, habár kezük még napok múltán is őrzi egy év be­idegződését . . . Igen, innen a riporter más­képp látta a várost. Tudta, hogy ha valami történne, magasban vagy alacsonyan, ahogyan a villanyszerelők mondják, ha Ráduly Róbertnek a telepről irá­nyítania, szerveznie kellene, ha Ágoston Gusztáv sietne a gép­kocsijához, és Péter Lajos gyors léptekkel igyekezne a gépkocsi szerelőkosarába, ha még egyet­len pillanatra is lealudna a fény, mégis a város közepén ott maradna egyetlen sugárzó épü­let, a posta. BUÉK, BUÉK . . „ hogy mindenki első szeretne lenni ! A telefonközpontban tudják ezt jól, hisz a kapcso­lások meghökkentő gyorsasága ilyenkor, ebben az órában, már megszokott színjáték. Interurbán ennyi meg ennyi, ők a névte­lenek és a hatezer előfizető né­melyike talán az újévben meg­tanulja : igen, itt olyan munka folyik, hogy egy óra után min­den bizonnyal felállna a szék­ről és elmenne, különösen ha olyan mondatokkal zaklatnák, amelyeket néha éppen ő maga mond ki . . . Persze, most a BUÉK mindenkinek, és Tódor Viola, Balogh Erzsébet, Páll Lu­kács Irén, Sárig Anna alig győz­nek válaszolni, és bent, a má­sik teremben a központ gépei­nek otthonos, megszokott katto­gása, legalábbis Sárosi Attilá­nak, aki a távhívásokra ügyel, vagy Derbanciuc Oresznert, aki a helyi beszélgetések műszaki­­felülvigyázója, miközben Balázs Teréz telexgépéből, a távirdá­­ban a teleírt papírtekercs újabb centiméterei tűződnek ki . . . Igen, nem csupán térben és időben, hanem kommunikáció­ban él az ember — erre gondol a riporter szilveszteri magányá­ban, miközben itt-ott megcsil­lannak a magasantennák piros fényei és láthatatlanul az URH frekvenciasávjain röpködnek a beszélgetések. Például a men­tőké : Kohn Erzsébet éppen egy címet diktál be, majd vételre áll, Dósa Tünde általános asz­­szisztens, Daradics Rozália szü­lész főasszisztens pedig bárme­lyik pillanatban arra készen, hogy Szőke Ignác, Páll Imre, Botos Ignác vagy akár Antal Gergely kocsijával a helyszínre siessen... Dolgozik és pihen, szórakozik ez a város. Ide nem törnek fel a zene hangjai, de néhány száz méterrel odébb már kiszűrődik a zaj a Kötöttárugyár kantinjá­ból, pedig este tizenegy óra táj­ban a Traktorgyár rock-zeneka­ra még úgy érezte, hogy nem elég az erősítés. Mármint a hangszóróké, mert Farkas Sán­dor, a kantin vezetője­­, aki­nek néhány hónap alatt az ét­kezdét sikerült a szó szoros ér­telmében felfuttatnia - nyugod­tan nézhetett az asztalokra , oda bizony aligha kell erősítés-­ Márton Margit, Ambrus Julian­na szakácsnők, László Blanka és sokan mások mindent meg­tettek, hogy a hatszáz vendég­nek felejthetetlen legyen ez az éjszaka. Legtöbben a Kötöttáru­­gyárból, de sokan a Traktor­gyárból és a Fonodából szil­vesztereznek itt, Bárdi Ibolya, majd Lába János népdalokat énekel, nem csupán zene, de műsor is köszönti a vendége­ket. És tombola, visító kismalac, meg minden más kellék, a jó­­ hangulathoz, amelyben igazán nincs hiány. Todorán János, a Kötöttárugyár részlegvezetője, Bíró József, Balázs István és so­kan mások is így érzik ezt. . De nincsen ez másképp az If­júsági Klubban sem, ahol a fia­­­talok szilvesztereznek, a Vox—T z­enéje mellett : Trakál Ildikó — Tilégy­i építő-szerelő vállalat, Mikó László — talajfeljavító hi­vatal, Izsák László — poliklinika, Pitik Tibor — vasúti építőanyag­­kitermelő vállalat, Korda Ferenc — készruhagyár, Bostan b­an — galaţi-i főiskolás és sokan má­sok, vagy a Fenyő, a Hargita éttermekben, a Bulevárd étte­remben, amely először köszönti az újesztendőt, a Corsoban, vagy éppen Zsögödfürdőn ... Éjfél. Amikor