Hargita, 1981. május (14. évfolyam, 102-127. szám)
1981-05-01 / 102. szám
Kis-Homoród-mente legígéretesebb vasfeldolgozó központjának látta Vlahicát ezelőtt százegy évvel már Kozma Ferenc, a székelyföldi közgazdasági állapotok kiváló ismerője, krónikása. Pedig, amikor összefoglaló munkáját írta, már jó négy éve állt a hámor, s a szomszédos lövétei határban az érckitermelés. Felhagyott vele a bérlő ötven éves próbálgatás után. Sokba került. A jobbára külföldről (a Felvidékről leginkább) jó kereset reményében idecsalogatott munkások — 283-at jegyeztek a fizetési lajstromok 1875-ben — zöme kénytelen-kelletlen ingázni kényszerült a víz folyása mentén lennebb-lennebb Fülére, s a bodvai hámorhoz. Mi minden történt itt azóta? Azóta? Az utóbbi tíz-tizenöt év alatt, 1948. június 1-én még ez volt a leltár: 20 köbméteres kohó és olvasztómedencéje, egy ablak nélküli sufni fából, ahol évente 710 tonna öntvényt „gyártottak", rögtönzött villanytelep és lakatosműhely. Olyan kevés volt ez, hogy a harmadik generációs munkáscsaládok nagy része továbbra is a bodvai hámorhoz ingázhatott. És még mindig csupán a munkalehetőségről volt szó ! A telepről, a szociális létesítményekről, az életről kellene többet tudni. Nem szívesen gondolnak vissza még a felszabadulás utáni kezdés idejére sem. A harcra, hogy jobb legyen, könnyebb az élet, hogy értelme legyen a munkának, arra, igen, 1919 februárjában kezdődött. A szakszervezeti és a pártsejt megalakításával. Folytatódott az 1920-as januári, kéthetes munkamegtagadással. A nagyszebeni politikai lágerben végezte a sztrájkbizottság. 1930, 1931, 1935, 1939, 1943 az öntudatosodó, szervezett mozgalom megannyi emlékezetre méltó momentuma. S a felszabadulás ! A felszabadulás, amely újraélesztette itt a hamvadó életet és a reményt a kiteljesedésben. Sokáig kellett tehát várni, hogy a reformkor táján ígéretesnek látszó (1825-ben alakult az üzem), mégis annyiszor megtorpant vlahicai vasfeldolgozás lendületesen fejlődő, valóban központjává nőjön a Kis-Homoród-mente vasfeldolgozó iparának. Az 1980-as eredményeiért, a Munkaérdemrend III. fokozatával kitüntetett vállalat ma ötvenszer annyit termel, mint 1949- ben, ötvenszer annyit termel és összehasonlíthatatlanul többet jelent a vidék népének, mint bármikor , történetének bármelyik szakaszában. Várossá nőtt, várossá rangosodott a hajdani „telep", és városivá gyarapodott a község és népe. Anyagiakban és szellemiekben is. Kétségkívül, továbbra is a gyár és környéke a nagy lehetőség. A messzeföldön híres-neves gyár és nagyszerű emberei. Nagyszerű emberei , akik a legutóbbi tíz-tizenöt év alatt minden szocialista munkaversenyben, minden alkotási versenyben ott voltak az élvonalban, akiket a szakma élenjáróinak tart az ország, a vaskohászat és az öntészet minden titka ismerőinek ; akik országos visszhangú tudományos szimpóziumok, immár hagyományteremtő, szervezői és avatott előadói. Ezek az emberek nem tudnak nem újat mondani és alkotni. Azt hiszem, leírtam azt már, hogy itt mindig, mindenki valami okos dolgon gondolkodik. S lesz is belőle valami, mert elég az ötlet, máris többen továbbgondolják, majd újítás formájában előállnak vele. Nem véletlen az, hogy idén éppen a vlahicai Szőcs-házaspár hódította el, kiváló alkotó-újító munkájával, tárcán belül a legjobbaknak kijáró elismerést. Fogalom a nevük már a szakmában. De Szőcsék, Némethiék, Mihályék, Batóék sikere soha sem lehetett volna igazi siker, egyáltalán siker, a közel háromezer, hangyaszorgalommal dolgozó közösség együttes munkája nélkül. A névtelen csillagfaragók nélkül, akik emberemlékezet óta huszonnégy óra huszonnégy óráján át vigyázzák a kiolthatatlan tüzet, akik a csapolás csillagesőjében óriási hephaisztoszoknak tűnnek, biztoskezű kovácsai az égővörös vasfolyónak. Ha igaz, hogy tűz és víz a lét két