Hargita, 1982. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1982-11-02 / 258. szám

Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) szárnyasok,­­ különösképpen a kacsák és ludak számát. Utasítást adott arra, hogy fordítsanak speciális figyelmet a haltenyész­tés fejlesztésére a 240 ezer hek­tárnyi mocsár és tó berendezé­se, intenzív és félintenzív ki­használására révén olyképpen, hogy évente legalább 130-150 ezer tonna halat tenyésszenek. Úgyszintén szem előtt tartja a biomassza (nád, gyékény, sás, vízinövényzet) intenzívebb ki­használását, az erdőállomány növelését, a gyorsan növő és nagy gazdasági hatékonyságú hazai és meghonosított fajok­ból álló ültetvények fejlesztése révén, az erdei gyümölcsök és a gyógynövények begyűjtését, a vadállomány fejlesztését. Elha­tározta, hogy a mezőgazdasági termelés és az állattenyésztés fejlődésétől függően létesítsenek újabb élelmiszeripari egysé­geket a Duna-delta nyújtotta összes lehetőségek komplex és hatékony kihasználása érdeké­ben. A program úgyszintén in­tézkedéseket foglal magában a deltas homok bányászati kiter­melésének megkezdésére és az ezen a téren végzett kutatások kiterjesztésére vonatkozóan. E­­lőirányozza egyszersmind a tu­risztikai tevékenység különleges intézkedések alapján történő fo­kozását a Duna-deltában. Kü­lönböző akciókat valósítanak meg a helységek rendezéséért, ellátásáért és védelméért, a víziszállítás elsődleges fejleszté­séért, a távközlési és áramszol­gáltatási rendszer javításáért. Intézkedéseket irányoz elő a természet védelmére. Az egész program megva­lósításában abból az elvből in­dulnak ki, hogy a beruházások túlnyomó részét az ugyanabban az évben realizált bevételekből finanszírozzák. A delta természeti erőforrá­sainak maradéktalan és nagy hatékonyságú kiaknázását biz­tosítani hivatott munkálatok komplexumát 1990-ig hajtják végre. A Duna-delta berendezésére és maradéktalan kiaknázására vonatkozó program megvalósítá­­sa érdekében a Politikai Vég­rehajtó Bizottság kérte az illeté­kes minisztériumoktól és a helyi szervektől, hogy kezdjék meg a javasolt szervezési intézkedések alkalmazására vonatkozó szabá­lyozó rendelkezések kidolgozá­sát, terjesszék ki a helyszíni ku­tatásokat és tanulmányokat és dolgozzák ki a beruházási ob­jektumok műszaki-gazdasági do­kumentációját. Elhatározta, hogy a dokumen­táció alapján a Duna-delta be­rendezésére és maradéktalan ki­aknázására vonatkozó programot az Államtanács törvényerejű rendeletével hagyják jóvá. Nicolae Ceausescu elvtárs tá­jékoztatót terjesztett elő arról a hivatalos baráti látogatásról, amelyet Elena Ceauşescu elv­társnővel együtt október 12 ás 14. között tett Bulgária Népköz­­társaságban. Nicolae Ceauşescu elvtárs úgyszintén tájékoztatta az ülést arról a hivatalos baráti látoga­tásról, amelyet Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt október 25 és 27 között tett Jugoszlávia SZSZK-ban. Egyöntetűen jóváhagyva a bulgáriai és a jugoszláviai lá­togatás alkalmából létrejött megállapodásokat és konklú­ziókat, a Politikai Végrehajtó Bizottság kérte a minisztériu­moktól, más állami központi szervektől, tegyenek meg min­den intézkedést a létrejött ha­tározatok gyakorlatba ültetésé­ért, a Románia és a szomszé­dos és baráti országok közötti