Hargita, 1984. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

1984. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK 3 HÓÜNNEPÉLY BORSZÉKEN IS Napsütéses vasárnap délelőtt (február 26-án) tartották meg Borszéken a hóünnepély ötödik rendezvényét. Hagyomány tehát az összejövetel, amelyre idén is sokan gyülekeztek a Rudi-kert­­ben. Diákok, felnőttek, fürdő­vendégek türelmetlenül várták az izgalmasnak ígérkező sport­­vetélkedő kezdetét Gazdag program volt, műlesikló, szánkó­és bobversenyen indultak a top­­licai, hollói és borszéki sporto­lók, voltak havasi játékok és tombola is. Diplomákat, könyve­ket, emlékplaketteket osztottak ki a győzteseknek. Néhány név a rajtnévsorból : Benedek Lász­ló, Fokt Gabriella, Balázs Emil, Ambrus Levente, Csibi Imre, Balla Ferenc, Molnár Szilárd, Szabó Szidónia, Somorai Simo­na, Kolbert Zsombor, Kolbert Réka, Lőrincz Hajnal, Leopold Karolina, Kolbert Kinga, Bartis Miklós, Butnar Cosmin, Mikk Er­zsébet, Szinnyák Rita, Csiszér Zsolt. Szép ünnep volt. Voroncs Rozália Borszék GAZDÁLKODJUNK ! A közüzemek állomási gáz­­kiútjáról van szó. Nincs rengeteg belőle, gazdaságosan kell te­hát felhasználnunk a birtokunk­ban lévő energiahordozókat. Sajnos, nem egyformán gondol­juk így. Az állomási negyed la­kói szem, és fültanúi vagyunk annak, hogy egyes gépkocsive­zetők és a „pazarlók" táborába álltak. Egy példa csupán : aki korábban kel, azé az elsőség alapon, már reggel 6 óra előtt odaáll és rácsatolja a slagot a kútra. Jó félórákat is tart a művelet, addig, amíg kollegája meg nem zavarja, s közben tel­jes gázzal megy a motor is ! A zavaró zajtól függetlenül te­szem szóvá, hogy nem volna haszontalan dolog, ha a köz­üzemek vezetése „elbeszélget­ne" ezekkel a gépkocsivezetők­kel hátha rájönnének —, pazar­lás elfüstölni, helyben állva, s méghozzá a töltőállomáson az üzemanyagot. Simon Albert Csíkszereda FARAGOTT BÚTORZAT Sokáig zárva volt tatarozás és festés miatt a székelyudvarhelyi Park vendéglő kisterme. Most — új arccal fogadja a belépő vendégeket. Faragott csillár, fa­ragott falilámpák, virágtartók, türgönytartók, csupa faragott holmi, ami kellemes, sajátos hangulatot ad a teremnek. Igé­­nyes, művészi munka eredmé­nye, költséges befektetés a ven­­déglátóipariak részéről. Éppen ezért az intelem: látogassuk az egységet, érezzük jól magunkat a helyiségben, de vigyázzunk a rendre, a dísztárgyak épségére. Hiszen minden szép, amit ott láthatunk és csodálhatunk, az értünk, vendégekért került oda, hogy minél jobban érezzük ma­gunkat. Ne feledkezzünk meg erről, ha szórakozni megyünk ! ifj. Veszelka László Székelyudvarhely ! APROPÓ °° -eszre az em­ber, hogy „mekkorát nőtt" ez a város, amikor egy átutazó meg­kérdi tőle, hogy hol van az a hosszú nevű intézmény, vagy hogyan lehet eljutni­­ mond­juk az állomásra... A növekvő város egyben növekvő igénye­ket is jelent. Vonatkozik ez a Csíkszeredai Transzilvánia film­színház előadásait látogató fia­talokra is, illetve azok egy ré­szére is, akik ,,kellőbb magatar­tást tanúsíthatnának a filmszín­házakban", hogy ne kelljen „el­távolítani az olyan nézőket, akik cigarettáznak, hangoskodnak az előadások alatt". Megjegyzen­dő, ......... hogy a hasonló ese­tek megelőzésére több segítsé­get várunk el az iskolai KISZ-és pionírszervezetektől, főleg, a­­mi a szervezett és a felügyelet melletti filmlátogatásokat illeti* — írja a Megyei Mozivállalat. Ifjúsági jelenet a moziban, la­punk 4222. számában megjelent cikkünkre válaszolva. Való igaz,­­ ne csak a diszkó-teremben „legyen legény a talpán" a Ha­tol­­, jogosan avagy jogtala­nul