Hargita, 1981. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-03 / 1. szám
Két ötéves terv határán sikereinkből fakadó bizakodással köszöntöttük az új esztendőt CSÍKSZEREDÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) megélt és szemtanúja a város állandó változásainak, a hó fehérségében, a gyárak sípkórusában, a harangok zúgásában, az itt-ott játékosan fellobbanó fényekben a riporter azonban másképp látta a várost : nem csupán házaiban, utcáiban és fényeiben, hanem embereiben is. Tudta, hogy háta mögött, a kórház egyik szobájában Tőke Anna doktornő éppen egy elektrokardiogrammot vizsgál és alapos körültekintéssel, de a lehető leggyorsabban kell döntenie , mit is kapjon a beteg, Sztrakula Irén és Pálffy László pedig már készítik is elő a gyógyszereket. Tudta, hogy az élet természetes és kiapadhatatlan folytonosságát szolgálva, Kuligovszky doktor a szülészeten, háta mögött az évtizedek nyugalmával és bölcsességével, újra meg újra átnéz 1981 első leendő Csíkszeredái anyájához, és tisztában volt vele: ha most éppen telefonálni volna kedve, a 11193-an meghallaná Ferencz Ilona hangját : Igen, kórházközpont, tessék . . . Hányadik éve ez már? Huszonegy ! És hányadik szilveszter? Tizenhét, tizennyolc... ki tudná már megmondani ! Innen, a Nagy Laji dombjáról, hisz csodál, csodája, felszállt a köd, a riporter az állomás fényeinek zöld—piros játékát is látta, sőt, még azt is, hogy Madéfalva felé, mint egy fénykígyó, kúszik előre egy vonat. . . Persze, ez a 4531-es, amelyet Drágán Gheorghe forgalmista nemrég indított és vajon ki tölti ott az éjszakát a kerekek monoton kattogásában, ki halad át így az óéven? A forgalmista már telefonál, Kelemen István, Vosloban Pavel, Tóth Gabriella, Ambrus Imre, Szentes Ilona, igen, ott az állomáson pedig már egyet fordítanak a bélyegzőn, új évszámot írnak a csomagokra, a kísérőlevelekre, habár kezük még napok múltán is őrzi egy év beidegződését . . . Igen, innen a riporter másképp látta a várost. Tudta, hogy ha valami történne, magasban vagy alacsonyan, ahogyan a villanyszerelők mondják, ha Ráduly Róbertnek a telepről irányítania, szerveznie kellene, ha Ágoston Gusztáv sietne a gépkocsijához, és Péter Lajos gyors léptekkel igyekezne a gépkocsi szerelőkosarába, ha még egyetlen pillanatra is lealudna a fény, mégis a város közepén ott maradna egyetlen sugárzó épület, a posta. BUÉK, BUÉK . . „ hogy mindenki első szeretne lenni ! A telefonközpontban tudják ezt jól, hisz a kapcsolások meghökkentő gyorsasága ilyenkor, ebben az órában, már megszokott színjáték. Interurbán ennyi meg ennyi, ők a névtelenek és a hatezer előfizető némelyike talán az újévben megtanulja : igen, itt olyan munka folyik, hogy egy óra után minden bizonnyal felállna a székről és elmenne, különösen ha olyan mondatokkal zaklatnák, amelyeket néha éppen ő maga mond ki . . . Persze, most a BUÉK mindenkinek, és Tódor Viola, Balogh Erzsébet, Páll Lukács Irén, Sárig Anna alig győznek válaszolni, és bent, a másik teremben a központ gépeinek otthonos, megszokott kattogása, legalábbis Sárosi Attilának, aki a távhívásokra ügyel, vagy Derbanciuc Oresznert, aki a helyi beszélgetések műszakifelülvigyázója, miközben Balázs Teréz telexgépéből, a távirdában a teleírt papírtekercs újabb centiméterei tűződnek ki . . . Igen, nem csupán térben és időben, hanem kommunikációban él az ember — erre gondol a riporter szilveszteri magányában, miközben itt-ott megcsillannak a magasantennák piros fényei és láthatatlanul az URH frekvenciasávjain röpködnek a beszélgetések. Például a mentőké : Kohn Erzsébet éppen egy címet diktál be, majd vételre áll, Dósa Tünde általános aszszisztens, Daradics Rozália szülész főasszisztens pedig bármelyik pillanatban arra készen, hogy Szőke Ignác, Páll Imre, Botos Ignác vagy akár Antal Gergely kocsijával a helyszínre siessen... Dolgozik és pihen, szórakozik ez a város. Ide nem törnek fel a zene hangjai, de néhány száz méterrel odébb már kiszűrődik a zaj a Kötöttárugyár kantinjából, pedig este tizenegy óra tájban a Traktorgyár rock-zenekara még úgy érezte, hogy nem elég az erősítés. Mármint a hangszóróké, mert