Hargita, 1984. június (17. évfolyam, 129-153. szám)
1984-06-01 / 129. szám
GYERMEKEINK - JELENÜNK ÖRÖME, JÖVŐNK REMÉNYSÉGE A család és a társadalom öröme, terveinek, napi gondjainak központi témája - az örök téma különben - a napi munka értelme és ösztönzője, azaz : a család élete minden világra születő gyermek. Nélküle üres az otthon, egyáltalán otthon-e az otthon nélküle ? —, mondogatjuk sok-sok emberöltő tapasztalatának öreg igazságával, mert jövőnk is a gyermek, hiszen megkezdett munkánkat, ambíciós terveinket kire hagyjuk másra — ő viszi tovább építőterveinket messzi a jövőbe, a legigazságosabb társadalom, a kommunizmus építésének útján. Ritmusa, távlati programja is cselekedeteinknek és döntéseinknek ezek szerint, mindenfajta döntésünknek, ami a társadalomépítés, az életépítés távlatait célozza. Társadalmi küldetés, szép felelősség a gyermek, fogalmazta meg március 6.-ai emlékezetes beszédében pártunk főtitkára, hiszen „ ... minden családnak kötelessége állandóan gondolni népünk jelenére és jövőjére , jövője léte életerejéhez, fiatalságához, tehát a születési arányszámhoz, a népesség szüntelen gyarapodásához kapcsolódik." Mai cselekedeteink, mai dolgaink megalapozása, a családon belül is családi közösségben a társadalmon belül határozzák meg jövendő dolgainkat. Nyilvánvaló tehát, hogy ezekhez az alapvető gondolatokhoz igazodik a társadalom gondoskodásának mértéke is, s ezek az arányok ténylegesen mérhetők, talán nem is kell számokat tanúságtételre idézni hozzá. Bölcsődéket, óvodákat, napköziotthonokat, iskolákat építettünk, amelyekben gyermekeink nevelkednek, tanulnak, készülnek a felnőtt életre, amikor majd a nagyapák, apáik kezéből átvehetik az építés stafétáját. Többezernyi orvosi-egészségügyi dolgozó, korszerű és kiválóan felszerelt intézményekben vigyázza a teremtéstől a világraeszmélésig a gyermek útját. Példája ez annak, hogy a gyermek több mint belterjes családi gond , társadalmi gond is, amelyben együtt van szülő, orvos, nevelő, tanár és politikus, a társadalom teljes erejének erőfeszítése és minden eredménye. A nép, az ország boldogulása, boldogulásunk tehát, függ attól hogy kit és hogyan indítunk az életre, mi az az eresség amit induláskor rábízunk. S ha megméretünk majd az út végén, akkor elsősorban ezt kéri majd számon tőlünk az élet. Ebben az összefüggésben az sem mindegy, hogy sikerül-e szilárdan kitartani és megharcolni békeharcunkat, sikerül-e valóban józan döntésekre bírni az egymásnak esett háborús indulatokat, sikerül-e minden anyagi feltétel mellett biztosítani gyerekeinknek a nyugodt, gondtalan szellemi munka, a jó közérzet felhőtlen lehetőségeit. Az egyre kuszább érdekszövevényben botorkáló világban hétszer-hét csapás a háborús hangulat, a fenyegetettség, a világéhség árnyéka, amely többmilliónyi gyermeket, — igen, gyermeket —, ítél eleve halálra egyetlen földünk egynémely övezetében. Nyugodt, békés alkotó légkör a mi álmunk, amiben csakugyan öröm a gyermek, öröm és boldogság a gyermek léte és élete. Országnyi összefogás, országépítő programunk szavatolja ezt, hogy így legyen. Minden bizonnyal ezek a gondolatok fogalmazódnak meg ma talán mindenhol a világon a Gyermekek Nemzetközi Napján. KOSZTA ISTVÁN NAGY P. ZOLTÁN felvételei 2 1984. 1O. 51, PÉNTEK