kituszkolván az oda betérőt, de akkor ne essen zokon, hogy­ha az előadóteremből kiküldi a teremet, hogyha becsülettel „nem üli meg a helyét". A növekvő igények lemérhe­­tők abból is, hogy ki mit és mennyit olvas. Mind nagyobb becsülete van az írott szónak nálunkfelé, tehát igénylői a könyvnek, az újságnak­­, ez utóbbi esetében el is várják az olvasók, hogy idejében kézhez kapják a friss lapot. Legutóbb három olyan reklamációra kel­lett válaszolnia a Megyei Posta­­igazgatóságnak, amely a lap - terjesztéssel kapcsolatos. Örven­detes, hogy a panaszosok közül kettő megyén kívüli olvasója a Hargitának, akik időben kézhez szeretnék kapni a friss újságot —, ezért hát a reklamáció. .. Gulácsi Lászlónak Marosvásár­helyre válaszolja a posta igaz­gatósága : „Marosvásárhelyre a Madéfalváról 2.45 órakor induló 425-ös vonat viszi a küldeményt, onnan reklamáció , miszerint nem kapnák meg idejében a küldeményt, nem érkezett." Te­hát az ottani postaigazgatósá­gon kell érdeklődni a lapkihor­dás ügyében. László Évának, Kovásznára : „a 4006-os vonat, reggel 10 órára érkezik Sepsi­­szentgyörgyre, ez viszi a külde­ményt .. . felvettük a kapcsola­tot az ottani postával“­­, u­gyancsak az itteni postaigazga­tóság válaszleveléből. Reméljük, javul a helyzet, ha nem ..., továbbra is állunk rendelkezé­sére. A harmadik panaszos, László Imre, megyénkben­, aki sem az állomási kioszkban, sem pedig a postán nem egyszer friss lap nélkül marad. Ki korán kel, aranyat lel, ellenben ígéri a posta, hogy intézkednek, oly­módon, hogy a kései órákban is lehessen újságot kapni mind­két helyen . .. Tehát sokasodnak a város la­birintusai, sokasodnak dolgai, s az ügyeit intéző ember, még az idevaló is, nem egyszer meg kell kérdezze, hogy hol van ez, vagy az a hivatal... KRISTÓ TIBOR KICSI FALVAK NAGY TELJESÍTMÉNYE Tömören így jellemezhető az a tevékenység, amelyet a Bogoz községhez tartozó „kicsi" perem­helységek fejtenek ki. Mátisfal­­va, Décsfalva, Mogyorós —, a tizenegy település legkisebbjei, ám eredményeik számottevőek a közös munka, a művelődés terén. Mátisfalván már bemutattak egy háromfelvonásos színdara­bot, s a bevételt, mint minden esztendőben, most is a műve­lődési otthon szépítésére igye­keznek fordítani, Kovács Anna tanítónő irányító sávot. Mogyo­róson Fábián Károly vezetésével tanultak és mutattak be színda­rabot, a bevétellel itt a műve­lődési otthon kelléktárát fogják gyarapítani. Décsfalva a legkisebb falu a tizenegy közül, de talán a leg­nagyobbat valósította meg: tíz esztendővel ezelőtt elhatározták, hogy hajlékot emelnek a kul­túrának. Az új épületben idén már másodszor tartottak elő­adást a műkedvelő színjátszók, míg első alkalommal ideiglenes színpadon lépett közönség elé ráadásul meg is vendégelt. Haj­nal felé, amikor búcsúzkodni kezdtek, Tatár János még egy­szer visszaköszönt, megkopogtat­­va a malomház ablakát : ku­­kukk-kukukk egykamám — mond­ta, de ez elég volt ahhoz, hogy Pitykkibalázs, aki szintén az iménti névadótól kapta ragad­­ványnevét meghallja az ,,új ne­vet". Molnár János mindhiába próbálta azt „lemosni magáról" a kocsmában, annál inkább raj­ta maradt. Szőcs Vince Csíkszentmihály RAGADVÁNYNEVEK „SZÜLETÉSE".. . A múlt században, a csík­­szentmihályi Tatár János ugyan­csak híres volt „névadás” dol­gában. A ragadványnevektől idegenkedők igencsak kerülték a vele való találkozást, a kocs­mában meg nyomták kezébe a „decisüveget", hadd vennék ele­jét ezáltal csúfolódásainak. Szőcs János molnár, aki gyak­­ran találkozott vele, egyetlen alkalommal sem mulasztotta el megtisztelni, még „száraz ko­­maságot” is