Hargita, 1982. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1982-03-02 / 50. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPNAPJA XV. évfolyam 50. ,3813. szám 1982. MÁRCIUS 2. KEDD Ara: 50 báni Időben tudjunk egymásról • Túlszervezett szállítás-szervezés? • Alkalomszerűen alakuló vállalati szállítási rend • Nem közös gazdaságossági szempontok szerint értékel a két fél • • Sokszáz adatból áll össze a Megyei Gépkocsizó Vállalat napi terve. Elvben pofonegyszerien: a vállalatot évi kapacitásigénylést jelentenek be, minden hónapot megelőző hónap végén korrigálják a szintén elvben számtani arányelosztást a termelés függvényében és minden pénteken napra pontosítják a következő hétre. A többi a diszpécser dolga. Ha ez tényleg ilyen egyszerű volna ! Közben csöng a telefon, Borszékről keresik a vállalatigazgatót ,,szállításügyben”, nem tehetne ezt meg ezt, így, amúgy, mert... és az exkluzív kérés alaposan beletrafál az egész pókháló finoman szervezett rendbe. És csak a kérés exkluzív, nem a helyzet ! Van olyan vállalatvezető is, aki úgy szereti, ha az ablaka alatt áll az autó, ezért reklamál és legtöbbször nem a közvetlen telefonvonalon, hanem a közismert, tekintélyművelő kerülővel. így, egy, de korai a rend. Sehogyan sem sikerül egyeztetni a szempontokat A fuvarozó kapacitásban gondolkodik. Az idei évre 6 270 000 tonna, 260 000-rel több mint a tavaly. A több nem feltétlenül azt jelenti, hogy ennyi meg enynyi tehergépkocsival dotálták a vállalatot. A növekedés kizárólagosan az utánfutók számának a gyarapodásával történt, így gazdaságos. Az utánfutó csak 10 százalékos üzemanyagráadást jelent Ezt soha sem fogja így kalkulálni a bérlő. Előfordult az, hogy a toplicai és a gyergyószentmiklósi városi szervek „interveniáltak", nehezményezve a járműhiányt A számítások alapján kiderült: 30—35 százalékkal több kapacitás állt rendelkezésükre a jelzett időszakban. Az elosztás és az igénylés egyeztetése a kunszt: eldönteni mit, mikor és kinek szállítson a vállalat, s ehhez kérje a kapacitást, nem a kocsit az ablak alá. A kilométerenkénti hasznos terhelés az egyedüli okszerű teljesítménymérce a szállításban. Van, hogyne volna itt is jobb, meg kevésbé jó. A legelőnyösebb az, ha rövid távra (2—3 kilométerre) teljes terheléssel megy a fuvar. Kevés viszont az ilyen alkalom. Több az olyan, ami kivisz a megyéből, illetve ide hoz kintről és helyzetünknél fogva előnyösebb mint a vasúti szállítás. A vlahicaiak (például) motorházakat szállítanak konténerben Brassóba, onnan több fuvar volna a Traktorgyárba. A természetes rend az, ha egyeztet a fuvarozó. Néhány alkalommal sikerült, utána elzárkóztak a traktorgyáriak. Megkísérelték a Fonoda szállításait összeegyeztetni a toplicai Cipőgyár behozatalával Kolozsvár-Napocáról. Igen célszerű volna a számítások szerint. Idegenkedik tőle mindkét vállalat. Miért ? Érdeke volna mindhárom félnek. A pénz a legtöbb ? Első látásra. A szállító egység nyilvántartójából egyértelműen kiderül, hogy bár a Csíkszeredai lemaradás okán csupán 96 százalékban teljesítette fuvartervét, bevétele 4 százalékkal haladja meg a százat. Miképp ? A bér az bér bármennyi a hasznos terhelés. Ezért oktalan dolog az ablak alatt veszteglő kocsihoz ragaszkodni ! A célszerű az, ha a legrövidebb idő alatt rakodik a kocsi, s a tehető legrövidebb úton szállítja a terűt. És csak azt fizeti a fuvaroztató. A szállítás költségei éppúgy nyomnak a latban, mint bármilyen más költségelem. Szóval, nem igaz az, hogy egyoldalú az érdekeltség, hanem hogy egyik félnek úgymond