Hargita, 1981. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1981-08-01 / 180. szám
Július első napján ért véget a Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka, amely törvényerőre emelte Románia 1981 — 1985-ös egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervét, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztési tervét az említett időszakra, ötéves munkaprogramunk mozgássa feladatok elé állítja országunk minden dolgozóját, feladataink pontos ismeretében találékonyabb, lendületesebb munkát igényel valamennyiünktől. A fokozott igyekezet már az elmúlt hónapokban megmutatkozott, országszerte újabb sikerek születtek a feladataink példás teljesítéséért szervezett átfogó szocialista munkaversenyben. Rendkívül időszerű kérdéseket vitatott és oldott meg az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának július 14-i ülése, amely Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökletével tartotta meg munkálatait. Az ülésen megvizsgálták az aratás menetét, intézkedtek a takarmányfélék betakarításának meggyorsításáról, feladatul jelölték ki az összes megyei párt- és állami szerveknek, a mezőgazdasági szerveknek, hogy az aratás befejezése után tegyenek meg mindent az őszi szántás és vetés gondos előkészítéséért, jó körülmények közti elvégzéséért. A Politikai Végrehajtó Bizottság megvizsgálta ugyanakkor a 46 órás munkahét idei általánosításának stádiumát, megvitatták, milyen intézkedések szükségesek azért, hogy jövő évtől az ötéves terv végéig rátérjenek a 44 órás munkahétre az összes tevékenységi területeken. Az út világos: csakis a munkatermelékenység, a fizikai és nettó termelés növelésével, a termékek minőségének javításával, a gazdasági hatékonyság fokozásával válthatók valóra e célkitűzések, ami ismételten többleterőfeszítéseket igényel a pártszervektől, a vállalatok vezetőségeitől, valamennyi dolgozótól. A dolgozók országépítő munkájára serkentőleg hat, hogy Nicolae Ceauşescu elvtárs gyakorta tartózkodik körükben, elbeszélget, véleménycserét folytat az anyagi és szellemi javak termelőivel, konkrét helyszíni útmutatásaival értékesen hozzájárul a munkaközösségek előtt álló feladatok megoldásához. Pártfőtitkárunk júliusi munkaprogramja rendkívül gazdag volt ilyen vonatkozásban, a hónap elején Gorj és Mehedinţi megyében látogatott. Constanţa megyei mezőgazdasági egységeket keresett fel, a hónap közepén pedig két napos Constanţa megyei munkalátogatása során megtekintette a Duna — Feketetenger csatorna építőtelepét, valamint a Cernavoda közelében épülő első hazai nukleáris erőmű építkezési munkálatait. A két napos munkalátogatás végén Nicolae Ceauşescu elvtárs átfogó beszédet mondott a Constanţa municipiumban megtartott nagyszabású népgyűlésen. Júliusban tartották meg az írók országos konferenciáját. Nicolae Ceauşescu elvtárs üzenetet intézett a konferenca részvevőihez, amelyben korunk követelményeinek szintjén álló művek alkotására, a párt és a nép ügyének további következetes szolgálatára serkentette az öszszes írókat. Nicolae Ceauşescu elvtárs üzenetet intézett a Contemporanul című laphoz is, megjelenésének 100. évfordulója alkalmából. Július 20-án Nicolae Ceauşescu elvtárs nyitotta meg a Bukarestben megrendezett XI. Nyári Főiskolai Játékokat, az Unversiadét, amelyen mint ismeretes, hazánk sportolói kiemelkedő sikereket értek el, érmek sokaságával hálálták meg azokat a kiváló felkészülési, sportolási lehetőségeket, amelyeket párt- és államvezetőségünk biztosít számukra. Július 2 és 4 között Szófiában került sor a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXV. ülésére. