Hargita, 1985. június (18. évfolyam, 128-152. szám)
1985-06-01 / 128. szám
JÚNIUS 1 NEMZETKÖZI GYERMEKNAP GYERMEKKOR Tündérkert. Boldog sziget. Végtelen virágmező. Örömök óceánja. Eljövendő életünk kristálytiszta tükre. Gyermekkorunk. A béke és a gondtalanság évei. Gyermeki vágyaink és álmaink beteljesülésének boldog korszaka. Rácsodálkozunk és ránevetünk a világra úgy, ahogyan csak a gyermek tud csodálkozni és nevetni. Tekintetünk tisztalényű, üdetiszta, gyermeki. Kacagásunk milliónyi csengőhang. Gyermekkorunk minden napja ünnep, nemcsak ez a mai, a pirosbetűs, a GYERMEKNAP. A hétköznapok is lehetnek ünnepiek, ha tartalmasak! Emberré vált emberek szerető gondoskodása, önfeláldozása; édesanyánk, tanítónk belénk oltott hite kötelez: emberré válni, átölelni és el nem engedni, amit az ember szó magába foglal. ILYES KINGA VII. B. osztályos tanuló, Csíkszeredai 10-es Sz. Általános Iskola ÉN ISKOLÁM ... Szeptember volt. .. Ősz. A nap aranyló fénye ragyogta be a sárguló leveleket. Ez a szeptember zárta le életem első szakaszát, a gondtalan gyermekkort, iskolás lettem! Ezentúl mondhatom én is fontoskodva, ahogy a nagyobbaktól hallottam: megtanulom a leckét. Először idegennek tűntél, iskola, de aztán nagyon megszerettelek. A te feladatod az anyáéhoz hasonlít, aki aggódva, folyton figyelve kíséri gyermekei lépteit. A szülői otthon után második otthont nyújtasz nekünk, hivatásodat szerető tvn°orokkal ajándékoztál meg. Mi, gyerekek úgy érezzük, hogy nyitva áll előttünk a tanulás minden útja. Iskolám, mennyi szeretettel tartozom neked, megtanítasz hű maradni eszményeinkhez. Gyermek, szeretet, gondoskodás, iskola — egymásba csengő fogalmak. Gyermeknapon tiszta szívvel nyújtom át neked Iskolám a szeretet és elismerés virágait. BARTHA BERNADETTE VII. B osztályos tanád, Csíkszeredai 10-es Sz. Általános Iskola HŐSÉG Ott, ahol az Olt sziklák közt tör lefelé, hegyeket fűrészel át, hogy elhagyva a Csiki-medencét Háromszék felé kanyarodjék, ott, ahol a földkéreg számtalan forrásvizet bugyogtat fel magából, s ahol a fenyvesek zöld övezete álomképet varázsol az emberi szem elé, ott van az én szülővárosom, Tusnádfürdő. A természet hegyláncai közé elrejtett kisváros számomra oly hatalmas. Pedig csak maroknyi föld, „életet adó, sosem mostoha" anyaföld, amit nem én választottam., ő választott engem, így lett az enyém a fenyők suttogása, a patakok csilengelő csobogása, az ég madarainak éneke. Itt barátom a Nagy-Cso- A DUNÁNÁL Ének óra. A víz moraját utánzó művet hallgatunk. A zene hallatán szemem előtt látom a végtelennek tűnő Dunát, megelevenedik előttem a folyó menti régi város, Brăila. Kedves emlékek jutnak eszembe, mintha újra átélném a tantárgyverseny országos szakaszának izgalmait ... Reménykedve, a sikerben bízva érkeztünk társaimmal a Duna-parti városba. Román, magyar és német ajkú diákok találkoztak itt. Egy hetet töltöttünk együtt. Barátságok szövődtek, éreztük, hogy valamenynyiünket közös gondok, érzelmek kötnek össze. Más-más nyelven írtuk fogalmazásainkat, de közös volt bennük a haza, a szülőföld, egymás megbecsülése és kölcsönös tisztelete. Jártuk társainkkal a várost. Együtt nézelődtünk a történelmi múzeum termeiben, együtt tapsoltunk a színházban, együtt SIMON ISTVÁN - gyergyóújfalvi. Sz. Általános Iskola BÉKE Nem tudom milyen a háború. De tudom milyen a béke, Nem tudom milyen a bombák robbanása, Fegyverek csattogása, kattogása, sebesültek jajgatása. De tudom milyen a boldog gyermekkor, A vidám, békés élet. Tudom milyen ha iskolába járhatunk. Tanulhatunk, dolgozhatunk a majd egykor drága hazánk építőivé válhatunk. Azt szeretném, hogy soha, soha, Soha be ne árnyékolja Boldog gyermekkorunk fényét Háború, pusztító bomba . SZAKÁCS RÉKA VII. B osztályos tanád, Csíkszeredai 10-es Sz. Általános Iskola mád, a Sólyomkő, a Csukás-tó, az Apor bástya, a Szent Anndó, a Bálványos vár, a fenyők közt kanyargó sétány, azsílvölgyi bányász, a galaci hajóépítő, a hunyadi vasmunkás, a földműves. Múlt, jelen ... S a jövő ? Mint