Hargita, 1985. augusztus (18. évfolyam, 180-205. szám)
1985-08-01 / 180. szám
A SZÜLŐFÖLD MELEGE — Liras tudósítás egy találkozóról — Horváth Imre földmagasztoő verssorait idézték azon a díszgyűlésen, amelyet az elmúlt vasárnapon szervezett falutalálkozó alkalmával tartottak Kordácsban, abban a Nyikómenti faluban, amelyről talán sokan nem is hallottak. Petsig kettő is van belőle. Kis- meg Magkadócs, szerény kis települések a Réz aljában. Tehát, Siménfalva község e két falucskája örömmé fogadta a kebeléről elvándoroltakat, rokonaikat, ismerőseiket, jó barátaikat vasárnap. A meghívó tanúsága szerint immár második alkalommal. Az első találkozó megszervezése Gálfalvi Sándor nyugalmazott tanár érdeme, ha lehet így mondani, őt illeti tehát a szó: — Megannyi községünkhöz hasonlóan, az Icadócsi fiatalok is a szomszédos városok ipari létesítményeiben dolgoznak. Közép- és időskorúak faluja már Kadács. Aki elment, aki meréd aligha találkozik egymással másképp, mint úgy, hogy szülőfaluja találkozót rendez számura. Mindjárt az első után (1930-ban volt) mutatkoztak is jelei a lendülésnek.A falu megrázta magát, tatarozták az iskola meg a szövetkezet épületét, a kultúrotthont, rendezték a környéket. Úgy illik, ünnepi arcát mutassa , fáig, ha vendéget vár. Az ünnepségen mindenki ott volt. Gyermek, és itfős faítustárs. A találkozó vendégkönyvéből kiderül, hogy 410-an jöttek haza, a táncmulatságon volt kétezernyi szem , szád veridég is. Úgy döntöttünk akkor, ötévenként megrendezzük a találkozót. Találkoztunk — hát idén, júliusban is. Imezét, Tibor, Székelyudvarhely , rövid idő alatt felépültem és most itthon tehetek. Kórházi ápolásom idején éjjel-nappal mellettem voltak, s bármilyen problémám volt, mindig a legnagyobb előzékenységgel segítettek. Éppen ezért ezúton is köszönetemet fejezem ki mindannyiuknak, s kívánom, hogy továbbra is ilyen lelkiismeretesen dolgozzanak. Végülis aki tőlük egészségesen távozik hasznos tagja lesz a társadalomnak, részt vállal a gazdasági feladatok elvégzéséből. Káder Eta, Székelykeresztúr' HIVATÁSBÓL TESZIK Az egészségügyi ellátás, az orvosi kezelés egy kórházban természetes dolog, hiszen azért varr az ott dolgozó személyzet. Mégis nem tudommegállni anélkül, hogy ne említsem meg a székelyudvarhelyi kórház belgyógyászati és sebészeti osztályain dolgozó orvosok és középkáderek rendkívüli erőfeszítéseit a betegek érdekében. Nemrég végeztek rajtam is egy nehéz műtétet, de állítom, hogy az odaadó munka, a kiváló és hozzáértő kezelés eredményeként elég APROPÓD*it B Bt. BBB VJ/ M előbb,sak — legutóbbi jelentkezésünk óta is — rendszeresen érkeznek. Sőt, számuik örvendetes módon még növekszik is. Tanúsítva, hogy olvasóink, lapunk barátai bg kánikulai melegre fordult nyári napokban, szabadságolások idején sem sajnálják a fáradtságot, hogy közvetlen környezetük, településük örömes dolgairól tájékoztassanak, vagy megosszák velünk tülesnapi gondjaikat, gondolataikat. Az utóbbiak? Hát esetükben bizony nem beszélhetünk gyarapodásról Még az őszszakértő, kapcsolt-teremtő átiratok rendszeressége mellett sem. Sajnos számos intézmény, vállalati adósunk az átküldött olvasói levelekre, észrevételekre esedékes válasszal. Mintha intézményesen jobban érződneaz évszak, a pihenőszabadságok, nagy kirándulások következménye. Bizonyára itt mi, ott is távol vannvolna ?) az ügyintézésben, válaszadásban éppen kompetens „illetékes“. Dehát mindannyian emberek vagyunk, ugyebár, s a kedvező válaszokban, megoldásokban reménykedve várunk, várakozunk. Megértően, türelmesen... S mert az