Hargita, 1983. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1983-03-03 / 51. szám

1983. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK 3 apmon - a székely­­udvarhelyi Tánczos And­rás levele kétszer érkezett meg immár szerkesztőségünkbe -, másodszor a municipiumi népta­nácstól, válaszlevél kíséretében. A levélben arról van szó, hogy a lépcsőházban — ahol a le­vélírónk is lakik — valamennyien igyekeznek takarékoskodni az energiával, múlt évben például ötször kevesebb villanyáramot használtak el, mint az előző esztendőben. A takarékosság a gázfogyasztásra is kiterjed­t, ezért lepődtek meg azon, hogy decemberben a szokottnál ma­gasabb összeget kellett fizetni­ük. Vajon a komputer tévedett? — kérdezi levélírónk. A munici­piumi néptanács válasza : „Fel­vettük a kapcsolatot a Carme­­tan vállalat helyi szolgáltatási egységével, amely tájékoztatott, hogy a gázfogyasztást minden hónap 20-án olvassák le és szá­mítják ki annak értékét. Kivételt képez minden évben a decem­beri hónap, amikor még 10 nap fogyasztást (vagyis december 20 és 31 között) felszámolnak, hogy ne menjen át a következő év terhére... A leolvasást nem komputer, hanem a szolgáltatá­si egység kiképzett megbízottja végzi, a meghatározott normán felüli gáz értéke pedig 1,60 lej. Ezért történt az, hogy az egész municipium területén, az egy fő­re jutó gázfogyasztás értéke meghaladta a 30 lejt... A lép­csőházak és folyosók melegíté­se csak ott számítódik bele a közös költségbe, ahol fűtőtestek vannak... A melegvizet és fű­tést a Minisztertanács 1982. no­vember 18-án kiadott utasításá­nak megfelelően szolgáltatják, amely megtiltja a gáz haszná­latát 8—10 és 17—19 óra között A Hargita Megyei Sütőipari Vállalat a lapunk 4111. számá­ban megjelent Reggeli torlódás című cikkre válaszolt — kedve­zően. „A cikk megjelenése után kapcsolatba léptünk a helyi ke­reskedelem vezetőségével. El­fo­gadták a javaslatot, hogy a 4- es számú önkiszolgáló egység kenyér és pékáru ellátását éj­szaka végezzük. Legkésőbb már­ciusig megjavul a Csíkszeredai Tudor lakónegyedben a kenyér­ellátás, és megszűnik a reggeli torlódás ..." A következő, 4112-es lapszá­munkban közölt Amiről a bur­­gonyavermek beszélnek című cikk észrevételeivel a Csíkszere­dai vetőmag-központ egyetértett. Elrendelték az összes burgonya­tárolók ellenőrzését, különös fi­gyelmet fordítanak a csíkszent­­királyi tárolóközpont vermeinek ellenőrzésére, ahol szükség sze­rint szellőztető ablakokat nyita­nak. A csikszentsimoni misz­­ben történt hanyagságért fele­lősségre vonták a beosztott szak­embert. De ki a felelős azért, hogy nemrég lapunk keddi számában, a Jöjjön velünk túra beszámo­lójába néhány tévedés „csú­szott"? (Lásd lent!) A „tévedé­sek" kiküszöbölésére elsősorban a túrán kellene sort keríteni, hisz ki tudná például jobban, hogy a Súgó barlang a Sípos­ban, vagy a Fekete Rézben ta­lálható, ha nem az, aki ott járt?! Jó lett volna a következő túrán tisztázni, megvitatni a tú­­ra-beszámoló(k) kérdését... A szerkesztő, a lap különben nem akarja „eltájolni" a túrát, mi több,­­ támogatja ... Ferenci Imre PÉLDÁS EGYÜTTMŰKÖDÉS Gazdasági életünk fejlődésé­nek egyik — nem jelentéktelen — hatótényezője és a