sokoldalú együttműködés egy­re fokozottabb fejlesztéséért. Az ülésen Nicolae Ceauşescu elvtárs úgyszintén tájékoztatót terjesztett elő Yasszer Arafat­­nak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének országunkban tett lá­togatásáról. A politikai végrehajtó Bizott­ság kiemelte azt a jelentős szerepet, amelyet Nicolae Ceauşescu elvtárs és Yasszer Arafat elvtárs újabb találkozója tölt be a Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köz­társaság és a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet, a pa­lesztin nép egyedüli törvényes képviselője közötti szoros ba­ráti, szolidaritási és együttmű­ködési hagyományos kapcsola­tok erősítésében. A Politikai Végrehajtó Bizott­ság egyes szervezési kérdések­kel kapcsolatosan jóváhagyta a következő intézkedéseket : Emilian Dobrescu elvtársat egészségi okokból felmentik az Állami Tervbizottság elnöki tisztségéből, s e tisztségbe ki­­nevezik Ștefan Birlea elvtársat ; - Gheorghe Stoica elvtársat felmentik a kormány első mi­niszterének helyettesi tisztségé­ből ; - Ion M. Nicolae elvtársat felmentik a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Együtt­működési Minisztérium minisz­teri rangú államtitkári tisztségé­ből és a nemzetközi gazdasági együttműködési főigazgatóság vezetői tisztségéből és kinevezik a kormány első miniszterének helyettesi tisztségébe ; - Joan Totu elvtársat kineve­zik a kormány első miniszteré­nek helyettesi tisztségébe. A Politikai Végrehajtó Bizott­ság elhatározta, hogy a Mi­nisztertanács mellett létrehozzák a mezőgazdasági termékek szer­ződtetésével és felvásárlásával foglalkozó­­ főigazgatóságot A Politikai Végrehajtó Bizott­ság ugyanakkor megoldotta a párt- és állami tevékenység több napirendi kérdését. Havasi csendélet A nyár­ szállás kerítésén túl immár tejfehér csordák , őszi jellegek közelítenek­. Hömpölyögnek alább most már a nyájak is, a téli szál­lás felé. Talán utoljára ha­rangoznak idén a vedrek a karókon, talán utoljára szá­rítja a havasi szél a kimo­sott törlőrongyokat. Legelte­tés és lerekedés között, íme, a lencsevégre kapott pilla­nat... Vajon, ősz és tél kü­szöbén lenne? Hátha még nem ! ? Ferencz Imre akadtan kandikálnak az őszirózsák a drótkerítés mögött. Fáradtan hull alá egy-egy szirom, de nem figyel arra senki sem, nem vigyáz rá senki sem. Vajon, kinek tiszte vigyázni az őszre, de tudna-e egyáltalán felügyelni valaki az aláhulló sziromra? Nem is ez a dolga most a kadicsfalvi ember­nek. Annál inkább a bőségesen megadatott termés rendezése, raktározása, ami igazából leköti az ittenit Aligha láttam na­gyobb, gömbölydeden sárgálló takarmányrépát, mint itt, Radics­­labrán, amely nem is falu — mondhatná a székelyudvarhelyi - hanem része a városnak, Szé­­kelyudvarhelynek —, éppúgy hoz­zátartozója, akár Csíkszeredának Zsögöd, Somlyó, vagy éppenség­gel Tapioca, Kadosa, Kadfasa, minek is fej­tegetni tovább­­.innen származ­tatják az itteniek e település ne­vét, amely mindig .'s vetélytársa volt Betlenfalvának, akár jégko­­rongban is, s hogy nem lettek nevesek az itteni korongkergetők hát annak több oka is van Lel­kes szurkolói a sportágnak, az bizonyos. Egyik fiatal munkás mondja: egyszerűen csupán drukkolni bejöttek a megyeszék­helyre, bíztatni a Sportklubot..., nem volt