Hargita, 1982. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1982-05-01 / 102. szám

AZ ÜNNEP ÉRTELME, CÉLJA­ z ünnepi szemrevételezés? - kérdezte az egyik interjúalanyunk, beszélgető társunk, a tágabb értelemben vett munkában. Nyújtotta is a jobbját : — Foglaljon helyet. Minálunk jó helyen jár. Sikerült jól zárnunk az év első negyedét, áprilisban sem lazsáltunk, szóval, dicsekvés nélkül, az eredményeink... — Azokról majd később — szakítom félbe­­, hiszen valamivel több érdekelne az eredményeknél . .. Való igaz, ünnep, munkásünnep előtt toppantam be, de beszéljünk arról, hogy is telnek a hétköznapok, mindaz, ami fényt s értelmet ad az ünnepnek. Nézzünk szét kicsit gondolatban a megyében, akár tágabb körben is, a dolgok velejét tekintve, nincs olyan gépgyártó­ vagy könnyűipari munkás, bányász, földműves, építő, műszaki, akár humán értelmiségi, aki tiszta szívvel ne mondhatná el : „áprilisban sem lazsáltunk". Aki ne mondhatná el, aki ne példázná, bizony, kemény munka folyik min­denütt ... és mi mást tanúsítana a megye gazdasági-társadalmi-kulturális valósága, ha nem a helytállást, a kommunisták, valamennyi dolgozó tetteiben­­megfogalmazódó egyet­len lehetséges választ a szüntelen kihívásra, az örökös próbatételre ! A felelősség dimenziói Vlahicén­­is, mondják, a legnagyobb adu : a termékek korszerűsítése és a minő­ség. Ezt mindenki tudja, mondaná az ol­vasó, és igaza is van. Csakhogy a helyzet nem olyan egyszerű. Tavaly például elég tetemes volt még a technológiai veszteség a Vasüzemben, de helyesen így kell fogal­maznunk : lényegesen csökkent a selejt­arány idén... A vlahicai kohászok és vasmunkások kiváló közössége persze a helyzettel nem lehetett elégedett, alapos elemzést végeztek. A selejtnek több mint 30 százaléka a csőgyártásnál használt hen­gereknél került ki, jelenleg 12 százalék alá esett ez az arány, s azt mondják: ez is sok. Pedig csak ez a tétel több mint hétszázezer lej többletet jelentett az első évnegyedi nettó termelésnél ! Az érdem, mondják, többek között Ádám Mózes mestere és csoportjáé, akik mindenekelőtt a személyes felelősség erősítésére összpontosítottak , újabban minden egyes rollaira ráírják, ki öntötte azt. És addig egyetlen darabot sem öntenek, amíg a laboratórium nem készült el a folyékony vas vegyelemzésével. Nyil­ván, számos műszaki-technológiai intézke­dés tette lehetővé, hogy a személyes fele­lősség valóban ösztönzőerő tegyen, mert nem arról van szó (félreértések elkerülése végett), hogy a vlahicai vasmunkások rosz­­szul dolgoztak volna, de arról, mint min­dig, most is még jobban akartak dolgoz­ni... És ehhez, mindenek­előtt, feltételek szükségeltetnek. Gondoljuk meg: ebben az egységben a többlettermelést száz és ezer tonnákban mérik ! A Crainic Nicolae vezette öntödében például közel 400 tonnával termeltek töb­bet az első évnegyedben a tervezettnél. Nem tudom, mit tegyek — mondja —, jú­nius elsejétől nyugdíjba kellene vonulnom. De sehogysem tudom elképzelni június má­sodikét, harmadikát, a többi napokat, a nyugdíjas élet hosszú napjait... Huszon­hat esztendeje dolgozom Vlahicán, a mi­nisztériumból kértem magam ehhez az egy­séghez, különben Arad környéki vagyok. Ki­váló emberekből és kiváló szakmunkások­ból áll ez a közösség. Apáról fiúra száll a mesterség. Mondanám : igazi vlahicai lettem magam is, fiam mérnökje­lölt a kohászati fakultáson, ősztől talán már itt dolgozik. Nehéz lesz enélkül a munkaközösség nél­kül ! Vállaltuk, hogy hat-hét százalékkal teljesítjük túl az évi tervet. De minőségi