Farkas Sándor, a kantin vezetője, akinek néhány hónap alatt az étkezdét sikerült a szó szoros értelmében felfuttatnia - nyugodtan nézhetett az asztalokra , oda bizony aligha kell erősítés- Márton Margit, Ambrus Julianna szakácsnők, László Blanka és sokan mások mindent megtettek, hogy a hatszáz vendégnek felejthetetlen legyen ez az éjszaka. Legtöbben a Kötöttárugyárból, de sokan a Traktorgyárból és a Fonodából szilvesztereznek itt, Bárdi Ibolya, majd Lába János népdalokat énekel, nem csupán zene, de műsor is köszönti a vendégeket. És tombola, visító kismalac, meg minden más kellék, a jó hangulathoz, amelyben igazán nincs hiány. Todorán János, a Kötöttárugyár részlegvezetője, Bíró József, Balázs István és sokan mások is így érzik ezt. . De nincsen ez másképp az Ifjúsági Klubban sem, ahol a fiatalok szilvesztereznek, a Vox—T zenéje mellett : Trakál Ildikó — Tilégyi építő-szerelő vállalat, Mikó László — talajfeljavító hivatal, Izsák László — poliklinika, Pitik Tibor — vasúti építőanyagkitermelő vállalat, Korda Ferenc — készruhagyár, Bostan ban — galaţi-i főiskolás és sokan mások, vagy a Fenyő, a Hargita éttermekben, a Bulevárd étteremben, amely először köszönti az újesztendőt, a Corsoban, vagy éppen Zsögödfürdőn ... Éjfél. Amikor egy pillanatra megilletődve állunk az idő választóvonalán, amikor a gondolatok nem csupán egyetlen évet, de évtizedet fognak át, sikereit és gondjait, amikor a televízió képernyőjén, a rádióban államelnökünk egy egész ország gondolatait, jövőépítő szándékát, terveit, vágyait tolmácsolja, a békés építőmunka igényét és óhaját szerte a világban. Éjfél. A riporter, aki nemcsak fényeiben nézi, hanem embereiben látja a várost, itmpár az újévvel együtt szénén feelé-utál az utcákra és még reggel hét előtt telefonál a szilveszteri ismerősöknek. Mentők — csupán négy kihívás volt az éjszaka ; villanytelep - minden a legnagyobb rendben ; kórház - még késik az újszülött. De csupán néhány órát. Fél tizenegykor bejegyzik Bernád Iánt, 1981 első csöppségét, tizenkettőkor pedig kislány, Csenő Mária Emese sírása hallszik. Mit fogtokmajd hallani születésetek évéről, 1981-ről, amelyet immár örökségként mindig magatokkal visztek? Ha azt, hogy nyugodt, békés év volt, akkor kívánságaink teljesültek . . . nyűzene és diszkómuzsika szolgáltatja a százfőnyi fiatalság talpalávalóját, miközben a „mozgó konyha" — a menüt az ugyancsak kellemes szilveszteri mulatságot rendező szombatfalvi étterem biztosította — pontosan szállítja a fogásokat, Somolyák Rozália szakácsnő ízletes főztje . Nem maradt el a meglepetés sem, a malacsorsolás, amelyben a szerencse Mirese Káay utolsó éves ipari tanulónak kedvezett... Egy házzal odébb, a tavaly korszerűsített Park étteremben ezúttal kétszer annyian szórakozhattak kellemesen, élvezhették újból Sírai József zenekarának műsorát. .. .. .Nem sokkal éjfél előtt gördül be a garázsba a Geléd Domokos vezette fenyédi busz, a taxiállomáson Szálló Ernő gépkocsivezető, a poliklinika ügyeletén dr. Mester Zoltán reménykedik : talán az évfordulós pár másodperce alatt nem lesz hívásuk. Közben a megye legfontosabb transzformátor elosztó központjában Ferencz Balázs szolgálatos figyeli a műszereket, hogy mindenkinek nyugodt lehessen a szórakozása. . Fiatalok a Csíkszeredai Ifjúsági Klubban Jókedv, vidámság Székelyudvarhelyen is . . . (Fotó Dávid Sándor) SZÉKELYUDVARHELYEN (Folytatás az 1. oldalról] sírása hírnevének fokozódásával jár együtt a munkaközösség összetartásának, kiforrottságának erősödése. Erről győződhettünk meg az üzemi étkezdében rendezett szilveszteren, ahol ezúttal a rendezést a KISZ szervezet vállalta magába. A finom pisztrángra jól csúszik a zsidveji Traminer, a menü egyik meglepetése. Jakab Ernőnek, a matricarészleg mesterének asztalánál is éppen koccintanak. Hogy mire? Arra, hogy az elmúlt évben sikerült első próbára elkészíteni egy gyümölcsöskosár matricáját és hogy itt ismét együtt vannak Márton, Imre karbantartóval, Márton Emma maróssal, Vass Ferencékkel és Bíró Ferencékkel, egy olyan munkaközösségben amelyik a múlt évi terv, minden mutatóját teljesítette, jelentősen túlszárnyalta. A