Hargita, 1985. május (18. évfolyam, 102-127. szám)
1985-05-01 / 102. szám
Ünnepi gyűlés a fővárosban (Folytatás az I. oldalról) Az előadás után pionírok és a haza sólymainak csoportja virágcsokrokat nyújtott át Nicolae Ceauşescu elvtársnak, Elena Ceauşescu elvtársnőnek. Az egész terem hosszasan ünnepelte és éljenezte a pártot, a párt főtitkárát. A Sport- és Művelődési Palota kijáratánál a bukarestiek ezrei köszöntötték ismét szeretettel és nagyrabecsüléssel a párt főtitkárát. A szűnni nem akaró hurrázás és éljenzés, a hatalmas lelkesedés újabb beszédes bizonyítéka annak, hogy a bukaresti dolgozók, a haza összes fiai mindent megtesznek a jelenlegi ötéves terv nagyszerű feladatainak, az RKP XII. kongresszusán elfogadott történelmi jelentőségű határozatoknak a teljesítéséért, pártunk és államunk bel- és külpolitikájának maradéktalan megvalósításáért. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető gyalog haladt végig az Ifjúsági Park központi sétányán, amely mentén a dolgozók ezrei sorakoztak fel. A fővárosiak kifejezésre juttattak mély szereteteket a pártfőtitkár, a nemzet legszeretettebb fia, a lánglelkű hazafi iránt, aki egész életét drága hazánk fellendülésének, a civilizáció és haladás egyre magasabb csúcsai meghódításának szentelte. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő meleg barátsággal válaszolt a bukarestiek ezreinek lenyűgöző rokonszenv megnyilvánulásaira, majd beálltak a park kijáratánál alakult nagy házába. A sokaság tapsa és hurrázása közepette Nicolae Ceauşescu elvtárs. Elena Ceauşescu elvtársnő melegen elbúcsúzott a Május 1 tiszteletére rendezett ünnepi gyűlés részvevőitől. Az ünnepség lelkes megnyilvánulása volt annak a határtalan szeretetnek és hálának, amellyel az egész nemzet övezi a Román Kommunista Pártot, a párt és az állam harcedzett vezetőjét, Nicolae Ceauşescu elvtársat, mindazon sikerek kezdeményezőjét, amelyeket a román nép elért a szocializmus és a kommunizmus napfényes útján. Mit sem sejtve lódulok így neki a gyergyószentmiklósi Gép- és Cserealkatrészgyár irodái felé vezető meredek lépcsőknek. Hirtelen kellemes zsongás üti meg fülemet. Ezek nem gyárbeli hangok, nem így zsonganak a gépiek, a munkások sem csevegnek ilyen hangnemben. Az egyik lépcsőfordulóban diákok csoportjai álldogálnak, társalognak, vagy éppenséggel tízóraiznak. Egy terem nyitott ajtaján át egy töprengő, hátratett kezekkel sétáló embert lehet látni. Így csak egy osztályterem nézhet ki, s abban csak tanárember viselkedhet ily módon... Nem tévedek. A gyár ífjonnan berendezett technológiai kabinetjében sétál Nagler Wilhelm mérnök-tanár, s gondolatban rendszerezi a következő óra tananyagát. A tanulók szüneten vannak. — Mi a következő óra tananyaga? — kérdem. — A kónikus felületek esztergálásáról lesz szó. Egyébként a Salamon Ernő ipari líceum XI. A osztálya, 32 tanulójának „csengetek" be ezennel. — Addig is, ha néhány szót szólna a tanrendről, mert végülis az elmélet és a gyakorlat szoros összhangjáról van szó. — Igen. A hét három napján a tanulók számára elméleti órákat tartunk, itt a kabinetben. A másik három nap pedig, ugyancsak e gyár keretében a termelésben vesznek részt. Valamennyien be vannak osztva egy-egy mester mellé, főleg munkásokhoz, akiktől aztán elsajátíthatják a fémforgácsoló mesterség alapvető gyakorlatát. Eszembe jut egy régebbi látogatás a gyár termelési részlegén. Már akkor feltűnt az, hogy minden munkás mellett egy diák is tevékenykedett. Persze, a szakiskolás tanulók is itt praktizálnak. Ugyancsak akkor elbeszélgettem néhány mesterrel, munkással, diákkal. Rengeteg név felkerült a jegyzetfüzetembe, a Gergely Béláé, Búzás Attiláé, Gyulai Sándoré, Páll Istváné, György Andoré, hogy csak néhányukat említsem. Ami meglepő volt, az az összhang, munkás és tanuló között. Hogyha valamelyik diák nem érkezett meg, a munkás, akihez be volt osztva, az menten „fára pattant", felelősségre vonva a mestert is, hogy mi van az ő tanoncával. A riport megírására most került sor: megkezdődött a tevékenység a gyár kabinetosztálytermében. Mindjárt véget ér a szünet, s ezalatt szóba szeretnék állni egy -két diákkal is. Ülök egy vadonatúj széken, egy vadonatúj asztal mellett, ilyenek mellett ülnek és tanulnak a diákok is. Egy szőke, magas fiú telepedik le velem szembe. Borsos Lászlónak hívják. — Milyen munkadarabon dolgozol? — Tárcsákat készítek Csibi Ferenc munkás felügyelete alatt. Azt is elmondja, hogy szereti választott szakmáját, s minél jobban el akarja sajátítani annak minden csinját-binját, meg hogy tovább szeretné folytatni tanulmányait. Fogékony diák, jó tanuló, tudom meg utólag ... ISKOLA A GYÁRBAN Egyenként érkeznek be a terembe a diákok. Véget ért a szünet. 