Hargita, 1985. december (18. évfolyam, 284-309. szám)
1985-12-01 / 284. szám
1985. DECEMBER 1., VASÁRNAP KICSI ANTAL___________________________ A nagy világfelbolydulás és világrendeződés az íráshoz parancsolja Tompa Lászlót Az első mozdulatot — amellyel 1919 januárjában, a H. évf. 2. számától átveszi az Udvarhelyen megjelenő Székely Közélet című „politikai, közgazdasági és társadalmi újság" szerkesztését — talán még a kenyérkereset ösztöne diktálja. De a következő mozdulat — a megszülető romániai magyar irodalom életébe való óvatos bekapcsolódás — már a művészé. Persze, megvárja, amíg utánanyúlnak a vidéki magányba, de szerencsére nem kell sokáig várnia, hiszen a megszülető romániai magyar irodalomban valósággal lámpással keresik a tehetségeket. 1919. június 15-én megjelenik Nagyváradon az első irodalmi revü,a Tabéry Géza Magyar Szó című lapja, s Tompa László augusztus 24-én kapja is a kéziratkérő levelet Tabérytől. (...) Időközben — 1919. szeptember 1-én — Marosvásárhelyen megindul a Zord Idő. Az irodalmi élet felé mozduló Tompához már az első számtól kezdve eljut a lap. 1920 márciusában egy Dehmer-fordítást postáz Marosvásárhelyre. És mivel az már a soron következő számban megjelenik, nemsokára küld eredeti verset is (Együtt Hamupipőke lányommal). Aztán kéthetenként sorjáznak a versek és versfordítások. 1920 októberében az alig egy hónapja megindult kolozsvári Napkelet szerkesztője, Paál Árpád felkérésére Nietzsche-versfordításokat küld. (...) Közben megérkezik az első jelentős öröm, az első igazi siker. Szeptemberben két verset küldött be a Zord Idő pályázatára : az Idegen falusi fogadóban és a Bábszínház című két korábbi költeményét. És októberben jön is a hír, hogy az előbbivel megnyerte a pályázatot, az utóbbit pedig „elsősorban" javasolta di cséretre a bíráló bizottság. A csendes magányban élő költőt — akiről már csaknem elfelejtették, hogy a háború utolsó évében jó verseket közölt tőle Szini Lajos lapja, a Székelyföld, s akire a háború után kialakuló romániai magyar irodalom nagy névtarkaságában nem nagyon figyeltek fel — ettől a pillanattól kezdve magasba emeli a hírnév. (...) Az 1920-as esztendő mindenképpen a nyilvánosság elé lépés, az irodalmi életbe való bekapcsolódás ELMARADT LOVAS ESZMÉLKEDÉSE* esztendeje. A Zord Időben sűrű egymásutánban jönnek versei és versfordításai. Kapcsolatba kerül minden irodalmi revüvel. Személyes vagy levél általi ismeretségbe lép szinte mindenkivel, aki az erdélyi irodalom megszületésénél bábáskodik. (...) Osvát Kálmán, Szini Lajos, Berde Mária, Molter Károly és Nagy Emma 1920 nyarán arra bíztatják, hogy gyűjtse kötetbe verseit. S miután ő valóban hozzálát, hogy régebbi és újabb verseiből kötetet állítson össze, mindannyian megmozdulnak, hogy kiadót találjanak. Ez nem is volt könnyű, hiszen szervezett könyvkiadás még alig létezett (...) Végre (1921) december utolsó napjaiban elhagyja a nyomdát a kötet. Az „elmaradt lovas", a harmincnyolc éves költő első kötete. Címe : Erdély hegyei közt. A visszhanggal meg lehet elégedve, hiszen csaknem valamennyi romániai magyar lap dicsérő, elismerő kritikát közöl róla. (...) Irodalomtörténeti szempontból az Erdély hegyei közt című kötet tulajdonképpen korszakhatárt jelez. Lezárója, összegzője Tompa első világháború előtti költészetének (...) és nyitánya a két világháború közötti pályaszakasznak. A könyv (...) csak nagy vonalakban rajzol képet az első pályaszakaszról. Annál pontosabban rögzíti viszont a második pályaszakasz indító mozzanatait. Azokat a gondolatokat, érzelmeket, hangulatokat, amelyeket a romániai magyar irodalom hőskorának szép nekilendülése kivált a költőből. (...) Elmaradt lovas ugyan, amikor beáll a „galopp"ba, de konok hittel hiszi, hogy érdemes. A jelenségek egyre tágabb asszociációkat mozdítanak meg benne. (...) „A mindenségből semmi sem Vesz el, csak szint cserél, Míg sűrű szincseréiben önlényegéhez ér. Örök világzenébe im E rím is igy vegyül, S világok végtelenjein Száll s zeng időtlenül.“ * Részlet Kicsi Antal Tompa László című monográfiájából. