Hargita, 1984. augusztus (17. évfolyam, 181-206. szám)

1984-08-01 / 181. szám

Már csős hetekben számoljuk az ország nagy ünnepe. Augusz­tus 23.­0 előtti időszakot, azo­kat a napokat, amelyek az egész országban és megyénkben is a lelkes munkasikerek egész sorát hozzák. Ebben az odaadó, pezsgő tevékenységben jelentet­tek különleges fontosságot Nicolae Ceauşescu elvtársnak, pártunk főtitkárának azok a munka­látogatásai, amelyeket az ország különböző vidékein vég­zett, folytatva tanácskozását a dolgozókkal, a párt és állami szervek képviselőivel, a gazda­sági egységek, intézmények és vállalatok vezetőivel. Pártunk főtitkárának ezekre a munkalátogatásaira nem sokkal a Központi Bizottság azon ple­náris ülése után került sor, a­­mely határozatot fogadott el ar­ra vonatkozóan, hogy a XIII. Kongresszus válassza újra Ni­col­ae Ceauşescu elvtársat a legmagasabb, pártfőtitkári tiszt­ségbe, így aztán ezek a munka­látogatások újabb alkalmat je­lentettek arra is, hogy a meg­látogatott megyék lakosai jogos hazafias büszkeséggel fejezzék ki teljes egyetértésüket az or­szág egész élete, jövője szem­pontjából meghatározó jelentő­ségű döntéssel, és hasonló hang­nemű levelekben, táviratokban juttatták kifejezésre egyetértésü­ket megyénk lakosai is. Pártunk főtitkára Szeben me­gyében a vegyipari, a bányai­pari és a gépgyártóipari minisz­térium néhány jelentős gazdasá­­gi egységét kereste föl, felhíva a figyelmet a termelőkapacitások teljes kihasználásának, a magas műszaki színvonalú termékek e­­lőállítása meghonosításának, a magas minőségi színvonal biz­tosításának, a nyers és segéda­nyagokkal, az energiával és fű­tőanyagokkal való ésszerűbb gazdálkodásnak a megkülönböz­tetett fontosságára. A Fehér me­gyei munkalátogatás során pár­tunk főtitkára és Elena Ceauşescu elvtárssnő a helyszí­nen — a megye reprezentatív gazdasági egységeiben — átfogó dialógust folytatott a szakembe­reikkel, a dolgozókkal az idei és az egész ötéves terv feladatai­nak a teljesítéséről, a termelés felújításáról, a munkatermelé­kenység növeléséről és más idő­szerű kérdésekről. A Szeben­ben és Gyulafehérváron tartott nagy népgyűléseken elhangzott be­szédeiben pártunk főtitkára szá­mos olyan konkrét útmutatást adott, amelyek gazdasági éle­tünk egészére nézve megszívle­lendők. A hónap közepén Ni­col­a­e Ceauşescu elvtárs kétszer is munka­látogatást tett Constanţa megye mezőgazdasági egysé­geiben, ahol a növénytermesztés — elsősorban a betakarítás —, az állattenyésztés és a mezőgaz­daság számos más vonatkozását elemezte, rámutatva a szocialis­ta mezőgazdaság fejlesztésének és korszerűsítésének további szükségességére. Július 19-én ünnepelte az or­szág pártunk történelmi jelentő­ségű IX. Kongresszusának 19. évfordulóját, azt az időszakot a­­melynek egységes megnevezésé­re joggal honosodott meg a Ceausescu Starszék elnevezés. A pártfőtitkár merész forradalmi, újító gondolkodása — hangsú­lyozták ez alkalomból hazánk dolgozóinak, megyénk lakosai­nak a nyilatkozatai — a fejlődés soha nem látott lépcsőfokaira vezette hazánkat. A termelőerők órán­yas és ésszerű területi el­­helyezése, az ipar gyorsütemű fejlesztése, a szocialista demok­rácia elmélyítése, a művelődési élet kiszélesítése, a tudomány és oktatás szakadatlan fejlődése mind-mind megannyi jövőt ala­kító jellemzője életünknek. Július 21.