Hargita, 1984. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)

1984-09-01 / 207. szám

A TUDOMÁNYOS HORIZONT AZ ŰRÁLLOMÁSOK továbbfejlesztésének Igen nagy szerepe van az űrkutatás jelenlegi időszakában, nem véletlen, hogy mind a szovjet, mind az amerikai űrkutatók hosszas kísérleteket végeznek ilyen kozmikus berendezésekkel, mintegy előkészítve a jövő még nagyobb űrállomásait. Igaz, a kutatási stratégia nem azonos, de a szovjet Szaljut-sorozat és az amerikai űringa ugyanannak a lehetőségnek a más-más oldalait vizsgálja. Cikkünkben azt vizsgáljuk meg, mit tudnak napjainkban az űrállomások és melyek a fejlesztés várható irányvonalai. A Z ŰRÁLLOMÁSOK felhasználásának egyik legfontosabb iránya a világűr további megfigyelése abból a magasságból, ahol már nem zavar a földi légkör. A fedélzetükön elhelyezett gamma, röntgen és infravörös teleszkópok segítségével végzett vizsgálatok jelentik a legfontosabb területét ennek az irányzatnak és kétségtelen, nem is oly távoli jövőben a világűrbe juttatott csillagászati és rádiócsillagászati obszervatóriumok lehetővé teszik a világegyetem még távolabbi területeinek észlelését és információszerzést az ott lezajló folyamatokról. Az űrállomások fedélzetéről végzett Nap-kutatásnak különleges jelentőséget ad az a tény, hogy a Nap-jelenségek megfigyelésével egyidőben ezek hatását is fel lehet mérni a földkörüli térségben, jóval pontosabban, mint eddig. Az űrállomások felhasználásának másik alapvető iránya a Földre irányul, a kísérletek és megfigyelések egy része jelenleg is tudományos — és az marad az elkövetkezőkben is, a másik része pedig elsősorban gazdasági. Az űrállomások lehetőséget nyújtanak a földmágnesség, a légkör, a radiációs egyensúly stb. kutatására, különböző meteorológiai, geofizikai, oceanográfiai jellemzők alaposabb, globális megfigyelésére és alakulásuk nyomoakövetésére. A gazdasági feladatok közül az egyik legfontosabb a Föld természeti erőforrásainak a tanulmányozása és sokan hajlanak arra a véleményre, hogy már a közeljövőben létrejön a természeti kincsek felkutatásának az egész Földet behálózó kozmikus szolgálata, amilyen például most a meteorológiai mesterséges holdak rendszere. (A műholddal nem rendelkező országok befizetnek azokra a képekre, amelyek érdekük, érdekelhetik őket.) A kozmikus eszközök geológiai alkalmazásának már első tapasztalatai azt mutatták, hogy a jelenlegi térképeken esetenként rosszul követhető nagykiterjedésű geológiai szerkezetek jól látszanak az űrből készített felvételeken. A szakemberek azt is kiszámították, hogy a kőolaj- és földgázlelőhelyek felkutatási ütemének csupán néhány százalékos felgyorsulása már olyan tetemes haszonnal jár, amely mindenképpen indokolja a „földi" energetika hozzájárulását az ilyen kozmikus tevékenységhez. Az űrállomásokról végzett megfigyelések ugyanakkor nemcsak az új ásványlelőhelyek felkutatását segítik elő, hanem a mezőgazdasági és az édesvíz-készletekkel kapcsolatos problémák megoldását is. Ugyanilyen vizsgálatok fontos segítséget nyújthatnak a tengeráramlatok térképeinek a pontosabb elkészítésében, a halászati övezetek megállapításában, az erdő, talaj és növényzeti térképek összeállításában, a hó- és jégtakaró mozgásának a megállapításában, a kiterjedt talajeróziós folyamatok felbecsülésében és így tovább. Egy másik olyan terület, amelytől sokat várnak itt a Földön, a kozmikus technológiákra vonatkozik. A kozmosz, rendkívüli fizikai körülményei, elsősorban a gyakorlatlag abszolút légüres tér, valamint a súlytalanság arra késztették a technológusokat, hogy több műveletet is kipróbáltassanak az űrhajósokkal. Már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a súlytalanság körülményei között olyan öszszetételű fémeket is ötvözni lehet, amelyeket a Földön nagy fajsúlykülönbségük miatt egyszerűen lehetetlen (sikerült például homogén szerkezetű wolfram és alumínium ötvözeteket létrehozni). Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az űrben olyan mechanikai és fizikai tulajdonságú hegesztett kötéseket lehet kapni, amelyek túlszárnyalják földi társaikat, és hogy a súlytalanság viszonyai között eredményesen forraszthatók vagy forgácsolhatók a fémek és az ötvözetek. Igen fontos eredményekre vezettek az olyan félvezető monokristályokkal végzett kísérletek, melyekben az elegyrészek a súlytalanság állapotában gyakorlatilag egyenletesen oszlanak el, s ezáltal tökéletes szerkezetet adnak, ami a Földön egyelőre nem valósítható meg. A keringési pályákon sikerült rendkívüli tisztaságú anyagok és kristályok, antibiotikumok stb. birtokába jutni. A számítógépgyártásnak, illetve a számítástechnika fejlesztésének mindenképpen szüksége van ezekre a félvezető monokristályokra s úgy tűnik, hogy a földi árakat és a „kozmikus" minőséget figyelembe véve, egyáltalán nem lesz ráfizetéses ez a kozmikus „elektronika”. Az említett kutatási-technológiai irányvonalak kétségtelen, a jövőben még jobban elmélyülnek és szerteágaznak. A jövőben — de a mai elképzelések szerint — milyen is lesz a jövő űrállomása? Amai orbitális állomásokat két-három-öt emberből álló személyzet befogadására tervezték, és amint az elmúlt években - sőt, az idén is — láthattuk-hallhattuk —, a legénységet cserélni lehet, kozmikus társakat lehet felküldeni és teherszállító űrhajó vihet el hozzájuk élelmet, műszereket és berendezést. Igen valószínű, hogy az űrállomások méretei növekedni fognak, nő a személyzet száma és a többször felhasználható űrrepülőgép ingajáratban szállítja majd az utasokat a Föld és az űrállomás között. Idővel célszerűnek bizonyulhat az olyan űrállomások építése, amelyek nemcsak évekig, hanem évtizedekig is működhetnek, 20-30, esetleg száz tagú személyzettel. Ezeket az űrkomplexumokat természetesen nem lehet egy darabban a pályára állítani. A keringési pályán fogják összeszerelni azokból a szerelvényekből és blokkokból, amelyeket viszonylag kis hordozórakétákkal küldenek me a Földről. Így például egy-egy ilyen rész meghatározott rendeltetésű laboratórium ,vagy lakórész lehet és olyan berendezéssel látható el, amely az állomás összeszerelése után az energiaellátó és életfenntartó rendszer szerves részévé válhat A típusűrállomás legcélszerűbb mértani formája a gömb vagy a henger. Az ilyen alakú szekciók a meghatározott hasznos térfogat esetén minimális súlyúak lehetnek, alkalmasak a szerelésre és jól beilleszkednek a hordozórakéta kerületébe. Noha magát az összeszerelést a már alaposan kipróbált dokkolási műveletekkel hajtják végre, nagyon valószínű, hogy a keringési pályán való öszszeilesztések során az űrhajósok is végeznek külső szerelő munkálatokat (az utóbbi időben egyébként ezt már gyakorolták is). A Föld körüli pályáról végrehajtandó asztrofizikai kutatásokhoz szükség lehet a megadott irányt néhány század évmásodpercnyi pontossággal beállító rendszerre. Az ilyen rendszert azonban minden tevékenység zavarja, ezért valószínű, hogy kialakítják a csillagászati műszerek elhelyezésére szolgáló könnyű, csak műszeres szerelvényt, amely elkülönülve követi majd az orbitális állomást. Az űrhajósok időközönként felkereshetik ezt a szerelvényt a tudományos berendezés beszabályozása, ellenőrzése, a tudományos információt rögzítő mágneses szalagok és filmek kicserélése, egyik-másik rendszer javításának elvégzése végett. Egyes előrejelzések szerint a jövőben különleges szerepük lesz majd a Hold további tanulmányozására szolgáló, szelenccentrikus pályára állított űrállomásoknak. Ezek segítségével az űrhajósok időnként kisebb expedíciós űrhajók felhasználásával kiszállhatnának a Hold felszínére. Persze, még sok mindent el lehetne mondani az űrállomások jövőjéről, de egyelőre álljunk meg itt. Annyi bizonyos : az űrállomások immár az űrkutatás nélkülözhetetlen kellékeivé váltak. • KÉT ALAPVETŐ IRÁNYZAT • A KOZMOSZ TOVÁBBI MEGFIGYELÉSE • FÖLDKUTATÁSOK ÉS ŰRTECHNOLÓGIA • MÁR NEM IS OLYAN DRÁGA • A JÖVŐ ŰRÁLLOMÁSAI Megyénk fehér-gólya állománya A „gólyaidény" kezdetén, amikor visszatértek hozzánk kedvenc költöző madaraink, közöltük azt a kérdőívet, amelyet az idén, a Nemzetközi Gólyaszámlálási Évben lehet kitölteni, így segítve a felméréseket. Ezek a vizsgálatok természetesen hosszabb időt vesznek igénybe és az