műszaki szí­n­vonal állandó emelése, a tech­nológia javítása. Az­­ ilyen, irá­nyú cél­törekvések­ben fontos sze­rep jut az újításoknak, szaba­dalmaknak, amelyek bizonyos esetekben több vállalat közre­működésével valósulnak meg. Jó példa erre a székelyudvar­helyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyár hatékony támogatá­sa, amely a balánbányai Bánya­­vállalatnál a bányafa-fogyasz­tás csökkentése érdekében foly­tatott kísérleteknél és új fenn­tartó anyagok alkalmazásának bevezetésénél nélkülözhetetlen volt. Fábián István mérnök, vala­mint Bálint Mózes részlegveze­tő készséges közreműködése kö­vetendő példa lehet azok szá­mára, akik a műszaki színvonal állandó emelését szívügyüknek tartják. Szabó Miklós Balán bánya TAVASZRA VÁRVA Misz­ünkben valamennyien várjuk a tavaszt. Fogatosaink (megjegyzem : nemrég három szekeret vásárolt a gazdaság) a trágyakihordással foglalkoz­nak, jól halad a munka. A me­zőn más dolog nincs, de annál több az állattenyésztésben. A télire tárolt kost — úgy tűnik — elég lesz, örvendetes, hogy nem kell vásárolni. A juhászatban most van a legnehezebb idő­szak, a nyírást befejezték, de teljében a bárányozás. Ilyenkor különös gondot kell fordítani az állományra, nemcsak jó takar­mányozással, hanem az állandó felügyelettel is hozzá lehet já­rulni az elhullások csökkentésé­hez, no meg ahhoz, hogy szép, egészséges bárányok kerüljenek majd ki a zöld fűre. Mind Ho­­moródszentpéteren, mind pedig Városfalván lelkiismeretes és hozzáértő régi juhászok tevé­kenykednek, így a mostanig el­telt időszakra­ csak jót tudok mondani. Reméljük (a gazda­­ság és a brigádok vezetőivel együtt), hogy a juhászatban el­érjük a 95 százalékos e­l­­lési arányt. Millin János Homorádszentpéter A GÉPESÍTŐK KULTURÁLIS NAPJA Díszpompába öltözött vasár­nap a derzsi művelődési otthon. Nagyszerű Szervező munkáról tettek tanúbizonyságot a derzsi gépesítők, akik az ötödször sor­ra került gépesítők hagyomá­nyos évi kulturális napjának voltak szervező gazdái. Hat részleg részvételével (Derzs, Kányád, Agyagfalva, Muzsna, Dálya, Bögöz) telt ház előtt 63 szereplő lépett színpad­ra és több mint 4 órán át vál­tozatos számokkal szórakoztat­ták a közönséget. A legtöbb szereplőt, 23-at, a derzsiek vo­nultatták fel, a legváltozatosabb műsort azonban a bögöziek mu­tatták be. Így az első helyezést a bögözi részleg dolgozói nyer­ték, ami által a vándorkupa egy évre az ő birtokukba került, és a jövő évi rendezvény szervező gazdái lesznek. , A második helyezést az agyag­­falvi, míg a harmadikat a derzsi részleg nyerte meg. Az előző évekhez viszonyítva sokkal színvonalasabb volt az idei verseny. Az egy felvonásos jelenetek közül külön ki kell emelnem a muzsnai, konyádi és dólyai cso­portokat. A tetszetős alakítá­sáért Koós Dénesnek, Pitó La­josnak, Toró Bálintnak, Veress Sándornak, Máthé Bélának, Vass Margitnak tapsoltunk sokat,. Farkas Béla egy monológ elő­adásával tűnt ki. ügyes volt a derzsiek férfi dalcsoportja, amely népdalokat adott elő. Jó lett vol­na, ha forradalmi dalokat is énekelnek. A bögöziek agitációs brigádja konkrétan tárta elő a­­zokat a hibákat, amelyek a rész­­leten előfordulnak. Figyelemre méltó volt a