-én ülést tartott a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottsága. Hazánk vezető testületének ülésén olyan kérdések szerepeltek napiren­den, mint a Poarta-Albă — Midia — Năvodari újabb csatornasza­kasz megépítése, a Duna - Bu­karest csatorna tervének elfoga­dása, amelyek hatalmas gaz­dasági jelentőségükkel együtt újabb tanúbizonyságai lesznek az ország gazdasági potenciál­jának, erejének. Ugyanakkor a Politikai Végrehajtó Bizottság megvizsgálta a gabonafélék ara­tásának a helyzetét és intézke­déseiket jelöli ki a sürgős és veszteség nélküli betakarításra, a szállítás és raktározás példás megszervezésére. A testület je­­lentést vizsgált meg az 1983—84 évi javadalmazásemelési akció befejezéséről és rámutatott, hogy az ebben a hónapban befejező­dő javadalmazásemelési akció mintegy 7,5 millió dolgozót érin­tett .augusztus 1-től a nyugdíja­kat is emelik­ és ékes tanúbi­zonysága a nehezebb világgaz­dasági körülmények között is ha­zánk harmonikus és kiegyensú­lyozott gazdaság­fői tesz­­ése si­kereinek, lehető­sége­in­elé. Hazánk dinamikus külkapcso­­latai keretében Thomas Sanka­ra kapitány, Felső-Volta állam­fője július végén tett hivatalos látogatást országunkban és Nicolae Ceauşescu elvtárs, va­lamint az afrikai államfő a két ország kapcsolatát erősítendő közös közleményt írt alá. Orszá­gunk nagy­ megvalósítását, a Duna — Fekete-tengeri csatornát megtekintette hazánk említett vendége ugyanúgy, mint a ba­ráti Bulgária vezetője, a Bol­gár Kommunista Párt főtitkára, a BNK Államtanácsának elnöke, Todor Zsivkov elvtárs, aki vasár­nap tett rövid látogatást ha­zánkban. Megyénk életének fontos ese­ménye volt a Hargita megyei pártbizottság július 10-én meg­tartott plenáris ülése, amely az első félévi beruházási terv tel­jesítését vitatta meg és ugyan­akkor tájékoztatót hallgatott meg a helységrendészeti váz­latok újraelemzésére vonatkozó intézkedésekről és jóváhagyta a megyei pártszervezet konferen­ciája képviseleti normáit. A me­gyei pártbizottság plenárisán felszólalók egyben utaltak arra a lelkes munkára is, amely fő jellemzője volt ebben a hónap­ban is megyénk ipari, mezőgaz­dasági és más dolgozói mun­kájának a közelgő nagy­­ ese­mények méltó köszöntésére. SZÁNTÓ MIKLÓS N­flfffff SZÁMVUU NÉPTANÁCSAINK HÁZATÁJÁN Jobb szervezéssel, nagyobb összefogással javítani lehet az eredményeken Varság megyénkben a hegy­vidék. Ezzel még nem mondtunk sokat, mert Székely­keresztúr kör­nyékét leszámítva szinte minden falut hegyi településnek mond­hatnánk. A varságiak gazdál­kodását mindamellett döntő mó­don meghatározza az erdők és kaszálók, a legelők sokasága. E­­zek után természetes, ha e ha­vasi településen nézelődve rá­kérdezünk a néptanácsiakra, a községi képviselőkre, a szövetke­zetre, egyszóval a gazdálkodás felelőseire : mit termelt, mennyi tejet, húst termelt idén a tele­pülés, hogyan alakul ez a két esztendő végéig ? Nos, e kérdésre rész­ben vá­laszt is kapunk a községi nép­­tanácsnál, ahol András Erzsé­bet