Hargita, 1985. december (18. évfolyam, 284-309. szám)

1985-12-01 / 284. szám

1985. DECEMBER 1., VASÁRNAP KICSI ANTAL___________________________ A nagy világfelbolydulás és világrendeződés az íráshoz parancsolja Tompa Lászlót Az első moz­dulatot — amellyel 1919 januárjában, a H. évf. 2. számától átveszi az Udvarhelyen megjelenő Székely Közélet című „politikai, közgazdasági és társadalmi újság" szerkesztését — talán még a kenyérkereset ösz­töne diktálja. De a következő mozdulat — a megszü­lető romániai magyar irodalom életébe való óvatos bekapcsolódás — már a művészé. Persze, megvárja, amíg utánanyúlnak a vidéki ma­gányba, de szerencsére nem kell sokáig várnia, hi­szen a megszülető romániai magyar irodalomban va­lósággal lámpással keresik a tehetségeket. 1919. jú­nius 15-én megjelenik Nagyváradon az első irodalmi revü,a Tabéry Géza Magyar Szó című lapja, s Tompa László augusztus 24-én kapja is a kéziratkérő levelet Tabérytől. (...) Időközben — 1919. szeptember 1-én — Marosvásár­helyen megindul a Zord Idő. Az irodalmi élet felé moz­duló Tompához már az első számtól kezdve eljut a lap. 1920 márciusában egy Dehmer-fordítást postáz Marosvásárhelyre. És mivel az már a soron következő számban megjelenik, nemsokára küld eredeti verset is (Együtt Hamupipőke lányommal). Aztán kétheten­ként sorjáznak a versek és versfordítások. 1920 októberében az alig egy hónapja megindult kolozsvári Napkelet szerkesztője, Paál Árpád felkéré­sére Nietzsche-versfordításokat küld. (...) Közben megérkezik az első jelentős öröm, az első igazi siker. Szeptemberben két verset küldött be a Zord Idő pályázatára : az Idegen falusi fogadóban és a Bábszínház című két korábbi költeményét. És október­ben jön is a hír, hogy az előbbivel megnyerte a pá­lyázatot, az utóbbit pedig „elsősorban" javasolta di­­ cséretre a bíráló bizottság. A csendes magányban élő költőt — akiről már csaknem elfelejtették, hogy a há­ború utolsó évében jó verseket közölt tőle Szini Lajos lapja, a Székelyföld, s akire a háború után kialakuló romániai magyar irodalom nagy névtarkaságában nem nagyon figyeltek fel — ettől a pillanattól kezdve ma­gasba emeli a hírnév. (...) Az 1920-as esztendő mindenképpen a nyilvános­ság elé lépés, az irodalmi életbe való bekapcsolódás ELMARADT LOVAS ESZMÉLKEDÉSE* esztendeje. A Zord Időben sűrű egymásutánban jön­nek versei és versfordításai. Kapcsolatba kerül minden irodalmi revüvel. Személyes vagy levél általi ismeret­ségbe lép szinte mindenkivel, aki az erdélyi irodalom megszületésénél bábáskodik. (...) Osvát Kálmán, Szini Lajos, Berde Mária, Molter Károly és Nagy Emma 1920 nyarán arra bíztatják, hogy gyűjtse kötetbe verseit. S miután ő valóban hoz­zálát, hogy régebbi és újabb verseiből kötetet állítson össze, mindannyian megmozdulnak, hogy kiadót talál­janak. Ez nem is volt könnyű, hiszen szervezett könyv­kiadás még alig létezett (...) Végre (1921) december utolsó napjaiban elhagy­ja a nyomdát a kötet. Az „elmaradt lovas", a har­mincnyolc éves költő első kötete. Címe : Erdély hegyei közt. A visszhanggal meg lehet elégedve, hiszen csak­nem valamennyi romániai magyar lap dicsérő, elisme­rő kritikát közöl róla. (...) Irodalomtörténeti szempontból az Erdély hegyei közt című kötet tulajdonképpen korszakhatárt jelez. Lezárója, összegzője Tompa első világháború előtti köl­tészetének (...) és nyitánya a két világháború közötti pályaszakasznak. A könyv (...) csak nagy vonalakban rajzol képet az első pályaszakaszról. Annál pontosabban rögzíti vi­szont a második pályaszakasz indító mozzanatait. Azo­kat a gondolatokat, érzelmeket, hangulatokat, amelye­ket a romániai magyar irodalom hőskorának szép ne­kilendülése kivált a költőből. (...) Elmaradt lovas ugyan, amikor beáll a „galopp"­­ba, de konok hittel hiszi, hogy érdemes. A jelenségek egyre tágabb asszociációkat mozdítanak meg ben­­ne. (...) „A mindenségből semmi sem Vesz el, csak szint cserél, Míg sűrű szincseréiben önlényegéh­ez ér. Örök világzenébe im E rím is igy vegyül, S világok végtelenjein Száll s zeng időtlenül.“ * Részlet Kicsi Antal Tompa László című mono­gráfiájából. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. H ŐSÖK VALÓRA VÁLT ÁLMA VAGY. DECEMBER 1 DECEMBER1 KOSZTI ISTVÁN grafikája NICOLAE DRAGOŞ Domnák hazája Románia Te dojna nevű ország Tűzláng nevű ország Parttalan szív, mely ünnepélyesen Versz át az évszázadokon ! A tű zizegéséig hajtom le Fejemet, s a vizek fényéig száll Pillantásom, hogy halljam nevedet Hogy gyűjtsem kagylójába fülemnek Melyet megnemesített időd A Tegnap, a Ma, meg a Holnap­ , Minduntalan elküldöd hozzám Nedveit sok gyökerednek Mik Decebal, Mircea, Balcescu nevét viselik Elküldöd a fű szomjától megszabadult Más szomj felé ívelő Eleven kaszák elnyújtott hangját Az ősök áldozatát, kiknek szeme­s gondolata Parázslik halhatatlan a tűzben. Románia Te­dorna nevű ország Tűzláng nevű ország Körülfogsz gazdagon arcod delével Meghajlok látva kukoricád seregét - E termő, színes növényi eget - Erdeid — álruhás érced — S vizeid — földed szántó néma fehér erek'. Te donna nevű, donna-tűz nevű ország Fejem lehajlik Tiszta kövére delednek Melyben a Nap — felborítva Az órák természeti rendjét — Keltének partja felé igyekszik folyton Mítosszá örökítve neved. Szivemnek napja - Párt. JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása MIHAI BENIUC Di­cseseg neked Nem ritka szót, örömtelit vagy fájót, Nem ezt kérsz tőlem, országom, hazám. De asszonymellként duzzadó barázdát, Hogy ámuljunk e szép szimmetrián. Mind újabb tervekkel becézve téged. Egy nép jegyezte el veled magát, Utakkal, házakkal felékesiti, S dallal köszönti hű menyassonyát. Egyek vagyunk, egymáshoz tartozunk mi, Pirosan két arcod fölött a nap, És sárga búzát érlel kék égboltod, Ősök valóra vált álma vagy. Megváltozol, ha múlik egy-egy évszak, Te táplálsz és te adsz erőt nekünk, S mit adhatunk mi mindezért cserébe . Hogy érted éljük munkás életünk ! Egyek vagyunk, egy gondolat fog össze, Mint tölgyerdőben szívós tölgyeket A harc a széllel, faggyal, korhadással - Román föld, örök dicsőség neked ! BALOGH ZSIGMOND fordítása HANS SCHULLER Hazám Nincs nagyobb boldogság, mint magaménak tudni téged, beteljesülni benned. Hazám, te, akit a szivemhez szorítok szerető kezekkel, s lábaidhoz helyezem dalaimat, mint emlékmű elé. VERES ISTVÁN fordítása És amerre csak elhaladtak Elmosták ők az éhség sáncait. Ha kimondjátok a haza nevét. Emlékezzetek mindenekelőtt Történelmére s embereire, Akik értelmet adtak A folyóknak, a fáknak, madaraknak. Ha kimondjátok a haza nevét, Gondoljatok az emberre, akit Kiválasztott most a történelem. Mondjátok ki nevét, együtt velem, S a folyókkal, a fákkal, madarakkal. SÓS IMRE fordítása HORVÁTH IMRE Félre a fegyverekkel Ha az ember „sárkány-vetemény", van számára egy fikarcnyi remény ? Dermesztő, mit kínodban kérdezel, fogunk vacog, sarkköri jég lep el, válaszunkban pucéran telelünk :­­ Csak ne legyen csontunkig melegünk ! Nem hiszem, hogy vakság ül a világon. Nem hiszem, hogy a földgolyó megálljon. Nem hiszem, hogy a folyóvíz megposhad. Nem hiszem, hogy a háló szelet foghat. Nem hiszem, hogy a hulló kő felröppen. Nem hiszek a négyszögletes körökben. Nem hiszek a csendben, ha tornya robban - se gyászlobogós békeangyalokban ! # Táplálkoztam Vergilius tején — fegyvert s vitézt mégsem éneklek én. * A sirásó, ha a sirt ássa, a saját sírját sose látja ? Sorsát, ki gyilkol, ne sirassa - csak a szülő várhat vigaszra. 1: Harcolni az utolsó emberig ? Nem ! Élni, amíg él egy ember itt. Végszükségből fogtunk fegyvert nemegyszer. Végszükségből félre a fegyverekkel. * Ó, anyaföld, tárj fölénk védő szárnyat, nevezhessünk édes szülőanyánknak ! 1983. december. MIHU VULCANESCU rajza * * ts a m DARIE NOVACEANU A haza Ha kimondjátok a haza nevét, Emlékezzetek a hazai fákra. A fák öröktől fogva A magasságot, az eget szerették, S testükkel védtek Minden tenyérnyi földet idesen. Emlékezzetek a hazai fákon A madarakra. Gondoljatok arra, Hogy mindenik madár, amely A haza erdeiben énekel Értékesebb egy gramm uránnál. Ha kimondjátok a haza nevét, Gondoljatok folyóira, Öröktől fogva Csupa indulás voltak a folyók, De rendületlen hömpölyük örökké Megőrizte a források emlékét,

Next