bögöziek, agyag­­falviak páros- és szólótánca, de az ifj. Lőrincz Dénes teljesítmé­­nye sem maradhat dicséret nél­kül. Az oktatók közül elismerést érdemelnek : Antal Sándor, Z­ászló Emma, Koós Ferenc, Pál Ákos és Sánduly Erzsébet í­zével bajtatunk meg. Felszere­léséhez, az épület felépítéséhez és az ott folyó munkálatokhoz magunk is hozzájárultunk. Ki­váltképpen Konrád György és Prezsmer B. György vállalta az oroszlánrészt, de mások sem ma­radtak távol a segítségadásnál. Tavaszkezdettel folytatjuk az oszlopok felállítását, a vezeté­kek felszerelését, s ha minden jól megy, nemsokára nálunk is kigyúl a fény, s akkor mi sem érezzük annyira elszigetelt­nek magunkat. Lám, a kölcsö­nös segítségnyújtás máris meg­hozta gyümölcsét. Tankó János Gyimesközéptok (Há­romkút) ÚJBÓL A „JÖJJÖN VELÜNK" ! Nem tudom, valaki vajon el­lenőrizte-e az újság keddi „Jöj­jön velünk" rovatát? Bizonyára nem, mert akkor nem kerülhe­tett volna a túra-beszámolóba néhány igen meglepő újdonság! Habár a múlt vasárnapon én vezettem a túrát, mostanig nem tudtam, hogy a Súgó barlang tünetéből versenyeztünk. Ezután következtek a játékok : minden csapat a magával hozott népi gyermekjátékokat mutatta be. Sok érdekes, szép és régi já­ték került elő. Az est leszáll­tával zenétől és tánctól zengett a művelődési­­otthon. Mindenki jól érezte magát. Másnap már kora reggel tal­pon voltunk, busszal mentünk Bálványosfürdőre, ahol a legne­hezebb próba következett: „Báli­ványosvár ostroma". Egyszerre indultak rohamra a csapatok, csúszva-mászva kapaszkodtunk felfelé... Gyönyörű kilátás tárult elénk a vár romjairól, a hóval borított táj mindannyiunkat le­nyűgözött. Az utolsó próba, a fiúk sk­ájfutása után következett az eredményhirdetés, ahol nagy örömünkre mi kaptuk a Bál­ványos Kupát, mi végeztünk a2 összetett verseny első helyén. Örömünkre szolgál az első hely, de ugyancsak örülünk an­nak is, hogy megismerhettük Bálványos és Torja múltját és jelenét, szülőföldünknek ezt a részét. Köszönjük a torjai iskolának és a szervezőknek, hogy­ ilyen szép, életre szóló élményt nyúj.­ BORÍTÉKBONTÁS Elmarasztaljuk azonban a pe­teki és miklósfalvi részlegeket, amelyek nem vettek részt a ver­senyen. Jól sikerült találkozó volt a vasárnapi. Mindenki jól érezte magát. A versenyt nagyszerű táncmulatság követte. Fazakas Dénes Kányád KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG Háromkút nevű településünk­ről, gondolom, a Hargita olva­sói is hallottak, de sokan nem tudják, hogy bizony a község­központtól, vagyis Gyimesközép­­loktól több mint 30 km-re la­kunk, ahol az 53 család több­nyire állattenyésztéssel foglalko­zik. Nem könnyű a kapcsolat­­tartás a községközponttal a tá­­volság miatt, de azért nem mondhatjuk, hogy a községve­­zetők elhanyagolnak minket. Többször járnak ki a település­re ügyes-bajos dolgainkat in­tézni, de mi is gyakran felkeres­sük őket. Én, a település nép­­tanácsi képviselőjeként, több­ször bejárok a községbe, s nem mulasztom el benézni a népta­­nácshoz, megbeszélni teendőin­ket, feladatainkat. Elmondha­tom, hogy a község többi tele­pülései közül mi tartjuk a leg­több állatot. Az 53 családnak nem kevesebb, mint 210 szarvas­marhája van, melyből 70 fejős­tehén. A