utóbbi hetekben azért mégis kaptunk egyikét választ, ha nem is éppen örvendezve, de vegyük hát azokat szemügyre. Már-már „örökzöld" téma, legutóbb szinte egyidőben és konkrét példák alapján két olvasónk — a batabányai Bara Mária és a Csíkszeredai Boga Mária — által is szóvá tett „árukapcsolás“ jelenségéről értekezik válaszában a Csíkszeredai Élelmiszerkereskedelmi és Közétkeztetési Állami Vállalat. Lényeges megállapítással kezdődik a válasz, miszerint: „A lakosságnak szánt (köztfagyasztási) árualap leszerződése a Belkereskedelmi Minisztérium által jóváhagyott kiutalások alapján történik." S mert ez így nagyon természetes, foolytatódik a fejtegetés: „Egyes termékekből — a nemzetgazdaság tartalékainak függvényében — biztosítják a reális szükségleteket. Másokból — a szükségletekekn felüli mennyiségeket juttatnak, a forgalmazásukat serkentő, értékesítési módozatokat is megszabó írott (k. által??!) vagy szóbeli utasításokkal." A további magyarázat aztán tisztázza (vagy legalábbis megpróbálja!), hogy némelyik termékféleséget, amelyek iránt a fogyasztók kevésbé érdeklődnek, esetenként az üzletekben, vagy már éppenséggel a nagybani lerakatnál más árucikkekhez kapcsolnak (s itt közismert példákat is felsorol a válasz), minthogy így azok „könnyen" eladhatókká válnak. Hát ezt levélbónkkal együtt magunk is jól tudjuk, ilykor szomorú vagy éppen bosszantó tapasztalatokból.) Akárcsak az, hogy az egész áruforgalmazási tevékenységet alapvetően szabályozó és mindmáig érvényben lévő Kereskedelmi Törvény kizárja a kapcsolt áruk megvásárlásának kötelezhetőségét! Az igazsághoz tartozik persze az is, amit egyébként a válasz,is hangsúlyoz, hogy a levélírók által szóvá tett jegetek nem állalános jellegűek (még szerencse!), a helyi túlzásoknak, esetleges visszaéléseknek pedig intézményesen igyekeznek elejét venni. Reméljük, hogy továbbra is így teszi Ugyancsak régebbi, lapunkban is közzétett bíráló észrevételekre kaptunk választ az eltelt időszakban a Csíkszeredai Község- és Lakásgazdálkodási Válalattal. S röviden szál e: nem éppen megnyugtatót. Ugyanis: bármennyire tervezési-műszaki, vagy beszerelési tévedésekből is adódik, vagy olykor az emeleteken lakók hibájából (sőt valóban fontos szerep hárul a lakószövetségre, V. -bizottságra!), mindaddig nem elegendő az alkalmi közbelépés, javítgatás, míg jelentős üzletek, köztük a Könyváruház értékes árukészlete újra meg újra ki van téve az eláztatás veszélyének, az ilyen-olyan dugulások miatt kiömlő szennylének. Ezt tette ugyanis szóvá indokait aggodalommal a magyarázkodást kiváltó jegyzet. Éppen ezért a kérdés lényegében függőben van. Radikálisabb megoldást igényel Mielőbb szeretnénk majd erről írni. Balog Róbert a Csíkszeredái Bulevard vendéglő dobosa és énekese epésen szellemes választ küldött egy „gyermekszál" elszólása miatt — „Pistikének", illetve... „édesapjánakA válasz ugyan — a meghívás ellenére — kissé személyeskedő, no de Pistike nem érzékenykedő. Mivel a megjegyzése lapunkban jelent meg, szeretnék leszögezni: senki nem vonta kétségbe a valóban jóképességű zenekar l-es minősítését (minthogy azt is tudjuk, hogy ezt nem a Bulevard-ben szerezte!) Értékeljük (gyakori hallgatóikkal együtt) szakképzettségüket, hivatásérzetüket. Sőt, előadásmódjukat is. Ezért is igyekeztünk pontosítani, s így sikerült megtudnunk, hogy némelykor nem a repertoár, vagy annak cifotómos interpretálása, inkább a hatngerete zavaró. Vagyis hát hogy önöknél is adódik olykor plusszban egy-két .. decibel. Ezt leszámítva, magunk is szívesen hallgatjuk (ha