Hargita, 1982. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1982-07-01 / 153. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Nicolae Ceauşescu elvtárs érdeme, hogy ebbe az irányba terelte az ország energiáját, s ily módon Románia a jelenlegi ötéves terv végére a közepesen fejlett országok közé emelkedhet. Minden olyan vélemény, mely indokolatlannak tartja a párt iparosítási politikáját, nem veszi figyelembe az ország és a nép létérdekeit, ellentétes tehát legfőbb törekvésünkkel, a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésével. A nép országépítő munkáját mindvégig dinamizálta Nicolae Ceauşescu elvtárs példaadó munkássága, gyakori jelenléte az a­­nyagi és szellemi javak termelői körében, elméleti és gyakorlati ér­tékű útmutatásai, melyeket a gazdasági-társadalmi élet valameny­­nyi területén hasznosíthatunk, hisz hazai valóságtalajunkból fakad­nak, az igények és lehetőségek közti egyensúly felismerését tükrözik. Az önnön ereje tudatára ébresztett nép, a kommunistákkal az élen, rendkívüli tettekre vállalkozott, valóságos csodákat művelt. Csakis a nép és vezetője tökéletes összehangoltságával, egymásratalálásá­val magyarázható az a tény, hogy „napjainkban Románia 15-ször gazdagabb mint 1950-ben" - mint azt Nicolae Ceauşescu elvtárs a párt Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén megfo­galmazta. Nemzetiségi különbség nélkül, a haza dolgozói teremtették meg e tizenötszörös gazdagságot. A párt szocialista iparosítási politikája nélkül persze meddő maradt volna minden hősies erő­feszítés, mint ahogy a most kibontakozó új agrárforradalomnak se lennének meg enélkül az anyagi alapjai. Joggal vagyunk büszkék minderre, semmit sem kaptunk készen, mindenért keményen meg kellett dolgoznunk. És meg kell ezután is, hisz különösen a jelen­kori bonyolult nemzetközi helyzetben, a gazdasági világválság kö­zepette számos nehézség tornyosul előttünk, nem ünnepi, diadal­menet előrehaladásunk útja. Erőnk egyik forrása éppen abban rej­lik, hogy tárgyilagosan szemléljük a valóságot, vállaljuk a nehéz­ségeket, okulunk saját hibáinkból, s mozgósítjuk alkotóenergiánkat a többért, jobbért, az új minőségért. Mindez képessé tesz arra, hogy tovább haladjunk a megkezdett úton, növeljük termékeink versenyképességét a világpiacon, erősítsük a rendet és fegyelmet minden munkahelyen, takarékosabban bánjunk anyag- és energia­­fonásainkkal. Az RKP IX. kongresszusa óta eltelt tizenhét esztendő sikerei megtanítottak a bizakodásra. Szorgalmas és tehetséges dolgozók lakják országunkat, a Román Kommunista Párt vezetésével, Nicolae Ceauşescu elvtárssal az élen képesek legyőzni a pillanatnyi nehéz­ségeket, s a szocializmus és kommunizmus megálmodott magasla­taira emelni Romániát. Szocialista hazánk valamennyi dolgozójával taoros egységben ezért munkálkodik kitartóan megyénk magyar és román lakossága is. A munka útja a jövő­­útja, ezért maga a bi­zonyság a haza jövőjébe vetett hitünk. Ne legyen többé háború! Június elején rendkívül szo­morú eseményre emlékeztek a ko­lozsváriak, mindazok, akik átél­ték a második világháború bor­zalmait, a hárommotoros Libe­­rátorok szőnyegbombázását. A repülők azon a péntek regge­len néhány perc leforgása alatt rombadöntötték a vasútállomás környékét. Védtelen asszonyok, gyermekek estek áldozatul. Akik akkoriban kisgyermekek voltak, édesanyjuk karján vészel­ték át a sötét óvóhelyen a bor­zalmakat, azóta felnőtt emberek. Nekik is vannak kisgyermekeik, akiket békében szeretnének fel­nevelni. E sorok írója szemtanúja volt a kolozsvári bombázásnak; tár­saimmal együtt nagyon jól tu­dom tehát, mit jelent egy há­ború, mit jelent az állandó ret­tegés, mi ára van a hadi idők­nek. Éppen ezért minden mun­katársammal együtt, a gyergyó­­szentmiklósi gazdasági és jogi líceum munkaközösségének tag­jaival, tanárokkal, oktatómeste­rekkel, nevelőkkel, az ügyintéző személyzettel egyetemben teljes