már jegy, de bekunye­­rálták magukat, mondván, hon­nan jöttek és miért, aztán kópé­­ságuk arra is rávitte őket, hogy eldicsekedjék, ők is értenek va­lamit a hokihoz, hiszen a Szabó­testvérek idejében „hazai pá­lyán" nullra verték a betlenfal­­viakat. Ilyen a kadicsfalvi ember, hát humoros, vicces mondaná egyszerűbben egy kifinomultabb hokidrukker csíki társa. Na, de jönnek ők még a szurkoló csa­pattal - mondja munkásismerő­söm, csak jól szerepeljen az it­teni csapat, mert az őket is me­legíti, a hosszú télben, a krizan­tém színtben. Radicsfalva egyébről is híres. Olyan emberei is vannak, akik 10 darab hízóállatot szerződnek évente az állami alapra. Hogy Kovács Dénes (Gömbi) példájá­val éljünk, akinek az istállójá­ban most is híznak a borjak. A fia pincér a város egyik előkelő vendéglőjében, de igazi „állat­­bolond"­­, mondják­­,honfitár­saiHiába, az alma nem esik messze fájától. Jelenleg 17 da­rab borjú kóstolja az idei kóstol istállójában. Fiatal tanítónő az iskolában. Éppen tízóraiját fogyasztja a nagyszünetben, a kis nebulók ez alatt a hulló faleveleket gyűjtik egy targoncába. Nem ülhetnek tétlenül, nem ezt tanulták a szü­lői házban. Szabó Dénes tanító, a környék jó ismerője a szóvivő, a kis tanítónő éppúgy figyel, akár hajdan az órákon, jókor jön az érdeklődés, tudnia kell előbb-utóbbi neki is némi dolgot a vidékről. Hirtelen vett adat: az 1700-as években épp annyi volt a lakossága Radicsfalvának, mint most, pontosan 740-et ki­tevő lélek­szám. Csupán a gyer­mekek száma csappan. A csa­ládokban átlag két gyermek van, de nem egy olyan családot is nyilvántartanak, ahol négy gyer­mek „fogyasztja a kenyeret“. Kevés az egyke, annál több a­­zoknak a családoknak a száma, akik a városba költöztek, tömb­­házlakásokba. Az idősebbjét visszatartja a lehetőség, neve­zetesen az, hogy kertészkedhet, jóval nagyobb mértékben, mint a központban. Aztán a kerté­szetnek is nagy hagyománya van. „Bolgár kertészek, Udvarhely peremén, hasonlatosak a vásár­helyiekhez, akikkel nem egy szakmai barátságot is fenntart. Szakkönyv legyen a témában, amit nem ismer az Itteni, annál inkább a gyakorlat az, amiről a legszívesebben beszél. Maga az igazgató-tanító is kertészke­dik, s nem restelli hangoztatni, hogy bizony ez a foglalkozási ág volt az, amely anyagiakban is nagyot lendített előre a csa­ládon. Építkezés. A kadicsfalvi új házak, új kertek, melléképü­letek a zöldség után megtérült pénzekből épültek. Mert az itteni ember mindig tudja, hogy mit mikor kell vinni a piacra, s azt is, hogy hová. Drágásoknak tart­ják őket, az igaz, de ami a por­tékájukat illeti, az mindig kere­sett. A fóliás zöldségtermesztés sem megy újdonságszámba. Te­nyérnyi nagyságú, húsos paradi­csomok kandikálnak ki a fólia­sátor alól. Szüretelni valók. Mintha sajnálná őket a kertész, hagyja, hagyogatja még holna­­­pig, aztán holnaputánra halaszt­ja a szüretelést, hadd legyen még disze a kertnek, mert zöld­ség nélkül sivárnak érzi azt. Mi­hály Imre fehér krizantémokat ültetett a fóliasátor alá, hadd le­gyen virága a közeledő télnek is. Különben azoknak is lesz pia­ca. Kristó Tibor Krizantémok Radicsfalván NOVEMBER 2., KEDD a-2 VILLANÁSOK -----­MÁSOK SZÁMLÁJÁT Bizony, ezt is ki lehet egyen­líteni. Igaz, ennek egyetlen elő­feltétele, hogy