Hargita, 1985. január (18. évfolyam, 2-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

A pártaktíva munkájának tükre: a tervfeladatok teljesítése A pártaktíva fontos szerepet tölt be az egyes munkaközössé­gek előtt álló feladatok teljesí­tésében. A Csíkszeredai Fafeldol­gozó Vállalatban sincs ez más­képp. A legutóbbi pártkonfe­rencián 50 tagból álló pártoké­vá létrehozását hagyták jóvá a küldöttek, amelybe olyan sze­mélyeket vontak be, akik poli­tikai-szakmai felkészültségükkel képesek a pártbizottság munká­ját segíteni a párthatározatok valóraváltásában. A pártaktíva tagjainak többsége, szám sze­rint 32 személy közvetlenül a termelésben dolgozik, munkások, mesterek, akik jól ismerik a munkahelyek sajátos problémá­it, s meglátásaikkal, javaslataik­kal segítik munkaközösségük po­­litikai, gazdasági-társadalmi te­vékenységét. A pártaktíva tag­jai közül 8-an különböző idő­tartamú párttanfolyamot, vagy egy éves pártiskolát végeztek, ami mindenképpen a politikai és tömegnevelő mindennapi mun­n­ka minőségi javítását eredménye­zi. Persze, az aktíva munkájának csak akkor van eredménye, ha azt ésszerűen, a helyi adottsá­gok figyelembe vételével vég­zik. A vállalat pártbizottsága is erre gondolt, amikor évnegyed­ munkatervében rendszeresen e­­lőrelátja azokat a tennivalókat, amelyeknél a pártaktíva mun­káját igényli. Munkahelyenként csoportosították a pártaktívát, s tagjai segítenek az alapszerve­­zeti buráknak a gyűlések el­készítésénél. politikkai tájékoz­tatókat, törvényismertetőket tar­tanak. Ugyanakkor a szakszer­vezeti csoportkörök tevékenysé­géért is felelnek, s közösen be­szélik meg a termelésben fel­merült nehézségeket és azok el­hárításának módjait. Többször végeznek tanulmányokat, ellen­őrzéseket, s következtetéseiket a pártbizottság bürója elé ter­jesztik. Ilyen volt­­ például a munkatermelékenység hatható­sabb emeléséről, a minőség ál- PÁRTÉLET landó javításáról, a politikai nevelőmunka hatékonyságáról szóló tanulmány, amelyek nyo­mán a dolgozók tanácsa és a pártbizottság konkrét módozato­kat dolgoztak ki e tevékenység hatékonyabbá tételére. Most az év elején a párt­­aktíva mindenekelőtt azon fá­radozik, hogy politikai­ nevelő és szervező munkával segítse az idei feladatok elvégzését, s már kezdettől hozzájáruljon az 1985- ös terv jó körülmények közöt­ti teljesítéséhez. Az 1-es bútor szekción Tőkés Ernő, Ba­rabás Anna és Antal Margit ne­veit említjük, akik mint a párt­­aktíva tagjai sokat fáradoznak azért, hogy mind a politikai ne­velés, mind a termelőmunka a legkisebb zökkenők nélkül tör­ténjék. Bár az év első napján jól indultak, e szekción nö­vekszik a termelés, s a munka minősége is javulóban, hisz min­den termékük exportra készül, s nem szeretnék az új év­ben sem hírnevüket csor­bítani. De említhetjük a zsögö­­di 2-es bútor szekciót is, ahol a pártaktíva munkája (élén Salló Vilmossal) érződik, meglátszik a termelésben, így ezeken a szek­ciókon 1984-ben közel 800 köb­méter fűrészárut, 4700 négyzet­­méter farostlemezt és 3 köbmé­ter préselt lemzet takarítottak meg. A vállalat pártbizottsága nem sokkal a XIII. kongresszus befe­jezése után összehívta a párt­­aktívát, hogy megbeszéljék az ott elfogadott dokumentumok ismertetésének módozatait a dol­gozók körében. Ennek alapján minden pártalapszervezetben, minden részlegen ismertették a Nicolae Ceauşescu elvtárs által előterjesztett jelentést, s eb­ben az évben következik e programjellegű dokumen­tum fejezetenkénti megvita­tása a politikai körökben. Fela­data a pártbizottságnak tehet, hogy a politikai-nevelő tevé­kenység­­ hatékonyabbá tétele érdekében a pártaktívát még jobban vonja be e szervező, irá­nyító munkába, s mint ahogyan azt Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi rádió- televízió üzeneté­ben is hangsúlyozta, olyan intéz­kedéseket kell tennünk, amelyek 1985-ben szavatolják a jelenle­­gi ötéves terv előirányzatai leg­jobb körülmények közötti valóra váltását. NÉMETH SZILVESZTER Januári panoráma Nyílt levéljére egy panaszosnak Állatgondozó panaszkodik, hogy milyen kegyetlen az ő farmvezető mérnökük. Ki hallott már olyant, hogy ha a gondozó gondjaira bízott borjú elpusztul, akkor azt megfizetteti? Ez sze­rinte dölyfösség a mérnök ré­széről, nem egyéb, mint bosz­­szú és visszaélés, s azt sem tartja méltányosnak, hogy a munkaprogramot ellenőrző mér­nök ha valamilyen rendellenes­séget talál, még meg is bünteti a gondozót. Volt olyan eset - így a panaszos -, hogy még az arra a hónapra járó javadal­­mazás tíz százalékát is vissza­tartotta a könyvelőséggel. És ha elpusztul egy borjú a gondozó hibájából ? Úgy véli a panaszos, hogy a kár megtéríttetésére a farmvezető mérnöknek nincs is törvényadta joga, ez csupán o­­lyan egyéni túlkapás és lénye­gében törvénytelen. Panaszolja az illető végül azt is, hogy a szakember reggelente, mikor bemegy az istállóba, nem kö­szön, hanem egyből kezd vizs­gálódni, úgymond piszkálódni, hogy nem talál-e valami hibát. Ennyi a panaszból. Egy dologban a panaszosnak feltétlenül igaza van.­­Ezúttal eltekintünk a panasztevő nevé­nek és munkahelyének közlésé­től­, abban nevezetesen, hogy mindenkinek, aki valahová be­lép, bizony illik köszönni. S ha a szakember nem köszön a gon­dozóknak, bizony nagyon rosz­­szul teszi. De mi van akkor, ha a farmvezető korábban érkezik az istállóba, mint a gondozó ? A munkahelyéről elkéső elvárja, hogy még előre is köszönjenek? Egyébként a köszönés viszonyu­lás­­forma, s az előre köszönő nemcsak embertársát, hanem ön­magát is megtiszteli, amikor e­­lőre köszön. Szóval egyetértünk, igen, köszönjön a mérnök is a gondozónak, s a gondozó is a mérnöknek. Így emberi Ami viszont a fegyelmezetlen­­séget illeti, ott már határozottan a farmvezető oldalán kell áll­nunk, mint, ahogyan a törvény is ott áll, nem pedig a fegye­lemsértőt pártolja. Aki rendesen elvégzi munkáját, aki úgy dol­gozik, ahogyan tőle elvárta a közösség, azt nem büntetik, s ha mégis, ha jogtalanul, akkor a termelőszövetkezet belső demok­­ráciája lehetőséget teremt a sé­relem orvoslására. Ami pedig az elpusztult borjak megfizetetését illeti: miként is képzelte a pa­naszos ? Ki viselte a kárt ? Az egész közösség ? Ha meghono­sodna ez a gyakorlat, akkor ho­va jutna a társadalom ? Aki kárt okoz, az viselte tette következ­ményeit. Így volt ez mindig, nincs másképp más, sem és nem is lehet. Ez így méltányos, és helyes. GOGOS SÁNDOR Már az első naptól a megnövekedett igények szintjén (Folytatás az 1. oldalról) Lévén, hogy a termelésnöve­kedést a munkatermelékenység emelésével kell elérni, számos intézkedést foganatosítottak. E­­zek közé tartozik a termékek paletizálása, ami jelentős mun­kaerőt szabadít fel, s korszerűb­bé teszi a termelés folyamatát is. Ebből a célból mintegy ezer palettát kívánnak rendelni. To­vább korszerűsítik a szárítást a festődében, oly módon, hogy ú­­jabb szárítókamrákat alkalmaz­nak a termelésben. Korszerűsítik a festés folyamatát is, úgy, hogy magasabb teljesítményű gépek­kel cserélik fel azokat, amelyek­nek az erkölcsi kopása veszé­lyeztetné a termelést. Figyelemreméltóak az anyag és fűtőanyagfogyasztási normák csökkentését célzó intézkedése­ik is: minden egyes terméknél kielemzik a fogyasztásokat, au­tomata irányításra állítják át a festődés berendezések egy ré­­szét, ahogy kiküszöbölik az ala­csony teljesítményű kazánokat is; továbbá figyelmet szentelnek arra, hogy minden egyes gép és berendezés tervezett kapaci­tásán működjön. Következésképpen