Hargita, 1981. november (14. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-01 / 259. szám

TERHESNAP­-­EREDMÉNYEINK, TENNI­VALÓINK SZÁMBAVÉTELÉNEK NAPJA A földet művelők számára az ősz a mezőgazdasági esztendő be­fejezése, az új termelési év kezdete. Számvetés és készülődés időszaka. Számvetésé, mert a terménybetakarítás után visszatekintünk egy év munkájára, értékeljük az elvégzetteket, összevetjük az ered­ményekkel, tanulunk a jól végzettekből és a fogyatékosságokból. Megyénk földművelői számára sok tanulsággal szolgál ez az esztendő. Jól telelt vetések köszöntötték a viszonylag korai tavaszt, idejében megkezdődtek a tavaszi mezőgazdasági munkák, a talaj­­művelés, a vetés, a burgonyaültetés. Aztán az időjárás szeszélyei megpróbáltatások elé állítottak. Előbb hó fedte be a szántóföldeket, hideg károsította a csírázó növényeket, majd szárazság késleltette, gátolta a növényzet fejlődését. Termelőszövetkezeti tagságunk, mező­­gépészeink és szakembereink többletmunkával igyekeztek ellensúlyoz­ni a szeszélyes időjárás hatásait. Mindenhol igyekeztek több és jobb minőségű növényápoló, nö­vényvédő munkát végezni, serkenteni a növényzet fejlődését. Mind­ezek ellenére a vártnál kevesebb lett a termés, de a gyors és jó­részt veszteségmentes betakarítás során sikerült idejében biztonság­ba helyezni mindazt, ami megtermett. Gondoljunk csak a burgonya­szedésre, amelyből az mtsz tagsága mellett derekasan kivették részü­­ket iskoláink tanulói és pedagógusai, egyes intézmények és vállala­tok dolgozói. Ez az esztendő jelentette megyénk lakosságának az önellátásra való törekvés kezdetét. Mindinkább terebélyesedni kezdett a kiskert­mozgalom. Városi lakosaink zöldségféléket ültettek, gondoztak, s megelégedéssel takarították be munkájuk gyümölcsét. Gyarapodott a fóliaházak száma és termőfelülete. Számos lakos büszkélkedhet azzal, hogy olyan zöldségféléket termesztett, amelyek eddig csak a piacról voltak ismeretesek. És több zöldség jutott a lakosság aszta­lára a szakvállalat üzleteiből is. Háztáji parcellákon cukorrépát is termesztettünk, és nem ritka az a család, amelynek kamrájába most több tíz kiló cukor kerül a téli tartalékok közé. Fellendülőben van a lakosság és a szakosított állattenyésztő egységek közötti kooperá­lni, ami az önellátás jegyében tojást, baromfit, sertéshúst juttat az ezzel foglalkozóknak. Iskolák, intézmények, közétkeztetési egységek tértek át a sertéshizlalásra. Ezek csak a kezdetek, a termelői kedv ébredezései, a jövendő útjelzői. Állattenyésztőink igyekeztek minél jobb tejtermelést megvalósítani, s ennek jelzője az, hogy országos viszonylatban az első öt hely egyikét foglalják el. Évet zártunk, évet kezdünk. Befejeztük terményeink betakarítását, csíráznak az őszi vetések. Szépek, dúsak, bő termést ígérnek. Mező­gépészeink fokozott ütemben végzik az őszi mélyszántást és igyeke­zetük nem csupán a mennyiségekre, hanem a minőségekre is kiter­jed. Külön csoportok alakultak mindenhol az elhasználódott talajerő utánpótlására. Növényvédő csoportok dolgoznak egyes vidékeken a gabonalégy és egérinvázió leküzdéséért. Tények, az új agrárforradalom kibontakozásának tényei. Min­­denik emberi hozzáállást, emberi energiákat mozgatott. S ennek a kezdődő lendületnek nem szabad lankadnia. Új évet kezdünk a mezőgazdaságban, s az új esztendő hozzon újabb sikereket, az ed­digieknél is bőségesebb terméseredményeket. A szerződések teljesítése kötelesség A kukoricát termesztő mtsz-ek tagsága is a termés betakarítá­sának befejezésével köszönti a Termésnapot. Van, ahol több, van ahol kevesebb termett, ál­talában azonban nem mondható nagyon gyengének