Hargita, 1983. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
1983.,MÁJUS V. VASÁRNAP Lányok, M egszólalnak a gyárdudák , váltás vége, váltás kezdete. Útközben a kifele tartók, a gépek mellett állnak már a többiek, a második műszak, majdhogynem kézből kézbe adják egymásnak a gépet, meg a munkát, nem fér bele az időbe csevegésnyi pihenő sem. És minden nap így van ez. Jön, jön az áradat a város nyugati és keleti feléből minden reggel, minden délután föltartóztathatatlanul, olyan, mint egy örökmozgó szalagja. Oszlik aztán, ahogy a lakónegyedek, az üzletnegyed bejárójához ér. Ha ráér, belehal a város vásárló, utcájába a kisebb falunyi ingázó (s hány ennél kisebb lélekszámú falu van éppen Székelyudvarhely vidékén?), aztán vissza az autóbuszpályaudvarra, vagy a megbeszélt találkahelyre, ahol majdhogynem emlékezet óta várja őket az ingajárat. Bezárul a kör. Székelyudvarhely municipium két könynyűipari vállalatában közel ötezren dolgoznak minden nap. Alig maroknyi férfi, zömében lányok, asszonyok. Idén, március 8-án (események emlékeztetője, emléknapok ideje ha találkozik) harmincnegyedik munkásévének évfordulóját ülte meg a konfekciógyár munkaközössége, s pár év óta hagyományossá vált ez az ünneplés, megemlékezés. Kedves búcsúzások alkalma is már: évente egy-két alapitó tag búcsúzik a gyártól. Asszonyok négyen vannak már, akik a gyáralapítással együtt kezdték a munkát, talán tizenöten jelennek meg összesen az „öregek" a mindenéves ünnepségen. Sok idő ez a harmincnégy év, ilyenkor, „kívülállóként" látja az ember, hogy honnan indultunk, s mivé lettünk. Kétezer nő (húsz híján) munkahelye ma a gyár, harmincnégy évvel korábban az első és egyetlen munkalehetőség volt az Udvarhelyimedence asszonyainak, lányainak. Manufaktúra-színvonal volt a kezdet, ma modern gépsorok, ergonómiai segédeszközök, automatika könnyíti a munkavégzést. S a termelés? A vásárra termelő szövetkezeti szintről fölfutott a kizárólagos exportszintig. A harmincnégy év alatt kelettől nyugatig, északtól délig bejárták a konfekciógyár termékei a piacot. Hire, a szabászok, varrólányok (az öröklött fogalom korántsem fedi már a munka jelegét) keze munkájának minősége verekedte ki számukra az elismerést és nyilván, az üzletet, így lettek a gyáriak divatizlés alakítók is, a közel félszáz modelltervező évről évre megújuló ötleteiből válogatnak a vevők, többnyire külföldiek, mint előbb szó volt. Szívesen dolgoznak a gyárban az asszonyok? Szívesen. A lányok gondosan szervezett és irányított otthonban laknak, napközi gondoskodik a munkába menő asszonyok gyerekeiről (a gyár a gondnoka), társadalmi munkában felépített orvosi rendelő van közügyben szinte a gyárudvaron, a tavaly fejezték be, alig száradt meg odabent a festékszag , ötszáznegyvenen étkeznek délben a kantinétteremben, s aki úgy gondolja, ott reggelizhet, ott vacsorázhat, meleg ételt főznek számukra. A város túlsó végén újabb gyár: a cérnagyár és fonoda. Hz is csöndes, házi évfordulóra készülnek, tíz éve fonnak itt; három évvel korábbi a cérnagyár, az ország második ilyen üzeme és tanműhelye már. A tizenhárom év alatt rangot vívott ki magának ez a gyár is. Munkájával persze elsősorban, de társadalmi jellegű ténykedésével is. Több mint kétezerötszázan járnak be naponta ide dolgozni, a létszám kétharmada nő. Fiatal gyár, tengernyivatallal, a KISZ-szervezet - mondotta Major Gyöngyi, a KISZ-szervezet titkára - majdnem ezer tagot számlál. Ez a fiatalos lendület jellemzi a vállalatban a munkát, jó első negyedévi eredmények, jó