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. H ŐSÖK VALÓRA VÁLT ÁLMA VAGY. DECEMBER 1 DECEMBER1 KOSZTI ISTVÁN grafikája NICOLAE DRAGOŞ Domnák hazája Románia Te dojna nevű ország Tűzláng nevű ország Parttalan szív, mely ünnepélyesen Versz át az évszázadokon ! A tű zizegéséig hajtom le Fejemet, s a vizek fényéig száll Pillantásom, hogy halljam nevedet Hogy gyűjtsem kagylójába fülemnek Melyet megnemesített időd A Tegnap, a Ma, meg a Holnap , Minduntalan elküldöd hozzám Nedveit sok gyökerednek Mik Decebal, Mircea, Balcescu nevét viselik Elküldöd a fű szomjától megszabadult Más szomj felé ívelő Eleven kaszák elnyújtott hangját Az ősök áldozatát, kiknek szemes gondolata Parázslik halhatatlan a tűzben. Románia Tedorna nevű ország Tűzláng nevű ország Körülfogsz gazdagon arcod delével Meghajlok látva kukoricád seregét - E termő, színes növényi eget - Erdeid — álruhás érced — S vizeid — földed szántó néma fehér erek'. Te donna nevű, donna-tűz nevű ország Fejem lehajlik Tiszta kövére delednek Melyben a Nap — felborítva Az órák természeti rendjét — Keltének partja felé igyekszik folyton Mítosszá örökítve neved. Szivemnek napja - Párt. JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása MIHAI BENIUC Dicseseg neked Nem ritka szót, örömtelit vagy fájót, Nem ezt kérsz tőlem, országom, hazám. De asszonymellként duzzadó barázdát, Hogy ámuljunk e szép szimmetrián. Mind újabb tervekkel becézve téged. Egy nép jegyezte el veled magát, Utakkal, házakkal felékesiti, S dallal köszönti hű menyassonyát. Egyek vagyunk, egymáshoz tartozunk mi, Pirosan két arcod fölött a nap, És sárga búzát érlel kék égboltod, Ősök valóra vált álma vagy. Megváltozol, ha múlik egy-egy évszak, Te táplálsz és te adsz erőt nekünk, S mit adhatunk mi mindezért cserébe . Hogy érted éljük munkás életünk ! Egyek vagyunk, egy gondolat fog össze, Mint tölgyerdőben szívós tölgyeket A harc a széllel, faggyal, korhadással - Román föld, örök dicsőség neked ! BALOGH ZSIGMOND fordítása HANS SCHULLER Hazám Nincs nagyobb boldogság, mint magaménak tudni téged, beteljesülni benned. Hazám, te, akit a szivemhez szorítok szerető kezekkel, s lábaidhoz helyezem dalaimat, mint emlékmű elé. VERES ISTVÁN fordítása És amerre csak elhaladtak Elmosták ők az éhség sáncait. Ha kimondjátok a haza nevét. Emlékezzetek mindenekelőtt Történelmére s embereire, Akik értelmet adtak A folyóknak, a fáknak, madaraknak. Ha kimondjátok a haza nevét, Gondoljatok az emberre, akit Kiválasztott most a történelem. Mondjátok ki nevét, együtt velem, S a folyókkal, a fákkal, madarakkal. SÓS IMRE fordítása HORVÁTH IMRE Félre a fegyverekkel Ha az ember „sárkány-vetemény", van számára egy fikarcnyi remény ? Dermesztő, mit kínodban kérdezel, fogunk vacog, sarkköri jég lep el, válaszunkban pucéran telelünk : Csak ne legyen csontunkig melegünk ! Nem hiszem, hogy vakság ül a világon. Nem hiszem, hogy a földgolyó megálljon. Nem hiszem, hogy a folyóvíz megposhad. Nem hiszem, hogy a háló szelet foghat. Nem hiszem, hogy a hulló kő felröppen. Nem hiszek a négyszögletes körökben. Nem hiszek a csendben, ha tornya robban - se gyászlobogós békeangyalokban ! # Táplálkoztam Vergilius tején — fegyvert s vitézt mégsem éneklek én. * A sirásó, ha a sirt ássa, a saját sírját sose látja ? Sorsát, ki gyilkol, ne sirassa - csak a szülő várhat vigaszra. 1: Harcolni az utolsó emberig ? Nem ! Élni, amíg él egy ember itt. Végszükségből fogtunk fegyvert nemegyszer. Végszükségből félre a fegyverekkel. * Ó, anyaföld, tárj fölénk védő szárnyat, nevezhessünk édes szülőanyánknak ! 1983. december. MIHU VULCANESCU rajza * * ts a m DARIE NOVACEANU A haza Ha kimondjátok a haza nevét, Emlékezzetek a hazai fákra. A fák öröktől fogva A magasságot, az eget szerették, S testükkel védtek Minden tenyérnyi földet idesen. Emlékezzetek a hazai fákon A madarakra. Gondoljatok arra, Hogy mindenik madár, amely A haza erdeiben énekel Értékesebb egy gramm uránnál. Ha kimondjátok a haza nevét, Gondoljatok folyóira, Öröktől fogva Csupa indulás voltak a folyók, De rendületlen hömpölyük örökké Megőrizte a források emlékét,