egyetértésünket fejezzük ki a ha­za, a dolgozó nép felhívásával, amelynek címzettje az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszaka. E fontos dokumentumra tettük kézjegyünket. Minden egyes alá­írás méltó kifejezője eltökélt békeakaratunknak. Békeszándé­kunknak. Követeljük, hogy azon­nal vessenek véget a fegyverke­zési hajszának, kezdjék meg a leszerelést, elsősorban a nukleá­ris fegyverek hatástalanítását Ki­fejezzük továbbá teljes egyetér­tésünket Nicolae Ceauşescu elv­társ, az RKP főtitkára, köztársa­ságunk elnökének a párt Központi Bizottsága bővített plenáris ülé­se munkálatainak befejezésekor tartott beszédében elhangzott újabb békekezdeményezésével. Thomán Béla Gyergyószentmiklós A TŐKE ÁRNYÉKÁBAN „Nemkívánatos vendégek" (Lakat az „Eldorado" kapuján) A hatvanas évek viszonylagos gazdasági fellendülését követő recesszió a fejlett iparú tőkés államokban gyökeres szemléleti változást idézett elő a beván­dorló munkaerővel szemben. Az addig busás hasznot hajtó leg­nehezebb és legrosszabbul fi­zetett állást is elvállaló emig­ráns — feleslegessé vált, sőt mi több koloncnak tekintik a „fo­gyasztói" társadalom nyakán. A gazdasági tevékenység stagná­lása, a munkahelyek számának csökkenése sokmilliós munkanél­küliséghez vezetett nyugaton, a­­mely kiszorítja a munkaerőpiac­ról a nemkívánatos versenytár­sait, a vendégmunkást. Az „El­dorado” ábrándjával érkező e­­migráns lelakatolt kapuba üt­közik. A legtöbb tőkés államban szigorú rendelkezésekkel igye­keznek megállítani a valamikor ösztönzött bevándorlást, illetve távozásra késztetni az emigrán­sokat. Az NSZK-ban a legtöbb vendégmunkást foglalkoztatott nyugati országban ahol ma vi­szont kormánykörök szerint „el­érték, sőt túllépték a befogadó­­képesség határát", még 1973- ban megjelentek az első ellen­­intézkedések. Azóta évről-évre újabb törvények nehezítik meg az idegen munkaerő beszivárgá­sát. Felfüggesztették az újabb munkaengedélyek és ideiglenes letelepedési jogosítványok kia­dását, a külföldiek nem élvez­hetnek a belföldi munkásokkal azonos jogokat, korlátozták a vendégmunkások családjainak beutazási lehetőségét, valamint a politikai menedékjog címén történő bevándorlást stb. Fran­ciaországban a bevándorló 15- 20 év múlva is idegen, betola­kodó marad, ott-tartózkodásának feltétele az állandó munkahely, amelynek elvesztése három hó­nap után maga után vonhatja kiutasítását ; csupán tavaly 90 000 vendégmunkást menesz­tettek az országból. Belgium­ban - a növekvő belföldi mun­kanélküliség miatt - gyakorla­tilag lezárták a határokat az emigránsok előtt, s egy törvény­­tervezet nemrég azt javasolta, hogy az idegen munkásokat, mindenek­előtt azokat, akik el­vesztették állásukat, sürgősen küldjék haza. Hollandiában - több más nyugati országban ér­vényes rendelkezéshez hasonló­an - csak akkor lehet beván­dorlót alkalmazni egy, munka­helyre, ha nincs rá belföldi je­lentkező. Az idegenek befoga­dását ugyanakkor több feltétel (egészségi állapot, korhatár, büntetlen előélet stb.) korlátoz­za. Kanadában az idegen mun­kás csak akkor kaphat beutazá­si engedélyt, ha előzőleg kor­mányjóváhagyást tud szerezni az ideiglenes munkajoghoz. Olasz­országban borsos összegű pénz­bírsággal és börtönbüntetéssel sújtják azokat a munkáltatókat, akik idegen munkaerőt alkal­maznak. Az Egyesült Államokban valóságos hajtóvadászat folyik az illegálisan bevándorolt, fő­képp latin-amerikai munkások után (számukat 4-7 millióra becsülik), akiknek az ott-tartózko­­dási reményük nem több 6—8 hónapnál. Sokezer letartóztatott idegen munkás koncentrációs táborokban várja, hogy döntse­nek sorsa felől, amely szinte ki­vétel nélkül a kiutasítás. A hatósági korlátozásokkal párhuzamosan a vendégmunkás növekvő ellenszenvvel is szem­betalálja magát, amely - pél­dául Nagy-Britanniában és az NSZK-ban - súlyos faji inciden­sekhez vezetett Veszélyes mé­reteket öltöttek a jobboldali, újfasiszta elemek hitleri időkre emlékeztető, gyűlöletszító, sovi­niszta akciói, amelyek indoklá­saként az idegen munkaerő je­lenlétével okolják a súlyosbodó gazdasági helyzetet. Plasztikusan foglalja össze a vendégmunkás társadalmi hely­zetét a holland Bots-együttes dala, amely nyers fordításban így hangzik : „Csak szeméthor­­dásra vagy alkalmas/ Holtfá­­radtan, milyen szívvel mész az éjszakába pihenni ?