alelnöknő rendszeresen nyil­vántartja az egységes program­ban megszabott feladatok tel­jesítését. Ezidáig közel 30 tonna marhahúst, 2,5 tonna sertés­húst, több mint 40000 darab tojást, 1900 hektoliter tehéntejet és 150 hektoliter fahtejet adtak át a község lakói állami alapra. E számok azonban nem tükrözik sem a lakosság, sem a község­­vezetőik, a képviselők erőfeszíté­seit, hisz a legtöbb terméknél lemaradás mutatkozik mind a tervezett, mind a leszerződött mennyiségekkel szemben. A je­lek szerint lassan megy a szár­nyas és a nyúl felvásárlása is, az évi tervezett 3 tonnával szemben alig 600—700 ikg-ot si­került állami alapra juttatni. Ne­hezen érthető az is, hogy miért van nagy különbség a leszerző­dött és az átadott tejmennyiség között. Egyébként minden gaz­­da idejében kézhez kapta a ter­melési előirányzatokat, a népta­nácsiak elbeszélgettek velük, s együtt döntöttek az állami a­­lapra leszállítandó mennyisé­gekről. Akkor hát miért e szá­mottevő különbségek a számok között ? Nem állítjuk, hogy a néptanács végrehajtó barája és a termelő, felvásárló és árufor­galmazó szövetkezet vezető ta­nácsa teljesen elhanyagolta e fontos tevékenységet, azonban jóval többet tehettek volna ez­­irányú feladataik teljesítéséért. Hiányoljuk például, hogy a vég­rehajtó büró utoljára csak az áprilisi ülésszakon tárgyalta ezt a problémát, s azt is, hogy ez­idáig a szövetkezet vezető ta­nácsát nem számoltatták sze bü­­fóölésen felvásárlási ténykedé­séről. Mentségükre szolgáljon, hogy a néptanácsnál minden gazdáról pontos nyilvántartót ve­zetnek, havonta beírják az álla­mi alapra leszállított mennyi­ségeket. Ez a nyilvántartás el­lenben hiányzii­k a szövetkezetiek­nél, a tejet például gazdánként csak a begyűjtő központok fe­lelősei követik, s így az irodá­ban nem tudják ki hogyan tett eleget szerződéses kötelezettsé­gének. A néptanács ugyan látja a szerződésekkel szem­­ben­i lema­radásokat, szó­ba is állt azokkal a gazdákkal, akik egyáltalán nem, vagy kevés tejet vittek a csarnokba. Mindez azonban nem kielégítő, nagyobb összefogás­ra van szükség mindkét szerv részéről, de a képviselők is job­ban be kell kapcsolódjanak­­ e munkába, nagyobb hatékonyság­­gal kell dolgozzanak körzetük­ben a község előtt álló felada­tok teljesítéséért, hisz esztendő végéig sok még a tennivaló. Amint utólag értesültünk, a napokban megtartott géptaná­cs­ ülésszakon a képviselők ala­posan megvitatták ez Irányú te­endőiket, s intézkedtek a lema­radások behozásáról. Ha ez si­kerül, akkor a varságiak is mél­tóképpen köszöntik az augusz­tusi felszabadulási évfordulót, c­éli­l. pártkongresszust NÉMETH SZILVESZTER Eredmények az elvárások szintjén (Folytatás az 1. oldalról) dálkodásra. Ahogy a fogyasztási normák betartására is, ahol u­­gyan egészében nem voltak túl­lépések, viszont még gazdasá­­gosabban is lehetett volna dol­gozni. Ezért néhány intézkedést is előreláttak, így az ellenőr­zés megszigorítását, az átverés­­nél a nedvességtartalom ponto­sabb megállapítását stb. Ebben a kapitálisban hozattak intézke­déseket a szakmai színvonal e­­melését illetően, hogy a vállalat dolgozói képesek legyenek a technológiai normák