ittak, mert egyikük­­nek sem volt gyermekük. Ivás közben egyszercsak megéde­­sedtek, mert a molnáráé sem hozta lapítón a puliszkát, mint máskor ... János bá' indítványozta, hogy mennének el Hozzák a lakás­ra, hadd faljanak valamit, de előzetesen megkérte : „csak nekem ne adj nevet, komám, mert egy már vagyon". Ne és törődi­k ekképp Tatár, aki é­­rezte, hogy kár volna egy ilyen komát elszalasztani, aki még EGY KEDVES TANÁRUNK BÚCSÚZIK Hét és fél évi oktatás után a megyeszékhelyre költözik a szé­kelyudvarhelyi 1-es számú Ipari Líceum román szakos tanára, Hăgăţiş Ioan. Iskolánk egyik legkedveltebb tanára hagyta el ezt az iskolát, a várost. Utolsó tanítási napján is kitűnt, hogy mennyire ragaszkodik hozzánk — mondjuk most már úgy, volt diákjaihoz, tanítványaihoz. Az a tény, hogy a megyeszékhelyen fogja folytatni további pedagó­giai munkáját, nem jelenti azt, Fórika Mihály, Tódor Mó­ric, Bálint Julianna, Kereső E­­dit, Tatár László és a többi húsz szereplő rendkívüli élmény­ben részesítette a nagyon hálás közönséget, amely hosszantartó tapssal jutalmazta őket. Ez al­kalommal is kicsinek bizonyult a­ művelődési otthon. Az előadás végén a több mint ötszáz né­zőben egyszerre fogalmazódott meg a gondolat : szép volt, ér­demes volt eljönni. A szórako­zás ezzel nem ért véget. Táncra perdültek a fiatalok és öregek, a zenét Kolumbán István híres fúvószenekara szolgáltatta. A tűzoltó testület, Bálint Lajos pa­rancsnok irányításával szervezés­ből ezúttal is jelesre vizsgázott. Molnár János Tekerőpatak EMBERSÉGES SOFŐRÖK Az egyik február végi regge­­len a hat órás Csíkszeredai já­ratra váltottam jegyet, amely csakhamar zsúfolásig telt uta­sokkal, a megyeszékhelyre uta­zókkal. Eljutottunk Vlahicóig, de a busz meghibásodott, elrom­lott a sebességváltója, így mind­ BORÍTÉKBONTÁS a 19 műkedvelő, másodszor már a kellőképpen berendezett és felszerelt színpadon szerepeltek. A próbák éjfélbe nyúltak, éj­félig tartott a hazafias munka is, míg azok, akiknek éppen je­lenetük volt, a színpadon pró­báltak, addig a sorukra várók keményen dolgoztak. Mindkét előadásukat telt ház fogadta, a nagy közönségsikernek örvendő darabot Gombos Mária tanítot­ta be. Február 23-án Agyagfal­­vára látogattak, szintén telt ház előtt szerepeltek, a közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta teljesítményüket. Sala Stella Agyagfalva hogy minket, udvarhelyi tanítvá­nyait ne látogatna meg, mert mi ahányszor csak beutazunk a megyeszékhelyre, mindannyiszor fel fogjuk keresni a kitűnő ta­nárt és embert. Ezt ígérjük ne­ki. Megtudtuk, hogy a Csíkszere­dai 9-es számú általános isko­lában fogja folytatni oktatói­­nevelői tevékenységét. Ehhez mi erőt, egészséget kívánunk neki, s főleg azt, hogy abban az is­kolában is úgy szeressék tanít­ványai, ahogyan mi szerettük őt itt, Székelyudvarhelyen. András Mihály Sz­ékel­yu­d­va­rhe­l­y EGY SIKERES ELŐADÁS Nagy ünnep volt Tekerőpata­kon, valóságos népünnepély. Az utóbbi évek legsikerültebb elő­adását mutatta be szombaton este a tekerőpataki önkéntes tűzoltó alakulat. A háromfelvo­­násos színdarabot rendezte annyian kénytelenek voltunk le­szállni a társasgépkocsiról, a­­mely a beállt technikai hibából kifolyólag tovább nem mehetett. Az autóbusz vezetője belátással volt ránk, utasokra, és az egyik sofőrt (Vajda Károly), aki szin­tén velünk utazott, megkérte, intézkedjen, hogy egy másik járművet küldjenek számunkra. Ennek hamar meg is lett az eredménye, az újonnan érkező társasgépkocsival mindannyian megérkeztünk a megyeszékhely­­re. Ugyanaznap Szíjgyártó Géza sofőr ugyancsak emberségből vizsgázott jelesre, akkor, amikor az autóbuszra felszálló beteg, középkorú munkásnőt leültette az egyik helyre, majd Bethlen­­falván megállt és lesegítette a buszról a beteg asszonyt, aki ily módon lakásához is „köze­lebb került" . . Bár mind több sofőrünk vizs­gázna jelesre emberségből. Mill­ó János Homoródszentpéter A felvételen : a tekerőpataki önkéntes tűzoltók színjátszói - MI IS IGÉNYLŐI VAGYUNK A KÖNY­VEKNEK örömmel olvastam a Hargita 1984. február 17.