létkérdés, másiknak bagatel. Így volna ? Így kell annak tenni, ha vállalva a szervezetlenség rizikóját a vállalatok, bármilyen rend legyen a fuvarozónál, továbbra is alkalomszerűen nyújtják be igényléseiket, s formálisak csupán a heti egyeztetők. Koszta István Továbbképzés és az oktatás minősége Társadalmunk minden tevékeny tagjától elvárja, hogy tekintse állandó kötelességének saját politikai és szakmai továbbképzését. Az egyéni és a társadalmi érdek egyaránt azt kívánja, hiszen az ismeretek felfrissítése és gazdagítása nélkül nehéz a lépéstartás. Valamennyi tevékenységi területre érvényes ez a megállapítás, az oktató-nevelő munka vonatkozásában pedig egyenesen létszükséglet. A tanerők továbbképzése éppen ezért intézményesített keretek között zajlik, az óvónőktől a tanárokig egységesen kötelező mindenki számára. Az oktatómunka minősége emelésének egyik lényeges előfeltétele ez, illő, hogy minden iskolaegységben jelentőségéhez mérten foglalkozzanak a kérdéssel. Az érvényben lévő rendelkezések szerint valamennyi iskolában el kellett készíteni az öt évre szóló továbbképzési tervet. Lényege: legalább ötévenként mindenkinek részt kell vennie a továbbképzés valamelyik formáján. A tervezés szerint az idei tanévben megyénkből — az oktatómestereket is beleszámítva — 591-en vesznekrészt továbbképzésen, ami lényeges emelkedést jelent a korábbiakhoz képest (az 1980-1981-es tanévben például csak 283 tanügyi dolgozót tervszerűsítettek). Ha a mennyiségi növekedés minőségi előrelépéssel jár együtt, oktatásunk egé(Folytatás a 2. oldalon) Borbély László Siti tureútá. Hangos énekszóra tettem figyelmes. Nők énekeltek. Kíváncsi voltam, mi történik bent, pontosabban : Homoródalmáson, Bencze Albert házában. Amikor beléptem a szobába, javában folyt a tollelosztás. Ida néni, a háziasszony, unokahúgának készíti a párnákat. Ezért gyűltek össze estére tonnfosztó-kalákára az asszonyok : Józsa Zsuzsanna, Józsa Ilona, Gothárd Mária és Anna, Józsa Lídia, Bencző Rebeka, Dénes Júlia és Orbán Ilona. Előző nap is tizennyolcan vágták a húsleveshez szükséges vékony laskát, most is serényen jártak a kezek, közbe-közbe csipkelődő megjegyzés is elhangzott Azt is számbavették, ki kapott „márciuskát", elvégre a Kós havának első napján itt is dívik ez a szokás. A legfiatalabbnő-vendég, a másfél éves kicsi Marika kapta a legtöbbet. Volt, aki egyet sem kapott. Na, de sebaj, mondták az asszonyok, azért mi úgysem feledjük el egymást felköszönteni. Egy pohárka kontyalávalóval koccintanak, majd folytatják tovább a tollúfosztást, mert vasárnapra, a lakodalomra, a párnáknak készen kell lenniük. És készen is lesznek. Erre szolgál a szép hagyományt őrző, éltető tolafosztó is, a faluközösség megannyi gondját, baját közösségi összefogással megoldó kalákázás ősi szokásának e ma is élő, hangulatos változata. Madaras Magdolna Téliesek még a B meg-megrázzák lombjaikat a firs fenyőfák a bögözi utcákban. Mintha lombjaikban valaki lakozna, olyan emberre jellemző gesztusokban mozdulnak az ágak. S hull róluk a hó, egyre csak hull, mintha porcukor lenne, de máris tovaragadja a porkakavat a szél, s visz magával,, ti ,a faluból. Aztán déltájt megcseppennek az ereszek is, erőteljesebben süt a nap megbabonázva egy-egy idősebb embert, akinem állja meg le ne ülni bár egy pillanatra valamelyik átszeli padkára. Nehézkesek még a téptek, komolyan téliesek, pedig már ,a tavaszra is egyre gyakrabban kell gondolni Hát, ezért cseppent meg eszterhés is, emlékeztetőnek a tavaszra. A község szokásos téli hétköznapjait éli. Közgyűlés a