alapeleme, akkor a vlahicaiak tüze és verejtéke valóban lehet az élet ! Igaz, sokat változott a világ Vlahicán , elektronika vezérli az önműködő öntödei szalagot, mindenütt korszerű technika segíti az embert, de a tűz, a tűz az ugyanaz. A kohóban, az olvasztó kemencékben és az emberek szívében egyformán. Idén ? Idén sem lesz másképp, mint ahogyan volt a tavaly, a tavalyelőtt. Nincs megállás ! Dolgoznak a vlahicaiak a hétből hét napot, a harminc vagy harmincegyből harmincat, harmincegyet. Kitartó szorgalommal, céltudatos igyekezettel. A teljesítményük mindig egy lépéssel több, mint a tervük. Az év eleje óta következetesen. Rendkívüli közösség tehát a vlahicai Vasipari Vállalat közössége? Nem. Ilyen egy szocialista, öntudatos munkásközösség. Ez az örökségük, ez a sorsuk és csak ez a jövőjük. A felszabadulás után öten munkásdirektóriumot alakítottak és újraindították az életet a telepen ; persze, a direktórium volt a munkáskéz is. Lapáttal, talicskával kezdték és az örökség hitével, a kiharcolt örök májusok hitével. Ezt az örökséget kötelességük, miként az örök tüzet, vigyázni, éltetni. Az ünnepekkor is. Ma is, holnap is, például. Koszta István CSULMmcOK elelapozok az Új Élet legutóbbi számába, aztán kíváncsian olvasni kezdem Elekes Ferenc tusnádi riportját. Mi újat tud mondani megyénk élgazdaságáról, s annak elnökéről, Molnár Imréről? Belelapozok a Dolgozó Nő legújabb számába, s az egyik oldalon ismét a tusnádközségi mtsz-ről olvasok ... Jóleső érzés központi napi- és hetilapokban, folyóiratokban megyénkről szépet és jót olvasni. S ilyen tekintetben a tusnádiak igazán nem panaszkodhatnak, sőt, talán el sem férne irattárukban a róluk írott cikkeket tartalmazó sok folyóirat, napilap. Szabadkoznak a tusnádiak, mondják, talán másokról kellene írni. De most, a kettős ünnep alkalmával csak a tusnádiakkal kell kezdenem Arcsik-járó utam röpke beszámolóját. Lehet, hogy az mtsz elnöke irodájának ajtaján többször kopogtatnak az újságírók, mint a megye más mtsz-eiben. De az írógép elé leülő szerkesztőnek sohasem kell közhelyszámba menő megállapításokat fogalmaznia, mert a terepjárás alkalmával mindig kerül a jegyzetfüzetbe valami új, valami érdekes, valami értékes. Mert : a tusnádiak legalább egy lépéssel mindig előbbre gondolnak s előbbre járnak. Super R. A sok tusnádi újdonság közül most ez kívánkozik papírra. A gazdaság együttműködik a brassói kutatóintézettel, közösen termesztik ki az új burgonyafajtát. Hagyományos módszerrel tizenkét évi munka szükséges egy új fajta előállításához. A tusnádiak „beugrásával" ez az időszak egyharmadára csökken. Fóliaházas termesztéssel kezdik a vetőmag-szaporítást, egy év alatt két termést takarítanak be. Nagyon nagy a felelősség, de a brassóiak bíznak a tusnádiakban. Pártunk főtitkára legutóbbi tusnádi látogatása alkalmával behatóan érdeklődött a burgonyatermesztés fejlődéséről. Értékelte az eddigi eredményeket, figyelemmel szemlélte a Super-R kitermesztését bemutató grafikont. Nicolae Ceauşescu elvtárs ugyanakkor arra kérte az mtsz vezetőtanácsát, hogy kísérletezzék ki a hektáronkénti 80 ezer tősűrűségű burgonyatermesztés technológiáját. A gazdaság már ebben az évben gyakorlatba is ülteti a pártfőtitkár javaslatát, ami hozzá fog járulni a hektárhozam további növeléséhez, bár eddig is szép eredményeket mondhatnak magukénak. 