a felsorolt intézkedésekkel és még sok-sok mással azt akarják elérni, hogy a terv maradéktalan - első mun­kanaptól kezdődő - teljesítésé­vel a minőség éve legyen ebben a vállalatban is 1985. Korszerűségről, közösségi érdekről, teendőkről (Folytatán az 1. oldalról) zik a trkiusók - a mai közokta­tás értékének meghatározója is. - Élet és iskola kapcsolatáról (egységéről) legalább oly sok­szor hallani, mint az elsőnek em­legetett korszerűségről. - A való élet - s a közélet - a modell. Az iskolában úgy ta­nítjuk a gyerekeket, ahogyan majd felelős állampolgárokként viselkedniük kell. Ám e modell­­szerűségbe a család is beleját­szik. Mindenesetre nem arányos a tehermegosztás. Az iskola oly­kor többet magára vállal, mint eredendő feladatai magyaráz­nák. - E feladatokat minden idő­ben értelmezték, legalábbis az­óta, amióta az öntudat az embe­rek és közösségek tetteinek in­dítéka. Melyek a legmaibb ok­tatás, a nevelés feladatai ? - Oktatáspolitikai elv, hogy e mai idők iskolája az emberi művelődés, a civilizáció dinami­kus műhelye, ugyanakkor a for­radalmi, a hazafias nevelés szín­helye. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs az iskoláról, az iskola szerepéről szólván egy­értelmű következtetésekkel zár­ta a gondolatmenetet. Minden­napi és távlati elképzeléseinket a főtitkár elvtárs útmutatásai sze­rint igazítjuk. Mindenképpen a távlatokban kell gondolkod­nunk , akkor tehát egy, a kö­zösségi érdekekkel mindenkor, mindenben számot vető ember morális tartását kell kialakíta­nunk. Az ügy emberének, a szo­cializmus és a kommunizmus é­­pítőjének arculatát alakítjuk. Ez­zel az egyik korábbi kérdés vá­laszát is kik er°kítenem: a társa­dalmi modell dialektikája érvé­nyes az iskolára is. - Az országos kép részeként mennyiben sajátos megyénk közoktatása ! - A hargitai iskola - mond­hatom így - az össz egyik ele­me. Sajátossága pedig: érték. Ahogyan a pedagógusközösség - csaknem négyezren az 586 ok­tatási intézményben - nap mint nap a közös ügy érdekében dol­gozik. (Lásd: iskola és pedagó­gus feladatai !) A legutóbbi ki­állításon - kreativitás és haté­konyság - több ötletes, akár or­szágos figyelemre is méltó dol­­got mutattak be az óvónők, a tanítók, a tanárok. A szaksajtó­ban is egyre inkább olvasni pe­dagógusainkról. A másik: a tu­dományosság. Mindenik szak­tanfelügyelő egy tudományos kisközösséggel dolgozik. A ne­velés - tudomány, akkor tehát kutatói is vannak. Két nagy té­mával foglalkozunk (többek kö­zött): 1. értékkritériumok, egy­séges követelményrendszer, az értékelés technikája. 2. az oly fontos motiváció. A gyermek is­kolába jár. Rendben, de miért ? A lehetséges válaszok: mert ez az élet rendje, mert a szülők nem tűrik ha hiányzik. A helyes motiváció: meggyőződésből, mert tudja, érzi mai és minden­kori hasznát. Következtetéskép­pen egészséges az emberi visel­­kedésre atd szerint logikus moti­vációkat kell kialakítanunk, fel­erősítenünk. Ami azt jelenti : a tanuló (a pedagógus, a szülők segítségével) viszonylag ponto­san ismerje önnön értékét, ké­pességeit, lehetőségeit - A XIII. pártkongresszus do­kumentumainak szellemében ho­gyan alakul teendőik fontossági rendje ? - Első és legfontosabb : a kö­vetkező ötéves terv szakember­gárdájának képzése-nevelése, különös gonddal a nemzetgaz­dasági súlyú iparágakra. A me­gyei pártbizottság útmutatásai­val összhangban máris egy, a témába vágó tanulmány előké­szítéséhez kezdtünk: a munka­erő-szükséglet, a prioritások tárgyszerű felmérését követi majd az iskolahálózat módosí­tása ott ahol szükséges. Másod­szor: a tanulók gyakorlati kép­zése a szaklíceumban, a szak­mai oktatásban. Hát ez az, az iskolai és szakmai orientáció nem csupán a felvételi előzete­se ! Hosszú távú műveletsor ez, jó