15 lányt és 17 fiút számolok meg, amint helyet foglalnak az asztalok mellett. Hoppá, illik egy lánnyal is szóbaállnom. Megkérem hát a mérnök-tanárt, engedélyezzen számomra még pár percet, hadd beszélgessek el Fejér Ilonával is, hiszen előzetesen megtudtam, hogy egyike a legjobb kezű és a mesterség iránt igencsak érdeklődő diáklányoknak. — Az összeállító részlegen dolgozom, Madarász Tamás munkás felügyelete alatt, az apróbb munkákat már elvégzem. Én is szeretném a líceum végeztével tovább folytatni tanulmányaimat, természetesen a szakmában. Most már illik hagyni az osztályt, s tanárát, hadd tegyék, amit tenniük kell. Magam mögött becsukom a kabinet még festékszagú ajtaját. Az előtérben, ahol az imént még kellemes zsongás „fűszerezte" a gyár hangjait, most a szerszámok zakatolása hallatszik csupán. Egyre erőteljesebben ... KRISTÓ TIBOR ssoha nem felejtem el, utolsó éves egyetemisták voltunk Kolozsvár- Napocán, amikor előadásra hívtak az agronómus kollegák , Nagy István professzor katedrájára. Az európai tudás a hivatásról tartott előadást. Az előadás roppant furcsa kérdéssel indult. A professzor tette fel, ilyenformán : „Tisztelt kollegák ! Ki tudná megmondani önök közül, hol kezdődik az agronómus, a mérnök? Ő maga adta meg választ: „A mezőgazdasági szakember, ugyebár, ott kezdődik, ahol egy lejből legalább egy lej tíz bránit tud kihozni“. Sohasem felejtettem ezeket a szavakat. Most is, amikor a megye egyik fiatal mezőgazdasági mérnökét, Benkő Gábort vallatom : hogyan, miként is sikerült jó egy esztendő alatt 1200 literről 3000 liter fölé emelni a takarmányozott tehenenkénti tejhozamot, ismét a nagyszerű tudás szavai kísértenek. Jónéhány éve ismerem ezt az önmaga ellen örökké lázadó, jobbat, tökéletesebbet kereső nagydarab fiatalembert, s az az érzésem, hogyha kétszer ennyi lesz is a tejhozama, akkor is marad a legelégedetlenebb, hogy miért nem lehet többet. Ha meg kellene rajzolni a portréját, csupa HOL KEZDŐDIK A MÉRNÖK? egyenes vonalból, éles szögekből raknám össze, és nehéz anyagból. Sehogy sem illenek hozzá az andalgó helyzetek. Még mosolyában is van valami harapás. Csöndes, rövid, tömör mondatokban beszél, vaslogikával. Jónéhány esztendőt a csikszentsimoni borjúhizlaldánál dolgozott. Emlékszem, nehéz idők voltak azok, mert a rosszul tervezett istállók miatt olyan nagy volt a borjak elhullása, hogy már-már veszélyeztette a hizlalda létét. Amíg aztán Benkő Gábor, két ugyancsak fiatal és elégedetlen kollegájával, Csergő Lajossal és Füstös Józseffel saját eszük és tudásuk szerint kijavították, amit a helyi viszonyokat nem ismerő tervezők elrontottak. Venfilkátoros rendszert, melegített rácsokat alkalmaztak, és nyilván, megszűnt a borjúelhullás. Hogy hány héten át éjszaka sem jöttek haza, s mi mindent elkövettek ? Nehéz volna elmondani. Aztán jött a Csíkszeredai tejgazdaság, ötszáz fejőstehénnel. Amikor a múlt év májusában megkérdeztem Benkő barátomat, nos, hogy vagy? — úgy nézett rám, hogy torkomon akadt a szó. „Képzelj mellé tehenenként! 1200 litert, s hogy hétszázezer lejre szénát vásároltunk, s akkor képzeld el, hogyan vagyok" — mondta. Én erősen kiváncsi voltam, hogyan fog kikászálódni ez a Ha ebből a leányálomnak pillanatig sem mondható helyzetből. S egyszeresak hallom, hogy mindenki legelőt takarít, javít a farmon. Sokan bosszankodtak akkor, hogy 1984-ben nem lesz részes kaszálás a Suta környékén, mert Benkő Gábor „mindent maga akar elvégezni". Volt is susmutty, hogy mi lesz ebből. Aztán csend következett, mert Gábor kaszálógépekkel fogott a megtakarított, felülvetett, műtrágyázott legelőkhöz. Aztán megint mosolyogni kezdtek egyesek: „Benkőéknél a legelőn is géppel telnek". Hogy aztán ez is sikerüljön. És folytatódott a legelők feljavítása, ötszáz