művelődési otthonban. Több mint százan vesznek részt. Az iskolában az alig három éve újjáalakult Dalárda próbáiról esik szó. Major Magdolna zenetanárnő és férje Major László - szintén szakmabeli - fáradozásáról, azért, hogy az 50 tagot számláló vegyes kórus próbái nyomán még szebben csendüljön a hang, itt Bögözben, hogy méltóképpen képviseljék a községet a következő Megéneklünk, Románia fesztiválon. A vágási JózsaBéla, aki alig két éve költözött be Bőgőibe, juhai közt tesz-vesz az udvaron, két kemény komondor éberen vigyáz a portán, pedig farikasnak hite helye sincs a környéken. Dehát, higgyük hogy nem messze a tavasz s akkor igazán hasznukat látja a pásztor kutyáinak. Kiss Domokos lakásán suttogva beszélgetünk, nehogy felébredjen a gazda, mert éjjeli műszakban dolgozik a Cérnagyárban. A fiatal asszonyka, a feleség a beszélgetőtársunk. De, miért is kerestük fel a Kisslakást ? A múlt évben a fiatal házaspár 2079 kg cukorrépát termelt a háztájiban. Hangsúlyozzuk: a háztájiban, s 176 kiló cukrot vihettek haza a munka fejében. Kiss Anna, a feleség bedolgozó munkás, a székelykeresztúri kisipari szövetkezettel van szerződése. Bár,, a férj nap mint nap eljár hazulról, de került idő arra, hogy a háztájiban megtermeljék a cukorrépát. Csáki József termelte a legtöbb cukorrépát a tavaly, a háztájiban, 3311 kilót, 281 kiló cukrot vihetett haza. „Voltak itt már valami riportotok" - mondja a felesége, nekik is elmondták, hogy nincs ennek semmi titka, csak annyi, hogy dolgozni kell. Ha a cukorrépa termesztéséről esik szó, sokkal inkább megoldódik az asszonyok nyelve, mint a férfiaké. Úgy tűnik, hogy a kapa nyele is az ő kezükben forog többet, ez nem azt jelenti, hogy a férfiak nem segítenek, de nekik a közös gazdaságban is akad dolguk, aztán az otthoniban is. Csáki tőzsdéknél nem(Folytatás a 2. oldalon) Kristó Tibor léptek, tavaszosak a gondolatok — fairek-faírek-fairek- fairek - fairek— • A KISZ fennállása 60. évfordulója tiszteletére megyénk több üzemében, így a Vlahícai Vasgyárban, a gyergyószentmiklós Mechanikai Vállalatban megszervezik az energiával, fűtőanyaggal, segédanyagokkal való takarékosság hetét. A gyergyószentmiklósi fiatalok például 13 tonna nyersanyag megtakarítására vállalkoztak. • Vasárnap a parajdi művelődési otthonban a helyi általános iskola VIX. osztályos tanulói tartottak telt ház előtt jól sikerült előadást. Felsősófalván ,a művelődési otthon színjátszó csoportja, Alsósófalván pedig zenészei, táncosai és dalosai szórakoztatták a közönséget • Márciusban megyénk valamennyi filmszínházában megrendezik a tudományos-dokumentumfilmek hónapját. Az eseményre az új agrárforradalom jegyében kerül sor. • Vasárnap a Kányádhoztartozó Peteken, a falu műkedvelői ajándékműsorral kedveskedtek a mezőgépészeknek. Az ünnepségnek immár hagyománya van. • Vasárnap a joalánbányai Bányászklubban a város fiataljai Lapok a KISZ történetéből címmel szerveztek jól sikerült visszaemlékezést. • A székelyudvarhelyi Erdészeti Hivatal műhelyéből a napokban több mint nyolcezer szarvasagancsból készült gombot postáztak Németország Szövetségi Köztársaságba. Gyermekszáj - Pistike, te már ilyen kiskorodban jársz a kocsmába ? - Dehogy, csak azért megyek be, hogy édesapámat hazatámogassam. * Szerződéskötés — önellátásserkentés A két fogalom szorosan kiegészíti egymást Egyrészt, mert alkalmazásuk kellő garanciát jelent arra, hogy a termelő, a termesztő idejében és megfelelő körülmények közepette tesz eleget vállalt kötelezettségeinek és a megállapodás értelmében pontosan szállítja az állam