eredmények általában néhány év távlatából állapíthatók meg. Addig is, amíg az ide beküldött kérdőívek feldolgozása elkészül, hadd ismerkedjünk meg munkatársunk tanulmánya alapján a Hargita megyei gályaállomány 1981-es helyzetével, amely részeredmény, mivel a megfigyelés egészen 1985-ig folyik, de így is számos érdekes következtetés levonását teszi lehetővé. Fészkek száma 1 2 3 4 6 9 10 12 16 17 20 24 Helységek száma 26 75 611111111 A hazánk Akadémiája keretében működő Comisia Monumentelor Naturii (Országos Természetvédelmi Tanács) felkérésére 1974-ben országszerte indult be az a tevékenység, amelynek célja számba venni a fészkelő fehér gólyákat. A kérdés iránt világviszonylatban is nagy érdeklődés nyilvánul meg. Több nemzetközi szerv, mint például az UNESCO égisze alatt működő Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (International Council for Bird Preservation) foglalkozik ezzel a problémával, s az Európa szerte végzett gólyaszámlálások Európa gólyaállományának lényeges csökkenését mutatták ki. Megyénkre vonatkozóan Béldi Miklós kolozsvári ornitológus közöl adatokat az Aquila 1960—61 évi kötetében az 1958- as felmérés alapján. Kovács Lajos „A fehér gólya elterjedése Délkelet-Erdélyben 1962-1963- ban” című dolgozatában Gyergyó, Csík és Udvarhely környékére vonatkozó, személyes vizsgálatok alapján gyűjtött adatait és következtetések közli. Az egész megyére vonatkozó első általános felmérést a Biológiai Tudományos Társaság Hargita megyei Fiókja kezdeményezésére 1981-ben kezdtük el és kiterjesztjük a jelen 5 éves időszak egész idejére, hogy alapos, tudományos igényű következtetéseket vonhassunk le. A felmérés munkálataiba bekapcsolódtak a megye összes iskoláiban tevékenykedő biológia szakos tanárok, tanítók, s irányításuk alatt a tanulók százai. A jelen címben az 1981. évi felmérés adatait tesszük közzé azzal a megjegyzéssel, hogy a felmérés még folyamatban van, s a végleges következtetéseinket csak 1985 után fogalmazhatjuk meg. 1981. tavaszán megyénk területére 386 gólya érkezett, amelyből 358 gólya 179 párt képezett és fiókát nevelt, 14 pár csak elfoglalta fészkét, de fiókát nem költöttek. Néhány fészek egész éven át gazda nélkül maradt, alkalmi látogatója sem volt A 179 fiókát nevelő gólyapár fészkéből összesen 449 fióka repült ki, vagyis 81 fiókával több repült ki, mint a fészkelő + fiókát nevelő gólyák száma, s a tavasszal megyénkbe érkező 386 összgólyaszámhoz viszonyítva is 63 gólyát magába foglaló szaporulat mutatható rá- Ez azzal magyarázható, hogy kedvezőek voltak a táplálkozási viszonyok : bőséges csapadék, aránylag korai kikelet, kellemes időjárás más évekhez viszonyítva. A megye 325 települése közül 52 gólyafészekkel rendelkező helységből kaptunk tájékoztató jelentést, ahol összesen 193 fészket vettek nyilvántartásba. A fészkek számszerinti megoszlását az alábbi táblázat tükrözi : Amint a táblázatból kitűnik, az 1—2 fészekkel rendelkező települések vannak túlsúlyban. Ezek elsősorban a Kis és Nagyküküllő völgyében, a Fiság mentén, a kászoni medencében, a hegyek lábánál fekvő településeken fordulnak elő. Legjelentősebb gólyafészekes településeink: Csíkszentsimon (24), Csomafalva (20), Csíkszereda a hozzácsatolt falvakkal (17), Nagytusnád (16), Madéfalva (12), Csíkszentimre (10), Csicsó (9), Gyergyóalfalu Borzonttal együtt (8), Szárhegy (6). A hegyek közé zárt vagy magasabb tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő településeken egyáltalán nem találtunk gólyafészket, pl. Gyimesközéplok és Gyimesfelsőlok, s a hozzá tartozó összes patakokban, Csinód, Egerszék, Hargitafürdő, Marosfő, Borszék, Gyilkostó, Lövéte, Farkaslnka, Lóvész, Balánbánya, Tusnádfürdő, Bélbor és sok más helységben. Városaink lapos tetejű vagy kéménynélküli tömbházai, a nagy zaj és más zavaró tényező miatt városainkban egyre ritkábban fordulnak elő gólyafészkek. A felmérésből az is kitűnik, hogy a 2 és 3 fiókás fészkek a leggyakraibbak. Egyedül Kászonfeltízről tájékoztattak 5 fiókás sikeres költésről. Csíkszenttamás, Kászonaltíz, Csutakfalva, Kilyénfalva, Felsőboldogfalva, Koreád és Mogyorós helységekből