a termés. Né­hány mtsz azonban lemaradt az állami szerződéses kötelezettsé­gek teljesítésével. Nem mindenik. Mert a székelyderzsiek, a farcá­­diak máris tekintélyes mennyisé­geket hordtak az átvevő közpon­tokba. Szállítják a kukoricát a muzsnaiak, a patakfalviak (fel­vételünk Patakfalván készült), és még jó pár termelőszövetke­zet. De az október 29-i megyei nyilvántartásokban jónéhány mtsz neve után még csak vonalkát húztak, jelezvén, hogy egyetlen kiló kukoricát sem szállítottak a központosított alapra. Mind a lakosság ellátása, mind az állatállomány takarmá­nyozása szempontjából nagyje­lentőségű a kukorica beszállítása az átvevő központokba. Honnan legyen egyébként kukoricaliszt a fogyasztás számára, ha a terme­lőszövetkezetek nem teljesítik kö­telezettségeiket? Imrei Sándor­ ék tizenegyen kiváló munkát végeztek az idén a székelyszentkirályi mezőgépé­­szek — mondja Szakács Gábor, a székelyudvarhelyi mezőgépé­szeti állomás igazgatója. Ők, ti­zenegyen (egyiket sem lehet jobbnak említeni a másiknál) 371 munkanormát teljesítettek október hónap folyamán. Ez azt jelenti, hogy 112 százalékban teljesítik tervüket. „Fiatal” rész­leg a székelyszentkirályiaké, az átlagéletkor alig 28 év. Mindanyn­nyian falubeliek. Hát csoda-e,­ hogy ennyire egyemberként em­legetik őket? Ők a 11-ek, a szé­­kelyszentkirályiak mezőgépész­­csapata, s egyben a székelyud­varhelyi mezőgépészeti állomás élenjárói. Valamennyiüket egy cél vezérli : idejében befejezni mind a betakarítást, mind az őszi mélyszántást. E tekintetben nincs is hiba a szentkirályi ha­tárban. Feketédnek a már fel­szántott földek. S a csapat máris továbbállhat, besegíteni a többi mtsz-ben, mert az idő azokat is sürgeti. S lámcsak, az első gép­­átcsoportosítás őket érintette leg­hamarabb. A 11-eket, akik már­tól tudják magukat a­z otthoni őszi munkákon. S be kell segíte­ni a többi nyolc gazdaság vala­melyikébe. S teszik azt szó nél­kül, mert nekik is érdekük, hogy az AGRIT-ban se történjék lema­radás. Szépen nő a vetés. Az őszi jó munkavégzést csak jó munkakezdéssel tetézhetik meg a tavasszal. Ezt is tudják valameny­­nyien. Nem csoda hát, hogy Szakács Gábor egyetlen nevet sem említ közülük. Csak ennyit: ők, 11-en. Kristó Tibor Lucernasarjadzást silóznak a székelyudvarhelyi mtsz­ben Három évvel ezelőtti kép : a kedei határban vetőszántást vég­zett az egyik mezőgépész. S nagy ívben kikerülte a gyakori vakforrásokat, mert ha netalán­­tárt rámegy valamelyikre, akkor aztán hívhatja segítségül kollé­gáit, hogy húzzák ki a vizenyős­be rekedt traktorát. Az ilyen „szigeteket" többnyire csak na­gyon száraz időjárású tavaszon­­őszön tudják megmunkálni, s a­­milyen körülményes volt a talaj­előkészítés és a vetés, épp olyan­nak bizonyult a betakarítás is. Nem beszélve arról, hogy a sok négyzetméterből árak, hektárok kerekedtek, sőt, olyan parcellák is voltak, amelyek ugyan szán­tóként szerepeltek a kataszteri nyilvántartásban, de sáson kívül semmi sem termett azokon. Az utóbbi két évben rengeteg valt forrás eltűnt a siménfalvi gazdaság szántóiról. Bakó Ba­lázs, az mtsz főmérnöke készítet­te terv alapján egy máramarosi csoport végezte, végzi a talaj­vízlevezetés nem éppen egyszerű munkáját. A régi, bevált mód­szerre tértek vissza a siménfal­­viak. Egy méternyi mély árkokat ásottak keresztül-kasul a szántó­földeken, s az árkokba lomble­velű fák ágaiból készített rőzse­­kötegeket helyeztek. Ezeket pe­dig fél méter vastagságú termő­föld-réteggel borították be. Ezek a fedett, levezető sáncok felszíni főcsatornákba torkollnak, ame­lyek a Nyikóba öntik az össze­gyűjtött vizet. Háromszáz hektáron végezték el