m mrikával, minden részlegen, munkahelyen. Hat-hét százalékkal többet, úgy, hogy job­bat... Tudja, mit jelent ez? Előretolt állás . Rengeteg munkánk van, s mindegyik sürgős volna - kezdi a beszélgetést Fá­bián Ferenc, a székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyár prototípus­­részlegének tőmestere. Abban hamar megegyezünk, hogy ez a részleg a gyár - és nemcsak a gyár - a­­molyan előretolt állása. - Nézze, ezen a részlegen 75 munkásunk dolgozik, egytől-egyig vállalják a részleg feladatköréből adódó nagyobb felelőssé­get. Itt bizony nem elég odatenni a vállat, ahogy szokták mondani, itt az észre is szük­ség van. Nem egy olyan termék gyártásba vételét kell kikísérleteznünk, kidolgoznunk, ami a technika csúcsát jelenti - világvi­szonylatban is ! Példákkal már Benedek Elemér részlegvezető szolgál: a világon egy-két cég gyártja a turbináknak és tur­­bokompresszoroknak bizonyos elemeit. Ú­­jabban felzárkózott mögéjük ? melléjük ? ez a munkaközösség is ! Dolgoznak a mű­szál-technológiában használt számos gép, berendezés és alkatrész gyártásba vételén, műgyapotfeldolgozó gépjük rövidesen je­lentős országos premier lesz. Vagy a szin­tén műszál-gyártásnak szánt újtípusú forgó fésülőlej alkalmazása csak a jelenlegi gé­peknél országosan mintegy 40 százalékos termelésnövekedést eredményez, és több mint a felére csökkenti a zajszintet. A pro­­totípus-részleg, majd a termékek szabadal­mazása után, az egész gyár munkájának jelentőségét nemzetgazdasági viszonylat­ban kell szemlélni, hiszen termékeik jórészt importcsökkentő, -helyettesítő alkatrészek, gépek, berendezések . . . Fábián Ferenc fémipari technikus 1952- ben végzett a volt székelyudvarhelyi mű­szaki líceumban, az utolsó promóció tag­jaként. Dolgozott mezőgépészeti egység­ben, aztán az Élelmiszeripari Gépgyárban, szakiskolai oktatómesterként, végül — az üzembehelyezésétől kezdve - itt, a „matri­cában". — Mit jelent ez a gyár ?­­ Sokat, nagyon sokat. Először is: sok­sok fiatalnak munkahelyet, ahogy mi mond­juk, kenyeret. . . Másodszor: a munkaközös­ségnek, a mérnököknek, mestereknek, mun­kásoknak egyaránt olyan szakmai fejlődés­hez nyújt lehetőséget, amilyenre Székely­udvarhelyen nem adódna alkalom, de vi­dékünkön máshol sem, ezt nyugodt lélekkel állíthatom. Lehetőségünk van tehát a lé­péstartásra, és ennek jelentősége óriási ! Itt minden egyes munkadarab újabb és újabb feladatot jelent, a matricagyártás­ban egyedi darabok vannak, nem egyszer a szerszámok előállítása is külön teljesít­mény . . . Tehát: jó, hogy ilyen a munka, s jó, hogy van kikkel vállalni s végezni azt ! Biztató bő termésre Amikor a székelykeresztúri főtérről elin­dultam, még sütött a nap. Ugyan nem ta­vaszi verőfényben csodálhattam meg újra néhai Markos András remekművét, híres Petőfi-szobrát, és társát, amelyet Mircea Spataru Balcescuról mintázott, de arra mégsem gondoltam, hogy öt perc múlva igazi téli zimankó, heves szél, hózápor zú­dul a tájra. Szóval a legrosszabb időben keresem Murray István mérnököt. És mondja, amúgy kellemes volna az alkalom, a mai az első szüret napja. Uborkát, spenótot szedtek, épp rakták a ládákat a tehergépkocsira, a­­mikor jött a hó, hát ami felfér, azzal u­­gyancsak sietnek, a többit mentik fedél alá, ilyen, lám, az első szüret napja ... Később megkér, jegyezném le: május 1- re szeretnének 10 tonna uborkát szállítani a megye zöldségüzleteibe. Paradicsomot majd május 5—10 között, ám június végéig összesen 900 tonna paradicsomot, uborkát, káposztát szállít a székelykeresztúri