pedig 4 fiókás költést figyeltek meg. A fészekhelyekkel kapcsolatban is érdekes adatokat jegyezhetünk I©. Az esetek legnagyobb részében (80 °/c) házak, csűrök, középületek gerincére vagy oldalnyílású kéményekre szaíolják. Egyre gyakrabban építenek fészket villanypóznákra, távíró oszlopra, tornyok tetejére vagy különböző lomblevelű fák, főleg fűzfák tetejére, néha bokrok, cserjék, elvétve boglyák tetejére. Több helységben az épülettulajdonosok kecskeláb, kosár, kerék vagy más alkalmatosságok elhelyezésével próbálnak kedvező feltételeket teremteni a fészeképítéshez, ezt azonban nem minden esetben fogadják el. Az eddigi megfigyeléseik arra engednek következtetni, hogy a nagyarányú építkezések, a folyók, patakok szabályozása, az árterületek lecsapolása, a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszeres rovar, gomba- és gyomirtó szerek használata következtében enyhe csökkenés figyelhető meg, néhány helységben, de máshol, pl. Homoródszentpálon a létesített halastavak környékén nőtt a gólyák száma. Ez örvendetes jelenség hiszen a gólyapopuláció dinamikája a környezetszennyeződés felmérője is GYÖRGYICZE VILMOS Az oldalt szerkeszti : SZEREDI FERENC ------------------------ MŰHELY ------------------------- Member , szombat 1984. Könyvespolc STEWEN WEINBERG : AZ UNIVERZUM ELSŐ HÁROM PERCE A szerző Nobel-díjas atomvagy még pontosabban, részecskefizikus, A. Salam-mal és Glashow-val együtt 1979-ben kapta meg a legmagasabb fizikusi kitüntetést az elektromágneses és gyenge kölcsönhatások egységes elméletének a kidolgozásáért, amely fontos lépés a már Einstein is megálmodta, valamennyi típusú kölcsönhatás egységes magyarázatát tartalmazó „nagy elmélet" megalkotása terén A világegyetem kutatása, a kozmológia manapság — különösen az utóbbi tíz-húsz évben rengeteget változott, kutatási módszerei között pedig előkelő helyen szerepel az Univerzumból származó részecskék kutatása. így szinte természetes, hogy valamennyi részecskefizikus, tehát a mikrokozmosz kutatója egy adott ponton szembetalálja magát a makrokozmosz, a világegyetem keletkezésének kérdéseivel is. A tudósok e kérdést ma különböző modellek, illetve forgatókönyvek alapján vizsgálják, majd ezeket tökéletesítik, esetleg újabbakat alkotnak a megfigyelések, az új adatok alapján. Egyik ilyen érdekes elmélet a nagy robbanás, az úgynevezett Bia Bang elmélet, amely nagyvonalakban ősrobbanással, majd a világegyetem további, megfigyelése igazolta kiterjedéssel magyarázza az Unverzum keletkezését. A robbanás utáni első három perc — az elemi részecskék keletkezésének, a deuterium és hélium atommagok szintézisének, számos részecske kölcsönhatásának az időszaka amíg csak ki nem alakul a mai értelemben vett anyag, majd a következő két milliárd évben, különböző átmeneti szakaszok után megkezdődik a galaxisok kialakulása. Az embert, a tudós elmét természetesen az is izgatja, hogy mi volt az első pillanatban, volt-e egyáltalán ilyen első pillanat? (Mert a Big Bang-et elfogadva kellett legyen). Ha viszont feltételezzük ezt az első pillanatot, azaz a zéró időt, akkor nem fogadjuk-e el a semmiből levő Genezist ? A fizikában létezik egy állandó, az úgynevezett Planck féle idő, amelyet nem nagyon lehet betűkbe foglalni, ez 10-43 hatványon, azaz tizedes számmal, 0 egész 0000 . - egészen 43-ig jut el a zérók száma... 1. A fizikai folyamatok jelenlegi relativitás-elméleti és kvantumfizikai elméleteink alapján eddig követhetők. Valószínű, hogy a zéró pillanatig megint újabb elméletekre lesz szükség, mint ahogyan az is valószínű - lévén hogy ex nihilo nihil ! — ez a zéró pillanat csak egy másik folyamat befejezése, vagy esetleg csupán az Univerzum általunk tanulmányozott részére vonatkoztatható. Mielőtt ennek az igen érdekes könyvnek az olvasásába belefeledkezne, azt tanácsoljuk az olvasónak, hogy alaposan tanulmányozza át Ioan Ursu akadémikus előszavát, ammely a legújabb ismereteket szintetizáló dialektika fényében igazít el az elyre bonyolultabbá váló világeaveism kutatás rejtesrtében. (Primele trei minute a © universut'ui — Politikai, Idei Contemporane sorozat)