hektárból egy év alatt háromszázat korszerűsítettek. Tény, hogy 1985 tavaszán már egy szál takarmányt sem kell vásárolnia a Csíkszeredai tejgazdaságnak. Huszonnégy tonna zöldtömeget termett a tavaly egy hektár. (Most a szakaszos legeltetésen töri a fejét a mérnök.) Következett a szelektálás, hogy csak saját termesztésű állománnyal dolgozhasson, mert az állatvásárlás is sok százezret elvitt a múlt években. S a szervezés. Az elv a következő : aki nem teljesíti száz százalékosan a feladatát, iszik és fegyelmezetlen, legyen száz gyermeke, akkor sincs amit keressen a farmon. Ahogy a mérnök mondja, ez nem gyermekóvoda, vagy senkiháziak menhelye. Itt negyvenezer lakosú municipiumnak a tejellátásáról van szó. Közel tízezer gyermekről. Tény : most már háromezer literes tejhozamnál tartanak. Kérdem Benkő Gábort megint, nos, hogyan boldogulsz ? Most már elégedett vagy? Elsők közt emlegetnek a megyében. Ráncba szalad a homloka, hideg, kék fény költözik a szemébe. Legyint. A magas önköltségről kezd hoszszúlógoszba. 5 mérgelődik rettenetesen, hogy a kirándulók, a mezei futók és mások tönkreteszik a kaszálóit, ahonnan ő az idén legalább négy termést kellene levegyen. ... Tény. Gyötrő dolog alkotni, örökké küzdeni a megszokottság, közömbösség el silányító gravitációjával... Hogy valóban mérnöknek, szakembernek mondhasd magad. ZÖLD LAJOS 1985. MÁJUS 1. SZERDA ÜNNEPKÖSZÖNTŐ MUNKASIKEREK • A Csíkszeredai Vasúti Építőanyag-kitermelő Vállalat, ahol a kemény tél okozta tevékenység-visszafogás mintegy 20 millió lejes termelési kiesést jelentett, nemcsak hogy behozta éveleji árutermelési tervteljesítési lemaradását, hanem négy hónap viszonylatában mintegy 5 millió lejes többletet is elért. Egy szorgos munkaközösség nagyszerű helytállását dicséri a siker. Akárcsak a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Gépgyárban, ahol a dolgozók áprilisi árutermelési tervük túlszárnyalásával köszöntik az ünnepet, s egyszersmind 1 millió lej értékű pótalkatrészt állítva elő kötelezettségen felül. • Megyénk fontos fémipari egységében, a székelykeresztúri Acélműben is figyelemre méltó sikerrel rukkoltak ki : e napokban először került sor a WCW 85-ös különleges acél öntésére, amely iránt nagy szükség mutatkozik a szerszámgyártásban. Az új termék homologálását követően nemsokára megkezdődik a sorozatgyártás is. Említésre méltó az is, hogy az Acélműnek immár ez a hatodik típusú szerszámacélja. Ugyancsak ebben a gazdaságii egységben hozzákezdtek a leszabó lemezollók, valamint a gyorsacélból készült esztergakéseik gyártásához. • A termelés gazdaságosságának fokozásáról tanúskodnak az 1000 lej értékű árutermelésre jutó költségek csökkentése terén elért eredmények, így például a Hargita Bányavállalatnál tételenként 34,1 lejjel, a székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyárnál 44,9 lejjel, a balánbányai Bányavállalatnál pedig 18,5 lejjel csökkentették a szóbanforgó költségeket. Jelentős megtakarításokkal büszkélkedhetnek még a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Gépgyár, a székelykeresztúri Cipőgyártó Egység, valamint a Csíkszeredai Előregyártott Betonelemgyár dolgozói is. • A nagy ünnep tiszteletére jelentős sikerrel rukkoltak rá Csíkszereda kereskedői is. Az élelmiszeripariak kedd estig teljesítették a négyhavi eladási tervüket. Ugyanerről tájékoztattak az iparkereskedelmi vállalatnál is, valamint a tavaszi és nyári divatholmik, ruha és cipőféléik választékának jelentős bővüléséről. A termelő, felvásárló, áruértékesítő szövetkezetek megyei szövetségének összesített adatai szerint teljesítették négyhavi kereskedelmi, szolgáltatási, kisipari tervüket, közel félmillió lejjel szárnyalták túl a felvásárlási tervüket. A napokban kezdtek hozzá egy 5 tonna kapacitású pékség létesítéséhez Gyimesfelsőlokon, ami az idén termelni is fog. ^14 • A kisipari szövetkezetek megyei szövetsége négy hónapi eredményeik alapján a székelykeresztúri Törekvés és Köküllő, a székelyudvarhelyi Akarat, a gyergyószentmiklósi Haladás, a toplicai Közös Munka és Kelemen szövetkezetek tevékenységét részesítette dicséretben, mint amelyek az összes mutatóikat teljesítették : az árutermelést, szolgáltatást, piaci alapra való szállítást és az exporttervet.