fenyő, mely erős gyökerével kapaszkodik a földbe, melyből erőt és táplálékot merít, mind feljebb tör a nap, a fény felé és áll szelet és vihart, így élni, tanulni, dolgozni, törni a fény felé, földbe kapaszkodó gyökérrel, egyenes derékkal. Szülőföld. Hallomanyám hi-, vő szavát: csupor tej, karaj kenyér . . . Fent állok a bércen, letekintek az Olt kanyargó völgyébe, ahol születtem, s ahol élek, s a természet porcpázó messzesége felé kiáltom: Szülőföld, szorítsad, fogjad a kezem! FERENCZY ZSUZSA Vili. osztályos tanuló, Tusnádfürdői Általános Iskola hajóztunk a Dunán. A folyón, mely most is, mint mindig, tanúja volt barátságunknak, s József Attila szép versét idézve, tanít, figyelmeztet a testvéri összefogásra. ADAM ZSUZSA, VIII. B osztályos tanuló, Csíkszeredai 11-es Sz. Általános Iskola PÉLDAKÉPEM Kocsi gördül be az udvarra. Vad, hörgő ugatást hallani. Két veszett kutya toporzékol a ketrecben. Mintát vesznek a kórokozókról, a baktériumokat nyálakba oltják. A kísérlet során egy szemüveges, szakállas tudós forgolódik az emberek között. Ő vezeti a kísérletet. Pasteur a neve. Beoltja a nyulakat. Várja a hatást.. . Két és fél év múlva oltja be az első, veszett kutya által megmart kisfiút. Feszült várakozás. A kisfiú meggyógyult. Megalapítják a Pasteur nevét viselő intézetet. Akkor a tudós már megtört, beteg ember, de azért reggeltől estig a laboratóriumban dolgozik. Tökéletesíti a hatóanyagot .. . Életét a haladásnak, a tudománynak, az emberi élet szebbé, jobbá tételének szentelte. Példaképemnek tekintem őt, aki egy életen át tudományos munkásságával járult hozzá az orvostudomány fejlődéséhez, aki annyi embert mentett meg. Kitartó munkára, konok hitre tanít példája. MOLNÁR ZOLTÁN, VII. A osztályos tanuló, Csíkszeredai 1-es Sz. Általános Iskola KÖNYVEK KÖZÖTT Zizegő papírerdő között suhan a képzeletem. Távolból hallatszik a vígan szökdelő rímek csobogása. Szívem a mondatok szabályos lüktetésére dobog. Megbűvölten állok a szavak zuhatagában, csodálom színüket, beszívom illatukat, látom amint puhán hullnak, mint a hó, majd viharrá változva sodródnak, villámlanak. Álmatag zenévé szelídülve jut el a kinti világ zaja hozzám. Minden olyan furcsán szétesik, elmosódik, csak a könyvek által rajzolt kép éleződik ki bennem tisztán. Olyan furcsának, olyan idegennek tűnik a kinti világ. Érzések zubognak szívemben. Szavak szárnyán röpköd képzeletem. Csodálatos tájakon barangolok. Levetem valódi énem, belebújok egy másik ember gondolataiba, érzésvilágába. Hát nem csodálatos a könyvek birodalma? A könyv nemcsak szobánk falát ékesíti, hanem lelkünket is. Hozzánk, rólunk, nekünk szólnak a könyvek. BARIHA ÁGNES Vili. A osztályos tarudó, Csíkszeredai 1-es Sz. Általános Iskola JÁTÉKAIM Mit jelent ez a színes szó : játszani ? Semmiképpen sem csak a kisgyermek tiszta, pajkos és csintalan időtöltését, hanem az ember egész életét, hiszen nincs szebb, mint „játékban élni, mely valóra vált". Hát nem ezért tanultunk meg beszélni édes anyanyelvünkön, hogy játszhassunk a szavakkal ? Hát nem azért tanultunk meg járni, hogy játszhassunk a lépteinkkel ? Nem csak akkor játszottál, amikor első féltett, aranyhajú babádnak, annak a csodálkozó, csacska és kedvesen ostoba tekintetűnek mesét mondtál, éneket tanítottál, de mégis az ilyen tiszta játékra emlékszel a legszívesebben. A bobóra, akitől szívszakadva búcsúztál reggelenként, magaddal vitted volna az óvodába, akit annyit nyugtatgattál, hogy ne félj, mert fél kettőre itthon leszek ... És amikor hazatértél, mesét mondtál újból, mint ahogyan te hallottad édesanyádtól. .. Felnőtt akartál lenni? Úgy szeretni, mint ahogy téged szeret édesanyád, és az egész család, az egész világ ? Aztán elindultál te is az iskola komor és szürke épülete felé. A baba otthon maradt és szomorúan gondolt a jövőjére, mi lesz vele, ha te nem leszel az ő barátja. És jött hozzád sok-sok gyermek, ő csak hallgatott és könnyeivel küszködött a sarokban. Ma már nem játszom vele. Az iskola rabolt el tőle ? Nemi Te nőttél