Hargita, 1982. december (15. évfolyam, 283-309. szám)

1982-12-01 / 283. szám

­ DICSŐ PÁRTUNK POLITIKÁJÁNAK BESZÉDES TÉNYEI Székelykeresztúr az iramos fejlődés éveiben Könnyű írnom vagy pedig nehéz erről a városról - nem is tudom. Sokat jártam s járok Székelykeresztúrra, akkor tehát nem lesz nehéz a dolgom ; igen ám, de naponta történik valami feljegyzésre mél­tó (jegyezték is buzgalommal a keresztú­riak , a muzeológusok, Cálfalvi Sándor ta­nár, s még sokan mások, írták a város történelmét az első emberi koroktól nap­jainkig). No de ott hagytuk el, hogy min­den napra jut valami jegyeznivaló, nem is volna rossz (úgy jegyezgetni), hogy az Idegen, ha utazgatásaiban megállapodik egy órára, egy napra Székelykeresztúron, az olvasottak kalauzolják bár a telepü­lés jelenében. Mert múltjában a hely ki­váló ismerői vezetik az embert, azon ez emlék­héten is így volt, amikor a város első írásos említésének 650. évfordulóját ünnepelték (idei ősszel). Hát ezért mon­dom, hogy magam is az oktatókra szo­rulok - a múltat a történészek mondják. Jelenét, távlatait a közgazdász, a szociog­­ráfus, a mérnök, a városvezető. A város jelenlegi belterülete 2,2 négy­zetkilométer (2 200 hektár), amelyen több mint 2 000 lakás található, közel tízezer lakossal. Túlnyomórészt gazdasági udvar­tól körülvett épületek (persze most nem a tömbházakról szólunk). Gazdálkodók városának tűnik a régi Keresztúr (a ré­gebbi telepítésű Keresztúr. Igen, a kör­nyék vásárvárosa volt. Még 1956-ban is a mezőgazdasági keresők túlsúlya ér­jük, ennek ellenére a város funkciója vegyes, mert az ipari és egyéb keresők aránya 1966-ig már ötven százalékra nö­vekszik. 1970-től az ipari funkció mind­inkább hangsúlyozódik, ez egyben meg­határozza az urbanizálódás irányát is. Ú úgyhogy a városgazdák már az '50-es é­­vek végén — előrelátók voltak ! - parko­sítják a főteret, ahol pedig azidáig heti­piacokat, országos vásárokat tartottak, s a sátrakban az iparosok cipőt, csizmát, szi­tát, mézeskalácsot árultak. M mindamellett, a kisipar sem sorvadt el a tele időben, sőt ! Régecske már, hogy szövetkezetbe­­tömörült az iparosnépség, azóta­­ 1971-ben - önállósult a népművészeti szövetkezet (újabban megint egyesült a Törekvéssel) . 1970-ben 1 100 000 tejes beruházással szolgáltatóház épült a főtéren. 1975-ben már közel 700 embert foglalkoztat, áru-­ termelési terve közel 37 millió lej (ezt túl­teljesíti). Két évvel ezelőtt új műhelycsar­nok épül, tavalyi árutermelési tervük már 62 és félmillió... Mindezek elmondásával tartoztunk a város egykori (és mai) éle­tében oly nagy szerepet vállaló iparosság­­­nak. Utánuk (vagy mellettük ?) már a nagyipar, a gyáripar, minden fejlődés törvénye szerint. Vagy - ne feledjük a hely múltját ! - az agráripari vállalatok. A baromfitenyésztő, feldolgozó és értéke­sítő vállalat, amely 1979-ben alakult 152,3 milliós összberuházással, s egy évvel ké­sőbb már 36,1 milliós értéket termelt . Alapegységei : a fiatfalvi tenyészfarm, a­­hol évente 9,1 millió tojást állítanak elő, a keltetőállomás (5,3 millió naposcsibe) ; a csirkehizlalda (4500 tonna élőhús) ; a vágóhíd. A hajtatóház, a híres keresztúri hajtatóház története 79-ben kezdődik, 14,6 hektáron épült, össztermelése évi 1470 tonna, ennek java - paradicsom. Csupa újkeletű beruházás... Érdekes, hogy a vá­ros legrégibb gyárának, az 1901-ben épült lengyárnak a korszerűsítésével kezdődik Keresztúron a nagyszabású és következe­tes iparosítás. 