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának már említett ülése mindenben jóváhagyta az Ilie Verdeţ elvtárs, a kormány első minisztere által vezetett román küldöttség tevékenységét a KGST ülésén és intézkedett az ott létrejött határozatok maradéktalan megvalósításáért. Az egész országhoz hasonlóan szorgos munkáválteltek a napok Hargita megyében is, iparvállalataink, építőtelepeink dolgozói derekasan megdolgoznak a szocialista munkaversenyben való jó helyezésekért. Nagy munkában vannak mezőgépészeink, földműveseink is, a megyében is megkezdődött és jó ütemben halad az aratás, a takarmányfélék betakarítása. Az elmúlt hónap megyei eseményei közül megemlítjük az RKP Hargita megyei bizottságának plenáris ülését, amelyen intézkedtek az idei beruházási feladatok teljesítsééért, kijelölték a pártszervek és -szervezetek konkrét feladatait az ipari és mezőgazdasági létesítmények határidőre történő üzembehelyezése érdekében. A hónap elején keült sor a megyei néptanács ülésszakának munkálataira, ahol a szolgáltatások javításáról hoztak — többek között — határozatokat. Július 3-án került sor Csíkszeredában Hargita megye első állampolgári gyűlésére, amelyen szocialista demokrácánk újabb megnyilvánulásaként megyénk dolgozói megvitatták a megye gazdasági-társadalmi fejlesztésének időszerű kérdéseit. Július 15-én a megyei pártbizottság propaganda osztálya és az ideológiai és politikai nevelőtevékenység megyei kabinetjének szervezésében ideológiai eszmecserére került sor az ingázás gazdasági-társadalmi és politikai következményeiről. Megyénk városaiban és községeiben az elmúlt hónapban sem szüneteltek a Megéneklünk, Románia országos fesztivál rendezvényei. Legjobb műkedvelő színjátszóink, versmondóink, kórusaink tagjai országos döntőn vettek részt Tirgovisten és Sepsiszentgyörgyön, ahol hagyományainkhoz méltóan szerepeltek. Színpompás folklórparádé színhelye volt Székelyudvarhely, idén Brassó, Maros, Szeben, Tulcea és természetesen megyékbeli műkedvelők vettek részt a Szejke fesztiválon. Felvonultak műkedvelőink Tusnádfürdőn is, alkalmat adva az ott üdülő, pihenő bel- és külföldi vendégeknek, hogy ismerkedjenek gazdag tánc- és dalkultúránkkal, gyönyörködjenek e vidék hagyományos népviseleteinek pompájában. Szántó Miklós JÚLIUSI SZÁMVETÉS AZ UTOLSÓ MÉSZÉGETŐ (?) Csíkszentdomokos és Balánbánya között, a főúttól jobbra, a Szabók pataka szódánál időközönként két mészégető katlan füstölög. Nem messze egy házikó is látható : ott lakik Bara Károly, aki minden évben a balánbányai néptanácstól mészégetésre vált ki engedélyt. Hol, melyik néptanácsnál adtak ki még hasonló engedélyt, vagy engedélyeket az utóbbi években? Megyénkben alighanem Bora Károly az egyetlen engedély tulajdonos, alighanem ő az egyetlen mészégető. S alighanem ő a legutolsó mészégető is. Nos, ha az egyetlen és ha a legutolsó, akkor kuriózum róla írni. Mondhatni „dokumentumot" írunk arról a mesterségről, amely évekkel ezelőtt még virágzott, de ma már megszűnőfélben van. De az érdekességhez tartozik az is, hogy a mész használata azért nincs megszűnőfélben, ugyancsak keresik manapság is valamennyi községben, faluban. Mi több : ha valamikor meszes szekerek járták a falvakat, kínálgatva a portékát, ma mészvásárlók járnak el ide, vagy oda. De a felcsíkiak mindenképpen Bara Károlyhoz mennek, mégpedig meszelés előtt pár hónappal, hogy idejében feliratkozzanak. A mészégetőnek már októberre, novemberre is vannak előjegyzett kuncsaftjai ... Eszembe jutnak a homoród - almási betöltött mészégető katlanok, s hogy Csíkszentmihályon a falu hatvan százaléka foglalkozott valamikor mészégetéssel. S persze, eszembe jut az is, hogy mindkét helyen az mtsz-ek, megalakulásuk első éveiben, mészégetéssel is foglalkoztak, de csakhamar lemondtak róla. Nem érte meg? Szóval, mindenképpen megszűnésre ítélt ilyen szinten ez a foglalkozás? – lám, Bora Károly dacol ez idővel, csak nem hagyja abba a mesterséget, amelyből évtizedek óta él. És megél belőle, bár konok, kitartó munkát végez s bizony, a tüzelőanyag beszerzése sem könnyű, még ha hulladék is az többnyire. S örülnek a környéken annak sokan, hogy Bara újra és újra megrakja kővel a katlanait, és begyújt