az illetőnek ro­kona, barátja, jó ismerőse le­gyen a Csíkszeredai postán. Ezt a sajátos ügyintézési formát csakis úgy lehet elképzelni, hogy a telefonfülkék előtti térségben szép sorjában következzenek a halandó telefonelőfizetők, míg a pult mögötti téren a szolgálati köpenyt viselő kolleganők, mint ahogyan október 30-án egyikük félhangosan még a nevet (Ko­vács Stefan) is bemondta . .. Va­lósággal közhírré tette, hogy ki­nek képviseletében nyújtja át a pénzt és várja meg a nyugta kiállítását. Sajnos, a szép sor­jában várakozók döntő többsége még csak fel sem hördült Tán majd akkor fog inkább morog­ni, ha netán tudomást szerez ar­ról, hogy esetleg a fizetési kö­telezettségeket is az emelettel lennebbi kolleganők is ilyen urambátyámos alapon állítják össze. (Kolozsi Márton) VÁGÁNYOK Idős férfi üldögél a Csíksze­redai piac felé vezető út egyik kerítésének szegélyén. Bal lábán ,ókora gipsz fehérült, ki tudja, milyen baleset érte, most bizo­nyára az állomás felé igyekszik, hogy hazatérjen falujába. Mel­lette, a kerítésnek támasztva, mankók. Pihen az öreg, közben nézelődik, időnként végigsimít begipszelt lábán. Fiatal fiúk cso­portja jön a járdán. Hangoskod­nak, viháncolnak. Egyikük, olyan 16 év körül lehet, megáll az öreg előtt, végignézi, aztán le­kapja az öreg fejéről a kalapot, feldobja a levegőbe, kifogja, majd ismét visszahelyezi az őszü­lő tejre, nem mulasztva el, hogy jó mélyen benyomja a fejfedőt. A többiek harsány röhejjel nyug­tázzák a „teljesítményt". Az öreg megdöbbenve néz a távozók után, majd megtörli könnyes szemeit. De kár, hogy az isko­lai formaruháról hiányzott az azonosító jelzési (Bogos Sándor) KOCKAKŐ Volt idő, amikor kockakövei burkoltak minden korszerűsítésre kiszemelt utat. A beton-, illetve aszfaltút divatjával aztán le­mondtak a költségesnek és mun­kaerőigényesnek ítélt eljárásról, olyannyira, hogy sokfelé még a meglévőket is aszfalttal vonták be. Idők változásával kezd ismét előkerülni a kockakő, Székelyud­varhelyen néztem el a minap, milyen gondosan egymás mellé illesztik a szabályosan hasított köveket a hozzáértő útépítők. Lassabban haladnak, az igaz, mint hajdanán az aszfaltozók, de haladnak, nem kell mindegy­re kényszerpihenőt tartaniuk anyaghiány miatt. Kőből kimerít­hetetlen tartalékokkal rendelke­zünk ugyanis, a kőtörő mestersé­get sem feledték még teljesen el megyénkben, érdemes hát fel­éleszteni a kockaköves utak di­vatját. Hamarabb eltűnne a sár egy sok városi, falusi utcából, az idők végezetéig nem várhatunk az aszfaltra. (Borbély László) LOPOTT KOCSIK ! Hiába a rend, szigorúság, mégis megtörténik. Ott áll a zsö­­gödi benzinkút irodájának talán kifüggesztve a lopott kocsik név­jegyzéke. Nem titok ez, és nem is kizárólag a benzinkutasokra vonatkozik a szemfülesség: fi­gyelni kell a feltüntetett rend­számokat, segíteni a tettesek kézrekerítésében. Közös érdek küzdeni a bűnözés, a lopás el­len, állampolgári kötelességünk segíteni a nyomravezetésben. Jó lenne, ha az autósok lejegyez­nék a rendszámokat, mert nehe­zen képzelhető el - bármilyen vakmerő is legyen az autótol­vaj —, hogy benzinkútnál tölti meg a tartályt, inkább a közúti forgalomban, vagy félreeső he­lyen hagyva találni rá a lopott személygépkocsikra. (Rebendi­cs József) —

Next