ütem áprilisban és bizakodás a továbbiakra az, ami egyre előbbre viszi a közösség lendületét. Sokszor és sokat írtunk már erről a vállalatról, lányairól, asszonyairól, de talán nem írtuk még azt, hogy egy idő óta a gyár kiváló minőségű munkájával olyan rangot vívott ki magának a szakmában, hogy egy idő óta ide járnak tanulni még azok is, akik egykoron a mieinket oktatták. A fonoda kísérletezgető kedvéről, fantáziafonalairól, megújuló termékeiről híres (micsoda jó üzlet volt a medgyesi bársonyszövőkkel szövetkezni !), a cérnagyár kiváló minőségű cérnájáról. Nz az a cérna, amit a székelyudvarhelyi gyárban sodornak. Persze, nem minden cérna alkalmas mindenféle varrásra. Szabó mester ismerősöm mesélte néhány évvel ezelőtt, hogy külön forgatókönyve volt egy-egy öltöny, nadrág varrásának cérnaügyben például: a hónaljat, általában a több erőfeszítésnek kitett részeket egyféle, a kevésbé feszített részeket (nadrágszár pl.) másféle cérnával varrták. Sajnos, felidőben a régi dolgok, a technológia kellene újraidézze őket, csakhogy minek ennyi fakszni, ami aprózza a munkát, s lassítja? Aki a mesterséget a gyárban tanulta (a konfekciógyárban 24-25 év az átlagéletkor, s óriási a mozgás, a szakiskolákban nem jut idő mindenre), jobbára betanulja a munkafázist, s végzi a kijelölt technológia szerint, nincs ideje komplikálni a dolgait, s talán nem is tudná. A cérnagyár tehát a szakma kiválóságai között van. Mi sem természetesebb tehát, hogy szakmát tanulni, gyárvezetést, munkaszervezést eltanulni ide jön jóidő óta sok-sok szakmát kezdő fiatal. Most félszázan járnak be a gyárba, Rimnicu Vilceáról jöttek, épülőben ott is egy hasonló vállalkozás, a fiatalok (lányok) a tapasztalt székelyudvarhelyi munkásnők mellett tanulják a szakmát. Nagyon sok titka van, s nem elég, ha csak a gép tudja a dolgát, a szakmunkás tudása pótolhatja azt is, amit netán a gép „elfelejtett". Érdekes volna - ha lehetne - felmérni, hogy ez a két könnyűipari vállalat tulajdonképpen mit hozott, mi változást hozott a város és a környék (közel 80 százaléka ingázó a gyári nőknek) életvitelében. Első ránézésre felbecsülhetetlenek az arányok. A gyár munkahely, a gyár otthon is (a cérnagyáriak hasonló szociális létesítményekkel büszkélkednek a konfekciógyáriakhoz), politikai-művelődési lehetőség (a cérnagyáriak műkedvelő csoportja egész estét betöltő műsorokkal járja a környéki falvakat), a szó szoros értelmében központja négyezernyi dolgozó nő életének. Ehhez mérhető a gondoskodás, az a gondoskodás, amely ezt a keretet megteremtette és bővíti, fenntartja. Váltáskezdéskor, váltás végén a hömpölygő emberáradat ezt az életet éli minden nap. Koszta István asszonyok a gyárban A VÁLTÓ NEMZEDÉK mmPE Május 2 . az Ifjúság Napja Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a múlt év decemberi Országos Konferencián előterjesztett nagy elméleti és gyakorlati fontosságú előadói beszédében, az ifjúsághoz szólva programértékű gondolatokban szögezte le : „Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az ifjúság nevelésére, munkára és életre való felkészítésének. Plántáljuk az ifjúság tudatába a forradalmi szellemet, a tudomány és az emberi megismerés legújabb vívmányai elsajátításának óhaját, azt az elhatározást, hogy minden körülmények között forradalmárként, hazafiként cselekszik, mindig népét, a szocializmus ügyét, a békét szolgálja". A pártfőtitkári gondoskodás azoknak a fiataloknak szól, akik nap mint nap az országépítés oly összetett művében tevékenykednek, azoknak is, akik évek