alájuk ... Azért mégis eltűnődik az ember : vajon a mészégetés, mint helyi lehetőség, Bara Károllyal búcsúzik vidékünkön? Hátha még akad mész, fogyasztási szövetkezet, amely a lakosság igényeire gondolva, kiüresíti a földdel betömött katlanokat?! Vagy végül gondol egyet valamelyik almási, szentmihályi vagy szentdomokosi gazda, s felcsap mészégetőnek? Csupán ambícióból, rátartiságból, azért mégse legyen Bara Károly a mesterség büszke utolsója ! Ferencz Imre Lehetne antikváriuma városainknak ? Többen lehetették már az ügyet, lapunkban is többször említettük: miért ne lehetne Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen is egy-egy antikvárium, hogyha már egyre növekvő városok vagyunk ? Egy antikvárium is hozzá tartozik a városképhez, nem azért hogy csak legyen, mert nagyobb városokban is van. Azért is mert lenne forgalma, itt a régi, régibb könyveknek. Másrészt ezért volna jó, mert sokaknál elfekszenek olyan értékes könyvek, amikről aligha tudunk, vagy egyáltalán semmit sem. Aztán meg jól feltérképezhetnénk, hogy mik azok az értékek, ezúttal régi könyvekben, amikkel rendelkezünk, rendelkeznek a város lakói. Biztos, hogy meglepődésben is bőven lenne részünk. Kristó Tibor A VADHÁZASSÁG VADHAJTÁSAI Mi határozza meg a gorombaságot, a részegeskedésre való hajlamot, a hűtlenséget, a meg nem értést, a szexuális tudatlanságot, általában a valakiben kialakuló hamis házasságképet? A jelenségek gyökereit az előbbi cikkeinkben tárgyaltaknál mélyebben kell keresnünk. — Tizenhat éves voltam, a férjem sokkal idősebb — mondja M., a húszas évei elején járó, egyáltalán nem titkolózó természetű feleség —, és nekem, a tizenhat évesnek nem hagyta, hogy szép ruhákban járjak, nehogy más férfiak is megkívánjanak. Pedig a szép ruha volt a legfőbb vágyam. M. azóta gyermeket nevel. Nem a férjétől. És amíg tovább nyomoznánk a gyökerek felé, hadd beszéljünk továbbra is a következményekről. Például ezekről a gyermekekről. Néhány héttel ezelőtt adtak be egy válópert, a házasságot 1969- ben kötötték. A feleség három hónap után tűnt el régi szerelmével, a férj kissé később törte meg magányát, és három gyermeknek lett az apja. A válóperek több mint hetven százalékában a per indításakor a felek közül valamelyik, vagy mindkettő már másvalakivel élt együtt, annak az állapotnak minden bonyolultságával, amelyet a jogászok vadházasságnak neveznek. Az esetek 45 százalékában a vadházasságból már gyermek is született. Érvényben lévő törvényeink a vadházasságot nem ismerik el életközösségnek és a tényleges helyzetet véve alapul, feltételezhető, hogy az ilyen „összeállások" száma jóval nagyobb, mint amennyi a válóperek során kiderül. Hisz sokan csak akkor kezdik családi állapotukat tisztázni, amikor az iskolába lépő, vagy a bizonyos juttatásokat megkapó gyermeknek erre szüksége van. Vagy még akkor sem. És mit jelent mindez az ő szempontjából... Igen, a zaklatott házasságok, a válások, a külön- és együttélések oly zilált bolygórendszerében szédülten, talajt vesztve, biztonság és egyensúlyérzék hiányában ott keringenek a gyermekek. Akik fölött a legjobb esetben döntenek, akiket apához vagy anyához adnak, akikért tartásdíjat fizetnek vagy várnak hosszú hónapokon át, akik a társadalom egész sor szervezetét foglalkoztatják, hogy végülis azzá váljanak, amire szüleik nem voltak képesek felnevelni. Tartásdíjat általában válóperek során ítélnek meg, de bármely fél kérésére, alapos, körültekintő vizsgálat után, ilyen ügyben válókereset nélkül is döntenek. A gyermekeltartási kötelezettségek száma, hogyha az 1976-os adatot száz százaléknak vesszük, akkor az 1977-es csökkenés után fokozatos növekedés eredményeként 1980-ban 151 százalékra emelkedett. A bíróság sok esetben dönt a kiskorúak elhelyezéséről, anélkül, hogy válókeresetet nyújtottak volna be. Ez az adat is fokozatos növekedést mutat : az 1976-os száz százalékos szintről 1980-ban meghaladta