1969-ben 13 milliós beru­házással elkészül az új munkacsarnok, aztán két évvel később újabb részlegeket rendeztek be. '80-ban a gyár globális ér­tékterve 20 millió 230 ezer lej. Régi tele­pítés, bár korántsem annyira mint a len­feldolgozó s a bútorgyár. Valaha a kez­detekkor jó ha szűk félmilliós értéket ter­melt, manapság­­ 22 millió körül... 73 és '75 között 6 milliós beruházást eszközöl­tek, semmi akadálya hát, hogy ízléses kombinált szobabútort gyártsanak (egyko­ron ládákkal, fogasokkal foglalkoztak). A fonal- és spárgafonoda régi vásárok por­tékáját gyártja, csakhogy korszerű techno­lógiával. Itt is, mint általában mindenütt, a korszerűség, befektetés a kor színvo­nalán termelő gépekbe, de jelenti a mai ismeretek halmazát is, amelyet a műve­letek során alkalmaznak. Ennek tudatá­ban nézelődünk tovább a cipőgyárban (a kezdés dátuma : 1978 október). Az első hónapokban 13 000-15 000 pár lábbelit szabtak-varrtak-ragasztottak itt, '79 nya­rán sikerült elérni a tervezett szintet - a havi 49 500 párat. Azaz az évi félmilliót, ötven milliós értéket. S a különleges acél vállalata ? Hatalmas beruházás eredmé­nye. '80-ban kezdte munkáját a szerelő­műhely, idei ősszel próbaöntés volt. A mesterséges takarmánygyárról beszélve máris közelítünk­­ Székelykeresztúr gazda­ságának tegnapjához. Mondottuk, agrár­település volt a város, s a takarmánygyár nem más­t az állattenyésztést kiszolgáló egység, termelése és terméke viszont az ipar szférájába utalja. '79-ben kezdték a beruházást, közel 37 és félmilliós tétellel. Végső hozama (nincs messze napja) hat­vanezer tonna. A város kereskedelmi há­lózata kettős : a városi típusú kereskedel­mi lánc mellett megmaradt (s fejlődött) a termelő, felvásárló és áruforgalmazó szö­vetkezet is. 71 és '75 között forgalma meghaladta a 30 milliót, a szolgáltatások pedig a 3 milliót A vegyeskereskedelmi vállalatról: három évvel ezelőtt épült a főtéri üzletház. 1980-ban 79, a következő évben pedig nyolcvanöt milliós forgalmat bonyolított le a vállalat. Annyit emlegettük a régi várost, régiek gazdálkodását, hogy most jó ha szólunk a maiakról is. A tizenöt esztendővel eze­lőtt összeállított kataszteri nyilvántartás szerint mezőgazdasági terület 3 187 négy­zetkilométer, amelynek csaknem a fele szántó. A többi kaszáló, legelő, gyümöl­csös, erdő , szőlő is van annyi, hogy a nyilvántartásban külön adatként szerepel­jen (0,021 km 2). Keresztúr határa tehát jobb mint a hegyvidéki településeké, de messze áll a gabonatermő alföldtől is. Ez az átmenetiség sem rossz; régi idők­ben nagyjából mindent megtermett a föld, amire szüksége volt a termelőnek s az iparosoknak. Nyolc évvel a szövetkezete­sítés után, 1970-ben - mert a mostani ter­melőszövetkezet '62-ben alakult a helyi és a fiatfalvi kollektív egyesüléséből - 1881 kilogramm volt a búza hektárhozama. '80-ban 2151 kiló, 1971-ben - jó emlé­kezni erre -­s 2945 kilós hektárhozammal megyei másodikok voltak a keresztúriak. Esztendővel később ugyancsak második helyezést értek­ el a 48 400 kilogrammos hektáronkénti cukorrépaterméssel. A követ­keztetés kézenfekvő : a mezőgazdaság is hozzájárul a város megvalósításaihoz, ho­zama - haszna mutatkozik minden álta­lános számvetéskor. Mert jól tudja a sta­tisztikus, hogy az ipari termelés értéke­­1975-ben 208 és félmillió volt. Viszont azt sem felejti, hogy 268 tonna búza termett, tizenötezer hektoliter tejet termelt a tag­ság. Vagy hogy 1981-ben az ipari terme­lés értéke már 435,2 millió lej; az áru­forgalom volumene 113,2 millió; a szol­gáltatások 17,8 milliós forgalmat jelente­nek ; a beruházásoknál pedig hatalmas nagyságrendet, 227 millió 300 ezer lejt jegyeztek . Igaz, hogy búza is 544 tonna terem immár, száznegyven lakás épül, a lakosok száma pedig 9 105. Az idei ter­vek ? 