ha az óvodában kezdődik, és ott kellene kezdődnie minden­képpen, mert a gyerek megisme­rése már akkor és ott : pedagó­­gusmunka. ------- VILLANÁSOK -------­ IC JEL Az év első munkanapjával kapcsolatosan számos jó szo­kást érzünk apáinktól. Akik — nem véletlenül —, azt tartották, hogyha már ettől a naptól kezd­ve megtesz az ember mindent, hogy munkáját pontosan és jól elvégezze —, tovább sem lesz baj. Aki korán kel.. . stb. Nos­­hát ilyen szempontból tartottuk biztatónak azt, hogy tegnap e­­gyetlen igazolatlan hiányzót sem jegyeztek a Csíkszeredai Fésűs­­gyapjú Fonodában. Minden ép­kézláb ember megjelent a mun­kahelyén és, minden bizonnyal azzal az eltökélt szándékkal, hogy az idén aztán apait-anyait belead. (Persze, ami tőle függ.) Valószínű, hogy ez megyénk va­lamennyi munkahelyén így volt. Bizonyságaképpen annak, hogy Hargita megye dolgozói megbe­csülik munkahelyüket, és tudá­suknak, képességüknek legjavát kívánják adni, hogy amolyanok legyenek az 1985-ös munkasike­reink, hogy jó ötéves tervet zár­junk, valóra váljanak a XIII. pártkongresszus előirányzatai. A jelek tehát biztatóak - reméljü­k a további legjobbakat. (Zöld Lajos) BOLDOG ÚJÉVET MINDEN­ LAKÓNAK Apró figyelmesség, de jól esik az embernek. A megyeszékhely Piackéri lakószövetsége újévi kö­szöntőt nyomtatott és azt eljuttat­ta minden lakóhoz. Amikor a postaládában megtalálják bizo­nyára sokan meglepődnek a fel­adó láttán: se nem rokon, se nem barát, vagy ismerős — egy­szerűen a lakószövetség. Kien­­gesztelődünk egy kicsit,­­elfelejt­jük az évközbeni bosszúságokat, sőt a közköltség sem jut esz. -­ de hirtelenjében - csupán a fi­gyelmesség, a gesztus szépsége ragad meg. Persze ezekben a napokban szomszédok is kíván­nak egymásnak Boldog újévet, a felső emeleti lakó az­ alsónak, az alsó­­emeleti a felsőnek, de mi­lyen jó lenne, ha a jókívánság­nak mélyebb fedezete is lenne, például ilyen: az új évben nem áztatjuk el egymást, nem rázzuk a szőnyeget egymás nyakába, nem rongáljuk a lépcsőházat, nem törjük ki a bejárati oilák ablakait stb. Ennek bizony a la­­kászvetségek is örvendenének ! (Rebendics József) HÍVHAT A KALAKÁBA, GAZDARAM ! Reggelente négyen-öten is bajmolódnak a ház előtt a ko­csival, a szakértő erre azt mond­ja: nincs szikra, öreg már az akkumulátor. Akkor pedig lök­­dösni­ kell a kisautót. Ám ne i­­rigyeljük a gyalogost se !­s az áldozat. Mert az úrvezető a nagy hóban, a csúszós úton meg se tudja mozdítani a kocsit, kérleli hát az éppen arrajárót: csak­­egy kicsit segítsen, semmiség az egész, a sarokig eltolni azt a dög kocsit. Se dög kocsi vagy elindul vagy sem a kettős­­hármas ösztökélésre. - Tudja mit, majd hívjon kalákába, visz­­szaszolgálom - mondja az autós miután jó félórát küszködtek . Az­­tán sorsé-- L’ gyjSt-~- -~rfogyott kocsit. — Nem hívhatom — vála­szolja erre a másik - szép há­zam­ban. - Hát akkor köszönet a segítségért - s azzal ki-ki megy dolgára. (Oláh István! TAJKÓSTOLG Még tart a disznótorok ideje. Unom kóstolóval kedveskednek egymásnak a rokonok, ismerő­sök, ízes, az ínyenceknek is ked­vére való falatokkal. Tetsző do­log a kóstoló, megér egy szótár­sítást. Neves természettudósé az ötlet, ő nevezte a természet szép­ségeinek ízlelgetését tájkóstoló­­nak. Mindezt azért idézem, mert vakációznak gyermekeink, s jut idejük mindenféle kóstolókra. A tél nem akadálya a természet­­járásnak, a jól szervezett sítúra bármikor felér a gyalogos baran­golással. Iskoláink többsége él a kínálkozó lehetőséggel, min­denféle „tájkóstoló" kirándu­lásokat terveznek a téli táj szép­ségeinek felfedezésére. Nekük van igazuk. Nem félteni kell a­­ gyermekeket a téltől, inkább fel kell készíteni őket a télre, a tél­­ nehézségeinek leküzdésére. (Bor­ I­bély László)

Next