egy pillanatra megilletődve állunk az idő vá­lasztóvonalán, amikor a gondo­latok nem csupán egyetlen évet, de évtizedet fognak át, sikereit és gondjait, amikor a televízió képernyőjén, a rádióban állam­elnökünk egy egész ország gon­dolatait, jövőépítő szándékát, terveit, vágyait tolmácsolja, a békés építőmunka igényét és óhaját szerte a világban. Éjfél. A riporter, aki nem­csak fényeiben nézi, hanem em­bereiben látja a várost, itm­pár az újévvel együtt szénén­ feelé-u­tál az utcákra és még reggel hét előtt telefonál a szilveszteri ismerősöknek. Mentők — csupán négy kihívás volt az éjszaka ; villanytelep - minden a leg­nagyobb rendben ; kórház - még késik az újszülött. De csupán néhány órát. Fél tizenegykor bejegyzik Bernád I­ánt, 1981 első csöppségét, ti­­­­zenkettőkor pedig kislány, Cse­­nő Mária Emese sírása hallszik. Mit fogtok­­majd hallani szüle­tésetek évéről, 1981-ről, ame­lyet immár örökségként mindig magatokkal visztek? Ha azt, hogy nyugodt, békés év volt, ak­kor kívánságaink teljesültek . . . nyűzene és diszkómuzsika szol­gáltatja a százfőnyi fiatalság talpalávalóját, miközben a „moz­gó konyha" — a menüt az u­­gyancsak kellemes szilveszteri mulatságot rendező szombatfalvi étterem biztosította — pontosan szállítja a fogásokat, Somolyák Rozália szakácsnő ízletes főzt­­je . Nem maradt el a meglepe­tés sem, a malacsorsolás, amely­ben a szerencse Mirese Ká­a­y utolsó éves ipari tanulónak ked­vezett... Egy házzal odébb, a ta­valy korszerűsített Park étterem­ben ezúttal kétszer annyian szó­rakozhattak kellemesen, élvezhet­ték újból Sírai József zenekará­nak műsorát. .. .. .Nem sokkal éjfél előtt gör­dül be a garázsba a Geléd Do­mokos vezette fenyédi busz, a taxiállomáson Szálló Ernő gép­kocsivezető, a poliklinika ügyele­tén dr. Mester Zoltán reményke­dik : talán az évfordulós pár má­­sodperce alatt nem lesz hívásuk. Közben a megye legfontosabb transzformátor elosztó központjá­ban Ferencz Balázs szolgálatos figyeli a műszereket, hogy min­denkinek nyugodt lehessen a szórakozása. . Fiatalok a Csíkszeredai Ifjúsági Klubban Jókedv, vidámság Székelyudvarhelyen is . . . (Fotó Dávid Sándor) SZÉKELY­UDVARHELYEN (Folytatás az 1. oldalról] sírása­­ hírnevének fokozódásá­val jár együtt a munkaközösség összetartásának, kiforrottságának erősödése. Erről győződhettünk meg az üzemi étkezdében ren­dezett szilveszteren, ahol ezúttal a rendezést a KISZ szervezet vállalta magáb­a. A finom piszt­rángra jól csúszik a zsidveji Tra­­miner, a menü egyik meglepetése. Jakab Ernőnek, a matricarészleg mesterének asztalánál is éppen koccintanak. Hogy mire? Arra, hogy az elmúlt évben sikerült első próbára elkészíteni egy gyü­mölcsöskosár matricáját és hogy itt ismét együtt vannak Márton, Imre karbantartóval, Márton Em­ma maróssal, Vass Ferencékkel és Bíró Ferencékkel, egy olyan munkaközösségben amelyik a múlt évi terv, minden mutatóját teljesítette, jelentősen túlszárnyal­ta. A Hargita étteremben ezúttal is kialakult asztaltársaságok szil­vesztereznek, az egyiknek tagja Kovács Dénes, az egység fősza­­kácssa is, aki miután befejezte a menü összeállítását munkaruhá­ját ünneplőre váltotta, de szó­rakozás közben sem feledkezik meg félszemmel a konyhát fi­gyelni. Számára nincs meglepe­tés a menüben, ennél nagyobb lehet az elégtétele, amikor a 110 vendég jóízű falatozását szemlé­li. A Küküllő - teremben­­ 200­0 vidám­­ember. Különleges jóked­vük oka: a pódiumon a helybeli Népszínház tagjai, a Sinka és Blénessy házaspár .Bokor Ferenc, József Jenő erre az alkalomra szerkesztett kabaréval szórakoz­tatja a