hajta­tóház, egész esztendőben 1350 tonnát, eb­ben az eper, nyilván a földieper is benne­­foglaltatik. Teljes kapacitással üzemel a megye éléstárának ez a részlege. Mind a tíz hek­tár beültetve, s tudjuk még: Szécsi Éva, Szécsi Miklós, Tódor Margit, Ozsváth Jolán, Jóssi Irma, Török Ilona munkája még az idei szeszélyes tavaszon is garancia a bő termésre . A­ z Olt, a Maros, a két Küküllő mentén, persze, bárhová bekopogtathatott volna az újságíró, hiszen ez az útiránya is tetszés szerinti volt, a barangolásának másféle - akárhány rajza is hasonló benyomásokat, élményeket hagyott volna benne. El­beszélgethetett volna az országosan élenjáró balánbányai bányászokkal, a székelyudvar­helyi bútorasztalosokkal, a gyergyószentmiklósi gépgyártókkal, könnyűipari üzemeink varró-, fonó- és szövőnőivel, traktorgyártóinkkal, szétnézhetett volna az ocsúdó szántó­földeken, de az anyagi és szellemi javak teremtésének más szféráiban is, a hagyomány­éltető művelődés hajlékaiban, alkotóink műtermeiben, dolgozószobáiban, iskoláinkban, líceumainkban, amelyekben szintén legszebb hagyományainkhoz és szocialista valóságunk jövős értékeihez méltó munka folyik ... A megye gazdag valóságának ismeretében bát­ran állíthatjuk : a helytállás értéke és értelme mindenütt a tények erejét tárta volna elénk, a bíztatást a kitartóbb, jobb munkára. A tények, a maguk sokarcúságával, min­denütt ugyanazzal az erővel, ugyanúgy,­ ugyanazt bizonyítják, hétköznapok sorában épp­úgy, mint ünnep teltén, és minden ünnepünk is a munkát dicséri s munkáját ; hamva­s fénye a munkának. E vidék embere, egyenlő jogait és kötelezettségeit egyaránt felelő­sen átérezve, tudva-tudja, munkájával önmagát megbecsülve, társadalmát s jövőjét be­csüli meg, hogy csak szilárd alapra építhet időtálló f őmaga is, s a munkához felnövő, azt folytató újabb és újabb nemzedékek is... Íme, munkásünnepünk értelme, fénye­­... Vali József „ Tanúlni kellett itt is..." Mi újság a gyergyószentmiklósi Len- és Kenderfonodában ? Amelyik a város, s ta­lán a megye modern iparának egyik leg­régibb egysége — immár 26. évében jár... Sok újság nem lehet - vélhetnek -, most is, mint minden­­ esztendőben: kártolják, nyújtják, fonják a kócot, tekercselik a spárgát... . Figyeljünk csak: jobb a javadalmazás, jobb a hangulat, mint tavaly például, bár akkor is teljesítettek minden mutatót. A múlt esztendőben az utolsó évnegyedet zár­ták a legjobb eredményekkel, ám az idei első, s a jelek szerint, a második is 6,7 százalékkal nagyobb teljesítményt ,,hozott", úgy, hogy a tervezett anyagköltségekbe is beilleszkedtek. Leopold Imre technológus 26. éve dol­gozik a gyárban, azt mondja, 26 esztendő hosszú idő, az alatt sokat lehetett tanulni. Mert tanulni kellett itt is. Haladni a korral. A termelés gondjai mellett vállalni az ipar­ág gondját: a gyergyószentmiklósi meste­rek, szakmunkások ott voltak Negreşti- Oaşon, Nagyszentmiklóson, legutóbb Ad­­judon, segíteni a testvérvállalatok üzembe­helyezésénél. S azt mondja, ilyen biztató évkezdésben is ritkán volt részük, mint az idén, s a munka üteme továbbra is felfelé szálló ágban: az áprilisi terv hat százalék­kal nőtt a januárihoz képest, ám így is, azt is túlteljesítették .