a 185 százalékot. Meggondolkoztató? Igen, az. Különösen, ha minden százaléknyi növekedésben olyan gyermekeket látunk, akik apa, vagy anya nélkül nőnek fel, akik nem a főkapun, hanem sokszor bizony nagyon szűk kis réseken indulnak az életbe. Akiket esetleg anyagilag segítenek. Esetleg. (Folytatjuk) Jónapot! Hogy szolgál a családi állapota? Székedi Ferenc JLLUSztUS~KHSZOMBAT 1981, ----- VILLANÁSOK ------SAJÁT TERMÉS Csikszentdomokosi paradicsom ? Igen, mondhatná valaki: ott szokták árulni az út szélén, mindjárt a művelődési otthon közelében, viszont messziről hozzák . . . De mi nem erre gondoltunk, hanem arra, ami helyben terem. S azokra a szentélyekre, akik nem vásárolnak abból, amit az út szélén, vagy amit a szaküzletben árusítanak. Ugyanis nincsenek erre ráutalva, mivel saját portájukon a látta alatt máris szép és változatos terményt szüretelhetnek. Máthé György, Kurkó János, Székely Áron és Böjte István honosították meg elsőkként a községben a fóliás zöldségtermesztést, s máris sokan csodájára járnak. És bólogatnak: lám, tényleg lehet itt is, csak akarni kell, kicsit szorgoskodni. Alighanem ők is jövő ilyenkor már megkóstolhatják a saját termésüket... (Ferencz Imre) A VADÁSZOK ÉS A MEDVE Mostanság mind többet hallani a medvéről. Tekerőpataktól a vászonokig jelentették jelenlétét. Valahogyan bátrabbak az idén. A gombaszedő már jobban kezd félni mackó-áramtól mind mondjuk a gyilkos galócától. Aztán hallani nemegyszer a tenyeres-talpasról, hogy hol egy 200 kg-os kannal, hol meg egy százon alulival a hóna alatt indul vissza az erdőbe, mind aki húsból jól bevásárolt. Na, meg gazdáramékat is meg-megijeszti, ha netán, számon mernék kérni. A vadászok meg mesélnek a drága bundájáról : „ ... hát kérem szépen akkora volt, hogy mióta a puskám én ekkorát nem láttam". Aztán megint bekapnak egy-egy kupicával, no, nem a medve bőrére, annál inkább, a mese egy újabb fejezetcélt. S születnek a viccek egymás után, miközben a neme újabb garázdálkodását jegyzik, jelentik a falubeliek. S a vadászok meg tovább mesélnek, már oldalra billen fejükön a pörge vadászkolap . . . (Kristó Tibor) HOL FÁJ TRABI ? Autós szakkönyv borítólapján láttam a fenti címet — nem ez az eredeti. Hogyan tovább ? — volt a szerzői cím, de a tulajdonosnak valahogy nem tetszett és ezért választott magának ötletesebbet, eredetibbet. A könyv a népszerű Trabant személygépkocsi műszaki leírását, alkotó elemeinek esetleges meghibásodásait és azok elhárítását tartalmazza. Ha a kocsi nem megy, valamije elromlott, rögtön ráfogjuk hogy beteg, orvoshoz, azaz szervizbe kell vinni. Az amatőr gépkocsivezetőnek segítségére sietnek a szakkönyvek és a könnyebben felfedezhető meghibásodásokat maguk hozhatják helyre. A nehezebbje épp a hiba felfedezése. Amikor autótulajdonosokat a motorház fölé hajolva látunk elképzelhetjük, hogy valamilyen hibát keresnek — magukban felteszik a kérdést: hol fáj? S mivel a kiskocsi nem tud megszólalni, nem tehetünk mást, mint tovább keressük a bajt, mígnem rátoppintunk a beteg testrészre. (Rebendics József) KÍNOS AZ UTAZÁS... Panaszkodnak az alcsíki ingázók : Csíkszereda — Tusnádfürdő között a délutáni személyvonaton közlekedni már-már lehetetlen, valóságos kin. Nos, erről a tényről mi magunk is meggyőződtünk, sőt, már Toplicától túlzsúfolt az alig négy vagonos szerelvény. Főleg most, turistaidényben. (Bár máskor sem sokkal jobb a helyzet, hisz az iskolai évben nagyszámú diák is ingázik.) Nem is olyan régen egy korábbi járatú vonat tehermentesítette a délutáni forgalmat. Hogy azt kivonták a közlekedésből, annak bizonyára oka volt. A helyzeten ilyen körülmények között a vagonok számának a gyarapítása segítene. Nem hinnék, hogy ez lehetetlen volna. Az érintett vasútállomások közös közbenjárására lenne szükség. És az érdekelt vállalatok részéről sem ártana fenntartani az ügyet a brassói Területi Vasútigazgatóságnál. (Hecser Zoltán)