közönséget. Következő fellépésük az Ifjúsági Klubban. Páll Dénest, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyár csoport­felelősét találjuk itt többek között (a klub megalakulása óta minden szilveszterét itt tölti !), a kazán­részleg többi tagjainak társasá­gában, Klementisz Ottó mérnök­kel, Pállfi András mesterrel, Ke-­ resztes József KISZ titkárral. Ki­tűnő a hangulat, népzene, köny­ GYERGYÓ­SZENTMIKLÓSON Vendéglátóipari egységekben, intézményi, vállalati étkezdék­ben és a szakszervezeti Műve­lődési Ház átrendezett táncter­mében zenekaros volt a szil­veszteri mulatság. A zeneszol­gáltatásnak, a szóra­koztatás­­nak ez a klasszikus módja je­lentette egyben a szervezettsé­get, a munkatársak, rokonok, barátok nem hattyus összejöve­telének nagyobbszabású koc­­cintgatás-táncolatát, táncsoro­zatát. A megszámlálhatatlan családi házakban tartott óév­búcsúztatón, újesztendő-köszön­­tő összejöveteleken a zenekaro­kat ugyanis a rádió táncmuzsi­kája, lemezjátszók, illetve hang­szalagok pótolták. A szervezett összejövetelek tényleges köz­pontjának egyébként az új Ma­ros szálló és környéke bizo­nyult. Innen a vendégek egy része átlépett a közeli Műve­lődési Ház szilveszter-termébe, onnan meg többen ugyancsak átugrottak egy-egy koccintásra a vendéglőbe mulatozó bará­taikhoz. De a szálloda parkoló­helyéről indultak Gyilkostó irá­nyába a jórészt fővárosi ven­dégeket szállító társasgépkocsik is. Immár, ugyanis évek óta, ingajáratban szervezik az egyes turistacsoportok, kirándulók szil­veszteri mulatságát. Ez meg pontosan azt jelenti, hogy a gyergyószentmiklósi szállodában altatják, és a gyilkostói tánc­termekben táncoltatják őket... Az idén csak Gyilkostón mint­egy 350 turista vendég szó­rakoztatásáról gondoskodtak. Részben az ingajáratokkal fu­varoztatott vendégekről is. Az idei méretekre egyébként jel­lemző, hogy Kibédi Dénes em­berei 2030 kg sertéshúst, 200 kilogramm növendékhúst, 300 kilogramm virslit, 180 kg pré­selt sonkát, 10 fajta bort, 4 féle sört... és még ki tudná felso­rolni, mi minden földi jót sze­reztek be, hogy a vendégek pluszban is azt rendelhessenek, amit szemük, szájuk kíván. Na, de visszatérve a gyergyószent­miklósi szilveszteri központba, a Maros vendéglő éttermébe, ott Gergely Csaba zenekara vágta ki a rezet, s méghozzá olyan magas szinten, amely sokáig emlékezetes marad mindazok számára, akik hetekkel ezelőtt itt foglaltak helyet Bíadile Av­ram egységfelelősnél, aki szor­galmas, rátermett munkaközös­ségével, a válogatott finomsá­gokon, a rogyásig terített asz­talokon kívül az ízléses dísz­í­­tésről, a méltó hangulatkeltés­ről is jóidejében gondoskodott. Kolozsi Márton TOPLICÁN Hagyománnyá lett, hogy közö­sen köszöntik az új esztendőt a toplicai famunkások. A mostani esztendőfordulókor sem szakadt meg a régi szokás : a fakiterme­lő és -feldolgozó kombinát ese­ményhez illően feldíszített étkez­­­déjében gyűltek össze, hogy jó kedvvel, bizakodással koccint­sanak egymás egészségére, kö­zös boldogságukra. Sokan eljöt­tek erre a szép ünnepségre. Itt voltak a hegyek kemény kezű emberei, távoli vágterek szorgos fadöntői ,hogy együtt lehessenek családtagjaikkal,­­ s azokkal a munkatársaikkal, akik fűrészáru­vá, késztermékké változtatták az általuk kitermelt erdőket. Ők, a­­kiknek nemcsak kenyéradójuk az erdő, hanem szinte otthonuk is, ezúttal sem, ebben a fényes csil­logásé teremben sem lettek hűt­lenek a fenyvesekhez, gyönyörű fenyőerdők szép követeként ott díszelgett, sziporkázott a fényben a télifa. Mindenkinek öröm a té­lifa, mindenki megérdemli a téli "■""iMBAT

Next