1979-ben például 36 ezer kilós átlagtermést értek el, de volt olyan parcella is - a 28 hektáros Szénásmező - ahonnan ugyanabban az évben minden hektárról 62 tonna burgonyát takarítottak be. Persze, nemcsak a burgonyatermesztés hoz hírnevet a gazdaságnak. A többi növénykultúránál is magas az átlagtermés, s az utóbbi időben egyre inkább fel kell figyelni az állattenyésztésre, s az ipari ágazat eredményeire is. Tusnád község első helyet nyert az országos községfejlesztési versenyben, s megkapta a Munkaérdemrend I. fokozatát. Az itt élő emberek munkájukkal, a mezőgazdaságban és a községfejlesztésben elért sikereikkel érdemelték ki az elismerést. Tusnád épül, szépül és gyarapodik, akárcsak Csíkszentmárton, ahová szintén örömmel látogatnak el a riporterek. Elismerő hangon lehet írni az mtsz fejlődéséről, amiről nemcsak a számok, grafikonok beszélnek, hanem a tagság jóléte is. Szót kell ejteni arról, ahogyan a gyepterülettel gazdálkodnak, az állattenyésztésről, mely eredményeivel nem marad el a legjobbaktól. Tiszteletet parancsolóak a növénytermesztésben elért átlagtermések ; búzából tavaly 3721 kg (megyei elsők voltak), cukorrépából 43 ezer kiló tavalyelőtt (ez is megyei rekord), hogy csak a legkimagaslóbbakat említsem. És a gazdaság életében jelentős helyet foglal el az ipari termelés is. Nicolae Ceauşescu elvtárs, amikor nemrégiben Csíkszentmártonba látogatott, méltányolta mindazt, amit az 1966-os munkalátogatása óta az mtsz-ben elértek. Munkájuk ily magas szintű elismerése, a lehetőségek még fokozottabb kihasználására ösztönzi az mtsz vezetőtanácsát, tagságát. Csikszentmárton - Tusnád... Egészséges szellemű - többre, jobbra vezető versengés Alcsík két gazdasága között. Vetélkedésükből mind magasabb átlagtermések kerülnek ki, tagságuk, az AGRIT, az egész megye hasznára. S közöttük egyre jobban izmosodik Csíkkozmás. Ma már vele is számolni kell, ha az eredményekről akarunk írni, így már érthető, hogy a csikszentmártoni AGRIT vezetői miért emelték magasra a mércét, miért akarnak sokkal nagyobb hektárhozamokat, tehenenkénti átlagtejtermelést elérni, mint amit a megye tűzött ki az mtsz-ek, AGRIT-ok elé... Pedig a csikszentmártoni AGRIT nemcsak a már említett három gazdaságból áll. Csikszentgyörgy, Menaság és Bánkfalva is hozzájuk tartozik. „Nálunk egyik, se mostohagyermek" - vélekedik Németh István, az agráripari tanács pár szervezője. Sőt — teszi hozzá —, mi is inkább a három gyengébbet istápoljuk, hogy elérhessék a tervezett mutatószámokat. De nemcsak az AGRIT*— mint vezető szerv — nyújt segítséget a világ-menti mtsz-eknek, hanem az erősebb „társak" is. Teszik azért - s nemcsak jótanácsokkal, tapasztalatátadással, hanem ha kell, anyagilag is —, hogy mielőbb felzárkózhassanak. Az önzetlen segítőkészségnek már most, a tavaszon szép példáját könyvelhették el az AGRIT vezetői... Gyarapodni fog-e az alcsiki élgazdaságok száma? „Kozmás jó úton halad, s a másik három mtsz tagságában, szakembereiben is megvan a jóra való törekvés, amelyet siker fog koronázni. Hogy így legyen, ez a mi feladatunk is" - mondja Németh István. Minner Pál nem vetítkedés e rő, energia — összegzem, ki tudja, hányadszor a látottakat - és, egyetlen szóban : vitalitás. A kívülállót elsősorban az arányok ragadják meg ebben a vállalatban, lenyűgözően. Mondjuk, a fejlődés arányai. Vagy, a mindennapok szürke rendjében, az esztergapadba befogott munkadarab, akár a szerelőplaccon összeálló aggregát arányai. Vagy ott van az, ami a próbapad funkcióját látja el : hektárnyinál is nagyobb térség. Tonna, köbméter , órányi termelés elszámolásának is nagy számokkal beszorzandó egységei. És a távolságok, Csíkszeredától Szentdomokosig, Gyergyóújfaluig, akár Borszékig , és a fülsüketítő zaj mindenütt, amely, „első hallásra" elbátortalanítja a kívülállót, mert értelmetlenné teszi a faggatózást, s amelyben, mégis, annyira megértik egymást a vállalatbeliek ... ... És az erő, és a képesség megújuló- sora ! Persze, egyféleképpen : ami itt végbement, az törvényszerű. Ám nem mindegy évrekélnt a sodrásban, a sodorral, az események forgatagában, vagy felülemelkedni, uralni a helyzetet. Közhelyszerűen továbbra is : a keret még nem minden, a tartalom a fontos, tudni, hogy mit miért teszünk, az élni tudás a lehetőségekkel. Ez a vállalat beszédes