tehetjük) muzsikájukat. A legnagyobb békességben... Néhány levélírónk kérésének, kérdésének tisztázása még folyamatban van. Ezért elnézést, s egy kis türelmet kérünk még mi is. RANDJÁK JÓZSEF POST SCRIPTUM... Egy félórányit ÓH a Bai-Orient. Hossszú út áll még előttünk, hát leszállok a gyerekeknek hűsítőt vásárolni - elviselhetetlen a hőség a hálókocsiban. Útközben egy újságárus , előtt is elhaladok. Két, három lapot vásárolok — legyen majd mivel elütnöm az unalmasabb perceket. Indulunk. Egyregyorsabban suhanunk Prága felé. A lapokat böngészgetem. Hirtelen egy bekeretezett kis híren akad meg szemem: Horog György, az ismert rendező hatvan éves korában elhunyt. Akár egy filmtékáben, őrült sebességgel pereg a filmemlékek hosszú sora, a legfrissebbektől, régebbekig. Mielőtt útra keltünk szinte naponta , olvashattam a köszöntő sorokat napilapok, folyóiratok hasábjain, melyek hatvanadik születésnapja alkalmából íródtak. S a régebbi emlékek — megszámlálhatatlan, munkásságát méltató, értékelő cikk, írás majd minden kiadványban — mindkét nyelven. Csoda ? — életműve külön karszékként íródott be a hazai színjátszás történetébe, egy splitverhetetlenül gazdag világ volt ez övé. Munkatársai, a színészek, akikkel együtt dolgozott, mondhatják el (vallották is nem egyszer) visszaemlékezéseikben. Nevével jómagam nagyon régen, gimnazista koromban találkoztam először — személyesen sajnos soha — , pedig egyike volt hajdani álmaimnak. Annak idején, amikor a Bolyai Farkas líceumban kezdetét vette az iskola életében legsikeresebbnek mondható , színjátszói korszak Kovács Levente (akkor magyar irodalom szakos tanár aziskolába, ma a színművészeti főiskola tanársegédje) vezetésével. Jónéhányen erőt akarattal, nagy lendülettel kapcsolódtunk be az azóta is feledhetetlen mozgalomba. És ahogy ten- ok, múltak az évek — ezekről különben az akkori nemzedék majd minden tagja (nevüket túl hosszú lenne felsorolni) kiapadhatatlanul tudna mesélni — valamennyien, sikerek és kudarcok közepette is életre szóló élményekkel lettünk gazdagabbak. Különben ezekről az évekről a hazai irodalmi lexikon a marosvásárhelyi diákszínjátszás taglalása kapcsán nem tesz említést, pedig e korszak jelentette a kezdetet és nem a Pedagógiai Főiskola kereteiben lezajlott, az mintegy folytatása volt csak. Lelkes kis csoportunk egyre közelebb került a színházi élet ismert, avagy kevésbé ismert titkaihoz, egyre ismertebbé váltak szárrsunkra a hazai színjátszás nagyjái, köztük Harag György is. És jómagam — de gondolom nemcsak ért — ha csak titokban is, de egyre a nagy találkozásra vártam. A társak közül nem tudom hánynak adatott meg e találkozás, hányan dolgozhattak is vele (hiszen jó részük a színészi, rendezői pályát, választotta hivatásul) — nekem sajnos soha. Csak feled hetétel» , rendezései, folyóiratok, napilapok tudósításai általi , kaphattam ízelítőt munkásságából — ezek révén juthattam vele ember kezeibe. • 1. Egy pár sornyi hír... Döbbenet ... Emlékek ... Már körvonalazódnak Prága öreg tornyai, én mégis a színpadok világát vélem e valódi, élő díszletekben felfedezni — Harag György utánozhatatlan és utolérhetetlen színházi millióját. Forrós Miklós Csíkszereda ÜGYINTÉZÉS BÖKKENŐI Székelyudvarhelyen lakom, a kórháznegyedben "a Ca-"pati bejárat 9-es blokkban, a negyedik emeleten. A házkezelőség munkásai még a tavaszog kijöttek, hogy a blokktetőt jagítsák meg, mert ázunk a felső emeleten. Amikor kint esik az eső, mosdótélba foghatom rá az esővizet a gyermekek feje felől a lakásban. Megnézték, de nem javították meg. Június végén