/ Ötöd ma­gaddal zsúfolódsz egy szalma­zsákon/ Ez nem pihenés.../ Ki tisztel téged, emigráns ?/ Jó üzletet csináltak veled/ a sze­relőszalagnál/ Most az utcára dobnak/ mert feleslegessé vál­tál .. Zselyki Dezső BÉKÉT AKARUNK ! Forr a világ ! Készül a sok bomba I A gyilkos fegyverek készülnek Halomba I A világ népeit veszély fenyegeti. Békés életünket fel akarják dúlni De mi azt kiáltjuk, hadd hallják a szavunk -Nem kellenek fegyverek I Mi békét akarunk I Mit a fegyverekre költenek évente Azt inkább fordítsák mind-mind élelemre ! Ne legyen éhező széles e világban, S ne pusztuljon a nép gyilkos háborúban ! Bőséggel terüljön mindennap asztalunk. Nem kell a háború ! Mi békét akarunk ! Elég volt a népnek két gyilkos háború. Elég özvegy árva, s rokkant lett utánuk. Nyomor, nincstelenség, szakadt rá a népre. Ne ismétlődjön meg ! Értsék meg hát végre ! Mi békében élni s alkotni akarunk ! Nem kell a háború ! Mi békét akarunk ! Bogács Ferenc Csíkmadaras VIRÁGCSOKOR HELYETT A búcsú pillanatában adós­nak éreztem magam. Ezért sze­retném e pár köszönő sort to­vábbítani virágcsokor helyett. A székelykeresztúri 4-es szá­mú napköziotthon dolgozói - akik három éven át vigyáztak, nevelték gyermekeinket, mindent megtettek, hogy jól érezzék ma­gukat. Felkeltették érdeklődésü­ket, a tudás magvát hintették szívükbe, hogy majd évek múl­tán boldogan nézzünk föl rájuk. Köszönjük fáradozásukat. Miklós Gábor Széke­lykeresztú­r FIGYELMESSÉG Ha későn is, de érdemes szólni róla. Május 29-én történt, az esti órákban. Épp hazafelé tartot­tunk, mikor egy idős nénire és három fiúra lettünk figyelmesek. A fiúk a kis siránkozó nénit ve­zették, akiről később megtud­tuk, siklódt, egy éve temette el egyik fiát, s a temetőőrhöz a­­kart eljutni. Látva ezt, bará­taink a gyermekek segítségére siettek, kezükből széket formál­tak, ráültették a nénit és így vitték az őr házához — a gyer­mekek kíséretével. Megérkezés­kor a néni nem győzött hálál­kodni. Érdemes ide írni a három ta­nuló nevét : Miess Helmut IX., Székely István és Fehér Ferenc a 4-es számú általános iskola VI. és VIli. osztályából, akik fi­gyelmességből, emberszeretet­­ből, segítségadásból jelesre vizsgáztak. Szőcs Irén Szé­ke­ly­ud­varhel­y A SÚGÓ BARLANGNÁL A Pionírok Hete alkalmával a gyergyószentmiklósi 1-es szá­mú általános iskola ötödik és hatodikos tanulói kirándulást szerveztek a Súgó barlanghoz. A gyalogtúrán közel 70 tanuló vett részt. Sok élménnyel gazdagított már a barlangig tartó gyalogút is, a tanárok felhívták figyel­münket a gyógynövényekre. Megismertük a vadcsombort, iibapimpót, ezerjófűvet, cicka­­farkot. Gyönyörű időben értünk a barlanghoz. Miközben a bar­lang történetéről és feltárásáról hallgattuk az ismertetőt, alig vártuk, hogy beléphessünk az általunk még sohasem látott csodavilágba. Karbidlámpák fé­nye világította meg sorra a ter­meket. Láttuk a mészkőből kiala­kult Hófehérkét a hét törpével, a mészkőbe dermedt várakat, farkasszájat, hattyúk tavát, tek­nősbékát és más alakzatokat, megcsodáltuk a zenei hango­kat hallató cseppköveket, a bu­zogányok termét, az örvények termét, ittunk a „szerelem vizé­ből”. Soha el nem múló élményt jelentett számunkra ez a kirán­dulás. Tanulótársaink nevében is köszönjük. Bagossy Enikő, Szilveszter Judit, G­yerg­y­ósze­n­t­m­i­k­l­ó­s AZ ARRA JÁRÓKNAK... Korpnd községet átszelő mű­útról letérő Piac és Rózsa utca A kerámia kedvelők vásárol­hatnak a múzeummal szemben levő kerámia piacon, a köze­lebb és távolabb eső egyéni fa­zekasoknál, ugyanakkor a