­­ Az eredmények nem születtek egyik napról a másikra. Jól előkészítettük az é­­vet, aztán minden egyes pártalapszervezet úgy osztotta be a munkát az adott részle­geken, hogy a „forró" munkahelyekre a legjobb kommunisták kerüljenek, sikerült új gyártástechnológiát kidolgoznunk, új keverékek, új fonalak, bővebb választék — talán így érthetőbb . .. Annyira, hogy eb­ben az évben már több tőkés országba nyíltak exportlehetőségeink, az első tétele­ket el is küldtük az Amerikai Egyesült Ál­lamokba, Franciaországba, Belgiumba . .. Termékeink választéka és minősége olyan, hogy nemrégiben összeállított mintakollek­ciónkat bárhova elküldhetjük, nem vallunk szégyent. Csata Teréz, Májer Irén, Csergő Mária, Paleu Ileana, Laczkó Erzsébet mun­kásnál, Balázs Dénes, Gavrilo Ioan, Szabó Vilmos mesterek, az egész munkaközösség így dolgozik ezen a tavaszon az ország és Közép-Európa első len- és kenderkácot fel­dolgozó fonodájában . . . Jegyezzük még le : lenne a vállalatnak egy másik mintakollekciója is : a testvér­vállalatokat a gyergyószentmiklósiak látják el számos­­ importhelyettesítő és csökken­tő­­ műanyag- vagy fempótalkatrésszel. Tűzdeszkából például (nyugati import he­lyett) évi nyolcvanezer darabot gyártanak. Ki mint dolgozik?... A toplicai Fakitermelő és -Feldolgozó Kombinátnak kis egysége a hodosi üzem. Ám a kis egység termékeire igényt tarta­nak bel- és külföldi megrendelőik egy­aránt, s ami a legfontosabb : sokak számá­ra Hodoson ez az üzem magát a megél­hetést jelenti. Rancz József, Móra József, Nistor Du­mitru, Muscă Petru, Stan Gheorghe, Csíki Imre, Hanga Dumitru - a faluban együtt élnek és dolgoznak, igazi munkáshagyo­mány szerint, magyarok, románok, itt az ember megítélésének egyetlen kritériuma : ki mint dolgozik ?... Demeter Ignác mérnök szerint jól dol­goznak a hodosi emberek.­­ A kombinát viszonylatában hosszú ide­je itt jegyzik a legkevesebb igazolatlan hi­ányzást, fegyelmi kihágást, bár a munka, az élet nehezebb, mint városon, talán ép­pen azért... Egy ilyen fűrészüzem jobban megérzi a nehéz telet is, mint például egy bútorgyár, de márciusban 1,3 millióval tel­jesítettük túl a havi tervet, áprilist is jól zárjuk, amiben a nehéz tél megakadályoz­ta, azt hamarosan be is hozza ez a mun­kaközösség. Az emberek nagy kedvvel dol­goznak, javultak a munka- és létfeltételek is, vadonatújnak számít még a negyven lakásos tömbhöz, korszerűsítettük a főcsar­nokot, a fűrészáru részleget. Elmaradt u­­gyan az anyagtér modernizálása, de kö­vetkezik az is - dolgozunk mi, hodosiak is. Akik megértették és tisztán látják... Farkas Mihály bányavezető, Zsigmond Mihály, Ladó Máthé, Sándor Zsigmond, Ba­lázs Mózes bányászok, Páll József hargita­­fürdői részlegvezető, Tamás András mester, Jártó Gyula, Donáth Dénes, Márton Lő­rinc, Benkes Ferenc Csíkszeredai műhelyve­zető, Szabó Ágoston mester, Gábor Letícia, Karácsony Balázs, Roth Sándor, Torna Oc­távián, Domokos János­­. De az érdekelt munkaközösség minden egyes tagját meg kellene kérdezni, hogy mit is jelent 0,1 százalék ? Szabó Ágoston szerint: ki-ki jól végzi a munkát, esetében pedig, hogy a Csíkszere­dai berendezés mind a mennyiségi, mind a minőségi paramétereket illetően, teljes kapacitással működik. Konkrétan : 0,1 szá­zalékkal sikerült javítaniuk a feldolgozott kaolin fehérségi fokát, mellesleg, az első évnegyedben közel ezer tonna feldolgozott kaolinnal termeltek többet az előirányzott­nál, s áprilisban is jelentős többletterme­lést értek el... Ez a 0,1 százalék azt jelenti - mondják hogy percre sem hagytuk nyugton egy­mást, hogy jobb minőségű kaolint más­hol nem gyártanak az országban. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók tanácsa, a párt­­bizottság mindent megtárgyalt az emberek­kel, akik megértették és tisztán látják: nincs más alternatíva, mint a minőségi munkáé !

Next