meg, és ő kicsi maradt. Nem játszom vele, de szeretem őt, hisz megszépítette gyermekkorom napjait. És még most is beszélek vele néha, ha nem értenek meg a felnőttek. TAMÁS KINCSŐ Vili. A osztályos tanuló, Székelyudvarhelyi 1-es Sz Általános Iskola PÁLYAVÁLASZTÁS Sokáig titkosan, varázsosan cesngett a szó: pályaválasztás. Tudtam, azt jelenti, hogy foglalkozást kell választani, valami munkát, amit majd egész életemben végezni fogok, ízlelgettem a szót. Fénylő végtelenséget képzeltem magam elé, hisz pályája a csillagoknak van, az előre kiszabott utat járják végig megszámlálhatatlan sokszor. Akkor a foglalkozás is egy ilyen pálya, az ember azt járja végig újra és újra évtizedekig. Elgondolkoztam, ha hallottam e szót, mi is lesz majd az én pályám. Sokan meg is kérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek. Én rögtön feleltem, tanító néni. . . Hetedikben aztán komolyan reám szóltak, válasszak, döntsem el, hova felvételizek. Ismét a pályaválasztás. A csillag, amely járja a kiszabott utat. A pálya. Vajon mi az a munka, amit én egész életemben végezni tudnék, anélkül, hogy megunnám, hogy belefásulnék. Aznap este örvendezve mondtam mindenkinek, hogy a tanítóképzőbe felvételizem. Véglegesen megválasztottam a pályám . . . Úgy érzem,, hogy a munkában, amit én választottam, lesz az értelme az életemnek. Szépséget keresek és találok benne. Mindenki ezt keresi. Van akinek a vonalzók, körzők világa a szép, boldog ha felépül egy ház. örül, ha elkészül egy terv Mégis, milyen más lehet gyermekekhez szólni, tudni, hogy szavaid, gondolataid megmaradnak a lelkük mélyén. Az első ingadozó betűk szépsége, a bizonytalankodó kezeké a bizalommal rajtad csüngő élénk szemek. Ez tudja kitölteni csak az én életemet. Van az iskola folyosóján egy fénykép. Tanító néni magyaráz egy kislánynak. Nagyon figyel a kislány, csodálat, meglepetés, kíváncsiság tükröződik tekintetében . . . Ezekben a szemekben, ebben a pillantásban van az én életem értelme. LAJOS KATALIN VIII. osztályos tanuló, Csíkszeredai 1-es Sz. Általános Iskola BIRO ZALA-CSABA - vlahicoi 2. Sz. Általános Iskola A ló a legszebb állat. Ha nagy leszek, lovam lesz .. . Lovam mindig lesz. Megsimogatom, megveregetem a nyakát. Kezem közé fogom okos, nagy fejét, összekoccan homlokunk. — Kicsi lovacska, miért nem nézel oda, ha lefekszel ? Látod, felhorzsoltad az oldalad ! Kotorászok a zsebemben, elhárítom szaglászó, bólogató fejét. — Kenyérhéjat, almát vagy cukorkát ? Nos ? - állok eléje. Az utóbbinál bólint. Máris logai között örli a szem cukorkát.. . ... Húzd már meg - kiáltanak utánam. Átugrotok a patakon. A ló megugrik, felveti a farát, isteneset esem. Kábultam szeretnék Ismét felülni. Hánykolódik, „kecskézik", újabb hatalmas esés. Végre, nyeregben! Bocsánatkérően simogatom okos fejét. Ne haragudj, hogy ilyen pocsékul ültem rajtad. .. Ne haragudj, hogy nagyon megsarkalltalak. Hogy eséskor belekapaszkodtam a sörényedbe. Fáj ? És még egyszer megsimogatom . . . A ló a legszebb állat. A ló az én barátom. A ló — LÓ. Ö nem hazudik. Nem tanult meg hazudni. Ő nem csal. Nem tanult meg csalni. Nem alázatos és nem hallgatag. Ki mondta, hogy a lovak nem tudnak beszélni ? ! Hazugság ! Igenis, a ló tud beszélni. S Nem úgy mint az emberek, hanem a szemével. A szemével, a tejével, az egész fényével... Lovak ... Sok, sok fő... Az ázsiai sztyeppéken, a prérin, betörve emberek alá, ekét, kocsit húzva. Nézd, már itt döcög a hatalmas Sörös Karcsi, a Csutak lova, a ti utcátokba mindennap betérő lovacska. Az istállóba bekötött lovak, a versenylovak, sok, sok ló, pánt, lipicai, angol telivér, muraközi, arabs telivér, mezőhegyesi felver, sok, sok ló. Ember! Gondolsz-e néha arra, hogy szorító gépeid megölik a lovakat ? Nem. A lovak nem halhatnak meg. Nekik süt a nap. Nekik nő a 10. Nekik adnak árnyékot a fák. A ló a legőszintébb bórát. A ló a legszebb állat. BÁLINT CSILLA VH. A osztályos tanuló, Csíkszeredai 1-es Sz. Általános Iskola 1985. JÚNIUS 1., SZOMBAT ------------ A LÓ -----------