ke­rámia üzemnél levő, eladással egybekötött kiállításon, ahol gazdag választék áll a vásárlók rendelkezésére színes és fekete kerámiából. Id. István Lajos, Korond KURTA A PANASZ, DE SÚLYOS Födött beállóhelyek épülné­nek a Tető utca 11. számú tömbház közvetlen közelében. Az anyagokat már a helyszínre szállították, minden jel arra vall, hogy nemsokára kezdődik a munka. Az egészben apró szépséghiba : mondott tömb­höz lakóinak akarata ellené- BORÍTÉKBONTÁS sarkán — a zöldséges üzlettel szemben — egy szerény kis ház hívja fel magára a figyelmet, szépen újrazsindelyezett tetővel. Ezen kis háznak a falán egy tábla adja tudtukra az arra járóknak, hogy ez a ház a köz­ség múzeuma, melyet bármikor kinyit a meglátogatni akarók­nak e sorok írója. Bizonyára sokan felteszik a kérdést : vajon mit lehet itt lát­ni ? Látni lehet régi bútorokat és más használati tárgyakat. Azonban a legérdekesebbek a régi, úgynevezett, máznélküli köröndi veres edények, ezek mellett, a mázas edény készíté­sére való áttérés után készült edényekből és a már hagyo­mányossá vált „orcsai" (minden évben augusztus második szom­batján és ezt követő vasárnap tartják) kerámia vásáron a bí­ráló bizottság által kiválogatott edényeket. Azt is el kell mondanunk, hogy itt a látogató bővítheti is­­, méreteit Korond község törté­netének múltjáról, jelenéről. Mindezek mellett megismerked­het az „Arcsó fürdő", a körön­di kerámia, aragonit, taplóipar történetével, sósvizének haszná­latával és más népismereti ér­dekességekkel. Ezzel egyidőben lehetősége van az átutazónak megtekinteni a községben a kerámia készí­tésének a technológiáját, mind a magán fazekasoknál, mind a híres kerámia üzemben.­re... Kifogásoljuk, hogy túlon­túl közel jelölték ki a beálló helyét, mindössze néhány mé­terre a tömbház bejárójától. Ráadásul egy hozzánk megle­hetős távoli lakótömb lakói használják majd. A kiskocsitu­lajdonosok. Mit lehet tenni ? Bartha György Csíkszereda Szerk. megjegyzése : a városi néptanács az ügy illetékese. A lakók forduljanak tehát az ille­tékeshez (városrendészet) , az ügyben mi is tájékozódtunk, kér­déseinkre a következő választ kaptuk : a tömbház és a födött beálló közötti megengedett leg­kisebb távolság valóban elég­­ kicsi ; akár más tömbben­ek ’ is építhetnek az illetékesek által kijelölt területre, lévén egyetlen lakótelepről szó ; a Tető utca 11. szám lakói folyamodjanak (má­sodszor !) is a néptanácshoz. Joguk előadni panaszukat, mint ahogy a néptanácsiaknak is kötelességük meghallgat­ni, és­­ érdembeni választ adni. TEGYÜNK TÖBBET A TURISZTIKÁÉRT A természetjárás közismert sportág. Minden korosztály ked­veli. Versenyszerű gyakorlása (tá­jékozódási verseny) azonban a nagy­közönség előtt kevésbé is­mert. Ez a sportág nemcsak e­­rős fizikai erőnlétet igényel, ha­nem intellektuális munkát is. Hazánkban 1946 óta gyakorol­ják. Ma már megyei, megyék közötti és országos versenyeket is rendeznek. 1962-ben Löten­­ben (Norvégia) került sor az el­ső Európa-bajnokságra. 1966 óta rendszeresen tartanak világ­bajnokságot. A Daciada országos tömeg­sport mozgalom keretében több alkalommal szerveztek tájéko­zódási versenyt, mely megye­­szerte nagy visszhangra talált. A Csíkszeredai Akarat sporte­gyesület május 29—30-án szerve­zett ilyen versenyt, mely felejt­hetetlen élményt nyújtott mind­annyiunknak. Köszönet érte. A versenyről hazatérve úgy é­­reztem, hogy nálunk, Székely­udvarhelyen még nem sikerült eléggé népszerűsíteni ezt a sportágat. Mi az oka az érdek­telenségnek ? Véleményem sze­rint a tájékozatlanság. Az üze­mi sportegyesületek tevékenysé­ge legtöbb esetben a futballal kimerül, esetleg még egy-két sportággal foglalkoznak. Nem támogatják a turisztikát ! Ha­sonló a helyzet az iskolákban is. A fenti sorok nem sértegetési szándékkal íródtak, célom csu­pán, hogy együtt, közösen mi is többet tegyünk Székelyudvar­helyen a turisztikáért. Fülöp Sámuel Székelyudvarhely

Next