újra fölkerestem a negyedből márköltöző szakikat, ígéretük ellenére sem jöttek a jelzett határidőre. A lakóbizottság titkára szerint ebben az évben talán vissza sem fognak jönni. Ezek után mit ten vek? Vájd*» Ilona Székelyudvarhely * Szerit, megt-: Olvasónk levele két okból is időszerű. Most van a nagyjavítások, tatarozások ideje, feltételezzük tehát, hogy a műszaki, karbantartó szűrőn nem hullhat ki egyetlen problémás eset sem. Ennyivel tartozik a közüzemek nyilván bérlőjének is, de főképp a közvagyon-védelmi feladataiknak is. Másrészt pedig a szolgáltató és kiszolgáltatott viszonyára példa, bár higgyük azt, hogy nem általánosítható példa, ami mindenképpen hitelét rontja a szolgálatait felajánló vállalatnak. Talán e levél ösztönözni fogja a murricípiumbeli, meg a megyei vállalat helyes állásfoglalását az ilyen és ehhez hasonló esetekben. • JÓ ELŐADÁS VOLT A gyergyószentfr Mskósi szakszervezeti művelődési ház színjátszó csoportja emlékezetes előadást tartott a 230 tagú szavalat műértő közönség előtt. Azért használom az értő kifejezést, " mert tényleg az állandó színházba járó közönségről van szó, akik őszintén részt vettek (tapssal is) a bemutatott előadáson és mély nosztalgiával emlékeztek vissza ez egykori szovátai amatőr színház hagyományaira. Csak dicsérhetem a lelkes gyergyószentmiklósi műkedvelő gárda munkáját, mert színvonalas, műsort, szín- padi játékot produkáltak. Demeter Ferenc ■ Szováta „KÉPESLAP“'' - ' BÜDOSFÜRDŐRŐL Az idén is pont ezidőtájt mentünk kúrára a Büdösbe. S kezdetben bizony nem igen kedvezett az időjárás. Bízunk abban, hogy az augusztusszeptemberi másodkúrák kellemesebbek lesznek. Végeredményben a fürdőt hasznosságáért keressük fel... A Büdösbe, ekercsek hajdanában, most is koberos, ökrös szekérrel érkeztek, meg a szászhermányiak. égi, öyöp pár !. Telt házzal, működik s minden hétvégén többszáz alkalmi látogatót vonz megyénk jelentős gyógykezelő, és turisztikai központja — Tusnádfürdő. A székelyudvarhelyi Bartha Jenő- fenti felvételén és Csukás szálló látható. kety ökörre, amilyent tájainkon nem látni. Már az idény kezdetén az ország minden tájáról jöttek hogy folytassák az előző évben megkezdett gyógykezeltetést. A tavalyihoz képest nagyon kevés változás látható a fürdőtelepen. Hogy mikénttelnek ezek a napok az üdülőtelepen? Már említettem az időjárást... A lényeg, hogy nem árt jól felkészülten, felpakolva érkezni meg ide, mert akkor nem érheti meglepetés az embert. A motetták, a fürdőtelep amolyan „információs központom" is, ahol sok szó elhangzik. Itt köttetnek ismeretségek, barátságok. A délutáni kúrák nagyon elnyúlnak,az anekdótázásnak se vége, se hossza. Kár,már tavaly is említettük, hogy a kóbor kutyák igen elszaporodtak. A telepgondozását illetően is volna még bőven tennivaló, hogy az idelátogatót igazán jól érezhesse magát. ’ Szőci Vince, Csíkszentmihály SZÍNE ÉS FONÁKJA Nagy vívmány, én azt mondom, hogy az autóbuszállomáson Csíkszeredában évek múltéval mégis fölállították azt az újságárudát, örültünk is nekti, el sem tudják képzelni milyen jószolgálatot tettek vele. Csakhogy nem lehet felhőtlen az öröm. Miért? 1. Az árudát a közlekedési vitrin mögé dugták, keresni kell, hogy rátalálj. 2. — A nyitás- rend 7—15 óra, ami nem a legideálisabb, hiszen a buszok zöme 6—8 és 14—16 óra között érkezik, illetve indul. 3. — A boltos csíkszentdomokosi, s eleve nem nyit a rendes időben, mert maga is ingázik. Talán az áruda gondnoka, gondnoksága a Helyszínen is elemzi majd a dolgot, hogy tényleg örülhessünk neki. Tőkés Ernő Csíkszereda