szigorú be­tartására. Igaz, — hangsúlyozta a közgyű­lés — ebben a fél esztendőben egyetlen visszautasítása sem volt a vállalatnak, viszont ez pillanatig sem jelenti, hogy ne lenne bőségesen tennivaló a minőség­javítás terén. Bár az u­­tó­bbi időben összehasonlítha­tatlanul jorolt a székelykeresztúri részleg munkája, megerősödött a munkafegyelem. Jók az ered­mények, a minőséget illetően viszont még mindig nem érték el az elvárt színvonalat Egész vál­lalat viszonylatában­ többet kell tenni a gépek jó karbantartásá­ért a berendezésekkel való még felelősségteljesebb bánás­módért. Különösiké­ppen két nagyjavítás közötti karbantartás minőségéért, mert ez is egyik hordozója a minőségnek. Gon­dosabban: felelősségteljesebben kel bánni a cserea­katrészek­kel, mert aránylag még mindig töb­bet használnak fel a kelleténél. Ahogy a következőkben a mun- Ieatermelékenység növelése ér­dekében minden egyes munka­fázison elemezni akarják, a tel­jesítményeket, hogy azok megfe­­leljenek a követelményeknek. Tény : egészében a többre a jobbra törekvés jellemezt© a köz­gyűlést, amely ismételten kifeje­zésre juttatta, hogy az a mint­egy nyolcszáz dolgozó, aki e vállalatban munkálkodik töretle­nül kész valóra váltani pártunk gazdasági politikáját és még jobb eredményekkel köszönteni dolgozó népünk legnagyobb ün­nepét a negyvenedik augusztus 23.-át, majd e soron következő pártkongresszust Hol fészkel a fekete gólya ? András Ignác kászonújlalusi pedagógussal immár másodszor beszélgetjük el a fekete gólya históriáját. Igaz, most már úgy, hogy közben Kászonimpér és Jakabfalva között nézzük a me­zőt, a friss mezőt. Régen te jó ha megkaszálták, idén már pi­tyókát vetettek azon a részen. Igen ám, de a gálya , s a fe­kete gálya ! Élettere a szittyás, vizenyős lét. A kettő nem egye­zik tehát, s kétségtelen, jól ha­tározott a köszöni nép, amikor termőre fordította a leromlott határt. — A gályái megélnek — mond­ja András Ignác. Elég jól alkal­mazkodnak a változó körülmé­nyekhez. Látni néhányat, más­kor egész rajt a szántásban, a­­mint a friss barázdában lépe­getnek. Egyébként a faluban most csupán egyetlen fészek van, amelyre minden tavasszal visszaszáll lakója. És mégis : jó­­múltkor vagy­­félszáz madarat láttam a Kertrosa felé. Ott van egy békászóhely, Feltizen szin­tén. Sajnos, Kézdi környékéről is lel-feljárnak idényben. Nem a gólyák, dehogy ! A békavadá­szok. .. Négy évvel ezelőtt kezdődött egy kérdőíves akció. András Ig­nác és tanulói azóta figyelik a gólyanépség életét, szokásait, kémlelik a gyülekezőhelyet, a táplálékszerzés útját-módját. Jö­vőben, hogy s mint szól majd a helyzetjelentés ? A fekete gólyát pedig sokan látták, fészkét még senki. OLÁH ISTVÁN Nő a boglya, vagy nő a boglyán - mindkét képaláírás helytálló... 