Hargita étteremben ezúttal is kialakult asztaltársaságok szilvesztereznek, az egyiknek tagja Kovács Dénes, az egység főszakácssa is, aki miután befejezte a menü összeállítását munkaruháját ünneplőre váltotta, de szórakozás közben sem feledkezik meg félszemmel a konyhát figyelni. Számára nincs meglepetés a menüben, ennél nagyobb lehet az elégtétele, amikor a 110 vendég jóízű falatozását szemléli. A Küküllő - teremben 2000 vidámember. Különleges jókedvük oka: a pódiumon a helybeli Népszínház tagjai, a Sinka és Blénessy házaspár .Bokor Ferenc, József Jenő erre az alkalomra szerkesztett kabaréval szórakoztatja a közönséget. Következő fellépésük az Ifjúsági Klubban. Páll Dénest, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyár csoportfelelősét találjuk itt többek között (a klub megalakulása óta minden szilveszterét itt tölti !), a kazánrészleg többi tagjainak társaságában, Klementisz Ottó mérnökkel, Pállfi András mesterrel, Ke- resztes József KISZ titkárral. Kitűnő a hangulat, népzene, köny GYERGYÓSZENTMIKLÓSON Vendéglátóipari egységekben, intézményi, vállalati étkezdékben és a szakszervezeti Művelődési Ház átrendezett tánctermében zenekaros volt a szilveszteri mulatság. A zeneszolgáltatásnak, a szórakoztatásnak ez a klasszikus módja jelentette egyben a szervezettséget, a munkatársak, rokonok, barátok nem hattyus összejövetelének nagyobbszabású koccintgatás-táncolatát, táncsorozatát. A megszámlálhatatlan családi házakban tartott óévbúcsúztatón, újesztendő-köszöntő összejöveteleken a zenekarokat ugyanis a rádió táncmuzsikája, lemezjátszók, illetve hangszalagok pótolták. A szervezett összejövetelek tényleges központjának egyébként az új Maros szálló és környéke bizonyult. Innen a vendégek egy része átlépett a közeli Művelődési Ház szilveszter-termébe, onnan meg többen ugyancsak átugrottak egy-egy koccintásra a vendéglőbe mulatozó barátaikhoz. De a szálloda parkolóhelyéről indultak Gyilkostó irányába a jórészt fővárosi vendégeket szállító társasgépkocsik is. Immár, ugyanis évek óta, ingajáratban szervezik az egyes turistacsoportok, kirándulók szilveszteri mulatságát. Ez meg pontosan azt jelenti, hogy a gyergyószentmiklósi szállodában altatják, és a gyilkostói tánctermekben táncoltatják őket... Az idén csak Gyilkostón mintegy 350 turista vendég szórakoztatásáról gondoskodtak. Részben az ingajáratokkal fuvaroztatott vendégekről is. Az idei méretekre egyébként jellemző, hogy Kibédi Dénes emberei 2030 kg sertéshúst, 200 kilogramm növendékhúst, 300 kilogramm virslit, 180 kg préselt sonkát, 10 fajta bort, 4 féle sört... és még ki tudná felsorolni, mi minden földi jót szereztek be, hogy a vendégek pluszban is azt rendelhessenek, amit szemük, szájuk kíván. Na, de visszatérve a gyergyószentmiklósi szilveszteri központba, a Maros vendéglő éttermébe, ott Gergely Csaba zenekara vágta ki a rezet, s méghozzá olyan magas szinten, amely sokáig emlékezetes marad mindazok számára, akik hetekkel ezelőtt itt foglaltak helyet Bíadile Avram egységfelelősnél, aki szorgalmas, rátermett munkaközösségével, a válogatott finomságokon, a rogyásig terített asztalokon kívül az ízléses díszítésről, a méltó hangulatkeltésről is jóidejében gondoskodott. Kolozsi Márton TOPLICÁN Hagyománnyá lett, hogy közösen köszöntik az új esztendőt a toplicai famunkások. A mostani esztendőfordulókor sem szakadt meg a régi szokás : a fakitermelő és -feldolgozó kombinát eseményhez illően feldíszített étkezdéjében gyűltek össze, hogy jó kedvvel, bizakodással koccintsanak egymás egészségére, közös boldogságukra. Sokan eljöttek erre a szép ünnepségre. Itt voltak a hegyek kemény kezű emberei, távoli vágterek szorgos fadöntői ,hogy együtt lehessenek családtagjaikkal, s azokkal a munkatársaikkal, akik fűrészáruvá, késztermékké változtatták az általuk kitermelt erdőket. Ők, akiknek nemcsak kenyéradójuk az erdő, hanem szinte otthonuk is, ezúttal sem, ebben a fényes csillogásé teremben sem lettek hűtlenek a fenyvesekhez, gyönyörű fenyőerdők szép követeként ott díszelgett, sziporkázott a fényben a télifa. Mindenkinek öröm a télifa, mindenki megérdemli a téli "■""iMBAT