490 milliós ipari termelés, 140 milliós áruforgalom, közel 23 milliós szolgáltatá­sok, 187 milliós beruházás , a nyolc havi eredmények tudatában mondják, mert az évi számvetés napja még nem érkezett - legtöbb teendőjüknek a terv szerint ele­get tesznek. Székelykeresztúr - a környék iskolavá­rosa. Etédkörnyéki gyermekek iskolája a keresztúri, Szabó Gyula írta, a Homoród­­mente is e városba küldi a jóeszűeket, mástól hallom, egész Nyikómente, tucatnyi kicsi falu ha reménységét látta a legény­kében, mert hát úgy vág az esze mint a borotva, felcsomagolt, s a keresztúri iskola internátusáig nem is volt megállás. 77-ig reál-humán líceuma volt, most : ipari líceum. 79-től a csak líceumi osztályok száma húsz, a tanulólétszám 747. Har­minchat tanárból, nyolc oktatómesterből áll a pedagógusközösség. A gyermekott­honnál nagy változások történtek nyolc­­kilenc évvel ezelőtt : akkoriban külön óvo­da és lánybentlakás épült, és a 2. számú napközi, ez a minden kényelem szerint berendezett épület. Az egészségügy nem­különben : megújult az utóbbi esztendők­ben. Igaz, a „rajon" idejében száz ágyas kórháza volt a városnak, amely aztán '71- ben és 74-ben bővült. '75-ben bölcsödét avatnak, száz kisgyermeknek való. 78-ban renoválják a Gyárfás-kúriát (udvarán Pe­tőfi vén körtefája), ötven ágyas osztály létesül, a gyermekkori reumatikus utóke­zelésre. A művelődési ház előtt elhaladva ép­pen próbáznak, tán kiszállásra készülőd­nek rigmusos-zenés műsorukkal a tánco­sok. Az országos művelődési fesztivál el­ső rendezvénysorozatán félezer szereplő lép színre ; 77-79 között háromszorozó­­dik ez a szám, szinte valamennyi gyár, közület csoportokat küld a műkedvelők fesztiváljára. A harmadik rendezvényso­rozat tömegszakaszán 1640-en műsoroz­nak. . . A könyvtár 30 000 kötetet számlál. tőszomszédságában a múzeum­­ teljesen megújult, emeleti, földszinti kiállítótermeit most rendezik, a város festőművésze, Ipó László máris közönség elé lépett gyűjte­ményes tárlatával. A főtér pedig másod­szori megújulását éli , a látvány után ítél­ve újból átmeneti állapotban leledzik. Szebb legyen a holnap városa, gyárai úgy működjenek mint az óra, lakásai cél­szerűek és kényelmesek legyenek, az utak pedig­­ útjain pedig úgy járjon az ember, hogy tudja : ha igyekszik, messze jut, és­­ nagy szó ! — biztonságosan. Oláh István '„Meg vagyok győződve arról, hogy a székelykeresztúri lakosok jó körülmények között fogják teljesíteni tervfelada­taikat. Biztosak lehetnek afelől, elvtársak, hogy városukra - akárcsak a szocialista Románia összes városaira és falvaira — párt- és államvezetőségünk állandó figyelmet fordít.“ NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak a székelykeresztúri népgyűlésen elhangzott beszédéből Deríti György Fafeldolgozó Vállalat Jakob Gyöngyvér Fonal- ét Spárgafonoda Kinda Eszter Cipőgyártó Egység Gálfi Emma Baromfifeldolgozó Vállalat Benkő Margit Törekvés kisipari szövetke­zet (kötődő) Gagyi József 3. számú lakásépítő mun­katelep

Next