1984. RO ------ VILLANÁSOK ------­ A KOPOTTAK ,... A LEGJOBBAK Épül-szépül a megyeszékhely új központja, no de ezekben az ünnepváró napokban, hetekben a városgazdáknak másfelé is ki­terjed a figyelmük. A város Szé­kelyudvarhely felöli bejáratánál megkopott a vendégfogadó­­vendégbúcsúztató pannó, a mi­nap láttam, amikor hozzáláttak az újrafestéséhez, jó is ez így, vendégszeretetünk a régi, az nem kopott meg... A központi parkban lévő vállalati tisztelet­táblákon is érezhető az ünnep közeledte, néhányan már le­­frissítették az „arcképcsarnokot", lefestették a Pannákat. Igaz, látni egyet olyant is, ahol egy­­egy kép alatt megkopott a név, „kiszítta" a faágak közt az­ áttörő napsugár. Kár, mert azok tulaj­donosai az igazi élenjárók. Akik csak egy évig bérelték a helyet a tisztelettáblán, azok helyett új fényképek, új nevek kerültek. De „megkoptak” azok, a fényképek amelyeket „gazdájuk" lelkiis­meretes munkája miatt nem kel­lett kicserélni... (Minner Pál) KARAVÁN két KERÉKEN Nagy dolog volt a kerékpár harminc évvel ezelőtt ! A bicikli, amire a gyermek egyetlenegyszer ült fel csak egy évben : a szü­letésnapján. Mert amikor az ap­­ja (becsületes munkásember) azt kérdezte tőle : mit szeretnél na­podra ? — Csak azt, nem többet, hadd hajtsak el néhányszor a kaputól az udvar végéig... Ez volt a legnagyobb ajándék. Ma a kerékpár még csak nem is a legnagyobb ajándék. Ha igen , néhány napig, míg újdon­ság a gyermeknek s a környék­nek. Hanem most fordítok a szón , a serdülők becsülik ám iga­zából a bringát ! Minden hét vé­gén Tusnád felé egész karaván húz el, hajtják a sportos kétke­rekűt. Hogy sportos ? Igen, csa­vart kormánya van, sebességvál­tója, könnyű alumínium abron­csai. Délután, estetájt — a visz­­szaút. Fürdőttek egy jót, faltak az oldaltáskából (a népség meg­veti a vendéglátás intézményét), jó volt, most már csak a kö­vetkező hét végét várják : túra­idő lesz ? (Oláh István) MI LENNE, HA ... Sokszor felteszi magának ezt a kérdést az ember jártában, keltében. Elvárással, jobbító szándékkal történik ez, érdemes megszívlelni, így például mos­tanság a gyergyószárhegyi la­kosok­­ naponta mintegy há­romszázan — morfondíroznak ; mi lenne például, ha a vasúté­pítők (nemrég szóltunk le va­sútvonalunk korszerűsítéséről) visszaépítenék az állomási pe­ront, amit szükségből elég rég lebontottak. Bizony jó lenne, nem kellene idős és (fiatal uta­soknak is) majdnem egy métert ugrani a vonatról. És fordítva. Olyan esetet is láttunk, a­mikor ketten kellett feltorná­sztatn­iuk egy termetesebb utast a vonat­ra. Nemcsak groteszk és kényel­metlen az ilyenfajta fel- és le­szállás, hanem fölöttébb veszé­lyes is. De semmiképpen sem civilizált. (Zöld Lajos) JOBB KÉSŐBB. . Gondolják a vkahicai város­gazdák. Bizonyára jó időre szá­mítanak augusztusban, s ezért is gyorsan hozzáfogtak a város köz­pontjában levő felhagyott strand rendbetételéhez. A medencéből már kiszedték a bedobált sze­metet, s hozzáfogtak a megron­gált betonszegély kijavításához. Egy vízpumpa állandó jelleggel működik, kiszívják a régi, állott vizet, hogy a fürdőmedence alját is mielőbb rendbe tegyék. A munkát persze, önkéntesen vég­zik a helybéliek, de legtöbbet az üzem KISZ tagjai dolgoznak, Sí­m­a Csaba és Péter Tibor pél­dául majd mindig ott vannak. S mint ahogyan Vlahicán az már hagyományossá vált, az ü­­zem vezetősége is hathatósan támogatja a strand felújítását, mi több sürgeti a munkálatok mielőbbi befejezését. Ha min­den jól megy, hét végén a meg­nyitóra számítanak. (Németh Szilveszter)­ USZTUS 1., SZERDA

Next