juhok száma is meg­­haladja a százat. Ennek követ­keztében a múlt évben is elég sok tejet, sajtot és gyapjút jut­tattunk az állam központosított alapjára, s most is az ez évi szerződések megkötésével fog­lalkozunk. A névtanács sem feledkezett meg rólunk, és a közös alapból egy 16 kW-os áramfejlesztőt vá­sárolt, amit egy közeli patak ii­elköltözött a Síposból a Fekete Rézbe. Azt sem láttam, hogy a barlang fölött kék orgonabokrok virítottak volna! Történelmi is­mereteimet pedig sürgősen fel kell újítanom, mert rem-löm, Botond nem buzogánnyal, ha­nem bárddal döngette Konstan­tinápoly kapuját — oktat ki min­ket az újságcikk! Hm... hm..., hogy mik teremnek az uborka­­fán?! Sz. L. filológus, tanár, a be­számoló írója tévedhetett a Lúd­­ barlang helymeghatározásánál, hiszen nem földrajz szakos, de a másik két torzítás nem tőle származik. Feltételezem, hogy a rovatve­zető tréfás kedvében volt, és kissé módosította a szöveget azonban mindennek van határa, még a tréfának is! Vitathatatlan, szükségünk van a korrektorok segítségére, mert az újságírás nem hivatásunk, de „Háry Jánosok", vagy „eltájol­tak" azért még nem vagyunk... Zsigmond Enikő Csíkszereda tottak nekünk a két nap alatt, és reméljük, hogy ezután még több ilyen találkozón vehetünk részt. Kása Tünde, Vili. oszt. tanuló, Kászonújfalu BÁLVÁNYOS­TALÁLKOZÓ A torjai 1-es számú általános iskola tanulói 1983. február 19- én és 20-án tartották a Bálvá­nyos turisztikai találkozót, mely­re minket, ká­szón­újfa­lusi tanu­lókat is meghívtak. 18 csapat részvételével folyt a verseny a Bálványos Kupáért, iskolánkat Koszti István tanító bácsi vezetésével Kása Tünde és Korcsa Dénes nyolcadikos, va­lamint Nagy Róbert hetedik osz­tályos tanulók képviselték. Torjára szombaton délután érkeztünk. A megnyitó után kez­dődött az elméleti verseny, Kis­­györgy Zoltán geológus előadá­sa és a levetített két diafilm alapján. Torja és Bálványos tör­ JOBB SAJTÓ­TERJESZTÉST SALAMÁSON IS ! Minket, salamási 70 éveseket is érdekel, hogy mi történik a világban, a megyében. Ezért já­ratjuk a Hargita napilapot évek óta, amelyből sok érdekes dol­got megtudunk. Az ember amit megszokott, megszeretett, nem­igen mond le róla. Nem mon­dunk le a lapról sem, de arról se­m, hogy az pontosan érkez­zék. Sajnos, előfordul, hogy ké­sik a lap két-három napot­­. Például február 1-én és 6-án egyáltalán nem kaptuk meg a Hargita lapszámait, de a feb­ruár 18-i lapot sem. Pedig azért fizettünk elő és azért fizettük ki a házhozszállítás költségét is, hogy maradéktalanul, hiánytala­nul és idejében kézbesítsék az újságot . Bajkó Mátyás Salamos FELIRATOK, FALRAGASZOK Többször olvastam a Hargi­tában arról, hogy helytelenül írták az utcaneveket, más fel­iratokat. Nemrég egyik szépen berendezett, tiszta önkiszolgáló üzletünkben jómagam is két he­lyesírási hibát fedeztem fel : „Édeségek", és „Az árueladás ..Nos, mindenki számára hozzáférhető a helyesírási útmu­tató, jó volna használni, ha már „könyv nélkül" nem megy... Egy másik észrevételem a fal­ragaszok kapcsán lenne. Sok­szor azt hiszi az ember tával­ ról, hogy ismét valami újat hir­detnek, de amikor közelebb ér a hirdetőoszlophoz, rádöbben, hogy csak a