Hargita, 1984. április (17. évfolyam, 78-102. szám)
1984-04-01 / 78. szám
1984. ÁPR 1. 1. VASARNAP A városok változása A felszabadulást követő gazdasági fellendülés — különösen az utóbbi húsz esztendőben — kísérő társadalmi jelensége a nagyarányú népességmozgás : száz és százezrek áramlottak a mezőgazdaságból az iparba, a szolgáltatási hálózatba, faluról városra, az ország egyik részéből a másikba, új városok létesültek, a meglévők megsokszorozták lakóik számát, településrészek struktúrája változott felismerhetetlenségig, szaporodtak az új városnegyedek stb. Románia fejlődésben lévő ipari-agrár állammá változott, melynek fontos ismérv® az urbanizáció (1981-ben a 22 352 635 lakosából az országnak 49,9 százaléka élt városon, 1930 végén a 14 280 729 összlakosból csupán 20,1 százalék volt városlakó.). A véglegesen letelepülők mellett igen sokan inaáznak nap mint nap faluról városra, városról falura is, ami alapvetően befolyásolja az egyén, a család életvitelét,, ugyanakkor a falusi, városi települések arculatának alakulását. Talán nincs az az ember, akit így vagy úgy, függetlenül lakhelyétől, ne érintenének a városiasodás problémái, a népességmozgás társadalmi és kulturális változásai, a beilleszkedés, az ingázás, a kétlakiság, a történelmi városkép megváltozása, a város kínálta művelődési, civilizációs előnyöknek a kihasználása stb. „Az önismeret ma már nem nélkülözheti a városok változásának és valóságának ismeretét" — figyelmeztet a Változó valóság második, a városkutatás tárgyköréből összeállított kötete hátlapjára nyomatott szöveg utolsó mondata. S a kötetbe beválogatott városszociológiai tanulmányok sok elgondolkodtató vonását taglálják az urbanizációnak. A kilenc tanulmány közül kettő közvetlenül is kapcsolódik megyénk két településéhez. Tófalvi Zoltán a Temesváron élő otyhoiak közösségéről szól, elemezve a vándorlás történetét, a beilleszkedés különböző vonatkozásait, a megélhetéstől a szellemi-erkölcsi változásokig, Vofkori László Székelyudvarhely foglalkozási-területi átrétegződésének vetéléseit boncolgatja. Elégtétellel állapíthatja meg a megyei olvasó az ismert vagy kevésbé ismert jelenségek szociológiai szempontú olvasásakor, hogy a két tanulmány erőssége a kötetnek. És ugyanilyen érdeklődéssel mélyülhetünk el a kolozsvári magyar hóstáti közösség népesedési és szerkezeti alakulásának tanulmányozásában. Egy másik írás a hagyományos városközpont és az új lakótelepek közötti ellentmondásokra figyelmeztet, egy másik a munkásszállások lakóinak életét tárja fel stb. Erénye a kötetnek, hogy a városiasodás folyamatának elemzését egy-egy közösség, helység kapcsán a hazai viszonyait összefüggéseibe ágyazzák, nem egy jelenség esetében még szélesebb a látószög. A városszociológiai kutatások kétségtelen, nemzetiségi szempontból is fontosak, hisz Semlyén István 1980-ban közölt tanulmánya szerint : „Ma a nemzetiségi város—falu arány: 52,8:47,2 százalék; a városokban és peremközségekben lakó magyar ajkúak száma 901 000 fő". A kötetet szerkesztő Egyed Péter fogalmazza meg : ,,A szakmai és társadalmi beilleszkedés a nemzetiségi városlakó esetében sajátos problémákat is felvet, tekintve, hogy a nyelvi—kulturális beilleszkedés feltételei között zajlik...-(ezért) igen fontos szerep hárul a nemzetiségi kulturális intézményekre iskolákra és a tömegkommunikációs intézményekre, rendezvényekre, amelyek a kulturális identitás fenntartását szolgálják, másrészt a városi beilleszkedés és élet minőségi követelményeinek és elvárásainak megfelelő korszerű ismeretekkel anyanyelven él a nemzetiségi városlakót. Ismét csak a jövő feladatai közé tartozik a beilleszkedés intézmény szociológiai vizsgálata a fenti összefüggésekben." Várjuk, tehát, a Változó valóság sorozat újabb kötetét. _________________ BÁLINT ANDRÁS Szociográfiai tanulmányok. Változó valóság. Városkutatás. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1984. Akusztika ■W'ig'WW HARCIJA ALBUMA MMűvészi meggyőződésem az itt elmúlt másfél évtized során semmit sem változott, mint annyiszor, • megint megismétlem : közlési szándékból festek. Totalitásra törekszem. A formát már nem keresem, hanem találom. Művészetemmel honosabbá akarom tenni a világot, legalább azok számára, akik látják képeim. A műalkotás a közönséggel való találkozásban váltja be alapfunkcióját. A kép a jelenség és a tudat ötvöződéséből fakad, s ha képes a kettőt kibékíteni egymással, honosabbá válik a világ az ember számára. Mindenkorok művészetéből okultam, nincs kedvenc irányzatom, nem csatlakoztam egyik iskolához sem, hanem gondolataim kifejezésére palettámon színeket keverek és festésre alkalmas felületekre kenem őket. A gyakran prototípus formában előforduló jelenségek befolyásolják színeim lírai, epikai vagy drámai hangvételét. Igyekszem képeim benső struktúráját külső alakjával egységbe hozni Képeimről keveset mondhatok, mivel a melléfűzött Irodalmi szöveg képzetfelidéző, a képzőművészeti alkotás meg vizuális élményt kettő. Mindkettő más anyagba dolgozza a produktumát, és ezért az egyiket is és a másikat is másként vesszük birtokba. A képzőművészetit például csak vizuálisan, így a képről mondottak soha sem tartalmazzák maradéktalanul a képet. A mű címének képzetei sem fogják tartalmazni a látványt Legszívesebben nem adnék címet képeimnek. Szerintem századunkban a művészetek nem érték el fejlődésük maximumát, mert ha végignézem az embert, alkotó tetteit és műalkotásait az évezredek során s úgy tekinteném, mint a történelmi fejlődés egyik alanyát, akkor a művészetek mai stációja a magasabb rendűen civilizált emberiség esetében kezdet is lehetne. S mivel a művészet társadalmi tudatforma és funkciója van, tovább fejlődhet és az adott kor számára újat adhat. BECZÁLY ANTAL 3 .A » ^ ^ Művelődési töprengő 1. A képen látható Gecző János 1829-ben született Csíkszeredában. Csíksomlyón járt iskolába, majd Marosvásárhelyen táblai gyakornok. 1848-ban szervezi a somlyói diákok körében a Habsburg-ellenes tüntetést, a hatóságok elől egy hordóban menekítik Marosvásárhelyre. A szabadságharc idején főhadnagy. Később elvégzi a jogi fakultást. Csík megye országgyűlési képviselője. Legnagyobb része volt, hogy a volt határőri birtokokat visszaadták a vármegye lakosságának, ez a vagyoni komplexum tette lehetővé a Csík megyei oktatási hálózat kiépítését, a Csíkszeredai főgimnázium, a gyergyószentmiklósi gimnázium stb. későbbi építését, több száz Csík megyei diák ösztöndíjjal való tanulását. A múlt századi csíki oktatásügy legnagyobb jótevője. Kizárólag az ő érdeme, hogy Csíkszereda, a város minden ellenkezése ellenére, a vármegye székhelye lesz, addig Csíksomlyó volt. 1891-ben hal meg. 1909-ben a vármegye hálából megfesteti Szamossy Elekkel az életnagyságú képét. Kérdés : kivel lehetett együtt, mint táblai gyakornok, Marosvásárhelyen? 2.-30 éve halt meg Emil szólója. Az 1944. augusztus 23-i felszabadulás után írta a következő versét : Erdély — aranykút, szép szivárvány Erdély — lomb tiszta selyme , Erdély — kenyéren könnycsepp, Erdély — csobán és hűnyájőriző eb, Erdély — méz édessége, Erdély — a mesebeli sárkány, Erdély — források csobogó szava, Erdély — tűz és vér vihara, Erdély — síró anya ; Erdély — mosolygó gyermekarca S virág bimbója. Tanultam sírni és dalolni tőled. Több mint föld drága földed ; Aranykút vagy. S a vödröd színezüst. Évente szikrát szór minden köved. Az örödkévalóság átölelt ; A mienk vagy, a mienk s az enyém te Legszebb mesék legellenszebb meséje* Melyik nagy magyar költővel volt baráti viszonyban Emil Isaac, aki fényképet is dedikált számára? 3. Három várban játszódik le a Hunyadi László c. zenedráma története. Ki a szerzőjé, és melyik az a három vár ? 4. — Mi a burka? Melyik könyv mutatja be részletesen? Beküldési határidő : április 13. Isaac, a román irodalom nagy személyisége, harcos publicista, a román—magyar barátság szó OLVASSUK BRĂILOIUTI Mondják, hogy manapság sokan foglalkoznak népzenegyűjtéssel : falun élő, vagy falujukba gyakorta visszajáró értelmiségiek. Azért hivatkozom a „mondjak"-ra, mert e gyűjtögetések látszata vajmi szerény. A harmincas években elő-előfordult, hogy egy lelkes népdalbarát közölt két-három népdalt és azok — ismeretlen egyedek lévén — azon nyomben bekerültek a nagy, összefoglaló gyűjteményekbe. Ma ez csaknem elképzelhetetlen. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki napjainkban ismeretlen népdalt fedezzen föl. De nem is erre irányulnak már legfőképpen a kutatások. Gottlieb Brandsch, a szászok kiváló folkloristája valamikor a két világháború között ismertette Bartók magyar népzenei kötetét. Elismerte a tudományos teljesítmény értékét, de nem titkolta, hogy zavarja a túlontúl akkurátus rend. Azt írta, hogy ez a szigorúan tárgyilagos szempontok szerinti osztályozás növénygyűjteményre emlékezteti, amelyben a lepréselt, kiszárított virágok fakók és idonalanok. Azért idézem föl Brandsch bírálatát, mert igaz. Valóban: a korszerű magyar népzenekutatás első történelmi feladata a gyűjtőterületek mielőbbi becserkészése, minél több egyed behotolása és szakszerű konzerválása volt. Ezekből préselt és földolgozott — azaz, szakszerűen archivált, alaktanilag elemzett, ismérveik alapján osztályozott — népdalegyedekből állapíthatta meg a tudomány, hogy mi a magyar népdal, melyek osztályai, osztályonkénti típusai, típusonkénti főbb változatai. Ezt a feladatot mintegy háromnegyed százada teljesíti a szaktudomány, egyre tökéletesebben. Az osztályozás további finomítása egészen magasszintű tudományos munka, ahhoz a műkedvelő nem szólhat hozzá, csak figyelheti és okulhat belőle. Ám korántsem zárult le a népzenekutatás maga. Ellenkezőleg : az eddigi eredmények új tudománytörténeti korszak kibontakozását teszik lehetővé , és sürgetik. Az alaktani vizsgálatok előrehaladottsága után az „élettani" vizsgálatok kiterjesztése a fő feladat : most, hogy immár tudhatni, mi a magyar népzene, ideje, hogy a kutatás e zene életének tanulmányozására összpontosítson. Ebben nem nélkülözheti a terepen élő műkedvelők a művelt népzenebarátok segítségét. Ennek a cikknek nyilván, nem célja, hogy módszertani tanácsokat nyújtson. Azokért szaktudáshoz kell fordulni és a könyvtárakhoz. Éppen ezért a szaktudományt szemmel tartó közíró kötelességének tartja, hogy figyelmeztesse az érdekelteket és az érdeklődőket arra a hatalmas előnyre, amely e tekintetben a miénk, romániai magyaroké. Ami a népzene életének vizsgálatát illeti, a román tudomány világraszóló példát mutatott már a két világháború között. Csak egy nevet szeretnék az olvasó emlékezetébe vésni, minél mélyebben : a Constantin Brăiloiuét. Aligha túlzok, amikor azt állítom, hogy a huszonegyedik és a huszonkettedik században is hivatkoznak majd rá, mint egyetemes nagyságra-Brailoiu — bár kevesebbet gyűjtön, kevesebbet közölt és nem jutott el a román népzene olyan igényű osztályozó összefoglalásához, amilyent Bartók 1924-ben hozott nyilvánosságra —, Bartókhoz képest új népzenetudományos szemlélettel, új tudósnemzedék zseniális képviselőjeként léphetett föl már kezdettől. Őt a népzenei preparátumok háttere is épp annyira foglalkoztatta, mint maga a begyűjtött egyed : a talaj,, a környezet, az éghajlat, amely az ilyen vagy olyan irányú fejlődést elősegíti, illetve gátolja. Nem véletlen, hogy Bartók példaképül állította a népzenekutatók elé, egyedül Bráiloiut, senki mást a világ folkloristái, közül Bráiloiura ma mint világklaszszikusra hivatkozik minden szakember. A népdalkincs életével, osztályok, típusok és változatok földrajzi, illetve nemzedéki szóródásával, a társadalmi változások és az élő népzenei repertoár közötti összefüggések mechanizmusával és más korszerű népzenetudományos kérdésekkel foglalkozó amatőr is jobb esélyekkel rajtol, ha beleélte magát Brailoiu forradalmian modern, messze előremutató gondolkodásának világába. Senki sem kerülheti meg a Bartók— Kodály—Járdányi—Jagamas iskolát : a kikészített, osztályozott magyar népdalkincs módszeres áttanulmányozását ; csakis ezután tanácsos az élő, illatos, ezer friss színben pompázó népzene valósága felé fordulni — már ha az ember azt akarja, hogy műkedvelői munkájának a tudomány is hasznát vegye. Ez alapföltétel hangsúlyozása mellett írom : sokra viheti, aki néhány szemeszterre Bresciu szabadegyetemére is beiratkozik ! Műveinek gyűjteményes kiadásából öt kötet már hozzáférhető románul. _ LÁSZLÓ FERENC BÖLÖM DOMOKOS: SZÓLÁS (MAGYARÁZATOK Ég a keze alatt a munka. Munkahelyén cigarettázik, tűzesetet idéz elő. Az ilyen emberre habaltókészüléket szerelnek, három példányban, Körmére ér a gyertya. Áramszünet alkalmával bűvészmutatványokat produkál. A szervízzsarnomban is használatos : a javítást határidőre el nem végző autószerelő jár így. Nem teszi ki az ablakba. Szobavirágot, dísznövényt nem mer az ablak közelébe állítani, mivel az ablakok rosszul zárnak, és a drága növény megfany. Lásd még a Blokkbarkácsok indulóját : Muskátlis ablakok. Énrám ne várjatok... Résen van. Az ajtó készítésekor keletkezett műszaki hibát kihasználva, fülét olyan helyre illeszti, ahonnan jól használható információk birtokába juthat. Eredete a diákfolklórban gyökerezik : „Párnás ajtó hasadékán / Lesi, mit csinál a dékán.”