múltán veszik át majd a stafétát, tovább folytatva a szocialista jelen, s a kommunista jövő építését. A gondoskodás, a szeretet és a megbecsülés megannyi bizonyságtétele mellett a váltónemzedék külön ünnepének, az ifjúság napjának megszervezése ugyancsak azt jelzi, hogy az ország egész dolgozó népe érzelmi telítettséggel gondol a fiatalságra és egyöntetűen nagyra értékeli a fiatalság hozzájárulását mindahhoz ami hazánkban a szocialista építés eszendeiben megvalósult, megtestesülni látja egykori álmai valóraváltását : az ifjúsági szervezetek, forradalmi szervezetek, az egész ifjúság munkája, alkotó tevékenysége eredményességét az új társadalmi rend építésében. Megyénk fiatal iparában, az utóbbi másfél évtized során létesült ipargazdasági egységeiben közel 37 000, harminc éven aluli fiatal dolgozik, akik döntő többsége élen jár a termelési feladatok teljesítésében és túlszárnyalásában. Az építőtelepeken és a termelési csoportokban alakultak ki azok a munkaközösségek, amelyek valóságos iskoláivá váltak az újabb meg újabb munkásnemzedékek felnevelésének ; azokénak, akik nemcsak a mesterség minden csínját-bínját ismerik, hanem az ifjúságra jellemző odaadással, lelkesedéssel, forradalmi lendülettel küzdenek feladataik példás teljesítéséért. Ők szervezik az olyan akciókat, ők állanak az olyan mozgalmak élén, mint a rekordnapok, kevesebb anyagból, segédanyagból több terméket, ők telítik tartalommal az olyan célkitűzéseket, mint Az ifjúság — aktív tényező a tudomány, technika, a minőség és a hatékonyság évtizedében. Megújult városaink, összes helységeink mindennapi életének a fiatalok ezrei, élén a több mint 62 000 KISZ-taggal, biztosítják azt a jelleget, amelyet éppen ezekben a napokban, a májussal, a tavasz örök megújulásával lehet a legtalálóbban jellemezni. Megyénk fiataljai ugyanakkor nemcsak a mindennapi termelőmunkában, a tanulásban állanak helyt, érnek el kiemelkedő eredményeket, hanem a környezetünket gazdagítva, településeinket szépítő hazafias munkában is. Csak ebben az esztendőben ennek a külön fáradozásnak anyagiakban kifejezhető értéke eléri a 600 000 lejt. A kiemelt fontosságú építőtelepeken, a vöröses helységszépítés megannyi alakzatában, a legelőtisztító, féalákázásban, a munkahelyi csinosításban, tisztításban mind-mind ott látni a fiatalokat, akik így, külön munkával, tettekkel is bizonyítják, hogy érettek a bizalomra, hogy méltó utódai lesznek a jelen felnőtt dolgozóinak. A mai ünnepi számvetés, a tisztelgés május másodikán egyben emlékeztető is, mégpedig a további teendőkre. „Tanuljatok meg forradalmároknak lenni, s maradjatok meg forradalmároknak" — ámígy hangzott Nicolae Ceauşescu elvtárs felhívása a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulása 60. évfordulója alkalmával tartott fővárosi ünnepi gyűlésen. Ez a biztatás magába sűríti mindazt az újat, a szüntelen többre és jobbra törekvést, mindazt ami megyénk fiatalságát is jellemzi. lön népi gyűlés a fővárosban (Folytatás az 1. oldaltól) amelyen erőteljesen kifejezésre jutott, nemzetiségre való tekintet nélkül, az ország minden állampolgárának elhatározása : szoros egységben, odaadással és bizalommal követi hős kommunista pártunkat, s annak főtitkárát, Nicolae Ceauşescu elvtársat - akinek nevéhez és tevékenységéhez kapcsolódik Románia történetének legragyogóbb és legeredményesebb korszaka. Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő 17 órakor érkezett meg a palota előtti térre, ahol számos bukaresti lakos várta és rendkívül melegen köszöntötte őket. A haza sólymai, pionírok, ifjak és lányok szeretettel adták át virágcsokraikat. Szünet nélkül visszhangzott : Ceauşescu — RKP ! Egyesített kórusok énekelték a Partidul, Ceauşescu, România című dalt. A teremben jelenlévők tapsa közepette a nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Nicolae Ceauşescu elvtárs. Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető, a hazai kommunista és munkásmozgalom sok régi harcosa. Ott voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, a diplomáciai testület más tagjai. A nagygyűlést Gheorghe Pană elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest Municipiumi Bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Május Elseje jelentőségéről Emil Bobu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára tartott beszédet. A Május Elsejének szentelt nagygyűlés ünnepi műsorral ért véget, amelyben közreműködtek a fővárosi színházak jeles művészei, ének- és táncegyüttesek, vállalati és intézményi műkedvelő együttesek, pionírok és a haza sólymai. A párt- és államvezetőség részéről nagy virágkosarat adtak át a művészeknek és mindazoknak, akik a Május 1-i ünnepi műsor sikeréhez hozzájárultak. A megyeszékhelyen (Folytatás az 1. oldalról) vezette dolgozó közösségeinknek a szocializmus és az ország építésében elért eredményeit, azokat a feladatokat, amelyeket ebben az évben, az ötéves tervben el kell még végezni. Az idén négy hónap teljesítménye több, mint az, amit a tavaly elértünk, s akárcsak az előző években, most is a szocialista munkaverseny szép sikereivel köszöntötték megyénk dolgozói a munkásosztály legnagyobb ünnepét, s ez újabb lépés a XII. pártkongresszus határozatai életbe ültetésének útján. Eredményes munkánk, előbbrehaladásunk újabb bizonyítéka az átgondolt, területarányos országfejlesztésre kidolgozott politika helyességének, az ország minden dolgozója teljes jogegyenlőségének. Az ünnepi gyűlésen is kifejezésre jutott a megyeszékhely dolgozóinak elhatározása, hogy egységben, minden erejükkel dolgozni fognak vállalt feladataik maradéktalan teljesítéséért, hozzájárulva ezáltal hazánk, a szocialista Románia felvirágoztatásához, s általa az ország nemzetközi tekintélyének öregbítéséhez. Az ünnepi gyűlés rangos művészi műsorral zárult, amelyben közreműködtek a megyeszékhely legjobb műkedvelői, gazdasági egységek és az iskolák, a Megéneklünk, Románia országos fesztiválon kitűnt, díjazott együttesei. Hasonló ünnepi gyűlésekre került sor Székelyudvarhely municipiumban, a megye más városaiban a tegnap, ma pedig, községeinkben emlékeznek meg a nemzetközi összefogás, a dolgozók testvériségének nagy ünnepéről. TOMPA LÁSZLÓ Tavaszváró ének Habár egy-egy nap még Télutál friss, De azért bizony már Itt van május is. Ez a halhatatlan Nótás siheder, Aki virulóst és Reményt hintve kel. De jó is, hogy itt vő- S könnyít könnyedén A tél számos terhén, Gondok nehezén. Jár-kel, s amit fényben Ki-ki tőle kap : Annyival mindenki Több lesz, gazdagabb. Tavasszal hát ne is Mondja senki se, Aki kék eget lát. Hogy nincs semmije. S azt se mondja senki. Meghalt az öröm. Mikor nap csillámlik Víztükrön, füvön. Lenge selyemfelhőik Úsznak magasan, Szintről ér bukik le Fehér-habosan — illat, ének, álom Lebeg ég felé - S mindez a mienk mind — Minden emberé. Enyém is, ki pedig Sokszor hiszem azt. Hogy már semmim sincsen, A kedv is riaszt. De most látva, rám is Nap tűz kedvesen . Minden kicsi jelben A tavaszt lesem. S ki is hajtanék, mint Itt, a friss csodák között vízre hajló. Szagos barkaág---- (1930)