régi, hetes, hóna­pos előadásról, kiállításról stb. van szó. Főleg, ha szeggel rög­zítették fel a falragaszt, könnyen levehetnék ! Az Ifjúsági Turiszti­kai Iroda előtt is a reklámkira­­katban hetek óta hirdetik a február 4-6 közötti téli játéko­kat, amelyre azóta sem került sor­­ Marosfőn. Ilyen esetben még inkább „elavult” a falra­gasz ... Biscontini Arma Csíkszereda EGY FALUKÖZÖSSÉG MŰVELŐDÉSI GONDJAI Köztudott dolog, hogy egy fa­luközösség nem élhet csak ön­magában és önmagáért, elsza­kítva a külvilágtól. A külvilág­gal történő érintkezésnek a jár­műveken és levélen kívül más eszközei is vannak. Ilyen pél­dául a telefon, amelynek fon­tosságáról nem kell szólnom és amelyből létezik is, s nem is egy darab a termelőszövetkezet irodáján. Fizikailag ott van, gya­korlatilag lehet órákig tárcsáz­ni, de gondolatok további közö­­lésére alkalmatlan, így aztán — s volt már ilyenre példa — tűzesetek, balesetek, hirtelen súlyosra forduló egész­ségi állapotok alkalmával lehet belekiabálni a kagylóba, s gon­dolni a tűzoltókra vagy a men­tőautóra. A farkaslaki posta a jelt esetleg felfedezi, de a be­szédet nem hallja. Makacsságát nagyon ritkán, tetszése szerinti a készülék alábbhagyja, s ilyen-­­kor véletlenül teljesíti hivatását.­ A székelypálfalvi néha eltár-' salogna közösségben is, töb­­bedmagával emberközelben, rö-' mi, billiard vagy más társasjá­tékok mellett. Eltársalogna és el­szóra­kozna,­ ha élnének itt, ezeknek a sza­vaknak a jelentő mód jelen idejű alakjai... ... Mert a faluban nem lé­tezik a klubhoz hasonló közhely sem. Az olvasásra nem is gondol már senki, még a hosszú téli estéken sem. Hiába is gondol­na, hisz immár öt éve hatal­mas lakat hamarkodik a könyv­tár ajtaján. S az a lakat mirt­­dia ott van. Nem marad tehát egyéb a székelypálfalvi fiatalembernek annál, amit tesz : egyet legyint,­ elmegy valahová vagy otthon marad , bevesz a testbe egy jó adag szilvapálinkát, s egyből okosabb lesz egy kétkötetes re­gény főhősénél. Ezeken a kis „forgalmi aka­dályokon" lehetne, esetleg kel­lene is segítenie valakinek. Pe­dig egy dolog bizonyos : ha ma sor kerülne orvoslásukra, úgy is nagyon késő lenne. Szabó Imre Székelypálfalva NINCSEN, CSAK FECSKÉS? Dísztáviratot tettem fel feb­ruár 17-én a gye­rgyószen­tm­i­kló­­si új­ postán. A felvevő elvtárs­nő, egyébként kedves valaki,­ még a golyóstollát is ideadta, hogy lefirkantsam a szöveget. Minden rendben. Fizetek. Már indulnék, amikor eszembe jut, hogy azért kellene tudnom , mi­­­lyen dísz van a táviraton? — Két fecske egy kosárban és két szál virág. — Más nincs? — Nincs ! ! ! Kissé zavartam kullogtam ki a postáról, mert eszembe jutott, hogy a tavaly is két fecskét küldtem kosarastól... Vajon miért nincs választék itt, Gyer­­gyószentmiklóson? Hisz jóma­gam február 16-án két dísztáv­iratot kaptam más városokból — amelyeket telefonon „közvetí­tettek" —, tehát csak kell lennie más díszítésű luxtáviratnak is... Csak lehet, hogy a fecskék ezer számra pihennek a raktárban, és ezért nagyobb a kínálat... Jó volna melegebb vidékre rep­tetni a készlet egy részét, és he­lyébe más vándormadarat, virá­got szerezni be, hogy választ­hassunk tetszés szerint. Ilut Júlia Gyergyószentmiklós

Next