eddig az alagcsövezést, 20 ezer folyóméternyi fedett és 10 ezer folyóméternyi felszíni leveze­tő árkot ástak­ ki. S az eddigi munka mindössze 400 ezer lejbe került. A haszon viszont óriási. Eltűntek a vakforrások, a régebb sást, gyenge szénafüvet termő parcellákon már gabonafélét, cukorrépát, kukoricát termeszte­nek. Ahol két évvel ezelőtt el­süllyedtek a traktorok, ott most megerőltetés nélkül szántanak, vetnek a gépészek. A Császár dűlő, az Oldal és a Homály dű­lő képe változott meg két év alatt. Ezen az őszön még 20 hektár „sást" szántanak fel az Albalokán, adnak vissza a me­zőgazdasági termelésnek,­­ ha jól összeszámolják, az elkövetke­zőkre alig 150 hektárt kitevő szántó alagcsövezése marad. Ta­vasszal folytatják a késő ősszel abbahagyott munkát. A haszon­hoz képest olcsó a befektetés, jó lenne, ha más, vizenyős szántók­kal rendelkező misz-ek is rászán­nák magukat a fölösleges termes­víz levezetésére. Máskülönben ez nemcsak lehetőség, hanem köte­lesség is! Nem mindegy a nem­zetgazdaság szempontjából, hogy a termelőszövetkezetek hogyan gazdálkodnak a rendelkezésükre álló földalappal. Minner Pál Az egykori sas helyén GABONA, KUKORICA, CUKORRÉPA TEREM Három, esőszegény hét után is víz szivárog a Császár dűlői felszíni főcsatornába Végeztek a kukoricatörésse A székelyudvarhelyi AGRIT ki­lenc taggazdasága közül a zete­­laki az egyik, amely befejezte a kukoricatörést. Az idén 88 hek­táron­­termett kukoricájuk, ebből 30 hektáron besilózták a ter­mést. A többi területen az mtsz­­tagok globális akkordban szed­ték le a csöveket. Az idén 222 mtsz-tag dolgozott a kukorica betakarításánál, az Áros, vala­mint a Sárospatak nevű dűlők­ben. Igaz, a szállítással még gyen­gén állnak. Mindeddig 6 tonnát szállítottak be a székelyudvarhe­lyi gabonaátvevő központba. Ez a mennyiség nagyon kevés. Még mindig van beszállítani való sze­mes termés. Napjában két gép­jármű végzi a szállítást. Eddig besilózták 2030 tonna lóherét, lucernát, répalevelet. Még hátra van a kukoricakóré nagy része, mivel azt még nem vágták le mindenütt az mtsz-ta­­gok az általuk vállalt parcel­lákban. Jelen pillanatban a lucerna­sarjadzást silózzák Avasban. Végzik az őszi mélyszántást a felszabadult területeken, de fele részéig sem jutottak. A munka­idő, valamint a mezőgépek ész­szerű kihasználásával (be kell ve­zetni az éjjeli műszakot) novem­ber 15-ig itt is be kell fejezni az őszi mélyszántást. Szentimrei Tibor Szántanak Felsőboldogfalván, a Lók nevű dűlőben MOVEV „tK 1., VASÁRNAP Munkában a növényvédők Kevésszer fordul elő a mi vi­dékünkön a mostanihoz hasonló időjárás. Ennek is köszönhető a gyors betakarodás, a jól sikerült őszi vetés. Az enyhe és viszony­lag páradús időjárásnak viszont kellemetlen hatásai is vannak. Megyénk egyes vidékein megje­lent a gabonalégy, máshol meg az egerek szaporodtak el. Mi­g nem természetesebb, mint az, hogy meg kell előzni a kár­tételt, s erre megvan minden lehetőség. A növényvédelmi köz­pontok dolgozói, az agráripari tanácsok szakembereinek irányí­tásával, a megyei növényvédelem segítségével máris eredményesen hárítják el a gabonalégy kárté­telének lehetőségét. Házi, lóvon­­tatású és gépi permetezőkkel szórják a Sinarotox-35 és Car­­betox-37 nevű vegyszert. Az ege­rek ellen Melipax-szal és csalé­tek kihelyezésével védekeznek. Azokban a termelőszövetkezetek­ben is, amelyekben még nem je­lentkezett a gabonalégy, figye­­jék a táblákat, és azonnal per­metezzenek, ha erre szükség lesz figyelmeztetnek a növényvédelmi szakemberek. Szépek az őszi vetések, hogy terméshozamot ígérnek jövőre. Meg kell azokat óvni mindenne­mű kártételtől. Bogos Sándor2

Next