központosított alapjára, avagy a megyei ellátási alapra a húst, tejet, tojást, a gabonaféléket, burgonyát avagy a zöldséget, gyümölcsöt. Másrészt meg a szerződéskötés arra is kezességet jelent, hogy az egyezségnek megfelelően a termelőtől menetrendszerű pontossággal veszik át az előállított javakat, vagyis ez a sajátos forma az értékesítés biztonságát is jelenti és így a termelői kedveit is hathatósan serkenti. Persze, nincs szó sem új értékesítési keretről, sem új eljárásról, termékforgalmazási megoldásról. Az elmúlt évek gyakorlatában honosodott meg ez a sajátos termesztői-értékesítői forma, és az elvárásoknak megfelelő eredménnyel is járt. Új vonása viszont a területi önigazgatás erősítésének és az önellátás biztosításának követelményével, elvárásaival került szerves kapcsolatba. Azzal az igénynyel, hogy minden egyes területi-közigazgatási egységben jó előre és pontosan tudni kell, hogy tavasztól kezdődően és főleg a nagy őszi betakarítások idején mire, milyen megtermesztett mennyiségekre számíthatnak. Ez meg eleve feltételezi a szerződő felek számának a növelését, a mezőgazdasági és ászati termékértékesítők táborának a kiszélesítését. Igen, hisz a területi önellátás eve már most megköveteli, hogy ne csak a hagyományos értelemben vett szerződőfelek az mtsz-ek, és a háztájival rendelkező mtsz-tagok, a nem szövetkezetesített övezetek magángazdaságai vállalják a kölcsönös kötelezettséget ily módon is a központosított meg a megyei ellátási alaphoz történő szállításhozzájárulást, hanem azok az újonnan kertészkedők meg állattartók is, akik az önellátási programokban rögzített célkitűzéseknek megfelelően az idéntől kezdődően kezdtek hozzá az állattartáshoz, a nyúl, a szárnyas tenyésztéséhez, a sertéshizlaláshoz, vagy a kiegészítő parcellás zöldségtermesztéshez. A szerződéskötési, tehát az önellátás-biztosítási alapozás élénkítésére, erőteljesebb kibontakoztatására a termelő, felvásárló és áruforgalmazó szövetkezetek esetében tevődik most a fő hangsúly. Az önellátási programok ugyanis már eleve azzal számolnak, hogy a falun élő és dolgozó termesztőktől, az előző évinél sokkal több tej, tojás, szárnyas, nyúl, zöldség, gyümölcs, ipari nyersanyag kenő értékesítésre, egyes termények, termékek esetében épp a többszöröse. Nos, hogy ez így is történjen, a szerződéskötések segítségével, azok révén is meg kell azt alapozni, s kellő időben, garanciális előfeltételeket kell teremteni hozzá. Ebből a szempontból dicsérendő azoknak a községi szövetkezeteknek a gyakorlata, amelynek értelmében a szövetkezeti vezetők, az áruforgalmazó egységek vezetői, valamennyi szövetkezeti dolgozó zónátisan felel egy-egy körzetért és házról házra veszi számba a lehetőségeket, adottságokat, beszélget el minden egyes gazdával, avagy jut máris megegyezésre valamenynyi terméktípus szerződéskötési, felvásárlási úton történő értékesítése érdekében. Ezt a gyakorlatot hasznossá kell tenni valamenynyi községünkben, hogy a tavaszi vetések, ültetések idején, avagy a kisparcellás zöldségtermesztés nagyarányú fellendítésekor már az önellátást elősegítendő értékesítés is szavatolt legyen. És számos községben - így Homoródszentmártonban, Gyergyóremetén, Gyimesközépfokon, Bátborban, Csikszentmihályon — máris biztatóak az eredmények. Másutt viszont - mint például Újszékelyen, Tusnád községben, Gyergyócsomafalván stb. - az eddigieknél nagyobb figyelmet kell szentelni a helyi lehetőségek pontosabb felmérésére, s azok messzemenő hasznosítására. Ez ugyanis egyaránt szolgálja a termelők és a fogyasztók érdekeit.