-i számában megjelent Egyrrllió lej forge­­lem a könyvből című diákot, » ugyancsak örömmel nyugtáztam, hogy megyénk könyvvásárlás te­rén országos élvonalban van, meg hogy a Csíkszereda­ köny­vesüzletekben másfél hónap a­­latt egymillió tej, értékű könyv kelt el. Ezek után az a bosi­­szantó, hogy az etédi. ..könyv- és edényüzlet" nevet viselő hő­­ségbe a múlt év október 10.­­én érkezett az utolsó könyv­szállítmány. Az etédiek is szíve­sen olvas(ná)nak és vásárol­­(ná)nak könyvet, ha lenne mit... Az elosztásnál jobban figye­­lembe kellene venni a méltá­­nyosság elvét, hiszen a megye félreeső sarkában is vannak ked­velői a könyvnek. Nem minden­nap tudunk kimozdulni a községből, beutazni városra könyvet vásárolni. S márpedig mi is igénylői vagyunk a könyv­nek. Menyhárt Tünde Előd A GOMBATERMESZTÉS HASZNOS TEVÉ­KENYSÉG A székelyudvarhelyi mezőgaz­dasági líceum 1983. tavaszán hozzákezdett a gombatermesz­téshez az iskola tangazdaságé­ban. Nehéz volt az első lépés. Egyrészt a megfelelő körülmé­nyek megteremtése körül akad­tak­ bonyodalmak, másrészt pe­dig komoly erőfeszítésekbe ke­rült azoknak a meggyőzése, a­­kik idegenkedtek ettől a tevé­kenységtől. A kitartó, a meggyőződéssel végzett munka azonban meg­hozta • • • gyümölcsét, és egyre jobban fellendült a laskagom­­ba-termesztés. Ebben nagy­­ ér­deme van Nagy Jánosnak, a líceum kazánfűtőjének ... De a tanárok, diákok úgyszintén lel­kes hozzáállásról tettek tanúbi­zonyságot. Nem volt hiábavaló Dezsán Teréz mérnöknő tanítá­sa, sikerült néhány növendéké­be betáplálnia a gombatermesz­tés, a munka szeretetét. Az 1983-as iskolai tanév végzősei közül Csobotár Erzsébet öröm­mel vállalta, hogy gondját vi­seli a „gombatelepnek". Az ed­­digi eredmények a fiatal lány helytállásáról, lelkiismeretessé­géről, ügyszeretetéről tanúskod­nak. Persze, nemcsak tőle, az ő munkájától függ e termés sorsa —, ezért állandó támoga­tásra, segítségadásra van szük­­sége. Amit, az eddigi tapasz­talatok alapján meg is kap a líceum igazgatóságától, taná­roktól, tanulóktól. Bancsi István Székelyudva­rhely KÖSZÖNET A SZÜLŐKNEK Mindig igényelte az Ikela a szülők segítségét. Ma is igény­li. Nálunk egészen jó kapcso­lat alakult ki a szülőkkel, helye­sebben a szülők egy részével, akik, ha kell szívesen dolgoz­nak az iskolának. Legutóbb például a tűzifa felvágásánál segítettek, megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük őket: Baráti János, Martini István, Sándor Vilmos, Boér István, Boér Márton, Kozma Árpád, Bi­ró Dénes, Kása Márton. Motor­fűrésszel, sokszor saját üzem­anyaggal dolgoztak: Albert Mi­hály, Albert János, Márton Fe­renc, Böjte János Adám László. Márton Zoltán a vízvezetéksze­­relésnél, javításnál segített, ha­sonlóképpen Márton Árpád szü­lő is. Természetesen, alkalomadtan más szülők is segítenek, viszont ezek összlétszáma semmiképpen sincs arányban a 370-es gyer­­mekszámmal. Mindenképpen jó érzés tudni, hogy vannak olyan szülök akik­re mindig számíthatunk. Tette­ikkel jó példát mutatnak e mun­kával munkára nevelésre. Az iskola igazgatósága nevében köszönöm nekik. Balogh Imre Csíkszenttemás

Next