példája annak a minőségi átalakulásnak, ami szocialista ipargazdaságunkban végbement, az elképesztően rövid idő alatt megtett útnak, a hatalmas vállalkozásnak, amely nem volt mentes - ki is állíthatná? - a nehézségektől, mert embereknek kellett cselekedni a szokatlanul gyorsuló és sűrűsödő időben, s amely út, vállalkozás csakis a sikeré, mert cselekedtek az emberek . . . Mert emberek cselekedtek. Ezért : egykori és mai termelés adatainak bármely összevetése értelmetlen. Egyszerűen más súlycsoportról, kategóriáról, minőségről van szó. Nem is olyan régen, mondjuk, a megye első májusának gyönyörűséges havában a kevés - és milyen ! - iparvállalat eme egyikébe ellátogató újságírót, az ünnepköszöntő riport adatait tárgyiasítva, arról világosították fel, hogy ennyi és ennyi satu, fémtalicska,szekrény, szerszám és szerszámnyél terven felül... Ma , egyetlen itt tervezett és gyártott gép - valóságos üzem ! - értéke tíz és félmillió lej körül ! Vagy : a dolgozók közgyűlésén, szociális gondokról szólva, a munkások képviselője azt kérte valamikor, legalább elfogadható illemhelyekről kellene gondoskodni a gyár területén ... Ma: a megyeszékhely egyik legszebb és legjobb munkásétkezdéje,szállója , orvosi és fogorvosi rendelő, laboratóriummal, soksok tömbházlakás a vállalat dolgozóinak közös tulajdonában. Ami a múltban és a jelenben egyedül közös , az a tettvágy, veteránokban, újakban egyaránt, és nemcsak a közvetlen termelés, de a város dolgait tekintve is. Azt mondják, hogy az egykori munkaközösségnek is nagy érdemei vannak abban, hogy Csíkszereda azzá lett, ami... Ez érvényes a mai munkaközösségre is, amelyre számítani, ugye, mindig lehet, és nemcsak Csíkszereda viszonylatában. A tekerőpataki új síugrósánc felavatásakor készült tévériportban feltétlenül meg kellett szólaltatni a gyergyóújfalusi kőbánya munkaközösségének képviselőjét is, hiszen hazafias munkavállalásuk nélkül nem lett volna, amit országraszólóan avatni... Szóval, e vállalat példája szerint is : mi minden függ az emberektől ! Például Lajos Józseftől, Veress Árpádtól, Szász Andrástól, Gergely Csabától Csíkszeredában, Bors Lászlótól, Bencze Istvántól, Bodó Gergelytől, Kedves Lászlótól Gyergyóújfalu kőbányáiban, Binder Attilától, Biró Ferenctől Csikszentdomokoson, Fokt Györgytől Borszéken, Román Jánostól, Lámpi Pétertől, Petres Imrétől, Kopacz Józseftől, Silló Vilmostól mindenütt mert ők karbantartók és új gépek üzembehelyezői. .., sok-sok társuktól, lakatosok, hegesztők, mesterek, részlegvezetők, mérnökök , kommunisták és kommunista módra dolgozók, akik valamennyien ennek a munkaközösségnek a tagjai. A próbatéren szerelés alatt álló legújabb termék : a tíz és fél millió lej értékű üzem, Líbiában fog termelni. Teljesítőképessége : óránként 75 tonna zúzott- és kubikus vasúti törtkő. Ezt az üzemegységet, akárcsak más kőbányai felszereléseket, aprító, osztályozó, adagológépeket, a rezonancia-rostákat, a szállítószalagokat éppúgy, mint egy-egy berendezés villamos vezérlő egységét, itt tervezték és gyártották le teljes egészében, itt, Csíkszeredában. Gépgyártási tervük eleme továbbá az idén már nyolc millió lej értékű alkatrészfelújítás, nemcsak saját szükségletre. Tavaly jó munkát végezhettek ebben is : „csak" három millió volt e feladatuk. S a maguk erejéből és tehetségéből így bővítették és korszerűsítették, újították fel a tevékenységük másik fontos területét képező kőbányákat, a csikszentdomokosi mozaik-kitermelő és feldolgozó üzemet, a két gyergyóújfalusi kőbányát, a borszéki mészkőtáplis gyártó egységet... Ez a vállalat a Csíkszeredai Vasúti Építőanyag-kitermelő Vállalat, amely munkaközösségének tavalyi jó munkájáért a Munkaérdemrend II. fokozatát adományozták, és amely gépgyártói eredményeivel iparágon, tárcán belül országos első lett. Vali József SIKEREK ÚTJA